Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-05-01 / 18. szám

Szőke József: JC é/z vz&um. Hogy oltsa szomjunkat... TZ'ésőn jött a tavasz, gyor­^ san jön a nyár — mon­dogatták Farkasdon, ahogy megérkeztünk. Mindenhol erről folyt a szó: alig jutott idő ár­pavetésre, az ősziek ápolására, a föld előkészítésére a kerté­szetben és a kukoricaföldeken. Szükség lesz minden kézre, gépre, segítségre. Ezzel kezdte az EFSZ irodá­jában Csirik Mihály, a szövet­kezet alelnöke is, aki idegesen feszengett a széken. — Rosszkor jöttek, — mond­ja. — Alig látszik ki a fülünk a munkából. Már örültünk, hogy teljes tempóban rákapcsolha­tunk a munkára, most megint itt ez az eső a nyakunkon. — És a gépek? — kérdezzük. — A traktorok rendben, a munkagépeket kijavítottuk. Egyedül egy kombájnunk vára­kozik még javításra Vágsellyén a patronáló üzemünk műhelyé­ben. De az is meglesz időben. — Szóval segít a patronáló üzem, a Hydrostav is? — Hogyne! Amivel nem bol­dogulunk vagy nincs hozzá erőnk, gépünk, szívesen segíte­nek. — Például? — Hát teszem azt ősszel pél­dául kellett a gödör a silóta­karmánynak, jött a buldózer­jük. Ki kellett szednünk gyor­san a korai krumplit, jöttek vasárnap a brigádosaik és egy­­kettő végeztünk a 45 vagonnal. Most télen segítettek rendbe­szedni a traktorainkat és hogy hozzáfogtunk az építkezéshez, hozták a kavicsot. De lehetne tovább sorolni. — Mit építenek? — Egy nagy gépesítő mű­helyhez fogtunk hozzá. Eddig a bognárok, kovácsok, lakato­sok, szerelők mind szerte-széj­­jel vannak a faluban. Az egyik dologgal ide, a másikkal oda kell szaladnunk. De ha meglesz a műhely, együtt lesz minden. Hosszan beszél ez az őszülő, piros, erős ember, Csirik Mihály az új műhely előnyeiről. Ked­vem kerekedik, hogy mindazt lássam is és neki sem kell két­szer mondani, már indul előre, hogy odavezessen. Fridrich Mihaléík, bágeros nem egyszer sietett az EFSZ se­gítségére. ........-/ -—- ............ ' 1 ■ ni az embereket, hogy dolgoz­zanak az EFSZ-ben. De azért vannak, akik máris elmentek Vágsellyére a vegyészeti kom­binátba, és hogy ne beszéljen a levegőbe, odainti Molnár Idát, akinek az ura mint hegesztő dolgozik most ott. Kicsit szé­gyenlősen és elfogódottan rakja egymás mellé a szavakat Molnár Ida, akitől megtudjuk, hogy az ura azelőtt a vízszabá­lyozásnál és a csatornázásnál dolgozott, és most jól jött ez a közeli munkahely. — Sokan járnak a faluból az urával ? — Hajaj, alig férnek el az autóbuszban — és odacsolagat­­ja Mila Erzsébetet, akinek a vőlegénye ment oda az építke­zésre, mert kell a pénz nősülés előtt, az új élet küszöbén. Épül a gyár, de már előre megszületett itt is a munkás­­osztály és az újarcú parasztság testvéri barátsága, akik egy or­szág uraiként kéz a kézben se­gítik egymást támogatják, bátorítják, ösztönzik egyik a másikat, mint jó testvérek. Tu­lajdonképpen ez az röviden mindaz, amit Farkasdon hallot­tunk. De erről beszéltek a Hydrostav dolgozói is Vágsely­­lyén, amikor útban hazafelé tőlük is érdeklődtünk, hogy jönnek ki pártfogolt jóikkal. Körülkapnak, alig engedik egymást szóhoz a nagy javító­­műhelyben, jóformán minde­gyik valamit tett, segített már a farkasdi EFSZ-nek. Itt van Fridrich Mihalöik, aki buldózer­jével "a silógödröket ásta az őszöm itt van Jozef Orešanský, aki alkatrészeket esztergályo­­zott a kertészetnek, itt vannak a villanyszerelők is és a brigá­­dosok, akikre mindig bátran támaszkodhatnak a farkasdiak. — És ők? Ök nem segítenek semmit ? —'De! — Hárman is