Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-01-10 / 2. szám
A huszonkétéves Ady Endre 1899. január 24-én mint a Debreceni Hírlap munkatársa ae. jelzéssel Haladunk? címmel világpolitikai szemlének is beillő rövid cikket Irt a lapba. Napirenden volt akkor Franciaországban az Ördögszigetre száműzött Dreyfus kapitány perének újrafelvétele, ami körül a harmadik köztársaság politikai és katonai reakciósai a Zola vezette haladó tábor támadásának kereszttüzébe kerültek; beszéltek a cári diplomácia fantasztikus „örök békéstervéről. erről a belpolitikai helyzetet álcázni hivatott kezdeményezésről; végül hat hét előtt, 1898. december 10-én aláírták Párizsban az Pszakamerikai Egyesült Államok és Spanyolország között folyó háborút befejező békekötést, amellyel Kuba szigete a monarchikus és haldokló spanyol gyarmattartás kezéről egy polgári köztársaság tőkés imperializmusának rendelkezése alá került. Ady nem riportszerűen foglalkozott ezekkel a világpolitikai érdekességü jelenségekkel, hanem körszemléjüket éles társadalomkritikai megjegyzésekbe süríti a faj- és az osztálygyűlölet folyamatban levő hirdetőiről, a gigantikus fegyverkezésről, a militarizmusnak egész Európára nehezedő nyűgéről és a polgároktól bókolást követelő dölyfjéről; a gloire nemzetének képtelenségéről határozni arról, hogy rehabilitáljon-e egy ártatlanul elítélt embert, vagy hagyja fegyencként pusztulni; a parlamentarizmus képtelenségéről, hogy a saját burzsoá mivoltán felülkerekedve fecsegés helyett tettek kezdeményezője legyen a mindenütt mutatkozó súlyos társadalmi bajok orvoslására. Ady mindjárt cikkének harmadik sorában rátér arra a változásra, amely Kubával esett az említett spanyol—amerikai háború befejezésével. A spanyol ültetvényes-uralom miatt mutatkozó kubai népi elégedetlenség adott az Uniónak ürügyet arra, hogy a nyugatindiai szigetvilágból kiszorítsa a spanyolokat s azután a hozzákerült Kubában tőle függő diktátorokat hagyjon Amikor megnéztük a Területi Színház legutóbbi bemutatóját, különösen arra figyeltünk fel, hogy Pavel Rímsky, a Szlovák Nemzeti Felkelés Színházának rendezője, milyen elegáns könnyedséggel fogja öszsze szereplőit, és Topaze tanár úr is — Turner Zsigmond alakításában, — milyen gondosan kidolgozott, nemcsak ötletes, hanem mindig megokolt játékelemeivel, hogyan tudta művészi színvonalra emelni szövegének mélyen emberi, élő és összetéveszthetetlenül egyszerű figuráját. ízületeire felboncolni egy szerepet különleges színészi tehetségre vall, erre csak vérbeli színművész képes. Éppen abban domborodik ki művészete, hogy észrevétlenné tudja tenni szétbontó, de, egyszersmind egységbe foglalt munkáját, s úgy varázsol új embert a színpadra, mintha valóban az életrekeltett figura váratlan és ötletszerű visszahatásainak, cselekedeteinek lennénk tanúi. Szellemes, mulatságos, ízléses az előadás, de talán helyesebben azzal értékelhetjük, hogy a játék művészi igényt, gondolati tartalmat tükröz és a sorban pergő jelenetek változatos sokasága leköti a nézőt. A pagnoli mondatok belopóznak az emberi lelkiismeret rejtett zugaiba, s a néző gondolkodni kényszerül. Bár Pagn o 1 mester vígjátékának „nincs szatirikus éle, nem támadja ő kívülről, más szemszögből a huszas évek francia kispolgárát, közéletét, csak jókedvűen elmókázik saját világának fertelmességei felett". S bár Topaze tanár úr maga is csirkefogóvá aljasul (sőt végül, szinte indokolatlanúl Tamisc tanár úr is), Pagnol csak nevet mindezen és mókásan akarja megnevettetni közönségét is az akkori francia társadalmi állapotok züllött, romlott életének feltárásával. Korrajz és miliőrajz halad párhuzamosan • rendezői elgondolás alapSAS ANDOR uralmon, a szigetet az unióbeli cukortrösztök vállalatainak telepévé tegye, alkalomadtán mutatkozó újabb forradalmi megmozdulást letörjön, s katonai imperializmusa számára támaszpontot biztosítson rajta. Idézni érdemes szó szerint, amit Ady Endre Kuba sorsáról 1899-ben megállapít. „Túl az Óceánon egy szabadságáért küzdő maroknyi népnek segítségére sietett egy óriás, hogy, miközben szabadító hérosz gyanánt ünnepük, rátegye a lábát a szabadságon nem sokáig ujjongó gyereknép nyakára.