Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-13 / 37. szám

Š A XVII. Nyári Olimpiai Játékok I lepiasi ileus!! a noviel zászló Ünnepi ceremóniával vasárnap augusztus 11-én véget értek a XVII. Nyári Olimpiai Játékok. Több mint 14 napon át izga­tottan kisértük figyelemmel a néha valóban heroikus küzdel­meket és a világ legjobb sportolóinak teljesítményeit. Ezek­nek a nagy napoknak eseményeit közelebb hozta mindnyá­junkhoz nemcsak a rádió, hanem a televízió is, úgyhogy a napi- és sportsajtéban közölt riportokkal, kommentárokkal és közleményekkel tiszta képet alkothattunk erről a minden négy éven megismétlődő legnagyobb sporteseményről. Habár a könnyűatlétikai ver­senyek csak részét képezték az olimpiai játékoknak, a fő ér­deklődés mégis ezekre a küz­delmekre összpontosult, az ezen a téren elért eredményekről a legtöbbet beszélnek és írnak a lapok és az egyes országok sportfejlettségét a könnyűatlé­tikai pályán elért teljesítmé­nyek szerint ítélik meg. Az olimpiai játékok valamennyi sportágában szerzett érmek és pontok végső osztályozása sze­rint fölényesen az első helyen végzett a Szovjetunió. Az ame­rikaiak kiérezték ezt a veszélyt és ezért mindent megtettek, hogy javítsák teljesítményeiket azokban a sportágakban, me­lyekben gyengéik voltak, más­részt igyekeztek kellő előnyt szerezni azokban a sportágak­ban, melyekben mindig a leg­nagyobb erősségük, egyedural­muk volt. Ez a sportág köny- nyüaílétika volt — egészen a római olimpiáig. Itt váratlan vereségeket szenvedtek az amerikaiak. Ezek a vereségek és az ezzel járó éremvesztes- ségek lényegesen befolyásolták a Szovjetunió és USA közötti vetélkedést az elsőségért a ró­mai olimpián. A szovjet küny- nyüatléták, akik valamennyi versenyszántban példásan küz­döttek, nagyban hozzájárultak, ahhoz, hogy a végső osztályo­zásnál országuk végzett az élen. ★ * * ******* Tippelj velünk 1. Ostrava—Prešov 1 2. Stalingrad—Dukla 2 X 3. Nitra—Slovan Blava X 2 4. Hradec—Kladno 1 X 3. ČHi Bratislava—Trenčín 1 6. Sokolovo—Trnava X 1 7. ČH Brno—Dynamo , 1 X 8. Budéjovice—Déčín 1 9. Brno KPS—Brno ZJŠ X 2 10. Otrokovice—K. Hora 1 11. Celákovice—VŽKG X 1 12. Dynamo Praha—Prešov 2 13. Martin—Košice 1 14. Trebišov—B. Bystrica 1 t így kellett vošna Športka: 5, 14, 18, 27, 31, 49 Sazka: 111111112111 Számbeli összehasonlításhoz folyamodunk, mert a számok gyakran többet árulnak el, tisz­tább képet nyújtanak, mint a sok szó, a hosszú szöveg. Huszonhárom férfi versenyszá­mot (maratón nélkül) és tíz női versenyszámot (Melbourne- ban még a 800 m-es női síkfu­tás nem volt műsoron) veszünk' számításba. Az USA férfi ver­senyzői Melbourneban 15 arany­érmet és a Szovjetunió férfi versenyzői csak 3 aranyérmet szereztek. Bómábnn USA 9 aranyérmet és a Szovjetunió már 5 aranyérmet szerzett. A női versenyszámokban Mel- bourneban a következő volt a helyzet: Szovjetunió 2 arany, USA 1 arany, Rómában pedig: Szovjetunió 6 és USA 3 (mind a 3 aranyérmet a néger Rudolph V/ilma szerezte). A férfi és női versenyszámok ösz- szesítése utón a helyzet így fest: Melbourne: USA 16 arany, Szovjetunió 5, Róma: USA 12, Szovjetunió 11. Ez a helyzet már az erők kiegyenlítését je­lenti. Az USA elsőségének kérdé­sébe egyes esetekben más or­szágok sportolói is beleszóltak. Az amerikai vágtázok egy győ­zelmet sem aratták, habár Ró­máig ez hagyományos „ameri­kai terület“ volt. Ma az ameri­kaiaknak nincs égy komoly versenyzőjük 800 m és 1500 m távon és vereséget szenvedtek gerelyben, kalapácsban és ma­gasugrásban, annak ellenére, hogy ezekben a versenyszá­mokban