Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-08-07 / 32. szám
A VDK népe e napokban emlékezett meg a genfi egyezmény nyolcadik évfordulójáról, mely poncot tett a franciák vietnami uralmának végére A tüntetők ugyanakkor elítélték az amerikaiak Dél-Vietnam-i beavatkozását is A tüntető tömeg imperialistaeliencs jelszavakkal vonult fel Hanoi utcáin. Hét emelet magas tengeralattjáró RIPORT EGY SZOVJET HADITENGERÉSZETI GYAKORLATRÓL A Trud című lap egyik száma közli Viktor Buhanovnak, a Novosztyi hírügynökség tudósítójának riportját, amelyet a szovjet hadiflotta napja alkalmából írt egy Barents-tengeri hadgyakorlatról. A tudósít* a második világháborúban használt szovjet tengeralattjárókat és modern utódjaikat összehasonlítva megállapítja, hogy a mai elsóosztályú tengeralattjárókra tucatnyi korábbi típus beleférne. A modern szovjet tengeralattjárók magassága eléri egy hétemeletes ház magasságát, s elképzelhető, hogy a korszerű technika minden vívmányával fel vannak szerelve. Egy ilyen tengeralattjácó több tízezer mérföldet hajózhat, hetekig nem emelkedik a tenger felszínére. Nincs a földkerekségneK olyan része, amely fegyverei számára elérhetetlen lenne. A Barents-tengeri hadgyakorlatokon a tengeralattjárók azt a feladatot kapták, hogy rakétáikat többé-kevésbé egy időben indítsák el. „Amikor a másodpercmutató elérte a megadott jelzést, erős lökéssel szakadt el tengeralattjárónktól a sok tonnás rakéta. A hajó megingott, de ugyanakkor az egyik hajókamrába kezdett beáramlani a víz, hogy helyreállítsa az egyensúlyt A tengeralattjáró ugyanakkor gyorsan merülni kezdett, hogy a legkevésbé legyen sebezhető az ellenfél számára .. Buhanov leírja azt a látványt, ahogyan a tengeralattjáróról indított rakéta feltűnik a víz felszínén, a vízszint fölött egy pillanatra szinte megáll, majd valami gigászi erő emeli mind magasabbra, míg végül eltűnik a tekintet elől. Mindaz, amit a tengeralattjáró-támaszpontokon és a haditengerészet rakétahordozó lepülőgépeinél láttunk .— zárja riportját a Novosztyi munkatársa — meggyőzött bennünket arról, hogy befejeződött a hadsereg és a haditengerészet felszerelése atomrakétákkal. Görögországban tömeggyűléseken tiltakoznak a kormány intézkedései ellen, melyek lábbal tiporják az alapvető polgári jogokat. Különösen nehéz a vidéki lakosság helyzete. A földnélküli parasztok tömegesen a városokba költöznek. Felvételünk egy Kréta szigeti öreg parasztról készült o o München utcáin gyakran találkozhatunk a háborúra emlékeztető hasonló képpel. USA gondok... Latin-Amerikából állandó forrongásokat jelentenek a hírügynökségek. Peruban, Argentínában, Brazíliában máig sem szilárdult meg a helyzet. A politikai zűrzavar közben egyre súlyosabb gazdasági nehézségek jelentkeznek mindenütt. Az amerikai külügyminisztérium, amely a „Szövetség a haladásért" elnevezésű segélyprogrammal szeretné befolyását továbbra is biztosítani ezen a földrészen ide-oda kapkod, nem tudja, hol kezdjen tervének megvalósításához Különösen nehéz helyzetben van, mert magában az Egyesült Államokban is különböző erők keresztezik a State department terveit. Nyílt titok például, hogy Peruban az amerikai hadügyminisztérium áll a katonai pu~cs mögött. Rusk külügyminiszter bosszúságára, aki a világközvélemény előtt kevésbé látványos formában szeretné érvényesíteni az amerikai érdekeltségek befolyását. A Pentagon urai nem ilyen diplomatikusak, nekik kedvesebb egy nyílt katonai diktatúra, mint egy látszat-parlamentarizmus. Hogy az amerikai katonai vagy gazdasági befolyás ♦hová vezet, élénken szemlélteti az egykor gazdag Argentína példája, amely Alsogaray gazdasági miniszter beismerése szerint is a tönk szélére került. yugat-Irián partjain heves harc folyik: a partraszállt és ledobott indonéz önkéntesek. a legtöbb esetben a pápua lakosság támogatásával, újabb csapásokat mérnek a holland gyarmatosítók egységeire és zsoldos pápua csendőreire. Az indonéz kormány még mindig kész a tárgyalásokra Hollandiával Nyugat - Irtán átadásának békés megoldásáról, de látnia kell: a diplomáciai sikert csak azzal siettetheti, ha megmutatja erejét és elszántságát is — ezért harcolnak az indonéz ejtőernyős önkéntesek Nyugat - Iriánban, miközben folynak a holland-indonéz tárgyalások. Es az is nyilvánvaló a nyugat-iriáni kérdés eddigi története alapján: az indonéz nép felszabadító harcának első, kezdeti akciói és sikerei játszották a döntő szerepet abban, hogy a holland kormány legutóbb nyilatkozatban kényszerült annak elismerésére hogy Nyugat-lriánt Indonézia részének kell tekinteni. Az indonéz szigetvilág háromezer szigetén, Szumatrától Balin át Celebeszig és Jáváig, egy a jelszó: „Fel kell szabadítani o kolonialista rabságból Nyugat-lriánt is!“ Az indonéz hadsereg Sukarno elnök parancsára régóta készül a felszabadító harcra, különösen a dzsungelháboru módszereinek elsajátítására. A Paris-Match riporterét beszámolnak arról, milyen erőket mozgósított a djakartai kormány a hadseregben, s arról is, hogyan képezik ki Celebesz szigetén és másutt azokat az indonéz harcosokat, akik önként jelentkeztek Nyugat-Irián felszabadítására. A lap szerint az egész indonéz hadsereget mozgósították: 250 000 katona, u flotta és a légierő Nyugat- Irián felé tekint. (A francia lap adatai szerint a flotta 5 torpedórombolóból, 6 tengeralattjáróból és 3 gyorsnaszád-rajból áll, a légierőnek 12 TU-16-osa és mintegy 200 Mig-17-es és 19-es vadásza, valamint több B 25-ös Mitchel-gépe van, s a hadsereg AMX -típusú francia páncélosokkal is rendelkezik.) Az önkéntesek Nyugat-lrián hegyeiben és mocsaras vidékein azonban csak könnyű fegyverzettel harcolhatnak, ezért kiképzésük is a dzsungelháború feltételeihez alkalmazkodik. A dzsungelharc sajátos gyakorlótereit Celebesz szigetén látogatták meg a riporterek: itt készül az indonéz hadsereg három úgynevezett „rohamhadosztálya“ a nyugat-iriáni küzdelemre. A, kiképzés során az önkéntesek megtanulják, hogyan hatolhatnak át a dzsungelén minden utánpótlás nélkül, hogyan láthatják el magukat, hogyan szállíthatják szállítóeszközök nélkül a hadifelszerelésüktt. A NEMZETKÖZI DIPLOMACIA! ÉLET HÍREI közül új fordulatot csak azok a jelentések tárnak elénk, amelyek az tndonéz-hcíland tárgyalásokról számolnak be. Amerikai források szerint nagyjából megvan a megegyezés Nyugat-lrián kérdésében. Az egyezség alapja Bunker amerikai diplomata javaslata, amely Nyugat—Iriánt holland kézből átmenetileg az ENSZ ellenőrzése alá adná, és Indonézia az ENSZ tői venné át a sziget feletti kormányzást, mégpedig már 1963 májusától. Ezeket a híreket hivatalosan egyelőre még nem erősítették meg. AZ ALGÉRIÁBÓL ÉRKEZŐ JELENTÉSEK változatlanul ellentmondásosak. A megbékélést célzó tárgyalásokat ismét megzavarta egy váratlan incidens: Budiaf helyettes miniszterelnök letartóztatása, de a politikus szabadon bocsátása után megjavultak a megbékélés kilátásai. A LESZERELÉSI ÉRTEKEZLET KEDDEN nem tartott plenáris ülést Ehelyett a két társelnök tanácskozott a leszerelés első szakaszában végrehajtandó intézkedésekről, de eltérő álláspontjukat egyelőre nem sikerült közös nevezőre hozni. A genfi tanácskozás további menete szempontjából nagy érdeklődésre tarthat számot Arthur Dean-nek, az Egyesült Államok leszerelési megbízottjának washingtoni látogatása és eszmecseréje kormányának vezetőivel. Deant azért rendelték haza, hogy a nukleáris kísérleti robbantások ellenőrzéséről tanácskozzanak vele. A nyugati lapok olyasmiket írnak, hogy Washington „valamire készül“ ezen a téren. A genfi tárgyalások második szakaszának megkezdése előtt Dean kijelentette, hogy az Egyesült Államokban végzett műszeres mérésekkel sikerült pontosan regisztrálni a franciák májusi föld alatti kísérleti robbantását, tehát a nemzeti ellenőrzés valóban eléggé megbízhatónak látszik. Állítását hivatalos kormánykörök nyomban kiigazították, mondván, hogy az Egyesült Államok a robbantási tilalmat nemzetközi ellenőrzéstől teszi függővé. De Dean washingtoni útja kapcsán megszaporodtak azok a híresztelések, hogy az Egyesült Államok esetleg hajlandó lenne elfogadni a semlegesek indítványát, amely lényegében nemzeti ellenőrzést ajánl, egy nemzetközi felügyelő testülettel párosítva. A kísérleti robbantások betiltása főként azért érdekli az amerikai politikusokat, mert ez a feltétele annak, hogy az atomfegyverek elterjedésének gátat lehessen vetni. Ebben az összefüggésben angol lapok Strauss bonni hadügyminiszter egyik legutóbbi beszédére utalnak amelyben sürgeti Angliát, hogy ossza meg atomismereteit a franciákkal, ezen keresztül pedig az NSZK-val, és ezért cserébe számíthat Bonn támogatására a Közös Piac-i belépésnél. A belépés ellen egyébként az angol parlament mindkét oldalán jelentős erők tömörülnek. A V1LÄG KÜLÖNÖS ÉRDEKLŐDÉSSEL FIGYELTE a Világifjúsági Találkozó lefolyását A fesztivál az őszinte baráti véleménycsere, a nyílt, egészséges politikai vita színtere volt. S a megnyilatkozások nem általánosságokban szólnak a békéről. Egy-két nap elég volt ahhoz, hogy a fesztivál közvéleménye túljusson a „nem akarunk háborút“ jelszón, s eljusson a „mit tegyünk“, hogy ne legyen háború?“ kérdéséig. Bizonyos NATO-körök komoly pénzt fordítottak az „ellenfesztivál“ szervezésére. Az első „kiadás“ a VIT ellenségeinek július 28-i főpróbája volt, amelyet azonban szinte percek alatt elsöpörtek, l Sikeresen befeleztük a kétéves terv első felét HRUSCSOV BESZÉDE KREMENCSUGBAN • Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke az elmúlt vasárnap beszédet mondott a kremencsugi vízierőmű ünnepélyes felavatása alkalmából rendezett nagygyűlésen. Hruscsov hangsúlyozta: „Láthatólag a nagy vízierőmüveket fel lehet és fel is kell építeni négy-öt év alatt. Az 1 200 000 kilowatt kapacitású hőerőművek építéséhez három-három és fél esztendő és a 2 400 000 kilowatt kapacitású vagy annál nagyc bb hőerőművek építéséhez négy-öt év elegendő. Hruscsov kijelentette, hogy rohamos fellendülés észlelhető a Szovjetunióban a XXII. pártkongresszus óta. Sikeresen befejezték a hétéves terv (1959— 1965) első felét. Az ipari termelés 5 százalékkal magasabb • O • Pradót szabadon bocsátották A perui katonai junta szabadon bocsátotta Manuel Prado volt köztársasági elnököt, akit a július 18-i puccs óta egy hadihajó fedélzetén tartottak őrizetben. Perez Godoy, a junta elnöke bejelentette, Prado választhat: vagy hazájában marad, vagy külföldre távozik. Az AP hírmagyarázója szerint a megbuktatott elnök szabadon bocsátása nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy az Egyesült Államok elismerje a perui rendszert. Perez Godoy tábornok egy sajtóértekezleten kijelentette: várja „az amerikai nép és kormány testvéri megértését“. Ezután hozzáfűzte azt is, hogy kormánya „határozottan“ kommunistaellenes“. Végül pedig arról biztosította az Amerikabarát APRA népi párt jelöltjeit, hogy a hadsereg nem fogja meggátolni indulásukat az 1963 júniusi választásokon. annál, miht amit a hétéves terv erre az időszakra megjelölt. 3200 NAGYIPARI VÁLLALAT Három és fél esztendő alatt több mint 3200 nagyipari vállalat épült fel, köztük több mint 150 vegyipari vállalat. Üzembe helyeztek olyan új kapacitásokat, amelyek évente 10 300 000 tonna nyersvas, 14 000 000 tonna acél, 10 900 000 tonna hengerelt áru, 15 600 000 tonna cement termelését biztosítják. Szívós harc folyik a mezőgazdaság további fellendítéséért is. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, miután megjegyezte, hogy az SZKP programjában központi helyen szerepel az ország villamosítása, közölte: a hétéves terv első felében üzembehelyezett erőmüvek kapacitása több mint 22 millió kilowatt. Mint Hruscsov megjegyezte, a Szovjetunióban 1980-ban több mint háromszor annyi viljamosenergiát termelnek majd, mint jelenleg az Egyesült Államokban. „Ahhoz, hogy üyen menynyiségű villamosenergiát termeljünk, 1970-ig el kell érnünk annyi erőmű üzembehelyezését, amelyeknek összkapacitása 22— 25 millió kilowatt. Hruscsov rámutatott, hogy a Szovjetunióban húsz év alatt körülbelül 200 kerületi hőerőművet, 180 új vízierőművet, 260 nagy hőcentrálét és sok százezer kilométernyi villamosvezetőket kell létesíteni. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke bírálta azokat a vezetőket, akik növelni akarják a kiskapacitású, kevéssé hatékony erőművek építését. Lényegében — folytatta Hruscsov — az energetikában még nem koncentrálják az építkezéseket. A működő erőművek nagy részének építkezései még nem fejeződtek be és nagyon hosszú ideig tartanak. Hruscsov hangsúlyozta, meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a kolhozokat és szovhozokat másodrendű energiafogyasztóknak tekintik. Augusztus elsején Tokióban megkezdődött a nukleáris fegyverek betiltását szorgalmazó nyolcadik Nemzetköz: Konferencia. Számos japán városból békemenet indult Tokióba. Felvételünk Josivara város felvonulóiról készült. JORGE AMAD0 Augusztus 10-én tölti be 50. életévét Jorqe Amado, a nemzetközi Lenin-békedíjjal kitüntetett világhírű brazil regényíró, a Békevilágtanács tagja. Nyomdásznak indult, újságíró lett. Később egyetemi tanulmányait anyagi okokból abba kellett hagynia. Első könyve 19 éves korában jelent meg. A következő évben kiadott regénye már jelentékeny feltűnést keltett, s azóta világszerte elterjedt regényei a realista irodalom nagyjai közé emelték Amadót. 1936-pen, 24 éves korában ■ ■ ■■■■■■><«■■■■ ■■■in perbefogták és letartóztatták, 1937-ben könyveit hazájában betiltották, elkoboztál és nyilvánosan elégették. Amado, a reakciós kormány üldözései elől külföldre kényszerült, ott irta a brazíliai munkásmozgalom valóságos époszának is beillő „A reménység lovagja" című könyvét. Hat esztendő múlva hazatért. 1945-ben képviselővé választották, de 1948-ban Dutra tábornok fasiszta parancsuralmi rendszere megfosztotta mandátumától és Amadónak ismét menekülnie keilett. Beutazta a Szovjetuniót és a szocializmust építő országokat, és ott volt a világot azóta átfogó nagy békemozgalom bölcsőjének, a wroclavi értelmiségi békekongresszusnak küldöttei között. Azóta is lankadatlanul küzd a békemozgalom élvonalában. Amado könyveiből ismerte meg a világ a brazil agrárproletárok sanyarú sorsát, harcukat a kizsákmányolok ellen. Regényeinek mondanivalójába, szavaiba olyan erőt tud sűríteni, hogy annak komoly része van a haladé eszmék elterjesztésében hazájában, Brazíliában.
