Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-10-24 / 43. szám
Az álmodozástól a tudományos ^uni”si-g Jurij Pavloviéi Francev, ismert szovjet történész és szociológus, a Társadalomtudományi Akadémia rektora, a Szovjet Szociológiai Társulat elnöke. Több nagy munkát írt a filozd- *'■ fiatörténet és a marxi-lenini elmélet problémáiról. Egyik legújabb műve a tudományos kommunizmus keletkezésének történetét tárgyalja. Nyikita Szergejeivics Hruscsov a XXH. kongresszus küldötteivel szívélyesem beszélget az egyes ülések szüneteiben. Mindlen dicséret az övék HRUSCSOV EUVTÄRS KONGRESSZUSI BESZÁMOLÓJÁNAK 1 IFJÚSÁGRA VONATKOZÓ RÉSZÉBŐL Mi mindannyian nagyra értékeljük a ípárt harci segítőtársának, «a lenini Kommunista Ifjúsági Szövetségnek tevékenysíégét. Sokunk élete szorosan» összeforrott vele. Sok kommunista járta ki a Komszoiinol iskoláját. A Komszomol a mi jövőnk, a mi tartalékunk. A szocialista építés valamennyi korszakiban megnyilvánult a szovjet ifjúság, a komszomoltagok munkája, a párt által kitűzött feladatok tökéletes megértése. Munkájukkal megerősítik, hogy a nagy forradalmi hagyományok méltó örökösei, atyáik és anyáik dicső művének folytatói. Nehéz lern» felsorolni a Komszomol, a szovjet Ifjúság nagyszerű hőstetteit. Népünk méltán büszke ifjúságára. A pionír-szervezetben nőnek a fiatal leninisták, a párt utasítja a-Komszomolt, hogy gondosan és szeretette) nevelje és vezesse őket nehéz és- bátor útjukon az életbe. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a régi világ a régi eszméket és szokásokat gördíti akadályként utunkba. Szem előtt kell tartanunk, hogy vannak még olyan fiatal emberek, akikre ráragadt a múlt szennye, akik visszaesnek a polgári gondolkodásba, akik a burzsoá ideológia bomlasztó hatása alá kerülnek. A lenini Kommunista Ifjúsági Szövetség fő feladata az ifjak és leányok nevelése a forradalmi harc hősi hagyományainak szellemében, a munkások, kolhoztagok és az értelmiség áldozatkész munkájának példája szerint, a marxizmus-lenlnizmus nagy eszméinek szellemében. Nagyszerű távlatok, nagy és vonzó célkitűzések nyílnak az ifjúság ©lőtt. Az SZKP programja szélesre tárja az ifjúság jövőbe vezető útját. A kommunizmus építése nagy és gyönyörű cél! E nagy cél azonban elsősorban a gazdaság fej- ^ lesztését, az anyagi és szel- f lemi értékek termelését, j* minden téren a kommunista é társadalom embere jellem- $ vonásainak kifejlesztését jelenti. Az Ifjúságnak fel kell tárnia a természet újabb kincseit, gyárakat, szovhozokat, üzemeket, vá- t rosokat kell építenie. A tér- t mészeti kincsek azonban t nem Moszkva és Leningrad mellett, hanem a tajgában, a hegyekben, a sivatagban rejlenek. Hogy ez a gazdagság a népet szolgálja, fel kell hoznia a föld méhéből. A moszkvaiaknak, leningrádiaknak, kijevieknek, gorkljiaknak, a betelepült területek egész ifjúságának a nehézségektől való félelem nélkül kell útra kelniük népünk új kincsei felé. Az ember és munkája mindent megteremt. Hiszen már Nyekraszov megmondotta: „Az emberi akarat és a munka csodát művel." így volt ez Nyekraszov idejében, pedig akkor az ember ásóval, kapával, fűrészszel, szekercévef ment a munkába. A szovjet ifjúság azonban most alapos Ismeretekkel és e legkorszerűbb technikával felvértezve megy az építkezésekre. Mennyi jót végzett már ez az ifjúság a szovjet