az amerikai versenyzők világcsúcstartők. Megmutatko­zott, hogy más jő teljesítmé­nyeket nyújtani otthon nagyobb idegfeszültség nélkül és abban a tudatban, ha ma nem sikerül, megpróbálom holnap. Az olim­piai játékokon, ahol a „vagy — vagy“ jelszó jegyében küzdöt­tek, több amerikai atléta idegei felmondták a szolgálatot. A SZOVJET VERSENYZŐK MAXIMÁLIS TELJESÍTMÉNYE Ennek éppen ellenkezőjét mutatták a szovjet versenyzők. Ugyancsak azzal az eltökélt­séggel indultak a versenyeken, hogy a legjobb teljesítményt nyújtják, azonban egyúttal lé­lektanilag is olyan jől készül­tek fel, hogy minden figyelmü­ket teljesítményeikre összpon­tosíthatták és lámpaláz, vala­mint idegesség nem vett erőt rajtuk. Végülis megmutatko­zott, hogy sok esetben ennek döntő feladat jutott. Máskép el sem képzelhető Savlakadze győzelme magasugrásban a vi­lágcsúcstartó Thomas felett, vagy a kalapácsv'ető Rugyen- kov, a gerelyhajító Cibulenko, vagy a szovjet női atléták si­keres küzdelme. Továbbá figye­lemreméltó valóság is megmu­tatkozott: a szovjet atléták nagy többsége formáját az olimpiai játékokra „időzítette“, ami a szovjet edzők kiváló munkájára és a versenyzők nagyszerű felkészülésére vall. SOK ORSZÁGBAN — VISSZA­ESÉS Az olimpián nem egy megle­petés született. Ezek közé tar­tozik az olasz Berutti győzelme 200 m-en, Üj-Zéland két arany­érme, sok „favorit“ kiesése már a selejtezőben és egyúttal az atlétikai nagyhatalmak közé tartozó országok atlétikai tel­jesítményeinek tartós vissza­esése. Az északi országok atlé­tái már nem szóltak be komo­lyan a küzdelmekbe. Rómában a svéd és finn atlétákról nem lehetett hallani. És mégis ezek az országok valaha az olimpiá­kon az első helyeken végeztek. Hasonlóképpen — az 50 km távgyalogláson kívül — az an­gol zászlóra nem volt szükség és keveset lehetett hallani a magyar atlétákról is a győzte­sek kihirdetésénél, a lengyelek becsületét Schmidt és Krzysz- kowiak mentette meg, a fran­ciák lelkesedtek Jazy második helyén az 5 km-es távfutásban és a csokoládészínü Seye har­madik helyén a 200 m-es sík­futásban. MEG LEHETÜNK ELÉGEDVE ■SPORTOLÓINK SZEREPLÉSÉ­VEL? Rögtön az elején le keli szö­geznünk, hogy reprezentán­saink teljes erőbevetéssel küz­döttek. Persze, néha nem vol­tunk megelégedve elért helye­zésükkel, néha teljesítményeik gyengébbek voltak mint a nor­mális versenyeken. Biztosan nagy szerepe jutott ebben az idegességnek, az esetleges si­kertelen szereplésből eredő lámpaláznak. Néha nyilvánva­lóan megmutatkozott, hogy bi­zonyos sportágban még komoly visszaesés volt észlelhető és ezt ismét ne írjuk a rossz he­lyezést elérő sportolók rovásá­ra. A hibának mélyebb oka van és bizonyára az edzői munká­ban kereshető és a ki nem használt lehetőségekben, me­lyeket éppen ezen sportág nyújt. Az olimpia után jut majd csak arra idő, hogy mélyebben elemezzék a sikereket és siker­telenségeket és biztosan kerül az okok felfedésére. Örömet szereztek nekünk mindenekelőtt Éva Bosáková, Václav Kozák és dr. Pavel Schmidt párosevezőseink, Bo­humil Némeček ökölvívónk, to­vábbá Dana Zátopkova, női tor­nászcsapatunk, Bohumil Kubát, birkózónk, Jozef Némec ökölví­vónk és nyoleasevezösünk. Ezek olimpiai érmeket szereztek. Még mindazok jól képviselték hazánk színeit, akik váratlan teljesítményeket nyújtottak és helyezést értek el, annak elle­nére, hogy nem szereztek ér­met. Az érmek és pontok szerzé­sében Csehszlovákia a megtisz­telő tizedik helyen végzett. Mögöttünk maradtak a sport terén annyira fejlett országok, mint Svédország, Franciaország, Finnország, Jugoszlávia