Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-05-14 / 20. szám

Pavel Benko elvtárs, a Nem­zetgyűlés kép­viselője a Kle­ment Gottwald Oj Kohóban mint olvasztár dolgozik. 1951- ben jött Kunői­­cére, azelőtt szabó volt. Se­gített a nagy kohó felépítésé­ben és az él­­munkások közé küzdötte jel magát. Jeiepleg szorgalmasan látogatja az üzemi iparisko­lát és sohasem hagyja ki a vá­lasztókörzet gyűléseit. ť „Felfújt tekintélyek A Za Rubezsom cimű szov­jet külpolitikai hetilap ér­dekes cikkét közöl Karjov tollából, az Egyesült Álla­mokban a kubai intervenció bukása után kialakult politi­kai helyzetről. : „Más államférfiaktól elté­• rőén Kennedy úgy jutott a ■ hatalomra, hogy nem volt : meg államférfiúi tekintélye“ 5 — írja Karjov. —, „A Fehér • Házba az az elégedetlenségi ! hullám hozta, amely az Ei­­: aenhower—Nixon-féle poli­■ tikal csoportosulás kalan­■ dorpolitikájával szemben • nyilvánult meg. Kennedy : megválasztását követően az • első naptól kezdve meg­­! kezdték „tekintélye megala­­: pozását.“ A sajtó, különösen ■ a Rockefellerhez közelálló • sajtó valóságos dicsfényt • vont az „ifjú és energikus“ : elnök köré, aki az Egyesült ; Államok tekintélyét „soha ! nem látott magasságokba“ : emeli fel.“ : „A forradalmi Kuba ellen indított kaland és annak dicstelen vége darabokra törte azt a kultuszt, amely Kennedy körül alakult ki kormányzatának ,,100 napja“ alatt. Az ifjú és energikus elnök úgy mutatkozott be a népnek, mint olyan kalan­dor, aki meggondolatlanul játszik az ország sorsával. A Kubai Köztársasággal szemben alkalmazva, a szé­les körben reklámozott „új utak politikája“, a gyakor­latban legfeljebb hollywoodi slágernek bizonyult.“ „A Kuba elleni kaland kézzelfoghatóan bizonyítot­ta, mennyire „érett“ politi­kailag a Nyugat vezetője és tanácsosainak köre. A ka­land csúfos bukása után egyik pillanatról a másikra összeomlott az elnök felfújt tekintélye, s ezzel együtt azoknak a politikusoknak tekintélye is, akik támogat­ták a Kuba elleni kalandot. Különösen vonatkozik ez Stevensonra, az USA ENSZ- képviselőjére.“ TISZTELJÜK A SZOCIALISTA ORSZÁGOKAT Havannában gyűlésen emlé­keztek meg Antonio Giteras emlékéről, aki a kubai nép an­­tiimperialista harcának egyik ismert vezetője volt és akit 26 évvel ezelőtt bérgyilkosok megöltek. A gyűlésen beszédet mondott Ernesto Guevara. Ki­jelentette, a mai nemzetközi erőviszonyok mellett minden nép, amely szabaddá akar vál­ni, szabaddá válhat. Ernesto Guevara hangsúlyozta, hogy a kubai nép küzdelme „osztály­harc“, harc a hatalmukat vesz­tett kizsákmányolok és a ki­zsákmányoltak között, akik megszerezték a hatalmat és felszámolták a kizsákmányolok osztályát.“ Az e harcban hozott áldozatok nem voltak hiábava* lók — mondotta Guevára, — Kuba valóban Szabad országgá lett. , A szocialista tábor minden szükséges segítséget megadott Kubának. Egyre világosabbá válik, hogy az erőviszonyok gyorsan változnak még a béke és a szabdságSzerető népek javára. Guevara hangsúlyozta, hogy a kubai forradalom nemcsak példa; hanem katalizátor is a haladó amerikai erők számára. Guevara végül határozottan Visszautasította azokat a tö­rekvéseket. amelyek a kubai és a szovjet nép barátságának megbontására törekednek. „Mi­nél többet tudunk meg a Szov­jetunióról és más szocialista országokról, annál jobban tisz­teljük őket,“ — mondotta. IMPERIALISTA VÉRENGZÉSEK ANGOLÁBAN Zorin, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője levelet jut­tatott el Bolandhoz, az ENSZ- közgyűlés XV. ülésszakának elnökéhez. A levélben leszögezi: a portugál gyarmatosítók tevé­kenységének következménye­ként a helyzet Angolában egyre rosszabbodik. A közgyűlés em­lített deklarációjának végre­hajtása helyett a portugál kor­mány megtorló intézkedéseket foganatosít az angolai nép el­len, amely törvényes jogainak megvalósítására törekszik, sza­badságot és függetlenséget akar. Angolában egyre na­­gyobbszámú portugál csapato­kat küldenek, hogy hadműve-Kennedy: „Ha tudnám, hogy dugjam be oda az orromat, anél­kül, hogy mint Kubában, meg ne égessem magam.“ NAPJAINK ROMANTIKÁJA Napjainkban gyorsan ver az élet pulzusa. A technika és az általános civilizáció színvonal­emelkedésének következménye a gyorsaság fokozása. Gyorsab­ban közlekedünk, gyorsabban dolgozunk. Alig kelsz fel reg­gel, hozzálátsz munkádhoz, észre sem veszed és már este van. Letépsz egy lapot a nap­tárból, és azt mondod, megint egy nappal idősebb vagyok. Va­lahogy mindannyiunknak, akik gazdaságosabban akarunk dol­gozni, többet akarunk! tanulni, s emellett kulturáltabbon élni, úgy tűnik, mintha időhiányban szenvednénk. Napi programunk egyszerűen nem akar beleférni a nap huszonnégy órájába. Az idő és az élettempó fo­galmaira gondolok gyakran ezekben az ünnepi napokban, amikor egész Ifjúsági Szövetsé­günk a CSKP megalapításának 40. évfordulóját készíti elő. A fiatalok közé most még gyak­rabban látogatnak el a párt ér­demes harcosai, a munkásmoz­galom veteránjai. S épp az ő szavaik nyomán kapunk kézzel­fogható képet a borús múltról, és derűs jelenünkről. Mai élet­­tempónk, jelenünk valósága épp a régi harcok részvevőinek emlékezései közepette dombo­rodik ki a legjobban. Nem egy­szer hallottuk azt a megállapí­tást, hogy az elmúlt tizenhat esztendő rövidebbnek tűnt, mint néhány hónap a munka­nélküliség sivár korszakában, a háborús évekről nem is be­szélve. A fasiszta koncentrá­ciós táborokban és börtönökben minden nap egy örökkévaló­ságnak tűnt, pedig a napnak ott is huszonnégy órája, az órának hatvan perce volt. Ma csaknem mindannyian harcolunk az Idővel, a munkás, aki gépén több és jobb termé­ket akar gyártani vagy a föld­műves, aki az ötéves tervet négy év alatt szándékszik tel­jesíteni. Az idővel küzd a tu-Ietet folytassanak az angolai nemzeti felszabadító erők ellen. A különböző jelentések szerint — ide tartoznak a-, világsajtó­ban megjelent hirek — csupán a legutóbbi hat héten a portu­gál gyarmatosítók csapatéi és rendőrsége több ezer afrikait ölt meg. A portugál kormány Ily mó­don durván megsérti az ENSZ alapokmányából reá háruló kö­telezettségeket és a közgyűlés határozatait, továbbra is a gyarmati elnyomás politikáját folytatja Angolában és ezzel veszélyezteti Afrika e terüle­tének, valamint az egész vi­lágnak a békéjét és biztonsá­gát. Ilyen körülmények között — hangzik a levél — szükséges gyors intézkedések meghozata­la, hogy a közgyűlésnek az an­golai kérdésben elfogadott ha­tározatát valóra váltsák. A Szovjetunió ENSZ-képvise­­lete fontosnak tartja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek tagjait azonnal tájékoztas­sák arról, hogy milyen ered­ménnyel járt a közgyűlésnek a portugál kormányhoz intézett felhívása az angolai kérdésben, valamint tájékoztassák azokról az intézkedésekről, amelyeket az angolai kérdéssel foglalkozó albizottság tagjainak kinevezé­sére tettek. A közgyűlés hatá­rozata ugyanis előírja, hogy az albizottság azonnal lásson hozzá a közgyűlés által kitűzött feladatok végrehajtásához — fejeződik be a Szovjetunió ál­landó ENSZ-képviselőjének le­vele. AZ AGRESSZIÓ FOLYTATÓDIK A portugál hatóságok már úton lévő katonai egységekkel huszonötezer főre akarják emelni az Angolában állomáso­zó hadseregük létszámát, de még tömeges büntetőexpedici­­ók bevetésével sem törhetik meg a gyarmati rabiga ellen felkelt angolaiak szilárd ellen­állását. Az Observer című an­gol lap szerint a felkelők An­golában már hetvenezer négy­­zetmérföldnyi területet tarta­nak ellenőrzésük alatt. A Daily Telegraph hangsúlyozta tudó­sításában, hogy az angolai fel­kelők most már lándzsák és nyilak mellett zsákmányolt fegyvereket, köztük géppuskát Is használnak támadásaik al­kalmival. dományos kutató, aki a talál­mányán dolgozik, és az egyete­mista, aki vizsgáira készül. Az idő könyörtelenül számlát kö­vetel és így van ez jól. Ügy vélem, hogy ebben a mai valóságban van életünk nagy előnye a múlttal szemben. De még mindig elég gyakori az eset, hogy fiataljaink idősebb elvtársakkal folytatott beszél­getések alkalmával épp a mai élet „egyhangúsága“ felett si­ránkoznak, és ugyanakkor irigylik az idősebbektől azt, amit átéllek. Érthető, hogy a fasiszta megszállók elleni harc, a földalatti munka módszerei, a vörös hadsereg nagyszerű hűstettei, a csendőrök kiját­szása a sztrájkok idején, a fia­talok szemében romantikusaim­nak tűnik, mint a sok tanulás vagy éppen a munkatermelé­kenység fokozása. Hogy a mai generációnak nincs emiatt oka sokat sóhajtozni, azt az idősebb harcosok állítják elsősorban. A szocialista forradalom feladatai minden időszakban mások és mások, ami a múltban történt, az már mögöttünk van, és előt­tünk viszont újabb és újabb akadályok tornyosulnak. Egy vonás azonban minden időszak­ra érvényes, s ez pedig az, hogy a legforradamibb mindig az a tett. ami ügyünket, a szo­­cfálizmus ügyét a leginkább előbbre viszi. A feladatok és végrehajtási módjűk között ha vannak is különbségek, de for­radalmi tartalmukban különb­ség nincs. A forradalmi tűz melegének kell áthatnia ma is a második és harmadik váltás szívét, éppúgy, mint az apáékét, és nagyapáékét, akik a mai va-Kuba történelmében ez volt a leg­­dicsőbb május elseje. A felvonulá­son részt vettek a Batista-diktatúra ellertl forradalmi harcok résztvevői. lóságot kiharcolták számunkra. És ha állítjuk is, hogy a mai élet romantikája nemi szegé­nyebb a múlténál, mégis talá­lunk a mai nemzedék múltba ,(kacsintgatásában“ valami po­zitívumot is. Ez a pozitívum a tisztelet az iránt a hatalmas mű iránt, mely a kommunista párt negyven éves munkája rtyomán épült A múltból okulva ma és a jövőben is sokat fogunk be­szélni „prózai“ dolgokról, a harmadik ötéves terv felada­tairól, a termelékenységről, a normákról, a jobb és olcsóbb építkezésről, a tanulásról és a Szakmai tudás növeléséről. Kérdezitek, miért? Azért, mert ezek a mi elsődleges gondjaink. Ezek leküzdése nél­kül nem valósíthatnánk meg Céljainkat, nem lehetne szó sem fejlett szocialista társa­dalomról, sem kommunizmus­ról. Ifjúsági Szövetségünk eré­nyeihez tartozik, Hogy kezde­ményezőként lép fel segíti a pártot mindig ott, ahoi a fiata­los lendületre leginkább szük­ség van. így volt ez a múltban és így van ez ma is. Ezért tün­tetik ki nálunk a legérdeme­sebb dolgozókat magas rendek­kel, és állítják őket egy sorba a ré'gi harcok hőseivel. Korunknak ezer és ezer név­telen hőse van, itt élnek közöt­tünk. anélkül, hogy hőstetteik­ről beszélnének vagy írnának. Nem is akarják, hisz amit tesz­nek, azt természetesnek tart­ják. Ezer és ezer anyát avat az élet hőssé, akik a munkahely fáradságos műszaka után ott­hon magukra vállalják a ház­tartás és a gyermeknevelés második legalább oly nehéz műszakát. Ezer és ezer férfi ül le munka után az iskolapadba vagy a rajzasztalhoz, hogy néha őszülő fejjel, diákká válva pó­tolja azt, amit a mült nem adott meg neki. Vajon az ő ál­dozataikhoz nem kell hősies­ség? Állítjuk, hogy igen, kell! A CSKP negyven éves létezé­se alatt soraiból az igazi hősök seregét neveire föl. Egyesek itt élnek közöttünk, mások már csak emlékezetünkben, de miűdannyiuk közös vonása, hogy minden időben azt tették, ami a haladás szempontjából a legfontosabb volt. Róluk írta Fučík: „Szeretném, ha nem ke­rülnének a feledésbe azok az elvtársak, akik hűen és bátran küzdöttek kint és itt is, és akik elestek ... Nem a dicsőségük kedvéért, hanem azért, hogy példaként állhassanak mások előtt. Mert az emberi köteles­ségek nem végződnek ezzel a harccal, és embernek lenni to­vábbra is hősies szívet fog kí­vánni, mindaddig, amíg az em­berek mind nem válnak egé­szen emberekké." STRASSER GYÖRGY A történelmi évforduló Az Egyesült Államok déli vidé­kein jelenleg tömeges eljárások folynak négerek ellen, akik a faji elkülönítés ellen és a színésbőrüek egyenjogúságáért tüntettek. A délkarolinai Columbiában 136 fiatal négert ítéltek börtönbüntetésre, mive! tüntető felvonulást rendeztek az állam törvényhozó testületének épületéhez. Március 1. óta ebben a városban 189 négerellenes ítélet hangzott el. A rekordot azonban nem Dél- Karolina, hanem Kentucky tartja. Ennek az államnak Louisville nevű városában ülósztrájkokért és egyéb tüntetésekért 272 fiatal négert hur­coltak a bírák elé. Rockhillben 11 fiút tartóztattak le, de munkaidő alatt láncra fűzve kell dolgozniuk. Cattanoogában (Tennessee állam) 11 néger sztrájkőrt először csúnyán megvertek, majd a sheriff paran­csára bebörtönözték. Az Egyesült Államokban nagyban folynak az előkészületek a polgár­­háború 100 éves évfordulójának megünneplésére. A jubileumi bi­zottságban képviselve lesznek a déli államok is, akik azonban az évfor­duló megünneplését a faji elkülö­nítés jegyében készítik elő. Az amerikai polgárháború annak idején a déli konföderációsok parancsnoka, Lee tábornok kapitulációjával vég­ződött, aki az északiak Grant nevű tábornoka előtt letette' a fegyvert. Eg,? néger újság, az „Afro-Ameri­can“ ezzel kapcsolatban írja, hogy a sors iróniája, ha ma Grant tábor­nok unokája (a jubileumi bizottság elnöke) 1961-ben ebhen a drámá­ban szerepet változtatott. A jelen­legi Grant tábornok nyilván meg­feledkezett róla, miért is harcoltak Amerika történelmének e legvére­sebb háborújában. (Grant a nége­rek felszabadításáért küzdő észa­kiak parancsnoka volt). féťľiittaso-VILÁGBÓL KÜLÖNÖS VERSENY A new-yorki földalatti vasút Igazgatósága nemrég udva­riassági ver­senyt indított, a földalatti kocsi­jaiban plakátok figyelmeztetik a kát; Térjünk vissza az egy­kori gentleman viselkedés­hez, engedjük át az ülőhe­lyeket a nőknek. A Verseny eredménytelenül zárult, Az utasok megjegyzései egész másról győzték meg a ver­seny rendezőit. Nagyon megváltozott a modern gehtlemánok ízlése az ilyes­mik iránt. „Kiveszik a ke­nyeret a kezünkből, miért nem a verseny fordítottjára gondolt a tisztelt rendező­ség, — vagy pedig — ebben a városban egy négyzetmé­terre több szemtelen nő esik, mint bárhol másutt a világon stb. — hangzottak a férfiak megjegyzései. És mindennek ellenére a Metpo igazgatósága tbvább óhajtja folytatni a versenyt. A legújabb plakátakcióban ilyenekről van szó: Szabad kérem, köszönöm, bocsánat stb. Bizonyára nagyon szí­vesen fogadnák nemcsak Amerikában, de az egész vi­lágon is, hogyha hasonló verseny indulna az amerikai kormányban és különösen pedig a nemzetközi kapcso­latok terén. BŰVÖS VARÁZSLAT A vártnál .SS? gyorsabban ért '-»Á véget Heida š* A Dichter 19 i éves kiéli haja­don házassági kalandja a világ harmadik leg­gazdagabb emberével, Ab­dullah al-Jaba al-Sabah-hal Kuvietban. Hiába volt a nyugat-német sajtó hűhója az esetről. Nagyonís prózai­­!ag végződött a nagy Szere­lem. A nagy főnök a mézes­hetek elteltével egyszerűen útnak indította a 19 éves Heidát, hazaküldte Német­országba. A nyugat-német jusztícia pedig hadd törje a fejét, mert a boldogtalan fiatal­­asszony panaszt emelt a sejk ellen. És karöltve az ügyvédek hadával legális módot keres legalábbis a mesés gazdagsággal rendel­kező bácsi részleges meg­­koppasztására. A nyugat­német belügyminisztérium csalással vádolja a sejk urat, tudniillik csekély húsz évet tagadott le a hivatalok előtt szerény 62 évéből és még egy valamit. Elhallgatta ku­­veiti háremjának létezését és hasonló esetben a nyu­gat-német törvények lega­lább három évvel sújtanák minden közönséges halandót. Am Abüullah sejk mégsem egyszerű halandó. Adenauer kormánya már régen számot tart Abdullah barátságára és ez többet jelerlt, mint a nyugat-német törvények összessége. mm Május 4-én a prágai vá­­rosházán ünnepélyes ke­retek között gazdasági, politikai, kulturális részlegeken dolgozó kiváló kollektívákat és egyéneket tüntettek ki. Adolf Svoboda, Prága főpolgármeste­re nyújtotta át akitüntetéseket

Next

/
Oldalképek
Tartalom