“ A maroknyi nép: a kubaiak, az óriás: az Egyesült Államok. IVt iközben a burzsoá világ ■L'-* hivatalos közvéleménye szabadságos republikánus és demokrata tettként dicsőítette a sziget elhódítását a spanyol monarchiától, Ady felismeri és ki meri mondani, hogy a kubaiak számára nem terem szabadság a fölszabadítók oldalán. Ebben a felismerésben benne van a prognózis a kubai nép jövőbeli magatartásáról, aminek ma a gyarmattartók elleni küzdelemben tanúja az egész világ, mert a kubai nép nem akar beletörődni a kizsákmánýoltságba. A liberális polgári frazeológiához tartozott a 19. század végén a haladásnak önelégülten és szakadatlanul hangoztatott dicséret^. Ady Endre azonban fel merte egy kormánypárti lapban sorolni azokat a tényeket, amelyek szöges ellentétben álltak a valóságos haladással. Utalt a társadalom mélyéből felszűrődő morajlásra, melyet a burzsoázia nem akart hallani, de Ady még a távoli Kubában megszólalva is hallotta. „Az egész társadalom befogja fülét, hogy ne hallja — olvassuk Adynál — millió nyomorult nyöszörgését, mely kezd összeolvadni a jövő századok megváltást hirdető zenéjével.“ Ezt a megváltást a polgári illúziókból kibontakozni kezdő Ady kétségtelenül a szocialista társadalom építését vállaló dolgozó néptől, a proletariátustól várta, s éppen ez a várakozás csillant fel a most idézett sorokban. Huszonkilenc éves volt Ady, amikor 1906-ban az Üj versek megjelenésével költői magáratalálásának bizonyságát adta. Azonban a Haladunk ? című cikk tartalmából és megírásának módjából az tűnik ki, hogy jóval előbb csaknem készen mutatkozik már közírói prózájának nagy eredetisége, politikai villámokossága és nyugtalanítóan érdekes tömörsége. Milyen mélyre és messzi-MÖZSI FERENC: re tekintő volt a világeseményekre ügyelni kezdő fiatal újságírónak a szeme. Ennek köszönhette, hogy 1899 végén Debrecenből egy nagyváradi lap szerkesztősége köti magához, hiszen fel kellett figyelni cikkeire. Adyt a társadalmi földrengést hozó forradalom viharmadarának szokás nevezni. E viharmadár szárnyalásának és röptének a jövő felől tájékoztató jósereje van, amint ezt a kubai nép helyzetéről 52 esztendő előtt elhangzott vélekedés és kommentár bizonyítja. Ha 1899-ben kevés hozzáértő, kevés augur akadt Debrecenben, aki a viharmadár szárnybontásának értelmét felfogta, mi ma — több mint félszázados messzeségből — annál teljesebb csodálattal adózhatunk neki. Gazdaságos tanulásról (Tanuljunk Az utóbbi két-három hét^ ben több iskolát látogattam meg és mindenütt, ahol csak módomban állt, elbeszélgettem az iskolai CSISZ-szervezetek vezetőségével. S ha visszagondolok a rimaszombati, érsekújvári, komáromi vagy pedig a kassai iskolás fiatalokkal folytatott beszélgetésekre, jól eső érzéssel tölt el az a tudat, hogy az ifjúság a szocialista élet vidámkedvű, nyíltszívű, öntudatos formálója. Van azonban egy témakör, melyről aránylag ritkán esett szó a beszélgetések során: a tanulás. A félreértés elkerülése végett meg kell jegyeznem, sokat beszélgettünk a tanulmányi eredményekről. Pl. a kassai Ipariskola ügyesen megszervezett tanulmányi versenyét valóban nagyra értékeljük, ^sőt á rimaszombati 11 éves iskola tanulópárjainak szép munkáját is meg kell dicsérnünk, de magáról a tanulásról, bizony ritkán esett szó. Ogy vagyunk ezzel, mint az az orvos, aki csak arról beszél, hogyan kell a betfeg testrészt meggyógyítani és megfeledkezik arról, hogy sokkal könnyebb lenne azt — helyes felvilágosító munkával, preventív gyógykezeléssel — megóvni a megbetegedéstől. Ez a tanulóifjúság munkájára vonatkoztatva azt jelenti: tanuljunk meg tanulni. Ezzel igen meg tanulni) sok sikertelenségnek vehetnénk elejét. Hiszen hányszor halljuk ezt az őszinte, szomorú mondatot egy sikertelen, ötös felelet után: Tanító elvtárs, én készültem ... Igen, ez igaz. Az a tanuló készült, de az anyagot nem tudta, márpedig minden osztályzat értéktelen számjegy csupán, ha azt nem fedi a tudás aranyfedezete. A tanuló mestersége a tanulás, s vajon nem követeljük meg minden szakmában minden dolgozótól, hogy mesterségét jól sajátítsa el? Bizony megköveteljük. És megköveteljük ezt a tanulóifjúságtól is. Valószínűleg mindnyájan sokat olvastak már a sajtóban az iskolaügy napjainkban végbemenő, forradalmi átszervezéséről. Mi ennek a lényege és mi e forradalmi átszervezésből az ifjúság feladata? Az új iskolában a tananyag lényegesen több, mint a régi iskolában. A tudományok, a technika hatalmas fejlődése az iskolai tananyagot is hatalmasan felduzzasztottá. Ha ezt meg akarjuk ismerni — márpedig ezt követeli tőlünk az élet, az automatizáció, a mechanizáció, a kibernetika alkalmazása, stb... — akkor ezt — többek közt — a tanítás és a tanulás gazdaságosabb módjával érhetjük el. (Folytatjuk) Topaze tanár úr levizsgázott Jelenet a harmadik képből: Turner Zsigmond — Topaze, Nagy Eszter Susy Curtois. hangjával, s a szereplők is szervesen illeszkednek bele a színpadon pergő élet zuhatagába. Ezáltal a szerzői mondanivaló is megkapja a maga hangsúlyát. Pagnol szenvedélyes társadalombírálata; Topaze jellemének és sorsának az elaljasulás felé való zuhanása; a pénzzel tartott hatalom trágár helyzete adja meg Rímsky vendég-rendezőnek a lehetőséget, hogy az egykori „Topaze“-nak határozottabban szabja meg szatirikus élét, és a mi, m a i értelmezésünkben, ne csak mókázzék és nevettessen, hanem figyelmeztessen is arra, hogy hová vezet a kapitalista társadalom megvesztegethető, korrupt életmódja. Rímsky rendezésé: valóban igényes és a mű színvonalának szellemében szatirizáló, tragikusan komédiázó vonalvezetésében érik időszerűvé. Modern és eredeti tehát ez a rendezés. Céltudatosan használja ki a színpad valamennyi lehetőségét. Fényhatásokkal dolgozik, színekkel húz alá lényeges mondanivalókat és a figurák mozgása a változó ütemezésben szokatlanul erős veretével nagy hatással van a közönségre. A rendező és a címszereplő elválaszthatatlan összjátékában a komikumot nemcsak a helyzetek, vagy csupán a jellemek rajza hordozza, hanem az izzó szöveg szellemessége (Kolozsváry Grandpierre Emil nagyszerű fordítása); az analitikus szerepfelfogás és az embernek realisztikus értelmezése adja. Rímsky a lélekrajz mesterének bizonyult ebben a rendezésben. Egy-egy finom motívummal meglepő, forró színpadi pillanatokat nyújt. A színpadtér Zora M a t h o - nová munkája. ízléses kosztüméinek nagyszerű, ötletes színhatása összhangban van a rangos rendezéssel. A szereplők legtöbbjeinek tehetsége, komédiázó kedve teszi, hogy ez a lélektanilag elmélyült és mégis vidám, gondolatgazdag tragikomédia remek szórakozást is jelent. S mégis a színészi alakítások közül, mint ahogy már említettük, kiemelkedik Turner Zsigmond. Turner — Topaze tanár úr alakját telibetaláló gesztusokkal, sok apró jellegzetes játékkal teszi hitelessé. Vállalja sorsának jellemzését s azonosul vele. Suzy