Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-08-14 / 33. szám
Maco, Já'&Gf: Kérem szépen mindenkinek megvan a maga elképzelése az életről, a jövőről már fiatal korában. Aztán egyiknek sikerül mindez, nyomába szegül a szerencse á másik meg küszködik, szenved, izzad, mégsem én el a célját. Én kijelenthetem, hogy boldog embernek születtem. Mikor édesanyám világra hozott és a bábánk, Mikó mama belefektetett a longyvizes tekenöbe, fenekemet jól megcsapkodva a következőket mondta besonfordáid édesapámnak: — Ne, Pál, szerencsés ember lesz a fiából. — Olyan lesz mint a többi — szerénykedett apám — Nem, ez szerencsésebb lesz a többinél, meglátja. Ehun-e, nézze csak a lábát — Az enyém sem szőrösebb — nevette el magát apám. A szőrös láb ugyanis máig gazdagságot és sok pénzt jelent az öregebbek szemében. Feltételezésükben van valami igazság Persze, nem a rengeteg pénzt illetően, hanem mindenekelőtt a sierencsét. Mert amit én edd g kitűztem magom elé, azt el is értem! Első nagy kínzó vágyam a géplakatos mesterség volt. Tudom ťi én miért, de szinte betegesen vágyódjam a fogók, csavarhúzók és gépek után. Igaz, a tanítóm, egy pelyhedző állá fiatalember majd mindennap azzal tömködte a fejem: — A mi korunk a gépek kora. Aki a gépeket ismeri és szereti, az nem vesz el a társadalmunkban. Egyszóval: apám és anyám beleegyezésével kitanultam a géplakatos szakmát. Aztán néphadseregünkben derekasan letöltöttem két éves szolgálati időmet. Utána pedig azt forgattam a fejemben, amit minden leleményes fiatalember katonaság után: a nösülést. Falumhoz jó három órányi járás Kassa. Ott szereztem magamnak megfelelő állást Műhelyünk ajtaja a Jánošík utca sarkán mintha az utcára nyílt volna, a sétányon állandóan le s fel járlak az emberek, és az én barátaim, egy szőke, miéisapkás iglói szlovák gyerek, meg egy vajszívű és ponyvaregényeket faló rozsnyói fiú gyakran füttyentettek egy-egy előttünk elsétáló szép lány után Ha megfordult valamelyik, máris odadbrgölödzött hozzá a micisapkás Janko barátom nyájas kérdése: — Anyucikám. hová? Anyucikám, persze, haragos szemeket meresztett micisapkás barátomra és mintha ráijesztett volna valaki hirtelen elnyargalt Nagyokat kacagtunk délutánonként a meglepődött lányokon! Barátaim az utca kavargó forgatagában próbálták kiszemelni, megtalálni maguknak az igazi ideált, én meg az üzemünk pénztárában. Ők legtöbból>z. a u tó. szőr kint legeltették szemüket a mindig változó leányarcok sokféleségén, én pedig arra az ajtóra ügyeltem egyre gyakrabban, amelyik Irmát mutogatta Mondom, jó helyre kerültem, kifogástalanul dolgozó lakatosmühe.tibe, amely hónapról hónapra j^val százon felül teljesítette tervét. Heten dolgoztunk egy 'edél alatt műit a gonoszok ..Valamennyien kezeslábas munkán tönyben jártunk, csupán o vezetőnk meg a bérelszámolónk ruhája utó'ta az olajat. Szívesen jártam be a műhelybe és büszkén, hogy soha nem volt lemaradásunk Ez egyébként meglátszott c keresetünkön is A havi két darab ezres mindig• belefeküdt a pénztárcámba Irma számolta bele százasával keresetemet a tenyerembe é* egyre melegebben. Olyankor ó a tenyeremet nézte, hogyan futnak rajta keresztül-kasul a jövendőről árulkodó vonalak, én meg a gesztenyebarna haját néztem és éreztem, hogy hevesen dobog a szívem. Kis bódéban, nyikorgó ablakrács mögül adta ki rendszerint a pénzemet, s már nem tudnám megmondani pontosan, meddig néztük epedve, de félszegen, tartózkodón egymást: én a haját. 