Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-06-19 / 25. szám

v

S*°'ke

(EGY LEÄNY NAPLÓJÁBÓL)

■an. diszkréten és tUrelmetle nül vártuk a találkozást. £

Szívesen mentem minden 1 összejövetelre, kultúrműsorra, 5 ahol fiúk lányok együtt vol- E tunk. Tudtam, ő is ott lesz. E Semmi sem akadályozott abban, 3 hogy ne álmodozzak róla anél- S kül, hogy egymás mellett elha- = ladva egyik a másikra mert E volna tekinteni, vagy szólni E mertünk volna egymáshoz. Va- E lami áhitalos várakozás, érzel- s mi forrongás, önmegtagadás és s teljes odaadás rajongó, de tit- = kos álma előzte meg ismeret- = ségünket. E

Az ismerkedőesten aztán fel- E kért táncolni. Tánc közben hall- E gátiunk és izgatottak voltunk E mind a ketten. Utána; a folyo- E són találkoztunk és ott meg- = eredt a szavunk.

Egyszerre beszéltünk mind E a ketten, hogy mielőbb fel- E tárhassuk magunkat egymás E előtt... E

Szombaton már moziba men- E tünk. Fogtuk egymás kezét és = kicsire zsugorodva összebúj- = tunk a sötét teremben. A vász- E non Baliada a katonáról című E film pergett. Háború volt... E A hősnő könnyes arccal, két- E ségbeesetten futon szerelme = után a bevonuló katonák hosszú s sora mellett. Nem érte utói. E Szörnyű félelem, határtalan E kétségbeesés szorította el a E torkomat és körmeimmel bele- E vájtam Jozef kezébe.

Jozef egészen hozzámbújt és s egyszerre ajkai az arcomat 3 érintették. Megremegtem, de = testem n«m lázadt fel a csók E ellen. Nagy bágyadtság áradt 5 szét bennem.

Fogtam a kezét 5s hullottak E a könnyeim. Nem tudtam miért ž sirok. A film hősnőjének sorsa 3 felett-e avagy másért... Csak E azt tudtam, hogy sohasem sza- £ bad elveszítenem Jozefot. š Jozef árva fiú volt és inté- ; zetben nevelkedett. Nem volt jsenkije, csak egy nagynénje = valahol Trnaván. Az se törődött 5 vele. _ i

Az irigyek azt állították, hogy E Jozef már rég nem kisfiú, hogy E már túl van mindenen. E

Csak én tudom, hegy minden jhetykesége mellett mennyire = gyerek még. =

Vágyott a szeretetre és én = örültem. hogy szetethetem. E Talán még soha ember nem E reszketett úgy a gyöngédség- E ért, mint ő. Szinte átszellemült E az arca és sugárzott a szeme, = ha végigsimítottam az arcán, j yagy a hajába túrtam. Ilyenkor E éri is végtelenül boldog voltam, i Ha az iskolában jó jegyet E kaptunk örömmel újságoltuk E egymásnak, hogy dupla legyen E az örömünk, és ez tovább ősz- E tönzött tanulásban, munkában. E Soha olyan szorgalmas nem : voltam, mint akkor :

Anélkül, hogy tanáraink, ne- E velőink tudtak volna róla, E szombat délután, vasárnap min- E dig együtt voltunk. Kerestük E a magányt, a néma erdőket, az E elhagyott parkokat, ahol senki = sem zavart bennünket.

Ha felnőttekbe botlottunk, E vagy ha ők akadtak ránk, szú- : ros tekintettel végigmértek. E Ilyenkor szörnyen zavarba jöt- E tem és fülig elpirultam. Bizo- E nyára a legrosszabbra gondol- s tak, pedig ártatlan első szerel- i mesek voltunk. "

öh, ha azok az ostoba felnőt- ■ tek tudnák, mennyire tiszták i a szerelmeink! i

Nagyon szerettük egymást, i Bűvösen, ábrándosán. Legtöbb- i szőr összesimulva nagyokat ■ hallgattunk. A halálba is moso- ■ lyogva mentünk volna egymás- : ért. i

A jövőnket derűsnek láttuk, i Oly egyszerűnek tűnt minden. : Kitanulunk, összeházasodunk, ■ dolgozunk és gyerekeink lesz- j nek. Semmi sem tudott meg- j félemlíteni. Először voltam bol- : dog az életemben...

Aztán Jozefet- más városba, i technikumra küldték, mert ki- j tűnőén tanult.

Sírva fogadkoztunk, hogy | örökre hűek maradunk egymás- j hoz.

Én hittem is neki. Kezdetben i sűrűn jöttek-mentek a levelek, j Aztán Jozef minden magyarázat i nélkül elhallgatott. Máig sem > tudom, miért.

így csalódtam első szerel- ■ memben.

Azóta, hiába múlik az idő, ■

■ nem tudom elfeledni. Félek ■ hogy a túlságosan kiszínezett, «

■ be nem teljesült álmok fájó : i emléke végigkísér egész élete- :

men. :

Már akkor megtanultam, ■ : hogy az álmok elringatnak, az ■ álmok elkábltanak. Nem szabad ; ’ túlságosan hinni bennük. Ál- : 1 mokból születik a bánat és :

■ a csalódás!

(Folytatjuk) '

«immmiimiiMiiiiimiiiiiiiimmiiiiiimmimmimimmmimmii

S MONOSZLÖY M. DEZSŐ:

(7.)

Valahogy nem bántott a lelkiismeretem. Megnyugodtam. Teljesen szabadnak és végtelenül könnyűnek éreztem a testem. Szinte repülni tudtam volna...

Néztem a sötétben fuldokló csillagokat. Jól esett, hogy Karol megkereste a kezem és nccézve végigsimogatta. Szorítását ösztönösen visszaszorítottam.

Nem tudom mi volt akkor ott velem. Lényem feloldódott a mindenségben és földet, eget, csillagokat, mindent édes testvéremnek éreztem. Egyesülni akartam velük ...

Csak pár percig tartott a kábulat. A tavat és az apró bokrokat hűvös szellő simogatta. Már nagyon késő lehetett.

Fáztam. Kiszabadítottam kezem Karol szorongatásából és sző nélkül a sátorba mentem.

Hihetetlen fáradtságot éreztem és rögtön elaludtam.

Arra ébredtem, hogy valaki ölelget.

— Kati, Katikám... — suttogta Karol lázasan. Forró leheleté megcsapta az arcomat.

Vérem elapadt, ,s a rámfonódó karok egyre szorosabbak lettek.

— Kati, Katikám, én úgy szeretlek... — ismételte könyörgő hangon.

Csókja, mint a tűz égette az arcomat.

Remegtem és éreztem, hogy ő is remeg egész testében. Kezem a mellének feszült. Meglepte ellenállásom. Egyetlen rándítással szabadítottam ki magam.

Kiugrottam a sátorból, de nem futottam messzire, mert elfulladt a lélegzetem, halántékom lüktetett, s tüdőm mintha meg akart volna pattanni.

Szívemre szorítottam a kezem és leroskadtam a fűre.

Remegtem a rémülettől és a hidegtől.

Szerencse, hogy ruhástól aludtam — gondoltam. így is minden porcikámban éreztem a tő hűvös leheletét. /

Karol először cigarettára gyújtott a sátorban, csak aztán jött utánam.

Ösztönösen felálltam és hátrálni kezdtem. 1

— Ne félj! Nem bántlak... — mondta. Most féiszegnek, sőt zavartnak látszott.

Megnyugodtam.

Szó nélkül telepedett mellém. Némán szívta cigarettáját.

Ezernyi bizonytalan érzés, félelem rohanta meg a lelkem. Körülöttünk aludt az éjszaka, aludt minden.

A sátrak felé lestem. Hol lehet Zdena? Hová lett? Miért nem aludt velem a sátorban?

Csak nehezen értettem meg, hogy a másik sátorban lehet.

Reszkettem és féltem. A nagy tó sötét és néma volt. Az éj hallgatott.

Kimondhatatlanul árvának, megcsaltnak éreztem magam. Szívem elnehezült és úgy megtelt keserűséggel, hogy arcomat a kezembe temettem és csendesen sírni kezdtem.

— Ne haragudj — kérlelt Karol és a hangja remegett.

Most nem éreztem semmi gyűlöletet iránta. Semmit, semmit sem éreztem. Csak a szívem volt nehéz.

— Ne sírj... Nem akartam rosszat.

Tovább folytak a könnyeim. Karol nagy ívben eldobta cigarettáját és a parázs élesen szisszent a vízben.

— Azt hittem, nem fogsz haragudni ...

Hangja tompán kopogotl agyamon.

— Ki hitte volna, hogy ilyer vagy? .

Lassan kezdtem megnyugodni.

— Azok ketten összebújtak.. Elvégre nem ülhettem égés; éjjel a sátrad, előtt. Különbéi is... Nincs abban semmi!

Irigylem...

Irigylem a földművest, a kertészt.

a botanikust, az erdészt,

kiknek keze alatt mag, virág, kklász nő

Irigylem a bányászt, a régészt, kiknek hitével jelen és múltnak éjiét fénnyé fejti a csákány.

Irigylem a szerelőt, a lakatost, tetőfedőt, ácsot, asztalost, azokat, akiket tisztel a szerszám.

Irigylem azt, aki kormányt tart, autót, repülőt, űrhajót hajt, izma. figyelme darukat irányít.

Irigylem a nyomdászt, a/ öntőt, ki holt anyagot és néma költőt beszédes szavakká fonnál

Irigylem a tudóst, a mérnököt, a hidat építő hírnököt, valóságig (velő gondolatot.

Irigylem az orvost, a sebészt, ki úgy szorítja kezében a kést, mint juhokat őrző pás/torbotot.

Irigylem a zenészt,

ki hóna alatt hordja hangszerét,

s látszik hogy ismeri a kottát.

Irigylem azokat, akik Iái hatóan ésszel, kézzel az életet átkarolják.

GYURCSÔ ISTVÁN:

Kedvetlenül

bizakodva

V

Kiesnek belőlem a tegnapok — megrostál az Idő: rosta vagyok.

Búzaszem bennem már egy sem marad: ha vetek, utánam korikoly fakad,

Hull a dér, hull a szépséges vetésre, a csíra meghal, mielőtt megérne — nincs mögöttem csak száraz pusztaság.

Esőt várok én, a Napot hívom, és minden reggel most abban bízom, hogy kizöldül bennem a hült világ:

Kizöldül, kizöldül,

Ifi, és kivirágzik,

s a fűben pittypalatty bukfencezve játszik.

Kizöldül, kizöldül, talán meg is érik,

hogyha minden reggel jászavak becézik.

GINZERY ÁRPÁD:

Közétek vágyom

Gyakran fáj a szavatok.

Furcsa kéjbe burkolt ösztön álmaimra durván rátipor.

Tudtok-e róla, hogy a tett mivoltából cseng a szó.

Hogy a kardélre hányott jajok könnyes függönyén keresztül sajgó szív kiált felétek.

Emberek, kik a múltból ős akarat szárnyán szállva csillagostromló katonák lettetek, kis sziporka-szivek lángja vagytok, együtt a fényeteknek párja nincs, miért nem tudtok cseppekben tengert lelni, koloszok közt parányi hétköznapot.

Ott van elrejtve gyarlóságunk mélyén apró méreg gyanánt a fájdalom. Mennyire éget a gondotok * mégis elűztök szavaitokkal, gúnyotok irigy kacaja, gyengeségtek apró romjai fáradtá tesznek.

A magány öléből emelem karom, közétek vágyok így is.

Hibátok, vágyatok az enyém. Almaitokban álmodom, reményetekben ég az én reményem is, hogy bennetek önmagámra leljek.

vsi/<^'4i í''

vi;

...................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................

comba kergette a vért. Annyira szégyenlős lettem, hogy többé ki sem mentem a mezőre.

Ettől kezdve mind többet olvastam, gondolkoztam és ábrándoztam. Rajongtam a zenéért, s kerestem a csendes magányt. Egész testemen éreztem a nagy változást.

Aztán jött az első nagy fellángolásom ...

Jozef magas, barna fiú volt, nevető arccal, nevető fekete szemekkel.

Alig kerültem az internátusba, azonnal megakadt rajta a szemem.

Most is olyannak látom, mint akkor volt...

Az egyik CSISZ-gyűlésen találkozott először a tekintetünk. Azóta kölcsönös mágnesességgel folyton keresték egymást szemeink, hogy aztán szemérmes zavarral, újra szétváljanak.

Túl sokat szemeztünk, semhogy tüstént meg mertük volna egymást szólítani.

Múltak a napok és mi a legteljesebb közönyt színleltük egymás Iránt.

Később bevallottuk, hogy a bizonyos gyűlés óta folyton i egymásról álmodoztunk, egymásról tudakozódtunk óvato— Kicsi feleségem! Kicsi fe- , leségem! — kiabálta hangosan, örömmel Peti és az udvarra nyargalt. Én is utána futottam.

Még kinn is hallottam, hogy a szüléink harsogva nevetnek, és én nem értettem, hogy min mulatnak.

Azóta Péter „kicsi feleségemének szólított és minduntalan megcsókolt az iskolában is. A többi gyerek természetesen kacagott, nevetett és csúfolt bennünket. Én megdühödtem és jól eldöngettem Pétert. Mindig megvertem, ha kicsi feleségének szólított vagy ha meg akart csókolni.

Kiskoromtól szerettem a nagyobb lányok közt elvegyülni, szívesen jártam velük ki a földekre segíteni, hallgatőzni. Érdekelt a fiúk, lányok incselkedése, szókimondó heccelődése.

Később azonban megváltoztam. Amit azelőtt természetes, mindennapi dolognak tartottam, most minduntalan az ar-Felkaptam a fejem és ösztönösen messzebbre húzódtam. 1«

— Ne érts félre . . — sóhaj- ö

tott és idegesen a füvet tépe- n gette. Csak most1 vettem észre, hogy tegez. a

— Nem akarok semmi rósz- é

szat — ismételte. — Dehát mi n van abban rossz, ha az ember csókolózik? Vagy ha... g

Egy pillanatig hallgatott, az- t tán lassan tagolva folytatta: ii

— Az ember legalább meg- s nyugszik ... Nem tölti tele az f agyát hiábavalóságokkal, nem t pazarolja fölösleges ábrándok- N ra az idejét. Csak arra kell l ügyelnünk, hogy gyerek ne le- a gyen...

Lassan megnyugodtam és g kezdtem felfogni az értelmét s mindannak, amit mondott. d

— A szenvedélyek csak leal- d

jasítják az embert. Beárnyékol- d ják, idegessé, brutálissá teszik az életet. t

Most már hidegen és ciniku- r san beszélt. t

— Csupa ósdi ostobaság! Húség, nagy szenvedély, nő. aki csak egy férfié lehet! Mulatságos dolgok...

— Azt hiszi?

Meglepett saját hangom. Rekedten sípolt és elakadt a lélegzetem.

— Azt! — felelte.

— Olyan mint az evés és iváš ?

— Olyan! Pontosan olyan.

Akik a szerelmet idealizálják, álmodó bólondok. Igaz, azok is ostobák, akik durva szavakkal a sárba rántják. Egyszerűen olyannak kell vennünk, amilyen, anélkül, hogy túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanánk neki. a

Bonyolult, zavaros magyará- ' zatba kezdett, orvosi szakkifejezésekkel az emb’B praktikus szerelmi szükségleteiről.

Nem szálltam vele vitába. Zavart, hogy főiskolás és hogy olyan magas stílusban beszélt.

1 Pedig tudtam volna egyet-mást a fejtegetéseire válaszolni. Hajnalban visszamentem a • sátorba. Becsületszavát adta, hogy nem fog többet zaklatni. Nem is zaklatott.

Másnap Zdena csak kunco' gott és szemrehányásaimra a vállát vonogatta.

> így történt. Ez volt életem

első nagy próbája.

I Azóta elővigyázatosabb va-i gyök. \

1 Karolt, aki számára a szerelem csupán szórakozás volt. i so^iá többé nem láttam. Zdená- 1 vál ugyan üzent még néhányszor, de nem válaszoltam. Ha . eszembe jut, még most is borzong a hátam.

Valahogy mindig a jövőre t gondoltam és valami nagyot, nagyszerűt vártam. Miért? Mire volt jó az örökös elővigyázat?

. Mit érünk azzal, ha reszkető aggódással töprengünk, vajon i, nem hoz-e bánatot a holnap,

’ nem csalnak-e meg álmaink? Karol azt mondta, hagyjam az álmodozást, élvezzem, ami van és ne gondoljak másra! Azt ľ fejtegette, hogy megcsúfoljuk az örömet, ha nem tárjuk elé kacagva a szívünket, amikor az I* felkeres.

Sosem voltam kishitű. Tud- 7 tam, hogy az igazi öröm, bol- 3 dogság nem úgy közeleg, ahogy Karol közelített hozzám. Pillanatnyi kábulatnak sosem eni. gedtem, pedig nem ez volt - egyetlen életpróbám.

Alig lehettem hat-hét éves, s amikor a gyermekszerelem első szele megérintett.

It Péter, a szomszédék fia egy padban ült velem, s otthon is íi naphosszat együtt játszottunk.

Egyszer vasárnap délután a í- szüleim játékos incselkedésből megkérdezték Pétert, elvesz-e n feleségül, ha megnő.

— El! — felelte gyerekes nyíltsággal.

i- Apám nevetett és nevettek n a szomszédok.

— És te Katica, feleségül 1- mész hozzá? — kérdezte anyám.

— Igen — válaszoltam a vitt lág legtermészetesebb hangján.

A felnőttek nevettek és a harn sukat fogták.

— Csókoljátok meg egymást! i- — követelte Péter apukája.

Megcsókoltuk egymást, ügyet:... lenül, sután.

sz — Petikéin, mondd csak Kasn ticának, hogy kicsi feleségem

— bíztatta Pétert apja.