beszél­nek, elmondják, hogy nekik is van kertészetük, gyümölcsösük itt az üzem körül és azt a far­kasdiak dolgozzák meg. Jönnek bele szántani, a fákat rendbe tenni, hogy üzemük konyháján mindig legyen f'iss zöldség és gyümölcs. Ennyit néhány keresetlen szóval arról, amely a munkások és parasztok összefogása nyo­mán bontakozik ki nemcsak Farkasdon és Vágsellyén, ha­nem mindenhol ebben az or­szágban. A söripar népgazdasági fontosságát mutatja az év­ről évre növekvő kereslet a sör iránt. A jó minőségű sört az egész > ilágon szere­tik, ezért örvend hazánk söripara már évszázadok óta olyan jó hírnévnek. A sör­főzésre utaló legrégibb ada­tok szerint a jobbágyok főz­ték a sört a földesurak részére. A sörfőzés is jobbágyi kötelesség volt. A sörfőzés természetesen min­dig komló- és árpatermő vidéken virágzott. Szlovákiábar. a sör és ma­láta-ipart a múltban telje­sen elhanyagolták, pedig Európának ahhoz az öveze­téhez tartozunk, amely Franciaországból Németor­szágon keresztül Csehország felé húzódik és a legjobb malátatermő vidéknek mondható. Ismeretes, hogy Pöstyén, Nagyszombat és Tapolcsány vidékén különö­sen olyan minőségű árpa terem, amely kiválóan alkal­mas arra, hogy ezen a vidé­ken malátagyárak létesülje­nek. Tervgazdaságunk nem hagyja figyelmen kívül a természetadta lehetősége­ket és ezért az elkövetkező években Szlovákiában is ki­építik a malátaipart, amely nemcsak a hazai szükségle­tet fedezi majd, hanem kül­kereskedelmünket is fellen­díti. A sörkereslet legalább a kétszeresére emelkedett. A malátagyárak nem győzik a megrendeléseket és így kénytelenek pótanyagokat haszálni, ami által lényege­sen romlott a sör minősége. A malátahiány miatt lerövi­dítették a sörgyártás tech­nológiai menetét is, és ez is a minőség rovására megy. Külföldi rendelőink ponto­san meghatározzák a sör vagy a maláta minőségét. A megrendeléseknek csak akkor tehetünk eleget, hogyha kiépítjük a maláta­feldolgozó ipart. Tapol­­csányban már tavaly üzem­be helyeztek egy korszerűen felszerelt malátagyárat. A vasúti kocsikból kirakásra kerülő árpát átvételkor ön­működő billenő mérlegen mérik. Hasonlóképpen, mint a legmodernebb üzemekben, itt is pneumatikus szállító­­berendezés segítségével csőrendszerben légszivaty­tyúval előállított nyomó, il­letve szívó levegővel szál­lítják az árpát. A berende­zés óriási előnye az, hogy üzembiztos és tisztán dol­gozik. Az árpa betárolása, tisztítása, osztályozása is önműködő berendezések se­gítségével történik. A táro­lás- céljaira előregyártott elemekből hengeralakú siló­kat építenek. A hőmérsék­letet mesterséges hűtéssel szabályozzák. A csíráztatást is pneumatikus berendezés útján végzik. Ez a malátá­zási módszer lehetővé teszi 3/ szénsavdús légkör bizto­sítását, amelynek következ­tében jobb eredményeket lehet elérni. A maláta minősége az aszalástól függ, a modern malátagyárakat gőzfűtéses aszalókkal szerelik fel. A malátagyárak nemcsak a söripar, hanem a többi erje­dési ipari üzem, gyógyszer- és tápszer-üzem részére is dolgoznak. Nagyszombatban épül már az új malátagyár. A tervek már elkészültek, rövidesen megkezdik Nagvmihályon, Kassán és Rimaszombatban is a malátagyár építését, ezenkívül Diószegre és Vág­­újhelyre is terveznek malá­tagyárakat. Az elkövetkező évek feladatainak teljesítése folyamán évente körülbelül 150 ezer tonnára emelkedik a malátagyárak kapacitása. Az új üzemek a kiváló árpatermő vidékeken épül­nek, ott, ahol már vannak vagy a távlati tervek sze­rint lesznek sörgyárak. Te­kintve, hogy