Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-05-01 / 18. szám
Nyugati képek TlERRR q tiUERTE 'l«WW, ?£ &§ Az ecuadori parasztok — túlnyomó részben indiánusok — földreformot követelnek. Képünk egy tiltakozó felvonuláson készült, amelyen több, mint 20 ezren vettek részt Jelszavuk: Földet vagy halált! Április 23-án több, mint 50 ezer brit békeharcos vonult fel Aldermaston városból gyalog egész Londonig. A londoni Hyde-park még eddig nem látott ilyen tömeges felvonulást. Nyugat-Németországban Duisburgban az atomfegyverek ellen tiltakoztak. A hatalmas tömeg ezeket a jelszavakat hangoztatta: „Atom nélküli övezet Rözép-Európában", és „Német földön nem akarunk atomfegyvereket.'“ Lüttichben a vallon népi mozgalom Résztvevői tiltakozó felvonulást szerveztek az úgynevezett takarékossági intézkedésekre vonatkozó törvény életbeléptetése ellen. A menet élén André Renárd, a mozgalom vezetője és Renée Beelen, Belgium Kommunista Pártjának főtitkára halad. KÉT NAGY jelentőségű nemzetközi esemény történt Moszkvában. Megválasztották az új szovjet kormányt és befejeződött a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka. A Legfelső Tanács ülésén Hruscsov miniszterelnök is felszólalt és az űj szovjet alkotmány jelentőségéről beszélt. Szerdán nyilvánosságra hozták továbbá azt a nyilatkozatot is, melyet Hruscsov adott Gardner Cowles lapkiadónak, amelyben foglalkozott mindazokkal a nemzetközi kérdésekkel, amelyek a világ dolgainak rendezését magukba foglalják. Macmillan amerikai útjáról Londonban borúlátóan vélekednek. Általános vélemény szerint Macmillan „gyenge pozíció alapján“ fog Kennedyvel tárgyalni. Ezt részben a Konzervatív Párt sorozatos vereségének tulajdonítják, amelyeket a pótválasztásokon szenvedett el. És felvetik a kérdést, vajon a könyörtelenül közeledő általános választások után Macmillan lesz-e ismét a miniszterelnök. Erősen korlátozza azután Macmillan külpolitikai mozgási szabadságát a Közös Piac kérdése. Az angol miniszterelnöknek a leggondosabban kerülnie kell mindent, ami megbánthatná azokat, akiktől a Közös Piacba való belépés függ. Aligha lelkesedhet például hangosan Rusk fionf a Karácsony-szigetek árn yékában ^ Mill 1VS\W.,AV.,.V.,.W.VAV.V.V.VAV\V.V.,.V.V.V.V.,.,.,.V Másfél hónapja folynak már a genfi leszerelési tárgyalások. Elég hosszú idő ahhoz, hogy a részvevő tizenhét ország képviselői alaposan áttanulmányozhassák partnereik javaslatait, nézeteit. Igaz, valahogy már megszoktuk, hogy az ilyen jellegű értekezletek sokáig húzódnak, és általában nem járnak kellő eredménnyel. Ez a nézet annál is inkább érthető, hogy a leszerelésről az utóbbi évek során a különböző világfórumokon bizony igen sok szó esik. A jelenlegi tárgyalások azonban mégiscsak különböznek az előbbiektől. Gromiko elvtárs szovjet külügyminiszter szavaival élve „már most látható, hogy a népeknek az általános és teljes leszerelésre vonatkozó követeléseik friss levegőt visznek a tárgyalásokba, a leszerelés ellenzői szemmel láthatóan védekezésben vannak“. Bár túlzás lenne azt állítani, hogy a genfi értekezlet jól halad előre, mégis történt néhány olyan lépés, mely valamelyest előbbre vitte az értekezlet munkáját. A legfontosabb tény e téren az általános leszerelésre vonatkozó egyezmény bevezető cikkelyének közös szovjet-amerikai megfogalmazása és elfogadása. Ezzel még nem jutottak el a felek ugyan a reális intézkedések foganatosításáig, mégis túljutottak a kezdetleges tapogatődzás stádiumán. A Szovjetunió vitathatatlan érdeme nemcsak az általános leszerelés szorgalmazása, hanem az igen részletes és világos megvalósítási tervek