Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-05-01 / 18. szám

Nyugati képek TlERRR q tiUERTE 'l«WW, ?£ &§ Az ecuadori parasztok — túlnyomó részben indiánusok — földreformot követelnek. Képünk egy tiltakozó felvonuláson készült, amelyen több, mint 20 ezren vettek részt Jelszavuk: Földet vagy halált! Április 23-án több, mint 50 ezer brit békeharcos vonult fel Aldermaston városból gyalog egész Londonig. A londoni Hyde-park még eddig nem látott ilyen tömeges felvonulást. Nyugat-Németországban Duisburgban az atomfegyverek ellen tiltakoztak. A hatalmas tömeg ezeket a jelszavakat hangoz­tatta: „Atom nélküli övezet Rözép-Európában", és „Német földön nem akarunk atomfegyvereket.'“ Lüttichben a vallon népi mozgalom Résztvevői tiltakozó fel­vonulást szerveztek az úgynevezett takarékossági intézkedé­sekre vonatkozó törvény életbeléptetése ellen. A menet élén André Renárd, a mozgalom vezetője és Renée Beelen, Bel­gium Kommunista Pártjának főtitkára halad. KÉT NAGY jelentőségű nem­zetközi esemény történt Moszk­vában. Megválasztották az új szovjet kormányt és befejező­dött a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának ülésszaka. A Legfelső Tanács ülésén Hruscsov mi­niszterelnök is felszólalt és az űj szovjet alkotmány jelentő­ségéről beszélt. Szerdán nyil­vánosságra hozták továbbá azt a nyilatkozatot is, melyet Hrus­csov adott Gardner Cowles lap­kiadónak, amelyben foglalko­zott mindazokkal a nemzetközi kérdésekkel, amelyek a világ dolgainak rendezését magukba foglalják. Macmillan amerikai útjáról Londonban borúlátóan véleked­nek. Általános vélemény sze­rint Macmillan „gyenge pozíció alapján“ fog Kennedyvel tár­gyalni. Ezt részben a Konzer­vatív Párt sorozatos vereségé­nek tulajdonítják, amelyeket a pótválasztásokon szenvedett el. És felvetik a kérdést, vajon a könyörtelenül közeledő általá­nos választások után Macmillan lesz-e ismét a miniszterelnök. Erősen korlátozza azután Mac­millan külpolitikai mozgási sza­badságát a Közös Piac kérdése. Az angol miniszterelnöknek a leggondosabban kerülnie kell mindent, ami megbánthatná azokat, akiktől a Közös Piacba való belépés függ. Aligha lelke­sedhet például hangosan Rusk fionf a Karácsony-szigetek árn yékában ^ Mill 1VS\W.,AV.,.V.,.W.VAV.V.V.VAV\V.V.,.V.V.V.V.,.,.,.V Másfél hónapja folynak már a genfi leszerelési tárgyalások. Elég hosszú idő ahhoz, hogy a részvevő tizenhét ország kép­viselői alaposan áttanulmá­nyozhassák partnereik javasla­tait, nézeteit. Igaz, valahogy már megszoktuk, hogy az ilyen jellegű értekezletek sokáig hú­zódnak, és általában nem jár­nak kellő eredménnyel. Ez a nézet annál is inkább érthető, hogy a leszerelésről az utóbbi évek során a különböző világ­fórumokon bizony igen sok szó esik. A jelenlegi tárgyalások azon­ban mégiscsak különböznek az előbbiektől. Gromiko elvtárs szovjet külügyminiszter sza­vaival élve „már most látható, hogy a népeknek az általános és teljes leszerelésre vonatko­zó követeléseik friss levegőt visznek a tárgyalásokba, a le­szerelés ellenzői szemmel lát­hatóan védekezésben vannak“. Bár túlzás lenne azt állítani, hogy a genfi értekezlet jól halad előre, mégis történt né­hány olyan lépés, mely valame­lyest előbbre vitte az értekez­let munkáját. A legfontosabb tény e téren az általános lesze­relésre vonatkozó egyezmény bevezető cikkelyének közös szovjet-amerikai megfogalma­zása és elfogadása. Ezzel még nem jutottak el a felek ugyan a reális intézkedések fogana­tosításáig, mégis túljutottak a kezdetleges tapogatődzás stá­diumán. A Szovjetunió vitathatatlan érdeme nemcsak az általános leszerelés szorgalmazása, ha­nem az igen részletes és vilá­gos megvalósítási tervek kidol­gozása