földön és mennyit végez még a kommunizmus építésének nagyszerű terveitől serkentve. A párt hisz a Komszomolban, a szovjet ifjúságban és ifjú nemzedékünket újabb támadásra indítja — a kommunizmus építkezéseire! AZ „ARANYKOR“, AZ „IGAZSÁG ORSZÁGA“, „UTÓPIA“ Az álmodozás olyan régi, mint maga az emberiség. Az emberek mindig reménykedtek valami jobb és szebb életben, ezt keresték, efelé törekedtek. De évezredeknek kellett eltelniük, mire a gondolkodók meg tudták határozni, milyen is legyen a minden egyén számára korlátlan fejlődési lehetőséget biztosító társadalom, s hogyan, merre lehet eljutni ehhez az eszményhez. A felelet-keresések nem voltak könnyűek. Sikereket és csalódásokat, gyötrő kételyeket és merész következtetéseket hordoztak magukban. Az emberi képzelőerő már az ókorban felvázolta a szabadság, igazságosság, és egyenlőség; a bőség és a virágzás boldog birodalmának ragyogó képét. A dolgozók annak a kornak a visszatéréséről álmodoztak, amelyben a költő Ovidius szavai szerint: „Nem voltak sisakok, meg kardok; katonaság nélkül is biztosan és boldog gondtalanságban éltek a népek.“ így született meg évezredekkel ezelőtt az „aranykor" legendája, a boldog időké, melyek — úgy vélték — nyomtalanul elenyésztek a múltba. Ezekben a hiedelmekben a tudósok az elnyomott tömegek erőtlenségének és elesettségének tanújelét, a reménytelenül súlyos életük elleni passzív tiltakozás kifejezését látják. Teltek — múltak az évszázadok, egyik rendszer nyomában jött a másik, az emberek többsége továbbra is szerencsétlen, nyomorult, kisemmizett maradt, de azért nem hagyta el őket a jobb jövő fényes eszményképe. A rabszolgatartó rend megdőlésének és a feudalizmus kialakulásának korában ez az eszmény vallási formát öltött. A természetfeletti üdvözülés reménye elhomályosította az emberek tudatában azt a felismerést, hogy itt a földön kell harcolni a jobb életért. De néha szertefoszlottak az illúziók, s olyankor az emberek „az igazságosság évezredes birodalmának“ azonnali megvalósítását követelték. A Németországban felkelt parasztok vezére Thomas Nüzer például olyan társadalmi rend megteremtéséről álmodott, ahol nincsenek osztálykülönbségek. nincsenek szegények és gazdagok, s nincs olyan államhatalom, mely szemben áll a néppel. • Az ilyen eszmények még sokáig, nagyon sokáig nem valósulhattak meg. Akkoriban kezdett csak kialakulni a kapitalista rendszer, bontakozott ki és indult fejlődésnek az ipari termelés, a földjükről elűzött parasztok tömegei pedig »elszegényedtek. A pénz lett az úr. Néhány gondolkodó már a XVI. században megértette, hogy a feudalizmust felváltó burzsoá társadalmi viszonyok szintén nem fogják boldoggá tenni a népet. S elkezdtek töprengeni azon, hogy voltaképpen milyen társadalmi rend hozhat minden embernek boldogságot és jólétet. Erre a kérdésre egy angol író és filozófus, Thomas More (Morus Tamás) felelt a legrészletesebben, Alapgondolata: egyenlőség és boldogság elképzelhetetlen mindaddig, amíg CennáH a magántulajdon, amíg a gazdagság kevesek ölébe hull, a tömegek pedig nyomor - gásra vannak kárhoztatva. Morus Tamás egyik könyvében megrajzolta egy nem létező sziget, Utópia társadalmának ideális életét. Ez volt az első, akkori időkhöz képest jól átgondolt sémája a kommunista elveken, az egyenlőség és a humanitás elvein nyugvó társadalom megszervezésének Utópia szigetén ismeretlen volt az „enyém" és a „tied" fogalma, a gazdaságnak kollektív jellege volt, és mindenki a munkájából élt. Morus után más merész szellemek is megpróbáltak előre nézni, túl azon a koron, »mely közben történeti valóság lett és az emberek óriási többségét továbbra is nyomorban hagyta. Az új utópiák egyik szerzője, a francia Morelly kidolgozta az eszményi világ törvényszervezeteit. Mint mondotta, egy Ilyen világban „minden állampolgár a maga erejének, képességeinek és korénak megfelelően fog munkálkodni a köz javára". Ami a javak elnsztisának elvét illeti, Morelly hajlik arra a gondolatra, hogy szt az emberi szükségletekre kell alapozni. A társadalmi gondolat tehát sgéezen megközelítette a kommunizmus egyik legfontosabb alapelvének megfogalmazását. De nem tisztázódott a következő kérdés; mikor és minek az eredményeként jelenik majd meg az a rend, ahol törvénnyé válik a társadalmi tulajdon, ahol mindenki képességei szerint dolgozik és szükségleteinek megfelelően részesül a termelt javakból. Egyesek, mint például az angol Winstanley, a magántulajdonosi kapzsiságot fokról fokra korlátozó reformok bevezetését javasolták. Mások, például Babeuf követői Franciaországban, azt tartották, hogy egy összeesküvő csoport által előkészített forradalmi diktatúra segítségével lehet a célokat elérni. De még senki sem ismerte fel, hogy a kommunizmus törvényszerű fejlődési szakusz a társadalom haladásában. Igaz, a XVIII. század gondolkodói közül többen — például Concordat — eljutottak a fokozatos történelmi fejlődés gondolatéhoz, de ezt a fejlődést csupán úgy szemlélték, mint az emberek szellemi és politikai javainak fokozatos gyarapodását. Az új rend tehát még akkor sem lépett ki az álmodozások keretei közül. (Folytatjuk' A dél-vietnami hazafiak a szörnyű terror ellenére is fokozzák ellenállásukat. Fegyveres csoportok alakulnak és a Mekong deltájának nagy területeit már felszabadították. Ezeken a területeken új élet kezdődik. A felvételünk egy falusi iskolát ábrázol, ahol a felnőttek a gyermekekkel együtt tanulják a betűvetés mesterségét. A nemzetközi érdeklődés középpontjában az SZKP XXII, kongresszusának eseményei állnak. A világ valamennyi lapja vezető helyen ismerteti Hruscsov beszámolóját a' Központi Bizottság munkájáról, A kommentárok csaknem kivétel nélkül azt emelik ki, hogy Hruscsov a béke felé egyengette ez utat, nagy hangsúllyal a vitás kérdéseknek tárgyalások átjár» való megölte.) MILÁN VÁROS: VAJON VOLTAK-E MINDNYÁJÁN a bíróság előtt? Ezerkilencszáznegyenöt őta egész napjainkig számos kisebb-nagyobb fasiszta bűnös felett ítélkezett a bíróság. Egyik ilyen a Habarovszki-per is, ahol a japánok bakteriológiai háborújának előkészítői félen: ítélkeztek. Számos hasönlő per él még az emberek emlékezetében. Sőt még napjainkban is hallhatunk hasonló árgyalásokról. 1960-ban, az NSZK-ban Gottlieb Muzikant unterstrumführert ítélte el a bíróság. A háború befejezése óta hosszú Ideig sikerült hamis név alatt megbújnia. A több mint kétszáz ember gyilkosát életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtották. Számos német, olasz és egyéb fasiszta iparkodott kibújni a félelösségrevonás alól. Főleg Dél-Amerikát, Spanyolországot ős Portugáliát vélasz•ották búvóhelyül, ahol még hatalmuk idején pénzt és drága értéktárgyakat helyeztek letétbe. Franco Spanyolországában él például Scorzeny, aki morvaországl gyilkosságait Mussolini elrablásával tetőzte be, Mindenki előtt ismert a nemrég lezajlott Eichmannper. És Eichmannal kapcsolatban mindjárt felmerül a kérdés: Vajon minden fasiszta bűnösfölött Itélkeztek-e már? Nem, számos fasiszta bujkál még s kétes hjrek.kerkignek. hollétükről. Dicstelen vég A büntetést nem kerülte el Jlndrlch Jöcker, a lerezlnl koncentrációs tábor egykori parancsnoka sem. Elchmann elfogása után azt a hírt közölték a lapok, hogy Hitler helyettese Bormann reverendába bújva a Vatikánban él. 1960. szeptember 30-ón az a hír jelent meg az újságokban, hogy az argentin belügyminiszter parancsára, Bormannak vélve, letartóztatták Walter Flegei-t. Később kiderült, hogy a nyomozás rossz helyre vezetett. A későbbi hírek is arról tanúskodnak, hggy Bormann még él. Egy nyugat-német hetilapban, a „Revue“-ben Karol Liplkovsky azt állítja, hogy Bormannt 1945. május e 2-án látta magasrangú német 1 tisztek társaságában. Holott t Bormannt már előbb halottnak i nyilvánították. A l$p továbbá < azt állítja, hogy Bormann Olaszországon keresztül jutott ki Dél-Amerikába. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy G. Topolevškynek, az argentin diplomatának a kijelentése után, melyet Tel- Avivban rendezett sajtókonferencián tett Bormannal kapcsolatban — mely szerint a Brazília és Argentína határvidékén tartózkodik, — ez év május kilencedikén az NSZK kormánya Bormann kiadását kéri. Martin Bormann, a legfőbb náci bűnözők közé tartozott. 1941 óta a nácipárt irodájának vezetője volt és 1943-ban pedig Hitler személyi titkára. Valóságban a „harmadik birodalom" 2. számú hatalmassága volt, Kitartott Hitlerről egészen annak haláláig és csak azután tűnt el a Reichstag bunkeréből nyomtalanul. Hasonló módon tűnt el Henrik Müller is, a Gestapo hatalmassága. A bűnösök közül, akik eltűntek mindjárt a háború után, többek között még nem sikerült elfogni Alfred Naujoeks SS-ezredest, a náci titkos-szolgálat nagyhatalmú tényezőjét, továbbbá dr. Heinz Kammler mérnököt, a gázkamrák és a földalatti fegyvergyárak tervezőjét, Thilo SS hauptsturmführert, Méngele munkatársát, aki kísérleteket hajtott végre élő foglyokon, valamint Richard Glüks-t, a koncentrációs táborok -oejkglórheteilen inspektorát, Werner Blaukenberget, a hitleri kancellária titkos hivatalának vezetőjét, dr. Horst Schumann, magasrangú rendőr-funkcionáriust, valamint Fritz Katzmannt, a megszállt Lengyelországban tervezett vérengzések szervezőjét és másokat. Nyugaton azonban számos háborús bűnös elkerülte a büntetést és többet felmentettek a büntetés alól. Krupp már 1951-ben visszakapta vagyonát és ma már újra a nyugatnémet hadsereg rendelkezésére áll. Schachtot és másokat rehabilitáltak. Roeder és Dönitz admirálist büntetése letöltése előtt szabadon bocsátották és mindkettőjüknek az NSZK „Tengerészszövetségének" tiszteletbeli elnöki elmét adományozták. 1060-ban Roedernek már állami temetést rendeztek. 1960 nyarán Japánban, nem messze Nagoje városától emlékművet állítottak a már említett Tojónak és hat munkatársának, akiket 1948-ban kötél általi halálra ítéltek és kivégeztek. Nos, ez a valóság, Vannak még, akik a gyilkosokat ünnepük. Nevük kiejtésekor az embermüllók azonban csak gonosztevőkre, gyilkosokra gondol. özvegyek és árvák, kettétört életek szórják rájuk az átkot, Az esztelen háború vezéralakjai voltak és mind ilyeneknek soragk beteljesedett. dására szólított fel. Nyugaton természetesen jelentős helyet kapott a kongresszusi anyagok ismertetésében a Szovjetunió Kommunista Pártja első titkárának az a kijelentése, hogy a német kérdés megoldásában nem a határidők a lényegesek, hanem a békeszerződés mielőbbi aláírása mindkét német állammal. Ebben lehetőséget látnak arra, hogy a közeljövőben folytassák a New Yorkban és Washingtonban megkezdett eszmecseréket, amelyeket későbbi időpontban magasabbszintú tárgyalások követhetnek, immár a konkrét kérdések megvitatására. Hruscsov beszédében lehetőséget látnak arra is, hogy de Gaulle megváltoztassa álláspontját és ne váljék továbbra Is a tárgyalások, s így a kibontakozás kerékkötőjévé, A nemzetközi látóhatár megtisztulásának kilátásai úgy szólván egyedül a bonni vezetőket aggasztják. A szerdai nyugatnémet lapok a Hruscsovbeszámolót kommentálva kiemelik ugyan, hogy az előadói beszédet az enyhülés szelleme hatotta át és ennek nyomán minden valószínűség szerint magasabb síkon is megtörténik a kapcsolatfelvétel, de ezzel összefüggésben kifejezik Adenauer kormányának komoly ellenérzését, Bonn borúlátását csak az fokozza, hogy a választások után kialakult helyzetben a kormányalakítás változatlanul nehézségekbe ütközik, s igy a hidegháborús irányzat érvényrejuttatásának esélyeit csökkenti a nyugatnémet belpolitikai helyzet Ingatagsága. Mindenesetre már látható, hogy Adenauer már most igyekszik előkészíteni ellenoffenzivájét. Nyomatékosan kijelentette: amint befejezte a kormányalakítást, mihamarább szeretne találkozni Kennedy elnökkel. A kongresszus egyéb vonatkozásai viszonylag még kevés helyet kapnak a nyugati sajtóban. Ez egyébként érthető, hissen Hruscsov terjedelmes é6 tartalomban igen gazdag beszámolója alaposabb tanulmányozást igényel. Ez a munka,, á vezető kancelláriákban mái megkezdődött, s .ennek alapján a részlelesebbirt elemzóo^llást foglalások csupán az elkövetkező napokban várhatók. * * * A francia polgári sajtó is Hruscsov elvtárs beszédének nemzetközi vonatkozásait emeli ki. A Le Monde szerint Hruscsov kongresszusi beszámolója arról tanúskodik, hogy a Szovjetunió „elsősorban tárgyalás útján kívánja célját elérni.“ A lap kiemeli Hruscsov további kijelentéseit, hogy a nyugati hatalmaknál a helyzet megértésének bizonyos jelel mutatkoznak, és hogy a német probléma, valamint a nyugat-berlini kérdés megoldását kölcsönösen elfogadható alapon kell keresni. „A beszéd — állapítja meg a Le Monde — megerősíti a tárgyalás híveinek pozícióját anélkül, hogy lefegyverezné ellenfeleiket.“ * * * A bécsi polgári lapok Hruscsov beszámolóját ismertetve, elsősorban a beszéd külpolitikai részeire összpontosítják figyelmüket. A rádió-, televízió- és sajtókommentátorok többsége érezhető megkönnyebbüléssel állapítja meg, hogy egyes előzetes nyugati borúlátók véleményével szöges ellentétben Hruscsov beszéde enyhítette a jelenlegi feszültséget. A béé: Kurier szerda déli kladásána elsőoldalas főcímében „reménytkeltőnek“ minősíti Hrus ocov beszédét, és úgy vélek« dik, hogy a beszéd követkéz tében „a háborús veszély meg fékezettnek tekinthető". Rostock, az NDK legnagyobb kikötője: a szállítmány kirakása után új útra indul a svéd hajó.
