Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-06-05 / 23. szám

Viliam Široký elvtársat a Klement Gottwald Érdemrenddel tüntették ki Antonín Novotny elvtárs, Köztársaságunk elnöke, Viliam Široký elvtársnak, a CSKP KB politikai büró tagjának, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság kormánya elnökének a foradalmi munkásmozgalom­ban hosszú éveken át kifejtett nagy jelentőségű tevékenysé­gének és a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság építésénél szerzett érdemek elismerése­képpen 60. születésnapja alkal­mából a Klement Gottwald Ér­demrendet adományozta. A magas kitüntetést a CSKP KB üdvözlő levelével együtt Antonín Novotny elvtárs, Karol Bacílek, Jaromír Dolanský és Jirí Hendrych, a CSKP KB poli­tikai irodája tagjainak jelenlé­tében a Prágai Várban szerdán május 30-án adta át Viliam Ši­roký elvtársnak. Viliam Široký miniszterelnök címére számos üdvözlőlevél és távirat érkezik 60. születésnap­ja alkalmából. Üdvözlőtáviratot küldött többek között a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szov­jetunió Minisztertanácsa, vala­mint további testvérpártok és képviselőik. A NEMZETKÖZI gazdasági és kereskedelmi kérdések tovább­ra is az érdeklődés középpont­jában állnak. Hruscsov szovjet miniszterelnök a szovjet-mali barátsági nagygyűlésen a Kreml palotában mondott beszédében részletesen foglalkozott a Kö­zös Piaccal és a nemzetközi kereskedelem kérdéseivel. Nyo­matékosan rámutatott azokra a veszedelmekre, amelyek a Közös Piac oldaláról fenyegetik a népeket, elsősorban a gazda­ságilag fejletlen országok né­peit. A szovjet miniszterelnök beszéde nagy jelentőségű ja­vaslatot is tartalmazott egy nemzetközi értekezlet összehí­vására, amely a kereskedelem problémáival foglalkozna és létrehozna egy nemzetközi ke­reskedelmi szervezetet. A TÔKÉSVILÄG gazdasági helyzetének kérdései élénken foglalkoztatják most a világ­­gazdasági szakembereket. Igen érdekes nyilatkozatban elemez­te Varga Jenő, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja a New York-i tőzsdei ár­esés okait és várható hatását. Megállapította, hogy az áresés nyomban láncreakciót idézett elő és átterjedt a londoni, a párizsi, a düsseldorfi, a római, a tokiói tőzsdére is. A keddi szilárdulást Varga Jenő szerint az amerikai monopóliumok ura­inak beavatkozása idézte elő. Mivel a monopóliumoknak gya­korlatilag korlátlan szabad pénztőke áll rendelkezésükre, kedden nagyobb vásárlásokat eszközöltek és Így sikerült je­lentős áremelkedést elérniök. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a javulás már végle­ges. Az árfolyamok később óha­tatlanul ismét esni fognak. Po­litikai tekintetben a „fekete hétfő“ nyilván gyengíteni fogja a Kennedy-kormány helyzetét. Az acélárak tervezett emelésé­nek megakadáiyozása miatt — mint ismeretes — feszültség keletkezett Kennedy és a mo­nopoltőke egy részének viszo­nyában. Ez a tőkéscsoport va­lószínűleg továbbra is manipu­lálni fog, hogy növelje a Ken­nedy-kormány nehézségeit. A NYUGATNÉMET revansista törekvések szolgálatában állő Sudetendeutsche Landsmann­schaft a bajorországi Würz­burgban nagygyűlést rendezett. A gyűlésen felszólalt Habsburg Ottó is. Habsburg Ottó felszó­lalásában dicsérően nyilatko­zott Henleinről, a hitlerista szudétanémet vezetőről, aki szerinte „állampo.itikai téren kimagaslót alkotott“ és akit „becsületes törekvések“ jelle­meztek. A Main-Echo jelentése szerint Habsburg Ottó az „el­veszett keleti területek“ visz­szaszerzését egy olyan Egyesült Európán keresztül tartja meg­valósíthatónak, amely számbe­lileg és erőben is felülmúlná a szocialista tábor országait. Az utóbbi napok híranyagá­ban többször történt hivatkozás a rapallói egyezményre, amely 40 évvel ezelőtt, (1922. április 16-án) jött létre a Szovjetunió és Németország között. Az egyezményt szimbolikusan is emleg'etik.' emlékeztetőként a két ország között akkor létre­jött jó államközi együttműkö­désre. Amerikai segítség Az utóbbi tíz évben az Egye­sült Államok körülbelül 30 mil­lió angol fontnyi gazdasági se­gélyt adott a Karib-tenger tér­ségében fekvő Haitinak, s a haiti kormány kívánsága sze­rint 70 amerikai tanácsadót és egy katonai missziót tartott. További 30 tanácsadót és 7-8 millió fontnyi készpénzt külön­böző nemzetközi szervezetek juttattak Haitinak. S az ered­mény — úgyszólván semmi, Épült egy szerény gátacska megjavítottak egy autóutat, csaknem kiirtották a trópusi fertőző betegségeket. Egyéb­ként — a még jobban meggaz­dagodott állami tisztviselőktől eltekintve — Haiti szegény, szegényebb, mint valaha. Min­denütt a régi nyomorúságos viskók, a régi bűz, a fiatal és öreg .koldusok hada. A férfi, aki mindezért felelős: Francois Duvalier elnök, akit négy és fél évvel ezelőtt választottak meg, s egy fegyveres bandita­csoport védelme alatt gyako­rolja a hatalmat. A politikában jártas haitiakban veszélyes és ragályos Amerika-ellenesség terjed az ő korrupt és kegyet­len uralma miatt, amelyet — jogosan — az amerikai segít­séggel azonosítanak. (Guardien) A hirosimai és nagasaki bombatámadás borzalmai még nem tűntek el az emberiség emlékezetéből. Képünkön a New- York-i nők tüntető felvonulását látjuk az ENSZ-palota előtt. A táblákon a következő feliratokat olvassuk: Soha többé Hirosimát! Félre a kísérletekkel, engedjétek felnőni a gyer­mekeket! A fasiszta diktatúrából Spanyolországban is a felső tízezer húzza a hasznot. Képünkön a templomjáró tőkések egyik csoportját látjuk. az érdekeikért harcoló párt mind megvoltak. És minthogy ez a hatalmas diktatúra-ellenes megmozdulás sem véletlen, ugyanúgy nem véletlen az sem, hogy éppen Asztúriában robbant ki elsőnek. Ez a nagy munkásmozgalmi ha­gyományokkal rendelkező bá­nyavidék már 1934-ben kitett magáért a fasizmus próbálko­zása elleni harcban ugyanúgy, mint két évvel később az 1936- ban kezdetét vett polgárhábo­rúban. Tehát nem sikerült Franco kormányának az az 1959-es éves döntése, mely az Egyesült Államok monopólistái és más hatalmak közbenjárásával született, miszerint még inkább elejét kell venni bárminemű sztrájk leszerelésének. A Franclp-rezsim tarthatat­lansága és a dolgozók nyomora, melyhez Európában aligha akad hasonló, véget vetett a „Spa­nyolországban minden csendes, minden a legnagyobb rendben van" Francoék hirdette álla­potnak. A szolidaritás tüze újból fel­lángolt Spanyolországban. Bá­nyászok és gépipari dolgozók, diákok és tudósok, asszonyok és parasztok követik az asztú­­riai példát és éreznek velük együtt. És mint a Spanyol Kommu­nista Párt főtitkára Santiago Carillo kijelentette, az összes fasisztaellenes erők összefogá­sára van szükség, közös politi­kát és közös irányítást követel az idő, csakis így szélesedhet és izmosodhat a munkások és a néptömegek harca. A 300 ezer spanyol sztráj­koló gazdasági harca azonban sokkal többet is jelent. Mély politikai jelentősége van. Hisz Franco diktatúrájának körül­ményei között minden kizsák­mányolás ellenes népi megmoz­dulás kormány elleni harcot jelent. (ny. d.) ,IIIIIIIIIIIIIII!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUII1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIB1IIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII]IIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!IIIIIIIIIIIIIIIIII A vallási csökevények háttere A szocialista társadalom irányítása egyre in­kább tudományos alapokon épül fel. Mivel ma­gyarázzuk mégis, hogy jelenleg még gyakran találkozunk vallási csökevényekkel? Vajon ezek a jelenségek a véletleneken múlnak-e vagy ta­lán mélyebb gyökerei vannak? A vallás történelmi jelenség. ^ Az emberi társadalom fejlődésének bizonyos fokán keletkezett és a fejlődés továb­bi folyamán el is tűnik. Ahhoz, hogy a vallás eltűn­jön, el kell tüntetni azokat a körülményeket, amelyek között a vallás mint olyan létrejött, el kell távolítani a vallás szo­ciális és gnozeológiai gyöke­reit. A mi társadalmunkban már eltávolítottuk a , vallás szociális gyökereit és ezzel eltávolítot­tuk már azokat az okokat is, amelyek a vallási csökevények keletkezéséhez és további ter­jedéséhez vezetnek. A szocia­lista termelési viszonyok győ­zelmével eltávolítottuk a