Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-30 / 35. szám

Tanévnyitó Szeptember elseje mint min­den évben z új tanév kezdete. 1960. szeptember 1. azonban mégis sokban különbözik az előzőktől. Történelmi tanévnyi­tó előtt állunk, mert az egész ország területén megvalósult a CSKP Központi Bizottságának az ingyenes tankönyv- és se­gédeszköz szolgáltatásáról szó­ló határozata. A diákok számá­ra már mindenütt készen áll­nak a taneszközöket tartalma­zó ízléses csomagok — szocia­lista társadalmunk ajándékai. Ezen túlmenőleg a tanévnyi­tó iskolarendszerünk szocia­lista átépítésének fontos állo­mása. Arról van szó, hogy az iskola az élettel szoros kapcso­latban a jövő kommunista tár­sadalma számára minden irány­ban képzett, nagytudású embe­reket neveljen. A szocialista társadalom a legfejlettebb technika, a leg­korszerűbb tudományok alap­jaira helyezi a társadalom anyagi életét, és a leghaladóbb eszmék tanításával alakítja az emberek gondolkodását. Ter­mészetes tehát, az iskolától is azt követeljük, hogy megadja a tanulóknak ezeket a korsze­rű alapismereteket, ezek szel­lemében oktassa, nevelje a kommunista társadalom jöven­dő építőit, a ma gyerekeit. Ha nem teljesítené e feladatot, gátja lenne a szocialista építés előrehaladásának, az új típusú ember nevelésének. Pedagógusaink nagy lelkese­déssel láttak hozzá az iskolák szocialista átépítéséhez. Min­denekelőtt arról gondoskodnak, hogy a diákok az eddiginél sokkal nagyobb gyakorlati is­mereteket szerezzenek. Ez olyan szükségletet elégít ki, amelynek hiányát ma már min­denki érzi, aki a tudományok és a technika rohamos neki­lendülésének időszakában meg akarja állni a helyét az élet bármely szakaszán. Hány és hány kezdetben idegenkedő, gyerekét a fizikai munkától féltő szülő vált hívévé a poli­technikai oktatásnak, mert lát­ja, hogy az elméleti tudás mel­lé olyan ismereteket is adott az iskola, melyek a gyermek hasznára válnak, amelyek nél­kül aligha boldogulna. A munkára nevelés nem le­het öncélú. Jóllehet a fizikai munka már magában is jellem­formáló erő, mégiscsak eszköz és csakis céltudatos nevelő munkával válthatja valóra a hozzáfűzött reményeket, hogy harmonikus jellemű, a munkát, a dolgozót becsülő közösségi embereket neveljünk. Az élet­re nevelésen ugyanis nemcsak azt értjük, hogy olyan diáko­kat bocsásson útra az iskola, akik feltalálják magukat az életben, hanem azt, hogy cse­lekedeteikben, gondolkodás- módjukban, magatartásukban fellelhetők legyének mindazok a tulajdonságok, amelyek a szocialista társadalom emberét jellemzik. És ez nagyban a ne­velők világszemléletén, emberi példamutatásukon múlik. Mert a siker csak akkor lesz teljes, ha meggyőződéssel vallott, szocialista világnézet hatja át mindazok cselekedeteit, akikre a gyermeki lélek formálását bízzuk. Ezekben a napokban búcsúznak a nemzetközi pionírtáborok részvevői. Képünkön egy kali- nyingrádi szovjet pionírvezető kis ghanai barátjával. Bratislava, 1960. augusztus 30. IX. évfolyam 35. szám Ara 60 fillér Mivel gazdagítja a tudományt a XX. század modern „Noé Bárkája? + Belka és Sztrelka az „űrhajós tanfolyam“ anyagából jelesen vizsgáztak ★ A szov­jet tudósok a tudomány rendelkezésére bocsátják tapasztalataikat. Észrevé­teleikkel másokat is szívesen megismertetnek ★ A kísérletek kizárólag békés célokat szolgálnak. FÖLD-VILÁGŰR-FÖLD Bár már tíz nap telt el a második szovjet szputnyik űrha­jó visszaérkezése óta, a tudomány e nagyszerű diadala még mindig az érdeklődés középpontjában áll. A szovjet tudósok számos igen értékes nyilatkozatot adtak, melyekből most már teljes képet nyertünk a szovjet űrhajókutatások jelentőségé­ről, mely az ember világűrutazását készíti elő. AZ AUGUSZTUS 19-én fel­bocsátott űrhajó mint ismere­tes 4600 kilogrammot nyomott, két kutyát, más élőlényeket, növényeket, baktériumokat