Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-09-04 / 36. szám
• • t ♦ ■''■fHBfr* T' ■fffWfi -jPF**#“ v5^pMÜ^MPE VILŕM ZÁVADA: Bányászok Mint a vadászok köves erdő mélyén, bányászok fejtés közben, munka éjén lesik a csiiggö kő apró zaját, a faállványt, a siirü roppanást, s a fal mögött, amint a víz locsog, a csendet, ha a szél már nem morog, és kezüket a fal érverésén tartják, érzik u szenet, hallják, tapintják a széneret, csákányokkal és vágó ekékkel,, harcolnak, küzdenek a szénnel, és fent a sötét kövekre fújnak s a kokszolóban lóngragyúlnak a szivárvány minden színével. Azért lobog a láng: a földet ne érje fagy, s ne hozzon sötétet ránk. Mi is bányászunk lenti mélyből, napfényes akna meredélyéből, a mély tárnákból, fejünkből, szánkból, a töretekból, szívünkből ásunk. Most melegít a most illatozik tán először. föld, Míg minden szív magában tárnát tár fel, vagy lárvát önt ki, meleget. S akkor, az éjszaka ragyogni kezd, Kladnó és Osztrava felett. Takács Tibor fordítása. • • A CSISZ SZtOVÁ Bratislava, 1962. szeptember 4. U ai központi XI. évfolyam I BIZOTTSÁGÁNAK lapja 36. szám \rB <i<. MltPr • Az „Ifjúsági kombájn“ átlagos teljesítménye -*■ 114 hektár • Nehogy az ifjúsági kollektívák széthulljanak • Adjuk meg a kukoricának, ami jár • A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok köszöntik a pártkongresszust AKTÍV A FIATALOK SZÁMLÁJA Az idő gyorsan múlik, közeledik a pártkongresszus napja, amikor majd a küldöttek összejönnek, hogy leszögezzék a jövő irányelveket. Hazánk dolgozói mindenfelé készülnek már a nagy eseményre és az értékesebbnél értékesebb ajándékok elkészítésén fáradoznak. A fiatalok is készítik az ajándékokat: tel-Zselizi Állami ÜJ UTAKON jesítik azokat a vállalásokat, amelyeket az Ifjú nemzedék programjába vettek fel. Nagy feladatokat vállaltak és a teljesítést állandóan ellenőrizni kell. Kísérjük csak figyelemmel, hogy a mezőgazdaságban a fiatalok hogyan teljesítették a vállalásokat. A fiatalok előtérbe helyezték a teljes gépesítés és az új technológia érvényesítését. Szlovákiában eddig már 235 teljesen gépesített csapat és brigád működik. Az idei aratásnál valóban kitűnő eredménnyel vizsgáztak le. Az ifjúsági teljesen gépesített csapatok és brigádok 864 munkacsoportból álltak és a gabona túlnyomó részét már az űj technológia szerint gyűjtötték be. Nem létezett olyan munkacsoport. amely a XII. pártkongresszus tiszteletére felajánlását ne teljesítette volna. Ezt abból is láthatjuk, hogy az „ifjúsági“ kombájnok átlagosan 114 hektár teljesítményt értek el. TÖBB GONDOSKODÁST Sajnos, gyakori, hogy a szövetkezetek vezetőségei és a nemzeti bizottságok nem teremtenek olyan körülményeket, amelyek között az ifjúsági kollektívák jobban érvényesülhetnének. A lénártfalvi szövetkezet vezetősége ahelyett, hogy fellendítette volna a zöldségtermesztésben dolgozó ifjúsági kollektívák kezdeményezését, a kollektíva egyes tagjait más részlegekbe helyezte át, aminek következtében az teljesen széthullott. Sokhelyütt nem értékelik kellőképpen a fiatalok munkáját. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy a 653 ifjúsági kollektíva közül csak 250 áll versenyben a szocialista munkabr.gád címért. Aránylag elég hosszadalmas folyamaton kell átmenni, amíg a kollektívák az áhított címet elnyerik. Például a Zselizi Állami Gazdaságban már 1959 óta a Karolina gazdaságban dolgozik egy kollektíva és annak ellenére, hogy igen szép eredményeket értek el és eleget tesznek a követelményeknek, a szocialista munkabrigád címét még nem nyerték el. Az állattenyésztésben különösen nehezen indul a szocialista munkaverseny. Még nem szervezték meg a fiatal fejőnők. állatgondozók, sertéshizlaiók versenyét. Ennek ellenére a CSISZ-tagok mégis szép eredményeket értek el. Megemlítjük például Markovié Máriát, aki a ludmovcei szövetkezetben egy kocátói átlag 14 malacot választ el. A kukoricatermesztEsből Szép eredményekkel dicsekedhetnek a kukoricatermesztésben, ahol a legmagasabb hektárhozamokat értük el. A mezőgazdasági munkaeredmények kiértékelése után az első negyedévben a következő járások vezetnek: a galántai, lévai, nagyszombati, dunaszerdahelyi és a kassai járás. Bebizonyosodott, hogy ha teljesíteni akarjuk a vállalásunkat, akkor elsősorban gondosan kell előkészíteni a talajt A fiatalok a pártkongresszus tiszteletére a mezőgazdasági munka más részlegein is értékes felajánlásokat tettek. A szocialista munkaverseny hovatovább tömeges jeheget vesz fel. Nagyon fontos lenne, hogy a CSISZ-szervezetek, a mezőgazdasági üzemek vezetőségei, a nemzeti bizottságok és az EFSZ-ek közös erővel minden igyekezetüket oda összpontosítanák, hogy elmélyüljön a szocialista munkaverseny és hogy a versenybe valamennyi ifjúsági kollektíva és a mezőgazdaságban dolgozó minden fiatal bekapcsolódjon. r i \ K0ZM0VIZI0 TETTEK KÖVETKEZNEK Az üzemekben és népgazdaságunk különböző munkahelyein e napokban megkezdődött a vita a „Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól“ szóló pártdokumentuinban lefektetett javaslatokról és tervezetekről. Már most is megállapíthatjuk, hogy az induló vita aktívan hozzájárult a konkrét feladatok megoldásához. A strakonicei motorkerékpárüzemben a vita folyamán a dolgozók új kötelezettségeket vállaltak. A „chassis" munkarészlegen versenybe léptek a CSKP XII. kongresszusának üzeme címért és arra kötelezték magukat, hogy a felajánlásokat határidő előtt egy héttel hamarabb teljesítik. A gépszerelési részlegen új prototípusok kidolgozására vállalkoztak és azokat jóval a meghatározott idő előtt készítik el. A vállalat forgalmistái elfogadták a trebusicei vasutasok felhívását és mindent elkövetnek, hogy az áru ki- és berakodása, valamint az ip8rvasút forgalmának lebonyolítása biztonságosan és gyorsított ütemben történjen. URREKLAM míg a tudósok az első rozmikus kötelékrepülés -engeteg adatának értékelésén dolgoznak, Moszkvában még váltoíatlanu! minden bešzeV getés legtöbb témája Nyikola-\ jev és Popovics „világkörüli“ útja. A lapokban újabb cikkek, képek taglalják a több napos „nagv út“ egy-egy részletét, a rádió és a televízió sok adásban tér vissza a négy nap eseményeire, ismét közvetítik a világűrből kapott televíziós képsort. A moszkvai televízió ünnepi adásán, amelyen mind a négy szovjet űrhajós részt vett, átnyújtották Nyikolajevnek és Popovcsnak a kozmovízió első riporteri igazolványait. Ez az igazolvány — az átnyújtási ceremónia derűs, tréfálkozó hangulata ellenére is — igen figyelemre méltó tényt tükröz: a világűrből közvetített első nyilvános televíziós adás szereplőit köszöntötte a moszkvai televízió. Az adás során egyébként igen sok érdekes részletkérdés került szóba. Nyikolajev őrnagy például, amikor részletesen beszámolt a felbocsátás és az űrrepülés apróbb-nagyobb mozzanatairól, elmondotta, hogy a földi megfigyelő- és szputnyikkövető állomások rádiótelefon üzeneteiben sok barátjának a hangját felismerte. Itt Nyikolajev kimondta a Végre arról számolhatunk be, hogy nyugati részről komoly kísérletek történnek az űrkutatás felhasználására. Legalábbis az üzleti reklámban — ami végeredményben békés valami — hasznosítják az űr meghó«dítását és még az sem von le sokat a jelenség értékéből, hogy egy nyugati cég — a szovjet diadalokat próbálja a maga javára kamatoztatni. Történt pedig a következő. A Monde, ez a tekintélyes párizsi lap, egy ismert tanáríróember tollából napról napra kis krónikafélét közöl első oldalán. Benne Robert Escarpitt a nagy világesemények vagy a hazai szenzációk egy*egy apró, tréfás mozzanatához fűz szellemes megjegyzéseket. Ezt tette a szovjet „űrikreknek“ az egész világot ámulatba ejtő útja után is. „A szakáll“ címmel arról elmélkedett, hogy: no, lám, a férfiak örök gondja, az áll boros tásodása, még az űrben is megmarad... Több se kellett a nagy nemzetközi borotvapengegyárnak, a Gilettenek. A következő napon — feltevésünk szerint búsás áron — fizetett kommünikét tétetett közzé a Monde első oldaláh, ugyanott, ahol más napokon Escarpitt krónikája jelenik meg. ,A szakáll“ volt a címe ennek a cikkecskének is, s benne az állt, hogy a Gilettegyár laboratóriumaiban szerte a világon hozzáláttak az űrbéli borotválkozás problémájának megoldásához, addig is azonban maradó Hóknak ajánlják a Földön férfimilmelegen a legújabb Gilette-pengéket... Dupla ■ ■ ■■ orom Tegnap száz- és százezer tanuló lépte át iskoláink kapuit. Mind a városokban, mind falvainkban — lányok és fiúk egyaránt sokat segítettek a tanítóknak a tankönyvek és a tanszerek szétosztásánál. Sok esetben az üzletekből a tanulók mindjárt kézhez kapták a milliókat érő tanszereket, melyeket a múltban a szülőknek drága pénzért kellett megvásárolni. Bizony, nem is volt olyan öröm akkor a szeptember kezdete. . . Klaéanová Viera, a pusztafedémesi ki lencéves iskola tanulója, örömmel az új, fedőlapokat. Jó érzés lesz majd belé tenni a rajzlapokat, persze, ha ezek jól sikerülnek. nagy nézi díszes jövő egyik űrhajósának teljes nevét is: — A hangokat olyan jól felismertem, hogy az egyik állomás üzenetének vétele után így feleltem: „Hallom a hangod, te vagy az Iván?“ Ugyanis jó barátom, Iván Anyikejev ürhajósjelölt beszélt velem a Földről. Az adás minden nézője jól megjegyezte magának ezt a nevet. Nemsokára eljön az a nap, amikor ez a név jelenik meg a világlapok első oldalain. Az adás közben egyébként a televízió főriportere, Jurij Fokin felolvasott egy postán érkezett kérdést: — Popovics elvtárs! Egy 70 éves istenhívő asszony, Malikova kérdezi: látta-e ott fenn a magasban az úristent? Popovics elmosolyodott és így válaszolt: — Bizony láttam! Öt kilométerre volt tőlem. Meg is kérdeztem, hogy hívják, de azt mondta, hogy Andrijan Nyikolajev a neve. A televíziós adásban egyébként nem hangzott el semmiféle „szenzációs“ bejelentés. Egyetlen új mozzanat került szóba: Popovics közölte, hogy eddig a szovjet űrrepülök nem választottak a 65. szélességi foknál északabbra fekvő pályát, a jövőben azonban ezt a területet is „berepülik“, a következő űrutazások egyikében már a sarkkör felett is elhúzódik a szovjet űrrakéta pályája. Bedrich Kocek bányásztanuló portréjával üdvözöljük szeptember 9-ét, a bányásznapot. Bátor, igaz férfiak válnak majd a mai bányásztanulókból. Megtanulják a szakma minden fortélyát, és elsajátítják az új technika vívmányait. Ostraván vagy Kladnon nem tartozik a rendkívüli események közé, ha a tizenötéves fiú kijelenti „apa, én is bányásznak megyek". „Nézze csak meg..;“-, kéri a harmadikosztályos szikra. „Én is.szeretném megnézni!“ A párbeszéd továbbfolytatódik, persze a fiúk teljesítik a kislány kérését, de nekik most „sürgős“ munkájuk van: mielőbb rendet teremteni az új tankönyvek között. A képen: a Borek testvérek— Lea és Ondris (balról), Milan Kučík (jobbról), a pusztafedémesi iskola bejáratánál. Lakhelyük: Houštka Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága feladatul adja az Ifjúsági Szövetségnek: „vállaljon a CSISZ védnökséget 8—10 határvidéki állami gazdaságon és építsen ki ezekből példás szocialista mezőgazdasági üzemet“ Tíz állami gazdaságot nyilvánítottak ifjúsági építkezésnek. Ez múlt év novemberében volt. Rövid pár hőnap alatt az ország minden részén jelentkeztek a fiatalok s kérték, küldjék őket dolgozni a határvidékre. Fiúk és leányok elindulta« oda, ahová a párt hívta őket. Szlovákiából 180 fiatalt ért az a megtisztelő feladat, hogy a határmenti ifjúsági építkezésen dolgozhat. Száznyolcvan fiú és leány. 180 személyazonossági igazolványba került egy új bélyegző — tartózkodási helye: Hnevanov ... Frymburk . . Žacléŕ ... Houštka. Egyesek talán először hagyták el szülőfalujukat, megszokott környezetüket, barátaikat. Azonban a nagy útnak bátran vágtak neki. Valamennyit egy vágy, egy gondolat fűtötte: segíteni ott, ahol erre a legnagyobb szükség van. Biztosak voltak abban, hogy ott a határ mentén is odahaza lesznek és ott is barátokra, elvtársakra találnak. Az ilyen fiatalok közé tartozik Minár Olina és Harcek Irén is. M'ndketten Kysuca egyik kis falujából Pazitiből valók. Együtt nevelkedtek, még gyermekkorukban és ma is együtt lehet mindig látni őket. Nem volt brigád, gyűlés, mulatság, ahol ők ne jelentek volna meg. De mindig csak együtt. Ezért a faluban ikreknek hívták 3ket. Olina a kysucai gépgyárban dolgozott, Irén a kysucai Novobuk üzemben mint munkásnő. Mind a ketten meg voltak elégedve a munkájukkal. A párt szava, felhívása Pažitire is eljutott. Határvidék, mezőgazdaság. Olina kezdett gondolkozni rajta először. Nem is volna olyan rossz elmenni, öt húzta a mezőgazdaság, habár a gépgyárban mint hivatalnoknő dolgozott. Olina ugyanis az életnek úgy vágott neki, hogy mezőgazdász lesz. Kijárta a mezőgazdasági tanonciskolát, utána pedig egy évet mezőgazdasági mesteriskolában véglett. Sajnos mire befejezte, a szövetkezet* ben nem tudták őt elhelyezni, s így került a kysucai gépgyárba. Ez volt az oka annak, hogy Olina veit az indítványozó. Elmegyünk a határvidékre! A mezőaazdaság mellett mást is látunk. Oj környezetet, űj embereket találunk. No meg aztán az is húzta, hogy az ő tudásával segítségére lesz a fiataloknak példás szocialista mezőgazdasági üzem kiépítésénél. Határvidék lett az ikrek napi témája. Erről súgtak-búgtak nap mint nap. A faluban mindenki érezte, hogy valami új van készülőben az ikrek életében. Végre kitudódott a nagy titok. A CSISZ čadcai járási bizottságáról küldöttség jött a pažiti CSISZ-szervezet taggyűlésére. Olina és Irén számára hozták az utazási engedélyt a határvidékre, s vele együtt a CSISZ becsületbeli jelvényét. így került be további két CSISZ-tag személyazonossági igazolványába: Lakhelye: Houštka — Tachovi járás, 1962. augusztus 2. L. C.
