Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-04-25 / 17. szám
Magasra emeljük a dolgozók zászlaját ájus 1., az emberiség történetének legoptimistább ünnepe: az élet és a világ megújulásának eszméje sugározza ezt az optimizmust, s azoknak a tömegeknek törhetetlen életereje, aifl»*lyek több mint hetven éve hordozzák körül a világon a májusi zászlót. Az optimizmus ünnepe volt már a múlt század kilencvenes éveinek elején, amikor néhány nyugat-európai országban a munkásság először tette történelmi küldetésének ünnepévé, miközben a polgár gondolatvilága megtelt egy zordon és keserű filozófia rémképeivel. Azóta a munkásosztály győzelmes harcai kimélyítették ezt az optimizmust, amely nem pusztán hangulati kifejezője a világban lejátszódótt óriási változásoknak, hanem annak a harcos humanizmusnak szemléleti alapja, mely az embert legsúlyosabb bilincseitől akarja megszabadítani: a kizsákmányolástól és az ebből folyó osztálykötöttségekből. Ebben a humanizmusban nyoma sincs semmiféle szentimentalizmusnak. Nem azonos a reneszánsz humanizmusával, mely a középkor merev teológiai szemléletével állította szembe az ember-eszményt. Nem azonos tulajdonképpen a francia forradalmával sem, mely a személyi szabadság korlátlan érvényesülését hirdette. A szocializmus célja a humanista eszmék kiteljesedése egy olyan társadalomban, mely az ember elnyomásának, megalázásának és kizsákmányolásának szociális alapjait szünteti meg, s a szó legtágabb értelmében biztosítja az ember szabadságát és alapvető jogát a boldoguláshoz. A szocializmus zászlaja alatt menetelő tömegek nemcsak követelik minden ember elidegeníthetetlen jogát a boldoguláshoz, mint a XVIII. és a XIX. század polgári humanistái tették, hanem fáradhatatlanul küzdenek azoknak a politikai, társadalmi és gazdasági feltételeknek megteremtéséért, amelyek valóban biztosíthatják az alapvető emberi jogok érvényesülését az egész világon. z idei május elseje szerves része Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapítása 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeknek. A CSKP 40. évfordulóját azokkal a kiváló munkasikerekkel köszöntjük, amelyeket hazánkban a szocializmus építésében elértünk. Ezért a nemzetközi munkás-szolidaritás legnagyobb ünnepén, május elsején, büszkén tekintünk vissza arra az útra, amelyet a CSKP vezetése alatt megtettünk. És ez az út szívós harcokban és győzelmekben eltelt 40 év, milliós tömegek alkotó munkájának útja, amelynek gyümölcse mai szocialista köztársaságunk. 0- - történelem tényei megtanították az embereket — a szocializmus eszmei nés valóságos határain innen és túl egyaránt, — hogy a béke és a haladás óriási, s egyre növekvő táborának nemcsak nemzetközi súlyánál fogva döntő a befolyása az események menetére, hanem azért is, mert a szocialista országok állásfoglalásaiban és eredményeiben a haladás törvényei jutnak kifejezésre. Ellentétben az imperialista politikával, amely a felbomló, széthulló kapitalista és gyarmati rendszer visszahúzó erőit igyekszik érvényre juttatni a népek életében. A kapitalizmus általános és az egyes vezető tőkés országok szempontjából sajátos válságjelenségeinek szaporodása és kiéleződése, a termelésben mutatkozó zökkenések és visszaesések, a piacok összezsugorodása, a dolgozók mind erőteljesebb kizsákmányolása szorosan összefügg ezzel a politikával. A világbéke megszilárdításának, ami a népek legfőb követelése a jelenlegi helyzetben, ez az egyetlen gyakorlati lehetősége. E lehetőség realitása, amelyet a szocialista országok erőfölénye biztosít, adja az alaphangját annak az általános és mély derűlátásnak, ami a dolgozó tömegekre általában, de különösen a szocialista országok dolgozóira jellemző. Bratislava, 1961. április 25. X. évfolyam, 17. szám Ara 60 fillér GYŐZELEM Hetvenkét órával azután hogy az első űrhajós új, nagyszerű és felemelően bíztató lappal gazdagította az emberiség történelmét, robbantak fel a bombák Kuba földjén. Nyomukban halottak, romok, pusztulás. És április 17-én megkezdődött a fegyveres ellenforradalmi intervenció. Az Egyesült Államok az utolsó fél évszázadban csak Latin- Amerikában száz politikai fordulatot és katonai beavatkozást hajtott végre sikeresen. És mégis. Az utolsó két év alatt hiába törik fejüket az USA politikusai. Nem tudnak végezni a kubai forradalommal, mely szinte szemük előtt erősödik, virágzik. Már több sikertelen kísérlet történt ennek megváltoztatására, de olyan kudarc még nem érte Washington urait, mint 1961. április 19- ének késő éjszakáján. Hasonló vereséget nem ismer az amerikai vereségek krónikája. A nagy hűhóval bejelentett invázió, melynek küldetése lett volna térdre kényszeríteni a szigetországot, semmivé vált. A 4000 főt számláló intervenciós banda rövid 72 óra alatt megsemmisült. Roppant jelentőségű győzelem ez, és még nagyobb vereség. Ezt a nagyszerű népet legnagyobb munkája idején, a cukorrépa termés betakarításakor érte a támadás. De pillanatok alatt cselekedett, a szerszámot fegyverrel cserélte ki. Minden elismerést megérdemel. Szokatlan vereség ez az amerika imperializmus számára. Persze itt nem a pár ezer partizánról és nem is arról a milliárd dollárról van szó, melyét az elűzött monopolisták már újból a zsebükben éreztek Plaia Gironnak az elvesztésével, mely utolsónak volt a banditák kezében, elvesztette az Egyesült Államok egész Latin Amerikát.,Világossá vált a kontinens népei előtt, hogy . az amerikai imperializmus nem feltétlen ura többé a helyzetnek. A hat és fél milliós Kuba, melynek népét a forradalom lelkesíti, képes volt gátat emelni az amerikai imperializmus elé. A mostani amerikai intervenciónál világosan megmutatkozott, hogy Kubát nemcsak a szocialista országok támogatják, hanem Latin-Amerika népeiben is szenvedélyes védelmezőkre talál. Az amerikai Egyesült Államok Dél-Amerika szemében elvesztette a mindenhatóság és a csalatkozhatatlanság dicsfényét. Kuba esetében világosan látták, milyen vak és korlátolt az amerikai politika. A harc még nem fejeződött be. Lehet, hogy évekig is eltart, de az amerikai imperializmus helyzete egyre kilátástalanabbá válik. mwu mm m m m í Tavasz győzelméről kell hogy énekeljek — Szemem találkozik más emberszemekkel: piros hajnalt hozott s piros virágkelyhet, dalol, derűt áraszt mindenkinek arca, mert győzött a tavasz s örömét átadja. Ha szememet vetem a nyüzsgő utcákra, mintha piros rózsát látnák ezerszámra, szeretet rózsáit, melyeket harc oltott: békés így lesz a kert, s ki benne él, boldog. mintha rút éj után látnék derűs reggelt, éje után vérnek, nyomornak és könnynek, mikor jogért küzdött a dolgozó tömeg. Munkánknak ünnepén dalra nyílik ajkunk, menetelünk, többé nem jog semmi rajtunk, a vörös zászlóknak egyre nő erdeje, győzelmesen ujjong már Május elseje. Fordította: FÜGÉDI ELEK
