Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-09-18 / 38. szám
Derék legények az ipolyszakállasiak Célkitűzésünk egész ifjúságunkat fellelkesíteni a szocializmus és a kommunizmus nagy eszményei iránt, és arra vezetni, hogy ereje teljéből törekedjék megvalósításukra. .— (A CSKP KB XII. kongresszusának programjavaslata) Tömve van a kupé, Az egyik sarokban egy fiatal házaspár ül. A tekintetükből látható, hogy kora reggeltől vannak úton. Üjszülött látogatóba mennek, mert tortás csomagokkal, gumilabdával, csörgővel vannak tele. A többi pádon karkosárral a lábuk alatt aszszonyok, lányok. Különböző falvakból, és csak az utazás hozta őket össze. Egy-egy szót ejtenek egymás közt, azt is félvállról. Piacról, háztájról, szövetkezetről beszélnek. Szóba kerül a szárazság is. — Bizony nálunk már, régen volt eső — mondja az egyik. A többi rábólogat. Bizony május óta. Itt az Uleje, hogy szántsanak, vessenek. Az ősziek a földbe ki fnkoznak. Mire elindul a vonat, az egész kupé összeismerkedik. Közös témájuk a szövetkezetek gondja-baja, az időjárás, az idei termés. Kukoricatábla mellett vezet a, vasúti töltés. Bizony ebből se lesz semmi, a nagy szárazság miatt elsatnyult a szegény — folytatja az előbbi, aki a szárazsággal kezdte. — így van ez mindenhol — bólogat rá a többi nagy hangosan. A kórusos bólogatást csak egyetlenegy kis hang zavarja. — így van ez ott ahol csak az „isten segítségére" támaszkodnak. — Mindenki felfigyel a hangra. Ki mer ilyen „káromkodóan" felszólalni, ki meri a tömeges bólogatást megszegni. A sok szempár a .káromkodóra“ néz. Én is őt teresem gondolatban — biztos valami értelmiségi lehet A pad közepén egy feketeruhás, fekete fejkendős ötvenes falusi néni ül. Annak ellenére, hogy a sok szempár őt nézte, nem pirult el, nyugodtan folytatta, amit elkezdett. „Bezzeg nálunk ez nincs így, a faluban már egy hete fel-leszaladgáinak a traktorok. Pótkocsi pótkocsi után hordja a silókukoricát. Szép zöld a tengeri, s oly magas, hogy a falu legmagasabb férfije elvész benne A fiatalok gondozták.“ — Jöjjön el és nézze meg — Gombos György, a szövetkezet elnöke nézi a fiatalok gondozása alatt lévő kukoricát. mondja az „agitátor“. Ha belevezetem? magát, hát „istenemre“ nem talál ki belőle.“ Nagy lett erre a nevetés. S a kíváncsiak a néiinek estek, hogy lehet az, hova valósi? — Ipolyszakállasi — válaszolt nagybüszkén. így történt az egész. Sok gondot okozott több éven keresztül a szövetkezet és a helyi pártszervezet vezetőségének különösen télen a takarmányozása. Sehogy sem sikerült annyit bekészíteni, hogy az elég legyen Tavaly ősszel a szövetkezetben megalakult egy hattagú ifjúsági gépesített csapat. Az őszi mélyszántást sikerült idejében elvégezni. Ma már nem is tudják, ki kezdte el a szövetkezet vezetőségében hangoztatni: ha valami kihúz minket a csávából, az csak a kukorica lehet. így iett a kukorica a mindennapi beszélgetések, tárgyalások fő tárgya. Ki is választották a helyet az Ipoly mentén és eldöntötték az okos fejek, hogy siló- és szemes kukoricát fognak vetni. Áprilisban a fiatalok álltak elő kezdeményezéssel. „Védnökséget vállalunk 145 hektár kukorica termesztése felett.“ A fiatalok egyúttal vállalták, hogy 15 hektárról átlagban 65 mét'ermázsa, 75 hektárról 50 mázsa szemes kukoricát, s 61 hektárról 33 550 mázsa silókukoricát takarítanak be, ami hektáronként 550 mázsát tesz ki. Vállalásukat bejelentették a helyi pártszervezetnek és az EFSZ vezetőségének. Mind a pártelnök Smolka, mind az EFSZ-elnök Gombos elvtárs részéről minden oldalú támogatást megkaptak. A komplex gépesítő csapat tagjai Melicher Béla vezetésével törődtek azzal, hogy a kukorica a rossz időjárás ellenére is időben kerüljön a földbe. Tisztították, műtrágyázták a fiatal hajtásokat. Vegyszerrel harcoltak a drótféreg ellen. Mikor