kidolgozása is. Míg a szovjet javaslatok elfogadása gyorsan és megbízhatóan hárítaná el a fegyverkezésből eredő háborús veszélyt, addig bizony gúnyos megjegyzésekre ad alkalmat a megoldásokat elodázó amerikai javaslat. Már az a tény is szembetűnő, hogy míg a Szovjetunió kész javaslattal érkezett március közepén Genfbe, az Egyesült Államok a múlt héten, vagyis a tárgyalások hatodik hetében nyújtották be leszerelési tervezeteiket. De így is, míg a szovjet terv szerint az általános leszerelést négy év alatt végre kell hajtani, addig a háromszakaszos amerikai terv csupán az első két szakaszra hat évet irányoz elő, a harmadik szakasz (vagyis az igazi fegyver nélküli világ) megvalósítása a ködös távolba vész. A leszerelési tárgyalások problémakörében igen fontos helyet foglal el az atomkísérletek megszüntetésének kérdése. Ez a kérdés olvasóink előtt bizonyára annyira ismert és világos,' hogy részletezése nem is fontos, annál is inkább, hogy mindannyian jól tudják, az Egyesült Államok és Nagy Britannia a Karácsony-szigetek térségében már el is kezdték a légköri atomrobbantási kísérletsorozataik végrehajtását, s ezzel lényegében megtorpedózták az atomrobbantások megszüntetésének tárgyalásait is. Világos, hogy az amerikai kísérletsorozat nem maradhat ellenintézkedés nélkül a Szovjetunió részéről, mely saját és szövetségesei biztonsága szempontjából kénytelen lesz szintén kísérletezni legkorszerűbb atomfegyvereivel. így tehát sajnos le kell szögeznünk, hogy a fokozott rádióaktivitás nemcsak a Földünket körülvévő levegőrétegre, de a nemzetközi légkörre is fertőzőleg hat. STRASSER GY. Angolai mozaik B ajos volna eldönteni, vajon ° a nyugati hatalmak közül melyik ország ragaszkodik görcsösebben gyarmatainak további bitorlásához. Noha a tőkés államok csak árnyalati különbségekben térnek el egymástól ebbeli konok ragaszkodásukban, nem fogunk mellé, ha éppen Portugáliát „tüntetjük ki“ az első hely odaítélésével. Abban viszont semmiben sem üt el gyarmattartó vetélytársaitól, hogy azokhoz hasonlóan a kis Portugália is sokszorta nagyobb területeket ural távoli földrészeken, mint amekkora az európai „anyaország". Az Atlanti-óceán partján húzódó Angola vagy Portugál- Nyugat-Afrika például kerek 14-szer akkora, mint maga Portugália. Igényjogosultságukat az egy és egynegyed millió négyzetkilométer kiterjedésű országra azzal szokták „megindokolni“ a portugál államférfiak, hogy Angolában már 1485- ben, Amerika felfedezése előtt, partra szállott egy Diego Cao nevű földijük! — De vajon mit szólna Salazar elnök úr — kérdezte az ENSZ-gyűlésen mosolyogva az egyik szocialista állam küldöttje — ha egy szép napon egy afrikai bantu-néger Lisszabonban partra szállna, „felfedezné“ és ugyanazon a „bölcs“ jogcímen Portugáliát bekebelezné Angola államkötelékébe? A többi gyarmathoz hasonlóan Angolában is úgyszólván egy maroknyi fehér bőrű kisebbség „kormányozza" a csaknem 23-szoros túlsúlyban lévő bennszülötteket. 200 ezer lelketlen, henyéléshez szokott portugál kalandor jólétéért dolgozik négy és félmillió néger, akiket évszázadok óta sikerült szellemi vakságban tartani. A gyarmatosítóknak van is mit félteniük: hol kapnának ilyen olcsó munkakulikat a kávé-, cukornád- és gyapotültetvények megművelésére, a kőolajtermelésre, a vas-, réz- és mangánbányák kiaknázására? Salazar angolai rémuralma valéságe* „mintapéldánya“ az imperialista-fasiszta kormányrendszer kizsákmányoló és elnyomó politikájának. Az ország legtermékenyebb részét, az Atlanti-óceán partvonulatát a portugál telepesek vették maradéktalanul birtokukba, akiknek mesébe illő hasznot hajtó ültetvényeit éhbérért kényszerülnek megmunkálni a föld jogfosztott tulajdonosai. A még önállóan gazdálkodó, gyér számú angolai parasztok kiszorultak hazájuk sztyeppes vidékeire. Vetésforgóikat azonban nem válogathatják meg jövedelmezőség szempontjából, hanem a gyarmatosítók tőkés önkényuralma által előírt terményeket kell termeszteniük, olyanokat, amelyeknek terméshozama nem biztosítana kellő hasznot a földbitorlóknak. A kisparasztokra ezenkívül kivetett és minden jogalapot nélkülöző adók meg nem fizetése esetén kényszermunkára fogják a szerencsétlen bennszülötteket, sőt rabszolgasorba döntik őket a világ egyik „legkatolikusabb“ államának képviselői. De az áradatnak, amely az elmúlt években végighömpölygött Ázsián és Afrikán, sem földrajzi, sem politikai határok nem vethetnek gátat: 1961 tavaszán Angola népe is fegyvert fogott évszázados elnyomói ellen. A „háládatlan feketék hallatlan arcátlanságán“ megrökönyödött ingyenélők csapaterősítéseket kértek a portugál diktátortól és csakhamar robbanó- és gyújtóbomba-zápor zúdult a zsúpfödeles négerviskókra. A nyugat-németországi Krupp-művek gyártotta fegyverekkel felszerelt embervadászok irtóháborút indítottak az angolai polgári lakosság ellen, amikor a nyilakkal és dárdákkal küzdő felkelők a partmenti nádasokba vonultak vissza. A portugál gyarmati csapatok „megtorló intézkedései" olyan méreteket öltöttek, hogy a gyenge idegzettel éppen nem vádolható nyugati újságírók is elszörnyűlködtek a borzalmas vérengzésen. Jóllehet a szigorú cenzúra folytán csak szórványos jelentések érkeznek a fejleményekről, bizonyos, hogy Angola népe hlőbb-utóbb éppúgy kiharcolja önállóságát, mint a gyarmatig sorban sínylődő többi nemzet. Hogy az olvasó némi képet alkothasson magának az angolai portugál ültetvényesek erkölcsi süllyedéséről és eldurvulásáról, rövidért ismertetjük azt a szomorú történetet, amelyet „Sötét bőrű angyal a fehér sátánok poklában“ hangzatos címen szélső jobboldaüságukról hírhedt nyugati lapok is leközöltek: anuel Remedios nem boldogult Salazar „paradicsomában". Kivándorolt tehát Angolába, ahol ö is — a bennszülöttektől elrabolt — ingyenföldet kapott. Felesége halála után egy Mamba nevű négerfiút fogadott szolgálatába, hogy távollétében a kis Lucia Maria Remediosra felügyeljen. Mamba hűen szolgálta gazdáját, amiért a még romlatlan lelkű és különben is jóindulatú ültetvényes megszerette alattvalóját. Emberségesen bánt vele, mert a négerfiú a szeme fényénél is jobban vigyázott a kisleány testi épségére. A szomszédok emiatt eleinte kinevették a greenhom-t, a „zöldfülű újoncot", majd egyre leplezetleneb - bül ingerelték a „kétszínű fekete fattyú" elten. Múltak az évek, a fehér bőrbe bújtatott sátánfajzatok lassan mégis fajgyűlölőt „neveltek“ a tisztességes gondolkodású bevándorlóból, amikor 1961 áprilisában a végsőkig elkeseredett angolai hazafiak megtámadták az északi határvidék országbitorlóit. Remedios házatája hadszíntérré változott. Az ültetvényes szakadatlanul lövöldözött ablakából az éj leple alatt közelgő négerekre. Egyszerre csak Mamba karcsú alakja tűnt fel előtte, amint egy hatalmas csomaggal rohant a kocsiszín felé. — Benzintartály van nála! — súgta Remedios „gonosz szelleme", a mellette lapuló Carmona. — Felgyújtja a garázst és bentég Lucia, akit bizonyára odacsukott. Lődd le a riihös kutyát! — És Remedios lőtt. Egyszer, kétszer, háromszor ... A támadás elhárítása után megtalálták a halott négerfiút, kezében a csomaggal. De a rejtélyes gomolyog mozgott,' nyöszörgött és — élt. Mamba a kisleányt akarta megmenteni honfitársainak pergőtüze elől. Abban