Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-08-21 / 34. szám
Méri József, gombai kombájnos és Ceió Imre segítője, az országos kombájnos versenyben a harmadik helyet foglalták el. A Gombai Állami Gazdaságon kiképzett 14 traktoros lány egyike: Vicent Magda GOMBAIAK AZ ARATÁSBAN „így helyénvaló ez" 1VT agányosan ballagtam a másfél kilométernyi poros dülöúton Mögöttem Harkács község, előttem az állami gazdaság épületei látszottak. Éppen félúton voltam. Nem siettem, kissé fáradt voltam már. Csak akkor nyújtottam meg lépteim, amikor váratlanul megeredt a zápor. De hiába volt a nekilódulás, jól megáztam így is. ___A megszokástól eltérően egyenesen a gazdaság irodahelyiségei felé tartottam. Zárt ajtók fogadtak. Nem tagadom, kissé örültem is. Akaratpm ellenére tudtam megválni régi szokásomtól. Mindjárt odamentem, ahoi első kézből értesülök mindenről... A homályos tehénistállóban éppen az esti fejesnél tartottak. És mint ilyenkor lenni szokott, elbeszélgettünk. Asszonyok. férfiak, vagy hatan üitek fejőszéke.ken. Munkavégeztével aztán eloszlott a társaság Én az utolsó fejő mellé szegődtem. Rudolf Kamenskýnak mondta magát. Amikor a gazdaság vezetője felől érdeklődtem, kissé mosolyogva válaszolt. — Én volnék. De az imént egyéb dolgok érdekelték a gazdaság körül, hát fölöslegesnek tartottam kilétem közlését. A falu szélén járok és az irányt latolgatom. A domb alján két kombájn kering, s fönn a tetőn' cséplőgép búg. Kissé furcsán hat ez a búgás. Nálunk, Csallóköz táján, Mátyusfóld felé, már csak szemtisztításra használják a cséplőt és itt Gömör dimbes-dombos tájain még gyakori látvány a cséplőgép, különösen ott, ahol a kombájn nem nagyon foroghat. De jólesően hat ez a búgás és akaratlanul is egy elsős elemista vers-sorocskát juttat eszembe: A cséplőgép búgása a legszebb muzsika. S közben a tavalyi eseten mulatok jót. Akkor a zápor végett iparkodtam az iroda felé, most meg a forróság elől szeretnék hús helyre kerülni, hogy kissé felfrissítsem magam. — Hiú ábránd — súgja a tavalyi tapasztalat. A traktor berregése aztán végképp dönt sorsom felől. Ismerős arc tűnik fel a gép volánja mellett. — Jó, hogy találkozunk — mondja víg kedélylyel, — legalább nem kell keresnie, aztán bedobja a sebességet és csak messze a határbar szólal meg újra. És mint aki attól tart, hogy megelőzöm, máris magyaráz. — Nem azért ülök a traktor ülésén, mint tavaly a fejőszéken. Csak felváltottam kicsit a vezetőjét, míg lemossa magát. Csuda hőség van, — toldja meg kissé, és meztelen hátán patakokban folyik a veríték. — Sietünk, iparkodunk — mondja. — Attól tartunk, hogy esőre fordul. Meg szeretnénk előzni. Már csak ez a húsz hektár hiányzik, — mutat a túlsó dombbajiat felé. — Német búza, jól bevágott. A 36 mázsa meglesz hektáronként, de a többi is jól fizet. — És mennyi lesz az átlag? — A búzából 28 mázsa, az árpa gyengébben fizet. 24—26 mázsa az átlag. De ennek is megvan a maga oka. — teszi hozzá mindjárt. A legtöbb árpa oda került, ahol éppen alagcsöveztünk és bizony megkéstünk a vetéssel. Pedig az árkokat is segítettünk behúzni. No,' de majd jövőre, — mondja inkább magának. A beszélgetés kissé megakad. Közben gazdát cserél a traktor, elporz,k; mi pedig tovább indulunk a kukoricás felé. Keresztülvágunk a nagy táblán az országút irányába. — Még ilyen sem volt Harkácson, — kezdi hosszú hallgatás után. — De ilyen a szövetkezeté is ... Ez a völgy régen nem látott ilyen táblákat. Rekordtermés. Egyébként ez a vélemény errefelé. Kissé nekihevülve beszél, és amikor a motorkerékpárhoz érünk, meg is jegyzi. — Nem dicsekszem, de ha a tavalyira gondolok, meg nem állhatom szó nélkül. Különösen, ha eszembe jut az, ami a tavalyi látogatása után alig kéthetire történt. Leégett a legnagyobb herekazlunk. Öngyúlladás volt, mire befutottunk a mezőről, későn volt. Estébe hajlik már az idő, amikor mindketten fáradtan a majorba érkezünk. Elcsendesedik a határ. A cséplőgépek sem búgnak, s a két kombájn is fedél alá kerül. Csak a lábas jószág hallatja hangját az istái■ lók felől. Mi pedig az első találkozás óta eltelt év eredményeit, sőt id. Tamás László pártelnök bevonásával, az elmúlt két év eredményeit latolgatjuk.. — Hogy miért éppen az elmúlt két évét? Erre Tamás László adja meg a választ. — Két éve, hogy itt vagy Rudi. nemde? — mondja tréfásan az elnök így helyénvaló ez. Valóban, a Tornaijai Állami Gazdaság harkácsi részlegén valami új van kialakulóban, új, mely biztosan mutat a jövőbe. Sárkány Árpád így ismertem meg Rudolf Kamenskýt. a harkácsi állami gazdaság vezetőjét. A fejessel kapós;, latban azt a magyarázatot adta hogy a legjobb fejője költözött el a gazdaságból és azért vallatta a fejést mindaddig. míg arra alkalmas embert nem talál. Mondanom sem kell, kissé meglepett a magyarázat, de elhittem. sőt, amikor elváltunk, egészen bizonyos voltam abban, hogy a legközelebbi viszontlátáskor változást észlelek majd a gazdaság fejlődésében. Egyébként erről biztosított id. Tamás László is az üzemi pártbizottság elnöke. Egy éve volt mindez és most újbó' Harkácson járok. Rudolf Kamensky szikár alakja, napégette arca, úgy él emlékezetemben, mint akkor, megismerkedésünk idején. A Munkaérdemrenddel kitüntetett prerovi gépgyárban 17 kollektíva és egy műhely versenyez a CSKP XII. kongresszusa címének elnyeréséért. A felvétel Ladislav Vojtech csoportvezetőről, Zdenek Novákról és Antonín Tichačkáról készült. di tanító-és Furcsa két ember, annyi * bizonyos. Az egyik — a tanító — magas, nyurga alak. Arca keskeny, homlokára csapzott szőke haj tapad. Övig meztelen testén fürge verejtékpatakocskák csörgedeznek, de kék szeme kisfiús vidámsággal kutatja a világot. Tekintete, különösen meleg amikor társára téved. Ö éppen ellenkező típus. Zömök, keménykötésü fiú Fekete üstökét hatalmas, színes szalmakalappal védi a tűző naptól. Homlokán kövér verejtékcseppek gyöngyöznek, fekete gombszemei azonban vidáman csillognak és fáradtságnak nyoma sincs rajta. Pedig alig több 13 évesnél. Munkatársak. Nem a tanterem hűvös csendjében ismerkedtem meg e két kemény emberrel, hanem az uhorskei szövetkezet hatalmas búzatábláján. A tanító egy Super 50-es nyergében, a fiú meg egy vadonatúj rendrakó gép ülésén. Berreg a traktor, a learatott aranysárga élet nyílegyenes sorban marad mögöttük. Szinte sajnálom megállítani őket, olyan hibátlanul dolgoznak. De meg kell tennem, mert a két ember vállalásának híre futott a környéken. Meg kell kérdeznem Szabó Pál tanító elvtársat, no meg kis „kollégáját", a 13 éves Barani Igort, mi is van hát azzal a vállalással? — Hát már maguk is tudják? — bosszankodik a tanító, amikor lefékez mellettünk. — Minek kell ilyesmiről beszélni, no meg írni? Csak természetes, hogy segít az ember az aratásban, ha módja van rá. — Csak mondja el tanító elvtárs, nem kell szerénykedni — kért a szövetkezet elnöke is. — Hadd tudják meg másutt is, milyen tanítónk van nekünk. Még egy kis huzavona, aztán lassanként mindent megtudunk. „Csak" arról van szó, hogy Szabó Pál az uhorskei alapfokú kilencéves iskola igazgatója vállalta, hogy a helyi szövetkezetben minden nap 10 hektáron vágja le rendrakógéppel a termést. Vagyis az egész területen, ahol kétmenetesen lehet aratni. F gyszerűen beszél, a Super 50-es nyergében. Hanghordozásában nyoma sincs a keresettségnek. Inkább azon csodálkozik, hogy mi erről anynyit beszélünk, hogy felkerestük őt munkahelyén és hogy oly nagy feneket kerítünk a dolognak. Csak annyit tett, amennyit mint tanító kötelességének tartott megtenni. — Inkább erről a gyerekről beszéljünk, ő minden dicséretet megérdemel, — mutat a nagykalapú emberkére. A fiú pedig fenn ül. Amint felé fordulunk, megmozdul. — Nem vagy elfáradva, Igor? — kérdezzük. — Holnap már valaki mást teszünk a helyébe — kacsint ránk az elnök a fiú háta mögött. Felnevetünk, mert látjuk, hogy a kis ember kétségbeesett pillantást vet tanítójára. Az megértette a pillantást. Hisz a vállalást nem egyedül tette. Ügy szól, hogy naponta 10 hektáron vágják le a termést —, de ketten. Ezzel a pöttömnyi legénykével. Már a nehezén túl vannak és most fosztanák őt meg a dicsőségtől: Ezt olvastuk ki a kis legényke tekintetéből, amit a tanítóra vetett. — Ne félj Igor nem mész sehová sem. Együtt maradunk végig. Hiszen a nehezén már túl vagyunk: Hát igen, má*• 82 hektár van a hátuk mögött. A learatott területen már napok óta búg a kombájn motorja, ömlik a gazdaa termés. Üj aratás. Üj emberek. Ezzel a gondolattal nyújtunk kezet Szabó Pál tanítónak és kisegítőjének, a 13 éves Barani Igornak. Emberek, mai emberek. Egyszerűek, fiatalok, tettrekészek, nem habozok, ha az emberről, az emberek közös érdekeiről van szó Tanító és tanítvány. Azzal az érzéssel fordítottam hátat az uhorskei szövetkezetnek, hogy itt valami nagyon széppel találkoztam. AGÖCS VILMOS A CÍMÉRT A legjobb ifjúsági kombájnosok csoportját a Gombai Állami Gazdaságban (dunaszerdahelyi járás) találjuk. Méri József a vezetőjük. A párt XII. kongreszszusa tiszteletére Celó Imre kombájnossal együtt vállalták, hogy 700 hektár területről gyűjtik be a termést. A munkacsoport versenybe lépett a szocialista munkabrigád címért. Amikor felkerestük őket, már befejezték a termés begyűjtését, a Vásárúti Állami Gazdaságban segédkeztek és éppen csehországi vidékre készülődnek, hogy ott is segítsenek a termés begyűjtésében. A Gombai Állami Gazdaságban több mint 200 hektár területről gyűjtötték be a gabonát. A gazdaság, a CSISZ üzemi szervezetének vezetősége naponta értékelté a kombájnosok és traktorosok versenyét. Az aratás kezdete óta Méri József vezet. — Első helyen szeretnénk maradni, — mondja lelkendezve Méri József — legerősebb vetélytársunk Bakulár elvtárs, marcelházai traktoros. A vetélkedésben nehéz megállni a helyet, mert a többi ifjúsági kombájnos csoport is versenybe lépett. Nehéz felvenni a versenyt olyan kombájnosokkal, mint az ógyallai Psenyák Tibor és a Bajcsi Állami Gazdaság jónevű kombájnosa, Borsonyi elvtárs. Vasárnap is dolgoztak és büszkén jelenthették, hogy 280 hektár területen végezték el a munkát. A CSISZ kerületi vezetősége Méri és Jamrich elvtársakat az'elért kiváló eredményekért, a Munkaeredményekért jelvénnyel tüntette ki. K. Gy. Nyári teendők A mester és a tanítvány: Szabó Pál és Barani igor. A takarmány begyűjtésébe és a növényápolásba egyre több tornagörgői fiatal kapcsalódik be. Külön munkacsapatokat szerveznek és szorgalmasan kiveszik részüket a munkákból. Az úttörők két csapatot alakítottak. A lányok 10 tagú csapata Kovács Klára vezetésével a kertészetben szerénykedik, a 12 fiú pedig Bartók Gábor vezetésével a takarmánybegyűjtésében jeleskedik. Mindkét csapat naponként teljesíti a felnőttek normáját. A serdülő lányok Gyarmathy Mária vezetésével dolgoznak. A kollektíva magját a csécsi mezőgazdasági iskola végzett növendékei képezik. A fiúk az aratásból veszik ki részüket. A csoport legnagyobb részét a szepsi mezőgazdasági gépészeti technikum és a mecenzéfi mezőgazdasági tanonciskola tanulói alkotják, akik tudásukat a helyi traktorállomáson gyümölcsöztetik. Munkájukon látni, hogy szakmájuk „mesterei“. Jiimon Pál és Körtvély Géza segédkombájnosok, Kapczi István, lesó László, Demete Dezső, Keller István gépjavítók és traktorosok, Adorján László. Rajczi Gyula, Csutora János kisegítők, jó munkát végeznek. Iskolaköteles ifjúságunk nagy munkakedvvel kapcsolódott be a nyári mezőgazdasági munkákba. Mindez a szülők és az iskola helyes nevelésének az eredménye. A munka mellett a kultúráról sem feledkeznek meg a fiatalok. A helyi,'illetve a járási aratóünnepségre készülnek műsorszámaikkal. DÉVAI FERENC
