Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-05-30 / 22. szám

f^u/íMppsfbu/ii/v virágz A z ember örök kíváncsisá­­gával jártam be a falut. Még csak nem is sejtettem, mit fogok látni, hallani és halvány fogalmam sem volt arról, meny­nyi új ház épült KéAnénden. Mikor utoljára jártam itt, még sok volt a rom, ami a háborúra emlékeztetett, és az . emberek nyers nyakassága sem tört még akkor meg az új idők szelével szemben. Ügy festett akkor a helyzet, hogy az itteni lakosok önsanyargatásból akarnak hát­rább kullogni, legalább tíz lé­péssel más faluk mögött. Mi hozta hát ezt a változást, amit ma tapasztalhatunk? Ma még az utcákon is vidá­mabban járkálnak itt az embe­rek. Senkinek nem okoz az sem problémát, hogy szövetkezeti Nagyon szép ez az iskola, — beszéli Rák Mártonnak^ a ké­­raéndi helyi nemzeti bizottság elnökének, az iskolaépület éj­jeli őre. T. V. Szolnocska: Az írást kö ­zöltük, érdekes, színes, bizo­nyára megfelel az olvasók igé­nyeinek. Pál Gyula, Egyliázasbást: Sajnos, az írás nem felel meg közlésre. Nem írtad meg a sze­replők nevét és a politechnikai oktatást mindenképpen kell vé­gezni, még, ha nem is vállalnak erre kötelezettséget. H. A. katona: Sajnos a május elsejéről közólt írás nem sike­rült. Hiába, van úgy az ember, hogy néha nem sikerül az írás, majd legközelebb bizonyára éppúgy megüti a mértéket, mint az előző levelek. M. R. katona: Az írást közöl­tük, a fényképet azonban saj­nos nem tudtuk felhasználni. falu lett Kéniénd, sót örülnek ennek. Pedig jó pár év előtt de sokan kötötték a karóhoz a ku­tyát, ennek a ténynek az ellen­kezőjére. De hagyjuk, ez most már nem érdekes, Kár a múltat firtatni, az elmúlt időn lova­golni, úgy sem ad az már szár­nyat senkinek. Ha a falu meg­változott, beszéljünk hát a vál­tozásról. Nagyon tisztelem és becsü­löm az idősebb generációt, el­ismerem az idős emberek mun­kájának eredményét, de az tény, hogy Kéméndet nem az öregebb generáció váltotta meg. A fiatalok voltak itt az úttörök. Szorgalmas dolgozók laktak itt mindig, a maguk módja szerint, saját elképzelé­sük szerint éltek csak jól. Igaz, nem néztek messzire s nem észlelték azt, hogy viszonylag mégis elmaradtak a többi fal­vak mellett. A jámbor beletörő­dést a sorsba a fiatalok bizony már nem követték. Az időseb­bek kezéből egyre inkább át­csúszott a falu vezetése a fia­talok kezébe, akik távoli vidé­kekre jártak dolgozni, más le­vegőt szívtak, valljuk be őszin­tén, többet tudtak, látták, mi a különbség saját falujuk és a más falvak között. Mikor meg­értek arra' hogy odahaza ren­dezkedni tudjanak, egy pillana­tig sem tétováztak, hanem do­loghoz láttak. így lett szövet­kezeti falu Kéménd, emiatt tűntek el a háborús romok, és kulturális télen is rohamos léptekkel megy előre a fejlődés. A régi időkben öt tanító oktat­ta csak elemi színvonalon a ké­­méndi fiatalokat, s ma 21 peda­gógus tanítja őket középiskolai fokozaton. Szép új iskolát is építettek, amit a közeljövőben adnak át rendeltetésének, és ez szintén a haladást tükrözi. Az EFSZ körül sem árt széj­jelnézni. A szövetkezet vezető­ségének tagjai, csoportvezetők és egyéb szakemberek tényleg olyanokból kerülnek ki, akik a falu fejlődésének úttörői és CSISZ-tagok is voltak. Ők már az ifjúsági szövetség neveltjei, más a felfogásuk, más szemmel is néznek a dolgokra, mint a régiek. De bizony hallgatnak rájuk az idősebbek, meg is bíz­nak bennük. Nincs súrlódás a generációk között. Talán sehol, egyetlen faluban sem érezni annyira a CSISZ nevelöhatását, mint Kéménden. Más az egész fiatalság, mint régen volt, igé­nyes szemléletű, fejlett kultú­rájú. A helyi nemzeti bizott­sággal kapcsolatban ugyanaz a helyzet, mint a szövetkezet ve­zetőségével. Itt is a fiatalok egészséges felfogása szerint járnák el. Az ifjúsági szövet - ség neveltjei a falu vezetői. Rák Márton, a helyi nemzeti bi­zottság elnöke és Jankus Vidor, a HNB titkára látható büszke­séggel is beszélnek a faluról. Sok eredményről tudnak be­számolni, amit ők olyan termé­szetesnek vesznek, mintha azok nem is lennének eredmények. Napirendre térnek fölötte. Amit sok faluban nem tudtak meg­valósítani, Kéménden ma rend­re megvalósul, * éppen azért, mert fiatalos lendülettel végzik dolgukat a fiatalok. Ferencz Pál, a szövetkezet zöldségter­mesztési munkacsoportjának vezetője és Baranyai János a növénytermesztési csoportveze­tő ma is büszke arra, hogy ők voltak a CSISZ alapító tagjai a faluban. Persze már nem olyan derék CSISZ-tagok, mint vol­tak, hiszen eljár az idő, de még emlékeznek a régi szép napok­ra, amikor megküzdöttek a > m sajtóról S in síi w n A kéméndi új iskola, amely 40 helyiséggel rendelkezik és nem­sokára az utolsó simításokat is befejezik az építésén. község régi felfogású többségé­vel és egy maroknyi fiatal új útra térítette a nyers, nyakas falut. Ma mindenki őket követi vagy másokat, akik még többet tesznek, mint ők. Nem csoda, ha bízik bennük a falu. Szaktu­dásukhoz nem fér kétség, tudo­mányos színvonalon tárgyalnak a növénytermesztésről, a szö­vetkezet vezetéséről. Berták János, az EFSZ könyvelője ugyanúgy ért az üzemszerve­zéshez, mint a növénytermesz­téshez. Ő is az új generáció tagja. Egyike azoknak, akik új életet vittek a faluba. Kardos István zootechnikus, jó szak­ember, örömmel mosolyogja ezeket a fiatalokat, amint be­szélnek, vitatkoznak, kalkulál­nak, számolnak. Jó hallani a jövendő tervek felől és a jelen sikereiről. Ügyszólván öt év alatt változott meg ez a falu, de tíz év eredményeit érték el. A récji szokásokon, elavult módszereken, amelyeken ez a garamparti község nyugodott és rágódott, ezek ma már csak mosolyognak, nem is beszélnek róla. A tudomány, a korszerű­ség a fiatalokon keresztül érte el Kéméndet. BAGOTA ISTVÁN fiatalok helyt állanak A tavasz már lassan nyárba. megy át, annyira megemberelte magát az idő. Sürgősen elvég­zendő mezőgazdasági munkák következnek és bizony sok esetben a fiatalokon múlik majd e fontos tennivalók elvégzése, ilyenkor bizony lelkiismereti kérdést kell a munkaidő minden percének kihasználásából csi­nálni, mert a soron következő növényápolási munkák sikerétől függ a termés. A cukorrépa egyeiése, amit, a tavaszi mező­gazdasági munkák egyik leg­fontosabbikának vehetünk, las­san a befejezés felé közeledik. Az elmúlt napokban bármerre is jártunk, mindenhol fiatalok lepték el a répatáblákat, s bU zony az idén nagyon kitettek magukért a CSISZ-tagok a ré­­paegyelésben. A répaegyeiés gyors befejezése nagyobbrészt a fiataloknak köszönhető. Pár­tunk alakításának 40. évfordu­lójára vállalt kötelezettségek teljesítése is nagyban elősegíti a különféle mezőgazdasági munkák pontos agrotechnikai határidőre való be'fejezését. A tőketerebesi járásban például 43 ifjúsági munkacsoportot szerveztek az évforduló tiszte­letére. A 43 ifjúsági munkacso­port közül tizenegy a szocialis­ta munkabrigád címéért verse­nyez. Hasonló a helyzet a többi járásokban is. Azok a fiatalok, akik az iparban, az építészetben dolgoznak, de naponta hazajár­nak, munkaidő után segítenek a mezőgazdasági munkákban. Az idén már nagy tért hódí­tott nálunk a növénytermesztés teljes gépesítése, a CSISZ-ta­­gok voltak a gépesítés úttörői, leginkább ők értették meg en­nek nagy fontosságát. A gépe­sítés folytán nemcsak olcsóbbá válik a növénytermesztés, ha­nem a hektárriozamok is emel-' kednek. Jól végzik feladatukat azok a traktoristák és a külön­böző mezőgazdasági gépek ke­zelői, akik gépkezelői tanfolya­mokon vettek részt és ezenkí­vül még a szakirodalomból is tudást merítettek. Igaz, vannak még helyek, ahol kézzel is ka­pálnak, főként a zöldségter­mesztésben, de még máshol is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a teljes gépesítés nem tölt be napról napra nagyobb teret a növénytermesztésben. A fiataloknak elsősorban ott kell sokat segíteni, ahol még a gépesítés nem valósult meg teljesen. Mindenesetre tudatá­ban kell lenniük a legközelebbi időszak távlatainak, amikor majd úgyszólván teljesen eltű­nik a kézikapa és gép végzi nemcsak a legnehezebb, hanem majdnem valamennyi munkát a növénytermesztésben, -bi-A CSISZ-tagok szorgalmasan kapálnak a nagypakai zöldség­kertészetben Eljön az idő, amikor gépek végzik ezt a munkát. A CSISZ losonci járási tit- 1 \ f<ársága nemrég szélesebb ) körű értekezletet tartott az j ifjúsági sajtóval kapcsolat- < ban. A CSISZ járási titkára) beszámolójában méltatta j sajtónk küldetését és fon­tosságát. Hangsúlyozta, hogy? az ifjúsági sajtó egyik leg- J erősebb fegyverünk a fiata-1 lók nevelésében. Továbbá) kitért arra is, hogy nem elég! csak olvasni az újságot, ha- J nem terjeszteni is kell a kü- j lönféle sajtótermékeket. Ezenkívül vitázni is kell az j egyes megjelent cikkekről I baráti körben vagy a CSISZ j tagsági gyűléseken. A vita során érdekes fel-) szólalások hangzottak el ar­ról, hogyan használják fel j a fiatalok a különféle sajtó-! termékeket. Ezen a téren! a legjobbak közé tartoznak a losonci Építőipari Közép­iskola tanulói, ahol minden tapuló előfizet valamilyen ( ifjúsági sajtótermékre. Ugyanezt mondhatjuk az) egészségügyi iskoláról, a j pedagógiai iskoláról és a ha-! licsi alapszervezet tagjairól.) Az értekezleten ezért meg j is ajándékozták az említett j iskolákat a sajtöterjesztés­­ben elért sikereikért. Az értekezlet résztvevői j kötelezettséget vállaltak,? hogy tovább terjesztik a fia- ) talságnak írt újságokat. Az) év végéig 1000 előfizetőt) szereznek a Smena részére! és 1700-at az Üj Ifjúság) számára. Hétszázan fizetnek) maid elő az ABC című lapraj és 400-an rendelik meg a) Práca mladých című folyó-J iratot a losonci járásban. MELÓ ISTVÁN, Losonc. 2 Közlemények A rozsnyói Magyar Tannyelvű Pedagógiai Iskola 1956-ban érettségizett diákjainak ötéves találkozója folyó év június 3-án 15 órakor lesz az iskola dísz­termében. RÉVÉSZ BERTALAN, A Bratislavai Pedagógiai Isko­la 1955/56-os tanévben végzett IV. B osztályának növendékei az első találkozó megszervezé­se érdekében értesítsék mun­kahelyükről és pontos címűkről a volt osztályelnököt a követ­kező címre: Kocsisné Nagy Hona, ZDŠ Topol’níky, okr. Dunajská Streda A Cseh-Morva Felföld, Česko­moravská vrchovina legnagyobb és legnevezetesebb városa Jih­lava. Számos iparvállalata, ne­vezetesen textil-, fa- és vasfel­­dolgozó-üzemei, kultúrintézmé­nyei és hivatalai csak növelik a város forgalmát. Jihlava egyúttal dicső történelmi múlt­ra tekinthet vissza. Az egykori kis telep helyén már 1240-ben „minden joggal felruházott ki­rályi bányavárost“ találunk. Jihlava az egykori cseh király­ság első városává küzdötte fel magát, amely ilyen kiváltságo­kat élvezett Környékén gazdag ezüstleletekre bukkantak, ami­ért is a város védőbástyáin belül felépült az akkori Csehor­szág első pénzverője. A róla elnevezett „U mincovny“ nevű utcában az arra járó idegenek és turisták nem mulasztják el megtekinteni a máig is fenn­maradt, bizarr épületet. Húsz János vallásújító vérta­núhalála (1415-ben) forradal­mat váltott ki a cseh népnél, amely csaknem maradéktalanul elszakadt a „megátalkodott eretneket“ máglyahalálra ítélő romái katolikus egyháztól. Az ezt követő huszita háború alatt és után kimerültek Jihlava gaz­dag ezüstbányái, a népnek más foglalkozás után kellett néznie. A bányászat helyébe tehát új iparág lépett, a szövőipar. A bányászatról és szövőipar­ról számos műemlék maradt fenn napjainkig, amelyeknek megőrzéséről és karbantartásá­ról az Állami Müemlékhivatal gondoskodik. A templomépíté­szetben a gót és a késői rene­szánsz stílus uralkodott. Ilye­nek az 1250-ből származó, cso­dás szépségű minorita, domini­kánus és jezsuita templomok, valamint az ezeknél is régibb Jakab-dóm Szent Katalin híres Ismerd meg hazádat! Szívesen leveleznénk Jihlava és vidéke gótikus szobrával. Az ugyan­csak jókarban ránk maradt, ősrégi lakóházak zárt udvarait a nagy oszlopcsarnokok és a házak utcai homlokzata előtt vonuló árkádos folyósók jellem­zik. Ilyen boltíves épületben helyezték el a kerületi múzeu­mot és a felbecsülhetetlen érté­kű műtárgyaktól hemzsegő kép­tárat is. Jihlavát különben városi műemlék-rezervációnak nyilvánították. A cseh-morva határ mentén fekvő, 37 ezer lakosú város szá­mos iskolával és jónevü vidéki színházzal rendelkezik. A Nép­művelődés Háza termében ma egymást követik a hangverse­nyek és egyéb színvonalas kul­­túrelőadások. A sportkedvelő fiatalság sem panaszkodhat már, több stadion lelátójáról követheti a sportrendezvénye­ket vagy saját testi ügyességét fejlesztheti. Aki Jihlaván volt és környé­két látta, a város nevének hal­latára tágabb értelemben ön­kéntelenül a Cseh-Morva Felföld vidékére gondol, szebbnél szebb tájképek sorozata vonul el új­ból lelki szeme előtt. Valamikor azt tartották erről a csodás vidékről, hogy „Ott kezdődik a kő s ott szűnik meg a kenyér“. És csakugyan volt valami ebben a mondásban, mert Jihlava és környéke az egész cseh-morva határ, mentén húzódó terület legszegényebb vidéke volt: a dombos-buckás talajon burgonyán kívül úgy­szólván semmi sem termett. Jihlavai utcarészlet. A szépséges régi városnak hangulatos utcáin a múlt és a jelen elevenedik meg egyszerre. A lakosság ezrével volt kényte­len kivándorolni, hogy idegen­ben keresse meg keserű kenye­rét. Erről tanúskodnak a XII. századból fennmaradt első hi­teles feljegyzések, amikor a város határában megjelentek az első telepesek De ők sem vit­ték többre elődeiknél, nekik sem termett egyéb a burgonyá­nál, amely ma is még az egész körzet legfontosabb terménye. Az évszázados tapasztalatok és „gyakorlat“ folytán viszont olyan kiváló minőségű „bram­­bory“-kat sikerült a jihlavaiak­­nak kitermeszteniük, amelyek értékes kiviteli cikket képeznek Csehszlovákia külkereskedelmé­ben. A szegénység pedig arra volt jó, hogy megacélozza a la­kosságot, hogy megtanítsa hig­gadtan, reálisan és haladó szel­lemben gondolkodni unokáit. Jihlava környékén meg kell említenünk Havlíékűv Brod vá­rosát egyrészt, történelmi neve­zetességű városháza, másrészt amiatt, mert az ottani gimná­zium padjain szorongott egykor Havlíéek, valamint a kis Smeta­na, Az eladott menyasszony és Dalibor című opera-remekmű­vek későbbi, világhírű szerzője. A festők azonban előnyben ré­­szetítik Žďársko városát, mivel erdőségeit és pazar fekvésű tó­vidékét mintegy eleve tájkép­festésre alkotta a természet. A hegyei között elszórt üdülő­telepek viszont a turisták ezreit csalják a vadregényes vidékre. Végül pedig nem szabad meg­feledkeznünk a Jihlavától délre fekvő Teléről, a környék leg­szebb városáról. va-J Fekete Ernő, Pápadereske, Rózsa-utca 1 sz, Veszprém-me­­gye, Magyarország. Magyarul levelezne különféle témákról, 17 éves. Kópiás Edit, Makó, Hollósy Kornélia u. 7., Magyarország. Színészképek, városképek és festmény-reprodukciók gyűjté­séről levelezne magyarul Salgó Mária, Dvory nad/Žita­­vou, Bessenyei utca, okres No­vé Zámky, ČSSR. Filmről, fes­tészetről és egyéb témáról le­velezne magyarul, 15 éves ta­nuló. Kiss Bertalan, Kisköre, Oj élet út 8 sz. Magyarország. Gyufacímkék és papírszalvéta­­gyűjtésről levelezne magyarul, 16 éves. Tanóczky Gabriella, Domaša, č. 49. okr. Levice, ČSSR. Külön­féle témákról levelezne magyá-* rul vagy szlovákul, 16 éves diáklány. Jurcsák József, Baja, Posta­fiók 27, Magyarország. Sportról, turisztikáról levelezne magya­rul. Horváth Ágnes, Pápa, Jókai út 64 sz., Magyarország. Oro­szul vagy magyarul levelezne filmtől, zenéről, 17 éves diák. Szilágyi Erzsébet, Szeged, Csaba u. 74 sz., Magyarország. Színészképeket és jelvényeket cserélne, magyarul levelezne, 15 éves diáklány, Csajági Zsuzsanna, Budapest, IX. kér. Tűzoltó utca 15 sz., Magyarul, angolul levelezne különféle témákról, 16 éves diáklány. Harczos Rozália, Zalaegerszeg, Leán.vdiák-otthon, Magyaror­szág. Sportról levelezne magya­rul és papírszalvétát cserélne, 16 éves. Schilmeyer Rózsa, Pécs, Bar­tók Béla u. 6 sz. Magyarország. Bélyeggyüjtésről levelezne ma­gyarul és papírszalvétát cserél­ne, 16 éves. Kelencz Ferenc, Letenye, Bajcsi-Zsilinszky u. 35, Zala­­megye, Magyarország. Papír­szalvéta és gyufacímke-gyűj­­tésről levelezne magyarul, 17 éves ipari tanuló. Papp Katalin, Debrecen, Bla­­háné u. *13 sz. Magyarország. Különféle témákról levelezne magyarul, 16 éves. Kölcsey Ilona, Budapest, III. kér. San Marco u. 48. Jelvénye­ket cserélne és turisztikáról, zenéről levelezne magyarul, 17 éves. Kovács Ilona, Keszthely, Bem József u. 14 sz. Magyarország. Különféle témákról levelezne magyarul, 17 éves diáklány. Kardos Ágnes, Budapest, XIII. kér. Szent István park 19/11. Zénóról, filmről levelezne ma­gyarul, 17 éves tanuló. Makkos György, Győr, Kálvá­ria u. 18 sz. Magyarország. Tu­risztikáról és egyéb témákról levelezne magyarul vagy oro­szul, 15 éves diák. Pacsai Alojzia, Zalaegerszeg, leánydiák-otthon, Magyaror­szág. Színészképek és papír­szalvéta-gyűjtésről levelezne, 16 éves.

Next

/
Oldalképek
Tartalom