Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-01-16 / 3. szám

Serényen folyik ötéves terv nagy i munka az építkezésein. Elgondolkoztató számok A mezőgazdasági dolgozók átlagos kora — 47 év — távolról sem megnyugtató, hiszen 1960- ban az 1560 ezer szövetkezeti tag és az állami gazdaságok dolgozói közül 300 ezer állt olyan korban, amikor már nyugdíjba lehet menni. Ezért a harmadik ötéves terv azzal számol, hogy-200 ezer fiatallal gyarapodik a mezőgazdasági dolgozók száma, ami azt jelen­ti, hogy a kilencéves iskolák végzett tanulói közül évente 40 ezernek kellene a mezőgazda­ságban elhelyezkedni. A fiatalok a mezőgazdaság­ban kilenc szakmát tanulhatnak ki, többek között állattenyész­tők, növénytermesztők vagy gépesítők lehetnek. Az idén a fiúk és leányok a kilencedik osztályokban középfokú mező­­gazdasági iskolába jelentkez­hetnek, mert különben ezek az iskolák csakis a mezőgazdasági tanonciskola végzett növendé­keit veszik fel. A mezőgazda­­sági tanulmányok a mezőgaz­dasági főiskolával végződnek. A növendékeket aszerint képe­zik ki, hogy a mezőgazdaság távlati tervei alapján mire lesz szükség. Így például a fiúkat és leányokat is egyaránt meg­tanítják a traktorok kezelésére. Mezőgazdasági tanulókról nálunk valóban körültekintően gondoskodnak, a legtöbb eset­ben ingyen laknak, internátu­­sokban helyezik el őket. , A szövetkezetek és az állami gazdaságok többségükben igye­keznek kellemes életkörülmé­nyeket teremteni a fiatalok számára, hiszen a falu élete a közeljövőben már megközelíti a város életét. A SZOCIALISTA KÖTELE­ZETTSÉGVÁLLALÁSOK Cseh­szlovákia Kommunista Pártja XII. Kongresszusának tisztele­tére napról-napra sokasodnak. Üzemekben és szövetkezetek­ben, falun és városon egy cél serkenti a dolgozókat: hogyan és mivel köszöntsék pártunk kongresszusát. Dolgozó népünk országos mozgalmából nem marad ki az ifjúság sem. Kiin­dulva a CSKP Központi Bizott­ságának novemberi határozatá­ból, a CS1SZ további lelkes munkára készteti a fiúkat és lányokat. Példás elhatározást tettek a podpolianyi gépgyár fiataljai, akik elhatározták, munkájukkal hozzájárulnak ah­hoz, hogy üzemük az 1962-es évi tervet december 24-ig tel­jesítse. Ennek érdekében kibő­vítik a szocialista munkabrigád címért versenyző ifjúsági kol­lektívák számát. Ma azon gon­dolkodnak, hogy az ifjúsági kollektívák kövessék az ostra­­vai szénbányák ifjúsági kollek­tívájának kezdeményezését, akik versenyt hirdettek a „CSKP XII. Kongresszusa bri­gádjának“ az elnevezéséért. A detvai fiatalok tervbe vették, hogy háromról tízre emelik az ifjúsági újítók köreinek a szá­mát, és újítási javaslatokkal több mint 2 millió koronát ta­karítanak meg népgazdasá­gunknak. A NYUGAT-SZLOVÁKIÁI KE­RÜLET IFJÚSÁGA védnökséget vállalt az ivánkai baromfite­nyésztő nagyüzem építése fe­lett. A kelet-szlovákiai kerület fiataljai a XII. Kongresszus Ruth Meier: Behavazott kert. Fametszet tiszteletére vállalták, hogy a harmadik ötéves terv újító alapjához 25 millió koronával járulnak hozzá. Ennek érdeké­ben a „Mindenki újító módon“ nevű versenybe további 8000 egyént, 450 kollektívát és 280 alapszervezetet kapcsolnak. A CSISZ kerületi konferenciája védnökséget , hirdetett a kelet­szlovákiai síkságon épülő kuca­­ni állami gazdaság felett, ahová ezekben a napokban fiatal technikusok indulnak segítség­re. Az állami gazdaságból a fia­talok a legújabb* technika al­kalmazásával példás gazdaságot építenek ki. Szlovákia ifjúsága továbbra is nagy segítséget nyújt a komposztkészítésben, a rétek és legelők gondozásában, a fák ültetésében. A kelet-szlovákiai kerületben 400 ezer köbméter komposztot készítenek és 20 ezer hektár rétet és legelőt tisztítanak ki. A közép-szlová­kiai kerület ifjúsága 1962-ben 1274 hektár területen 127 ezer gyümölcsfát ültet ki. SOK PÉLDÁS MOZGALOM INDULT MEG pártunk kong­resszusa tiszteletére. Ma azon­ban már tovább kell menni. Fel kell dolgozni a vállaláso­kat, s teljesítésükért szemé­lyeket kell felelőssé tenni. A CSISZ-szervezetek küldetése valamennyi fiatal megnyerése, hogy az 1962-es év népgazda­sági tervét mind az iparban, mind a mezőgazdaságban idő előtt teljesítsék. Így tették ezt a balvSnyi állami gazdaságban, ahol decemberben tervbe vet­ték egy teljesen gépesített if­júsági csoport megalakítását. Ma a csoport már kész. Hat lány és két fiú dolgozik a cso­portban. Elkészült a csoport évi terve is. Ez a kis példa is bizonyítja, hogyan kell megva­lósítani tettekkel az ígéreteket. EZEKBEN A NAPOKBAN a CSISZ valamennyi szervezeté­ben megtárgyalják pártunk ha­tározatát az ifjúság körében folytatott munkáról. Ezekről a gyűlésekről adjon hangot az ifjúság, adjon konkrét választ, hogy mivel köszönti pártunk XII. Kongresszusát. Sz. F. Az életöröm, a vidámság ünnepe Kubában yiimiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiKíiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiifiiiiiiiiiimimiimiiiiimmiiiD' ég áprilisban történt, hogy Karcsi végre el­hat ár őzt a magát. Ele­get nézte, leste lopva Ildikót. Már maga előtt szégyellte, hogy naphosszat ábrándozik róla, mint valami kamasz. És az sem volt kellemes, hogy a háta mögött összekacsinta­nak az asszonyok, amikor tekintete akaratlan is rajta felejtkezik a lányon. * * * Szerencséje volt. Az ebéd­lőben egy asztalnál magában ült a lány. Odatelepedett, szemben vele. Jó étvágyat kívánt és szótlanul kana­lazta a levesét. A második jogásnál, hogy a galuskát hiába próbálta a villájára ügyeskedni, ostobán reszke­tő kezét zavarában köhintó szája elé kapva, nekibátoro­dott: — Ildikó! Van ma es­tére két jegyem a moziba. Nem jönne el velem? — Miért? — nézett rá félrehajtott fejjel incselked­ve a lány. — Lemondta az illető ? — Nekem nincs senki ,,il­lető“ — nézett a szeme közé komolyan Karcsi. — Nekem maga tetszik. Már régen. Farkasszemet néztek né­hány hosszú másodpercig. Akkor Ildikó elkapta a te­kintetét, és villáját egy hús­darabba szúrva a szájához emelte. — Egyen maga is, mert kihűl! ./Hire teljesül a vágy r— Nézze, Karcsi! — tette le a lány a villáját, s tányér­ja fölött áthajolva suttogta: — Maga tetszett nekem. Igen, tetszett, de közben... szóval most, azóta van vala­ki, akivel járok, akit talán szeretek is. Ugye — nem haragszik ? — Ha tetszettem magának, miért nem szólt? — Nem szoktam kikezdeni senkivel. — És ha én akkor szólok magának ? — Akkor... — Ildikó ma­gasra vonta a szemöldökét, majd visszaejtette, s maga elé nézve sóhajtott: — Nem tudom. Most... most — és kedveskedve a fiúra mosoly­gott — legyünk jó barátok! Karcsi nagy keserűen fel­nevetett: — Azért szána­lomra nincs szükségem. * * * Mikor ebédre fújnak, a gépek közötti jójyosón várja Karcsi. Ildikó látja, érzi, hogy őt várja. Felé tart hát egyenesen, és mosolyog. — Magát várom — szól a fiú, amikor mellé ért. — Tudom, — bólintott a lány, s a jobb oldalára­­lépve, lassan indult s , egy alig érezhető érintéssel, alig fogható szemvillanással jel­zést ad, tartson vele. . — Látom magán, hogy valami nagy bánata van — kezdi a fitt —- talán tudnék segíteni. * * * ■ Este együtt vannak a kis zenés eszpresszóban. A zsi­­vujos zsúfoltság meghitt magányában Ildikó őszintén elmesélt mindent. A fiú, akit szeretett. „nagymenő“ volt. Havonta keresett vagy két és félezeret, s azt mind ma­gára költötte. Minden este szórakozni jártak, társaság­ba. Hiába kérte ő, hogy le­gyenek együtt kettesben, azt kapta: „A nő arra való, hogy mutogassuk". Aztán volt neki más is, aztán ... aztán szakítottak. Ekkor lassú tangót kez­dett a zene. Karcsi megha­jol a lány előtt. Ildikó kili­­beg a parkettre, ott moso­lyogva jelé fordul. A fiú boldogan fogja át, haja az arcához ér, összesimulva táncolnak a kis parketten, — Ildikó! Én nem muto­gatni akarom magát, én csak magamnak akarom. Én... mi majd nagyokat barangolunk együtt, járunk színházba, moziba, nyáron a Dunára, meg a hegyekbe .. . Ekkor a parkett szélére kerülnek, s Karcsi, ahogy a lány feje fölött a távolba bámul, ábrándjai nyomába, egyszerre nagy, homályos tükröt lát, s abban Ildikó arcát. S ez az arc, ez a cso­dálatos barna szempár nem őrá figyel, nem őt hallgatja hanem elrévedve, valahol messze jár. A fiú megtorpan. Csodál­kozva nézi karjában a lányt Azon csodálkozik, mi moz­gatja ezt a felöltöztetett bábut. A bábu arca azonban föl­néz rá. Torz mosolyba fer­­dülve kérdezi, miért' álltak meg. Karcsi szó nélkül kézen fogja a lányt és a kis asz­talhoz vezeti. Ott leülnek szemben egymással. Soká hallgatnak. — Ildikó! Legyünk jó ba­rátok. Ildikó elkapja tekintetét a hideg, szürke szemek elöl, maga elé hajtja a fejét, aztán megrándul a válla, és csakhamar egész teste rázkódik a sírástól. — Most miért sír? — kér­dezi sokára Karcsi. A lány lassan megcsende­sedik, óvatosan fölemeli a fejét, és könnyeit nyelve mondja: — Nekem szükségem van szánalomra! A Kubába látogató külföldi, ha már némiképpen megismer­kedik az ország pezsgő életé­vel, imponáló fejlődésével, energikus építőmunkájával, j meggyőződhetik róla, hogy J csak szabad földön szabad élet ] teremhet olyan légkört, mint amilyen ma Kubát jellemzi. Ennek a felszabadultságnak, ! áradó életerőnek és vidámság­­: nak jegyében zajlott le Kubá­ban az idei hagyományos kar­nevál. De mennyivel más volt ez, mint a korábbiak. Változtak az ünnepségek külsőségei, s változott az eseménysorozat tartalma is. Az első nap estéjén rende­zett, a kora hajnali órákba be­­lenyúlott nagy ünnepi felvonu­­! lás ezúttal a kubaimép hivatott, i szinte rajongásig szeretett ve­­j zetői előtt zajlott le, akik j a Capitőlium melletti, térnek is ; beillő széles útvonal mentén J dísztribünön helyezkedtek el, élükön Fidei Castroval. Üj elem volt a felvonulás I során a különböző szakmák ér­dekes szimbólumokkal tarkított megjelenése. A külkereskedel­mi vállalatok menetében pél­dául hatalmas platós tehergép­­j kocsi vitte a cukornádvágó I munkás makettjét, . a rpell^tte i elhelyezett cukrosláda „Szov­jetunió“ és „Csehszlovákia“ felirata pedig azt jelképezte, hogy az amerikaiak cukorbevi­­teii bojkottja sem tudta meg­bénítani Kubának ezt a létfon­tosságú gazflasági ágát, a cu­kortermelést, mert a szocialis­ta országok megvásárolták a termés feleslegét. Persze a vidámság, az erő, a szépség hagyományos elemei sem maradtak el az idei kubai karneválról, sőt ha lehet, még több élményt nyújtottak, mint a korábbiak. A kubai népi ren­dőrség motoros alakulatainak felvonulása, bátor akrobatikus mutatványsorozata után a Ku­ba különböző tájait, vidékeit képviselő, népviseletBe öltözött vagy karneváli maskarákat öl­tött csoportok jelentek meg a menet színes forgatagában, forró dallamokra forró ritmu-SÖLYOM LÁSZLÓ E BiiniiiiHiiiiiiniiiiiniiiiiiiiiimMiiiiiiiiiiiiiiiHiiimiiiiiiiiiiiiiiimiiiHiiMiiiiiiiiUHííiiiiiuiiiiiiľ'iiiiHiiiniiiimHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiHffi sú táncot lejtve. Utánuk fel­tűnt a' karnevál választott szépségkirálynőjének és „ud­varhölgyeinek“ trónus-kocsija. Ez aztán a dísztribün előtt megállt, a szépség „oligarchiá­ját“ képviselő lányok Fidel Castrot és a forradalom többi vezetőit indultak köszönteni, és utánozhatatlan bájú jelenet volt, amikor a karneváli szép­ségkirálynő az ország politikai vezetői között foglalt — valami magától értetődő természetes­séggel — helyet. Mindehhez hozzá kell képzel-, ni a varázsos éjszakai kivilágí­tást, a szerpentin- és konfetti­­esőt, a virágok kavalkád.ját, a pompás muzsikát, hogy vilá­gossá váljék az olvasó előtt: milyen életreszólóan feledhe­tetlen élmény volt a kubai nép életörömének ez az ünnepe, különösen egy európai számára. E sorok írója, aki részese lehetett e nagy élménynek, mégis legszívesebben egyetlen apró’, de jellemző mozzanatra emlékezik vissza. Amikor a fel­vonulás útvonala még néptelen volt, s csak valahol távol tűnt fel az emberáradat éle, az utat két oldalról körülvevő tömeg sorfalaiból a dísztribün előtt előtörve, szegényesen öltözött kis ember helyezkedett el az út közepén és látványos artis­tamutatványokba , fogott. .Ott szorongott mellette felesége i§, s láthatóan együtt izgult fér­jével: vajon a Fidél Castro szeme előtt lezajló produkció, életük e nagy attrakciója sike­res lesz-e. Bizony, szegényes kiá műsorönkívüli műsorszám volt ez, a tömeg mégis némán, egyetlen gúnyos megjegyzés nélkül nézte végig, s rendkívül megkapó volt, amikor az em­berkét legvégül magához ké­rette a korményelnök, a szere­tett „Fidél“ és barátságosan elbeszélgetett vele ... Ebben a kis eseményben, mint csepp­­ben a tenger, tükröződik Kuba egész mai légköre, a szabadság, az öröm, a derű éltető levegője. SERÉNY RÓBERT Világifjúsága Minden kubai karneválön meg­választják a szépségkirálynőt ; is. Ezeknek a fiatal lányoknak, akik a szabad Kuba nagyszerű ifjúságát reprezentálják, az elődjeik még rabszolgák voltak, \ A cukornád vágó munkás ma­kettje sem hiányozhat a felvo­nulásból. Ez érthető, hiszen a mezőgazdasági munkásság volt az, melynek oroszlánrésze volt « forradalmi harc sikerében. Bratislava, 1962. január 16. XI. évfolyam, 3. szám Ara 60 fillér. SZLOVÁKIA CSISZ-TAGJAI LELKESEN KAPCSOLÓDNAK BE A CSKP XII. KONGRESSZUSÁT MEGELŐZŐ SZOCIALISTA MUNKAVERSENY ÜJ SZAKASZÁBA-milliós Merész

Next

/
Oldalképek
Tartalom