is. Míg a szovjet javas­latok elfogadása gyorsan és megbízhatóan hárítaná el a fegyverkezésből eredő háborús veszélyt, addig bizony gúnyos megjegyzésekre ad alkalmat a megoldásokat elodázó ameri­kai javaslat. Már az a tény is szembetűnő, hogy míg a Szovjetunió kész javaslattal érkezett március közepén Genfbe, az Egyesült Államok a múlt héten, vagyis a tárgyalások hatodik hetében nyújtották be leszerelési ter­vezeteiket. De így is, míg a szovjet terv szerint az általá­nos leszerelést négy év alatt végre kell hajtani, addig a há­romszakaszos amerikai terv csupán az első két szakaszra hat évet irányoz elő, a harma­dik szakasz (vagyis az igazi fegyver nélküli világ) megva­lósítása a ködös távolba vész. A leszerelési tárgyalások problémakörében igen fontos helyet foglal el az atomkísér­letek megszüntetésének kérdé­se. Ez a kérdés olvasóink előtt bizonyára annyira ismert és világos,' hogy részletezése nem is fontos, annál is inkább, hogy mindannyian jól tudják, az Egyesült Államok és Nagy Bri­tannia a Karácsony-szigetek térségében már el is kezdték a légköri atomrobbantási kísér­letsorozataik végrehajtását, s ezzel lényegében megtorpe­dózták az atomrobbantások megszüntetésének tárgyalásait is. Világos, hogy az amerikai kísérletsorozat nem maradhat ellenintézkedés nélkül a Szov­jetunió részéről, mely saját és szövetségesei biztonsága szem­pontjából kénytelen lesz szin­tén kísérletezni legkorszerűbb atomfegyvereivel. így tehát sajnos le kell szö­geznünk, hogy a fokozott rá­dióaktivitás nemcsak a Földün­ket körülvévő levegőrétegre, de a nemzetközi légkörre is fertőzőleg hat. STRASSER GY. Angolai mozaik B ajos volna eldönteni, vajon ° a nyugati hatalmak közül melyik ország ragaszkodik gör­csösebben gyarmatainak továb­bi bitorlásához. Noha a tőkés államok csak árnyalati különb­ségekben térnek el egymástól ebbeli konok ragaszkodásuk­ban, nem fogunk mellé, ha ép­pen Portugáliát „tüntetjük ki“ az első hely odaítélésével. Ab­ban viszont semmiben sem üt el gyarmattartó vetélytársaitól, hogy azokhoz hasonlóan a kis Portugália is sokszorta nagyobb területeket ural távoli földré­szeken, mint amekkora az eu­rópai „anyaország". Az Atlanti-óceán partján hú­zódó Angola vagy Portugál- Nyugat-Afrika például kerek 14-szer akkora, mint maga Portugália. Igényjogosultságu­­kat az egy és egynegyed millió négyzetkilométer kiterjedésű országra azzal szokták „meg­indokolni“ a portugál államfér­fiak, hogy Angolában már 1485- ben, Amerika felfedezése előtt, partra szállott egy Diego Cao nevű földijük! — De vajon mit szólna Salazar elnök úr — kér­dezte az ENSZ-gyűlésen moso­lyogva az egyik szocialista állam küldöttje — ha egy szép napon egy afrikai bantu-néger Lisszabonban partra szállna, „felfedezné“ és ugyanazon a „bölcs“ jogcímen Portugáliát bekebelezné Angola államköte­lékébe? A többi gyarmathoz hason­lóan Angolában is úgyszólván egy maroknyi fehér bőrű ki­sebbség „kormányozza" a csak­nem 23-szoros túlsúlyban lévő bennszülötteket. 200 ezer lel­ketlen, henyéléshez szokott portugál kalandor jólétéért dolgozik négy és félmillió né­ger, akiket évszázadok óta si­került szellemi vakságban tar­tani. A gyarmatosítóknak van is mit félteniük: hol kapnának ilyen olcsó munkakulikat a ká­vé-, cukornád- és gyapotültet­vények megművelésére, a kő­olajtermelésre, a vas-, réz- és mangánbányák kiaknázására? Salazar angolai rémuralma valéságe* „mintapéldánya“ az imperialista-fasiszta kormány­­rendszer kizsákmányoló és el­nyomó politikájának. Az ország legtermékenyebb részét, az Atlanti-óceán partvonulatát a portugál telepesek vették ma­radéktalanul birtokukba, akik­nek mesébe illő hasznot hajtó ültetvényeit éhbérért kénysze­rülnek