Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-10-24 / 43. szám
I A MEGFEJTETT! TITOK VARVARA KARBOVSZKA: SZIBÉRIA GONDOLKOZIK, TERVEZ, TERHEL i ( t \ A legutóbbi időkig rejtély J volt számunkra Amerika ős- 4 lakóinak, a mayáknak az J írásrendszere. A nagy kul- i túrájú maya állam Középá Amerikában állt fenn mind- i addig, amíg a XVI. század^ ban az európaiak meg nem ^ hódították a kontinenst. (, S bár a maya nyelv nem ^ halt ki, hiszen különféle { dialektusait csaknem két f millió ember beszéli az f amerikai szárazföldön — 4 Mexikóban, Guatemalában, j Hondurasban — az ősi írást ) mégsem sikerült megfejteni. f A rejtélyt Szibériában ol) dották meg. A Szovjet Tu; dományos Akadémia nemrég $ létesített Szibériai Matemaé tikai Intézetének fiatal tuf dományos munkatársai: E. t Jevreínov, J. Koszarjev és # V. Esztyinov egy elektroni• kjis gép segítségével meg' fejtették az írásrendszert. x A munkálatokat az intézet i igazgatója, Sz. Szoboljev j irányította, aki elmondotta, é hogyan sikerült elolvasni az ( ősi írást. i A szellemi munka nem mindig alkotó jellegű. A kü.3 lönféle számításokkal fogj lalkozó embereknek gyakrah f kell pontos előírásokhoz kö^ tött, szabályoknak és for( muláknak szigorúan aláveri tett, bonyolult és kimerítő f munkát végezniük. Hálátlan ^ ez a munka, amelyben a ( szerző „egyénisége“ csak (akkor bukkan elő, ha hiba csúszik a dologba. A jele-n$ légi technikai színvonal leji hetővé teszi, hogy az ilyen jl munkát az elektronikus száll mítógépekre hárítsuk. f Intézetünk számítási közli pontjában ún. „alkalmazott í kibernetikai részleg‘‘-et t hoztunk létre. Ez a részleg t a modern matematikai módit szereknek és gépeknek a t népgazdaság különböző te^ rületén és a szellemi mun^ kában való meghonosítását val foglalkozik. A nyelvtu$ dományt is bevontuk mun^ kánkba, és íme, nem csupán t jelentős módszertani feladatot sikerült megoldanunk de nagy tudományos siker is született, mert megfejtettük a maya írásrendszer titkát. Kezdetben a tudósok a gyarmatosítás-korabeli spanyolok leírásaira támaszkodtak. s feltételezték, hogy a maya írás valamilyen ábécé-n alapul, amelyben minden jel egy betűnek felel meg. Ez azonban aligalig vitte előre az ügyet, s egyre több kutató kezdett hajlani arra a gondolatra, hogy ideografikus írásról van szó, ahol mindén egyes jel egész fogalmat takar. Ez a nézet találgatásokat és téves értelmezéseket szült. Az anyag elmélyült tanulmányozása alapján J. Knorozov szovjet tudós meggyőző erővel mutatta ki hogy a mayák hieroglifákká írtak. Ezt a feltevést a mi kutatásaink is megerősítették. A fennmaradt maya kéziratok 372 hieroglifát tartalmaznak. Közülük 200 teljesen rejtélyes volt, a több értelmét valószínűnek tar tották, és csupán néhán; írásjel jelentése volt mint t t * den kétséget kizáróan vilá- £ gos. J A kéziratok elolvasásához r a XVI. századból fennma- * radt maya szótárból kellett J kiválogatni az összes szava- J kát és betűket, azután velük \ kellett sorjában összeha- J sonlítani minden egyes hie- J roglifát, valamennyi jelen- . tésüket elbírálni, és megta- » lálni a helyes értelmezést. J Ennyi volt az egész. 200 J elem valamennyi lehetséges J változatát kellett kielemez- ■ ni! Következésképp a változatok száma háromszázjegyűnél is nagyobb lett volna. Nincs ember, de még olyan elektronikus számítógép sem, amelyik ilyen feladattal meg tudna birkózni. Kutatóink más utat választottak. Elhatározták, hogy amennyire csak lehet, korlátozzák a hieroglifák jelentésének megfejtésére irányuló kutatások körét. ■* Ebben a kéziratok és segédanyagok aprólékos tanulmá- 1 nyozása segítette őket. f Hogyan szerveztük meg * a munkát? Lássunk néhány j példát. Megfigyeltük, hogy j az írásokban bizonyos jelek ' nagyon gyakran ismétlőd- f, nek. Joggal feltételezhettük, ' hogy ezek vagy birtokos J névmások, vagy elöljárók. , Szembeötlők voltak olyan ' törvényszerűségek is, ame- ' lyek a mondatokban és az ' egyes mondatrészek össze- ' függéseiben jelentkeztek. í Az ilyen törvényszerűségek ' felfedezése adta meg szá- ' munkra a kulcsot annak ' megítéléséhez, hogy mely ' szavak lehetnek a főnevek ’ meghatározott kategóriái, ' pl. istenek nevei, országok elnevezései stb. Az egyes jelek értelmére külső formák alapján is következtethettünk. A nap, a páva vagy < a hal rögtön felismerhető. < A rajzok is gyakran segítet- < tek. A papok kalendáriumai- 1 ban ezeknek mindig szigo- 1 rúan meghatározott '16160- { tésük van. A rajzok és a 1 . megfelelő szövegrészek ősz- 1 szevetése lehetővé tette, 1 hogy a hieroglifák jelenté- 1 séről megalapozott feltété- 1 lezésekbe bocsátkozzunk. A megfejtés kombinált 1 módszerrel történt, az ember és a gép munkájának finom összehangolásával. Az óriási teljesítményű gép a tudósok valamennyi feltété- | lezését és találgatását el- ( lenőrizte, azokat vagy elve- | tette vagy megerősítette. Az | emberre természetesen még | egy feladat hárult. Le kel- ( lett fordítani a gép nyelvére | a kéziratokban levő vala- | mennyi adatot, a kutatási | programokat össze kellett ' állítani stb. Ügy véljük, hogy valamennyi szöveg elolvasásához a számítógépnek csak- | nem 200 órára van szüksé- ( ge: kb. 11 milliárd elemi | műveletet kell elvégeznie. ( Az általunk már elvégzett ( kutatásokhoz csaknem 1 ( milliárd művelet kellett, ( amelyhez a gép teljes 2 napi I munkája volt szükséges. Így I sikerült megfejteni a mad- l ridi és a drezdai kéziratok i szövegeinek 40 százalékát, i Ez mintegy 600, teljesen i megfejtett mondatot tesz 1 ki. Elektronikus számítógép Segítsége nélkül évszázadok kellettek volna egy ilyen munkához. EZ pedig gyakorlatilag kivihetetlen lett volna. Ejtés a fuxgj/.attyÁm 0 Semmi okom sincs rá, hogy ne higyjek a nagyanyámnak. Hiszen mindenki tiszteli; kap nyugdíjat és egész életét ledolgozta. Csakhogy néha furcsa dolgokat mesél, amik fölött el kell gondolkodni. Nos, hallgassátok! Amikor befejeztem a középiskolát, letettem a vizsgát az egyetemre. Így hát diáklány vagyok. Járok az előadásokra, készülök a vizsgákra és szabad ÜPSf, TM JIpb ét ít-!. időmben sportolok, — rajongok a teniszért és a korcsolyáért — ezenkívül táncolok és moziba járok. Mindez nagyon egyszerű, szürke teendő, kivéve a vizsgákat. Ugyanis éppen.ezek gondoskodnak róla, hogy az életben ne unatkozzam. A nagyanyám viszont azt erósítgeti, hogy boldog korban születtem és hogy bámulatos az életem. Már nem egyszer elhatároztam, időt teremtek magamnak és kikérdezem őt, hogy véleménye szerint tulajdonképpen'mi is az a boldogság. Tegnap a Nagy Színházban voltunk. Láttuk a Rómeó és Júliá-t. Beszéltem róla a nagyanyámnak és ö ismételten kijelentette, hogy boldog vagyok. Mit gondolnak, miért ? Nem tudom megérteni. Azt hiszem, hogy talán azért, mert azelőtt a kipárnázott páholyokban csak grófok, bárók és nagytőkések ültek a feleségeikkel és most ugyanazon a helyen ülök én, a szövőnő unokája és barátnőim, a diáklányok. Óh, nagyanyám, nagyanyám! Nem egészen így áll a dolog. Először is: nem mindig ülök a páholyban, sokkal többször olcsóbb jegyet vásárolok, másodszor a boldogság egyáltalán nem függ attól, hogy hol ül az ember. Boldogság —, ha az ember úgy tud táncolni, mint Galina Ulanova és ha olyan szerelmes, mint Júlia ... így ám, amíg mindez nálam meg nem valósul, az a szerelem, nem beszélhetek teljes boldogságról. szer-áruházba, feldiktálta a megrendedését és kérte, hogy a rendelt árut hozzák haza a lakásunkra. Amikor meghozták, kirakta az asztalra a vajat, a sajtot, a halat, a húst, a tésztát és a csokoládét. Amint ott piszmogott s az áruval, folyton ezt motyogta: micsoda boldogság, az embernek a lábát sem kell kitennie a házból... Elnevettem magam, a nagyanyám haragosan rámnézett és emelt hangon megjegyezte: Amikor tizennyolc éves voltam, a csokoládébonbónról csak hallomásból tudtam ... — Én mégis a baracklekvárt szeretem jobban és a fagylaltot — vetettem ellen. A nagyanyám értetlenül nézett rám, megcsóválta a fejét és félhangosan mondta: — Ez úgy látszik hülye! Természetesen nekem más a véleményem a szellemi képességeimről. Ezenkívül nagyon nem elsőrangú divatszalonból. De most a legfényesebb divatszalonok is tömve vannak megrendelésekkel. Amíg ők locsogtak, én mozdulatlanul álltam a tükör előtt egyujjú kosztümömben, félig összeférceit blúzomban és végtelenül boldogtalan voltam: a ruha nem tetszett nekem és már félórája vártak rám a teniszpályán. ... Az édesanyám repülőgépen Indiába utazott. Tényleg el is feledtem maguknak mondani, hogy az édesanyám sebész. Rendkívül büszke vagyok rá. Kikisértiik a repülőtérre és a nagyanyám természetesen nem hagyta megjegyzés nélkül: — Ki merte volna valamikor gondolni, hogy egy kunyhóban született lányból sebész lesz, felemelkedik a levegőbe és elrepül valahová Indiába! Magamba fojtottam a feleletet, de felötlött bennem, hogy nagyanyám rögtön észrevette: — ha negyven évvel ezelőtt ilyen körülmények között kellett volna mosnom, a paradicsomban éreztem volna magamat. Én még teknöben mostam a kemence mellett és a folyóra Nem kell magukat meggyőznöm arról, hogy a nagyanyám nagyon szűkkeblűén értelmezi a boldogságot. Nemrég történt, hogy odatelefonált az élelmijói tudom, hogy negyven évvel ezelőtt a nagyanyám nagyon nehéz viszonyok között élt. De miért gondolkozzak mindenről éppen most, miért hallgassak mindenről végtelen meséket, kioktatást, amikor előttem áll egy olyan kellemetlen feladat, mint az első angol vizsgám. Természetes, hogy a nagyanyám negyven évvel ezelőtt nem tanult angolul, mert ha igen, akkor tuaná, hogy nem könnyű dolog. Nemrégen megkértem a nagyanyámat, hogy kísérjen el a varrónőhöz. Egy kicsit zavarban voltam, amikor szólnom kellett, hogy: itt egy kicsit engedje ki a ruhát és egy cseppet rövidítse le a szoknyát. De a nagyanyám az elemében volt. Annál is inkább, mert a varrónő az ö korabelije volt. Rögtön megtalálták a közös beszédtémát, nem sokat kellett rajta töprengeniük. Több mint egy óra Rosszat arról tárgyallak, hogy negyven évvel ezelőtt bizony egyikük sem gondolhatott a selyemkosztüm~e és pláne milyen szűk fantáziája lehetett negyven évvel ezelőtt a nagyanyámnak Nekem például szent meggyőződésem, hogy az én fiam vagy a lányom biztos, hogy felrepül a Marsra. Ha ma ránéznének a nagyanyámra, rögtön észrevennék, hogy ragyog a boldogságtól. Képzeljék csak el: teljesen titokban levelet irt a televízióstúdióba, hogy nyugdíjas, hogy azelőtt szövőnő volt és hogy nagyon szeretné meghallgatni kedvenc nótáját: „Amikor kimegyek a folyóra .. .“ Amint később kiderült, nem volt az egyetlen, aki ezzel a kéréssel fordult a televízióhoz. Sok, más nyugdíjas is elküldte zenei kívánságát. Ha nagyanyám rám hallgatott volna, biztos, hogy Csajkovszkij valamelyik szimfóniáját kértük volna a stúdiójártam öblífeni, nemcsak nyáron, hanem a legkeményebb fagyban is. A kezem elfagyott, a lábamat nem éreztem. Helyetted viszont most gép mos a fürdőszobában és mégis felhúzod az orrodat, — jegyezte meg szemrehányóan. — Ügy megsajnáltam, ahogy visszagondoltam rá, hogy hogyan fagyoskodhatott a folyóparton, hogy rögtön magamra húztam a háziruhámat és hozzáláttam a mosáshoz. Természetesen nem feledte el megköszönni a szívességemet. Különben a nagyanyám nagyon megértő. Nemrég történt, hogy boldogan berontottam a házba és szó nélkül megöleltem, megcsókoltam ót. Elmosotól. De ö egyszerű nótát akart és most repes a szíve a boldogságtól, hogy a televízió programjában elénekelték neki ezt a nótát. A nagyanyámnak különös módszere van rá, hogy mindenben megtalálja az örömet: még az olyan népszerűtlen dologban is, mint a mosás. A múltkor észrevettem, hogy már nincs egyetlen tiszta blúzom se ,és ez azt jelentette, hogy be kell kapcsolnom a mosógépet és hozzá kell látnom a mosáshoz Természetes, hogy nem nagyon örültem az egésznek és ezt lyogta magát, megfogta a kezemet és az ablakhoz vezetett. Rámutatott arra a fiatal férfira, aki a házunk előtt éppen akkor ment át az utca másik oldalára. Megértben mosolygott és jó néhány perces előadást tartott: — Igen, ez egészen természetes boldogság. Mi is szerelmeskedtünk, amikor fiatalok voltnak, csakhogy a különbség az, hogy a ti életetek ma jó, bölcs és igazságos. És mindenek fölött szép! Ha el tudnád képzelni, hogy fél évszázaddal ezelőtt élt egy szegény kislány, egy szövőnőnek a lánya, akkor értékelni tudnád a magad boldogságát... Óh nagyanyám, nagyanyám, te már biztosan elfeledted, hogy micsoda érzés, ha az embernek először mondják — szeretlek. Dehát te már hatvan éves vagy, nekem még pár hónapom hiányzik a tizenkilenchez. Talán ez az oka annak is, hogy te is és én is mást tartasz a legnagyobb boldogságnak. Fordította: Szk * FLORENTA ALBU: i Kommunista program „ Hallottam zúgni a Volgát, Uralt s a Tajgát, “ Láttam a szélesvállú sztyeppeket ütemre menni ^ az emberekkel. Ü j_ Fürkésztem az eget, amint tág utakra büszkén teríti színeit — ihletett milliók elé — ^ Nem, az emberek nem magukra indultak el í5 a kommunizmus felé: ^ Vállvetve jöttek a hegyek, erdők és vizek, a föld gabonát, gyümölcsöt hozott, piros-tarka csordákat hajtott, — tele tőggyel ^ — tejet és mézet hozott. <3 £ A Volga vitorla-rudakat terelt £ a fénylő tengerekre, Ural és Tajga jött szén-erdejükkel, élő fa-rengeteggel — {3 {s Ö, micsoda kincsek ragyognak j, Lenin-nyitotta útjaikon! Emberek arcán csillog, hegyek halántékán ég, sztyeppek vállain villog ^ a vörös zászló ténye. & Minden piros! Ragyog a Nap, U előttünk magasba néző horizontok, (s s a széles utakon, j. — vágtázó eszmék npomában— , kincsek áradata jön . . SZILAGYI DOMOKOS: 0f ŐSZ A XXI!. KONGRESSZUS ELÉ Alszik a fák alatt a bolyhos alkonyat. Játszik egy óriás: áttetsző ujjai közt napsugarak peregnek. Áttetsző ujjai közt holnapokat pereg elém az idő. Szemem mind több fénnyel telik meg, mint ahogy mind serényebb a kéz, fürgébb a mozdulat, amely kikalapálja az acél-könnyű holnapokat. Alszik a fák alatt a bolyhos alkonyat. Ősz van. Az első ősz a húszból. Húsz év múlva a fák épp ily fiatalok lesznek (azt hiszem, még fiatalabbak). Ősz van. Az ősz ringatja bölcsejében az ősz teljesíti ki a forradalmat. ☆ tfťr*ťrťr<r*ťri4ťrT:rA*ťl**ir:Slii*ťrä*ťririiťr**6*aAääťrťrťräťtäťtťr*ä*itÄ * ** * * + * * ♦ * * * * + +■ *• * * * ♦ * X* X-xxx-XX-it i