beállt a szárazság, a 30 hektáros területre az Ipoly mentén felszerelték az öntözőberendezést, csapat élén egy régi CSISZ-tag, a szövetkezet ellenőrző bizottságának az elnöke, Gregorovics elvtárs állt. Smetana Marika, a CSISZ-szervezet elnöke mosolyogva állapította meg: jól végezték munkájukat. Smolka és Gombos elvtárs először összenéztek, majd kacagva válaszoltak: Jónak jól végezték, az biztos, de nem egyszer vesztünk össze a kukorica végett, de megérte — mosolyognak össze mind, a párt, a szövetkezet meg a CSISZ-szervezet elnöke. — A jó munkának meg is van az eredménye. Körülbelül 700 mázsa kukoricát takarítunk be hektáronként és nem fog sok hiányozni az átlagos 55 mázsás hektárhozamból a szemes kukoricánál. Kimentünk megnézni a kukoricát. Kíváncsi voltam, mennyire volt igaza a néninek a vonatban. Elbolyongtunk a silókukoricában. 320 cm magas haragoszöld levelű s vagy 40 cm-es kalászú. Ilyen termést értek el az ipolyszakállasiak. A faluban nemcsak a néni, de a falu apraja-nagyja azt tartja, ilyen kukorica még nem volt a környéken. Sz. F. Springo Rudolf, a kékkői bányák legjobb dolgozója beszéd közben Bencsok elvtárssal, a CSISŽ üzemi elnökével. Pótoriak örömteEjes ünnepe Az 1962-ik év rendkívül nagy sikereket hozott a pötori bányászoknak. A terv teljesítésében 100 °/o-on alul még egyszer sem maradtak. Terven felül azonban már 41 ezer tonna szenet termeltek ki augusztus végéig. A kékkői bányák megalakulása óta ilyen remek eredményekkel még sosem büszkélkedhettek a pötori bányászok. A XII. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásokat is teljesítve — a bányásznap megünneplése kétszeres sikerrel kezdődött. Az ünnepség már szombaton, szeptember 8-án délelőtt kezdődött a sportpályán. A, járás legjobb röplada csapatai vetélkedtek-egymás közt a bányászkupáért. A serleget a Losonci TSZ női csapata nyerte el a Nagykürtösi Bányász csapata elől. Délután bajnoki futballmérkőzéssel folytatódott az ünnepség. A Nagykürtösi Bányász 4:2 arányban . aratott győzelmet Málinec csapata felett. Este a szabadtéri színpadon a Szlovák Művészegyüttes tánccsoportja szórakoztatta a bányászokat. Vasárnap reggel az ünnepélyes ébresztő után, a Baník moziban megkezdődött az ünnepélyes kiértékelés és a kitüntetett bányászok találkozása. A kékkői bányák igazgatója, Ondírko Mihály elvtárs beszé-i dében kiemelte az eddig elért munkaeredményeket és köszönetét mondott a munkásosztály nevében. — Meggyőződésem — végezte beszédét Ondírko elvtárs, — hogy a oötori bányászok a jövőben is kiemelkedő eredményeket érnek el és emelik a kékkői bányák jó hírnevét. A legjobb bányászoknak és technikúsoknak Ondírko elvtárs saját kezűleg adta át az érdemrendeket. A huszonnégy kitüntetett közt több CSISZ- tagot is találunk. Többek közt Chladný Jánost és Šichta Józsefet. akik tevőlegesen kiveszik részüket a szervezet munkájából. Délután a hagyományod motorkerékpár- terepversenyt élvezhették a telep lakósai. Az ünnepély késő éjszaka ért véget nagyszabású táncmulatsággal. Véget ért a bányásznap, a pötori bányászok sikerei azonban megsokasodnak, hogy az elkövetkező bányászünnepek még örömteljesebbek és sikeresebbek legyenek. ŠAVER ŠTEFAN Testvéri segítség példája Munka közben a szovjet silókombájn. Bizony ,csak nehezen birkózik meg a magasra nőtt kukoricával. Az utóbbi időben annyi szó esett Szlovákia büszkeségéről, a Kelet-Szlovákiai Gépművekről, hogy mi is megtekintettük a kassai mammutvállalatot. Azt az üzemet, amelyről nemcsak a szaklapok, hanem a napi sajtó is jóformán minden héten megemlékszik valamilyen vonatkozásban. Bennünket elsősorban az ifjúság helyzete, szerepe és célkitűzései érdekeltek az egyes üzemrészlegeken. Mielőtt érdemlegesen foglalkoznánk a vállalat és az ifjúság közötti kapcsolatok elemzésével, kénytelenek