megmunkálni a föld jogfosztott tulajdonosai. A még önállóan gazdálkodó, gyér szá­mú angolai parasztok kiszorul­tak hazájuk sztyeppes vidékei­re. Vetésforgóikat azonban nem válogathatják meg jövedelme­zőség szempontjából, hanem a gyarmatosítók tőkés önkény­­uralma által előírt terményeket kell termeszteniük, olyanokat, amelyeknek terméshozama nem biztosítana kellő hasznot a földbitorlóknak. A kisparasz­­tokra ezenkívül kivetett és minden jogalapot nélkülöző adók meg nem fizetése esetén kényszermunkára fogják a sze­rencsétlen bennszülötteket, sőt rabszolgasorba döntik őket a világ egyik „legkatolikusabb“ államának képviselői. De az áradatnak, amely az elmúlt években végighömpöly­­gött Ázsián és Afrikán, sem földrajzi, sem politikai határok nem vethetnek gátat: 1961 ta­vaszán Angola népe is fegyvert fogott évszázados elnyomói el­len. A „háládatlan feketék hal­latlan arcátlanságán“ megrökö­nyödött ingyenélők csapaterő­sítéseket kértek a portugál diktátortól és csakhamar rob­banó- és gyújtóbomba-zápor zúdult a zsúpfödeles négervis­kókra. A nyugat-németországi Krupp-művek gyártotta fegy­verekkel felszerelt embervadá­szok irtóháborút indítottak az angolai polgári lakosság ellen, amikor a nyilakkal és dárdák­kal küzdő felkelők a partmenti nádasokba vonultak vissza. A portugál gyarmati csapatok „megtorló intézkedései" olyan méreteket öltöttek, hogy a gyenge idegzettel éppen nem vádolható nyugati újságírók is elszörnyűlködtek a borzalmas vérengzésen. Jóllehet a szigorú cenzúra folytán csak szórvá­nyos jelentések érkeznek a fej­leményekről, bizonyos, hogy Angola népe hlőbb-utóbb épp­úgy kiharcolja önállóságát, mint a gyarmatig sorban sínylő­dő többi nemzet. Hogy az olvasó némi képet alkothasson magának az ango­lai portugál ültetvényesek er­kölcsi süllyedéséről és eldur­vulásáról, rövidért ismertetjük azt a szomorú történetet, ame­lyet „Sötét bőrű angyal a fehér sátánok poklában“ hangzatos címen szélső jobboldaüságukról hírhedt nyugati lapok is lekö­zöltek: anuel Remedios nem bol­dogult Salazar „paradi­csomában". Kivándorolt tehát Angolába, ahol ö is — a benn­szülöttektől elrabolt — ingyen­­földet kapott. Felesége halála után egy Mamba nevű négerfiút fogadott szolgálatába, hogy tá­vollétében a kis Lucia Maria Remediosra felügyeljen. Mamba hűen szolgálta gazdáját, amiért a még romlatlan lelkű és kü­lönben is jóindulatú ültetvényes megszerette alattvalóját. Em­berségesen bánt vele, mert a négerfiú a szeme fényénél is jobban vigyázott a kisleány testi épségére. A szomszédok emiatt eleinte kinevették a greenhom-t, a „zöldfülű újon­cot", majd egyre leplezetleneb - bül ingerelték a „kétszínű fe­kete fattyú" elten. Múltak az évek, a fehér bőrbe bújtatott sátánfajzatok lassan mégis fajgyűlölőt „neveltek“ a tisztességes gondolkodású bevándorlóból, amikor 1961 áp­rilisában a végsőkig elkesere­dett angolai hazafiak megtá­madták az északi határvidék országbitorlóit. Remedios háza­­tája hadszíntérré változott. Az ültetvényes szakadatlanul lö­völdözött ablakából az éj leple alatt közelgő négerekre. Egy­szerre csak Mamba karcsú alak­ja tűnt fel előtte, amint egy hatalmas csomaggal rohant a kocsiszín felé. — Benzintartály van nála! — súgta Remedios „gonosz szelleme", a mellette lapuló Carmona. — Felgyújtja a garázst és bentég Lucia, akit bizonyára odacsukott. Lődd le a riihös kutyát! — És Remedios lőtt. Egyszer, kétszer, három­szor ... A támadás elhárítása után megtalálták a halott négerfiút, kezében a csomaggal. De a rej­télyes gomolyog mozgott,' nyö­­szörgött és — élt. Mamba a kisleányt akarta megmenteni honfitársainak pergőtüze elől. Abban a pillanatban azonban újabb sortüz zúdult a telepre