Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-06-27 / 26. szám

Befejeztük az oktatási évet Most, amikor az 1960—61-es oktatási évet lezárjuk, vessünk egy pillantást hátra és tegyük mérlegre, vajon meg lehetünk-e elégedve az oktatási év ered­ményeivel és mit tegyünk, hogy a következő évben még jobban emeljük az ifjúság ideológiai, politikai és általános műveltség gének a színvonalát. A tőketerebesi járásban 168 kört szerveztek, ezeket 3800 CSISZ-tag és szervezetlen fia­tal látogatta. MILYEN EREDMÉNYEKET ÉRTEK EL7 Az oktatási év a járásban igen kedvező körülmények kö­zött folyt le, a CSISZ egyes alapszervezeteiben, mint példá­ul Kisujhelyen a borászati üzem mellett működő CSISZ-alap­­szervezetben, a gálszécsi, tőke­terebesi és csörgői tizenegy­éves általános iskola mellett működő CSISZ-alapszervezetek­­ben igen szép eredményeket értek el. Sok faluban, mint pél­dául Brančban nem gondoskod­tak az oktatási év alapos elő­készítéséről, ezért a körök te­vékenysége teljesen megszűnt. A CSISZ upori alapszervezeté­ben nem működött a Tanulunk a pártról kör, mert a propa­gandista segédkönyveit a pénz­tárosnő magánál tartotta. Azt sem mondhatjuk, hogy Vajči­­cén, Hranon jól működött a CSISZ-szervezet, hiszen az ok­tatási évet sem készítették elő. Slivnikban, Hriadkyn és néhány más CSISZ-szervezetben se ké­szítették elő az oktatási évet. Ebből láthatjuk, hogy sok fa­lusi szervezet nem teljesítette a CSISZ KB oktatási évre vo­natkozó határozatát, úgy lát­szik nem tulajdonítanak na­gyobb fontosságot annak, hogy a fiatalok művelődjenek, ta­nuljanak és emeljék politikai fejlettségüket. MIT TEGYENEK? Ha a CSISZ szervezetei a já­rásban jobban akadják teljesí­teni a CSISZ KB 1961—62-es évre vonatkcfeó határozatát, akkor bizony a propagandisták­nak sokkal jobban kell igye­kezniük, nagyobb gondossággal kell előkészíteniük az oktatási évet. Hogyan fogjanak hozzá? Már most, az oktatási év lezá­rásánál lássanak hozzá az új év előkészítéséhez. Az oktatási év lezárásánál ne csak azt ál­lapítsák meg, hogy milyen hiá­nyokat észlelnek, hanem mér­legeljék azt is, hogy miért kö­vették el a hibákat és gondol­kozzanak azon, hogy a hibákat hogyan lehetne kiküszöbölni. Többek között Brančon, Vajči­cén és még más helyeken is megszűntek a körök működni. Többnyire azért, mert a CSISZ falusi szervezeteinek vezetősé­gei nem is igyekeztek meg­nyerni a fiatalokat és nem tö­rődtek a szervezeten kívül ál­lókkal. Sok helyen egyetlen egy CSISZ-tagot sem ajánlottak a pártoktatási évre. Hol a hiba ? A legtöbb esetben a CSISZ ve­zetőségeinek egyáltalán nem is volt áttekintése arról, hogy kit lehetne a kör számára meg­nyerni és ki jöhetne számítás­ba a pártoktatási évre. MIT KERÜLJÜNK EL? Az oktatási év sikere attól függ, hogy a propagandista mi­lyen gondosan készíti elő az évet. Ha nem használ segéd­anyagokat és nem igyekszik változatossá és érdekessé ten­ni az előadásokat, akkor a kör tagjainak igyekezete lanyhul és lassankint abbahagyják a kör látogatását. A tőketerebesi já­rásban rendszerint a tanítók veszik át a propagandisták sze­repét. A jó propagandistának alaposan fel kell készülnie az oktatási évre és ezért nagyon fontos, hogy a propagandisták szemináriumokat látogassanak. Amikor a fiúkat és lányokat a körökbe beosztjuk, mindig le­gyünk tekintettel korukra, szel­lemi fejlettségükre és érdeklő­dési körükre. A fiatalok csakis az olyan körben érzik majd jól magukat, ahol az előadásokat megértik és ahol a kör tagjai­val körülbelül egyforma szelle­mi színvonalat érnek el. A CSISZ-szervezetei a köröket a szükségletek szerint szervez­zék meg JOBB ELŐADÁSOKAT! Sokkal bátrabban lássunk hozzá az előadási tevékenység megszervezéséhez. Még nagyon sok fiatal a vallási tanítások befolyása alatt áll és erős el­lentétbe kerül az iskolai neve­léssel. Nagyon helytelen, ha a fiatalokat kételyek között hagyjuk és nem harcolunk az­ért, hogy kiépítsék a materia­lista világnézetet. Csak kevés szervezetben, mint például Kuzmicén, Hrčelen tar­tottak előadásokat arról, ho­gyan kell társaságban viselked­ni. Ebben az évben az emberi­ség történetében nagy ese­ményt éltünk meg: az első em­ber körülrepülte a Földet. Eb­ből az alkalomból valóban al­kalom nyílott, hogy rámutas­sunk a szovjet tudomány és technika kiváló eredményeire. Megállapítottuk azonban, hogy a falvakban alig van olyan fa­lusi szervezet, amely beszélge­tést rendezett volna a kiváló szovjet technikai sikerekről. Talán azt hiszik, hogy ezek az események nem érdeklik-a fia­talokat? Tévednek. Jól tudjuk, hogy mindenütt a legnagyobb érdeklődéssel kísérnék az ilyen előadásokat. Ezért igyekezzünk pótolni az eddigi hiányokat és vegyük igénybe a Politikai és Tudományos Ismeretek Társa­ságának kerületi lektorait, szí­vesen segítenek. MICHAL HAVRAN UJ ISKOLÁBAN Nagy ablakokkal ellátott tá­gas új iskolában feszült figye­lemmel hallgatják az elméleti oktatást a szepsi tizenegyéves iskola növendékei. Pilien Ondra tanár Micsurin t.ermészetátala­­kító munkájáról beszél. Magya­ráz növendékeinek, milyen ki­tartó munka kellett ahhoz, hogy Szibéria hűvös tájain, ahol aze­lőtt. csak bozót nőtt, meghono­sodott a szebbnél szebb gyü­mölcs. — Először a délvidékről ide­hozott fiatal csemetéket ültet­te, mert fiatal korában a fa könnyebben alkalmazkodik a talajhoz, éghajlathoz. Ez a mun­kája is eredménnyel járt, mert a beültetett csemeték nemso­kára teremni kezdtek, mégpe­dig nagyon szépen. De jöttek a szigorú, mindent megfagyasz­tó telek. A gyümölcsfák nagy része kifagyott. Ami megma­radt. az is csak sínylődött azu­tán. A meleg vidéken és jó földben nevelt csemete alanya nem bírta ki ezt a nagy meg­próbáltatást, Micsurin ekkor azt gondolta, jobb lenne, ha az itteni vadócba oltaná a délvi­déki nemes fajtákat. Kies hegy­oldalról hozott vadócot és azt oltotta be a kísérleti fajtákkal — magyarázta a tanár. — Ez már bírta az időjárást és a talaj viszontagságait, de a legtöbb évben lefagytak az igényes fák virágai, amikor pedig mégis megmaradt valami belőlük, a gyümölcs megbetegedett és színe, íze meg sem közelítette azokat a jó tulajdonságokat, amelyekről a fajtát eredeti ha­zájában ismerték és kedvelték. Ezután tért rá a nagy termé­szettudós a melegvidéki nemes és a szibériai félvad gyümölcs­fák keresztezésére, hogy az ot­tani edzett vadócra nagyon jó tulajdonságú új fajtát olthas­son. Ez a munka már igen nagy sikert hozott, amit az egész világ megcsodált. Azután kö­vetkezett a gyümölcsfák több­szöri keresztezése, vagyis az, amikor az apanövény és az anyanövény is hibrid. Igen nagy szerencsével járt a fajok kö­zötti keresztezés is; almát kör­tével, cseresznyét szilvával és egyéb gyümölcsfajt kereszte­zett egymással A diákok egyre jobban elmé­lyültek az előadás