és magokat vitt a világűrbe. Au­gusztus 20-án az űrhajó uta­saival együtt szerencsésen visszatért a földre. Topcsijev akadémikus, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia alelnöke, a kísérlettel kapcsolatban hang­súlyozta, hogy a szovjet kuta­tók a kozmikus térségben ki­zárólag békés célokat követ­nek, csupán a tudomány szá­mára dolgoznak A második szputnyik űrhajó történelmi nevezetességű útja bizonyítékokat szolgáltatott arra, hogy az élő organizmu­sok útja biztonságos a kozmi­kus térben és visszatérésük a földre lehetséges. A szovjet tudósok a második űrhajó út­ján szerzett tudományos kí­sérleti eredményeket az egész világ tudósainak rendelkezésé­re bocsátják. Ebben rejlik a békés szovjet tudomány célja, amely tudomány kizárólag az emberiség békéjét és boldog­ságát szolgálja. A SZOVJET TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA nagyszerű sikerei­vel kapcsolatban'a szlovák tu­domány és technika képviselői­nek jelenlétében sajtóértekez­letet tartottak Bratislavában. Ezen felvetődött az ember vi­lágűr-repülésével kapcsolatban az egyes biológiai folyamatok, az evés, ivás, alvás, anyagcsere problémájának a megoldása. Pszichológiai szempontból az űrrepülés során óriási hatást gyakorolt az ember idegrend­szerére „az abszolút csend“, amikor nagyon erősen hallja a saját szívverését és vérének lüktetését. A megismerés előttünk álló beláthatatlan útján a szovjet tudósok, mérnökök, munkások tehetségét hirdető második űrhajó előhírnöke az ember bolygóközi repülésének. Első nap az első osztályban. VOJTECH MIHÄLIK: A tarlókon alszik a nyár fülledtek a reggelek. Férfiknak otthon kushadni, aludni most nem lehet. A hegyekben szelek fújnak, s tábortüzek izzanak. Puskát fogni a gazok ellen eljött már a pillanat. Éjjel gépmadarak búgnak a völgy házai felett. Bátor, merész sólyomcsapat gyors szárnyakon közeleg. Ennivalót készíts, anyám! Félretesszük a fokost, a gazdálkodásnak gondját szögre akasztjuk mi most! Aki nem fél, jöjjön velünk kifüstölni a farkast. Jöhet a gálád fajzatja, vicsorgása nem aggaszt. Gyilkos náci, halljad szavunk: eljön még a haddelhadd! Szóljon, Mitya, gépfegyvered, hadd hulljon a csürhe had. Dongóként szállnak a golyók, úgy fütyülnek, mint a szél. Beste, bitang, nem menekülsz, most a mi puskánk beszél Vesztedet a hegyek között rőt vércseppek mutatják, fegyvereink segítenek, felvirrad a szabadság! Ugatnak a golyószórók erdőkben, vad hegyeken. Mi lesz velünk, fiúk, akkor, ha nem vagyunk elegen? Magunkat megadjuk talán? Fegyverünket letesszük? Elnök urunk megígérte, semmi bajunk nem esik... Golyó jár az ilyen szóért! Nincs velünk, ki így beszél! Kishitűek sosem leszünk, félre azzal, aki fél! És ha éppen úgy kell lenni, feláldozzuk életünk. Gyalázatos szolgasorba vissza soha nem megyünk! Gyötört, megölt társainkért — hány van, hány, kit sírhant fed! — végigküzdjük ezt a harcot, s mi leszünk a győztesek. Keleten egy csillag fénylik, egyre közéig, nő e fény. Remegjen a bitang s féljen: népünk ökle kőkemény! Ezek a kőkemény öklök szétzúzták a rabságot, a tarlókról eltűnt a nyár, az éj tüzekkel lángolt. Hősök, partizánok vitték fiatal szívünk lángját fekete hegyeken által, s felvirradt a szabadság. Ford.: FÜGEDI ELEK A készenléti csoportok hathatós segítsége ki. Ebben a munkában különö­sen a Dél-Morvaországi kerület ifjúsági brigádjai tűntek ki, ahol mint már megírtuk, meg­szervezték a fiatalok aratás­megsegítő hetét. Ebben a ke­rületben most azon fáradoznak, hogy ott, ahol kell, még meg­szervezzék a cséplőgépeken a második és a harmadik műszak elfoglalását. Ebben a kerület­ben néhány kiváló fiatal kom- bájnos is dolgozik, melyek kö­zül Michna és Marek CSISZ-ta- gok tűnnek ki a legjobban, akik mind ez ideig már közel kétszáz hektárnyi gabonát arattak le. A dél-szlovákiai járásokban a mezőgazdaság dolgozói most már a kapások betakarítására és általában az őszi munkák jó és időbeni elvégzésére tö­rekszenek. A komáromi járás­ban a kapásnövények betakarí­tásához már előkészítették a gépeket is. Sok helyütt már készítik-a földet a repce alá. Október 1-ig az említett járás állami gazdaságainak és szö­vetkezeteinek 20 520 hektárt kell elkészíteniük vetés alá. A munkák elvégzéséhez 764 trak­tor, és 336 traktorral vontat­ható vetőgép áll rendelkezé­sükre. Azokban a szövetkeze­tekben, illetve az olyan földe­ken, ahol valamilyen oknál fogva traktorokkal nem vet­hetnek, igénybe veszik a lovas­fogatokat is. Augusztus 19-én, amikor a Szovjetunióban icuui.™ a .„alu­dik űrhajót, Stockholmban épp ülésezett az űrhajózási társa­ság nemzetközi kongresszusa. A kongresszuson részt vevő szovjet tudósok a sajtó képviselőinek eleget téve sajtókon­ferenciát hívtak egybe, melyen Anatolij Blagonravov (balol­dalon) és Leonid Szedov válaszoltak a svéd és egyéb lapok szerkesztőinek kérdéseire. A sajtókonferencia kellemes, ba­ráti légkörben folyt le. » begyűjtés munkálatainak gyors elvégzéséhez nagy­ban hozzájárultak a Csehszlovák Ifjúsági Szö­vetség tagjai is. A köz­társaság összes kerüle­tében ezekben a napokban több, mint öt és fél ezer ifjúsági ké­szenléti csoport dolgozik, me­lyek ez ideig több, mint két millió brigádórát dolgoztak le. A CSISZ-tagok összesen több, mint 115 ezer hektárról arat­ták le a termést és csaknem hétezer műszakban 593 ezer métermázsa gabonát csépejtek A tizenötéves partizán Fiatal volt, még majdnem gyerek, amikor apját követve fegyvert fogott, hogy a bátrak közé sorakozzék. — Bátyámat a németek sze­münk láttára gyilkolták meg — mesélte Kuvik János, ami­kor meglátogattuk otthonában. — Ekkor határoztam el, hogy megbosszulom az igazságta­lanságot. Az édesanya, aki már két fiát vesztette, marasztalta egyet­len élő gyermekét, de Jancsi hajlíthatatlan maradt. Augusz­tus utolsó napján batyuval a hátán elindult a gyömbéri par­tizánokhoz. — Kováéovában tettem le az esküt — idézi a múltat — Ná­lepka kapitány előtt. A rövid kiképzés után az orosz kozákok felderítő cso­portjához osztották be a pely- hesállú kis partizánt. Az ütkö­zetekben tanúsított bátorságá­ért többször kitüntették. A fel­kelés folyamán háromszor se­besült meg s így került egy ízben a Tri duby-i repülőtérre. — A mellettem levő hord­ágyon — emlékezik vissza Ku­vik elvtárs — Ján Svermát is­mertem fel. A fiatal partizán ezután még egyszer találkozott a bátor férfival, nemzeti hősünkkel, mégpedig a prašivai visszavo­nuláson Jelen volt Šverma ha­lálánál. Ő is egyike volt azok­nak, akik eltemették. Múltak az évek. Kuvik János ma boldog családapa, szép há­zat épített. Két apró, fürge kis gyermeke kacagva futkos az udvaron. Ö szerelőnek tanult ki. Becsületesen, „partizán módra“ végzi dolgát, s mun­kálkodik a?ért, amiért olyan sokat kellett szenvednie, ami ért olyan sokat harcolt. Ren­geteget tudna még mesélni él­ményeiről, hisz talán fiatal gyermekszívét még jobban megragadták az események, mint a felnőttekét. Mély rán­cok húzódnak a homlokán, mi­közben az egyes eseményekre emlékezik. Nem szívesen ? Nem! Ö tudja, ő átélte a háború bor­zalmait. Fátyolos szemmel néz körülötte sündörgő kisfiára. Nehéz kezével kócolgatja a ha­ját. Nem szól egy szót sem és mégis rengeteget olvashatunk le arcáról. — Nem szabad, hogy ez még egyszer megtörténjen. Nem szabad, hogy az én fiamat is a fasiszták gyilkos golyói érjék. S ezért harcolni kell tovább. Nem fegyverrel, hanem kala­páccsal, fogóval, szorgos mun­kával. S Kuvik elvtárs most is harcol s talán még jobban tud­ja, hogy miért, mint gyermek­fejjel. mm» Az iskolák figyelmébe: Szeptember 1-től az OJ Ifjúság megrendelhető a postahírlap-terjesztő vállalat szolgálatainál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom