Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-31 / 5. szám

OLGYAl LÄSZLÔNÉ és SZEKERES MÄRIA kérésére közlünk magasnyakú férfi­pulóvert, számos olvasónk kívánságára pedig ezt a nagyon szép női kabátkát (szvetternek is viselhető). Mindkét modell leírását le­vélben küldjük az érdeklő­dőknek. A jó alak természetesen hozzátartozik a szép­séghez. Ismeretes, hogy vannak soványabb és kövérebb típusok, épp ezért, mindkét típusnak ügyelnie kell, hogy ne fogyjon le, illetve ne hízzon el. Fogyó­kúrával részletesen 49., hí­zókúrával pedig 47. szá­munkban foglalkoztunk (a 7. oldalon). Most P. ILONA kérésére hozzáfűzzük, hogy a fogyókúrára nincs befo­lyással, forrón vagy kihűl­tén fogyasztjuk, ismételjük, a fogyókúrával nincs kap­csolatban, de annál inkább az egészséggel. Tudnunk kell, hogy, az ételt melegen, tehát nem túl forrón fo­gyasztjuk, mert ez árt a fogaknak és a gyomornak, de viszont kihűltén sem, mert — különösen a zsíros ételeknél — ez a gyomorra igen ártalmas. Ugyancsak ez vonatkozik a rágásra is: a fogyókúrára nincs hatás­sal, fontos viszont, hogy az ételt jól megrágjuk, külön­ben a gyomrunk látja ká­rát. I ár a fehérjéről is ír­tunk, ezért ILIKÉ- nek csak ennyit: fon­m Divatos hajviselet, nappalra és estére is alkalmas. Szőke, barna vagy fekete hajból egyaránt szép. tos tápanyag, a test felépí­téséhez föltétlenül szüksé­ges, de kimondottan nem hizlal. Nehogy eszébe jus­son citrommal fogyókúráz­ni, mert ez nagyon veszé­lyes! A citrom rendkívül egészséges, de naponta egy citromnál többet fogyaszta­ni nem szabad. Az alma el­veszi az étvágyat, tehát egyszerű fogyókúrát tarthat oly módon, hogy ebéd és vacsora előtt egy fél órá­val megeszik egy almát, így majd nem ízlik az evés. (De nehogy aztán később alaposan jóllakjék!) Bészséges és jó mód­­zer az alak karcsúsí­tására: a torna. Tor­nászhat reggel és este, esetleg csak reggel vagy csak este, de megjegyez­zük, hogy a reggeli torna egészségesebb. Elég, ha 5-6 percet tornászik reggel. És még valami. Tornászni rendszeresen kell, különben nem várható eredmény. Nem szabad kivételt tenni, hogy „csak“ ma nem tor­nászom. Ha elkezdtük, foly­tassuk is naponta, becsüle­tesen! „MARIE“: A lánynak + vehet a születésnapjára könyvet. (Lehet szépiro­dalmi vagy különböző albumszerű fényképes könyv pl. hazánk vala­melyik természeti szép­et ségéről, híres helyéről,, vagy egy-egy festőmű­vész alkotásainak repro­­•¥ dukcióiből összeállított könyv, stb.) Szép és megfelelő ajándék egy ■fc cserép szép virág is. Kezdő háziasszonyokhoz Nem egy, nemcsak kezdő, de gyakorlott háziasszony is összerezzent már egy vá­ratlan vendég csengetésére. Az első ugyan­is, ami agyán átfutott: mivel kínálom meg? Az ilyen kellemetlen érzéseket könnyen el lehet kerülni, mégpedig, egyszerűen fel kell készülni a váratlan vendégre. Ez azt jelenti, hogy mindig legyen otthon olyan készletünk, amivel a betoppanó vendéget megkínálhatjuk. A készenlétben tartott dolgoknak természetesen tar­tósaknak, nem gyorsan romlandónak kell lenniük. Tó­ién délután és vacsora után adhatunk egy csésze teát száraz teasüteménnyel, ezért ez mindig legyen otthon. Lehet házilag készített, de készen is finom és többféle kapható. Még mielőtt a sütemény teljesen kifogy, ne felejtsük el utána pótolni, mert csúnya, ha a vendéget kiszámítva vagy maradékkal kínáljuk. Vacsora utáni vendéget megkínálhatunk kompóttal (befőtt) is. Igen ízletes, ha többféle kompótot össze­keverünk, pl. barackot vagy cseresznyét ribizlivel, sőt lehet együtt mind a három. Sose fogyjon ki a feketekávénk, amivel minden idő­ben megkínálhatjuk a vendéget, s ugyancsak bármikor adhatunk gyümölcsöt is. Mindig szebb, ha többféle gyümölcs van a tálon: Egy üveg erős (konyak, vagy gyümölcspálinka) éá édes (likőr) ital szintén hozzátar­tozik az állandó otthoni készlethez. Megjegyezzük, hogy nővendéget csak akkor kínálunk itallal, ha férff társa­ságában van. Látszólag nehezebb megkínálni a váratlanul vacso­rára érkező vendéget. De ha mindig van otthon 1-2 doboz szardíniánk, elegendő tojásunk, szalonnánk, fi­nom vacsorát rögtönözhetünk (ilyen esetben senki nem kíván komplett vacsorát). A tojásból készíthetünk om­lettet, rántottét, szalonnára dobhatjuk vagy keményre főzvp a szardíniával és néhány szelet savanyú uborká­val szendvicset készíthetünk. A vacsorát teával és kom­­pőttal egészítjük ki. // hvn&KÍík, s&áp H Megkezdődött a bálok és karneválik ideje. Mialatt a maszkok kedélyesen beleélik magukat szerepükbe és beleke­verednek a farsang forgatagá­ba, nem is gondolnak arra, hogy milyen sok hagyomány fűződik ahhoz a papírmassé orrhoz vagy álarchoz, amelyet viselnek. És hogy valamikor hasonló maszkot viseltek a hó­hérok, a papok, az udvari bo­londok, a bélpoklosok és a gá­láns szerelmesek is. Már a kőkorszakban hasz­náltak álarcokat, ezt bizonyít­ják a barlangokban felfedezett rajzok, amelyek a papokat és a varázslókat álarccal'ábrázol­ják. A primitív népek totem­ünnepségeknél (állat- vagy nö­vényfajta, esetleg élettelen tárgy, melyeket a nemzetségi közösségek vallásos tisztelet­ben részesítettek), mágikus szertartásoknál és a^ ősök kul­tuszánál használtak álarcot. A tam-tam ütemére a férfiak maszkokban táncoltak, s elhalt apjukhoz, az elejtett vadhoz vagy az eső istenéhez hasonlí­tottak. Az óceániai szigeteken azt hitték, hogy ■ a halott fejéből vagy bőréből kisugárzik a ha­lott ereje. A győztes a győzel­mi ünnepségek alkalmával min­dig arcára erősítette a legyő­zött és megölt ellenfél kiszárí­tott arcbőrét. Ha távoli időkbe teszünk kirándulást, ■ akkor szinte fölöslegessé válik, hogy messze országokat keressünk fel, ahol még egész különböző kulturális színvonalon áll vagy legalábbis állt az őslakosság. Nyugat-Afrikában, például az Elefántcsont Parton egy va­rázsló Gla istenség maszkjában — borzalmas és mégis nagy­szerű szakállas, hosszúhajú fej, vigyorgó szemmel — ítélkezett a törzs tagjainak életéről és haláláról. A Kamerunból is­mert nyers kidolgozású masz­kok, amelyek éppen csak sej­tették az emberi vonásokat, el­árulják, hogy a modern szob­rászat honnan meríti tárgyát. Az amerikai északnyugati in­diánok ezzel szemben már mű­vészi kivitelezésű maszkokat használnak. Ezek álomszerű látomásokat jelképeznek és a valóságban semmire sem ha­sonlítanak. A maszkokat táűak, üvegdarabok és csigák díszítik, és fantasztikusnál fantasztiku­­sabbak. A mexikói aztékok mű­vészi mozaikmunkával ékesítik maszkjukat. Ezek, az agresszív jellegű afrikai maszkokkal szemben, fájdalmasan szenvedő vonásokat mutatnak, a lemon­dás keserű vonásai jellemzik a Kolumbusz előtti kulturális ereklyéket is. Ábrándosabbak az Üj Gui­­nea-i maszkok, ámelyek főként fagyökerekböl és fakéregből készülnek. A régi civilizációk álarcai mágikus jelentőséggel bírtak és azt a célt szolgálták, hogy megerősítsék az imák ha­tását. Az egyiptomi királysí­rokban pásztor-papok állatfe­jes álarcait találták, Ttbetben pedig érdekes jellegzetes há­romszögű maszkokra leltek a kutatók. A görög-római ókor is isme­ri a maszkokat, sőt, itt talál­juk az álarcos játékok kezde­ményezését is. A bacchanáliák és szaturnáliák, a mai karne­válok ősei. színészek arcok nélkül Azt, hogy a színházi maszkok mikor születtek, nem tudjuk. Színháztörténeti szakemberek megállapították, hogy a görög „prosopon", egy színházmaszk féle arra szolgált, hogy meg­­nagyítsa a koturnusokon (ma­gastalpú színészcipők) a fej nagyságát. A római színész maszkját „perszonának“ nevez­ték. Az egyes maszkoknak két arcuk volt. Az egyik oldalon a kedélyesség mosolyát, a má­sik oldalon a harag eltorzított vonásait mutatták, úgyhogy a színész egy fejmozdulattal megváltoztathatta arckifejezé­sét. A híres görög színészek, mint pl. Cleon, Nimfodor, álarc nélkül játszottak. Bacchus-ün­­nepségek műkedvelő színészei mindig telihold maszkokat vi­seltek. Japánban és Kínában a maszkoknak az volt a felada­tuk, hogy bizonyos szerepek­ben megvédjék a színészt. A japán „No“ olyan színpadi alak, amely a XVI. században lépett fel először. A mellékalakok arcát mindig kifestették. Ezek nem használtak maszkot. Most visszatérünk a közép­kori keresztény Európába. A misztérium-játékoknál nem használtak álarcot, mert a gyóntató atyák azoknak a szí­nészeknek, akik maszkot vi­seltek, nem adták meg a fel­áldozást. Felvonulásokon és mulatságokon előszeretettel sárkány, oroszlán, teknősbéka és ördög maszkokat viseltek, illetve a vállukon hordtak. Angliában és Spanyolországban a vallási tartalmú daraboknál előírásos volt a hamis fejek használata. NÉV- ÉS RANGNÉLKÜLI NŐK A reneszánsz idején Olasz­országban nagyon kedvelt volt a titokzatosság és az inkognito (rangrejtettség). Mivel kezd­ték ? A Commedia dell' Artevél, az udvari ünnepségekkel, vagy a hercegi kastélyokban rende­zett színielöadásokkal? Lénye­gében talán nem is fontos. Az egykori feljegyzések szerint a színházi harlekín fekete maszk­ja macskára emlékeztetett, ezeket a groteszk maszkokat állítólag Michel Angelo tervez­te. Egy borneói táncos maszkja. Azok a szép velencei nők, akik rangjuknál fogva nem je­lenhettek meg a nyilvános ün­nepélyeken, egyszerű vidéki lányok ruhájába bújtak és úgy vegyültek el a mulatságokon, A nők tehát nemcsak a nevü­ket, hanem a rangjukat is ti­tokban tartották és ha az egy­szerű pásztorleány öltözetében nem is jelenhettek meg a trón­­termekben, de felkeresték a luxuspaloták ragyogó termeit^ Az álarcos bálokat főleg azok látogatták szívesen, akik a kasztrendszer törvényeitől igyekeztek menekülni. Francia­­országban a nagy évszázad ide­jén az álarcok kimentek a di­vatból és többnyire csak az idősebb nők rejtették ráncaikat az álarcok mögé. Híres színész­nők is gyakran bújtak álarc mögé, hasonlóképpen mint az arisztokrácia aszonyai is, hogy­ha menekülni igyekeztek a bá­mulok elől. A XV///. században lejátszódó „Figaró házasságá­ban“ a grófnő így szól komor­­nájához: „Add ide a botomat és az álarcomat." A karnevál idején a maszkok sokszor bosszút akartak állni. Mint ismeretlenek túlléphették a társadalmi törvényeket. Kar­neválok után a párizsi rendőr­ség nem egyszer meggyilkolt áldozatokat talált és a szom­szédok azt állították, hogy az illetőt álarcos férfiak ölték meg. Franciaországban Illő­ben rendelet útján tiltották meg az álarcosoknak, hogy tőrt vagy más fegyvert viselhesse­nek. Az egyház sohase felej­tette el, hogy az álarc nem a színház világából, hanem a má­giák idejéből származik. A pa­pok a szószékekről mindig tud­tak olyan istentelen emberek­ről, akiknek meg kellett halni­uk, mert ördögök, vagy régeb­ben elhalt emberek maszkja mögé bújtak A pogány szoká­sokat nehezen tudták betilta­ni és így a püspökök kénytele­nek voltak szemet húnyni felet­tük. Aix-en — Provencében az ördögjelmezben szabad volt részt venni az egyházi körme­­netben, bemenni a templomba és álarcos társakkal egyidejű­leg átvenni az áldást. Szibériában valamikor far­sang idején álarcos csoportok házról házra jártak. Mindenki ajtót nyitott előttük. Elsőnek a halál lépett be, fehér lepel­ben, kaszáját köszörülve neki-A pekingi opera táncosai. rontott az embereknek, meg­állj, meghalsz, kiáltással. A ha­lál mellett az ördög állt, aki végigmérte az összesereglette­­ket és elégedetten a kezét dör­zsölte. Okn\ányok alapján bizo­nyítható, hogy Szibériában már a XV///. század elején szoká­sosak voltak az ilyen jelenetek. Térjünk át a francia forrada­lom idejére. 1192-ben St. Eti­­ennében betiltották az álarco­kat. Attól tartottak, hogy a karnevál kedvező alkalmat szülhetne az ellenforradalmi áramlatok számára. Aki elta­karja arcát, elrejti rangját, el­veszti emberi méltóságát is. Ez volt a törvényhozó városatyák véleménye. Határozatukban hangsúlyozták, hogy csak azok viselnek álarcot, akik ellensé­gei a szabadságnak. A színház világában ma is foglalkoznak azzal a gondolat­tal, hogy új életre keltik az^il­­arcok viseletét. Bert Brech is­mert rendező a „Kaukázusi krétakör“ című darabot is maszkokkal rendezte. A maszk újból jelképpé válik, mint aho­gyan ez a modern művészetben gyakran előfordul. A középkori maszk eltűnt, de nem tűnt el a gengszterek fe­kete álarca, nem tűnt el a se­bészek maszkja, amely meg­akadályozza a baktériumok ter­jedését és nem tűntek el a gázmaszkok sem, amelyek a háború borzalmaira emlékez­tetnek. Fordította: M. M. er a technikái K’iiľx-fiii ritka az ilyen régi lelet. Ez azonban a keresztény hitre té­rített frankok első olyan te­metkezési helyéről való, ame­lyen hajdan egy római város emelkedett. Egykori krónikák megemlí­tik, hogy a frankok a rómaiak elűzése után feltűnően elke­rülték azok nagyobb települé­seit. Ezért nem is alakult ki kapcsolatuk a késő-római bi­rodalom városi civilizációjával. Néhány római várost — ilyen volt Mainz és Trier — lerom­boltak, másokat pedig elnép­telenedésre ítéltek. A frankok a maguk településeit és temp­lomait e városok területén kí­vül építették fel. Vajon mi az oka annak, hogy az akkori „városkerülőnek“ is­mert frankok a római városban temettek el egy hercegnőt? Számos épen maradt út, né­hány falmaradvány alapján egyre inkább igazolódik az a vélemény, hogy a frankok e helyütt birtokukba vették a ré­gi római praetoriumot, a hiva­tali székhelyet, s eszerint Kölnben történt meg az első lépés városiasodásuk felé. Kétségtelen, hogy a frank ötvösmesterek kezétől szár­maznak a most feltárt fejedel­mi sír díszei: a lánccal össze­kötött tárcsás aranycsatok, amelyek közül különösen szé­pen kidolgozott az a kettő, amelyeknek formája a hasonló korabeli leletekhez viszonyítva páratlan. Műszaki érzéküket bizonyítja két aranygyűrű, egy masszív karperec, egy tetsze­tős aranyláncon függő késecs­­ke, az aranyműves filigrán­munkába foglalt hegyikristály­­golyó, az ékkövekkel és érmek­kel gazdagon díszített nyak­lánc, és az aranyfonadékból készült fejdísz is, amely telje­sen rekonstruálható. Árvíz az Antarktiszon A szovjet antarktiszi ex­pedíció tagjainak egy cso­portja nemrég árvízzel küz­dött meg a Déli-sarkvidé­ken. Ez a csoport építi az Üj-Lazarjev kutatóálíomást, a kontinens partvidékétől néhány kilométerre. Az épülő állomás közelé­ben levő gleccser jege az antarktiszi nyár melegétől megolvadt, s néhány óra alatt több méterrel növelte a tábor mellett elterülő tó víz szintjét. Víz alá került az épülő tábor egy része, a glaciológiai megfigyelőállo­más' helyisége, amelyben már elhelyezték a nagyérté­kű műszereket is. A szovjet expedíció tagjai megbirkóztak a szokatlan árral: a vizet hirtelenében rögtönzött csatornák segít­ségével vezették le. Az in­tézkedések következtében sikerült megfékezni az árvíz erejét, és a szovjet tudósok folytathatták az expedíció új táborának építését. (MTM) * * * Árvíz pusztított Indonézia keleti részén. A kár az elő­zetes adatok szerint 120 millió rúpia. Mintegy 40 000 hektár rizsföld került víz alá és 300 000 ember maradt hajlék nélkül. Üj műanyag. Lengyelország­ban egy új „Styropen" nevű műanyagot készítettek, amely kétszer könnyebb a parafánál. Az anyag kitűnő meleg- és hangizolátor. Felhők a Marson. A tudósok már régóta vörös-sárga felhő­ket észleltek a Marson. Alapo­sabb tudományos vizsgálatok után megállapították, hogy a felhők finom limonit porból képződtek. Magnetikus fülbevaló. Ang­liában divatbajöttek az úgyne­vezett magnetikus fülbevalók. Lényegében két apró mágnes­ből állnak, melyek hozzatapad­­nak a fülcimpához. Hordásuk igen praktikus. Szárított sör. Üj Zélandon a sört poralakban is gyártják. A sörport elég egy pohár víz­ben feloldani, hogy „normális“ sört kapjunk. Színe, íze és táp­ereje állítólag egyenlő a nor­mális sörével. Acélkemény üveg. Egy ame­rikai cég rendkívül kemény és ellenállóképes üveget gyárt. Az új üveg „pyrocerán“, fajsúlya kisebb, mint az alumíniumé és keménysége vetekedik a grá­nittal. Frank sír a kölni dóm alatt A kölni dóm kóruscsarnoká­­nak közepén egy frank herceg­nő sírjára akadtak, amely az i. sz. 600 körüli frank-meroving korból származik. Kölnben nem (Urania) ÜJ IFJÜSAG — 8 CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden Kiadja a Smená, a CSISZ Szlovákiai Közp' nil Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava, Pražská fl. — Telefon 445-41. — Posiaflók 30 — Fós/eikes/tň Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne Öl, Bratislava, ul. Nár. povstania 41. Előfizetés egy évre 31.20 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk vissza. , K—11*11048 /

Next

/
Oldalképek
Tartalom