hallgatásá­ban s nem csoda, ha az ilyen tárgyú oktatás gondterhessé tette az arcokat, hisz a szakis­kolák növendékei sem értenék meg ezt könnyen, mert az ilyen anyag befogadása szakmai tá­jékozottságot kíván és gyakor­lati tapasztalat is szükséges hozzá. A tanóra másik részében megváltozott a diákok hangula­ta. A lányok mosolyogva és ügyes kézmozdulatokkal palán­­tálták a karalábé- és káposzta­palántákat a fejessaláta közé, hogy egy éven ne egy, de két, sőt három termést nyerjenek ugyanarról a parcelláról. Minden lány ügyesen végzi feladatát, de Prógner Margit és Horvát Teréz már úgy dolgozik, mintha tapasztalt kertész len­ne. A biológiában is jelesek. A fiúk oltogatnak. Viszlai András kezében úgy mozog az oltóbicska, mint orvos kezében az operációs kés. Társai tekin­tete egy pillanatra sem tűnik máshová, és a tanár is megelé­gedéssel figyeli a fiatal oltó­mestert. Eddig majdnem min­den oltványa megfogant. De a növekedésben már nagy az el­térés. A kajszibarackot szilvavadó­­cokba és saját magjáról nevelt csemetéibe oltják. Vadóc szil­­vafajtákon jobban, erőteljeseb­ben nő a barack, saját vadócán gyengébben, elsatnyul, mert a kajszi gyökerei igényesebbek, olyanok, mint Micsurinnak azok a délvidéki csemetéi, amelyeket kísérletképpen Szibéria hűvös tájain ültetett el. A diákok előtt mint derengő hajnal, úgy világosodik meg fo­kozatosan az elméleti oktatás tárgya a tapasztalás révén. Ez az új iskola, a szocializ­mus iskolája. Nemcsak az épü­let új, de az oktatás is. Meg­változnak benne az emberek és az emberek keze nyomán meg­változik a természet is. CSURILLA JÓZSEF A középszlovákiai kerületben impozáns keretek között ren­dezték meg a fiatal technikusok kerületi szemléjét. Beszter­cebányán a pionírházban 100 pionír politechnikai készítményeit mutatták be a közönségnek. Ilyen szép vitorlázó-repülő modelleket is kiállítottak. r Elzárás az iskolákban „Fő feladatunk az volt, hogy lelkiismeretesen tanuljunk ... “ A gépipari iskolában a CSISZ évzáró gyűlésein mindenütt így kezdték a beszámolókat. Bohuš Pieš „reménytelen esetnek“ látszott. Két tárgyból állt bukásra. Igyekezett a fiú, de sajnos nem ért el ered­ményt. Az iskolában több ilyen „eset“ volt. Juraj Petrík véd­nökség alá vette Bohušt. Még vagy 20 ésetben a jó tanulók behatóan foglalkozni kezdtek a gyengébb tanulókkal. Matemati­kából, elektrotechnikából és történelemből álltak a legtöb­ben rosszul és ezért tankiegé­­szítő-köröket szerveztek, ahol az anyagot alaposan átvették. Hogy milyen eredménnyel? Ezt abból látjuk a legjobban, hogy Bohuš Pieš már sohase jön zavarba, amikor a CSISZ tagsági gyűlésén az előmene­telt értékelik ki. Csakis a CSISZ-tagoknak köszönhető, iiogy a leggyengébb 5 tanuló most már a kimondottan jó tanulókhoz tartozik. Fél évben az egész iskolában öttized szá­zalékkal javult az előmenetel és most még további sikereket jegyeznek fel. Az iskolaév vé­gén becsukják a tantermeket, és a diákkollektívák nem bú­csúznak el egymástól. Majd­nem az egész szünidőt együtt töltik. A Kis-Kárpátokban majd sátortábort vernek. A szüksé­ges kellékeket a műhelyekben saját maguk készítették el. A turisták köre a Magas Tátrába indul nagyobb túrákra, részt vesznek a Rysy megmászásá­ban és Lengyelországba is át­mennek. Egy másik 25 tagból álló csoport német diákok meghívására Németországba, Kari Marx Stadt-ba megy, ahol gyakorlati kiképzésben része­sülnek és tanulmányi kirándu­lásokat tesznek a Német De­mokratikus Köztársaság na­gyobb gépüzemeibe. íi& Urnái/*/ (iíiáfyo-m&áfy&aiís Ahol a hatos és hetes villa­mos a Malomvölgyi útról széles ívben Kcftolyfalu felé kanyaro­dik, ott kezdődik Bratislava látványosság számba menő fü­­vészkertjenek telepe. Különben sem lehet eltéveszteni, a pa­lánk mögül kimagasló gyer­tyán-, ezüst- és lucfenyők glédája már messziről jelzi az utat a bejárathoz. Aki még nem tfitta, nem bánja meg, ha ve­tünk tart. A telep területének elülső ré­sze a század elején magántu­lajdon, az olasz származású Lanfranconi-család díszparkja volt. Azóta nagyot lendült az idő kereke: a hét lakatra zárt vaskaput kimarta a történelem rozsdája. Ma tárva-nyitva áll mindenki számára, sőt a kőbá­nyák tényleges dolgozói is kipi­henhetik fáradalmaikat az ár­nyas padokon és sétányokon. A kéttornyú kastélyban a Ko­­menský Egyetem természetrajzi fakultásának rektorátusa nyert elhelyezést. Itt rendezték be továbbá a különböző laborató­riumokat, a központi herbáriu­mot, a tudományos dolgozók munkatermeit. Innen irányítják a botanikusok a munkamene­tet, hogy évről évre gazdagabbá és tanulságosabbá varázsolják a virágrengeteget. Felkeressük Tóth István fő­kertészt, aki kérdéseinkre kész­ségesen szolgál felvilágosítás­sal, majd körülvezet bennünket a telepen. Az egykori gazdasá­gi épületeket a füvészkert dol­gozói és családjuk számára csi­nos lakóházakká alakították át. Közöttük lomhán kanyarog a telep déli oldalán a Dunába ömlő Vydrica vagy Vödric-pa­­tak. így a lombos háttérből ki­­fehérlö személyzeti házikók fes­tői látványt nyújtanak a mere­dek partokon. Harangvirágok következnek. Ibolyákéit, gyűszű nagyságú, közönséges vadvirágok, amilye­neket százszámra látni erdőn - mezőn egyaránt. De tőszom­szédságukban — tanulmányi összehasonlítás céljából — nya­lábszámra bólogatnak felénk nemesített testvérkéik: tejfe­hér, égszínkék és halvány ró­zsaszínű, öklömnyi nagyságú díszharangvirágok. És a virág­ágyak alakjában szándékosan semmi rendszer, semmi ará­nyosság. Mintha a természet szeszélye kertészkedett volna, vagy az esti szellő fuvallata hintette el volna magvaikat aszimetrikusan — és mégis a legtökéletesebb rendszer, az örök természetnek mindent összehangoló harmóniája sze­rint ... Be szeretnék kertész lenni, ilyen Tóth István-féle mesterkertész! A harangvirágokhoz hasonló­an egymás után felfedezzük többi „ismerőseinket" és elcso­dálkozunk azok furcsa változa­tán. Van itt narancsszínű mar­garéta, hajnalpiros katángkóró, sót fekete pipacs is, a kerti vi­rágok tengernyi színárnyalatá­ról nem is szólva. Megtekintjük még a kis százszorszépek tarka seregét, majd sással, békanyál­lal, sárga nupharral és víziró­zsákkal borított vízfelülethez Messze van az Amazon folyam, Brazília őserdői között kanya­rog. Az onnan származott Viktoria regia azonban virágot nyit és óriási leveleket fej­leszt nálunk is, persze megfele­lő feltételek kö­zött. 5—6 éves gyermekek akár csónakázhatná­nak is viaszos­szerű levelein a nyugvó tó tük­rén. érünk. Ez a füvészkert mester­séges tava, amelyet a Vödric vi­ze táplál. Itt azonban csak mérsékelt égövi vízinövényeket találunk, a délszakiak még nyár derekán is „megfáznának“', el­pusztulnának. Néhány lépcsőn felfelé halad­va hódító illatárba kerülünk, a rosariumba. Mintha csak Bul­gáriában, a