és Remedios holtan rogyott össze. — Mamba nemesebb volt ná­lam! — suttogta még elhaló hangon — Lucia, édes gyerme­kem ... — és kis vércsik szi­várgott ki száján. K. H. berlini tervéért ha az Adenau­­ernak nem tetszik. Ezenkívül nemigen ígérheti az atomfegy­verek terjedésének megakadá­lyozását, ha de Gaulle eltökélte, hogy utat * tör magának az atomklubba. MindezeKrő! a kér­désekről a Daily Worker azt írja, hogy Macmillannek nem­csak nyomást kellene gyakorol­nia Kennedyre, hanem ellenál­lást is kellene kifejtenie az amerikai nyomással szemben. Az amerikaiak sohasem titkol­ták, hogy a Közös Piacba akar­ják erőltetni Angliát. Az angol kormány sietett engedelmessé­get tanúsítani, noha a belépés felhajtaná az angol élelmiszer­­árakat, csökkentené Anglia szuverenitását ártana a nem­zetközösséggel folytatott ke­reskedelemnek. megerősítené az amerikai és nyugatnémet monopóliumok uralmát. AZ ARGEN1 IN SZAKSZERVEZETEK ÁLTALÁNOS SZTRÁJKRA HÍVJÁK FEL TAGJAIKAT Miután Guido elnök telr jesítette a hadsereg vezetőinek követelését és megsemmisítet­te az idei összes választások eredményét, az Argentin Álta­lános Munkásszövetség kedden nyilatkozatot adott ki. A nyi­latkozat leszögezi, hogy „a de­mokratikus és alkotmányos kormányformát katonai jellegű diktatúra váltotta fel." A mun­kásszövetség felhívta három­millió tagját: álljon készen az általános sztrájkra A szakszer­vezeti szövetség már korábban közölte, hogy ha május 1-én nem iktatják be hivatalukba az újonnan megválasztott pero­nista kormányzókat és képvi­selőket, általános sztrájkot hir­det. Érdekességek Kennedy elnök parancsá­ra, de a világ közvéleménye ellenére a Karácsony-szige­tek fölött újból megjelent a jellegzetes tölcsérformájú gomolyag, melyet nemsoká­ra soron követ a többi. Üj­­ból nukleáris robbanások szennyezik a levegőt és egy­úttal élezik a nemzetközi helyzetet. Ugyanakkor a Kremlből egy egészen ellen-' tétes hang, a józan megfon­tolás hangja száll az éter hullámain és ölt formát az újságok hasábjain: Tegyünk pontot a második világhábo­rú végére és békekötés által foganatosítsuk annak ered­ményét, hogy a revansis­­táknak egyszer és minden­korra kedvüket vegyük.. — válaszolta Hruscsov szov­jet miniszterelnök a napok­ban Gardner Cowles lapki­adónak számos 'kérdésével kapcsolatban. Valóban mily nagy a különbség e két gon­dolat között, ha ugyan lehet egyáltalán józanul megfon­tolt gondolatnak nevezni az újabb kísérleti robbanások megkezdését jelentő paran­csot. A szomszédos Ausztriában viszont az orvosi kamara jó­voltából a dolgozók szociális vívmányaira törnek. Nem kevesebbről, mint a dolgo­zók betegbiztosításának alá­­ásásáról van szó, amely a maga nemében számos nyu­gati, sőt az Egyesült Álla­­mok-beli betegbiztosítást is felülmúlja. A betegsegélyzöi rendelés április 16-tól szü­netel Ausztriában. Az orvosi kamara felmondta a beteg­­segélyzővel fennálló szerző­dését. A harc azonban még nem dőlt el. „Május elsején a kommunistákkal! Az ifjú­ság jogait követeli! A ki­harcolt szociális vívmányok­ból egy tapodtat sem enge­dünk!“ - hirdetik az oszt­rák kommunisták május el­sejei jelszavai. A mi dolgozó parasztsá­gunk viszont e téren is a többi dolgozókkal egyenran­gú félként köszönti május elsejét. A szociális és be­­tegbiztosítás bevezetése mely ez év április elsejével lénett életbe, további felté­tele, hogy dolgozó paraszt­ságunk még inkább fokozza aktivitását. A két világ közti különb­ségek egész sorát hozhat­nánk fel a helyzet illusztrá­lására. Ám az amerikai, an­gol, német és a többi béke­harcosok tömege, az osztrák dolgozók, akiknek szociális vívmányaira törnek, (ny—d) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom