Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-10-03 / 40. szám
JIftI MAREK: CSITRI Piros sapka van a fején, kopott táskáját a hóna alá kapja és úgy elrohan hazulról, mintha égne a tőid a talpa alatt. Anyukája utána kiált, hogy megint nem tisztította ki a cipőit, de ő már az utca végén habotázik; esze ágában sincs ma cipőt tisztítani, talán holnap akarózik majd neki. de ma nem, ma nem ... Az utcasarkon mindig néhány fiúval találkozik. Iskolatársai, tehát teljességgel semmibe veheti őket. Rosszabb a helyzet kissé távolabb, amikor az a két ipariskolás rajztáblával elmegy mellette. Utána néznek, és ő úgy szégyellj magát, hogy a találkozásból semmi öröme sincs. Ha egyszer a lányokkal menne, nyugodtan ki merné rájuk ölteni a nyelvét. Egymagában ezt természetesen nem teheti meg, hisz érzi, hogy hogyan szökik arcába a vér. Megy tehát és úgy néz, mintha máshová tekintene és elég hangosan fütyörész, hogy lássák ... Egyszer gondolataiba merülve kavicsot rugdalt. Minthogy iskolájukból a fiúk kiabáltak rá, mesterien pontosan hozzájuk rúgta a kavicsot. De épp arra ment a két ipariskolás fiú és a szemüveges fiú cipőorral elcsípte a kavicsot és visszarúgta neki. ö gyorsan futásnak de úgy látszik, ilyen az élet. Amikor legkevésbé remélünk valamit, akkor hull egyenesen az ölünkbe. Váratlanul szembejött vel< a szemüveges fiú! És hogy k volt csípve! Hegyesorrú cipő ben és világos szűk nadrágba! volt, egyszóval gyönyörű volt és ami íő: egyedül volt. És i szintén egyedül volt. Most bizonyára történik vala mi, mondta magában, valam különös, valami szörnyen fon tos. • A fiú közeledett hozzá és ( fütyörószni kezdett. És mive ezzel sem tudta palástolni a zavarát, eszébe ötlött belerúgn a lába előtt ievő kavicsba. Amikor a kavics elrepült megijedt: ezt nem kellett volni tennem, még azt fogja mondani, hogy kezdegetek vele. Azi fogja mondáni... Mit is fog mondani, ha visszarúgja hozíám a kavicsot? Akkor elsüllyedek szégyenletemben! De a fiú átlépte a kavicsot és tovább ment. Ügy nézett, mintta őt egyáltalában nem látná Is szó nélkül elhaladt mellette. Talán azért, mert új cipője 'olt, vagy talán azért, mert már négiscsak felnőtt? Lehorgasztotta fejét és úgy ’onszolta magát haza. mintha ábai ólomból lettek volna. És nem döbbent rá, hogy eben a kegyetlen pillanatban taga is felnőtté lett. Ford.: OZORAI KATALIN A Minden még csak most kezdődik' című új szovjet film főszereplői, a vicinális építői: Cenka brigádmunkás (A. Demjanenko), Surka, a volt tolvaj (Szergej Gurzo), Jekatyerina Ivanovna, munkásnő (V. Vlagyimirovova), Sztyepan, a munkacsapat elnöke (Viktor Avgyusko) és Annuska, a közeli vízierőmű munkásnője (Ludmila Hityajevova). KARLLUDWIG Könyvkiutalás dűlőnek, fiatalembernek ? Az érzékekre hasson-e vagy az értelemre? Szépirodalmi újdonság legyen? Gazdasági tudományos szakkönyv? Esetleg humoros regény? — a hölgy szempillája bátorítóan repdesett. — Mit vásárolnak most általában? — kérdeztem. A polcokhoz mentünk, és felvonultak előttem Nyugat- Németország irodalmi gyönyörforrásai: — Alma Mahler-Werfel: Életem (egy értelmiségi feleségének csuda izgalmas vallomásai); Lawrence:Lady Chatterley (amelyből kiderül, hogy még Angliában is mindent legyőz a szerelem); Werner Colter: Kelet mínusz Nyugat annyi mint nulla (amelyből világossá válik, hogy a nyugati „szabad világ alkotó kezdeményezése, tudományos felfedezései“ nélkül, jaj de szánalmas helyzetben volna a Kelet); Most örülj, Berlin — szerzője Hans Scholz tmeleg elismerésre lelt ez a könyv a televízió klerikális irainál): Loht a egy koraérett ímerikai lány története (szintén bestseller, szívesen vásárol jók agglegények); Oliver Hassenkamp. Egy albérlő valomásat (pikáns könyvecske, izerzóje egy müncheni kabaré>an dolgozik); Mostar: Szigo■úan bizalmas világtörténelem sok szellem, humor, semmi orobléma). — Bocsánat — szóltam közbe — Strittmatter, Bredel nincs? Az ifjú hölgy elbűvölően mosolygott, mintha mulattatná cérdésem — Hát Brecht, Seghers, Soohov* — folytattam kérlelhe etlenül. — Hja úgy! — szaladt ki a szép hölgy száján. Egymás szenébe néz/ü ik mi ketten, nyulatnémetek. Ö aztán titokzaos mosollyal óvatosan körüllézett, és átnyújtotta nekem — Anders: Németország leg:obb borai című könyvét.. iramodott, hogy leplezze zavarát. Az ugyanis nagy titok, hogy: éppen az a szemüveges fiú tetszik neki, tudja róla, hogy Stányának hívják, és bosszantja őt, hogy sohasem megy egyedül. No igen, eszébe ötlik, mit is akar tulajdonképpen? öltse ki rá a nyelvét vagy találkozzék vele egyedül? És mi lenne, ha megszólítana? Lányok, azt mondta nekem: Jó reggelt, kisasszony! , És a lányok pukkadoznának az irigységtől. Tizennégyéves lányok ilyesmit szörnyen tudnak irigyelni. Holnap kitisztítom a cipőimet és felveszem a zöld szvettert. Senki sem tudja, hogy anyutól kölcsönzőm. Még anyu sem. És aztán szörnyű dolog történt. Egyedül ment haza az iskolából, már régen elbúcsúzott a lányoktól az utcasarkon kiáltozás és fütyörészés közepette. Már megbeszélték, hogy a számtantanárnőn ma ízléstelen korallgyöngy volt s a cseh nyelv tanára huszonhétszer mondta „tehát“. Most komolyan és kissé magára hagyva ment haza a parkon Kultúrhírek Eddig ismeretlen Rubensfestményra találtak Chaumont francia városban. A „P. Rubens 1635“ aláírású kép Krisztus megfeszítését ábrázolja. Az irodalmi Nobel-díj komoly esélyesei között emlegeti a svéd sajtó Erich Kästner német írót. Egyes lapok Kästnert tartják korunk legnagyobb szatirikusának. Szkíta és népvándorláskori cserépláblák, kancsók, harcífokos. bronz-karperec és íándzsahegyek kerültek elő Magyarországon Borsodmegyében egy kavicsbányában. Jiŕí Trnka és Rossellini nyerte a bergamól negyedik nemzetközi filmfesztivál aranyérmet. Prokofjev Háború és béke című operájával nyitja meg új idényét a Moszkvai Nagyszínház. Yves Montand újabb világkörüli útra indult: New- Yorkban szerepel először, majd az Egyesült Államokbeli turnéja után Japán következik. Jövőre Moszkvában Varsóban és Berlinben is fellép. a KonyvKiaao igazgatojanas helyettese személyesen foga iott! — Mester, remekül néz ki — kiáltott fel, mint aki kellemesen van meglepve. Sőt, ujjongás is csengett hangjában .. Majd pózba vágta magát, krá kogott, és megveregette a vál lám. — Mélyen tisztelt mester őszinte örömömre szolgál, hogy a kiadó vezetőségének nevében szívélyesen üdvözölhetem Önt hétéves szabad együttmüködé - sünk alkalmából. Különösképpen örömünkre szolgál az a körülmény, hogy Ön, igen kétes politikai meggyőződése ellenére is, szerepel honoráriumlistánkon. Ezt türelmünk, demokratikus gondolkodásunk és szabadságszeretetünk bizonyítékának tekintjük!... Mindamellett továbbra is álnéven kell írnia nekünk mulatságos történetkéket, minden problémától mentesen. Elegáns mozdulattal átnyújtott egy kézírásos papírlapot a kővetkező szöveggel: „Könyvkiadás. Figyelmünk jeléül a jubileum alkalmából, a kiadóvállalat vezetősége.