Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-04-17 / 16. szám

AZ ÖRÖKRE MEGŐRZÖTT HANG

HELSINKI A Vili. VIT SZÍNHELYE

Nincs papírunk. A munkások fáznak és éheznek, nincsen ruhájuk, nincsen cipőjük. A gépek elkoptak“ — írta V. I. Lenin A Közoktatásügyi Népbírttasság munkájáról című cikkében. A Pravda 1921. február S-i száma, amelyben Lenin ezt a cikket közreadta, mindössze 250 ezer példányban jelent meg. Az ország egyes vidékei hosszú időre sajtó nélkül maradtak. Ilyen volt a helyzet, amikor megszületett ez az ú} eljárás, mely sikeres fejlődését teljes egészében -a nagy Lenin kezdeményezésének köszönhette.

... A nyomdászat súlyos, az egész könyvkiadást katasztrófával fenyegető válsága arra indította a sajtóközpontot, hogy az újságokat kiegészítő, új propagandaformákat keressen A szemléltető eszközök — plakátok és fényképek — mellett a hangpropagandát is alkalmazták. A ..néma“, olvasott szövegen kívül, a fegyverek közé sorolták a hallható, lerögzített szót is.

Azokban az években még nem ismertük a rádiót, a hangosfilmet. A hang rögzítése és visszaadása kezdetleges állapotban volt. Az élő beszédet és a zenét csak gramofonlemezek közvetítették. Maga a gramofon ormótlan ládából és óriási fémtölcsérből állott.

A forradalom széles utat nyitott a beszélőgépnek a - „mély néprétegek felé“. Ehhez hozzájárult az akkori gazdasági helyzet Is A zűrzavar, az éhezés létrehozta a város és a falu közötti természetbeni cserét A parasztok szívesen cseréltek lisztet gramofonért. És Lenin, a nagy szervező bölcs éleslátásával ebből a helyzetből fontos gyakorlati következtetéseket vont le

Fel lehetne-e használni a gramofonok „falurá vándorlé-L. VOLKOV—LANNIT:

sát“? Kollektív hallgatóságot szervezni köréje és a szovjethatalom agitátorává tenni?

így vetette fel a kérdést Lenin a sajtóközpontnak, nyomban annak megszervezése után.

Abban az időben, amikor a hiányok, a nélkülözések sok áldozatot követeltek, amikor a párt az ellenség leverése céljából teljes erőfeszítésre mozhogy az importált nyersanyagot pótolják és új lemezek készülhessenek belőlük.

Az ország sok dolgozója, aki sohasem láthatta s még fényképről sem ismerte Lenint, de nevét szájról szájra adta, egyszer csak hallhatta Iljics hangját.

„Maga Vlagyimir Iljics beszél“, „Lenin közöttünk van" —

t V» já ...

1870. április 22-én született Lenin.

gósltott, a hangfelvételt is a politikai és a kulturális propaganda szolgálatába állították. A kereskedelmi népbiztosság rendelkezésre álló gramofonokat a sajtóközpont alsóbb hálózata útján szétosztották. A forradalom előtti silány tartalmú hanglemezek zúzdába kerültek,

r

PALOTAI BORIS:

A kalocsnis Duba gyerek

Sietek a városba, a kapu alatt egy férfibe ütközöm, a névjegytáblát böngészi. — Nem tetszik tudni, hol lakik... — Rámnéz, meghökkenve, csodálkozva. — Magát keresem.

— Engem? ,

— Persze, nem ismer rám. Fürkészve nézegetem, a szemüveget is leveszi, hátha szemüveg nélkül felfedezem az ismerős vonásokat. Nem. sehogy se tudok rájönni. Végre megszólal: — „Utolsó pár előre fuss!"

Megdobban a szivem. — Jóska.

Igen, ö az. A kalocsnis Duba gyerek.

Rajzani kezdenek az emlékeim. Kassa, Hernád-part, ifjúság, véget nem érő séták a vadgesztenyefák alatt, suta csókok és ügyetlen versek. S már megjelentek a helyi lapokban a verseim, amikor még mindig régi tanítónőmhez, Ilona nénihez szaladtam velük, aki madárszemeit rámfüggesztve hallgatta, amint felolvasom neki.

Egy ízben türelmetlenül, csaknem rosszkedvűen adta vissza a versemet. — Körülnéztél te már az osztályomban? — kérdezte. — Vagy csak a saját telkedbe bámulsz ?

Engedelmesen végignéztem a padsorokon, Legyintett. Ez nem kirakat fiam. Nem igy kell körülnézni. Az ott az ablak mellett Kapor Tóni Akár egy madzag. Mielőtt iskolába jön, újságot hord ki az anyja helyett, aki féléve nyomja az ágyat. Legalább ötven emeletet mászik meg minden reggel. Nem csoda, ha lekókad a feje a fáradtságtól. Ez meg itt az első pádban, Duba Jóska. Már nincs is arca, csal füle. Két nagy fül az egész gyerek. Sohase hoz uzsonnát. Kalocsaiban jár, nincs cipője. A kalocsnit is kapta valakitől, lötyög a lábán, majd elveszti, Megszégyenülten álltam előtte, zengő soraimmal, kényes jelzőimmel. Aztán elkísértem Ilona nénit Duba Jóskáékhoz. Fát vitt nekik egy hátizsákban, egy fél házikenyeret, meg egy zacskó sült gesztenyét. — De utálom ezt á jótékonykodást!

— dohogta.

Másnap megint ott voltam az osztályban, harmadnap megint. Aztán mindennap. Amikor Ilona néni kezébe nyomtam legújabb versemet, dadogva tettem hozzá: — Ez nem olyan vers, ... Nem olyan, amilyet eddig írtam. Ezt úgy képzelem el, hogy együtt mondják el a gyerekek. Nekik írtam.

— Együtt? — Ilona néni szemöldöke a magasba szökkent.

— Kórusban — magyaráztam, s akadozva• mondani kezdtem: — Utolsó pár előre fuss, napfényhez miénk a juss!"

— Igen... — bólintott

Ilona néni.

Ma már nem emlékszem a versre, csak foszlányok maradtak meg bennem. Azt se tudom, ]6 volt-e vagy csak a változtatni akarás láza fütötte. Egyre több kórusverset írtam, s Barta Lajos, kiváló író, aki akkortáfban Csehszlovákiában élt, közölte őket az „Ot" című folyóiratában. Később egy somorjat tanító, Lempel Miklós hatvantagú gyerekkórust szervezett, s bejárta velük egész Szlovákiát: a legkisebb falu is visszhangzott a gyerekek bíztató kiáltásától: — Utolsó pár előre fuss!

Ilona néni lakásán tartottuk az órákat, a Kárpát utcai bolthajtásos szobában. Jóska mondta a szólót. „Utolsó pár előre fuss. A napfényhez mienk a juss!"

— kiáltotta éles gyerekhangján s harminc torok harsogta: „Előre előre, előre! Utolsó pár előre fuss! A napfényhez mienk a juss!"

Most itt áll mellettem Duba Jóska Egy hétre ruccant le Kassáról, a jövő héten Londonba utazik egy biokémiai kongresszusra. Amikor az életéről faggatom, csak annyit jegyez meg: — Nem mondom, szépen előre futottunk mi utolsó párok .. De kalocsnira azóta se tudok ránézni. Pedig abban az esős Londonban egész jól jönne. (»részlet)

suttogták az emberek a gramofonokat körülvevő tömegben, az agitációs központokban. Munkásklubokban, falusi olvasótermekben, vörös sarkokban, külön e célra épített pavilonokban, vagy egyszerűen csak egy szekér körül az utcán szervezte a sajtóközpont a tömeges lemezhallgatást.

Mihelyt megjelentek a Vlagyimir Iljics beszédeiről készült hanglemezek, a sajtóközpontot elárasztották a levelek, Mindenfelé kérték a lemezek tömeges sokszorosítását.

