Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-05-07 / 19. szám

yCéxJuntAWJfífíí Számos olvasónk kérésére közöljük ezt a nagyon szép szalaghorgolásos térítőt. A pontos leírást levélben küld­jük el az érdeklődőknek. V_________________________________________________ mJ Menyasszonyi ruhák „20 ÉVES MENYASSZONY“, „MENYASSZONYI RUHA", MÁ­JUSI ESKÜVŐ“. „ORGONAV1- RÁG" és „MENYASSZONY" ké­résére közlünk divatos meny­asszonyi ruhákat, amelyek mind megfelelnek a nemzeti bizottsá­gon kötött házasságokhoz. A legdivatosabb a rövid vagy fél­­hosszú (kissé térden alul) menyasszonyi ruha, ezenkívül nagyon szépek és szintén igen divatosak a fehér anyagból ké­szült kiskosztümök' vagy komp­lék is. A ruhákhoz rövid fátyolt, a kosztümökhöz, ill. komplék­­hoz fehér kalapot viselünk. Az első ruha taftból vagy ne­héz selyemből készül, a felső­részre és a szoknyára cakkok­­ban rádolgozott madeira betét­tel. A nagy gallér és a kesztyű széle szintén cakkozott. A 2. modell taftra dolgozott csipke­ruha, egyetlen dísze a tunikás szoknya (a szoknya fölött egy rövidebb szoknya van). A 3. modellt ,,Orgonavirág"-nak küldjük fehér szövet, és „Májusi esküvő“-nek fehér ripszselyem anyagához. Szép, ha a blúz is a kosztüm anyagából készül. A 4. modell készülhet szilonból, a kivágásnál, manzsettákon és a szoknyán hajtásokkal vagy taft pántozással. Talán sokan cso­dálkoznak azon, hogy az időbeosz­tás összefügg az egészséggel. Pe­dig Így van. Helyes idő-, illetve munkabeosztás mellett ugyanis elegendő időnk jut az egészsé­ges szervezet egyik legfonto­sabb tényezőjére: az alvásra. Bizony, sokan nem tulajdoní­tanak kellő fontosságot az al­vásnak, nincsenek tisztában a jelentőségével. Ügy vélik, alud­ni kell, hiszen, ha az ember sokáig fenn van, úgyis álmos lesz, de hogy mennyit, az sze­rintünk nem lényeges. így tör­ténik azután, hogy egyesek a túl sok munka miatt (időbeosztás!), mások pedig a túlzásba vitt S. ROZÁLIA: A kiskosztüm is lehet többféle. Ha sportos, úgy az anyag lehet spricces, hal­­szálkás, stb. Elegáns kiskosz­tümnek ilyen korban legszebb a kék (közép- vagy sötétkék) fehérrel díszítve. • „TANÁCSTALAN“: Munkaru­hának hosszú, kantáros vászon­­nadrágot viseljenek. Színe lehet sötétkék vagy világosbarna. Szí­nes trikókat, blúzokat viselhet­nek bele. „ILONA“: A ballonkabát min­den színben divatos. Erről .... számunkban írtunk részleteseb­ben. Az alsószoknya már nem divatos. A rövid haj divat, de csak akkor vágassa le a haját, ha tudja, hogy a rövid haj jól áll majd. „MOLETT“: A pettyes és a csíkos is divatos lesz a nyáron. A kis pettyes nem kövérít, de azért inkább a csíkosat ajánljuk, természetesen hosszában dol­gozva. „VICA“: Elegáns ruhához min­dig viselünk kesztyűt. A szilon­­kesztyű már nem divat, csak a magasszárú, kisestélyihez. A kisestélyi lehet szilonból — igen szép mintás szilonok kaphatók, nyárra ezek különösen szépek. Fekete bársony kisestélyi nyár­ra nem való. szórakozások miatt hanyagolják el az alvást. És ez hiba, A felnőtt embernek napi nyolc órai alvásra van szüksége. Ha valamilyen ok miatt itt-ott ezt nem sikerül betartani, másnap vagy a következő napokban föl­tétlenül ki kell pótolni. Nagyon jót tesz, ha időnként akár kilenc . órai alvást megengedhetünk magunknak. Ugyancsak vigyázni kell az elegendő alvásra az éj­jeli műszakosoknak. Nem elég két-három órára ledőlni, azzal, hogy saját magunknak bebe­széljük, hogy „nappal úgysem lehet aludni“. Akit bánt a nap­pali zaj vagy fény, inkább ve­gyen be egy gyenge altatót, de aludjon legalább hét órát, ha már nyolcat nem