Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-09-05 / 36. szám

Milyen legyen a modern otthon? A mai modern be­rendezés. a múlt szá­/ munkban említett kombinált szobabú­jm: ;Y j tornak korszerű vál­•;vví i 1 tozata. A „moderni­,ns>. 1 ! záiás“ lényege abban áll, hogy a bútorda- ' r ^ ^ rabok könnyebbek, • ''TÍŤE'NSľ nincs meghatározva ._ egy „szobabútor", hanem a berendezést a szükség szerinti bútordarabok alkotják, amiknek nem kel! szigorúan egyformának lenni. Ennek nagy előnye, hogy nem kell mindent egyszerre megvásárolni, később pótolhatjuk a szükséges darabokat, komplettebbé tehetjük a szobát. Nem kell ugyanis félni, hogy ugyanolyan bútor már nem kapható s másféle nem illik a bútorhoz. Azelőtt pl. ^gy szobában az összes ülőbútorokat egyféle kárpittal vonták be, elképzelhetet­len volt, hogy valamilyen más színű vagy minőségű anyag rontsa a garnitúra összhangját. Ma viszont egy zöld rekamié előtti dohányzó asztalnál nyugodtan lehetnek a fotelek pl. sárgák vagy szürkék, vagy pl. az egyik sárga, a másik zöld, de más minő­ségű, mint amilyennel a rekamié van bevonva. A színeknek persze árnyalatban egyezni kell, hogy ne „üssék“ egymást, s épp úgy kell vigyázni a színek keverésére. Itt ugyanazok a szabályok érvényesek, mint az öltözködésnél. Terrakotta vagy -bordó, kárpithoz illjk a kék,, drapp,, szürke zöldhöz .a már ,em­lített sárga, szürke vagy bés. Ha egyszerre vásároljuk is a bútort, az ülőbútorok akkor is lehetnek különböző színűek, mert ez ízlésesen alkalmazva, hangulatossá teszi a szobát. A szekrényféléket illetően a modern megoldás több kisebb részből álló, külön-külön és együtt is érvényesíthető szekré­nyekre törekszik. Hogy miképpen állítjuk össze ezeket a része­ket, ill., hogy milyeneket vásárolunk, ez egyrészt a lakás nagy­ságától (van-e még máshol is ruhásszekrényünk), a szoba mé­reteitől (van-e egy elég hosszú szabad falunk) függ, de szere­pet játszik az is, mennyi könyvünk, vitrintárgyunk, stb. van, amiket a kombinált szekrényben kell elhelyeznünk. (Folytatjuk) kendő egyaránt megfelel. 2. A rövid menyasszonyi nagyon di­vatos. 3. A fazontól függ, kb. 5 m szükséges. 4. A menyasz­­szonyj ruha anyaga legyen masszív, tehát nagyon szép és divatos a csipke, továbbá a ma­deira és a taft. 5. Az egész ruhát alá kell bélelni tafttal. 6. A hosszúság lehet különböző, attól függ, rövid vagy félhosszú a ruha, 3—10 cm térden alul. 7. Cipő szükséges, szandál nem elegáns. „f EHÉB ŐSZI­RÓZSA“: Az el- I jegyzésen elegáns ij világos szövet- í vagy selyemruhát viseljen, aszerint, milyen idő lesz. A vőlegénye esa- i ládjának nem kell ajándékot vennie., csak esetleg a vőlegénynek, de ez sem fontos. Helyesnek ta­láljuk, ha az esküvőre kiskosz­tümöt, Jll. kompiét csináltat. Itt közlünk egy egyszerű és divatos kompiét (ruha, hozzávaló kis­­kabáttal), amelyet később is jól kihasználhat. Santungból nem ajánljuk, mert gz októberre egy kicsit vékony lenne, hanem ripsz vagy vékony, krémszínű szövet szép és praktikus" is lenne. A kalapjára kis fátyolt tegyen. „BOLDOG MENYASSZONY": Későn írt ahhoz, hogy modellt közölhettünk volna. A válaszok: 1. A csokor- vagy hosszú nyak­„F. JÓZSEFNÉ": A rozsda a nedvességtől képződik, te­hát valószínűleg nedves a lakás. A következőképpen védekezzen ellene: vasalóval melegítse fel a sodronyokat, azután kenje be ritka szövé­sű rongyocskába csavart viasszal, a képződött viasz­réteget durva konyhasóba mártogatott rongyocskával törülje le. A só és a viasz keveréke — amelyen még néhányszor áthúzzuk a va­salót — véd a rozsdásodás­­tól. Kezdő háziasszonyokhoz A régi, ű. n. „jó háziasszo­nyok", akik a főzésen, illetve a háztartás vezetésén kívül semmi mást nem csináltak. nemcsak abban vetélkedtek egy­mással, ki süt vagy főz jobban, hanem abban is, milyen bonyo­lult „remekműveik" elkészítése. Órákat töltöttek a konyhában l^f'kötötí modellek Szép, divatos és jól kihasználható iskolasiyettor. Eredeti színezé­se: feher-sötétkék, de szépet mutat fehér-pi­ros, szürke piros, bés-zöld, stb. vál­tozatban is. Jel­­magyarázat: ürés kocka — fehér, x — színes. A FARKASGYEREK Ezerkilencszázötvenhat óta Észak-India Laknau nevű vá­roskájának egyik kórházában érdekes eset foglalkoztatja az orvosokat. Egy farkasbarlang­­ban talált fiúgyereket gyógyí­tanak. Pár évi önfeláldozó munka árán sikerült elérni, hogy ma már a fiúcska nem jár négykézláb és táplálékát is nofmáüs módon fogyasztja el, vagyis a kezeit is használni tudja. Ennek ellenére Ramu, — ahogyan a fiút elnevezték — még távol áll attól, hogy em­bernek számítson. Járása még bizonytalan és beszéde is csak nehezen érthető. Az orvosok szerint még néhány évet igény­be vesz, amíg teljesen leveti azokat a szokásokat, melyeket a szűk farkasbarlangban az állatok között felvett. Hogy mi­lyen módon került a gyermek a farkasok közé, azt nem lehe­tett megállapítani. Hasonló eset történt 1959- ben Törökország déli részén egy hajtóvadászat alkalmával, melyet farkasok ellen rendez­egy-egy ilyen „remekmű" elké­szítésével, s a „dicsőséghez" az is hozzátartozott, hogy „egy percre le nem ültem". És éppen ez az, amiről most be­szélni akarunk. A mai háziasszony, a dolgozó nő munka után vagy délutáni műszak esetén munka előtt végzi el a háztartási teen­dőket. így ter­mészetesen már eléggé fáradt, vagy erejét a dé­lutáni komoly munkára kell „tartalékolni" ezért nemhogy nem szükséges, de nem is aján­latos a konyhai munkákat állva végezni. Fölösleges azt hozni kifogás­nak hogy „már megszoktam", mert kényelmünk, sőt egészsé­günk érdekében ismét meg le­het szokni pl. ülve tisztítani a krumplit és mindennemű zöld­séget. húst „panírozni", stb. Használhatjuk a rendes kony­haszéket, de megéri a költséget az is ha egy magasabb kony­haszéket szerzünk be. Meglát­juk, lele annyira sem leszünk fáradtak, s nem kell félni, hogy ezáltal „rossz háziasszonyának számítunk. Végezzünk bátran minél több munkát ülve! A va­salás, pl, ami állva elég kime­rítő, ha ülve csináljuk, pihenés­nek számít. Lábaink bizony megérdemlik a kíméletet, hiszen előzőleg nyolc óra alatt már eleget „dol­goztak" a mezőn, gyárban, üz­letben vagy bármely munkahe­lyen. tek. A vadászok egyszer csak furcsa harlgra lettek figyelme­sek. Ez a hang nem hasonlított a farkasok üvöltéséhez. A va­dászok közelebb kúsztak a bar­lang bejáratához. Szemük elé furcsa látvány tárult. Egy kö­rülbelül 12 évesnek látszó fiú, akinek testét hosszú, bozontos szőr borította, összegöngyólöd­­ve hevert a földön. Védekező ösztöne egészen más volt, mint az állatoké. Ha vért látott, leír­hatatlan izgalom vett rajta erőt. Különböző nevelési mód­szerekkel igyekeznek belőle embert faragni. így ismétlődött meg a régi római legenda Romulus? és Rémuszról, akiket a hit szerint egy anyafarkas szoptatott és nevelt fel. Ilyen és hasonló le­gendák a népek történetében gyakran felbukkannak és nem­zedékről, nemzedékre szállnak, új fantasztikus részletekkel ki is bővítik azokat. Ezek közül a mondák közül a'Iegelhihctőbbet negyven év­vel ezelőtt egy Indiában járt misszionárius mesélte el. 1920- ban felesége kíséretében a midnapuri őserdőt járta. Mene­telés közben arra lettek figyel­mesek, hogy három farkas és két furcsa alak, akiknek majd­nem emberi vonásaik voltak, egy barlangba másztak be. Pár nap múlva expedíció indult az érdekes lények előkerítésére. A farkasok fogadott gyerme­keiket elkeseredetten védték, így elsősorban azokat kellett megölni, hogy utána zsákmá­nyul ejthessék a két furcsa lényt. Ez sikerült is. Az elfo­gott lények nyolc év körüli leánykák voltak. Ezeket azonnal beszállították a midnapuri ár­vaházba és a legmesszebbmenő gondossággal ápolták őket. A leánykák nappal aludtak és éjjel üvöltöztek. Négykézláb futottak és az ételt a tányérból kinyalták. Az egyik nem bírta sokáig a fogságot és néhány hónap múlva elpusztult. A má­sik hozzászokott új életmódjá­hoz. Nevelői legnagyobb örö­mére érdeklődni kezdett kör­nyezete iránt. Utánozta a kö­rülötte lévők mozdulatait, le­szokott a négykézlábon való járásról és rendes főtt ételt fogyasztott emberi módon. Ér­telme is fejlődésnek indult, már szépen haladt a leányka az emberi életmód felé. amikor járványos betegség ütött ki a faluban, melynek ő is áldozata lett, 17 éves korában meghalt. Nyolc éves lehetett, amikor el­fogták és kilenc évet töltött emberek között. Ha ezeket a történeteket el­olvassuk, önkéntelenül felme­rül bennünk az a gondolat, hogy a híres angol író Kipling mesebeli alakja élt-e? A fele­letet maga Kipling adta meg kérdésünkre az első világhábo­rú afatt, amikor baráti köre el­ragadtatva beszélt könyvéről, melyét Indiáról irt. Igen,— Kipling Mowlingja élt. Bengália őserdeiben nem megy ritkaság számba gyerekek eltűnése és vadállatok által való adoptálása. Érthető ugyan, hogy a vad­állatok által elrabolt gyerme­kek meséjének valószínűségét tudományos alapon kétségbe vonják, de tények bizonyítják egyes esetek igazságát. Ezzel kapcsolatban a tudósok két kérdéssel foglalkoznak. Az egyik: hogyan lehetséges, hogy Romuluszt és Rémuszt szoptató anyafarkas bronzszobra Rómában. a vadállatok, melyek az ember­­rej állandó harcban állnak, mégis ilyen kegyesek azok gyermekeivel szemben. A má­sodik: hogyan lehetséges, hogy emberi lény, a gyermek annyira el tudja veszíteni állati környe­zetben alaptulajdonságait. Cikkünkhöz mellékelt képünk bizonyltja, hogy ezek a mondák sokszor igazságon alapulnak. A kis farltasgyereket, akit 1956-ban Indiában találtak, ápolónője és orvosa vezeti... lépésről, lépésre vissza az em­beri életbe. K. É. OMAN Y cs a technika VILÁGÁBÓL & MENNYI SZÉNHIDRÁTOT ÉS Modern bioárammérö műsze­rekkel és a vérelemzés új mód­szerével tanulmányozták az emberi agy oxigén- és vérellá­tását. Az eredményekről a ku­tatói a Wiesbaden! orvosgyűlé­sen számoltak be. Eszerint a felnőtt ember agyának minden 100 grammjára percenként 58 köbcentiméter vér jut. A gyer­mekek agyának bőségesebb a vérellátása: eléri a 100 köbcen­timétert is 100 grammonként. Az agy idegsejtjei összeségé­nek oxigénfogyasztása átlag 3,7 köbcentiméter percenként. A szív által szivattyúzott egész vérmennyiség 1/5-1/6-od részét az agy veszi igénybe, bár ennek a testhez viszonyí­tott súlya meg sem közelíti ezt a hányadot. Asz agy napi fo­gyasztása 115 gramm szénhid­rát, amelyet 75 liter oxigén felhasználásával éget el. E szervünk oxigénkészlete min­den percben tizenegyszer cse­rélődik. OXIGÉNT FOGYASZT AZ AGY? Bár az agy elektromos műkö­dését mérő készülék feltünteti a különbséget az alvás és az ébrenlét közt, az oxigén- és vérellátás mindkét esetben egyformái Normális szükség­leten felül az agy nem fogyaszt sem vért, sem oxigént, akkor sem, ha nagyobb a „kínálat“. A vérből ekkor is csak annyi oxigént von ki. amennyi műkö­dése zavartalan lebonyolításá­hoz szükséges. Ha a vérellátás egy bizonyos minimum alá csökken, ez be­tegséghez vezet. Ennek tünetei: fejfájás és szédülés. Idős korban az agy oxigén- és vérellátása lényegesen csök­ken. Ez azonban egymagában még nem tekinthető betegség­nek. Ez azzal függ össze, hogy az idegsejtek egy része idős korban elpusztul, és ennek megfelelően az agy szükséglete csökken. (Die Welt) Tolóajtós autók A statisztika szerint évente sok ezer balesetnek az az oka, hogy a gépkocsiból kiszálló utas vagy vezető kilöki az aj­tót, mielőtt megbizonyosodott volna arról, hogy nem jön-e közvetlenül mögötte előzni akaró másik gépjármű. A ki­nyitott ajtóba ütköző gépkocsi súlyos balesetet okozhat. Ennek lehetőségét a német DaimlerTBenz gyár gépkocsi­­tervezői úgy akarják kiküszö­bölni, hogy pántokra függesz­tett ajtók helyett görgős toló­ajtókat alkalmaznak. A tolóaj­tók zárt állapotban a gépkocsi oldalfalával egy szintben he­lyezkednek majd el, kinyitás­kor pedig felszabadul az egész ajtónyílás. (Industriekurier) IswUt gvz LsUolO'p 4z iskolaév megkezdésével a szülök szeretik „kiru­­házni“ gyermekeiket, ki­csiket és nagyokat egyaránt. Ez helyes is. A diáklánynak — ele­mista vagy főiskolás — szük­sége van ú. n. iskolaruhákra, amelyek minden téren megfe­lelnek a követelményeknek. Hogy ez mit jelent ? Nem lehet akármilyen ruhá­ban iskolába járni. Legmegfele­lőbb a mintás, — kis- vagy nagykockás, spricces, stb. — anyagból készült ruha, ami jól bírja\a, „strapát“. A fazon le­gyen kényelmes; a szoknya le­het hálókba rakott vagy hú­zott, lehetőleg zsebekkel. Fris­síti és egyben igazi iskolaru­hává teszi a fehér gallér, de praktikus, ha alatta a sajátjá­ból is van egy gallér. Szép iskolaru­ha, pepita vagy kockás anyag-' ból, bó szok­nyával. A saját anyagjából ké­szült gallért fe­hér pikégallér fedi, de pepitá­ra csinál tatha­­ŕunk pl. piros­ból is, ez is élénkíti a ruhát és előnye, hogy nem piszkol.ö- ^ dik. Érdekes az eleje gombolá­sa. es het jf**- • < jüffk."* Iskolaruha — f nagyobb diáklá­­|i ayoknak — | spricces anyag­­íj bó] készül. A I szűk szoknyát a zsebeket rej­tő két hói bőví­ti. Az elejét két legombolt zseb­pánt díszíti, az ujjak manzset­­tában végződ­nek. iásik kedvelt iskolai öltö- IY/1 zék a szoknya-blúz, ill. pulóver. Praktikus, mert a szoknyát különböző blúzokkal szvetterekkel felváltva le­viselni. Kisebb diáklányoknak igen ajánlatos iskolába ujjatlan, köpenyszeru kötényt viselni. Óvja a ruhát és jól öltöztet. A képeinken lévő kötények sötét­kék anyagból készültek. Az el­sőt — a derekben gumibefiízés­­sel — a nyaknál és zsebeken hímzett piros pettyek (farkax­­fog is lehet) díszítik. A mási­kat a mellrészen és zsebeken piros pánttal készítjük. Elemista kislányt sose en­gedjünk iskolába kötény nél­kül. Részükre megfelelnek megszokott tarka kötényeik, csak ne keveriük a ruha és kö­tény mintáit. Ne viseljen a gyerek kockás ruhához pettyes vagy virágos kötényt, hanem egyszínűt (esetleg másszínü díszítéssel), egyszínű ruhához viszont szépet mutat bármilyen mintás kötény. A lágyon helytelen, ha a l\ gyermeket kinőtt, régi ,ünneplő’ ruhájában küld­jük az iskolába. A bársonyruha, még ha a legegyszerűbb is, nem való iskolába Ugyanígy ne tévessze össze a nagy diáklány az iskolát a bálteremmel, azért, hogy már nem divatos kisesté­­lyijét clhordja. Ez igen csúnya, ne feledkezzünk meg róla. T71 s még valamire kell vi­­i'j gyázni. Az iskoláslány szép és ízléses öltözteté­sét nem szabad összetéveszteni a cifrálkodással. Nem szabad engedni, hogy a diáklány leg­főbb gondja az öltözködés le­gyen, hogy állandó témáit a ruhák képezzék, aminek gyak­ran a tanulás is kárát látja. Egyes iskolákban bevezették a kőtelező köpenyviselést, ami nagyon helyes, mert néha a lá­nyok valóságos divatbemutatót rendeznek az iskolában. Kö­vetkező számunkban néhány csinos köpenymodellt közlünk. Ami a tanulást illeti, ahhoz csuk ennyit: tanuljunk mind­járt szeptem­­bértől kezdve rendszeresen, készüljünk órá­ról órára, ne­hogy év közben „meglepetések" érjenek. Tart­suk mindig szem előtt a régi igazságot: Nem a tanár­nak tanu­lunk, a jó je­gyekért, hanem magunknak. A szocialista tár­sadalom mű­velt, sokat tudó embereket kö­vetelj Az alapot az ' ' iskolában kapjuk. Igye­kezzünk tehát, hogy a most megalapozott alapra még so­kat építhessünk ŰJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden Kiadja a Smená, a CSIS2 Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztő­ség és adminisztráció, Bratislava. Pražská 9 — Telefon 445.41 — PostatlOk 30 — FÓ»/M-ke»/ié S/ők* József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01, Bratislava, ul. Nár povstania 41. — Előfizetés egy évre 51,20 — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. Kéziratokat nem őrzunk meg és aem adunk vtsaca. K—05*11322

Next

/
Oldalképek
Tartalom