vagyunk rámutatni azokra a fogyatékosságokra. amelyekről többek között ezeket írta Ján Nič elvtárs, az üzemi hetilap, a „Strojár“ 35-ik számában: „A vállalat bizonyos üzemrészlegein több dolgozót átképeztek. Ezek most, amikor éppen szükség volna reájuk, el akarják hagyni munkahelyüket azzal az indokolással, hogy keresetük nem megfelelő, jóllehet bérük nagysága meghaladja az átlagkeresetet. A valódi ok azonban abban rejlik, hogy minden hónap 15-e és 20-a között pangás áll be a munkában, amelyet azután eszeveszett hajrá követ, hogy a naptári hónap végéig sikerüljön a tervet teljesíteni. Az ilyen munkamegosztás káros, nem érdekli a dolgozókat és nem tükrözi vissza a munkateljesítmény valódi képét.“ Az ilyen és ehhez hasonló bírálatok késztettek arra, hogy felkeressük a Kelet-Szlovákiai Gépművek CSISZ-titkárát és megtudakoljuk tőle, vajon az ifjúsági szervezet elkövetett-e mindent a maga részéről a fonákságok kiküszöbölése érdekében. Weber Sándor, a vállalat CSISZ-titkára szívesen eleget tett kérésünknek és a következőkben tájékoztatott bennünket a helyzetről: — A CSISZ vezetősége már régebben versenyt hirdetett a legjobb ifjúsági dolgozó, valamint a legjobb ifjúsági brigád címének elnyeréséért. Ezt a versenyt egybekapcsolta a párt XII. kongresszusának tiszteletére teendő felajánlással. A versenyen részt vesz a vállalati dolgozók valamennyi CSISZ- tagja, akár a gépek körül foglalatoskodik, akár pedig műszaki vagy adminisztratív beosztásban dolgozik Ugyancsak mindnyájan versengenek a vándorzászló- elnyeréséért, valamint egyéb versenyekbe is beneveznek. így például a nagyüzem ifjúmunkásai eleget tettek egy csehországi nemzeti vállalat kérésének és hónapokkal előbb szállították le a megrendelt árut a kikötött határidőnél. Egy másik esetben ugyancsak egy csehországi cég sürgette rendelésének idő előtti effektuálását. A CSISZ-tagok ebben az esetben is bekapcsolódtak és derekasan teljesítették vállalásukat. A csehországi vállalat igazgatósága erre köszönő oklevéllel há^lta meg a kassai ifjú-munkások soronkívüli teljesítményét. Mi sem bizonyítja ékesebben a Kelet-Szlovákiai Gépműstek ifjúság: szervezetének nemes versengését annál a ténynél, hogy a vállalat szaktanodájának növendékei elhatározták, miszerint a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére kötelezettségýállalás fejében 1 millió 485 000 koronával fokozzák a termelést és három hónappal megrövidítik a többlet leszállításának határidejét. Mindezen adatokat Weber elvtárs okmányokkal és elismerő levelekkel támasztotta alá. Kétségtelen tehát, a kassai ifjúmunkások minden tőlük te hetőt elkövettek, hogy a vállalati fogyatékosságokat kiküszöböljék és a hiányokat feltöltsék. Az ifjúsági kollektíva Cingel János bfigádvezetővel az élén. 1900 km a határvidéken A SZERZŐDÉSEK MEGKÖTÉSÉRŐL A CSISZ kerületi vezetősége és az állami gazdaság között létrejött szerződések, amint azt a gyakorlat megmutatta, bizonyos módosításokra szorulnak. Két hónappal a középszlovákiai telepesek elutazása előtt Zsolnáról '20 kőművestanuló indult Hošťkába, hogy a régebbi lakásokat tatarozzák. Eddig már sok pénzt beleöltek a régi házak rendbehozatalába, de ezek közül sok lakás rövid idő múlva majdnem lakhatatlanná vált. A zsolnai fiatal kőművesek a tatarozási munkánál nem tudtak hatékony segítséget nyújtani és ezért az istálló és a gazdaság irodaházának tatarozásával bízták meg őket. Nagy hiba volt, hogy ilyen fiatal és tapasztalatlan dolgozókat küldtek ki, valószínűleg csak azért történt, hogy az építkezési terv teljesítésében a plzeni építkezési vállalatot segítsék. A tények azt mutatják, hogy ezek a fiatal kezdő kőművesek a küldetésnek sehogy sem tudtak eleget tenni. A telepesek pedig tervszerűen megérkeztek, és az állami gazdaságok nem tudtak eleget tenni a szerződés