tud. Az elegendő alvásra sosem „fizetünk rá", v. i„ ha eleget aludtunk, másnap munkánkat kipihenten, frissen végezzük, s ez munkateljesítményünkön — bármilyen munkánál — meglát­szik. Ezenkívül, — különösen nőknél — van még egy igen ftyomós ok az alvásra: az alvás szépít. Igen. Hiszen elegendő alvás után egész lényünkön meglátszik a pihenés, arcbőrünk kisimul, szemünk ragyog. Ezzel szemben a nemalvás áruló jele a karikás szem, a petyhüdt arc­bőr, az egész testről lerívó fá­radtság, elriasztó látvány. Tehát: egy nagy lépés az egészséghez és a szépséghez: helyes időbeosztás a munkában (háziasszonyok!), mérsékelt szó­rakozás i••••••••••••••• ■0 „SZERETEM A SZÉPET“: SA huligánt Persapon-ban vagy Silona-ban mossa, lan­­®i'gyos vízben (ne dörzsölje, I#inkább csak lágyan nyom­­• kódja a vízben). Alapos öb­­• lítés után tiszta ruhára .• fektetve, eredeti formájára ® eligazítva szárítsa (de ne napon). Bármily óvatos ke-J kell azzal t gyapjú ^ összemegy hogy a több mosás tiszta után Cuba Jenuncia Jčuáa vádo£\ A halál előttünk járt vagy a sarkunkban? Hol ma­radtak a gyermekkori tenge­részálmok, amelyekben mindig csak az ellenség oldalán mutat­koztak a veszteségek? Hol ma­radt a kisdiák-évek háborús­dija, amikor a tüzérség ereje a hangos „bumm" kiáltásban szer tej oszlott. Kubának — ennek az egzoti­kus országnak a rádióbemondó - ja miért kénytelen félbeszakí­tani a temperamentumos har­sogó indulókat és komoly han­gon figyelmeztetöleg megje-. gyezni: Cuba denuncia — Kuba vádol! Sam bácsi miért üti be ide is az orrát. Ott vesztegel a Mia­minak nevezett kígyófészekben, ahol a gyűlölet izzó lángját szítják és forró sebet ejtenek a kubai lakosság szívén és új felháborodást keltenek. Miért, vajon miért? Hétfő este. Nem tudtunk be­telni a kubai főváros szépségé­vel és valamilyen gyilkos kéz máris azt bizonyítja, hogy nem lehet nyugodt és békés az élet a pálmafák alatt. A kubai egyetem bejárata előtt tolong a nép. Fidel Castro beszél! Szavai Santiago de Cuba-hoz szólnak. Ki támadta meg középkori kalózmódra a köolajfinomítót ? Ki irányította ide fegyverét ? Ki gyújtogatott gránátokkal? Fidel Castro a gyülekezetnek egy lövedéket mutat, amelyet Santiagoból hoztak> A lövedék amerikai — ehhez kétség nem fér. Amerikai ágyúból szárma­zik, olyan hajóról lőtték ki, amelyet az amerikai kormány adott kölcsön a kalózoknak. A gyülekezet haragja határ­talan! Cuba si, yankis no! Üjból végigharsog ez a jelszó, a többezer főnyi tömeg ütemez­ve kiáltja, újból és újból fel­hangzik, majd végigmorajlik és beleolvad egy új dalba, forra­dalmi indulóba, amely kissé a csasztuskákra is emlékeztet. A kis dal visszatérő refrénje a kubaiak legbensöbb érzését fe­jezi ki. Kuba igen — a jenkik nem. Kedd este: Havannában bí­borfényben ég a láthatár, a Rosila de Hornado szálloda ha­todik emeletéről megdermedve figyeltük az eseményeket. A bí­borvörös ég füstfelhöi vészt - joslóan fenyegettek. Még este megtudtuk, hogy szabotórök felgyújtottak egy hatalmas áruházat. Néhány nap múlva pedig Kuba régi városrészében egy vadonatúj épületet robbantot­tak fel... Cuba denuncia! Kuba vádol! Minden nap hallunk orgyil­kosságokról, a kubai rádió be­mondói izgatott hangon adják le jelentéseiket, egyre több okuk van az izgalomra. Cuba denuncia! A/Jatansas vidékén a milícia vezetője kalauzolt ben­nünket. Gyönyörű szál ember, őszintén lelkesedik mindenért, amit a forradalom hozott ma­gával. Ő volt az, aki arra fi­gyelmeztetett bennünket, hogy figyeljük csak meg „a szovjet rakétatámaszpontot“. Az ame­rikai sajtó ugyanis így nevezte a Camello Cienfuegosi állami gazdaság sertésistállójának épületét. A sertésistállót felépítették, még mielőtt a tervezőiroda át­adta volna az épület tervrajzát. A milícia parancsnokát más­nap meggyilkolták, orvul meg­támadták. Két amerikai vezette a bandát. Sam bácsi mindenbe beleüti az orrát. \ Miamitól Havanna 180 km­­nyire fekszik. Repülőgépen 35 perc alatt teszik meg az utat. A légi kalózok is ennyi idő alatt érkeztek ide, azok, akik a cu­kornádültetvényekre gyújtó­bombákat dobáltak és fegyve­reket a hegyekben megbúvó ellenforradalmi csapatok szá­mára. Escambryban több mint 400 kalandor ütötte fel a fejét, fel­szerelésük egy egész hadosztály számára elég lett volna. Milyen a felszerelésük? Amerikai! Géppisztolyok, puskák, száz és száz géppisztoly és puska. Adó­állomások. Zseblámpaelemek, puska ... Könnyű és nehéz gép­puskák, tarackok, páncélleme­zek és tankelhárító ágyúk. Min­den fegyvernem magán viseli a jelzést: USA. Es Kuba vádol! A Baldor iskolában bombát emeltek ki és tettek ártalmat­lanná. Az iskolás fiúk és lányok figyelmeztették a veszélyre a tanári kart. Csak a tanulók ébersége mentette meg az is­kolát a felrobbanástól. Lehet, hogy még borzalma­sabb dolgok is történtek. Ame­rikai bombák robbantak fel az Académia Nobelen. A szilánkok megöltek egy Maria Eugenia Echaniza neviK. kislányt. A ku­baiakra most a halott kislány kettérepedt koponyája bámul az, áruházak falragaszairól, a kirakatokból, a folyóiratok círfí­­lapjárói. Két arcéle van a kopo­nyának, az egyik az ábrándozó fiatal lány, a jövőbe tekint, a boldog szép jövőbe, és a má­sik orca a fájdalmat és az iszo­nyatot tükrözi vissza. Cuba denuncia! Az ártatlanok meggyilkolásá­ért. # Es még egy arc tűnt fel az utóbbi hetekben Kubában. Egy fekete göndörhajú fiú arca. Te­kintete a távolba néz. A félig gyermekded fiú Conrado Beni-Tr i tez Corcia, így hívták és Fidel Castro kijelentette, hogy a ku­bai forradalom jelképe. A Kapitóltól nem messze egy nyakkendő és férfiing-gyárban megmutatták, hogy Conrado hol dolgozott azelőtt, hol ült és hol jött össze pajtásaival, mie­lőtt a Sierra Maestra hegységé­ben vonult, hogy segítsen az írástudatlanság leküzdésében. Ott gyilkolták meg, amerikai géppuskából céloztak rá ... Es Kuba vádol! Vádol. ’rinidad városka a Las Villas tartomány legdé­libb részén a legegzotikusabb helyek egyike. Kevés város őrizte meg a spanyol hódítók idejéből rszármazó jellegét, az őslakosok szenvedélyes tempe­ramentumát. Az alacsony és magas bejáratú előkelő spanyol stílusú házakat bámuljuk meg és a szűk ablakrácsok mögött a csábítóan szép asszonyok ingó árnyékait, a tüzes szemek fé­nyét, amelyek kibámulnak a macskakövekkel kirakott utcá­ra. A sikátorok a térre vezet­nek, a tér maga pedig olyan, mint egy virágoskert. A korzó már vány deszkával van kirakva. A tér közepén csodálatos fa nő. A háttérben vörös neonvilágítás Nem a hadsereg, hanem Kuba egész népe készenlétben áll, hogy megvédje hazáját és a forradalom vívmányait. A sziget partjait éjjel-nappal a munkásokból, földművesekből és diá­kokból álló milícia őrzi, hogy rögtön csírájában elfojtsa az esetleges intervenciós kísérleteket. Képünkön egy fiatal kubai tanítónőt látunk, aki Oriente vidé­kére indul. jelzi egy szálloda bejáratát. A lányok, sok szép fiatal lány, a korzón kiváncsion bekukkan­tanak az autók belsejébe, ame­lyek hosszú oszlopban állnak. Pontosan így képzelted el ezt az országot: A könyvek alapján így festetted ki magadnak és az elképzelések még csak meg sem közelítik a valóságot, mert nem érzékelted azt a sok ra­gyogást és illatot, nem tudtad magad elé képzelni a ragyogó szép lányok szemét, nem hal­lottad a milicisták kemény lé­péseit, amint géppuskával vál­lukon, gyors léptekkel a vasár­napi nyugodalmas utcákat ró­ják. Az escambryi hegyekből ér­kező munkásőrségekkel járjuk az utcákat és igyekszünk meg­érteni egymást. Nem megy. Megbicsaklik a nyelved. Azután egy fekete mi­­licista magyarázni kezd: Itt Trinidadban egy pap mé­szárolta le a munkásőrséget. Mit szól hozzá? Megértettem mit mond. Lányok, kettesével, hármasá­val végigsétálnak a téren, a munkásőrség tagjai pedig gyors léptekkel távoznak. Csak amikor a város végén a benzinkút mellett haladtunk el, akkor értettük meg az ösz­­szefüggést. A látókör bíbor­fényben úszott, égett az ültet­vény, amely azelőtt egy ameri­kai részvénytársaság tulajdonát képezte. Kuba vádol! Vádolja a gyil­kosokat. Kuba vádol! Vádolja a múltat. Az olyan országban, amely tízszer annyi lakost tarthatna el, a lakosság túlnyomó többsé­ge éhezett. A munkás az ültet­vényeken csak rabszolga volt. Az év négy hónapjában jutha­tott csak munkához. A gyerme­kek éheztek. Nem járhattak is­kolába. Hamarább pusztultak el, mint mielőtt ráismertek volna gyilkosukra. Az amerikai monopóliumok mindent megkaparintottak. Abban az országban, amely­ben háromszor lehet aratni, éh­ség és nyomor uralkodott. Jósé Marti a nagy forradal­mi költő országában az emberek fele nem tudott írni és olvasni. Nem azért nem tud­tak, mert nem akartak iskolába járni. Az ültetvények amerikai ke­kekben voltak. A kávéházak is, a bányák is. A szállodákba csak az amerikaiak mehettek. Es az ültetvényekre is csak az ameri­kaiak. A golyók és gyilkos szerszá­mok is amerikai jelzésiíek. Cuba denuncia! Vádol azért a 20 ezer bátor harcosért, aki a szabadságért feláldozta fiatal életét. Kuba az egész világ előtt vádat emel, vádolja az Egyesült Államokat, amely gyűlöletből géppuskát, ágyút, hajókat, re­pülőgépet kovácsol és ezer meg ezer kalandort az Antii folyó partjai felé irányított, hogy megfojtsa a népet. Április 17-én reggeli szürkü­letben süvítettek először a gyű­lölet golyói. Nem egész három héttel ké­sőbb, mint amikor mi sör mel­lett kubai barátainktól búcsúz­tunk. Sehogyse akartuk akkori­ban elhinni, és hitelt adni un­nák a félelemnek, hogy Miami a kígyók fészke rövidesen szi­szegni kezd és előmászik a mérges siserehad. 1961. április 17-én az ültetvé­nyek■ felett megjelentek az el­lenséges repülőgépek és az alig pelyhedzö szakállú ifjak az amerikai golyózápor áldozatai lettek. Megremegett az anyák szíve és a kisfiúk már nem játszot­tak többé „borbudost" — fegy­vereket kértek. Cuba denuncia! Vádolja az Egyesült Államokat, orvtáma­­dássgl vádolja, melyhez hason­lót csak a fasiszták támadásá­val hasonlíthatunk össze. Kuba a kis ország, amely mint egy zöldszínű gyík az Atlanti-óceán és a Karibi-ten­ger között helyezkedik el, min­den erejét összeszedte és ellen­állt az északról támadó fene­­vadnak. Azt a népet, amely ellenáll, nem lehel legyőzni. Még a leg­erősebb, legalattomosabb ellen­séggel szemben is megállja a helyét. Az a nép, amely szabad­ságát akarja megvédeni, nem áll egyedül. Kuba vádol! Es egyben óva int is. ÚJ IFJOSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztő­ség és adminisztráció, Bratislava, Pražská 9. — Telefon 445-41. — Postafiók 30. — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01, Bratislava, ul. Nár. povstania 41. — Előfizetés egy évre 31,20 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk vissza. ’ K—05*11192

Next

/
Oldalképek
Tartalom