a pillanatban azonban újabb sortüz zúdult a telepre és Remedios holtan rogyott össze. — Mamba nemesebb volt nálam! — suttogta még elhaló hangon — Lucia, édes gyermekem ... — és kis vércsik szivárgott ki száján. K. H. berlini tervéért ha az Adenauernak nem tetszik. Ezenkívül nemigen ígérheti az atomfegyverek terjedésének megakadályozását, ha de Gaulle eltökélte, hogy utat * tör magának az atomklubba. MindezeKrő! a kérdésekről a Daily Worker azt írja, hogy Macmillannek nemcsak nyomást kellene gyakorolnia Kennedyre, hanem ellenállást is kellene kifejtenie az amerikai nyomással szemben. Az amerikaiak sohasem titkolták, hogy a Közös Piacba akarják erőltetni Angliát. Az angol kormány sietett engedelmességet tanúsítani, noha a belépés felhajtaná az angol élelmiszerárakat, csökkentené Anglia szuverenitását ártana a nemzetközösséggel folytatott kereskedelemnek. megerősítené az amerikai és nyugatnémet monopóliumok uralmát. AZ ARGEN1 IN SZAKSZERVEZETEK ÁLTALÁNOS SZTRÁJKRA HÍVJÁK FEL TAGJAIKAT Miután Guido elnök telr jesítette a hadsereg vezetőinek követelését és megsemmisítette az idei összes választások eredményét, az Argentin Általános Munkásszövetség kedden nyilatkozatot adott ki. A nyilatkozat leszögezi, hogy „a demokratikus és alkotmányos kormányformát katonai jellegű diktatúra váltotta fel." A munkásszövetség felhívta hárommillió tagját: álljon készen az általános sztrájkra A szakszervezeti szövetség már korábban közölte, hogy ha május 1-én nem iktatják be hivatalukba az újonnan megválasztott peronista kormányzókat és képviselőket, általános sztrájkot hirdet. Érdekességek Kennedy elnök parancsára, de a világ közvéleménye ellenére a Karácsony-szigetek fölött újból megjelent a jellegzetes tölcsérformájú gomolyag, melyet nemsokára soron követ a többi. Üjból nukleáris robbanások szennyezik a levegőt és egyúttal élezik a nemzetközi helyzetet. Ugyanakkor a Kremlből egy egészen ellen-' tétes hang, a józan megfontolás hangja száll az éter hullámain és ölt formát az újságok hasábjain: Tegyünk pontot a második világháború végére és békekötés által foganatosítsuk annak eredményét, hogy a revansistáknak egyszer és mindenkorra kedvüket vegyük.. — válaszolta Hruscsov szovjet miniszterelnök a napokban Gardner Cowles lapkiadónak számos 'kérdésével kapcsolatban. Valóban mily nagy a különbség e két gondolat között, ha ugyan lehet egyáltalán józanul megfontolt gondolatnak nevezni az újabb kísérleti robbanások megkezdését jelentő parancsot. A szomszédos Ausztriában viszont az orvosi kamara jóvoltából a dolgozók szociális vívmányaira törnek. Nem kevesebbről, mint a dolgozók betegbiztosításának aláásásáról van szó, amely a maga nemében számos nyugati, sőt az Egyesült Államok-beli betegbiztosítást is felülmúlja. A betegsegélyzöi rendelés április 16-tól szünetel Ausztriában. Az orvosi kamara felmondta a betegsegélyzővel fennálló szerződését. A harc azonban még nem dőlt el. „Május elsején a kommunistákkal! Az ifjúság jogait követeli! A kiharcolt szociális vívmányokból egy tapodtat sem engedünk!“ - hirdetik az osztrák kommunisták május elsejei jelszavai. A mi dolgozó parasztságunk viszont e téren is a többi dolgozókkal egyenrangú félként köszönti május elsejét. A szociális és betegbiztosítás bevezetése mely ez év április elsejével lénett életbe, további feltétele, hogy dolgozó parasztságunk még inkább fokozza aktivitását. A két világ közti különbségek egész sorát hozhatnánk fel a helyzet illusztrálására. Ám az amerikai, angol, német és a többi békeharcosok tömege, az osztrák dolgozók, akiknek szociális vívmányaira törnek, (ny—d) I