ter­melésben uralkodó fejetlensé­get, az ebből keletkező gazda­sági válságot és a dolgozók nyomorba döntését. Eltávolítot­tuk az emberek tehetetlenségi érzetét, az osztály és nemzeti­ségi elnyomatást. Egyre jobban uraljuk a természetet és saját sorsunk kovácsaivá válunk. A szociális gyökerek maradvá­nyait már csak ez elenyésző kistermelésben találjuk meg. A szövetkezetesítés előnyei a közeljövőben már teljesen hát­térbe szorítják a kistermelést. A szociális változások és az a körülmény, hogy a szocialista építésből a dolgozók aktívan veszik ki részüket, lényegesen kihat és ezért ma a vallás je­lentősége már teljesen háttérbe szorul, és a vallási csökevé­nyek eltűnnek. Miután eltávolí­tottuk a vallás eredetének szo­ciális gyökereit, lényegesen gyengébb a vallás gnozeológiai gyökereinek hatása is. A kul­­túrforradalom következtében eltávolítottuk az írástudatlan­ságot és emelkedett a dolgozók műveltségének színvonala. Egy­re több dolgozó teszi magáévá a tudományos világnézetet. Ezzel szemben mégis azt tapasztaljuk, hogy még mindig vannak olyanok, akik nem tud­nak megszakadni a vallási né­zetektől. Ennek is megvan a maga magyarázata. A szocialis­ta társadalomban a társadalmi öntudat a társadalmi lét fejlő­dése mögött marad. A társada­lom tudatában csak később tükröződnek'vissza a materiális életben beállt változások. Eltá­volítottuk a kizsákmányolást, felépítettük a szocialista társa­dalom alapjait, építjük a fejlett szocialista társadalmat, de az emberek tudatában ezek a tár­sadalmi és gazdasági változások még nem tükröződnek minde­nütt tökéletesen vissza. A tár­sadalom anyagi élete lényege­sen megváltozott, de a változá­sokat az emberek még nem tudatosították teljesen. A kapi­talista társadalom nézetei, fel­fogásai az egyes társadalmi ré­tegekben még nem haltak ki. így van ez a vallási csökevé­nyekkel is. A családi hagyomá­nyok, a régi szokások, az egy­házi kultusz ápolása hozzájárul ahhoz, hogy ezek a csökevények még nem tűntek el teljesen. Nem titkoljuk, a mi társadal­munk igyekezete oda irányul, hogy tompítsuk azoknak a té­nyezőknek a hatását, amelyek az emberekben a csökevényeket élesztgetik. Tisztában vagyunk azzal, hogy a vallási nézetek a mai kor embere számára legká­rosabbak. összeegyezhetetlenek a tudományos világnézettel, amely a természetben és a tár­sadalomban uralkodó objektív törvényszerűségek felismerésén épült fel A vallási csökevények hátráltatják a szocialista tár­sadalom építésében dolgozókat a rájuk váró feladatok teljesí­tésében is. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy a hívők ne tud­nának hozzájáruld a szocializ­mus építéséhez. Sokan közülük becsületesen teljesítik felada­tukat. Az élettapasztalatok azt mutatják, hogy a vallási csö­kevények következtében a hí­vőnél gyöngül a saját erejébe vetett hit, mivel a természet­­feletti erőkben bizakodik Pasz­­szívan áll szemben a külvilág eseményeivel és a társadalmi szükségletekkel szemben. A hi­ányokkal szemben tanúsított közönyösség, a megalkuvás, a pesszimizmus is összefügg a vallási csökevénvekkel. Ezek azok a tulajdonságok, amelyek merő ellentétben állnak az új társadalom emberének eszmé­nyi tulajdonságaival, azokkal a tulajdonságokkal, amelyek a kommunista társadalom építői­nek erkölcsi kódexében vannak lefektetve. Ezért mindnyájan arra igye­kezzünk, hogy a tudományos világnézet minél jobban elter­jedjen és az összes dolgozó sa­ját világnézetének tekintse. Segítsük az embereket abban, hogy helyesen ítéljék meg az objektív valóságot és ezáltal szabadítsuk meg embertársain­kat a különböző hamis, fantasz­tikus elképzeléseKtől: A hala­dás útján csakis akkor járha­tunk ha megismeikedünk a természet és a társadalom tör­vényeivel. A kommunista párt és az egész társadalom elvárja, hogy a fiatal nemzedék minden erejét, tehetségét latbaveti az emberiség fennkölt céljaiért és eszményképeiért. amelyeket egy fogalommá sűrűsítve — kommunizmusnak nevezünk. PAVEL LOMÉN A nyomor, a nélkülözés és a terror nem bénítja meg a munkások erejét. Képünk Spa­nyolországban, Bilbaóban ké­szült. Felvételünkön egy mun­kanélküli. Szovjet emberek és technika Asszuánban 1961 végén körülbelül 300 szovjet mérnök és technikus dolgozott Asszuánban. Csa­ládjaikkal együtt a létszám 500 főt tett ki. A szovjete­ket egyetlen elv vezéreli: mindenáron teljesíteni az egyiptomiak kívánságát, de mivel az egyiptomi mérnö­kök szinte kizárólag nyugati módszerekkel dolgoznak, el­képzelhető, milyen megter­helést jelent ez az oroszok­ra. De nemcsak a munka te­rületén, hanem a magánélet­ben is állják a sarat. Az 500 szovjet polgár elhelyezése komoly probléma volt. Az elhelyezési lehetőségek még mindig olyan rosszak, hogy például Radcsenko profesz­­szor, helyettes főmérnök és felesége kopott épületben lakik, a pályaudvar közelé­ben. Az egyiptomiak állan­dóan hangoztatják, hogy jobb szállást szeretnének adni a professzornak és fe­leségének, ő azonban ezt visszautasítja azzal, hogy imádja a kilátást a Nílusra, ők inkább a megpróbáltatá­sokat választják, s ez nem kis benyomást tesz az egyip­tomi munkásokra. Vajon, hogyan vélekednek az egyiptomiak a szovjetek munkájáról? Ahmed Szaid főmérnök így látja ezt a kérdést: „Ügy találtuk, hogy az orosz mérnökök és tech­nikusok igen jó szakembe­rek, s meg kell mondani azt is, hogy jól és keményen tudnak dolgozni. Felszerelé­sük jól bírja a magas hő­mérsékletet, s egyik-másik gépük szinte csodálatos. Kü­lönösen feltűnt az öt köb­­yardos kotrógép. Ezek té­­len-nyáron üzemben van­nak s havonta csak egyszer ellenőrzik állagukat: soha­sem állnak le és mindössze 130 000 dollárba kerülnek.“ A legfontosabb azonban az, hogy végül is az oroszok és nem az amerikaiak építik a gátat. S a dicséretet nem az amerikaiak, hanem az oroszok könyvelhetik majd el- Egy ilyen hatalmas és bonyolult építkezésből kifo­lyólag még sokféle orosz­egyiptomi gazdasági és mű­szaki együttműködés szület­het. A jövőbeni együttmű­­ködés alapjait most' rakják le, bár lehet, hogy ez az oroszoknak kényelmetlen, de éppen a mostani áldozatok könnyítik számára a jövőt. (Christian Science ______ Monitor) Huszonhárom év után Asztúria egyik legfontosabb bányájába láto­gatott el Franco a szóbeszéd szerint, mely e vidéken szár­nyal. És kiszáll­va a tárna fel­vonójából, csakhamar piszkos, tépett­­•uhéjú emberek közt találta ma­gát. Kezükben csákány és bá­nyászlámpa volt. És így jár­tában a generá­lis különös for­májú követ pil­lantott meg lá­ba alatt. — Mi­féle kődarab ez — kérdezte a körülálló embe­rek egyikétől. — Nem tudom — hangzott a rövid válasz. De Franco gene­rális kérdésére egy másik bá­nyász is tagadó választ adott. — Miféle bányászok maguk, még ezt a kicsiséget sem isme­rik. Hogyan is lehetnék elége­dett magukkal? ... — — Mi nem vagyunk bányá­szok — szólalt meg a harmadik férfi — a rendőrségtől vagyunk, — tette hozzá rövid szünet Valóban ennél tömörebben, találóbban aligha jellemezhet­nénk Franco 23 éves uralmát. Az utóbbi hetekben azonban nemcsak Asztúriában és más spanyol tartományban esik szó Franco diktatúrájáról. Az egész világ figyelme a több százezer sztrájkoló spanyol munkás és a hozzájuk egyre többen csat­lakozó mezőgazdasági dolgozók felé irányul. És hogy valóban megérthessük ennek a többhe­tes sztrájknak, — mely nem más, mint Franco-ellenes de­monstráció — a jelentőségét, feltétlenül meg kell említet­nünk, hogy a francoista dikta­túra törvényei Szerint a sztrájk a legnagyobb államellenes bűn­­cselekmény Spanyolországban. A legelemibb jogok, a szak­­szervezeti szabadság, a sajtó­szabadság és hasonlók, melynek jogával a legtöbb nyugati tő­késország dolgozói élnek mind. mind ismeretlen Spanyolor­szágban. Ilyen körülmények között, amikor egy helyi jellegű sztrájk is hallatlan hősiességnek szá­mítana, indult el a nagy sztrájkmozgalom Asztúria bá­nyáiban, mely rövid napok alatt kiterjedt az egész országra. Nemhiába jegyezte meg az egyik olasz lap, hogy ez a rob­banó erővel kitörő sztrájkhul­lám felülmúlja a republikánus Spanyolország sztrájkmozgal­mait, pedig akkor a dolgozók elemi szabadságjogai, a sajtó és szakszervezeti szabadság és

Next

/
Oldalképek
Tartalom