feltételeinek és nem tudták az embereket elhelyezni.' E komoly okoknál fogva a kelet-szlovákiai kerület CSISZ-vezetősége kénytelen volt a toborozás ütemét mérsékelni. Nagy hibának minősíthetjük azt a körülményt is, hogy az egyes kerületek védnökséget vállaltak a gazdaságok felett. A CSISZ Szlovákiai Bizottságán feltétlenül koordinálni kell a határvidék benépesítésére irányuló akciót, és a fiatalokat nemcsak a szakképzettség szerint kell a határvidékre kiküldeni, hanem feltétlenül tekintettel kel) lenni az ottani lakásviszonyokra is. A közép-szlovákiai kerület például tudna családokat küldeni, de viszont Hošťka nem tudja befogadni őket, mert nincsenek megfelelő lakások, míg viszont Hnévanovban vannak családi házak. A középszlovákiai kerület tehát segíthetné a nyugat-szlovákiai kerületet a feladatok teljesítésében. Feltétlenül összhangot kellene teremteni a kerületi CSISZ-vezetőségek tevékenységében. NE KÜLDJÜNK EGYÉVES BRIGÁDRA A kerületek általában túllépik a határvidékre küldendő fiatalok irányszámát, 224 dolgozó helyett 237-t küldtek, de ezzel szemben csak 172 telepes maradt a határvidéken. A CSISZ kerületi és járási vezetőségei ugyanis sok esetben egyéves brigádra küldték ki a fiatalokat. Mentségükre szolgál, hogy ezeknél fennállt a lehetősége: megszeretik az ottani munkabeosztásukat és akkor végleg is ott maradnak. Általában azonban elmondhatjuk, hogy az egyéves brigádra jelentkezett fiatalok kedvezőtlen légkört teremtenek maguk körül. Ezért nem helyes, ha ilyeneket toborozunk. Tartsuk be a szerződés feltételeit és csakis olyan fiatalokat küldjünk, akik végleg a határvidéken akarnak maradni. AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOKAT IS HIBÁZTATJUK Az állami gazdaságok se tartották be s®k esetben a szerződés feltételeit és a fiatalokat gyakran ez késztette arra az elhatározásra, hogy 'elhagyják higiéniai viszonyok sem felela határvidéket. Ismételten elő- nek meg a követelményeknek, fordult az is, hogy az új telepeseknek nem fizették ki az ezer korona járulékot, a munkaruhát és a csizmát. Hnévanov például kitűnően gondoskodott a családos emberekről, de viszont elhanyagolta a nőtlenek elhelyezését. Tudjuk, hogy a fiatalok „ostravai szemszögből" képzelték el az elhelyezést és a hnévanovi, valamint a hošťkai fabarakkokat a legjobb akarattal sem hasonlíthatjuk össze az ostravai kényelmes, modern, fürdő- Košťail traktoros egyike azoknak a fiatalokszobás legény- nak, aki Szlovákiából települt a határvidékre szállásokkal. Hnévanovban a nőtleneknek de ez sok esetben a fiatalok saját maguknak kell gondos- hibája. kodni az elszállásolásukról, Amikor a határvidéki nehézmert senki se törődik velük. A ségekről beszélünk, akkor a 11 luano t. uc uoan az. ciuuctcfl.-ben keressük, de elsösorbar természetesén az emberekei tehetjük felelőssé azért, hogj képtelenek megszervezni az ú, telepesek számára nyújtandó szolgálatokat. Belátjuk, hogj sok nehézséggel kell még megküzdefli, amíg a határvidékei olyan színvonalra helyezzük mint amilyet az ország- belsejében már elértünk. A fiatalok gyakran azéri hagyják ott a határvidéket mert nem tudják felvenni < versenyt a többi dolgozóival nem rendelkeznek megfeleli szakképzettséggel A hnévanov állami gazdaságiak példáu traktorosokra és olyan embe» rekre volna szüksége, akik értenek a mezőgazdasági gépekhez. A fiatalok félnek az ű, szakmától és nem vállalkozna! erre. mert attól tartanak, hogj a kezdeti nehézségek folytár lényegesen kevesebbet keresnének. Hnévanovban pedig lehetőséget adtak arra, hogy a: új telepesek szakoktatásbar részesüljenek. Eddig már öi traktorost képeztek ki. Gyakran azonban azt tapasztaltuk hogy a gazdaságok vezetői türelmetlenek, nem törődnek a; emberek személyes problémáival, nem igyekeznek megismerni őket. (.Folyt, következik)