és sok további. Olimpiai csapatunk tagjai de­rekasan, bátran küzdöttek és teljesítményükért, Bolotnyikov ragyogó teljesít­mény után teljesen megérde­melten nyerte el az aranyérmet 1Ó 000 méteren Hosszú az űt-GZ aranyÉremis HAT ÉVVEL EZELŐTT, 1954- BEN TÖRTÉNT. Az iskolások atlétikai versenyén Perthben a nézők között megjelent Per­cy Cerutty. Ausztráliában ak­kor nem jó névnek örvendett. Hatvanöt éves korában „hóbor­tos öregnek" nevezték és gyak­ran kritizálták. Cerutty azonban mit sem törődött a beszédekkel és még magas korában is ál­landóan nagy szerelmének szentelte idejét. Perthbe is új tehetségeket jött keresni. Egy ideig nyugodtan ült a lelátón. Az egymérföldes versenynél már nem bírta tovább. Felug­rott, ordítozott, integetett és igyekezett lelkesedést kelteni szomszédjaiban a pályán futó fiú iránt. A nézők fejüket csó­válták izgatottságán és lelkűk mélyén mosolyogtak jövendö­lésén: „Látják? Ez a jövő olimpiai győztes“. Némelyek csak legyintettek Cerutty jós­lásán. A verseny befejezése után Cerutty egyenesen a fiú­hoz szaladt. Edzői ajánlatot tett neki, Ígérte, megnyeri az olimpiát, ha vele megy, győztes 4:25,6 p. ideje szenzáció lesz és •zt az alkalmat nem szabad elszalasztania. Azonban a fiú — Herbert Elliott — Cerutty sza­vaira legyintett egyet és — el­ment ... HERBERT AKKOR 16 ÉVES VOLT. A fiúkat ebben a korban egész más dolgok érdekelték. A barátait dohányozni látta, a dancingban eltöltött éjjelek­ről hallott — és egyenrangú akart lenni velük. Felnőtt akart lenni. Egyszerre elfelejtette, hogy fiatal korában futott, ug­rált a parton, úszott a tenger hullámaiban, az iskolában a rugby-csapat kapitánya volt és az iskola legjobb atlétája, hogy a vízben rengeteg órát bírt ki és nagyon szeretett teniszezni. Alig hagyta el az iskolát, hagy­ta magát barátaitól elcsábítani. Egyik cigaretta a másik után, mind gyakrabb késő éjszakai hazatérés, rock-an-roll mellett töltött bolondos éjszakák — ez volt Herbert érettségének bi­zonyítéka. AZ 1955-ÖS ÉV VÉGÉN Her­bertet fiatalabb öccse ismét kicsalta a pályára. Nem verse­nyezni, csak a nézők sorába. Herbert csak nézett és saját futásai jutottak eszébe. A visz- szaemlékezés annyira elszomo­rította, hogy megfogadta ma­gában az újrakezdést. Elhagyta Perthet, elköltözött Melbourne- ha, hivatalnok lett egy olajfi­nomítóban és felkereste Cerut- tyt. A már nagyon öreg, de állandóan fürge edző tárt ka­rokkal fogadta. Azonban alig­hogy Herbert cigaretta után nyúlt, Cerutty felháborodott: „így nem, így nem leszünk ba­rátok“. Herbert visszatette a cigarettát és soha többé nem gyújtott rá. Éjszakai dorbézo­lás helyett alvás, rock-an-roll helyett kemény edzés. Cerutty kemény napi rezsimet írt elő számára. Elliott hallgatott má­sik apjára, gyorsan sajátította el minden utasítását és teljes erőből edzett. A PORTH-PHILIP-ÖBÖL PARTJÁN néhány évvel ezelőtt Cerutty saját eszközeiből edző­tábort létesített. A széltében- hosszában elhagyott erdőben gerendaházak álltak, melyekben weekendek alkalmával egybe­gyűltek Cerutty védencei. A legközelebbi lakótelep, a leg­közelebbi bar messze mérföl­dekre feküdt. Az edzőtábori élet az ausztráliai bennlakók primitív életére emlékeztetett. Azzal táplálkoztak, amit a ter­mészet nyújtott. Semmiféle hús, csak itt-ott zöldségeskon- zerv. A napi program: kemény, kimerítő edzés. Elliottnak ko­moly edzése folytán javult a formája, azonban a Melbourne- ba készülő olimpiai csapatba még nem jelölték, mert Landy, Lincoln, Bailey még akkor job­bak voltak... TÉLEN SEM MARADT AZ EDZŐTÁBOR LAKÖK NÉLKÜL, Elliott minden szabad percét a táborban töltötte, mert na­gyon megszerette az ottani életet. Ausztráliában már „a Porth-Philip-öböl vadoncának“ kezdték hfvni. Az ausztrál hi­deg. csípős szelek ellenére egy pillanatig sem hagyta abba a kemény edzést. És kifizető­dött. 1957-ben már az egész világ beszélt Herb Elliottről. MÁR 1958 NYARÁN ELLIOTT HATALMAS SIKEREKET ARA­TOTT. Világcsúcsok, győzelmek a Britt Játékokon sikeres turné Európában és Amerikában, márcsak a Cerutty által ígért olimpiai érem hiányzott. Köze­ledtek a római játékok és a szenzáciőhajhász nyugati sajtó elterjesztette, hogy El­liott abbahagyja a versenyzést. Portseaban azonban Elliott nem olvasott újságokat, a többi ellenfelének eredményei iránt nem érdeklődött. Cerutty fel­ügyelete alatt készült a római olimpiára. Cerutty sajtónyilat­kozatait Elliott kiváló formájá­ról a nyugati sajtó lekicsinylő, gúnyos kommentárokkal fogad­ta. AZ OLIMPIAI STADION RO­MÁBAN 1960 SZEPTEMBER 6-ÄN. A legmagasabb árbőcra méltóságteljesen húzzák fel az ausztráliai zászlót. Herb Elliott szuverén győzelmének és fan­tasztikus világcsúcsának tisz­teletére. A „Porth-Philip-öböl vadőca“ utolsó betűig teljesí­tette Cerutty jóslatát! h hi MM liiimll Sok mindenről emlékezik meg már az olimpiai játékok tör­ténelme. Apa és fiú, liázastársak (Zátopek házaspár) már szereztek aranyérmet, azonban két „arany testvért“ az olim­piai győztesek tabellájásra a krónikás csak Rómában vezeti be: nevük Irina és Tamara Presszóvá. Mindkét testvér ifjúságát Harkovban töltötte. A háború idején apjuk a vörös hadsereg­ben teljesített szolgálatot és anyjuk a fenyegető veszély elől Üzbekisztánba költözött a két gyerekkel. Ott egyszer V. Ba- szemernisz edző meghívta az idősebb Tamarát az atlétikai pályára. Egy év múlva Irina is kezdett atlétikával foglalkozni. Tamara később a súlylökésre specializálta magát, Irinát a futás igézte meg. Teljesítmé­nyük állandóan javult. Mint if­júsági versenyzők Üzbekisztán színeiben indultak a Kijevben rendezett versenyen — és mindketten győztek: Tamara gerelyvetésben és Irina há­romtusában. Irinát jó futőmúvészete és elrugaszkodási képessége a többtusa edzéséhez vezette. Közben Tamarából világszínvo­nalú súlylökő lett. 1957-ben mindkét testvér Leningrádba került ésj Alekszejev edző ve­zetésével kezdték meg edzésü­ket. A következő idényben Ta­mara megszerezte az Eurőpa- bajnok címet. Ezzel szemben Irinának szépen előröl kellett kezdeni az edzéseket. Aleksze­jev edző technikájában komoly fogyatékosságokat észlelt és így Irinának valóban komoly edzéseket kellett folytatni. Né­mely percben már csaknem sajnálta, hogy hagyta magát Tamarától befolyásolni és Alekszejevhez került. Az elmúlt év kezdetén Ta­mara súlylökésben világcsúcsot állított fel. Irináról kezdték mondani: „a világcsúcs-tartó testvére.“ Irina ezt nehezen viselte. Teljesítményei becsü­letes edzések után gyorsan nö­vekedtek és ősszel öttusában már világcsúcsot állított fel. Ekkor már Róma a láthatáron volt. Rómában Tamara számára már programra tűzték a súly­lökést és a diszkoszvetést, az öttusa azonban nem szerepelt a műsoron. Irina számára az edzések további nehéz idősza­ka állt be. Edzéseit mindenek­előtt a 80 m-es gátfutásra irá­nyította. Először Szovjetunió bajnoknője lett és beállította a világcsúcsot. Rómába mind a két testvér utazott. Csütörtökön, szeptember 1- én az olimpiai štadión árbóc- rúdjára felszökött a szovjet zászló. Irina elsőségének tisz­teletére a 80 m-es gátfutásban, egy nappal később felhangzott a szovjet himnusz Tamara győzelméért súlylökésben. Az „arany testvérek“ elérték cél­jukat: mindketten világcsúcs­tartók, mindketten olimpiai győztesek lettek. És Irináról már nem csak úgy beszélnek mint a Tamara testvéréről! Fontosabb-e a szerelem ? Hozzászólások a három jóbarát leveléhez HALLGASSUK MEG A VÉLEMÉNYÉT Sajnos, a fiúk többsége még ma sem tud megbarát- hogy most mér a lányok mi- velünk egyenrangúak, ezért saját maguknak többet en­gednek meg, mint amennyit szabad lenne. Szeretnék, ha a kislány véleménye mindig egyezne az övékkel. Igen! De akkor kérdezzük meg az ő véleményét is, s ha ne­künk az nem tetszik, ne le- gyintsünk a kezünkkel, hogy „ez semmi“, hanem beszél­jük meg vele és így javítsuk ki az esetleges hibát. Le­gyünk udvariasak a lányok­kal szemben és ismerjük el Cakó Vera hozzászólásának helyességét az „új“-jal kap­csolatban. Keressünk megfelelő part­nert, magunkhoz illőt, és ne várjuk, hogy ideálunk a kedvünkért teljesen átala­kuljon, igyekezzünk mi ís formálni egyéniségünket, hozzáilleszkedni a másikhoz, hogy vele együtt aztán har­monikus egységet alkossunk. Én falusi vagyok. Négy évet töltöttem egy kisváros­ban mint diák, de egyaránt tisztelem a falusi és városi lányokat, habár a városi kis­lányokból többnyire kive­szett az őszinteség, ami a falusiaknál természetes, ve- lükszületett dolog. Kedves három jó barát! Ne szaladjunk mindjárt a „szép nő" után! Nézzünk körül a magunk portáján, nézzük meg, milyenek va­gyunk ml — és utána vá­lasszunk! S ha már válasz­tottunk, akkor mutassuk meg önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk, ne csak a szép oldalunkkal fordul­junk választottunk felé — akkor később csalódást oko­zunk. S még valamit: Mindig először saját magunkban keressük a hibát! Csak azt szeressük, aki azt megér­demli, ne pazaroljuk szerel­münket mindenkire. Igaz, fiatalok vagyunk, de fiatal­ságunkat nem szabad elron­tani, mert életünk.rövid, de fiatalságunk még rövidebb? Kuczmann Lajos ROSSZ JELIGE! Kedves „Tapasztalt lány!“ Nézetem szerint ön már a jeligét is rosszul választotta meg, mert mennyi tapasz­talata lehet egy tizennyplc éves lánynak? Mint levelé­ből kitűnik, nagyon kevés. Megszégyenítő önre nézve, hogy ilyen levelet ír. Az a fiú bizonyára belátta, hogy nincs miért harcolnia, hi­szen mint leveléből kitűnik, szülei régimódi gondolkodá­súak, s levele után ítélve önt is a kapitalista társada­lom elméletei maradványá­nak lehet ítélni. Szégyen, hogy még ilyen tanítónőink is vannak! Nem tudom, mi irigyelni való van egy taní­tónő feleségen. Talán má­sok, mint a többi értelmi­ségi, vagy fizikai dolgozó nő? Ami pedig a tanítónő fix fizetését illeti, azt a pénzt ma már bármely mun­kakörben meg lehet keresni, sőt többet is. Azt hiszem, egy tanítónői kereset mel­lett nem nagyon lehetne egy férjnek sem lumpolnia. Az ön nézete elavult, s gon­dolkozása nem vall egy érettségizett lány gondolko­zására. Hogy a fiú nem har­colt önért?! Miért kellett harcolnia, csak azért, mert ön is tanítónő? Annyira biztos benne, hogy vőlegé­nye — bárha érettségizett is — adott esetben harcolna önért? Higgye el, kedves .tapasztalt“ lány, levele után ítélve ön nem lehet az a nő, akiért harcolni érde­mes. Kedves fizikai munkát végző fiúk! Azért ne csüg­gedjetek el! Egy-két taní­tónő szerint nem lehet minden nőt elítélni, hiszen mind a szellemi, mind a tes­ti munkát végző dolgozók közt akadnak mélyérzésű és komolytalan emberek is. Szerencsére, az előbbiek vannak többen! Egy nem érettségizett lány

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom