Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-05-14 / 20. szám

A rozsnyói bányászoknak egészséges házakat építettek. Büszkén mutogatják és azt mondják: a miénk. És kitere­getik mindenüket, ami az övék, megmutatják, mint virágukat a fák tavasz idején. Járs2-kelsz a szűkreszabott utcácskákon, a régi és az új bányatelepen, csudálod, hogy mennyi gyerek játszik a nap alatt, szép gyermekek, erősek, vidámszeműek. Esténként, amikor a szürkü­let beleheli a tornyokat és óra­ütések konganak a téren át, a házacskák mélyén meleget lob­bant a tüzheiy. És néha-néha a szelíd csendben a fiúk apjuk­ra néznek és megkérik őket: mondjanak mesét, igaz mesét, az életről, a múlt nagy szív­­dobbanásairól, a rozsnyói bá­nyászok harcáról. A harmincas évektől egyre tarthatatlanabbá vált a helyzet Rozsnyón is. Munkanélküliség, éhség, megalázás. A bányászok a kommunisták vezetésével sztrájkokat, éhségtüntetéseket szerveztek. Kezükben kanna volt, amikor kivonultak az ut­cára, a kannában meg dinamit. A város sokszor az ostromálla­pot képét mutatta. Rendőrök, csendőrök százai, katonaság. A háztetőkről gépfegyverek les­­kelődtek a térre. De á bányá­szok mégsem hátráltak meg, kemények voltak, mint a rozs­dabarna vaskő. Az ország mindinkább vesz­tébe rohant. A tőkések nem akartak engedni profitjukból. S a munkásnépnek maradt a nyomor. Ez ellen tiltakoztak. Az éhség ellen, a csendőrszu­ronyok ellen, a bányabárók el­len. A terror erősödött. Egyre több munkásvezetőt fogtak le. Kommunistákat. Rozsnyón is. Vallatás, megfélemlítés, üt­legelés, vér. így ment ez akko­riban. Képzeljünk el egy rend­őrőrszobát a harmincas évek idejéből, ahol munkásokat, kommunistákat vallatnak. Pró­báljuk visszaforgatni a múlt idők fakó krónikáját. íme, ezt rekonstruálhatjuk: Detektív: Ki volt a felbujtó? Ha többen voltak, kik vol­tak? Lakos: Milyen felbujtókról me­sél? Hát kell az éhes em­bert bujtogatni ?® ' Detektív: Nem szeretem, ha megkerüli a választ. Ilyen­kor viszketni kezd a tenye­rem. Lakos: Majd viszket még ma­gának másutt is. A boldo­gabb fertályán. Detektív: Kuss! Azt kérdeztem, kik voltak a felbujtók? Lakos: Én meg azt felelem: senkik. Illetve, dehogy ... Detektív: Nos? Megjött végre az esze? Lakos: Maguk voltak a felbuj­tók! Igen. Igen. Maguk. A Rimamurányi Részvénytár­saság tőkései meg a cin­kosaik ... No, mit néz úgy rám? Talán nem tetszik? A könyörtelen kizsákmá­nyolás bujtogat bennünket, a rendörterror! Detektív: Te, az anyád! Da­gadtra verem a fejed!... Utoljára kérdezem: kik bujtogatták a bányászokat? Lakos: Nem tudom. Detektív: Nem tudod? Nesze hát! (pofonvágja) Te bü­dös kommunista! Lakos: Ezt még megkeserülöd! Még számolnak veled a rozsnyóiak. Detektív: Fogd be a szád! Rend. kapitány: Hagyd ezt a gazembert, Jóska! Hivasd be a másik kettőt. Detektív: igenis, rendőrkapi­tány úr! (A szolgálatos rendőrhöz.): Kísérd be a másik két jómadarat! Rendőr: Igenis. (Bekíséri a két embert.) Parancsára előál­lítottam őket! Detektív: Ä, kedves fiaim! Mi már régen ismerjük egy­mást! Molnár: Bár sosem láttam vol­na! Detektív: Szeretnétek, ha el­tűnnék, mi ? De hát akkor ki tanítana rendre