Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-07-31 / 31. szám
Szemközt a sötétségből erős fénnyel vágott elénk egy autó, előtte két mén vágtatott hatalmas gyorsasággal — Ló, — állapította meg tömören, jelentőségteljesen, és hátradőlt az illésen. Ogy rémlett, mintha a kocsi egyszerre veszíteni kezdené egyensúlyát, valami nyomásfélét éreztem, erősen lefékeztem, és kiléptem a kocsi melegéből. A mezőrői nedves szél száguldott, hideg rázott meg. fürgén körüljártam a kocsit és meggyőződtem kerekeinek biztonságáról. Semmi baj, minden rendben van, csupán képzelődtem. Körültekintettem. Sötét volt, a karcsú fője ágai között süvített a szél, de a levegőben már a város közelsége volt érezhető. Gyenge, vöröses fény jelent meg a láthatáron. A kocsiban kuncogó köhögés hallatszott. Visszatértem, az autóba, erősen becsaptam magam után az ajtót — Ne szívjon annyit, ha nem ért hozzá. Elvettem tőle a cigarettát. Nem is védekezett. En tulajdonképpen Igen ritkán szívok. Távolról csupán egy karcsú termet volt látható, aki az autóttoppolók jellegzetes kézmozdulatával integetett. Később ebből a termetből egy leány bukkant elő. Leállította a kocsit, amelyen még a tegnapi zápor maradványa voltak Az erdőszélen egy tábla jelezte: Prága 67 km. Alkonyodon. Az autóhoz futott táskáját térde magasságában lebegtette, könyökével az ablakra támaszkodott. Prágába megy ■. ■ f Elvinne engem? Nyakához szűk szvetter simult, térdén alul, szétnyirt nadrágja feszült, madárfészekre emlékeztető borzos hajat viselt. A sűrűsödő alkony elmosta arcvonásait, mégis úgy tűnt, egészen szép arca van. Az első pillanatban kissé tanácstalan voltam. Gyengéd nevetéssel tette hozzá: Nem kell félnie, nincs nagyanyám az árokban ... A sebességmérő mutatója a 80-on táncolt, ax országút váratlant futott ki az erdő takarója alól, és szelid szerpentinen keresztül vezetett a széles völgybe a szél nyugat felöl fenyegető felhőket hozott magával, ami meggyorsította az alkonyodást. Az tlsö néhány csepp szétfröcscsent az autó üvegén. — Ezt nevezik — nyárnak, szólalt meg mellettem. Hm... Valamennyi sőfőr igazolhatja, hogy létezik egy kellemetlen pillanat a világos és sötétedés határán, amtko- aVa vagy képes megkülönböztetni az országút széleit, a hirtelen kanyarokat, az andalgó biciklistákat és a gyalogosokat. Mégsem gyújthatsz távolsági fényt, mert akkor még kevesebbet látnál Teljes erőmet a vezetésre kellett összpontosítanom szemem az erősödő szürkületbe mt' redt. — Szerencsém volt, zápor lesz. — Elvitte volna más ... Vagy talán a tulajdonos válogat? — Nem t* ... — Tudja, én nem bírom a lassú it ázást... — Mit gondol Prágában leszünk hit előtt? — Ha nem ér utói bennünket az eső — Ön egyáltalán nem fél, ugye? — Mitől kellene félnem ..? Megértettem kérdésem ödonságit is gyorsan abbahagytam. Végre felgyújthattam a reflektorokat is mindjárt könnyebben ment a vezetés A világitólámpa szétmorzsolta előttünk a sötétséget, ax ablaktörlő recsegett az orrunk előtt, és széfként néhány magányos cseppet; nehezen eredt meg az eső. Végigtekintettem rajta Olyan gyönyörű térmésztesséagel helyezkedett el az ülésen, mintha világéletében sem csinálna semmi egyebet, csupán autón utazgatna, c könyökével az ülésre támaszkodott, a fejét kusé visszafordította, és előre biggyesztett ajkakkal ftítyörészgetett. Semmit nem hallottam a motor zúgásától. — Mire célzott azzal a nagyanyával az árokban? — Semmi különösre... olyan régi vicc, már láttam valahol a moziban! — Magával ez még nem történi meg? Az futót leállítja a lány... mondjuk olyan min' én..,, és mikor a sofőr megáll, az árokból előbújik a nagyanyó vagy a nagynéni Kevés olyan hülyicske van, aki rálépne a gázpedálra, és elszáguldana. Az is előfordul, hogy gavallér jelenik meg sportzsákkal és gitárral Ezek c viccek, nekünk, becsületes autóállítgatóknak ártanak. Tudja, autót helyesen lestoppolni, azt is kell érteni. Világos. Például egy sem áll meg a domb alatt vagy akkor ha olyan bőröndöt vonszolok magammal mint egv pajta Vagy ha 120-sal repül. Legjobb az úgy. a benzinkútnál. Különleges érdeklődéssel hallgattam végig az autóstoppolás alaposan kidolgozott elméletét. A távolban ottlámlott! — Maga, gyakran szokott így utazni? — Egyáltalán nem. > A beszélgetés tárgyát hirtelen másra fordítottam — Szabadságról? — Az már rég letelt. Már csupán csak gondolhatok rá. — Kirándulásról? Elhallgatott, aztán halkan és kelletlenül felelte. — Talán ..., tulajdonképpen én nem is tudom — Nem vallatok. Nem is tudom, szokás ilyenkor bemutatkozni? Mint tapasztaltabb, adhatna tanácsot. Előrehajolt az ülésen, tekintetét az út ázott sávjára szegezte, amelyet a reflektor fénye nyalogatott, és a fejét csóválta. — Nem is igen. Maga nem rég van úton, ugye? — Csak egyszerűen megyünk, és traccsdunk, tudja? — Minden lehetségesről, még hülyeségekről ts, csak az út teljen. Mi közünk egyiknek a másikhoz, nem? — Sértődés nélkül. így jobb is beszélgetni. Prágában megáll, én eltűnők ..., tehát kössz — nagyon szépen dolgozik a motor, és viszlát. — Ez a helyes stopf olás szabályaihoz tartozik? — Világos..., ugyanit valamennyi sofőr kényes az ö kocsijára Ne nevessen, valóban igy van Még az egész földgolyó legborzasztóbb tragacsóra is. Csak dicsérje meg neki és ő átgyúrja lábával a kocsi alját, és úgy megtúráztatja a motorját, és növeli a forduuitszámot. — De semmilyen bemutatkozás. Mire? En egyszerűen nő vagyok, akt magát leállította, és ön pedig... — Nevetve vágtam bestédébe: — mondjuk e földgolyó közönséges lakója vagyok. Egy kissé csodálkozva pillantott rám, majd elmosolyodott, és bólintott. — Nincs gyufája? Az autóban az öngyújtók rendszerint nem működnek. — Maga őrig! — Mii jelent az? — Tehát originális. — Ah. úgy .. De az már mégse n való... — Nem ez már nem. — Prága 45. Talán mégis megjövök... A kocsi előtt a fénysugárban egy nyúl volt látható egy pillanatig zavartan táncolt az úton, — megvakítva a furcsa, természetellenes sugártól — majd eltűnt az ázott mező sötétjében ... — Tulajdonképper. az egészet lltka sütötte ki, mi együtt érettségiztünk, de most mindketten más helyen vagyunk gyakorlati munkán ... Zbyndának új magnetofon-felvételei vannak, valami szenzációs ..ők már több mint egy éve húzzák együtt, és Zbynek egész rendes gyerek, semmi huligánosság nincs benne Egy kicsit irigyeltem litkától, hogy milyen nagyszerűen feszit a parketten mert Mlrek..., na, tulajdonképpen Zbynek már egyáltalán nem gyerek, ő vegyészmérnök, ét új megbízatást kapott, A múlt évben valahol Brazíliában volt kongresszuson.., Szóval, én nem vágy ik semmilyen ügy ellensége, ha az nem valamilyen alávaló. Főleg nem szabad igen sokat inni, én egyszerűen nem bírom az alkoholt, mert mindjárt síráshoz kezdek, másnap pedig a fejem olyan, mintha lyukas lenne... — Zbynek egyik barátja, aki jelenleg Indiában van, kölcsönadta a víkendházát. fürödni sajnos nem lehetett, de azért egészen jó lett volna, ha Zbynek nem hozta volna magával egyik ismerősét. — Olyan kopaszodó unalom, ... nekem nem számított volna, csak ne untatna. Zbynek egész biztos telesúgta a fejét valamilyen használati utasítással, amit rajtam kezdett érvényesíteni, méghozzá egv keveset olaszul is beszélt, olyan szentimentális szavakat használt, mint például, hogy az egyedüllét komplexuma gyötn, és h .gy introvert viszonya van a világhoz,. mi az Ráadásul nég a halálról is elkezdett beszélni, és hogy mi lesz ott .. fuj! Es hogy megvan neki otthon -. Come prima eredetiben hát játs.-a el a nagyanyjának. Látta valamikor Bardottot? — Láttam a moziban Miért? — Mit szól hozzá? Megrántottam a váltam. — Semmit. Egészen csinos nő. — Hasonlítok rá. Folyton ezt mondta. En csupán képen láttam. Nem vágyódom hasonlatosság után. — Helyes Akkor r.em lenne őrig, fejeztem ki megértő beleegyezésemet, de talán nem hallotta ... — Köhögött és cioarettáját oltogatta a megtelt hamutartóban. Ojból belerohantunk a sötétséggé sűrűsödő felhőkbe, újra leesett egy pár csöpp, az ablaktörlő újból munkához látott. Prága 30 km. jelezte egy tábla A mellettem ülő hallgatott, és ásított, majd újra megszólalt. Mi ugyanis rémesen összevesztünk Ez az egész földgolyó legbonyolultabb esete Néha olyan nagyszerűen érzem vele magam, de mihaszna, mikor mi egyáltalán nem vagyunk egymáshoz valók. 0 borzasztó komoly, mit is magyarázzam .. technikus .. ülünk egymás mellett és ö elkezd azokról az elektronikus számolókról.. Ide figyelj, mondom neki, nekem ebből már elég mi tenne, ha a változatosság kedvéért, beszélnél egy kicsit úgy a szerelemről, talán ez most jobban ülne, nem? Es ö csak bámul rám mintha éppen most tért volna vissza a Venusról. teljesen sajnálatra méltó. — Te otthon hagytad a logaritmus vonalzódat, ugye? Méghogy nem. kkor hát — egyáltalán szeretsz te engem? Tudod mi az? Az olyan furcsa érzés itt. tudod? A szív táján. Hát akkor mért nem mondod meg nekem ezt valamikor, én normális lány vagyok, és nem kibernetikus. És erre Ö csak úgy csodálkozva pislog — a két szemével, hát... hát, ezt utóvégre, utóvégre tudod, nem? — Bégebben voltunk együtt táncolni, de ő ballábas és borzasztó szerencsétlen volt. én pedig emésztettem magam... Most egyik hülyeség után a másikat csinálja... Korszerű akar lenni, hogy nekem imponáljon. Ráadásul még rövidre is nyiretta a haját, — eztoiztos valami jómadár tanácsolta neki, csoda, hogy rosszul nem lettem, amikor megjelent. — Mi lett veled ember, — kérdeztem tőle. És most az a találmány Maga nem ismeri? Hát persze... Ogy hívják, hogy vászonba bújtatott motorkerékpár, elől két kereke van, hátul egy, a hangja prt, prí, prí, és szolid 40-sei lépked. Az ember úgy néz ki rajta, mint mafom a köszörűn. En a világ minden kincséért bele nem ülök. És 6 ezt egy vadonatúj 175-ért kapta cserébe, én azt hittem, hogy elpattannak az ideqeim, mondom neki, mtt tettél, megőrültél, jobb egy rendes motorkerékpár, mini ez az autóparódia! — Vasárnap ezzel másztunk az országúton. — én a ponyva alatt, és az egész úton csupán egy ökrös szekeret mellőztünk ei, és egy nagyanyát, aki kocsit toli maga előtt Körülöttünk meg száguldottak a szimkák, oktávlák, oolgák, ráadásul még húztak is bennünket — hova szándékoztok ezzel mókuskák? Szóval aztán alaposan összekaptunk, és már talán nem járunk együtt. En nem Is tudom. De most már világos előttem hogy örömöt akart szerezni nekem Azonkívül azt ts tudom, hogy szeret engem, lehet, hogy jobban mint a számológépeit, is az ts btztos Hogy utálatosan kell velem kínlódnia, mert én mellette egy kicsit senki vagyok, és talán egy csöppet sem érdemiem meg őt. — Es... ön? Szereti őt? — Hát én tudom — védekezett erősen, majdnem szerencsétlenül. — Ez aztán a fmeesO, ugye? Mert ha szeretünk, azt tudni kellene, nem? Mii gondol? Csakhogy ez az egész borzasztóan bonyolult. Még húsz kitomfterecske... pontosan megy az órája ? — fHfenes Marlca cigaretta — dobozból kínált meg. állítólag a filteres cigaretta nem árt annylrg a tüdőnek, de ő nem gyújtott rá. Az ujjai közt cigarettát forgatott, dúdolgatott magának, a motor zúgását figyelmen kívül hagyta. — Hm... el is tudom képzelni, mit is gondolhat rólam. — Semmit. Nem szerelem az előzetes befejezéseket. — Tulajdonképpen mindegy, mit gondol Mondjuk ezt, — ez az c-kölcsileg rom’ott fiatalság. dzseszhódolók, akik az úton ismeretlen autókai állítgatnak le. Erről ma egész estéket betöltő filmekéi készítenek, borzasztó probléma, mondtuk a lány árva. az apa otthon veri az anyját, vagy a változatosság kedvéért szétválnak, a lányt nem szereli senki .. a felnőttek ezért hibásak és kész! Rágyújtott elfújta a füstöt, elörehajolf az ülésen, ét a felhőket figyelte Prága 10 km! Előbukkant a város első oszlopaival, és erős fényt árasztó lámpáival. A kocsi zörögni kezdett a külváros macskaköves utcáin, elhagyta a kertes házakat, az ablakokat és a gyalogosokat, a kapuk előtt búcsúzkodó pórokat, a benzinkutak fényéi, aztán a panelból készült épületek utcáit az első villamos kedvesen közelgett felénk, mintha valamilyen dicső követséget szállítana. — Végállomás hol kíván kiszállni? Egyszerre felélénkült, és tanult mozdulatokkal púdé'ezte be az orrát. Közel az a hely, é •> megmondom, jó? Most jobbra, és aztán egy-nesen . Még nincs hét óra, ez nagyszerű én mondom, ez a maga kocsija aztán száguld. Hangosan felnevettem. Köszönöm. Éreztem, hogy nem tartozunk egymásnak. A kocsi kijutott a külvárost utcák és utcácskák szövevényéből, az út csúszós lett a várható eső első cseppjeitől. 0titársam nyújtózkodott egyet és ásított. — Már szinte halhm az otthoni megjegyzéseket Valahogy tisztáznom kell Es holnap ráadásul még gyűlés. Túlsókat kínoztam magát? Nem tudom, n.i lett velem. Most biztos szép dolgokat gondol.. — Hát ismerem én magát? Ehhez kérdezgetnem kellene egyet s mást, mondjuk mint a papája szokta, és akkor csupán egy kegyetlenül unalmas védnök személyét, látná bennem. Én ezt nem kockáztatom meg ... — Most aztán egyáltalán nem értem mit gondol... — Mondjuk... például... vajon tudja-e egyáltalán mit is akar ... Erős nevetés tört ki belőle, a feje is belerándult. Már itt is van! Uram fia! Mi ezen a probléma? Tudom, mu mindenből hatalmas problémát csinálnak — de miért ne tudnám szándékomat ? ön úgy gondolja ... — Igy, és most a sarkon túl, már itt is vagyunk .. és most kérem, álljon meg . .. stopp! ejtette ki a szót zavartan, és olyan türelmetlenséggel, hogy egyszerre erősen rátapostam a fékpedálra. Könnyű csúszás után a járda széléhez került a kocsii kissé bosszús lettem, utunk nem éppen legsimább befejezése miatt, és szemrehányóan tekintettem utasomra, — Már ki kelI esnem, — dadogta a szavakat, arcán a sietés és az egyszeri megkönnyebbülés jigyelmetkeltö keveréke sugárzott. Kiszállt a kocsiból. Utána tekintettem megértettem mindent. A szemközti járdánál, az utcai lámpa fénye alatt vászonnal behúzott furcsa jármű húzódott meg, melynek elül két kereke, hátul csupán egy volt. Lám a csodás háromkerekű alkotmány, avagy az esőkabátom motorkerékpár. Mellette türelmesen álldigált az egész földgolyó legrejtélyesebb, legszövevényesebb érzelmi példánya, aki szolidan integetett. Tovább minden úgy játszódott le akár a gyorsított filmen. Még lehajolt a kocsi ablakának magasságáig. ő az? kérdeztem Bűnös mosollyal biccentett Es elfulladtan magyarázta: Tudja, ugyanis én megtiltottam, hogy ezzel megjelenjen a mi utcánkban. Az emberek utálatcsan kárörvendöek. gúnyt űznek, bugyiik • • valóban nem is hinné. Bármilyen is-,.. mégiscsak.., megy. Megszorítottam a kezét: Igyekezzen, nehogy a motor kihűljön! z — Akkor hál köszönöm és viszlát. Mondata hátralevő részét az úttesten való átfutása közben fejezte be Még láttam ahogy összetalálkoztak, ahogy kezetfogtak, ahogy mindketten a ponyva alá bújtak. Egyszerre szokatlan csönd támadt mellettem, az ülés üresen maradt, csupán a parfömillat maradt utána, és a meg nem válaszolt kérdés. Vagy talán mü« is Nem tudom... Bedugtam a kulcsot a motor könnyedén beugrott. Azon csíptem rajta önmagam, hogy a motor berregésébe nemrég hal'ott dallamot fütyülök bele. nem a legnagyobb sikerrel Az egyesre kapcsoltam, és könnyedén kiengedtem a kuplungot. Egyszerre erős zápor támadt és zuhogott a házak tetejére, • Fordította: SZAMOS LÄSZLÔ