8 n tenyeremet. Arra azonban határozottan emlékszem, hogy az egyik szeptemberi napon azt mondta: — Pénzzel dolgozom, minden tenyérbe belenézek és most ami a szívemen az o számon: magának van a legszebb tenyere! — Mi szép van azon? — vörösödtem bele a dicséretbe és remegett a hangom. — Nagyon szeretem az olajosharna tenyereket. — Nekem meg a haja tetszik. Mikor kifizetés van, és mindig a haját nézem. Még az arcát nem is láttam nagyon. Felemelte a tejét és pajkosan rám nevetett. Délután már együtt sétáltunk a külvároson tűi, az ökörnyálas levegőben. A rövid szóváltásból — vagy vallomásból? — az lett, hogy a házasság örvényét kavarta jel alattunk. Bejelentettem az üzemvezetőnek Polányt Lajos bácsinak, aki olyan féltőn vigyázott ránk. mint kotlós a csibéire, hogy megnősülök. Elvégre katonaság után vagyok, éppen itt az ideje a fészekrakásnak, apám eléggé elfáradt a vasúton, keresek annyit mindenkor, hogy eltartsam a szüléimét is. Mindig vidám volt az arca, és ha nevetett, apró kis lukacska keletkezett az ajakán. És ez nagyon illett kövérkés alakjához. Most azonban komoly maradt, töprengő, mélázó, megvakarta néhányszor a fejebúbját. — Pénzed van, lakásod viszont nincs, ebadta kölyke! Haza akarod vinni a menyecskét? — Nem. — Hát? — Én költözöm hozzája. — Hajaj, haiaj, szegény Irma. Inkább a politikát tanulhattad volna s neki hagytál volna békét. Mert gyenge vagy politikából. — Egy géplakatos akkor jó, ha a kezében és az aljaiban van a politika. Mit érne velem, ha csak a szám lenne és azzal takarnám az ügyetlen kezemet ? — No hiszen, igaz... de mit csináljak most már veled, hogyan segítsek rajtad? — Segíts magadon, az isten is megsegít, tartja a közmondás — mondtam — Fontos, hogy komoly lányt neveltek Irmából. Soha nem érezte az üzemben, hogy sem apja, sem anyja. Legalábbis ezt mondja nekem. — Ha azt mondja, nem hazudik! — jött zavo ba Lajos bácsi. Soha nem szerette, ha szemébe dicsérik. — Csak az a lakás, az lenne — töprengett és vakargatta a fejebúbját, de nem tudott semmi okos javaslattal előállni. Mert nem egyszerű dolog Kassán sem a lakás. Erre főleg legidősebb barátaim figyelmeztettek, a harmincon felüliek, akik hol azért nem nősülnek, mert nincs lakás, hol pedig azért, mert a kiszemeltnek még nem ismerik teljesen az életrajzát, sem a természetét. Azt a kockázatot mégsem vállalhatják, hogy zsákbamacskát vásároljanak. inkább maradnak agglegények. — Meggondolatlanul ugrasz fejest öcsém — figyelmeztettek ezek napjában többször is, mert amilyen szőrszálhasogatók és bátortalanok a nősülésben, olyan nagy a szájuk. — Alig három hónapja ismered Irmát. Mosolyogtam a bajuszom alá és azt mondtam: — Elég az nekem. És igazam volt. Irmából nagyszerű fe’eség lelt. Nem gurult szét tenyeréből a pénz. Szeretett, megbecsült s esténként az ágyban összebújva helyettem is színesre festette a jövőt. Ezt veszünk meg azt veszünk: bútort, rádiót, televíziót és gépesített konyhai felszerelést . .. Ogy aludtam el legtöbbször a karjában, hogy álmomban én folytattam a lakásunk berendezését célzó vásárlásokat! Szerettük egymást Ő a tenyeremet szerette én meg a gesztenyebarna haját. Ogy aludt el mehettem rendszerint, hogy kezében felejtette a tenyeremet. • Igaza volt Mikó mamának, a bábánknak, hogy szerencsés ember leszek, mert házasságunk után való tizedik: szombaton azzal fogadott a vezetőn#: — Költözködünk a város másik végére és az irodahelyiségeket a lakáshivatalban kieszközöltem neked! Nyakába ugrottam és lelkesen megöleltem. — Tudja, Lajos bácsi — lelkendeztem — ez volt a legerősebb vágyam, a lakás. És most teljesült' — Teljesült, teljesült — ezt kopogta ki a cipőm talpa a kövezeten — Milyen jó, milyen jó — felelte rá a feleségem tüsarkú cipője Boldogan, szorosan egymáshoz simulva mentünk haza a hűvösséget árasztó nagy kapu mögött lévő régi ház egyik kicsi szobájába És első dolgom volt: " kezem. Vize'• öntöttem a lavórba és tisztára mostam a kezem Addig is bogaram volt a szómbat délutáni és r. vasárnapi tiszta barna kéz, amely az utcán ki-kt kandikál kt fehér ingujjból, most meg, nWgy Irma a tenyerén.et szereti a legjobban soha nem mulasztom el a gondos kézmosást Tudja isten, van abban valami jó, valami megnyugtató, ha tiszta az ember keze. Egész héten pancsol az olajban, ragad mindennez a kenőcstől, egészen megkönnyebbülök, ha szombat délután alaposan lemoshatom. A feleségem néha már ki is neveti a bogaram és pajkosan csúfolódik velem — Olyan vagy, mint egy kisasszony jó hogy manikűrkészletet nem veszel — mondogatja. — Géplakatos vagyok és nekem az az igazi ünnep, ha tiszta a kezem — Jelelem és ölelésre tárom szét a karom. Szeretem ezeket az ártatlan évődéseket, amelyeknek sokszor szenvedélyes összeborulás a vége. . / Beköltöztünk az új lakásba és már másnap vásároltunk. Egyből berendeztük az új otthonunkat Irma mint egy precíz házinö, helyére tett mindent: az ágyat, a szekrényt, a gaucsot; az ebédlő-asztalt és hogy én se unatkozzam, lesmirgliztette velem a parkettet. S mikor már mindenünk megvolt és teltek-múltak a hónapok, egyszercsak gondolkozni kezdtünk Irmával, hogy mi hiányzik még. — A gyerek — súgta este Irma s talán azon az éjszakán fogant első gyermekünk. Persze, a mai kor emberének a modern lakásberendezés, a rádió televízió és könyvespolc után még mindig van további célja. Célja vagy vágya? Nem tudom. Egy bizonyos, hogy mesterséges holdak röpködnek Földünk körül és emberrel a fedélzetükön űrhajók száguldanak az űrben A mi kis bolygónk lakóját Kassán is, Osztraván is egyre kínosabban vonzza a gyorsaság. Álomról beszéltem? Tudom is én minek nevezzem Előidézője az autó! Az ember megy, bandukol a városoun a felesége oldalán, és míg ő n bűvös kirakatokat nézi, a mellette elsuhanó kocsik, az Octaviák és Wartburgok a messzeséget varázsolják elé, a repülés izgalmát ébresztik fel benne megsajdítják a lelkét. — Milyen jó lenne nekem is ilyen kocsi! — gondolja és epedve pislog a robogó jármüvek után. És még meg sem fogalmazta rendesen a vágyához, a álmához vezető elképzeléseket, már rak... ja is félre a felesleges pénzét, műszak után fuser-munkákat is vállal, és két év elteltével viszi bankba a húszezret, beadja a kérvényt. Pontosan így jártam el én is, és mikor megkaptam a kocsit, valósággal úsztunk Irmával a boldogságoan, hogy ismét elértem célomat. — Igaza volt Mikó mamának — mondogattam — szerencsés embernek születtem a világra. — Én meg szerencsésen mentem férjhez — bújt hozzám törlészkedve Irma. Barátaim és Lajos bátyám melegen gratuláltak a kocsihoz. Persze, az én derék üzemvezetőm, nem állhatta meg, hogy a politikát az autómba is bele ne keverje. Amikor beálltam az ablaka alá a vadonatúj motorommal, azt mondta: — Lakásod van, mindened van, tetejébe még autód is. Mit akarhat még egyebet a szocializmusban egy géplakatos ? — Pihenő szombat-vasárnapokat — feleltem kapásból a kérdésre, s amint később kiderült, nagyon rátapintottam az igazságra. Ugyanis az autó hétről hétre mind jobban megkövetelte a szép tiszta kezemet. Mikor már úgy éreztem, hogy a boldogság vizében lubickolok, akkor jöttem rá, hogy a kocsivásárlással elveszítettem valamit. A nyugodt, kényelmes, pihentető szombat