híres kazanlüki ró­zsaligetekben járnánk. Bajos volna a sok csipke-, bazsa-, bo­kor- és havasi vadrózsa meg­annyi féleségét felsorolni és le­írni, amelyeknek javarésze csak latin nevén szerepel a botani­kában. — Kissé távolabb mes­terséges talajemelkedés, az Al­pok sziklavilágának kicsinyített mása ragadja meg figyelmün­ket. A kövek között felismerjük az alpesi legelőkön otthonos, mosókék színű enciánt, vala­mint a szőrös szirmú, piszkos­fehér havasi gyopárt (Edel­weiss), amely hozzáférhetetlen sziklahasadékokban lapul meg a természetben a tűzpiros ha­vasi gyújtóványfü (Almrausch) társaságában. 1948-ban alapított füvészker­­tünk szakértők véleménye sze­rint ma már prágai „vetélytár­sával" is felveszi a versenyt. Dolgozóink üdültetésétől elte­kintve mindenekelőtt a leendő botanikusoknak nyújt bő alkal­mat elméleti ismereteik gya­korlati gyarapítására. A szabad­ban termő, „edzettebb“ növé­nyek megtekintése után azon­ban kísérőnk elkalauzol a fő látványossághoz, a pálmaházba, a tropikus és szubtropikus nö­vényeknek télen-nyáron fűtött eldorádójába. — A levegő hőmérséklete 40, a medence vizéé 33 fok — ma­gyarázza kísérőnk. — Annyi, mint a dél-amerikai Amazon folyamé, a Victoria regia szű­­kebb hazájáé. — Elmagyarázza továbbá, hogy a víz alá sül­lyesztett ládák Amerikából im­portált, különleges földet tar­talmaznak. Ebből fakad június vége felé a két méter átmérőjű, gyönyörű vízirózsa, Tóth elv­társ kislánya tavaly rá is ült az egyik óriáspéldányra. Csoda­szép szirmai az első napon hó­fehérek, azután rózsaszínűek és harmadnapra bordóvörösek. — Le kell vetnünk a kiskabátot is, a hőség szinte elviselhetetlen. A medence peremén tekeródzö, kígyózó liánok és folyondárok tömkelegéből bajos megállapí­tani, melyik fakad vízből s me­lyik földből. Viráguk pazar színpompájával egyszerűen nem lehet betelni. A melegház pára­telt, nyirkos levegőjében való­ságos orgiákat ünnepel a Bra­zíliából, Paraguayból és Uru­­guayból elsarjadt trópusi flóra. Kaktuszok, Peruból és Mexi­kóból, homokból és sziklából sarjadó, kék, fehér, és vörös vi­rágú, igénytelen tüskés növé­nyek. Ez az üdezöld színű, bolí­viai kaktusz például vizet tárol hazájában az esős időszak alatt. Húsos leveleit a sivatag szom­jas vándorai meglékelik és vizet szürcsölnek belőlük, akár a tömlőből. A két emelet magasságú, tu­lajdonképpeni pálmaházban már „csak" 30 fokot mutat a hőmé­bratislavai botanikus kert üvegházában a trópusi pálmák is otthonosan érzik magukat. rő. Ezt a termet a kupoláig érő banánpálma uralja 2 méter hosszú leveleivel, törzse körül érett banánfüzérrel. Tövében hatalmas páfrányok burjánzó­nak, koszorút alkotva a fa tör­zse körül. Távolabb a kemény fájú Citrus trifoliata, a citrom­fa és a bódító illatú, fehér vi­rágú narancsfa hasztalanul igyekeznek elérni a banánpál­ma magasságát, mert mindket­ten az alacsonyabb növésű Ru­­taceae-családba tartoznak. A szokatlan hőségtől elernyedve szinte kedvünk szottyant bele­harapni a papaya nevű, arany­sárgává érett gyümölcsbe, amely az ún. dinnyefáról ka­csintott ránk ínycsiklandóan. Megköszönve az élvezetes és tanulságos délelőttöt, szívélye­sen elbúcsúztunk kísérőnktől, aki még utánunk szólt: Ne fe­lejtsék el megírni, hogy a fü­vészkert naponta, a pálmaház viszont csak szombat és vasár­nap délután áll a közönség ren­delkezésére, K. H.

Next

/
Oldalképek
Tartalom