benne­teket, szép fiúk? Molnár: Könnyű a megbilin­cselt emberrel gúnyolódni. Jól is esik, ugye, Krupa úr? Detektív: Na és? Talán nem Íz­lik az uraknak? Nagyon hűvösek ma. Egy kis be­melegítés nem fog megár­tani. Ugye, Mólnál*? ... Kik szervezték a tegnapi tün­tetést? Molnárék (hallgatnak). Detektív: Megpémultak, kom­munista uraimék? Vagy süketek? Megismételhetem' a kérdést. Kik izgatták fel a bányászokat? Urbán: A nyomor. Detektív: A nyomor? Nagyon érdekes. Ügy látszik ösz­­szebeszéltek a komák. Ka­pitány úr! Ez a dagadtképű úriember szintén ilyesmit beszélt az imént... Szóval ti azt hiszitek, bolonddal van dolgotok? Nem. Még épelméjű vagyok. Még ki tudom a nyakatokat teker­ni. Molnár: Mit fenyegetőzik? Azt hiszi, mindjárt a nadrá­gunkba tojunk? Detektív: Nono, kis hős, nono! Molnár: Tegnap nem volt ilyen irónikus Rend. kap.: Hát hogyan akarná­tok? Talán csak nem úgy, mint Oroszországban? Pa­rancsuralmat szeretnétek? Hogyne! Ti fogtok beülni a bársonyszékbe! A söpre­dék vezeti majd a gyára­kat, bányákat, hivatalokat. Szép kis zűrzavar lenne, mondhatom. Nem. A susz­ter maradjon csak a kap­tafánál! Demokráciánk az emberi humanitás legtisz­tább elvein épült. Egyfor­ma szabadságot biztosít minden állampolgárának ... Lakos: Hogyne. Éppen az imént ismerkedtem meg huma­nista ökölcsapásaival. Rend. kap.: A felforgatőkat ár­talmatlanokká kell tennünk. Maga talán jutalmat vár azért, hogy felizgatott né­­hányszáz bányászt meg pa­rasztot? Akik megbontják országunk politikai egyen­súlyát: hazaárulóki Megér­tette? Piszkos hazáárulók! Molnár: A kenyérharc tehát hazaárulás, rendőrkapitány úr? Hát hogyan értelmezik önök a szabadság elvét? Az egyik oldalon szabadon lophatnak, a másikon sza­badon éhezhetnek? A ki­zsákmányolás — rejtett lo­pás. Szóval ilyen gyakorlati módszeren alapszik az önök hírhedt demokráciá­ja? Köszönjük... Nézzen csak ki az utcára, mennyi munkanélküli csavarog. Miért nem adnak a kezük­be kenyeret? Detektív: Hát a munkanélküli segély semmi? Molnár: A munkanélküli se­gély? Ez a nyomorúság vi­­gyora. Csak koplalni lehet belőle. Mi nem kérünk ala­mizsnát, munkát adjanak nekünk! R. kap.: Munkát csak azok kap­nak, akik megérdemlik. Akik meghajtják fejüket társadalmi törvényeink előtt. Akik megbecsülik a kenyeret, tisztelik munka­adóikat. Az állami rend egyensúlya az egyedek köl­csönös jóviszonyából ered. Aki vagy akik ezt meg akarják bontani — ellen­ségei a társadalomnak. Molnár: Ki veti sutba hát ezt a törvényt? A burzsoá! Kik nyirbálják meg az emberi jogokat? Kik taszítják nyo­morba a munkástömegeket, ha nem ők? A profitéhség milyen közösséget vállal az emberrel? Milyen az er­kölcsi síkja? A érzelmes tőkés alul marad. Nincs tehát kímélet! Az eszkö­zök megválogatásában nem érzelegnek. R. kap.: Ügy látom, magát min­den hájjal megkenték a moszkvai ügynökök. A vi­tát berekesztem, csak jó­zan emberekkel lehet vi­tázni. Maga fantaszta, bol­sevista fantaszta! Molnár: Nem. Nem vagyok fan­taszta. És tudom, hogy ... Detektív: Fogd be a pofád! Nem hallottad, mit mon­dott a rendőrkapitány úr? A vitát befejezte, Most majd én veszem át a szót. A kérdés a régi. Kik ké­szítették elő a tüntetést? Hol tartózkodnak a felbuj­tók? Molnár: Nem tudom. Detekt.: Szóval te sem tudod? Érdekes. Egyikük sem tud­ja, pedig ők is ott voltak. Kezd dühösíteni ez a ma­kacsság ... De beszélhe­tünk másként is. Nos, meg­ismétlem: Kik voltak a fel­bujtók?... Köpjétek be és mehettek isten hírével, a kutya se néz rátok Nos? Hallgattok? Makacs­­kodtok?... őrmester! Si­mogassa meg egy kicsit őket! őrmester: Híjnye, azt a keser­ves! Nesze, nesze, te bü­dös! (Agyba-főbe veri a megbilincselt embereket.) Molnár: Vadállatok! Urbán: Jaj, a szemem! Kiverte a szememet! Jajaj! Molnár: Rendőrkapitány úr! Hát ez a maguk módsze­re?! R. kap.: Kuss! Üsdd! őrmest.: Itt döglötök rakásra! Piszkos csőcseléke! (Ütle­geli őket.) Detektív: Elég! Nos, megjött már az eszetek? Urbán: Ezt még megkeserülik! Detektív: Még fenyegetőzöl? Te, te ... szétverem azt a buta sajtképedet! (ő is üt­legelni kezdi a foglyokat.) Urbán: Gyilkosok! Gazemberek! Detektív: Molnár! Maga még a legértelmesebb ezek közt.. ezek közt a semmirekelők közt. Ha becsületesen be­vallja, kik szervezték a sztrájkot és a tüntetést, bántatlanul elmehet. Nem indítunk eljárást maga el­len. Ellenkező esetben az isten sem mos le magáról néhány évet. Molnár: Kár a fáradtságért, Krupa úr. Semmiről sem tudok. Látom, még mindig nem ismeri eléggé a kom­munistákat. Minket agyon­verhetnek, de árulásra nem kényszerítenek. Megértet­te?! Detektív: Miííí? Hát te is ilyen tökkelütött barom vagy? R. kap.: Elég, Jóska! Már nem bírom ezt a cudar társasá­got! Mars ki! Detektív: Őrmester! Kísérje 1« őket a fogdába! így szenvedtek, harcoltak a rozsnyói kommunisták, míg az ország határain a horogke­resztes rém ólálkodott. Es a tragédia végül is bekövetke­zett. Csehszlovákia a fasizmus martalékávál vált. A rozsnyói kommunisták á föld alá szorul­tak, illegalitásban küzdöttek tovább. És sokan elvéreztek, sokan haltak mártírhalált. Lő­­rincz Márton ifjúmunkás-par­tizánt Miskolcon akasztották fel, Tóth József partizánt itt, Rozsnyón fogták el és verték agyon. Holttestét a Főtér egyik gesztenyefájára akasztották. Subovics Jánost 44-ben lőtték agyon, Vojtkovszky Andrást agyonszúrták, Fehér István és Juhász Pál a koncentrációs tá­borban halt meg, Budriga Már­ton bányászt szökés közben lőtték agyon, Barci József nyomtalanul eltűnt... Huszon­egyen haltak meg. Pártunk születésének negyve­nedik évfordulóját ünnepeljük. Emlékezünk. Rájuk is, a rozs­nyói kommunistákra, akik a ml boldogságunkért adták vérü­ket, életüket. DÉNES GYÖRGY , ------------“ -----­­LSI-jIIĽjO Vjfiur A Csehszlovák Kommunista Párt harca az ifjúság szocialista neveléséért 1918-1948 között A Csehszlovák Kommunista Pá**t mLai _u - í.x i , . Detektív: Fogd be a szád! Nem a pártgyűlésen vagy! Azt kérdezem, ki szervezte meg a tüntetést?! Urbán: Honnan tudjam? Nem közölte senki sem velünk. Detektív: Nem? Urbán: Nem! Detektív: Pedig kár tagadni... A dagadtképű elvtársuk már mindent beköpött, Steiner, Fábry. Kiszling, ugyebár? Lakos: Hazugság! Ne higgye­tek neki! Detektív: No lám! Hogy tilta­kozik! Lakos: Alávaló rágalom! Ne higgyetek