Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-07-24 / 30. szám

I KÉPESHÍRADÓ I

indulás előtti párbeszéd

Vendégszereplésre érkezeti Csehszlovákiába a londoni Old Vic színház. Képünkön a Rómeó és Júlia című dráma főszereplője Joanna Dunham.

Az élet sok örömet tartogat számunkra Egyre többen vannak azok. akik az érettségi után főiskolára mennek és amikor elvégzik, boldogan veszik kézbe a diplomát, hogy azután az életben hasznosítsák azt, amit éveken át az iskolában tanultak Balogh Adolf kitüntetéssel végzett a bratislavai egyetem orvosi fakultásán. A diploma átvétele után boldogan öleli magához feleségét.

Előtte az asztalon térkép fekszik, a térképen városok körei, és a városokat vastag, fekete vonal köti össze. Baloldalt menetrendszerű nyomtatvány, amelyen pontosan feltüntették az érkezés és az indulás időpontját.

Kétezerháromszáz kilométer az út hossza. Ennyit tesznek meg 114-en azért, hogy mosolyt varázsoljanak az arcokra, azért, hogy gazdagabbá tegyék mások életét, de leginkább azért, hogy Csehország lakosait megismertessék Dél-Szlovákia magyar hagyományaival, Gömör és Csallóköz táncaival, énekszámaival.

Ütra készen áll a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága mellett működő Magyar Népművészeti Együttes énekkara, zenekara és tánccsoportja. Egyhónapos csehországi körút utolsó simításait végzik az együttes vezetői.

Nehéz lenne jóslatokb’a bocsátkozni, hogy hányán tapsolnak majd estéről estére az ördöglagzi című táncjátéknak, vagy a népizenekar pattogó ritmusú csárdásainak, de egy biztos, hogy sikert aratnak.

Az együttes új igazgatójával. Viczay Pállal ülök szemben, beszélgetünk.

— Tervei?

— Általánosabb kérdést már nem tudott volna adni, — jegyzi meg mosolyogva, majd így folytatja:

— Még egy hónapja sincs annak, hogy a Magyar Népművészeti Együttes élére kerültem, ezért a tervekről nehéz beszélni. Igaz, hogy nem ismeretlen előttem az együttes munkája, mivel néhány évvel ezelőtt, mint kórusvezetö dolgoztam itt. Persze akkor még

.más körülmények között.

*— Hagyjuk a múltat — vetem közbe, — folytassuk mégis az úgynevezett általános kérdésekkel.

— Szóval a tervekkel.

— Igen.

— Az ez évi műsorról már nem kell beszélnem, hiszen ez ismert az Oj Ifjúság olvasói előtt, inkább, ha már alkalom adódott erre az eszmecserére, valamit a távlati terveinkről. Már elkészült az 1963-as év bemutatójának a terve. Meg akarom jegyezni, hogy a jövő évben esztrádműsorral is készülünk. Az esztrádcsoportnak 30- 40 tagja lesz és a műsor rövid jelenetekből, táncokból és szólószámokból tevődik össze. Mivel az esztrádcsoport főleg azokat a magyar falvakat látogatja meg, ahol az egész együttes helyszűke miatt nem tud fellépni, olyan számokat is iktattunk a műsorba, amelyek témájuknál fogva közel állnak a falu problémájához.

Az 1964-es évben nem készülünk új bemutatóval, mivel nagy erőpróba előtt állunk. 1965-ben lesz Csehszlovákia felszabadulásának húszéves és az együttes fennállásának tizedik évfordulója. Ebből az alkalomból három önálló műsorral lépünk a közönség elé. Megrendezzük az énekkar önálló estjét, a tánccsoport önálló estjét, valamint az egész együttes bemutatkozását

— Nagyon messzire kalandozunk, gyerünk vissza az 1962-es évbe.

— Ebben az évben, mint érdekességet megemlíthetem, természetesen az egyhónapos körúton kívül, hogy őszre tervezzük itt Bratislavában az együttes klubjának a megnyitását, amely a tagok kulturális és politikai életének fejlesztését segíti elő Hogy milyen formában, erről nem akarok be-Viczay Pál, az egyites új igazgatója.

szelni, majd jöjjenek el a megnyitóra.

— Néhány szót még a körúttal kapcsolatban.

— Örülünk, hogy a fővárosban, a prágai Fuöík-parkban is fellépünk. Persze biztosan nagy izgalom előzi meg ezt a szereplésünket, első ízben látnak majd bennünket a prágaiak. Reméljük, hogy megnyerjük a tetszésüket.

Az együttes vezetői már jártak azon a vidéken, ahol vendégszerepeinek majd. így például Fridlandban. ebben az észak-csehországi városban, ahol sok magyar él, már nagyon várnak bennünket.

— De várják az együttest Szlovákia magyarlakta vidékein is, kapom el hirtelen a gondolat fonalát.

— Eljutunk ide is majd az ősszel.

— Addig is szerencsés utat,

sok sikert, illetve a viszontlátásra! CS1KMÄK IMRE

r A

E Ha bálba vagy színházba készül, mindig még egy utolsó E Sj pillantást vet a tiiköibe, és akkor veszi észre, hogyE

E hiányzik a nyakék. Július 15-től augusztus 16-ig Jab-E

E lonecen bizsu-kiállítás nyílt, ahol a női látogatók sokE E szépet találnak.

?iiiliiiiiMiiiimiiimimmilimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiii!iimmiiimiimiiriÍ

K I Á L U T Á 5 O

A város utcafalaln már rég átragasztották a a kiállítás jellegzetes vörös „0“ és fekete „V"-ve! illusztrált plakátjait. (Várakozó Ottó már a plakátokon is „más“ volt, mint a többi.) Az érdeklődés a kiállítás iránt korántsem csappant meg. Mikor június végén a kiállítást megtekintettem, a látogatók száma már ezer körül járt — és mégis sokan néztük együtt a Majerník Ciprián Galériában elhelyezett rajzokat.

A kassai származású művész rajzait jól ismertük már mind a szlovák Roháč, mind a legtöbb magyar nyelvű lap hasáb-JsUdiCi, SZ'C'C'C't’f'

.. •

mégis az újdonság ingerével hatottak Nincs sok mű a kiállításon, de a festményeknek vagy rajzoknak megvan a maguk mondanivalója.

Olajfestményeket és rajzokat láttunk a kiállításon, a túlsúlyt azonban a szatirikus rajzok képezték.

Politikai szatírái is egyszerűek és épp egyszerűségükben ötletesek és kifejezők, ez Várakozó Ottó művészetének jellegzetes titka Rajzai és illusztrációi egyéni veretűek. Nem bánja meg az, aki a kicsi, de érdekes kiállítást megtekinti.

Ma szomorú volt Alapvető dologtan veszett össze azzal, akit annyira szeret. Mennyire? Ezen már sokat gondolkodott, de sohasem tudta megmagyarázni magának. Egyszer szerelmét o tűzhöz hasonlítja, máskor a szellőhöz, és nagyon ritkán őszinte emberi szerelemhez. Mindig úgy érezte, ehhez az emberhez gondolkodás nélkül hozzá tudna menni, sőt egész életen át hű tudna maradni. Most pedig mint egy villám, úgy hatott rá ez a délután. z Elváltak. Nem volt szomorú, csak csalódott, nem sírt, csak énekelt és ez nála azt jelentette — nagyon fái. Mindig, amikor úgy érezte, nem bírja tovább. énekelni kezdett. Maga költötte a szöveget, benne alakult ki a dallam úgy, ahogyan

Nem gondolkodott, hogyan lesz tovább, kibékülnek-e vagy sem. Tudta, hogy szereti és ez több volt mindennél. Már rég nem veit idealista és azt is tudta, nem minden szerelem végződik házassággal, sőt nagyon kevés. Könyvet vett a kezébe, olvasott. Letette. Elment a barátnőjéhez, hamar visszajött. Közben rá gondolt, mindig rá. Hangversenyre készültek aznap este, de a legyek véletlenül éppen nála voltak. Először úgy gondolta, nem megy el. Aztán mégis úgy határozott, elmegy Hamar felöltözött. Nem gondolt semmire. Szinte úgy érezte nagyon üres.

A hangversenyterem tömve volt. Természetesen a helyére ült. Nem nézelődött, mert nem várt senkit, mert biztosan tudt

öten a Karlovy Vary-i Fttmfesztivál részw ői közül Poláková Éva (Csehszlovákia) Franca Bettojo (Olaszország), Medgyesi Mária (Magyarország), Danielia (tocca (Olaszország), és lánya Lavrovova (Szovjetunió),

zongorához, valaki bezárta az ajtót, valaki ránézett a mellette lévő üresen maradt helyre. Az első zongoraakkordok betöltötték a termet. Behunyta szeméi és boldog volt. Mindig úgy érezte, ehhez az emberhez gondolkodás nélkül hozzá tudna menni, sőt egész életér, át hű tudna maradni Lisztet játszották. Egyszer szerelmét a tűzhöz hasonlította, máskor a szellőhöz. Taps harsant fel. Liszt Szerelmi álma következett Szemét még mindig nem nyitotta ki. Nem akarta. Zöld rétet látott, mezei virágokat. Madarak daloltak és nagyon tiszta volt az ég. ő is ott volt Mosolygott. Mennyire ő volt az és mennyire igaz volt. Mindig úgy érezte, ehhez az emberhez gondolkodás nélkül hozzá tudna menni, sőt egész életen át hű tudna lenni A szemébe nézett, nem szólt semmit, csak nézte... és nagyon tiszta volt az ég! Hirtelen elmosolyodott. Milyen kevés elég ahhoz, hogy az ember botdog legyen. Sokszot csak annyi, hogy tiszta az ég. Érezte, hogy nedves lett az arca Most már akarta, de nem bírta kinyitni a szemét. Egyszerre a nyakában érezte a forró sós vizet. Mosolygott, megértette„ hogy azért sír, mert boldog. Azért, mert szereti. Azért, mert mindig úgy érezte, ehhez az emberhez gondolkodás nélkül hozzá tudna menni, sőt egész életen át hű tudna maradni

Hűvös szél fújt Egyedül ment haza Még mindig a zenét hallotta Énekein' kezdett, de abbahagyta mert most nem fájt semmi Tudta, hogy nagyon szeret>

OZORAI KATALIN

Szaőó Ambrus bácsi az udvaron üldögél. Lábát súlyos kösZvény szaggatja, mankója a földön hever Arca szép és érdekes: kiálló járomcsontok, pirospozsgás bőr, nagy sárga bajusz. Kezében hosszúszárú pipa 79 esztendős az öreg. Felesége, aki 64 éves, kihozza a konyhából a kisszéket, leül ď férje mellé. Rájukhult a nyári nap cirógató fénye.

Ambrus bácsi napszámos volt Ma nyugdíjból élnek.

— A néni nem Gömörben született, — mondom az öregasszonynak.

— Honnan tudja?

— Más tájszólással beszél. — Még most is észre lehet venni? Annyi év után?,.. Hevesi vagyok kedves.

Törékeny termetű, keskeny arcú, barna öregaszszony.

— De rég volt... De nagyon régen . ..

— Hogy kerültek össze Ambrus bácsival?

Rámnéz, mosolyog.

— Jaj, de régen volt!

A városba jártak vásárba. A lány is, Szabó Ambrus is, aki özvegy ember vott már akkoriban. Fiatalon temette el első feleségét, Az úton többször összetalálkoztak, együtt jöttek, együtt mentek. Nem kettesben, hanem 1. a többi falusival.

— Trafik volt akkor a városban a régi postával szemben — meséli a néni. — Onnan hívtak ki egyszer, hogy beszélni akar velem négyszemközt... Nem álltam vele szóba. Azt üzentem, jöjjön el hozzánk, ha akar valamit. El is jött nemsokára a komájával. Így kerültünk öszsze...

Három gyerekük született. 1914-ben Szabó Ambrust elvitték a háborúba. A néni egyedül maradt a gyerekekkel.

— Jolsvára vonultam be, — mondja Szabó bácsi. — A 16-ik honvéd gyalogezredhez. •

Sokat szenvedett a háborúban A körülzárt Przemyszl ellen tizenhat támadást vezettek az oroszok.

£-mléU

Éheztek, lóhúson éltek a magyar bakák. Végül kitűzték a fehér zászlót.

Az oroszok négyes sorba állították a foglyokat. Harminckét napig utaztak, s valahol Ázsiába szálltak ki a vonatból.

Később egy gazdához került földmunkára. Az Októberi Forradalom után állami földön arattak.

Rossz dolog a háború, — mondja.

Rossz dolog. Bizony, rossz dolog. Nehéz emlékek felhőzik a homlokát Térjünk más vágányra.

— Valami régi nótát mondjon, Szabó bácsi.

— Keveset tudok már. — Mosoly ráncolja öreg arcát. — A kocsma régen is ott vót, ahol most van. Látta-e?

Ül fájós lábával a napon, s régi bálokra, régi lakodalmakra gondol.

— Hej, sokszor énekeltem a „Csicsónénak három lányátn...

Pár napja lagziban volt, el akarta húzatni a nótáját, de nagy bosszúságára a prímás azt mondta hogy nem Ismeri a nótát.

— Hej, ezek a mai zenészek ..

Régi betyárok felől érdeklődöm.

— Igazi betyárt nem láttam Az én fiatalkoromban má’ csak kenyérbetyárok vótak . . Göndör Jóska. Meg az öreg Gyurgyik

Ezek a kenyérbetyárok

csavargók voltak, munkakerülők, erdők lakói, akik néha bejártak a faluba, főleg ennivalóért. ruháért.

Postás fordul az udvarba, meghozta az „Oj Szó"-t.

Ülök az udvaron-két öreg emberrel. Hangjuk gyenge, hajuk ősz.

— Nem tudta a nótámat a cigány, — mondja az öreg Szabó Megcsóv&’ja a fejét.

Az udvart végigsöprik a lefelé haladó nap sugarai. A fák virághabosak, a csönd mély, mint a tengerek.

VERES JÁNOS