délutánokat, és ami ennél is fontosabb: a szép tiszta kezemet! Ott tartok, hogy szomorú vagyok. Már a barátaim is észrevették rajtam a változást. Puhatolóznak, kérdezgetik egyre szaporábban: — Mi lopta el a kedved? Nem felelhetek őszintén, hogy az autó. Nem mondhatom el, hogy mig mások olvasnak vagy fürödni mennek szombat délután. én piszkosan, olajoson a kocsim alatt fekszem Nem panaszolhatom el senkinek, hogy hiába vágyom többé a tiszta tenyerem után, amelybe Irmám is beleszeretett, soha nem nyerem már vissza. Vagy igen? Igaza lesz Mikó mamának és lemondok az autóról is hogy visszakapjam cserébe a szép tiszta tenyeremet? Géplakatos vagyok és nekem az igazi ünnep mégiscsak a tiszta kezem! CSISZ-eskiivők megrendezése Hazánkban, mint az egész világon, az esküvői szertartásnak gazdag hagyományai vannak. Az évszázadok óta kia'akult tempiomi esküvők helyett feltétlenül szükséges kialakítani a házasságkötések szocialista formáját. A házasságkötő termek ünnepélyességének növelése, valamint a reprezentantlv házasságkötő termek biztosítják az esküvő ünnepélyességét. Mivel a házasulni kívánók zöme a fiatal korosztályhoz tartozik, célszerű, ha a CSISZ-szervezet megosztja az esküvő előtti gondokat a házasulókkal. A CSISZ-esküvŐk a gyakorlatban így zajlanak le: A házasságkötő teremben a hivatalos rész, a többi a gyárban, vagy az intézményben. A HIVATALOS RÉSZ Miután a vőlegény és a násznagy elmentek a lányos házhoz a menyasszonyért, közösen az esküvő színhelyére érkeznek és a CSISZ- tagok sorfala között mennek az eskető terembe (az első részébe), ahol felkészülnek az esküvőre. Közben a meghívott vendégek helyet foglalnak az előre berendezett teremben, majd a megbeszélt jelre valamely nászinduló hangja mellett a párok az anyakönyvvezető elé vonulnak. Amíg az anyakönyvvezető hozzákezd az esketéshez, zene szól, majd a párok összeadása következik a Csehszlovák Szocialista Köztársaság törvényei szerint. Az anyakönyvvezető üdvözli szavai közben helyes a zenei aláfestés, ez emeli az ünnepélyességet. Ezután követKezik a részvevők gratulációja Az új házaspárok a fényképészhez mennek, de ha megoldható az esküvő előtti napon is lefényképeztethetik maguka' Az ünneplők a bálterembe vonulnak, hogy a megtérített asztalok mellett — a párok megérkezéséig — beszélgessenek Helyes ha vacsora előtt — a párok jelenlétében — a vállalat vagy intézmény egyik megbízottja mindenki nevében köszönti az új házaspárt (párokat) és a jókívánságok tolmácsolása közben áta'dja a közös ajándékot, majd mindenki iszik az új házasok egészségére. A köszöntés szövegében nem kívánunk receptet adni. ae közöljük egy elhangzott és nagy tetszést aratott beszéd szövegét. „Kedves ifjú pár! Kedves vendégek! Nagy öröm tölt el bennünket mert vállalatunk két fiata dolgozója akik a mindennapos munkában egymásra találtak és a mai napon kijelentették, hogy egész életükön át egymás mellett akarnak maradni és vállalják, hogy kéz a kézben haladnak az élet útjain, jóban, rosszban, s megosztják az örömöket és az esetleges bánatot is egymással — a mai napon körünkben házasságit kötöttek. Ogy véljük, hogy az anyakönyvvezető előtt kimondott „igen“ nemcsak a családi fészek megteremtésére szólt hanem arra is, hogy mindketten, most már közösen. megtesznek mindent, ami erejükből telik, hazánk felvirágoztatásáért. A mi fiatalságunknak nem is lehet más életcélja, mint az, hogy vállvetve segítse elő önmaga és gyermekei jövőjének építését. Biztosak vagyunk abban, hogy Ti is ebben keresitek az igazi boldogságot. Engedjétek