neki, elvtársak! Detektív: Kuss, te rongy! Molnár: Hagyd csak Pista! Mi már ismerjük a detektív úr fogásait. Detektív: Igazán? Nagyon örü­lök neki. A kezem fogását is megismerhetitek hama­rosan, gazemberek! Molnár: Gazemberek? Mert ke­nyeret kérünk? Mert dol­gozni akarunk? Biztosítsa­nak számunkra megélheté­si lehetőséget! Bánjanak emberi módon velünk! Detektív: Eléég! Érted? Eléég? Hát nem volt hozzátok tü­relmes az állam? Nem volt eléggé lojális? Mégis min­dent felforgatnátok Mosz­kva parancsára. Kenyeret adtunk a bendőtökbe, kővel dobtatok vissza. Nincs ben­netek már semmi emberi vonás. Molnár: Nincs? Talán a kapita­listákban van? Akik leépí­tik a gyárakat. Utcára lö­kik a dolgozókat. Kiverik gyermekeink kezéből az utolsó falás kenyeret. Ta­lán ez mind az emberi vo­nás tartozéka ? A humani­tás elve? Ilyen az úri gesz­tus? \z. Bendőpolitika! A Csehszlovák Kommunista Párt megalakulása és a Csehszlovák Kommunista Ifjúsági Szövetség megszervezése után fő feladattá vált az új nemzedék kommunista nevelése — a munkásifjúság neve­lése. A kérdés annál Is inkább fontos volt, mert a burzsoázia is előtérbe helyezte az ifjúság nevelésének problémáját. A csehszlovák burzsoá állam a nevelők, tanítók hadsere­gét képezte ki különböző sport­egyesületek, cserkész-szövetségek, egyházi szervezetek és más ifjúsági szervezetek irányítására. E szervezetek fő feladata volt, hogy dicsőítsék a kapitalizmust, rágalmazzák a kommunistákat, hogy a Szovjetunióról hamis néze­teket terjesszenek, az ifjúságot idealista világnézet szellemében neveljék és hogy önfeláldozó kato­nái és kiszolgálói legyenek a tőkés hatalomnak. A kommunisták, az if­júság haladó vezetői, hogy ellen­súlyozzák a kapitalisták ideológiai befolyását és hogy a munkásifjú­ságot kommunista szellemben ne­veljék, megkezdték az ifjúság és a gyermek-szervezetek • létrehozását. Ezeknek az ifjúsági szervezeteknek a feladata volt, hogy a gyermek­­szervezeteket, az ifjúságot bekap­csolják a kommunista ifjúsági moz­galomba, hogy új kommunista nem­zedéket neveljenek fel. Igaz, hogy már 1907-től létezett az ifjúság Szocialista Internacionáléja, de az opportunista vezetőség hibájából az Internacionáié nem nevelte for­radalmi szellemben az ifjúságot, ezért a kommunista fiatalok 1919. november 20—26. között megalapí­tották Berlinben az ifjúság Kom­munista Internacionáléját. A Kom­munista Internacionáié rendszeres harcot folytatott az ifjúság gazda­sági, politikai érdekeiért az egész világon, és foglalkozott a munkás­ifjúság nevelésével is. A Csehszlovák Kommunista Párt vezetősége, de az egész párt segí­tett a Csehszlovák Kommunista Ifjúsági Szövetség elméleti és poli­tikai munkájában az ifjúság köré­ben, s ezzel a munkával a fiatal kommunistákat bízták meg. Fenn­maradtak azok a dokumentumolt, amelyek bizonyítják, hogy a fiatal kommunisták hogyan foglalkoztak az Ifjúság politikai nevelésével és a szocialista nevelés kérdéseivel az ifjúság körében; hogyan oldották meg a nevelési és szervezési fel­adatokat. A kommunista párt ta­náccsal és segítséggel látta el a Kommunista Ifjúsági Szövetséget munkájában, amely harcában első segítőtársa volt. Minél erősebb volt a munkásosz­tály harca a kommunista párt ve­zetésével a munkásgyermekek és az ifjúság megnyeréséért, annál erősebb lett az uralkodó burzsoázia törekvése, hogy politikai befolyását biztosítsa a dolgozó ifjúság köré­ben, hogy az ifjúságból engedel­mes szolgahadat neveljen a kapi­talista rendszer számára. E sötét cél érdekében felhasználta az isko­lákat, az egyházat, a burzsoá mű­vészetet, sajtót, a rádiót, különbö­ző polgári szervezeteket, amelyek között különleges szerepet töltött be a cserkész-szövetség, amelyet a nyugati cserkész-szövetség min­tájára szerveztek meg. Ezekben a szervezetekben az ifjúság tízezreit mérgezte a burzsoázia reakciós ideológiájával. A cserkész-szövet­ségek feladata az volt, hogy az if­júságot elvonják a közvetlen* szó­ciális kérdésektől, a társadalmi kérdésektől, hogy az ifjúságra rá­­kényszerítsék azt a hamis nézetet, hogy a kapitalizmusban nem lénye­ges az osztályok létezése, harc a kizsákmányolok ellen. A burzsoá ideológia ellensúlyozá­sára a Munkás Tornaegyesületek Szövetsége irányelveket adott ki a Spartacus cserkész-szervezetek lét­rehozására, a munkás testnevelési szövetség mellett. A Spartacus Cserkész-szövetségen kívül Cseh­szlovákiában az 1920-as évek ele­jén számos cserkész-szövetség te­vékenykedett a Cseh Cserkészek Szövetségében. Harc a munkásság egységéért és az ifjúság egységé­ért nagy visszhangra talált a hala­dó cserkészek körében is. 1924- ben a Spartacus Cserkészszövetség egységes szervezetet hozott létre, a munkás testnevelési szövetség keretében, tagjai számára bevezet­ték a vörös nyakkendő viseletét. A egyesülés érdekében nagy mun­kát fejtett ki a Kommunista Ifjú­sági Szövetség és a Munkás Test­­nevelési Szövetség (FDTJ). A Csehszlovák Kommunista Párt központi vezetősége 1922-ben ha­tározatot hozott, hogy az egész ország területén a szovjet pionír­­szervezetek mintájára alakítsanak gyermekszervezeteket. A párt a gyermekszervezetek vezetésével a Kommunista Ifjúsági Szövetséget bízta meg. A munkásifjúsági moz­galom nagy segítsége volt „Kou­­tek“ nevű ifjúsági lap, mely rend­szeresen hozott az ifjúság számára kisebb elbeszéléseket, jeleneteket, verseket, s úgy segítette az ifjúság osztályöntudatra való nevelését. A szerkesztő-bizottság tagjai közé tartozott Antonín Zápotocký és Bohumír Šmeral elvtárs is. A gazdasági válság Idején a fia­tal úttörők harcoltak a „Proletár­gyermekek gondozásának szövetsé­gében“. A kommunista párt és a Kommunista Ifjúsági Szövetség ve­zetésével a gazdasági válság követ­kezményei ellen és as tőkésrendszer ellen. Sztrájkokat szerveztek, részt vettek a tüntetéseken, vitanapo­kat szerveztek, röpcédulákat ter­jesztettek. 1933-ban, Hitler hatalomrajutása­­kor, a kommunista párt • „egység­front“ jelszavával tömörítette a dolgozókat a fasizmus ellen, akkor a fiatal úttörők és az ifjúság is nagy segítséget jelentett a kommu­nista párt számára. 1939. Vnáreius 15-e után, amikor a fasiszta Németország csapatai megszállták Csehszlovákiát, Cseh­ország és Morvaország területén protektorátus jött létre. Szlovákia területén Hitler és Tiso megegye­zése alapján létrejött az úgyneve­zett „függetlén“ Szlovák Állam. Ebben a korban természetesen az ifjúsági mozgalom és a gyermek­­nevelés kérdéseivel szélesebb mé­retekben nem lehetett foglalkozni. Ugyanakkor sűrűn találkozunk az ifjúság aktív részvételével az anti­fasiszta harcban. Ez a szülök, a haladó gondolkodású tanítók, ön­feláldozó kommunisták munkájának eredménye volt, akik nevelőnek ál­cázva terjesztették az ifjúság kö­rében a megfelelő demokratikus, szocialista irodalmat, és a lehető­ségeknek megfelelő feladatokkal bízták meg a fiatalokat így irányí­tották a munkásifjúság nevelését és aktív antifasiszta harcosokat ne­veltek belőlük. Ekkor az ifjúságot a tudás, a művelődés utáni vágy jellemezte. Ezért a harcban és a fogságban sem feledkeztek meg a tanulásról, a kommunista önmüve­lődésről. A helyüket mindig ott lát­ták, ahol harcoltak a népeTt füg­getlenségéért a közös ellenség el­len. A felvetett kérdésekre a fe­leletet megtalálták az illegálisan megjelenő Rudé Právo — Szlová­kiában, a Népszava, Kladivo újsá­gok oldalain és a röpcédulákon. Ai illegális munka azért vált lehetővé, mert a Csehszlovák Kommunista Párt és a- Komszomol munkájukat az új nehezebb körülményekhez alkalmazták. így a szlovákiai kom­munista ifjúság a Szlovák Ifjúsági Szövetség feloszlatása után (1938. október 6.), megszervezte új ille­gális szervezetét — a Szlovákia Forradalmi Ifjúsági Szövetségét. Ez a szövetség tevékenységét kiter­jesztette Szlovákia különböző ke­­rületeiben. A forradalmi antifasisz­ta jelszavak megnyerték a szlová­kiai ifjúság többségét, ezért a Gestapo és az GŠB 1942-ben lefogta a fiatal Komszomoüstákat és kom­munistákat. Csak Bratislavában több mint 70 komszomolt fogtak el és kihallgatták a Forradalmi Ifjú­sági Szövetség tagjait. A köztársaság felszabadítása és a fasizmus veresége után az egész országban a Kassai Kormányprog­ram alapján egységes ifjúsági szö­vetség jött létre. (Csehországban a Cseh Ifjúsági Szövetség, Szlovákiá­ban a Szlovákiai Ifjúsági Szövet­ség). Azonban 1945 után még har­colni kellett az Egységes Ifjúsági Szervezet létrehozásáért, mert a cseh és szlovák burzsoázia szabo­tálta a Kassai Kormányprogramot és a Nemzeti Front politikáját. 1948 győzelmes februárja után az ifjúsági szövetség munkája el­mélyült és elterjedt az ifjúság kö­rében. Az ifjúsági szervezetek fo­kozatosan megalakultak a hadsereg és a közbiztonsági alakulatok sorai­ban, iskolákban, üzemekben. Az if­júsági szövetség óriási fejlődésére került sor, növekedett a tagok lét­száma, szaporodtak a szervezetek és az ifjúsági munka aktivizálódott. Az ifjúság lelkes munkájának eredményeképpen a Csehszlovák Kommunista Párt vezetésével, és 1949. április 23.-24-én összeült az egyesülési kongresszus Prágában, amelyen létrehozták az egész köz­társaság területén az egységes if­júsági szövetséget a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetséget, amely a Cseh Ifjúsági Szövetség a Szlovákiai If­júsági Szövetség, a Lengyel Ifjúsági Szövetség, és a Kárpát Ifjúsági Szövetség egyesüléséből jött létre. HAMAR KÁLMÁN /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom