Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-12-20 / 51-52. szám
ÍZŐKE JÓZSEF: Mindenki hazasiet A cukorkaosztályt kivéve alig ténlergett nehány vevő az áruházban. Munkából hazasiető asszonyok vásárolták apró ajándékaikat néhány szem cukrot, csokoládét, játékot. A komolyabb ajándékokat, italt és élelmiszert má' rég megvásárolták az ünnepekre. Most megy az állomásra... — sóhajtott az egyik magas barna kiszolgálólány, s mellette a másik bosszúsan félrehúzta a száját. — Miért nem mész utána?! Te csacsi, vedd a kabátod és erigyj, — Megígértem neki. — Ha liba vagy, maradj! — És ha a főnök észreveszi ? — Pukkadjon meg az a kopasz majom! Én elengedlek, az nem elég? Zdena a vasáru-osztály vezetője nem válogatta a szavakat, ha nem volt vásárló a közelben. Trágár kifejezéseket használt és durva jelzőket vágott munkatársai fejéhez. — Elég a vevőre vigyorogni! — mondogotta, s nem hallgatott senkire. Tulajdonképpen ezért tették a vasáru-osztályra is, holott a vevők sohasem panaszkodtak rá, mindig udvariasan és nyájasan bánt velük. Dehát, hogy dolgozhat valaki a parfüm-osztályon, ha egyszer így beszél? Pedig nem volt rossz lány, csak cinikus, mert tudta, hegy csúnya Gyűlölte a férfiakat, köztük a főnökét is, aki egyszer az irodában félreértve közvetlen szavajárását másról is megpróbált vele csevegni, nemcsak hivatalos dolgokról. Zdena ezt mindenkinek elmondta és a főnöke azóta úgy rettegett tőle, mint ördög a tűztől. — Menj, ha mondom! Majd én a kopasz majmot elintézem ... Vera azonban nem mozdult. Alig néhány napja dolgozott a vasáru-osztályon, ahová a főnöke csak hosszas könyörgés után helyezte át. Azelőtt a harisnya-osztályon dolgozott, ahol „halálra únta“ magát, mert szörnyen egyhangú volt a munka. Az egész osztályon csak harisnya volt és az ö részlegén csupán női szilonharisnyák. Most, hogy idekerült, nem akarta magára haragítani a főnökét. Hiszen itt legalább változatosabb, többféle az áru. Igaz, ez sem leányálom. Amíg töprengett, Zdena a rádióosztályról odavigyorgó Mirova! eredt szóba. — Képzeld, ez a liba nem mer elmenni. — Fél, hogy megbukik az áruház — toldotta meg Miro és kivillantak nagy fogai. — Bukik a frász! Vera végre elhatározta magát, levetette fekete munkaköpenyét és kibújt a pult mögül. De mintha a sors is ellene esküdött volna, az irodából éppen akkor lépett ki a főnök s homlokán rögtön hosszú ráncokba futott a bőr. — Hová, hová kisasszonyka? Vera arca bíborvörös lett és zavartan hebegte: — Egy fontos ... rögtön vissza leszek .. . — és csak így? — Én elengedtem — vetette oda flegmán Zdena a pult mögül. — De kisasszony!... — Addig dolgozok helyette én! — De kisasszony, most nem erről van szó! — Hát miről? — Hogy tőlem is ... — Nem maga fog helyette dolgozni! — De kisasszony, ezt a hangot ... — mondta paprikavörösen a főnök, de nem fejezhette be, mert éppen odalépett egy rövidlátó, szemüveges férfi és megállt Zdena pultja előtt. — Jaj, de jó, hogy még nyitva tartanak. Már úgy izgultam... A főnök vastag tokája lila lett a dühtől és szó nélkül távozott. Zdena nyájas arccal fordult a vevőhöz: — Tessék. kalapácsunk! — Hát szöge van-e? — Jaj látja! Jó, hogy szól, azt el is felejtettem volna. — Milyet parancsol? — Én nem is tudom ... Zdena egy kétcolos szöget mutat. — Ez jó lesz? — Van kérem kalapácsuk? — Hogyne kérem. Kicsit vagy nagyot parancsol? — Én nem is tudom... Talán ezt a kisebbet. A férfi zavartan nézegette, tapogatta a kalapácsot, aztán tanácstalanul Zdenához fordult: — Mondja kérem, be lehet ezzel egy szöget verni a falba? — Miért ne? Nem is egyet! — Akkor ezt kérem —. Elővette pénztárcáját és zavart mosollyal magyarázkodni kezdett: — A feleségem vett egy képet és nincs kalapácsunk, amivel a szöget... — A cipőjével is beverhette volna — csúszott ki hirtelen Zdena száján. — Mit ? Hogy a . .. Ez nem is jutott az eszembe... No most már mindegy, legalább lesz egy Nagy sikerrel játszák filmszínházaink Makk Károly új filmjét „Fűre lépni szabad“ címmel. Képünkön s film két főszereplője Polányi Gyöngyi és Tordy Géza. 9®n: Bitek. — Talán... — Mennyit parancsol? — Talán egy fél kilót... Mennyi megy belőle kérem egy fél kilóra? Zdenából hirtelen elöbugygyant a nevetés. A vásárló értelmetlenül, kérdőn meredt rá. — Talán kevés lesz? — Öh, dehogy! — mondta Zdena és kimérte a csodálkozó vevőnek a félkiló szöget. — Ügy látom, egy kicsit sok is lesz. — Nem baj, marad jövőre is. — Igaza van. Kellemes ünnepeket! — Viszont. Amikor elment Miro kuncogva szólt át a rádió-osztályról: — Még itt vagy? Talán betojtál ... — Félek. — Ne dühösíts! — Igazad van. Szevasztok ... — mondja hirtelen elhatározással Vera és az ajtó felé indul. Odakünn Ostrava háztetőit kormos hó borította. Tegnap hullott, de máris olyan volt, mintha hamuval keverték volna. Szerencsére a járdákról már eltakarították ... Hideg szél fújt és a villamos sokáig nem jött. „Csallóköz szívében a népművelési tömegmozgalom új utakon jár", olvassuk az újságban a dunaszerdahelyi járási kultúrotthon bátor elképzeléseit, terveit. A kitűzött terv lassan valósággá vált. Az irodalmi színpad szárnybontogatását a Csallóközi Népi Együttes bemutatkozása követte. A Felsőcsallóközi Népi Együttest már sokan megismerték. Az eddig komorján működő együttest a közelmúltban átszervezték és áthelyezték a járás székhelyére. A hét év óta működő tánccsoport lelkes tagjai közül sokan Dunaszerdahelyre is elkísérték az együttest és jelenleg is a tánccsoport magvát képezik. Oj műsoruk énekkar hiányában (most szervezik) népi táncokból, táncfeldolg ozásokból, táncképekböl, szlovák népi tánckompozíciókból áll. Népdalokkal, magyar nótákkal jeleskedett Horváth Éva, Tóth András és Vízvári Lajos. Az egy üt -— Az áflomferm tmrtfl rdtt az ember, hogy nem is kereste Pistát. Le és föl sodródott a tülekedő, hangoskodó emberáradattal, amíg az egyik vasutastól megtudta, hogy a kassai gyors már elment. Tompa aggyal lépett ismét az utcára. Néni volt semmihez sem kedve. Se vissza az áruházba, se haza nem akart menni. Haza — gondolta s gúnyosan elmosolyodott. Milyen haza? Hazasiet mindenki, de ő ... Neki nincs hazája, nincs otthona, nincs senkije. Neki csak szállása van, főnöke és társai. Munkatársai és lakótársai... Még igaz barátai sincsenek, amióta az árvaházból kikerült. Nem tudta, hogy került a villamosra. csak akkor eszmélt fel, hogy már Havírovban jár, amikor a kalauz hangosan rászólt, hogy végállomás. Itt jobban süvített a szél, mint odabenn a városban. Az új házak közt gyerekek hancúroztak, arcukat pirosra csípte a hideg és a fagyos szél. Kiűzték őket az utcára. Odabenn a szüleik b-.ztosan a karácsonyfát díszítik. Az internátus portásfülkéjében üldögélő asszony örömmel csapta össze a kezét: — Jaj lelkecském! Már azt hittem, hogy elveszett. Egy fiatalember kereste. Csomagot hozott . .. — Igen? — kérdezte és meglepetésében alig jutott szóhoz. — Nagyon helyes volt, sietett a vonatra... — Nagyon szépen köszönöm... — mondta zavartan és átvette a csomagot. — így most már csak kettecskén maradtunk — kezdett sopánkodni a kövér asszony. — Mindenki elment a házból ... — Mindenki — hagyta rá és sietős iéptekkel a szobája felé indult. — Aztán nehogy sírjon! Este jöjjön le hozzám . . . — Jó! — kiáltotta vissza és szinte bezuhant a szobába. A csomag nem volt nagy s csillogós szalaggal kötötték át. Gyakorlott mozdulatokkal bontotta szét a papírt s az ágyra gurult egy fehér mackó. Meglepetésében felkiáltott. Ugyanaz a fehér mackó volt, amelyet annyira megcsodáltak Pistával az egyik kirakatban. Keblére ölelte a kis bundás mackót s csak úgy kabátostól végigdült az ágyon Egész testét valami titokzatos meleg járta végig. Most érezte először az életében, hogy őt is szeretik. Aztán felugrott, lázasan levél után kutatott. De csak egy cetlit talált, néhány szóval a mackó nyakán: „Ezt küldöm Neked, hogy addig se légy egyedül, amíg én távol leszek. Csókol Pista“. Ismét végigcsókolta a kis mackót és merengve végignyúlt az ágyon. Ha majd összeházasodunk — gondolta — sohase leszek egyedül. Mindig sietni fogok haza, hozzá ... És valami jobb munkát is keresek, ahol nincs kopasz főnök, nincs harisnya, szög és ideges vásárlók. Pista majd segíteni fog ... Hiszen úgy tud beszélni a vasról, az olvadó acél színéről, a fröccsenő szikrák titkáról, és hogy mi mindent kell még megtanulnia ... Én is valamit megtanulok ... — gondolta s a szivére telepedő nyugalom álomba ringatta. Álmában ott sétáltak és csókolóztak a sokat emlegetett vidéken, ahová Pista készül. 13á a ne tes népi zenekara önálló számai színesítették a gazdag műsort. Meglepetés volt a Falu végén kurta kocsma című tánckép, a kubrai tréfás szlovák tánc, és a Vasvári csárdás. Nagy sikert aratott a Helsinkit köszöntjük című tánckompozíció, amellyel az együttes a Vili. Világifjúsági Találkozót üdvözli. Az együttes tánccsoportját és a szólóénekeseket 10 tagú népi zenekar kísérte Sárközy Ferenc vezetésével. Az önálló zenekari számoknál Ábrahám Sándor volt a vezető prímás. A zenekari számokon érezni lehetett, hogy rövid ideje gyakorolnak, játszanak együtt. Egyébként a kitűnő erőket képviselő zenekarnál minden előfeltétel megvan, hogy a Csallóköz legjobb népi zenekarává fejlődjön. Bara Margit szlovák fűmben — Halló, ott a 222-41? — Igen, itt a Devín Szálloda. — Kapcsolják kérem az 523- as szobát! A fenti telefonbeszélgetés alapján jött létre a találkozás. Nemsokára a kávéház klubtermében magas hölgy jelent meg. Sötét hajú és fekete szemű. Ha érdekes témára fordul a szó, szemében az érdeklődés lángjai égnek. Bara Margit az egyik legnagyobb színháznak, a Budapesti Nemzeti Színháznak a tagja. A magyarországi közönség jól ismeri egész sor film főszerepéből, de a mi mozilátogatóink előtt sem ismeretlen, mert a nálunk bemutatott filmekből, mint pl. a „Zápor“, „Bakaruhában“ és a „Szegény gazdagok“ ismerték meg a művésznő tehetségét. A bratislavai filmmütermekben most készítik elő Peter Karvaš Éjféli mise című drámájának filmváltozatát. És éppen ezért van nálunk a magyar művésznő. A film rendezője őt választotta a német tiszt szeretőjének, Angélának megszemélyesítőjéül. — Miért választották éppen őt erre a szerepre, habár szlovákul nem tud? — kérdeztük bevezetőül. — Az Éjféli mise című film előkészítő bizottsága minden bizonnyal ismeri eddigi alakításaimat és ezért már tavaly felajánlották, hogy szerepeljek az említett filmben. Azután technikai okokból a film forgatását elhalasztották. A múlt nyáron azonban komolyan kezdtek tárgyalni az illetékes szervekkel, és e tárgyalás eredményeként most íme, itt vagyok önöknél. — Már ismeri a szerepet? — Igen ismerem és nagyon tetszik. Maga a dráma is kitűnő, a belőle készült filmforgatókönyv is igen jól sikerült. Elárulhatom, hogy már szorgalmasan tanulom a szerepemet. Máris emlékezetből kezdi mondani a dráma egyes részletét. Olyan jő a kiejtése, mintha szlováknak született volna. — Bizonyára nehéz úgy szerepet tanulni, he a nyelvet nem ismeri tökéletesen. — Igen, igy van, de ha az igyekezet és a segítség megvan, akkor minden sikerül. A szlovák nyelv elsajátításában nagy segítségemre van Maráky Mária, a budapesti szlovák középiskola tanárnője, Neki köszönhetem eddigi szlovák tudásomat, főleg azt, amit a kiejtés terén elsajátítottam. Ő tanít szlovákul és mindent részletesen megmagyaráz. — Bratislavában már többször volt, Hogy tetszik a környezet, amelyben néhány hetet vagy talán néhány hónapot is tölt? — Már harmadszor vagyok itt, de őszintén bevallom, hogy a városból eddig, még nem láttam többet, mint az állomástól a szállodáig vezető utat. Hiszen tudja, sok a tanulni valóm. De amint az időm engedi, felfedező útra indulok a városba, — mondja mosolyogva a művész nő. (Bizonyára sokan megfordulnak majd utána felfedező útján. A korrektor megjegyzése.) — És még egy utolsó kérdés. Mit csinál szabad idejében? Mivel foglalkozik szívesen? — Eljárok moziba és sokat olvasok. Hogy milyen könyveket? Mindent, ami jó. Az utóbbi időben különösen az útleírásokra vetettem magam. — Külföldi útjai? — Már több országot bejártam. Voltam a dél-amerikai Mar de la Plata-i filmfesztiválon és ebből az alkalomból meglátogattam Buenos Aires-t is. Visszautazásom alkalmával voltam Párizsban, Rómában és Becsben. Láttam már Bagdadot és Babilont is. Nagyon sok élményt gyűjtöttem össze. Szeretek utazni, mert sok új ismerettel gazdagodom. Ezért érdekelnek az útleírások is. és zene A tánccsoportban mintegy 30 fiatal táncol. Ezek a fiatalok eleget tesznek pártunk felhívásának, mivel több mint napi egy órát gyakorolnak, teszik rugalmasabbá testüket a táncok betanulásával. Nemcsak testüket edzik a zene ritmusára, hanem érzelmi világukat gazdagítják és erősödik a közösségi érzésük. ,,Nevelni annyi, mint teremteni. Teremteni, de nem a semmiből, hanem a kisebb értékből nagyobbat, egyre tökéletesebb értékűt. Értéket csak a munka hozhat létre, a munka, amely alkotássá válik s igy közkinccsé minősül." — Ezt vallják műsorfüzetükben az együttes vezetői. Igen, további kitartó, fáradhatatlan munkára van szükség, hogy az együttes még sikeresebben szerepeljen, i A Csallóközi Népi Egsjüttes példájára Galántán, L.éván, Rozsnyón is szerveznek népi együtteseket. Ezeknek az lesz a feladata, hogy az ének- és táncművészetet magas színvonalra emeljpk. Ezek az együttesek képesek lesznek majd mai életünk problémáit tánckompozíciókban feldolgozni, illetve bemutatni. A járási műkedvelő népi együttesek az országos dal- és táncünnepélyeken szerves részei lesznek az egy témakör köré épített szocialista tartalmit műsornak. A járási népi együttesek szervezésénél komoly segítséget nyújtanak a CSISZ és a Csemadok járási vezetőségei. Az együttesek .-szakmai irányítására nagy gondot fordítanak a központi szervek mellett működő szakemberek. Ezek az úttörő, új utat kereső járási népi együttesek lesznek a népművészet tovább fejlesztésének zálogai. TÓTH DEZSŐ