“ Ezzel a kiutalással, amely — húsz márka erejéig — bármily könyv kiválasztására feljogosított, elmentem az előkelő, fényesen berendezett kábítószereket forgalomba hozó nyugatnémet kereskedelmi vállalathoz. Rendkívül, mondhatnám, fantasztikusan csinos, Jaqueline Kennedy frizurás, fiatal hölgy tüsarkú olasz cipőben libegett elém. Arisztokratikus, finom biccentéssel jelezte, hogy köszönhetek neki. — Lehet itt könyveket kapni? — érdeklődtem óvatosan, mire gyöngyházfényü szeme elhomályosult. • s hangja intim suttogássá mélyült: — Ajándékot óhajt vásárolni? Kedves feleségének? Barátjának? Ser-FEGYELEM Mint kisgyerek megunt játékszerének, úgy ront nekem s ízekre tép a vágy. ösztöneimmel farkasszemet nézek és versengünk, hogy ki bírja tovább. Szánalomból sem engedek magamnak, nem, mert lelkem a pokolra kerül, de mert erőre van szüksége annak, aki meg akar állni emberül. Oh, hitetlenség, adj erőt, bizalmat, tétlen vágyamból legyen akarat! Anyag, mutasd mindenható hatalmad, hogy megokoljam végre magamat. Mert hazugság, mit száz zsoltár s ezer bölcs mondás a mennyről fecseg és ígér. Csak egy igaz: a kommunista erkölcs s én ezt viszem, mint lobogót a szél. DALOS GYÖRGY A kis Marenka szolgálni jött Prágába. Az első nap reggelén a ház ura kézenfogta, elvitte a pékhez, megmutatta a Károly teret, végigsétált vele a Moldva mindkét partján és a Cerny-sörfözde előtt a lelkére kötötte, hogy innen — és csakis innen — kell hoznia a nemes italt. A kis Marenka okos, szöszke fejével mindenre csak bólogatott. Nem olyan nehéz az, hogy bele ne férne a fejébe És valóban: reggel, az előzetes menetrend szerint bevásárolt a fűszeresnél, a hentesnél, a péknél és habár Prága nem kis város, eltalált délben a CernysörfőzdéLe is. Már a sörösflaskót szorongatta, amikor katonafene szólalt meg a téren. A kislány a fülét hegyezte és mintha mágnes húzta volna az utcára. Zenészek jöttek és a rezes- ' bandával egy ütemre léptek az emberek is, akik ki tudja, honnan kísérik a meneteinket, Marenkát is elbűvölte a látvány és szinte táncolni szottyant kedve Végre, valaki kinyújtotta érte a kezét és megérintette: — Jöjjön vetünk, kislány! Es mert a zene olyan szépen szólt és mert a lábában már ott motoszkált a tánc ritmusa nem is kapaszkodott, hogy ne sodorja magával a tömeg, hanem szorosabbra fogta a fiaskó nyakát és ment a többiekkel. A kürtök és a trombiták tele szájjal nevettek, a cintányér csattogott, a dob még a lépésekkel is együtt koppant: a jókedv áradt hát, mint valami folyam. EDUARD BASS: el aeszel t kislány Jana Brejcbová a moszkvai II. Nemzeiközj Filmfesztiválon találkozott filmparinerével Vjacseszlav f \ihonov «oviét filmszínésszel, a Májusi csillagok Rukavicskin hadnagyával. Csak a harmadik nóta után <capta magát rajta, hogy várják ím az urak a sört. Rémülten !épte ki magát táncosa kezétől, felszaladt a járdára és elcomolyodott arccal várta, míg i csinnadratta elvonul. Amikor jgyedül maradt, félelem szoríotta össze szívét Szemben hatalmas, ismeretlen torony tört íz ég felé, mindenütt óriás raloták, a villamosok csilingellek, autók tülkölnek, bőgnek, a :onflisok kiabálnak, az embeek sietnek, csak Marenka állt örösflaskóját szorongatva •gyedül és tanácstalanul. For- 10tt jobbra, pislogott balra, de :sak nem jutott eszébe, honnan ott. Már párás lett a szeme és ■rezte, hogy pillanatokon belül tibuggyan a könnye. Már szipeíett-szepegett, és éppen a szenét töröigette pendelye szélével, amikor megszólította vaaki: — Mit keres, kislány? Hát ahogy hátrafordult, egy ól megtermett, piros képű endör állt előtte. • — Jaj nem találok haza - szepegte. — Elkísértem a atonazenét és most nem islerem ki magam — És hát... hol lakik? — Azt nem tudom, hogy hívók azt az utcát. — Mennyi ideje van Prágáan ? — Tegnap jöttem. — És hogy hívják a gazdáit? — Azt sem tudom. I Villáminterjú A csehszlovák néphadsereg napjának megünneplés! keretében ellátogatott hazánkba a magyar néphadsereg 60 tagú öntevékeny katonai népművészeti együttese. Szlovákiában Komáromban, Nyitrán. Léván és Bratislavában léptek fel — mindenütt forró siker kíséretében. Elbeszélgettünk tehát rövid interjú keretében a magyar katonaegyüttes vezetőjével. Kábán Bé'a alezredes elvtárssal és Berkes Péter sajtóelőadóval. — Nemrégiben járt nálunk a csehszlovák néphadsereg hasonló együttese — mondotta Kábán alezredes elvtárs — és mi örömmel adtuk vissza a látogatást, annál is inkább, mert hiszen ez a két nép további barátságát épít; a proletár internacionalizmus szellemében. Szlovákiában együttesünk még nem járt, magam sem. így tehát a szlovákiai körút számunkra újdonságot is jelent. Élmény volt számunkra a meleg, igazi szívből fakadó elvtársi fogadtatás. Ezt éreztük első felléptünk alkalmából Komáromban, ezt Nyitrán, mikor a Kultúra és Pihenés Parkjának nagy halijában léptünk fel, és általában mindenütt. Együttesünk kizárólag amatőrökből, olyan katonákból áll, akik eleget tesznek honvédelmi kötelezettségűknek és szabad idejükben szereplést vállalnak az együttesben. Műsorunk főként a népi elemekre épít. nem felejtve ki a szofnszéd népek, így a szlovákság népi kultúráját sem Jellege: a megváltozott élet. hiszen ezt a szocializmus által megváltoztatott új, békés életet egyaránt védi a csehszlovák és a magyar hadsereg. A mai katonaéletet főként tancjeleneteinkben érzékeltetetjük. Természetesen tarka műsort hoztunk a rajzoló katonától a katonaoúvészig. Azt a szeretetet, melyet a szlovákiai dolgozóknál és a csehszlovák katona bajtársaknál találtunk, sohasem fogjuk elfelejteni! MÄRTONVÖLGYI LÁSZLÓ — Honnan hozta a sört? — Azt is elfelejtettem. Ezzel megállt a rendőr tudománya. Fogas kérdés ez bizony. Alighanem érezhette ezt a kislány is, mert most végleg eltört a mécses Folyt, potyogott a könnye, a rendőr pedig tanácstalanul nézte. Egyszerre világosság gyűlt az agyában. — Adja ide azt a sört! A rendőr átvette a fiaskót, a tetején lefúita róla a habot, megnézte a színét, fontorogva beleszagolt. majd amikor így nem jutott eredményre, a szájához emelte és meghúzta. Nyelvével szakértő módjára végigtapogatta a szájpadlását, majd odafordult Marenkához: — A „Prímás“-tói hozta? Marenka szótlanul rázta a fejét. A rendőr ismét húzott belőle. Ismét tapogatta a szájpadlását. — Tán a „Senflók"-tói? — Nem. Dehogy. — Szedtevette, de furcsa — jegyezte meg a rendőr és újra megszopta a fiaskót. — Pedig ez nem az „U Fleku"-ból való! — Nem bizony — hagyta jóvá a lány —, valami más neve volt. Most már az utca komoly őre sem tudta hányadán tart, pedig a kitűnő ötletnek nyomra kellett volna vezetnie. Negyedszer is magasra emelte a fiaskót, de euben a villanatban kemény, katonás méltatlankodás horkant föl mellette: — Nem sül le a képéről a bőr? Szolgálatban, az utcán sörözget ? Elment a jó dolga? A rendőr feszes vig gázba rándult, összecsapta bokáját, sót balkezével a fiaskót nadrágjához csapva, jobbjával még tisztelgett is: — Kapitány úrnak alázatosan jelentem, nem a szomjúság miatt húztam meg a fiaskót... Ez a kislány eltévedt és nem tudja, hot lakik. Gondoltam, tán a sör nyomravezet ... A kapitánynak szemmelláthatólag nem volt ínyére a dolog. Szúrós, megvető pillantásokkal mérte végig a rendőrt, majd Marenkát vette szemügyre, aztán a bűnös sórösflaskóra került sor. Eközben ■elmagyarázták, mi történt Bosszankodott, dörgőtt -morgott és az sem tetszett neki, hogy most már körülállták az emberek. Hiába, itt tenni kell valamit, már csak a tekintély miatt is! — Adja ide azt a fiaskót! — röffent rá végül a rendőrre. A rendőr tisztelettudóan mozdult, s a kapitány úr. mit sem törődve az utca egyre szaporodó népével, szálához emelte és néhány kövér kortyot ereszlett le a gégéjén. Ahogy a nemes ital lecsúszott, fontolgatva, latolgatva pislogott a Lőport orony irányába, közben végignyalta szája szélét, majd szinte az ítélethirdető szigorúságával mondta — Ne csoportosuljanak, kérem. Maga meg vezesse haza a kislányt Ez az ital Černy-sörfőzdéből való.