Gurtois szerepének merész ívét nagyszerben fogja át Nagy Eszter. Teljes drámát éreztet — teljes embert rajzol. Elena Andrejevna után ismét bebizonyította, hogy ízigvérig színművésznő. Suzy-ja nem közönséges, mert nem egy kaptafára húzott megbélyegzett nőt alakít. Sőt ésszerű tud lenni piszkos üzleteiben is, s így a néző nem eleve ítéli el, hanem végső eredményében mondja ki felette vádló ítéletét a behízelgő, képmutató viselkedése felett. Palotás Gabriella (Vergnioles-né), Sípos Ernő (Muche), Lengyel Ferenc (Roger), Hatvani László (Tamise) a kor levegőjét hitelesen árasztják. Ezeknek a figuráknak bohém derűjét, önszeretetét, megvesztegethetőségét egységes portrékba foglalják össze. Gyurkovics Mihály (Tiszteletreméltó aggastyán) és Fazekas Imre (Castel-Benac) alakjainak egész habitusában, már külső megjelenítésével, arcuk sajátos vonásaival is készen tudják hozni színpadi énjüket. Udvardi Anna — Narátora nem olvad bele szervesen Marcel Pagnol komédiájában annak ellenére, hogy T a r i c s János zenei betétjei érdekesek és hatásosak. A szereplő gárda többi tagja is becsületesen, sőt nagy igyekezettel tette meg a magáét. SZUCHY M. EMIL AZ IFJÚSÁG ÁBRÁZOLÁSA AZ IRODALOMBAN Számtalan irodalmi áramlat, jelentős (és kevésbé sikerült) irodalmi alkotások tömege igyekszik visszatükrözni: hogyan él, vívódik, keresi jövendő életútját a )ÍX. század derekának ifjúsága. Tanúlságos ankét zajlott le erről az Inosztrannaja Letyeratura szerkesztőségében. Ennek anyagából ragadunk ki néhány részt az ifjúság ábrázolásáról az irodalomban. LÁZADÁS A „SEMMI“ NEVÉBEN Sokat beszéltetnek magukról, heves viták középpontjában állanak a „beát-ek“ a fiatal francia egzisztencialisták és az angol „dühödt ifjak“ amerikai rokonai. A társadalmi normáknak fittyet hányó magatartásuk és ultramodern művészeti termékeik, tiltakozást, sőt rémületet fejez ki az őket körülvevő világ embertelensége, perspektívátlansága láttán. Megdöbbentő erővel fejezi ki e fiatalok érzését a „beat“ generáció egyik tehetséges fiatal tagjának, Geensbergnek Sikoly című poémája. Ez az önkínzó, őrületben fogant költemény az amerikai életet iszonyú lázálomnak tünteti fel. Nem is emberek: egyedül a szenvedés érzékeltetésére érzékelt idegcsomók támolyognak benne Amerika-szerte. A menekülés egyetlen útja az öngyilkosság — íme ez az Amerikában nagy vitákat kiváltott Sikoly végső kicsengése. SZILÁRD IDEÁLOKAT KERESNEK Az ezernyi ellentmondástól tépett Japánban is nyugtalan forrongásban lévő fiatal író nemzedéket találunk. A fiatal japán írók nagy részére jellemző tulajdonság, hogy szenvedélyesen keresnek a maguk számára valami szilárd ideált. Ma még azonban legtöbben a teljes ideálnélküliség, a reményt tagadó pesszimizmus álláspontjára jutnak el. ÚJ ÉLET — ÚJ IFJÚSÁG Az utóbbi években merészebben kutat a fiatal szellem, kritikusabb szemmel vizsgálja az apák tapasztalatait, önállóan Ijeresi a maga helyét a szocializmus építésében — írta nemrégiben a fiatalokról František Burianek. Többségük éppen azért hamarabb és helyesebben találja meg helyét ismeri fel találja meg helyét, ismeri fel is, akik a kispolgári életforma bűvkörébe kerülnek, vagy a mindenben kételkedő szkepticizmus álláspontjára helyezkednek. Ezt a három féle fiatalt állítja elénk Pavel Kohout a Három nővér, a kommunista Libuša, a folyóparti házikó rózsaszínű álmaiban éldegélő Paula és a tizenhétéves mindenben kételkedő Petra alakjában. Roppant bonyolult feladat a kor szocialista építő fiatalját életszerűen, művészi kifejező erővel, érzelmének gazdagságában, fejlődésének sokoldalúságában ábrázolni. A szovjet irodalom után a csehszlovákiai irodalom egyre közelebb jut e bonyolult probléma megoldásához. Még régebben az ifjúság életével foglalkozó művek szinte egyedüli konfliktusa abból adódott: hogyan, válik egy ilyen vagy olyan oknál fogva rossz behatások alatt álló paszsZív fiatal a szocializmus aktív építőjévé. Ma a konfliktusok életesebbek, gazdagabbak, árnyaltabbak. Nagyon érdekes például J. Kríz: A nagy magányosság című regényének hőse, a fiatal Martín Součeknek az életútja. Martin egy jó ügyet — egy elmaradott szövetkezet elmaradását — kezdetben hibás eszközökkel, erőszakos modorral, éles kirohanásokkal próbál szolgálni és munkában tévedésekben tanulja meg: jó ügyet is csak jó módszerekkel, szocialista emberekhez méltó eszközökkel lehet méltóképpen szolgálni. így alakul ki jelleme, így válik a szocializmus kiváló fiatal építőjévé. Martin Souček és Libuša, vagy Ondrej, Ján Proházka regényének fiatal agronómus hőse — különböző egyénisége, hibáktól, fogyatékosságtól nem mentes emberek. Alakjuk, az irodalmi műben ábrázolt fejlődésük, az olvasó mélységes érdeklődését és rokonszenvét váltja ki, mert korunk egyik legnagyobb jelenségét: a szocialista emberré válás folyamatát tükrözi. (t) BRATISLAVA I. Kedd: 11.10 Jó hangulatban 12.25 Filmzene 13 10 Operarészletek 14.10 Szórakoztató zene 15.25 A Moszkvai Rádió összeállítása 16.15 Kívánságkoncert 20.20 Barátaink dalaiból Szerda: 11.20 Tánczene 13.10 Nagy mesterek müveiből 14.10 Szórakoztató zene 18.15 Kívánságkoncert 19.00 Robbanás az acélgyárban — detektív rádiójáték. Csütörtök: 11.20 Jó hangulatban 12.25 Fuvószene 14.10 Szórakoztató zene 15.15 Szovjet esztrád melódiák 18.15 Kívánságkoncert 20.00 Szatirikus összeállítás. Péntek: 11.15 Tánczene 13.00 A Moszkvai Rádió összeállítása 13.30 A bratislavai Nemzeti Színház szólistáinak műsorából 14.10 Szórakoztató zene 16.15 Valcerek 18.15 Kívánságkoncert 20.20 Szimfonikus koncert. Szombat: 10.40 Tánczene 11.20 A menüettől a rumbáig. 12.25 Szovjet és hazai együttesek műsora 13.10 Vidám zene 14.10 Operarészletek 15.00 Szatirikus összeállítás 18.15 Kedvelt melódiák 20.00 Vidáman és kritikus szemmel — közvetítés a Keletszlovákiai Vasművek nyilvános esztrádműsorából 21.00 Dolgozóink között — közvetítés a bratislavai Béke-üzemből. Vasárnap: 10.00 Körhinta — vidám összeállítás 11.00 Kívánságkoncert 12.30 Népdalok 14.15 A szilveszteri esztrádműsor megismétlése 17.00 Tánczene 18.20 Kívánságkoncert 20.00 Drda: Beszélgetés az ördöggel 22.15 Tánczene. BUDAPEST KOSSUTH RÄDIÖ Kedd: 10.30 Régi népdalok 12.10 Tánczene 15.10 Egy falu — egy nóta 15.30 Élőszóval — muzsikával 21.05 Emlékezés Somlay Artúrra. Szerda: 10.35 Szívesen hallgatunk 17.15 Szív küldi szívnek 18.30 Új hanglemezek Csütörtök: 11.30 Könnyű zene 13.20 Szovjet operett- és filmdalok 18.06 Szív küldi szívnek 19.00 A postamester — közvetítés a szegedi Nemzeti Színházból Péntek: 10.10 Operettrészletek 15.50 Szív küldi szívnek 16.40 Dalok az ifjúságról 17.15 ötórai tea 20.50 Az 1960-as év könnyűzenei műsorából. Szombat: 10.30 Operettrészletek 13.00 Szív küldi szívnek 15.10 Élőszóval — muzsikával 20.30 A szilveszteri kabarémüsor megismétlése. Vasárnap: 12.15 Népi zene 14.00 Szív küldi szívnek 17.10 Kincses Kalendárium 18.10 Könnyű zene 20.20 Tánczene. A BRATISLAVAI TELEVÍZIÓ MŰSORA: Kedd: 19.30 Ifjúsági adás — fiatalok kávéháza 20.15 Tudja — nem tudja, filmrészletek. Szerda: 20.00 Alzsír — televíziós játék. Csütörtök: 20.00 Lorenz Darrant vallomása — nyugatnémet film. Péntek: 19.45 Tarka összeállítás filmekből. Szombat: 17.00 A legmagasabb szám— szovjet film 20.00 Szórakozató műsor 21.12 A becsületes tolvaj — szlovák film. Vasárnap: 20.00 ČSSR — Lengyelország — sportközvetítés 21.00 A medve — televíziós játék.