meg. hogy ennek a boldogságnak eléréséhez mindannyiunk nevében soksok sikert kívánjak. Legyetek boldogok, neveljétek fel gyermekeiteket erőben, egészségben és sohase felejtsétek, hogy mi a kötelességetek a csehszlovák néppel szemben, amely veletek együtt felépiti majd mindenki számára az igazi boldogságot, a kommunizmust. Most pedig emeljük poharunkat az ifjú pár boldogságára." Ezután kerül sor a vacsorára, majd tánc, ének következik, mint a többi esküvőn. A kialakult népszokások értelmében, ha a párok is kívánjak, éjfélkor lehet ún. menyasszonytáncot rendezni. Ügyeljünk arra, hogy egészen hajnalig mindenki jól érezze magát és a részve\ök között legyen „nótafa'. aki a hangulatot a zenekar mellett jól tudja irányítani. Évaiifárás után - évadkezdés ülőt! A színházi évad véget ért, lezajlottak az immár hagyományossá vált fesztiválok, valamint a színházi életünkben ünnepszámba menő külföldi együttesek vendégjátékai is. A kassai vendégjátékkal a komáromi Magyar Területi Színház is bezárta kapuit és az élményekben gazdag év után együttesünk pihenőre tért. De van min gondolkodni a színházi szünet alatt is. Gondolkodjunk főieg arról: merre visz az utunk tovább? Az elmúlt évadban bemutatott darabjaink előadásai egyértelműen feleltek arra a kérdésre, hol is tart a Magyar Területi Színház, de bizonytalanabbul feleltek a másikra: merre is haladunk? Előadásaink javarésze színházunk fejlődését bizonyítja. Torzulás viszont műsorpolitikánkban jelentkezett, mikor frőilag befejezetlen, dramaturgiailag kellőképp elő nem készített darabokkal is oda állottunk közönségünk elé. tj[em egyszer előfordult előadásainkon a felelőtlenség, a dolgok könnyebb vételének hibája, a sorozatos szereposztási tévedések. Nem fordítottunk kellő figyelmet arra, hogy színházunk teljes mértékben töltse be magasztos hivatását: a nép nevelését és színvonalas szórakoztatását. Mindezt el kell mondani akkor Is, ha büszkén és örömmel állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt évadban egész sor nagy tehetségű színész művészete és tehetsége legjavát adva, estéről estére szép alakításokkal szolgálta a szlovákiai magyarság művelődését. — Mik lennének az új évad feladatai? El kell érnünk azt, hogy az alkotó művészek érezzék a vezetőség támogatását, törődését az emberekkel. A nagy területen való működés, a sokszor nem megfelelő kultúrházakban való játék kérdései amúgyis sokszor emberfelettit kívánnak az együttestől, megérdemeljük hát, hogy az alkotó munkánkban örömünk is teljen. Vonzó, színvonalas müvekre és előadásokra van szükség, az eszmei célok és gazdasági terv azonosulására. az eszmeiség elsődlegességével persze. A jövőben sokkal hamarabb kell megkezdeni az elkövetkező évad előkészítését, mint az idén. Hiba például, hogy színészeink előtt első darabunk, Jirásek „Lámpása“ még ismeretlen, a szerepkönyveket csak az évadnyitáskor kapjuk meg. Mennyire jobb lett volna a szünidőben a darabot már át is tanulmányozni, megismerkedni a darab alakjaival? Hiba az is, hogy a művészegyüttes még mindig bizonytalanságban van a következő évad műsortervét illetően. Nem tudja, mit fog játszani, kit fog alakítani? Pedig ha tudná most a nyá-' ron már készülhetne rá. tanulmányozhatná a kort, az , általa alakítandó embertí- I pust. Erre nagy szükség len- I ne. mert ez szerves része a 1 színészmunkának. Visszagondolva az elmúlt évadra, úgy hiszen, a színházunk néhány olyan előadással gazdagította a szlovákiai magyar színjátszást, amelyek maradandó élményt jelentettek a közönség számára. SIPOSS JENŐ-