a malátagyár - tás fő idénye a tél, míg a sörgyártásé a nyár, a dol­gozókat így könnyű állandó munkára beosztani. Eddig az árpát többnyire takar­mánynak szántuk vagy a morvavidéki malátagyárakba szállítottuk, úgy, hogy kül­földre kevés jutott. A fel­dolgozott árpát maláta for­májában jobban értékesít­hetjük. Már ma 17 országba szállítjuk a malátát, de más országok is érdeklődnek a mi malátánk iránt. Az új üzemek felépítése azt jelenti, hogy értékes, jó minőségű termékkel gazda­gítjuk népgazdaságunkat és fedezzük belföldi szükségle­teinket is. M. E. Ketten a farkasdi EFSZ kertészetéből. MILADA... Húsz mosoly, húsz kar Húsz vidám kislány, húsz dalos ajak, húsz dobogó szív és ugyanannyi ügyes kézpár: ez a legmegragadóbb a vőki kertészetben. A kertészet fiatal vezetője, Horváth Sándor pillanatnyilag nincs jelen, ez azonban nem csá­bítja a lányokat kényelme­sebb időtöltésre. Szorgalma­san palántázzák a gyenge, hajlékony paprikát. Ezek a lányok elhatározták, hogy munkájukkal kiérdemlik a szocialista munkabrigád cí­met. Bízunk benne, hogy el­határozásuk valóra is válik. Nekik köszönhető, hogy a vőki kertészet tavaly a ter­vezett 400 ezer korona he­lyett 616 ezer koronát ho­zott a közös pénztárba. Helyt állnak a lányok az idén is. Munkájuk nemcsak a kertészetben, hanem a művelődés terén is dicsé­retre méltó. Húsvét napján mutatták be Siposs Jenő Da­lol a nyár című színdarab­ját. A női főszerepet a bri­gád vezetője, Múcska Jú­lia (a képen) játszotta. A vőki fiatalok ezzel az elő­adással avatták fel a község új művelődési házát. (—trik felv.) — Hát ez lesz az — mutat rá az alelnök. — Itt dolgozik majd Pál Lajos is. — Az kicsoda? Ügy néz ránk, érthetetlenül, mintha az egész világnak is­mernie kéne Pál Lajost. Igaz, hogy a faluban mindenki isme­ri, de aztán mosolyogva magya­rázni kezd: — Szerelő, mechanikus, most megy majd Vágsellyére, éppen a patronáló üzemünkhöz, a Hydrostav műhelyébe tanulni, hogy aztán itt is elvégezhesse­nek a jövőtől kezdve minden javítást — És a műhely felszerelését honnan veszik? — Beszerezzük. De lehet, hogy itt is segíthet majd a Hydrostav, hiszen nekik óriási műhelyük van. — Nem mondom, az ilyen segítség már ér valamit — jegyzem meg. Csirik Mihály mosolyog. — Az igaz, de ha kész lesz a vegyészeti kombinát, az lesz csak az igazi segítség. Mert hiszen nekünk épül, földműve­seknek, ennek a vidéknek. De erről az asszonyok tudnak a legtöbbet beszélni. Hiszen jó­formán folyton róla tanakod­nak, ha összejönnek. Tjfogy mi is cseveghessünk egy kicsit az asszonyok­kal, kihasználjuk az egyetlen lehetőséget és felkeressük őket a kertészet tágas üvegházaiban, ahol most is szorgoskodnak. Szabó Ilona arcát barnára cserzette már a tavaszi szél és nap, hiszen a munka kezdetétől minden nap itt volt. Tőle tud­tuk meg, hogy a szövetkezet harminc koronát fizetett mun­kaegységenként a múlt évben és így nem nagyon kelt bíztat-yswsssssssss/sssssssssss/ssssssssssssssssyssssssss/ssssssv*ssssssssssssssssssssss/s/sssssssssssssssssssssssssrs/ssssssss**rsssss*. szereti a verseket, inkább a szakirodalmat, arról, hogy a keresetét hogyan osztja be, hogy eljár a képkiállításokra, sajnálja, hogy nincs ideje rendszeres úszásra, hogy egész jól teniszezik és reggelenként sohasem mulasztja el a tornát, hogy gyűjt egy bulgáriai uta­zásra és milyen filmeket látott az utóbbi hetekben, bármiről is beszélünk, közben mindig visz­­sza — visszatérünk az építke­zésre, a kötelességekre. Heti programjának felsorolása köz­ben különösebb hangsúly nél­kül elmondta, hogy a HNB kép­viselője és az építkezési állan­dó bizottság tagja. Visszatért a petržalkai iskola tervrajzához, megmagyarázta az új iskola­típus előnyeit. Az építkezés 5 millió 200 ezer koronába kerül. A kérdések között ez hök­kentette meg a legjobban: és boldog? — Állandóan ... zavartala­nul talán senki sem az, — fe­lelte némi habozás után, majd rögtön hozzáfűzte: igen boldog vagyok, hogy nem fellegvára­kat építek, mint ahogy azt az én koromban valamikor a lá­nyok tették, hanem jól megala­pozott házakat, lakásokat és is­kolákat, amelyekre annyira várnak az emberek. A legna­gyobb boldogság talán az, ha a ránkbízott munka jól sikerül. M. M. TV! em téved, én vagyok az ■L* építésvezető. Milada No­­váková a nevem, — mondta mosolyogva, amikor a petržal­kai 24 osztályos iskola építke­zése mellett meghúzódó kis irodaházban beszélgetésre ül­tünk le. Az ablakból egyenesen az építkezésre látni, amely téglavörösen már elérte a tető­magasságot. A nyitott ablakon keresztül friss tavaszi virág­illat árad be. Az irodahelyiség gyalulatlan asztalán tervrajzok és bérelszámolások. Ez a ma­gas barna fiatal lány lenne az építkezés vezetője? Ilyen fele­lősségteljes munkakört tóit be? Alig melegedtünk bele a be­szélgetésbe, amikor egy mun­­kazubbonyos férfi zavart meg, s míg az építésvezető szakszerű utasításokat adott, jobban szemügyre vettem Miladát. Is­kolásleánynak fest. Olyan hang­lejtéssel beszél, mintha a tábla előtt felelne. Arca komoly, sze­me ragyogóan értelmes — pil­lanatnyilag egy kicsit zavart, érzi, hogy figyelik. De a mun­kacsapat vezetője — a beszél­getés szerint csakis az lehetett, — egyre többször bólintgatott, szinte az arcára íródott, hogy elismeri a fiatal leány szakvé­leményét és utasításait. — Hogy hány éves vagyok? — kérdezte huncutul. — 23 leszek. Nem is vagyok már olyan fiatal építésvezető, öt évvel ezelőtt érettségiztem a bratislavai építészeti techni­kumon és azonnal az építkezési vállalatnál helyezkedtem el. Amikor még mint . kisgyermek homokvárakat építettem, akkor is építész akartam lenni. Az apám és a nagyapám is az. A fivérem, sőt a húgom is az épí­tészetire jár. Nagy viták foly­nak nálunk esténként, kicserél­jük tapasztalatainkat. Hogy építészhez szeretnék-e felesé­gül menni? Azt még nem tu­dom. A fiúkkal nem szeretek szakdolgokról beszélgetni, in­kább másról. Talán nem is kép­viselem a mostani leánytípust. Nem hordok térdenfelüli ruhá­kat, tűsarkú cipőt, a hajamat nem tupírozom, de nem is lóg a szemembe, a körmömet se lakkozom vörösre. Teljesen le­köt a munkám. Krasňanyban két kísérleti építkezést vezet­tem. Kilencven és hatvanhárom lakást építettünk példás kivi­telezésben — kifogásolás nél­kül — fűzte hozzá. A közeledő XII. pártkongresszus tisztele­tére kötelezettséget vállaltunk és azt pontról pontra teljesít­jük is. Eddig jól állunk. Az el­ső negyedben 125 százalékra teljesítettük a tervet, pedig igen kedvezőtlen volt az i lőjá­­rás és megéreztük az influen­zajárványt is. Lelkes négy if­júsági munkacsapattal és olyan vezetőkkel, mint Čatlóš és Tö­rök elvtársak, az utóbbi mel­lesleg még képviselő is, nem is nehéz szép 1 eredményeket elérni. T> ármiről is beszéltünk ar­­ról, hogy a vígjátékokat kedveli, szeret táncolni, arról, hogy most mit olvas, hogy nem Képünkön Bogdány Pétert, Mikácsi Dionýzt, török Pált és Sál kovics Rudolfot, az ifjúságimunkacsapat tagjait, és Milada Novotná építésvezetőt látjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom