Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-04-24 / 17. szám

v fl Megismertem? 4. Mikor volt a fehérhegyi csata és kik voltak a hu­szita mozgalom legis mértebb vezérei? TüSTäM ? i 5. Kik voltak az 1848-as szabadságharc magyarországi vezérei? Eltaláltam? KI VOLT JÁNOS VITÉZ „Ki? Hát mesehős. Petőfinek tán legszebb férfialakja, egy kicsit maga a költő". — Nyil­ván ezt válaszolja a címben feltett kérdésre az olvasó. Tamássy Andor, aki 1945-töl 1949-ig Ráckeve főjegyzője volt, másként felel a kérésre. Helytörténeti kutatásai során ugyanis olyan adatokra buk­kant, amelyek szerint a juhász­­bojtárból lelt vitéz figurájának megmintázásakor Petőfi Hor­váth Nepomuk János egykori ráckevei lakosra gondolt. Az egykori főjegyző kutatásai szerint Horváth Nepomuk Já­nos 1774. május 10-én született Ráckevén, s ott halt meg 1847. február 7-én. Árva gyermek volt, akárcsak Kukorica Jancsi. Mostohája, Horváth János vár­megyei preceptor, igen komi­szul bánt a pásztorkodó apüt­­lan-anyátlan fiúval Az a szen­vedésektől szabadulandó, 1793. március 14 én a Ráckevén ver­buváló V. huszárezred soraiba állt. Otthagyta sze' elmését, az ugyancsak árva Pillinger Ju­liannát. Néhány év múlva vicekáplár, megkapja a rézgombos káplári pálcát. Saját testével védi Alvinczy tábornokot a maren­­rjói csatában — ezért strázsa­­mester lesz. 1805-ben már al­hadnagy. Pármában súlyosan megsebesült, sebet kapott a Rivoli híd jónál is, fedezte Győrnél a francia hadak elől gyáván iszkoló nemesi felkelő­ket. A Tarro folyó hiújánál át­vette a franciáktól a fogságából Olasz földre hazatérő Vll. Pius pápa kísérését Hideg volt, a franciák nem valami melegen öltöztették Róma püspökét. Huszárunk megszánta a vacogó öregembert és saját mentéjét adta rá, hogy ne fázzék. (Ezt a jelenetet egyébként ma is meglevő freskó ábrázolja a Va­tikánban.) Vll. Pius Rómába érkezvén, hálából a legmaga­sabb rendjellel tüntette ki lo­­vagias kísérőjét s egész ezredé­nek új egyenruhát varratott. Gárdaőrnagyként tért haza Ráckevére az egykori pásztor­fiú. Juliskáját azonban már nem találta. Hősünk később sok feljegy­zésre érdemes tettet vitt végbe Ráckevén is. Egyszer például litánia alatt elszunnyadt a templomban, rázárták az épü­letet, ám az ö szörnyű erejének semmi sem volt, hogy kiemelje sarkából a templomkaput. (Lásd: A helység kalapácsa!) A két sors — már a Petöfi­­versben élő János vitézé és a ráckevei legényé — néhány fontos ponton valóban hasonló. Tamássy szerint Petőfi két for­rásból is ismerhette a kalandos sorsú gárdaőrnagy históriáját. A költő sok időt töltött a Rác­­kevéhez közel levő Dömsödön, ahová nyilván elszivároghattak a Ráckeve hírneves fiának cse­lekedeteit őrző történetek. De hallhatott a nagyhírű huszárról jó barátjától, a ráckevei Ács Károlytól is, akivel 1841-42-ben Pápán arra készülődtek, hogy verseikkel meghódítsák az or­szágot. Kár volna, ha e tények mel­lett szó nélkül haladnának el a Petőfi életének minden kis mozzanatát szívvel-szorgatom­­mal-tudással kutató irodalom­­történészek. Hírnevüket dicsőség övezi Évente ötven-hatvan estén keresztül szórakoztatják, ér­zésvilágában nemesítik szűkebb hazájuk — Csallóköz — szor­galmasan dolgozó népét. Hírne­vüket dicsőség övezi. A fiatal­ságuk hevével, tüzével átszőtt táncaik lendülete túljut a szín­padon, el egészen a közönség leikéig. Ök azok, akiknek évek óta szívesen tapsolunk, ők azok, akik a szíves tapsolá­sunkra mosollyal, vérpezsdítő tánccal, ifjúságunk bájával, életet nemesítő zenével felel­nek ... A Csallóközi Népművészeti Együttes közel tíz éve dolgo­zik. Valamikor 1953-ben Po­­zsonypüspökin kezdték, később Somorjára tették át a székhe­lyüket és végül Csallóköz szí­vében, Dunaszerdahelyen, a já­rási Kultúrotthon és a Csema­­dok járási bizottsága mellett telepedtek le véglegesen. Ván­dorlásuk nem volt öncélú, mindig munkájuk eredménye­sebbé tétele volt az indító ok. Tíz év lényegében kis idő — de egy együttes életében még­is sok. Ök egy új művészeti ág művelői. E művészeti ág a fel­­szabadulásunkkal egy időben született. Az évek szaporulatá­val erősödött, terebélyesedett, igényesebb közönséget nevelt magának és kinevelte a maga vezetőit is. Így született meg az ő vezetőjük, Strieženec Ru­dolf is, aki az együttest hely­keresésének vándordíján vé­gigkísérte és művészi tényke­dését mindig erősen kézben tartva irányította. Ezen a ván­­dorúton egyedül a felesége kö­vette, aki egy személyben kar- és szólótáncosa, énekese, sza­bója és ruhatervezője az együt­tesnek, és ezenkívül a leányok­nak a lelki barátja, tanácsadó­ja, és a család három gyerme­kének — közülük Magda, a leg­idősebb már táncol — nevelő édesanyja. Munkájukat megnehezíti az a tény, hogy a tagságuk évente újabb és újabb tagokkal bővül. Sajnos ez a műkedvelő kultúr­­munkát végző csoportok ter­mészetes velejárója. Ifjúsá­gunk nevelése éppen itt, ezek­ben a kultúrát megszerettető műkedvelő együttesekben (színjátszó, ének-, zene-, tánc­­stb. csoportokban) folyik to­vább. Az iskola, a család kiegé­szítője ez a munkavégzési for­ma. Emberszeretetre, ember­­becsülésre nevel. Felelőssé tesz a társért, a kollektíváért. Látó­kört tágít, nemesítő élmények­ben részesít. Évente ötven-hatvan estén keresztül szórakoztatják a dol­gozó népet. Igen, ez az, amit a sok sok próbával eltöltött este gyümölcsként megérlel. Kilenc éve működnek, kilenc­szer ötven (mert ennyi fellé­pést évente nyugodtan számol­hatunk átlagban) négyszázöt­ven. Ennyi értékes kultúrával kitöltött estével járultak hozzá szocialista kultúránk megte­remtéséhez. Ott voltak az első és második országos Spartaki­­ádon, az összes országos dal- és táncünnepélyeinken, az Ifjú­sági Alkotó Verseny állandó résztvevői, a járási és körzeti rendezvények, az állami ünne­pek, a/, aratási, béke- és évzá­ró-ünnepek elmaradhatatlan műsoradói. Ott vannak minde­nütt és ottlétükkel mosolyt, derűt és életkedvet árasztanak. Munkájuk országszerte is­mertté vált. Szereti az együt­test a közönség, de szeretik maguk a csoport tagjai is. Volt eset, — szemtanúja vol­tam — amikor a vezető az egyik régi lelkes tagra, a „Gön­dörre“, a munka lendületétől túlfűtött lelkiállapotában a kel­leténél keményebben rászólt. Az ifjú szó nélkül távozott. Távozását néma csönd követ­te, majd a próba fegyelmezet­ten folyt tovább. A próba be­fejeztével a klub előtt talál­koztunk vele — gyémántcsepp csillogott a szeme sarkában. A kis közösség, az együttes sze­­retetének a gyémántcseppje volt ez. Az ifjú is és az oktató is lecsillapodott. Mindketten tanultak az esetből. Jó munkájuk elismeréséül őket kérte fel a Csemadok KB a Vili. országos közgyűlés kul­túrműsorának a szolgáltatásá­ra. A meghívást örömmel fo­gadták és teljesítették is. TAKÁCS ANDRÁS Repül a szoknya Kulturális hírek © A cannesi májusi filmfesz­tivál egyik nagy csemegéjének ígérkezik a műsoron kívül elő­adásra kerülő Boccaccio 70 cí­mű film, amelynek négy felvo­nását négy rendező, Fellini, Moricelli, Visconti és De Sica rendezte. A három főszereplő pedig Sophia Loren Anita Eck­berg és Romy Schneider. * * * • A Prágai tavasz az idén is május 12-én kezdődik. Ebben az évben jelentős szerepe lesz az operaelőadásoknak is. * * * • Mihail Solohov világhírű szovjet írót az egyik angliai egyetem jogi díszdoktorává avatta. * * * • Több mint félmillió font sterlingért kelt el Sommerseth Maugham ismert angol író hí­res képgyűjteménye, amelytől az író azért akart szabadulni, mert félt a gyakori képrablá­soktól. A londoni árverésen a legmagasabb árat egy különle­ges Picasso kép érte el. A vi­lághírű művész a vászon mind­két oldalára festett. A képet úgy keretezték be és szerelték fel, hogy a tengelye körül fo­rog, tehát mindkét oldala lát­ható. * * * • Prágában májusban tart­ják meg a fiatal zeneszerzők nyolc napig tartó nemzetközi találkozóját, amelyen D. Sosz­­takovics, a kiváló szovjet ze­neszerző is rész* vesz. Az együttes tánckara AZ ÉTER HULLÁMAIN A Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége az elmúlt na­pokban értekezletet hívott össze, ahol megvitatta az eddig végzett munkát, valamint a jövőbeni feladatokat. A rádió belső és külső munkatársaira váró munkáról a magyar szerkesztőség vezetője Molnár György beszélt. Hangsúlyozta, hogy főként a rádió külső munkatársai, levelezői gyorsan és pontosan tudósítsák a rádió szerkesztő­ségét azokról az eredményekről, amelyeket dolgozóink elér­nek az egyes munkaszakaszokon. A bevezető előadás után több hozzászóló foglalkozott a Csehszlovák Rádió magyar adásának problémáival, műsorával. A vitában fölszólalt több csehszlovákiai lap szerkesztője. A hozzászólók hangsúlyozták, hogy a rádió szerkesztői, vala­mint munkatársai igyekezzenek egyre színvonalasabbá és ér­dekesebbé tenni a Csehszlovák Rádió magyar adásait és gaz­daságosan kihasználni a rendelkezésükre álló időt. Igyekezze­nek egyre gyakrabban kikérni a hallgatók véleményét, taná­csait. Az értekezlet foglalkozott azzal á kérdéssel, hogy a kö­zeljövőben a rádió magyar szerkesztősége az ifjúság számára indítsa meg heti félórás műsorát. Csak örömmel fogadhatjuk ezt a hírt és kíváncsian várjuk az első adást. (cs) Az értekezleten felszólalt Major Ágoston, a Hét főszerkesz I tője, Petrik József a Pionírok Lapjának főszerkesztője, va lamint Csontos Vilmos költő is. r \ M ég egy pillantást ve­tek megkopott, baráz­dás üvegére két helyen is hegesztett sánta szárára, leemelem fáradt szememről, s a horpadt fémtokba — mint koporsóba — csönde­sen eltemet .m. Húsz évig élettársam volt, hitvesemnél. hu barátomnál is többet élt velem. Csak a színes álmok, a csókok ide­jére hullt le szememről. Egyek voltunk a munkában és építésben. Illő talán nyil­vánosan is — búcsút venni tőle Hajdanában, új korában önfeledt gondtalanságban szikrázott, akár az ifjúság vagy az éjfekete, kondor tincsek. Nem is sejtette, hogy rövidesen háborús iszonyatok fátyolozzák el büszke fényét Tétlenül és fiatalos felelőtlenséggel tük­rözte. miként hurcolják ha­lálmezőkre félvilág ártatlan millióit Bombák hulltakor talán azért töretett meg teste bunker homályában. Tűzhelyek omlása, csalá­dok irtása, s okozójuk: a fasiszta hadak összeomlása után — szemtanúja lett a fakadó új életnek. Felépült, mert hisz na­gyot fordult a világ, s új száiral, gyógyultan, frissen kihúzta magát. Puha szarvasbőr helyett eleinte újságpapír dörgölte tisnára — fényét növelve. S az újság, a betű gazdája látóhatárát is kitágította, tekintete tisztult, múlt idők fojtó ködéből kilábolt. Ta­nult, hogy másokat új szép­ségekre. új igazságokra ta-\ níthasson. .* keret lazulni kezdett, a kth üveg — csorbultan bár I — dacolt az idővel, s tisz­tán szűrte új versek, új el-Szemüveg­búcsúztató beszélések, új tanulmányok aranyát Utat tört a cirill-betűk kincses világába, s feltárt egy addig alig ismert hősi irodalmat. remekműveket vésve az olvasó tudatába. Közben — két temetésen — könny párázta felületét, és két apró drága gyermek csillogó, fényt fogó játék­szerévé is vált. Aztán, amikor a hála — kissé megkésve — tollat adott a gazda kezébe, 8 ve­zette a botladozó sorokat — áldom s átkozom ma is érte. Tmkönyvet s tanulmányt ■ írva, húsz év elmúltán — fakulni kezdett a régi üveg. Pedig szinte már testré­szévé vált, s mint az erős szenvedély, belevésődött a szállást adó testbe, orrnye­regbe. Annyi keser-édes közös élmény után — orvosi pa­rancsra — kimondatott im­már a válás. Ezüstös-hetykén csillámló utódját — bánkódva s örül­ve — magamra öltöm hát, hogy vezessen új tájak, új állomások felé, s kitáruló új világunk harsogó valóságát — elém idézze Toliam ve­zesse, elmém s öntudatom csiszolja, gyermekeim, ta­nítványaim útját megvilá­gítsa. Olykor azonban — emléket idéző csöndes téli esteken — az ócska tokot előszedem, a régi társat szememre illesztem, s pi­­hentetöül s tanulságképpen az elmúltakat halkan visz­­szapergetem. ANTAL PÉTER V___________________ J T

Next

/
Oldalképek
Tartalom