„Ha már nem láthatjuk Lenint, legalább a hangját akarjuk hallani", — írták a falvakból. Sőt, követeket küldtek azzal a megbízással, hogy „teremtsék elő“ az Iljics hangját rögzítő lemezeket.

Az akkor készült lemezek ma már ritkaságok. Gyűjteményekben nagy gonddal és szeretettel őrzik ezeket a dokumentumokat. A szerény, fehérclmkés hanglemezek külföldre is eljutottak. I. Klavintól, Csehszlovákia Kommunista Pártjának régi tagjától hallottuk a közelmúltban.

— 1922 legvégén a prágai munkások nagy aktívagyülésén történt. Az elnök megnyitotta a gyűlést és bejelentette, hogy az első felszólaló Vlagyimir Iljics Lenin. A jelenlevőket izgalom fogta el: hogyan, a messzi Moszkvából eljött volna Lenin?! S ekkor az elnökségi asztalnál felállt Antonín Zápotocký. Mosolyogva magyarázta: — A mi kedves Iljicsünket nem láthatjátok, elvtársak, de beszédét hallhatjátok.

És Zápotocký elvtárs elindította az asztalon álló patéfont és az elcsendesült teremben felhangzott a forradalom nagy vezérének Mi is az a szovjethatalom? című beszéde...

Lenin hangját meg kellett őrizni egy utókor számára. Még Vlagyimir Iljics életében minden intézkedés megtörtént az eredeti lemezek megóvására. A viaszra készített felvételeket 1923-ban fémre másolták át. Az ereklyévé vált dokumentumokat most a levegő hőfokát és r-nedvesség tartalmát szabályozó, külön e célra épített páncélszekrényben őrzik. így biztosították a lemezek évszázados fennmaradását.

A rádióelektronika gyors fejlődésének korszakában a hangrögzítés és visszaadás tudománya mérhetetlenül gazdagodott. Fejlődéséhez jelentősen hozzájárultak a szovjet tudósok is. így hangmérnökeiknek lehetőségük nyílt arra, hogy az elektroakusztika felfedezései alapján újabb restaurációt végezzenek. Nemrég teljesen feiy újitották, és ismét felvették a történelmi jelentőségű beszédeket. Említésre méltó, hogy az eljárás az eredeti hanglemezek érintése nélkül történt. Hosszú évekig tartó alapos munkával a réginél hasonlíthatatlanul jobb hangreprodukciót állítottak elő. A mellékzörejmentes, törhetetlen műanyaglemezről a legfinomabb árnyalatok is felfoghatók. A beszédek minden szava tisztán hallható és érthető. Felismerhető Iljics jellegzetes, kissé raccso- 16 dikciója.

Ezek a hanglemezek most tömegesen kerültek forgalomba. Drága ajándékhoz jutottak így a szovjet emberek. Törhetetlen lemezen hét Lenin-beszéd teljes szövegét kapták meg. De ajándék ez az egész világ számára. A szovjet mérnököknek sikerült az emberiség, az utókor számára megőrizni a felbecsülhetetlen értékű történelmi dokumentumot.

M

küm

nm

t,

VJ!.. .1 \ \ /

A FRANCIAORSZÁGI NÉPSZAVAZÁSON — mint ismeretes — az érvényes szavazatoknak több mint 90 százaléka jóváhagyta a Franciaország és Algéria között Evianban megkötött egyezményeket.

A népszavazás eredménye tehát azt jelenti, hogy a francia választók nagy többsége helyesli az algériai békét, követeli az eviani egyezmények végrehajtását és az OAS megsemmisítését. A francia sajtó zöme ezt a következtetést vonja le a népszavazásból. Egyetlen lap, a degaullista Nation igyekszik csak azt a látszatot kelteni, hogy a francia választók „igen" szavazata de Gaullenak szól. Még a szélsőjobboldali Aurore is kiemeli, hogy a 90 százalékos meggyőző eredmény elsősorban a kommunista párt híveinek egységes fellépésével magyarázható. A lap a pozitív szavazatok 20 százalékát tulajdonítja a kommunista választóknak. Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkárhelyettese az Európa I. rádiónak adott nyilatkozatában a következőkben összegezte a népszavazás eredményét és az abbóKadódó feladatokat: „A kormánynak lojálisán végre kell hajtani az eviani egyezményeket, meg kell semmisítenie az OAS-t Franciaországban éppúgy, mint Algériában. A francia tömegeknek olyan külpolitikára kell kényszerítenlük a kormányt, amely az általános leszerelésre és a békés együtt- V ^

élésre irányul.“ Waldeck Rochet hangsúlyozta, hogy a francia népnek kell harcolnia az új alkotmányozó nemzetgyűlés létrehozásáért, amely demok-M

ár csak néhány hónap választ el bennünket a VIII. Világifjúsági Találkozótól, amikor a földkerekség minden tájáról érkező fiatalság Helsinkibe igyekszik. Érthető tehát, hogy nagy készülődések folynak a találkozón résztvevő országokban, legfőképpen azonban magában a vendéglátó államban, Finnországban. A politikai viszonyok mai állása mellett keresve sem lehetett volna megfelelőbb helyet találni, mint Helsinkit, hiszen Finnország iskolapéldája a békés egymás mellett élésnek.

A közel félmillió lakosú finn főváros lenyűgöző hatást gyakorol az idegenre. A vasúti állomás épülete előtt elterülő nagy tér képezi a város középpontját, ütőerét. Tetszetősen korszerű épületei közül kitűnik az egyetem, a parlament és az olimpiai stadion, de nem kevésbé érdekes látnivalót nyújt a város többi negyede is. Jellegzetesek a vásártéren épült elárusító bódék portékái, amelyek a finn kisiparosok kézügyességéről tanúskodnak. Ugyancsak érdemes megtekinteni a kikötőnegyedet, a nagyvagy más vendéglátőipari alkalmazottnak, hogy ezzel is megkönnyítsék szüleik helyzetét. Mindamellett távolról sem uralkodnak olyan laza erkölcsök Finnországban, mint a vele . szomszédos Svédországban.

A finn nép vendégszeretete és nyájassága hagyományos. Az idegen azonban jól teszi, ha nem ütközik meg a finneknek reánk szokatlanul ható szótlanságán, amely különben csaknem valamennyi északi nemzet közös jellegzetessége. Tudatosítania kell tehát, hogy a szófukarság nem sértő szándékú, hanem egyszerűen finn tulajdonság. Ehhez képest a látogató jebb benyomást gyakorol az ország népére, ha maga is kissé „fékezi“ a mifelénk divő bőbeszédűséget annál is inkább, mivel — főleg a finn fiúk és fiatalemberek — egyúttal felette érzékenyek és esetleg félremagyarázhatnák túlzott közlékenységünket.

F

innország dolgozóinak szorgalma, munkabírása és szívósságé épp olyan közismert, mint szerénysége. Népének műveltsége általában

Bemutatjuk a finn fővárost

áruházat és a halpiacot, valamint a „Három kovács“ szobrát.

Finnországnak három egyeteme van. Közülük kettőn finn, a harmadikon svéd az előadás nyelve. A legnagyobb egyetem Helsinkiben épült, de a hallgatók száma nem áll arányban az intézet befogadóképességével. A főiskolások gyér számának okát a finn parasztok mostoha anyagi viszonyaiban kell keresnünk, akiknek nehezen telik gyermekeik oktatására. Az ifjúságot ennek ellenére demokratikus szellemben, sőt mondhatni „szabadon“ nevelik, ami azonban semmiképpen sem befolyásolja károsan a fiatalok erkölcsét. Gyakran előfordul, hogy a diáklányok felhasználva idegen nyelvtudásukat, a nyári szünidőben — amikor a legnagyobb az idegenforgalom. — elszegődnek felszólgálőnőnek

!

A postás De Gaulle-hoz: „Igen sok szavazócédula érkezett, de

nem az ön címére, hanem azéra, aki ön fölött lakik.

(J. Effel rajza)

ratikus alkotmányt ad Franciaországnak.

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK

április 27.-e után valószínűleg megkezdi atomrobbantásait a légkörben. A Karácsony-szigeteken tartandó robbantási kísérletek tervét az amerikai tudósok erre az időpontra dolgozták ki. Kedden azonban egy másik robbantási térséget is kijelöltek, mégpedig a John.ston-szigetet, a Hawaii-szigetektől délre, a Csendes-óceán közepén.

A hajókat figyelmeztették, hogy április 30-a után legalább 500 mérföldnyire kerüljék el a Johnston-szigetet.

DÁNIÁBAN TOVÁBBRA IS a tiltakozás hatalmas hullámait kavarja fel, hogy a „közös parancsnokság“ keretében nyugatnémet csapatok állomásozhatnak Dánia földjén, és a dán hadsereg egy része lényegében a Bundeswehr parancsnoksága alá kerül. A dánok nem feledékenyek, még túlságosan jól emlékeznek a csukaszürke egyenruhákra és a gyűlöletesen kopogó csizmákra.

Ismeretlen tettesek horogkeresztekke! rajzolták tele az NSZK koppenhágai nagykövetségének falát, és ezt írták alá: „Közös parancsnokság? Ô, ti bolond dánok ... “

Ezúttal azok rajzolták horogkeresztet, akik gyűlölik a horogkeresztet.'

véve magas színvonalon mozog és hazája elsőnek számolt fel az írástudatlansággal. Mint északon bárhol, a legkisebb parasztházban is házikönyvtárra bukkanunk, a legeldugodtabb faluban is újságot olvas a nép.

Finnországot a svédek több évszázadon keresztül „tulajdonuknak“, országuk egyik tartományának tekintették. A finn nemzet szívósságát, hazaszeretetét és nemzeti öntudatát ml sem jellemzi ékesebben, mint hogy a hosszú ideig tartó idegen uralomnak sem sikerült a népet elnemzetlenltgni, kultúrhagyományait elhomályosítani, élni akarását megtörrtí7/A\£jnn állam önállósága tulajdonképpen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kirobbanásakor kezdődött.

Ismertetésünk nem volna teljes, ha nem emlékeznénk meg Finnországnak egyedülálló kü- MtSHMINHMtap lönlegessépéről, % a szaunáról. A sajátságos fürdő lényege abból áll, hogy egy felhevített nagyobb kőre vagy sziklára vizet öntenek, ami által gőz képződik. A sziklára épített fabódé felső részében padokat hr’veznek el és azokon ülve élvezik a felfelé áramló gőz tisztító és gyógyító hatását. Közben nyírfa vesszőkkel paskolják egymást a fürdőzők. hogy fokozott tevékenyséore serkentsék testük vé' keringését.

A négy és félmillió lelket számláló országban becslés szerint vagy félmillió szauna működik. Megtaláljuk a vidéki ember házatáján éppűqv. mint a városi értelmiségi luxusvillája mögött Amíg a falusi szaunákban együtt fürdik a ház apraja-nagvia, addig a nagy város’ bérházakban külön-külön fürdő áll a férfiak és a nők rendelkezésére. — A család' szauna a tisztálkodáson kívül a finn családtagok együvé tartozásál, a csa’ádi béke meghitt légkörét jelképezi. Itt vitatja meg a családfő feleségével és gyermekeivel a család közös ügyeit, terveit és feladatait Vendég számára megtiszteltetés, ha meghívják a családi szaunába fürödni, illetve tereferélni. Senkisem ütközik meg a fürdőzők meztelenségén. tilos azonban a hangos szóváltás vagy perlekedés. Faluhelyen rendszerint kisebb tő vagy vízmedence van a szaunabődé mellett, amelynek jéghideg vizébe vetik magukat a fürdőzők kellő „kiizzadás“ után. A kettő közötti hőmérséklet-különbség eléri a 60-70 fokot, amiért is csak makkegészséges emberek engedhetik meg maguknak ezt a „fényűzést“.

VI. J.

t