Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-09-04 / 36. szám

• • t ♦ ■''■fHBfr* T' ■fffWfi -jPF**#“ v5^pMÜ^MPE VILŕM ZÁVADA: Bányászok Mint a vadászok köves erdő mélyén, bányászok fejtés közben, munka éjén lesik a csiiggö kő apró zaját, a faállványt, a siirü roppanást, s a fal mögött, amint a víz locsog, a csendet, ha a szél már nem morog, és kezüket a fal érverésén tartják, érzik u szenet, hallják, tapintják a széneret, csákányokkal és vágó ekékkel,, harcolnak, küzdenek a szénnel, és fent a sötét kövekre fújnak s a kokszolóban lóngragyúlnak a szivárvány minden színével. Azért lobog a láng: a földet ne érje fagy, s ne hozzon sötétet ránk. Mi is bányászunk lenti mélyből, napfényes akna meredélyéből, a mély tárnákból, fejünkből, szánkból, a töretekból, szívünkből ásunk. Most melegít a most illatozik tán először. föld, Míg minden szív magában tárnát tár fel, vagy lárvát önt ki, meleget. S akkor, az éjszaka ragyogni kezd, Kladnó és Osztrava felett. Takács Tibor fordítása. • • A CSISZ SZtOVÁ Bratislava, 1962. szeptember 4. U ai központi XI. évfolyam I BIZOTTSÁGÁNAK lapja 36. szám \rB <i<. MltPr • Az „Ifjúsági kombájn“ átlagos teljesítménye -*■ 114 hektár • Nehogy az ifjú­sági kollektívák széthulljanak • Adjuk meg a kukoricának, ami jár • A mező­­gazdaságban dolgozó fiatalok köszöntik a pártkongresszust AKTÍV A FIATALOK SZÁMLÁJA Az idő gyorsan múlik, közeledik a párt­­kongresszus napja, amikor majd a küldöt­tek összejönnek, hogy leszögezzék a jövő irányelveket. Hazánk dolgozói mindenfelé készülnek már a nagy eseményre és az ér­tékesebbnél értékesebb ajándékok elkészí­tésén fáradoznak. A fiatalok is készítik az ajándékokat: tel-Zselizi Állami ÜJ UTAKON jesítik azokat a vállalásokat, amelyeket az Ifjú nemzedék programjába vettek fel. Nagy feladatokat vállaltak és a teljesítést állan­dóan ellenőrizni kell. Kísérjük csak figyelemmel, hogy a mező­­gazdaságban a fiatalok hogyan teljesítették a vállalásokat. A fiatalok elő­térbe helyezték a teljes gépesí­tés és az új technológia ér­vényesítését. Szlovákiában eddig már 235 teljesen gépesí­tett csapat és brigád működik. Az idei aratásnál valóban kitű­nő eredménnyel vizsgáztak le. Az ifjúsági teljesen gépesített csapatok és brigádok 864 mun­kacsoportból álltak és a gabona túlnyomó részét már az űj technológia szerint gyűjtötték be. Nem létezett olyan munka­­csoport. amely a XII. pártkong­resszus tiszteletére felajánlá­sát ne teljesítette volna. Ezt abból is láthatjuk, hogy az „if­júsági“ kombájnok átlagosan 114 hektár teljesítményt értek el. TÖBB GONDOSKODÁST Sajnos, gyakori, hogy a szö­vetkezetek vezetőségei és a nemzeti bizottságok nem te­remtenek olyan körülményeket, amelyek között az ifjúsági kol­lektívák jobban érvényesülhet­nének. A lénártfalvi szövetke­zet vezetősége ahelyett, hogy fellendítette volna a zöldség­­termesztésben dolgozó ifjúsági kollektívák kezdeményezését, a kollektíva egyes tagjait más részlegekbe helyezte át, aminek következtében az teljesen szét­hullott. Sokhelyütt nem értéke­lik kellőképpen a fiatalok mun­káját. Ezt bizonyítja az a kö­rülmény is, hogy a 653 ifjúsági kollektíva közül csak 250 áll versenyben a szocialista mun­­kabr.gád címért. Aránylag elég hosszadalmas folyamaton kell átmenni, amíg a kollektívák az áhított címet elnyerik. Például a Zselizi Állami Gazdaságban már 1959 óta a Karolina gazda­ságban dolgozik egy kollektíva és annak ellenére, hogy igen szép eredményeket értek el és eleget tesznek a követelmé­nyeknek, a szocialista munka­brigád címét még nem nyerték el. Az állattenyésztésben külö­nösen nehezen indul a szocia­lista munkaverseny. Még nem szervezték meg a fiatal fejő­­nők. állatgondozók, sertéshizla­­iók versenyét. Ennek ellenére a CSISZ-tagok mégis szép ered­ményeket értek el. Megemlítjük például Markovié Máriát, aki a ludmovcei szövetkezetben egy kocátói átlag 14 malacot választ el. A kukoricatermesztEsből Szép eredményekkel dicse­kedhetnek a kukoricatermesz­tésben, ahol a legmagasabb hektárhozamokat értük el. A mezőgazdasági munkaeredmé­nyek kiértékelése után az első negyedévben a következő járá­sok vezetnek: a galántai, lévai, nagyszombati, dunaszerdahelyi és a kassai járás. Bebizonyoso­dott, hogy ha teljesíteni akar­juk a vállalásunkat, akkor el­sősorban gondosan kell előké­szíteni a talajt A fiatalok a pártkongresszus tiszteletére a mezőgazdasági munka más részlegein is érté­kes felajánlásokat tettek. A szocialista munkaverseny hova­tovább tömeges jeheget vesz fel. Nagyon fontos lenne, hogy a CSISZ-szervezetek, a mezőgaz­dasági üzemek vezetőségei, a nemzeti bizottságok és az EFSZ-ek közös erővel minden igyekezetüket oda összpontosí­tanák, hogy elmélyüljön a szo­cialista munkaverseny és hogy a versenybe valamennyi ifjúsá­gi kollektíva és a mezőgazda­ságban dolgozó minden fiatal bekapcsolódjon. r i \ K0ZM0VIZI0 TETTEK KÖVETKEZNEK Az üzemekben és népgazda­ságunk különböző munkahelyein e napokban megkezdődött a vi­ta a „Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatai­ról“ szóló pártdokumentuinban lefektetett javaslatokról és ter­vezetekről. Már most is megál­lapíthatjuk, hogy az induló vita aktívan hozzájárult a konkrét feladatok megoldásához. A strakonicei motorkerékpár­üzemben a vita folyamán a dol­gozók új kötelezettségeket vál­laltak. A „chassis" munkarész­legen versenybe léptek a CSKP XII. kongresszusának üzeme címért és arra kötelezték ma­gukat, hogy a felajánlásokat határidő előtt egy héttel ha­marabb teljesítik. A gépszere­lési részlegen új prototípusok kidolgozására vállalkoztak és azokat jóval a meghatározott idő előtt készítik el. A vállalat forgalmistái elfogadták a tre­­busicei vasutasok felhívását és mindent elkövetnek, hogy az áru ki- és berakodása, valamint az ip8rvasút forgalmának lebo­nyolítása biztonságosan és gyorsított ütemben történjen. URREKLAM míg a tudósok az első rozmikus kötelékrepülés -engeteg adatának ér­tékelésén dolgoznak, Moszkvában még válto­­íatlanu! minden bešzeV getés legtöbb témája Nyikola-\ jev és Popovics „világkörüli“ útja. A lapokban újabb cikkek, képek taglalják a több napos „nagv út“ egy-egy részletét, a rádió és a televízió sok adás­ban tér vissza a négy nap ese­ményeire, ismét közvetítik a világűrből kapott televíziós képsort. A moszkvai televízió ünnepi adásán, amelyen mind a négy szovjet űrhajós részt vett, át­nyújtották Nyikolajevnek és Popovcsnak a kozmovízió első riporteri igazolványait. Ez az igazolvány — az átnyújtási ce­remónia derűs, tréfálkozó han­gulata ellenére is — igen fi­gyelemre méltó tényt tükröz: a világűrből közvetített első nyilvános televíziós adás sze­replőit köszöntötte a moszkvai televízió. Az adás során egyéb­ként igen sok érdekes részlet­­kérdés került szóba. Nyikolajev őrnagy például, amikor részle­tesen beszámolt a felbocsátás és az űrrepülés apróbb-nagyobb mozzanatairól, elmondotta, hogy a földi megfigyelő- és szputnyikkövető állomások rá­diótelefon üzeneteiben sok ba­rátjának a hangját felismerte. Itt Nyikolajev kimondta a Végre arról szá­molhatunk be, hogy nyugati részről ko­moly kísérletek történnek az űrku­tatás felhasználá­sára. Legalábbis az üzleti reklámban — ami végered­ményben békés va­lami — hasznosít­ják az űr meghó­­«dítását és még az sem von le sokat a jelenség értéké­ből, hogy egy nyu­gati cég — a szov­jet diadalokat pró­bálja a maga javá­ra kamatoztatni. Történt pedig a következő. A Mon­de, ez a tekinté­lyes párizsi lap, egy ismert tanár­íróember tollából napról napra kis krónikafélét közöl első oldalán. Benne Robert Escarpitt a nagy világesemé­nyek vagy a hazai szenzációk egy*­­egy apró, tréfás mozzanatához fűz szellemes meg­jegyzéseket. Ezt tette a szovjet „űrikreknek“ az egész világot ámu­latba ejtő útja után is. „A szakáll“ címmel arról el­mélkedett, hogy: no, lám, a férfiak örök gondja, az áll boros tásodása, még az űrben is megmarad... Több se kellett a nagy nemzetközi borotvapenge­gyárnak, a Gilette­­nek. A következő napon — feltevé­sünk szerint búsás áron — fizetett kommünikét téte­tett közzé a Monde első oldaláh, ugyanott, ahol más napokon Escarpitt krónikája jelenik meg. ,A szakáll“ volt a címe ennek a cikkecskének is, s benne az állt, hogy a Gilette­­gyár laboratóriu­maiban szerte a világon hozzálát­tak az űrbéli bo­rotválkozás prob­lémájának megol­dásához, addig is azonban maradó Hóknak ajánlják a Földön férfimil­­melegen a leg­újabb Gilette-pen­­géket... Dupla ■ ■ ■■ orom Tegnap száz- és százezer ta­nuló lépte át iskoláink ka­puit. Mind a vá­rosokban, mind falvainkban — lányok és fiúk egyaránt sokat segítettek a ta­nítóknak a tan­könyvek és a tanszerek szét­osztásánál. Sok esetben az üz­letekből a ta­nulók mindjárt kézhez kapták a milliókat érő tanszereket, melyeket a múltban a szü­lőknek drága pénzért kellett megvásárolni. Bizony, nem is volt olyan öröm akkor a szep­tember kezde­te. . . Klaéanová Viera, a puszta­­fedémesi ki lencéves iskola tanulója, örömmel az új, fedőlapokat. Jó érzés lesz majd belé tenni a rajzlapokat, persze, ha ezek jól sikerülnek. nagy nézi díszes jövő egyik űrhajósának teljes nevét is: — A hangokat olyan jól felismertem, hogy az egyik állomás üzenetének vétele után így feleltem: „Hallom a hangod, te vagy az Iván?“ Ugyanis jó barátom, Iván Anyikejev ürha­­jósjelölt beszélt velem a Föld­ről. Az adás minden nézője jól megjegyezte magának ezt a ne­vet. Nemsokára eljön az a nap, amikor ez a név jelenik meg a világlapok első oldalain. Az adás közben egyébként a televízió főriportere, Jurij Fokin felolvasott egy postán érkezett kérdést: — Popovics elvtárs! Egy 70 éves istenhívő asszony, Malikova kérdezi: lát­ta-e ott fenn a magasban az úristent? Popovics elmosolyodott és így válaszolt: — Bizony láttam! Öt kilométerre volt tőlem. Meg is kérdeztem, hogy hívják, de azt mondta, hogy Andrijan Nyikolajev a neve. A televíziós adásban egyéb­ként nem hangzott el semmi­féle „szenzációs“ bejelentés. Egyetlen új mozzanat került szóba: Popovics közölte, hogy eddig a szovjet űrrepülök nem választottak a 65. szélességi foknál északabbra fekvő pályát, a jövőben azonban ezt a terü­letet is „berepülik“, a követke­ző űrutazások egyikében már a sarkkör felett is elhúzódik a szovjet űrrakéta pályája. Bedrich Kocek bányásztanuló portréjával üd­vözöljük szep­tember 9-ét, a bányásznapot. Bátor, igaz fér­fiak válnak majd a mai bá­nyásztanulók­ból. Megtanul­ják a szakma minden forté­lyát, és elsajá­títják az új technika vív­mányait. Ostra­­ván vagy Klad­­non nem tarto­zik a rendkívüli események közé, ha a ti­zenötéves fiú kijelenti „apa, én is bányász­nak megyek". „Nézze csak meg..;“-, kéri a harmadikosztályos szikra. „Én is.szeretném megnézni!“ A párbeszéd továbbfoly­tatódik, persze a fiúk teljesítik a kislány kérését, de nekik most „sürgős“ munkájuk van: mielőbb rendet te­remteni az új tankönyvek között. A képen: a Borek test­vérek— Lea és Ondris (balról), Milan Kučík (jobbról), a pusztafedémesi iskola bejáratánál. Lakhelyük: Houštka Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága feladatul adja az Ifjúsági Szövetségnek: „vállaljon a CSISZ védnökséget 8—10 határvidéki állami gazdaságon és építsen ki ezekből példás szocialista mezőgazdasági üzemet“ Tíz állami gazdaságot nyilvánítottak ifjúsági építkezésnek. Ez múlt év novemberében volt. Rövid pár hőnap alatt az ország minden részén jelent­keztek a fiatalok s kérték, küldjék őket dolgozni a határ­vidékre. Fiúk és leányok elin­dulta« oda, ahová a párt hívta őket. Szlovákiából 180 fiatalt ért az a megtisztelő feladat, hogy a határmenti ifjúsági épít­kezésen dolgozhat. Száznyolc­van fiú és leány. 180 személy­azonossági igazolványba került egy új bélyegző — tartózkodási helye: Hnevanov ... Frym­burk . . Žacléŕ ... Houštka. Egyesek talán először hagyták el szülőfalujukat, megszokott környezetüket, barátaikat. Azonban a nagy útnak bátran vágtak neki. Valamennyit egy vágy, egy gondolat fűtötte: se­gíteni ott, ahol erre a legna­gyobb szükség van. Biztosak voltak abban, hogy ott a határ mentén is odahaza lesznek és ott is barátokra, elvtársakra találnak. Az ilyen fiatalok közé tarto­zik Minár Olina és Harcek Irén is. M'ndketten Kysuca egyik kis falujából Pazitiből valók. Együtt nevelkedtek, még gyermekko­rukban és ma is együtt lehet mindig látni őket. Nem volt brigád, gyűlés, mulatság, ahol ők ne jelentek volna meg. De mindig csak együtt. Ezért a fa­luban ikreknek hívták 3ket. Olina a kysucai gépgyárban dol­gozott, Irén a kysucai Novobuk üzemben mint munkásnő. Mind a ketten meg voltak elégedve a munkájukkal. A párt szava, felhívása Pažitire is eljutott. Határvidék, mezőgazdaság. Oli­­na kezdett gondolkozni rajta először. Nem is volna olyan rossz elmenni, öt húzta a me­zőgazdaság, habár a gépgyár­ban mint hivatalnoknő dolgo­zott. Olina ugyanis az életnek úgy vágott neki, hogy mezőgaz­dász lesz. Kijárta a mezőgazda­sági tanonciskolát, utána pedig egy évet mezőgazdasági mes­teriskolában véglett. Sajnos mire befejezte, a szövetkezet* ben nem tudták őt elhelyezni, s így került a kysucai gépgyár­ba. Ez volt az oka annak, hogy Olina veit az indítványozó. El­megyünk a határvidékre! A mezőaazdaság mellett mást is látunk. Oj környezetet, űj em­bereket találunk. No meg aztán az is húzta, hogy az ő tudásá­val segítségére lesz a fiatalok­nak példás szocialista mezőgaz­dasági üzem kiépítésénél. Ha­tárvidék lett az ikrek napi té­mája. Erről súgtak-búgtak nap mint nap. A faluban mindenki érezte, hogy valami új van ké­szülőben az ikrek életében. Végre kitudódott a nagy titok. A CSISZ čadcai járási bizottsá­gáról küldöttség jött a pažiti CSISZ-szervezet taggyűlésére. Olina és Irén számára hozták az utazási engedélyt a határ­vidékre, s vele együtt a CSISZ becsületbeli jelvényét. így ke­rült be további két CSISZ-tag személyazonossági igazolványá­ba: Lakhelye: Houštka — Ta­­chovi járás, 1962. augusztus 2. L. C.

Next

/
Oldalképek
Tartalom