Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-01-17 / 3. szám
I Az Eisenhower-kormány utolsó napjai, további csődtömegekkel növelik a republikánus apparátus nyolc éves veszteségmérlegét. Laoszban már napok óta aratják katonai sikereiket a Patet Lao egységekkel együttműködő kormánycsapatok, és a washingtoni akciók diplomáciai síkra terelődtek át. A kubai agresszió frontszakasza ugyancsak erősen meggyengül a New York Times szenzációs leleplezése után. Az amerikai lap beismerte, hogy guatemalai támaszpontokon és Miamiban az USA-hadsereg tisztjeinek irányításával ellenforradalmi csoportokat szerelnek fel. A toborzott légionistákat szállító repülőgépek a legnagyobb titokban hagyják el a repülőteret. Az alakulatokat szállító gépek Guatemalában szállnak le. Az amerikai sajtónak ezek a világszerte szenzációt keltett leleplezései azt jelentik, hogy teljes mértékben igazolódtak a kubai kormánynak a Biztonsági Tanács elé terjesztett panaszai A párizsi sajtó rámutat arra, hogyan gyengülnek mindjobban a nyugati pozíciók Kongóban is. A Ĺumumbához hű erők Észak- Katangában kormányt alakítottak s eközben Leopoldville-ben a légkör mind nyugtalanabbá válik. Mobutu katonáinak kétharmada átállt Lumumba hívei-Az ejtőe nyösök csak a mohamedánusokra lőttek, amikor az algériaiak tiltakozó demonstrációba fogtak. Ekkor azután páncélos rendőrautók jelentek meg és gumibotokkal verték szét a tüntetőket Tömeges letartóziaiásokat hajtottak végre és a népbe lőttek. nek oldalára, maga Mobutu Kongó elhagyására készül, viszsza akar vonulni Belgiumba. Mobutu katonái és rendőrei között fegyveres összetűzés fenyeget, mivel a rendőrök nem kapták meg zsoldjukat és Mobutu terroruralmának szolgálata egyre veszélyesebbé válik. Kongó hat tartománya közül most már csak a Leopoldville-i és az Egyenlítői tartomány engedelmeskedik Leopoldville utasításainak. ★ A kambodzsai kormány tízennégyhatalmi értekezlet összehívását javasolja Ázsia valamelyik semleges országában a laoszi kérdés megoldására. Hruscsov szovjet miniszterelnök, De Gaulle francia köztársasági elnök és Ho Si-min, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke már válaszolt Kambodzsa felhívására. Mindhárman elfogadták azt a javaslatot, hogy hívjanak össze tizennégyhatalmi értekezletet a laoszi válság rendezésére. A laoszi kormánycsapatok a Patet Lao alakulatokkal együttműködve továbbra is élénk hadműveleteket folytatnak. Bekerítették a lázadók helyőrségeit, több helységet felszabadítottak, folyamatban van az erdőkben rejtőzködő lázadók megsemmisítése. Fordulóponthoz érkezett a több, mint három hét óta tartó belgiumi sztrájk-mozgalom. A szocialista párt jobb szárnyának vezetői lázas sietséggel igyekeznek egy kompromisszumot összetákolni, amely lehetővé tenné a sztrájk-mozgalom leszerelését. Módosító javaslatot nyújtottak be Eyskens „egységes törvényéhez“. A szocialista párt korábban a törvény teljes elvetését követelte. A kompromisszium létrehozásában a király is szerepet vállalt. Míg a kormány és egyes szocialista vezetők alkudoznak, kiéleződött a harc a szocialista táboron belül, ahol a következetes baloldali erők a sztrájk folytatását és kiterjesztését követelik. A baloldali erők elhatározták, hogy a végső eszközhöz, a teljes munkabeszüntetéshez folyamodnak. Ez azt jelenti, hogy a munkások megszüntetik az üzemfenntartó szolgálatot a magaskohókban és bányákban is. Szakértők úgy vélik, hogy ez hat hónapra megbéníthatja a munkát, ha a kohók kihűlnek és a bányákat elárasztja a víz. OM „A Nyugat a fájdalom árnyéka nélkül köszönti az új afrikai államok függetlenségét.“ DVORÉNYI FERDINÄNDOR: A Batiszta nem szobatiszta A Batiszta nem szobatiszta s Kuba néki hekuba, ki hazát árul a nép piszka, zsebében a zsold-guba. Az USÁ-ban ezért folyvást csapnak írtó lármát, úgy gyűlölik a megmozdulást mint Kuba eddig jármát. Szabadságot kivívni kél Kuba elszánt népe, élén a hős Castro Fidél a tett mezőre lépett. Megvédi, mi népének szent s gyalázatát leszedi, mit Eisenhower Kubára kent keni-e majd Kennedy? Algír őslakosainak városnegyedében az egyik házból hirtelen felbukkan egy fiatal fiú, zöld-fehér zászlót lobogtat, amelyre félhold és vörös csillag van gondosan ráhímezve. Egy asszony kiragadja a kezéből a zászlót. Pillanatok alatt csoportosulás keletkezik, menetelni kezdenek, és ütemesen ezt kiáltják: Éljen a független Algéria. VILÁGBÓL Már a múlt évszázadban ismeretes volt, hogy >% a föld kérgében gyenge elektromos áramok keringenek. Szovjet hidrofizikusok az óceánban is hasonló áramlatokat állapítottak meg. Az áramlatok intenzitása az óceán mélységével emelkedik. Pontos mérések kimutatták, hogy az eddig még ismeretlen áramlatok befolyásolják a magnetikus erő nagyságát. Doktor Bine dán orvos nemzetközi műnyelvet szerkesztett, amely számozott rövidítéseken épül fel. A logografia — mint ahogy a nyelv alapítója nevezi az új nyelvet, nem kíván meg nyelvismereteket. Az új műnyelv máris közkedveltségnek örvend és nemzetközi logográfiai társasáaot is alapítottak. ÍA Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának plenáris ülése január 10-én elhatározta, hogy 1961. október 17-re összehívja a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. rendes kongresszusát. ÜRES ISKOLAPADOK Belgiumban már harmadik hete tart a sztrájk. A valóságos népfelkelés oka a kereszténydemokrata kormány úgynevezett takarékossági törvénye, melynek útján Eyskens miniszterelnök 20 milliárd frankot óhajt megtakarítani az adók emelésével, a nyugdíjak és a munkanélküli segélyek csökkentésével. Eyskens azt állítja, hogy az állami adósságokat Kongó elvesztése okozta. Az igazság azonban az, hogy az állami költségvetést csak részben fedezték a Kongó-jövedelemből. A nemzeti jövedelem nagy részét a valóságban a monopóliumok nyelik el. A takarékossági politika elsősorban az ifjúságot érinti súlyosan. Az iskolákon több, mint 2 milliárd frankot akarnak megtakarítani. A „legnyugatibb“ kultúrállamban 50—60 gyermek szorong egy osztályban, és nem képesek meghosszabbítani az iskolakötelezettség korhatárát, és kiépíteni az iskolarendszert. A belga fiatalok jól tudják, hogy miért állnak a sztrájkolok közé. Az iskolásgyermekek is otthagyták az iskolapadokat, röpcédulákat osztogatnak és tüntető felvonulásokat rendeznek. Ezekben a napokban megalakult az ifjúság egységes frontja, melynek célját 1960 szeptemberében a Belga Kommunista Ifjíság Szövetségének évi kongresszusán ezekben a szavakban fejezték ki: Az ifjúságnak részt kell vennie a „takarékossági politika“ elleni harcban, meg kell védelmezni az iskolaügy érdekeit, harcolni kell azért, hogy a katonák hazatérjenek Belgiumba és a katonai szolgálatot kilenc hónapra rövidítsék le.“ • Addig sztrájkolunk, amíg vissza nem vonják a takarékossági törvényt, mondják a fiatalok. A katonai szolgálat lerövidítése képezze az általános leszerelés első szakaszát. A fiatal kommunisták az Ifjú Gárda című lap köré tömörülnek és kihangsúlyozzák: „A murtkásosztály készen áll, hogy Eyskens kormányát megleckéztesse. Az utcákon egyre hangosabbá válik a fiatalok kiáltása: „Eyskens au poteau! Kötelet Eyskensnek!“ A belga fiatalok is szeretik az életet, szeretnének tanulni, művelődni, szórakozni. Szabadulni akarnak az elhelyezkedési gondoktól, mért félnek a munkanélküliségtől, Nem akarnak a halálba menni a monopóltőkések még nagyobb hasznáért. A» belga fiatalok nem akarják, hogy felszerereljék és egyenesen a halál torkába kergessék őket. A belga fiatalok is békés munkában akarják megtalálni boldogságukat, és baráti szövetségben akarnak élni a világ egész ifjúságával.-*•*** * + ********** * i A Garam vize mentén, Banská Bystrica fölött, a Ďumbier begy aljában terül el a maga nagyságában Szlovákia egyik legnagyobb és legrégibb vasöntödéje: Podbrezová. Ez a gyártelep, amely 1840 ben nyitotta meg vasöntő kohóit, foglalkoztatta a közel és messze vidékről ideözönlő munkástömegeket. A dolgozók szánalmas kinézésű és berendezésű viskókban laktak, amelyek a gyártelep külső területén voltak felépítve. A keményen dolgozó munkások véresen verejtékezve végezték napi munkájukat, a munkabér bizony igen siralmas volt A kapitalisták értették a módját, hogyan kell kihasználni az olcsó emberi anyagot. Hogy elejét vegyék az esetleges bérmozgalmi akcióknak, nagybetűs hirdetmény figyelmeztette a dolgozókat: „Az esetleges béremelési panaszok ügyében, a gyár igazgatóságának egyes tagjait egyidőben legfeljebb csak két munkás keresheti fel Amennyiben két személynél több ember jelenik meg a hivatalos helyiségekben ez a gyár előírásainak értelmében kihágást jelent és a megjelenteket súlyos pénzbírsággal fogják büntetni.“ A nyomorúságos sorsra ítélt munkások, a munkanélküliség veszélyétől félve, belsőleg háborogva, húzták az igát. Az országnak ez a része volt a kivándorló tömegek legnagyobb területe. A munkások helyzete az első köztársaság idejében sem változott. A megalakult Szakszervezeti Tanács kollektív szerződést kötött a munkaadókkal és a dolgozókkal, de a munkásnyúzok minduntalan lehetőséget találtak a kollektív szerződések kijátszására. A Magyar Tanácsköztársaság bukása után Dömötör János pártmunkás, a zalaegerszegi koncentrációs táborba került és ■onnan szökött meg a huszas évek elején. Hosszas bolyongás után Szlovákiába emigrált és egy ismerőse révén a podbrezovai öntődében kapott alkalmazást. Az öntöde egynémelyik munkása nem szívesen vette a magyar származású emigráns megjelenését, politikai múltja miatt kigúnyolták az öntudatlanok és nem is hívták ót másképpen, mint a „podbrezovai bolsj“. Dömötör megadóan végezte munkáját, kikerülte a békétlenkedőket. * Alkonyodik. A Martin levegője fokozatosan elszürkül. A tetőablakokon bezuhogó világosság lassan-lassan eltompul, erejét veszti, és a tárgyak-dolgok mögé rejtelmes, idomtalan árnyak lopakodnak. Tél van. Délután négy óra. Mindnyájan a kemence peremén ülnek, mint a fázós verebek és előre bámulnak a sötétbe merülő levegőbe vagy a talpuk alatti vasplatnit nézik, mintha soha nem látták volna. Mindegyikük merev, mozdulatlan, mindegyikük egy-egy szobor, csak a „bolsi" ingatja lágyan a fejét jobbra-balra és halkan zümmög: fel fel, ti rabjai a földnek... A bénakarú súberhúzó felhúzza a kályha középső ajtaját és a kemence elé és a szemközti falra kibuggyan a hőség, a világosság. Mocsán, az olvasztár könyökével félarcát eltakarva, a sötétüvegen bebámul a kályhába. Közel előtte mozog ide-oda, mert forrót lehel a kemence és nézi, vizsgálja a bugyborékoló, szórtyogó acélt. Aztán, mikor átkerült az ajtó baloldalára, mély, furulyázó hangján röpíti a munkások felé: — Praóba! Az igen vallásos érzelmű, örökké keresztet vető Bence ugrik próbázni, de mikor a bolsi mellett elhalad, egy gyors mozdulattal lerántja a sapkája ellenzőjét, hogy még az orrát is eltakarja. Es röhög. Es mindenki röhög. Durván, gúnyosan, mintha vastag vásznat hasítanának. S a bolsi vissza a fejére igazítja a sapkáját, körülnéz, valamit mondani akar, de magába fojtja a kikészülő szavakat és mintha semmi sem történt volna, tovább zümmög. Csak szemében lobognakfel nyugtalan tüzek, nyugtalan segélytkérő tüzek, vagy a keserűség fellobbanásai ezek; nem tudni, de ő maga nyugodt, hallgatag. A kovács kalapácsa háromszor felzuhogott, három próba volt és most csapolnak. Hárman állnak az átütő rúd végén: középen Mocsán, jobbra a bolsi, balra Bence. A kemence túlsó oldalán a csatorna tövében most bontja a nyílást a csatornás. Még nem kész, de rögtön elkészül és mind arra várnak. Ezekben a pillanatokban Rohács, a régi szocdemista a bolsit nézi. Keresi benne és rajta a végtelen türelmet, a csöndes megadást, csodálja az öntudatos fegyelmezettségét.* Odaát felharsan a csatornás: — Staósz! Mocsán utána bömböli: — Staósz! A baklábat félre dobják az útból és nekilódulnak. Az átütő vasrúd elsuhan az acél tükre fölött és tompán nekidörren a tömésnek. Őrületes a forróság, a ruha füstöl rajtuk, egy pillanat és szakad róluk a verejték. Szinte ájuldoznak, nyelvük feltapad a szájuk padlására, ha behunyják a szemüket, akkor is látják a kínzó, gyötrő fényességet, de a „durchstósz" sikerült és odaát vastag sugárban ömlik az acél az üstbe. A munkások beraknak. Százötven métermázsa nyersanyag lapul a fal tövében. Lapátjuk, villájuk serényen dolgozik, az ócskavas élesen zörög, amikor belehull a kályhába. A bolsi is nekivetkezve dolgozik, oldalbordái kilátszanak; olyan, mint egy agyonhajszolt ló. De dolgozik. Bence mindig úgy igyekszik, hogy a bolsi mellé kerüljön és lehetőleg egyszerre merítse vele a lapátját az ócskában. Ez majdnem mindig sikerül és ilyenkor megtetézi a bolsi lapátját és röhög, amikor a bolsi erőlködve felemeli. A nyakán kidagadnak az erek, a szája görcsösen összecsukódik, de mosolyog, kínosan, nehezen mosolyog és azt mondja nagy nehezen, lihegve, fuldokolva: — Bírom! — Bírod? — kérdi rá röhögve Bence és lapátjával megbök egy nagyobb hulladék acélt. A kovácsoktól hozták, ők már nem bírták használni, nekik már kicsiny volt, de lehetett százhúsz-százharminc kiló. — Ezt is bírnád, bolsi? — kérdezte gúnyosan. A bolsi megrázta fejét: — Nem! Akkor Bence elhajította a lapátját: — Hát idenézz-é! mondta és fölmarkolta az acéldarabot. Nehezen ment, mert súlyos volt s látszott, hogy erőlködik: bikanyaka belevörösödött, de az arca is oly vörös lett, mint a pipacs. És vitte az acélhulladékot a kályha ajtaja felé; a lába néha meg-megremegett és térdben megcsuklott. Megkövültén nézték, bámulták, nem tudták elképzelni, honnan veszi csodálatos erejét. Hanem közvetlen az ajtó előtt kissé megingott. Mintha el akart volnh esni, megtántorodott, de egy utolsó erőfeszítéssel a kályha ajtaja előtti görgős hengerre dobta. Ott lihegett, fújt, mint a fújtató és kapkodta a fejét a hőség elöl. Aztán egy másodpercnyi pihenés után új fogást csinált, hogy 'a kemencébe vesse. De akkor megcsúszott, az acéldarab megbillent, négyen is ugrottak segítségére és a bolsi ért oda legelőször. Csak annyi ideje volt, hogy az acéldarabnak egy lökést adjon, eltérítve esési irányától. Bence akkor félreugrott, de a bolsi ottmaradt és a több mint egy mázsás súly ráesett a lábára. Felordított. A Martinon végigjajongott a hangja. És a bolsi jobb lába szétzúzódott. Bence bután, kábultan nézte a földön fetrengó bolsit. Nagy konok, dacos fejét a mellére ejtette, gyorsan keresztet vetett és halkan, hörgésszerűén felnyögött: — Engem megmentett.
