Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-05 / 27. szám

r I lppen a levesbe szórta az apróra metélt 4 zöldséget, amikor a csengő megszólalt. ■ Felöltötte papucsát, mert a tűzhely "* körül legszívesebben mezítláb forgoló­dott és futott a kiskapuhoz. — Jó napot Kratochvil... néni — köszöntöt­te egy háromnegyedes bundába öltözött lány. — Otka Sulvová tanulótársa vagyok. Tetszik emlékezni, aki maguknál lakott, amikor az it­teni iskolában gyakorlaton volt. Én is itt vol­tam véle, a Kapustáéknél laktam. — Öh, legyen üdvözölve ... jöjjön beljebb — hívta beljebb a kisasszonyt, — És hogy van Otka kisasszony? — kérdezte, amikor már mind a ketten a bejárathoz vezető lépcsőhöz értek. — Jól... jól van — válaszolt Otka barát­nője. Kratochvilné előtt megjelent a fiatal tanító­nő-jelölt szép arca. Ügy három hete lehetett, a gyerek levelet hozott az iskolából, hogy nem tudnának-e két hétre lakást adni egy pedagó- gista lánynak, aki idejön gyakorlatra az isko­lába. Kratochvilné egyszerre döntött. A kis szobit kiürítik, rendbe teszik és a lány nyu­godtan lakhat benne. ' m várt a férje bele­egyezésére sem, rögtori küldte a gyereket, hogy jöhet a tanítónő-jelölt. És aztán két hétre a család tagja lett. Kratochvilné szíve­sen hallgatta a fiatal leányt, aki lelkesen mesélte, hogy sikerült a faliújságja, hogyan tanított számtant a harmadik osztályban, ho­gyan állított össze programot a helyi hangszó­rónak. Hangjában, mozdulatában magabiztos mosolyában Kratochvilné a maga fiatalságára ismert, amely ugyan nem volt olyan gondtalan, de mégis romantikus és szép volt. És ahogy a gyakorlat a végéhez közeledett Otka mind gyakrabban mondogatta, hogy tetszik neki az itteni iskola és hogy szívesen eljönne ide szeptembertől tanítani. Kratochvilné lelkesen bátorította, hogy jöjjön, náluk vidám az élet, jók az emberek. De ha nem sikerül neki, akkor is jöjjön őket meglátogatni. — Ügyes lány, jő tanítónő lesz — mondta az urának, amikor múlt szombaton Otka bepakolta a koffert és elment. Minden megfordult a fejében, miközben a vendéget bevezette a konyhába. Kicsit bán­totta, hogy nem Otka jött, hanem a barátnőjét küldte. — Foglaljon helyet nálunk, hogy el ne vigye az álmunkat — kínálta hellyel a diáklányt. — Öh, nem fogom sokáig zavarni... Csak Otka kért meg — pislogott a lány. — Csak nem felejtett itt valamit? — Nemr nem... Csak egy igazolásra lenne szüksége ... Tudja, olyanra ... — magyarázta gyorsan a lány, amikor látta, hogy Kratochvil­né szeme tágra nyílik a csodálkozástól — no... hogy a lakásért negyven, vagy ötven koronát fizetett maguknak. Szinte látszott a lányon, hogy megkönnyeb­bült, amikor kimondta. A háziasszony megfogta a vállát: — De leikecském, drága, hiszen én egy fillért se vettem el tőle. Még mit nem. Örül­tünk neki, mintha közénk tartozna. — Hiszen én tudom, hogy semmit se fogad­tak el tőle — állt a lány egyik lábáról a má­sikra, mintha a cipő szorította volna, de az iskolában megtéríthetik nekünk ezt a pénzt, ha viszek nyugtát... és aztán majd elküldi... ha akarják... — De kislányom, nekem az nem kell. Nem kell, ahogy mondom. Miféle pénzt? Hiszen nem zavart ő minket. Főztem magunknak és ő is evett. Szó sincs semmiféle pénzről! K ratochvilné megemelte a fazekak fede­lét, hogy ne lássa a lány zavarát. Pár pillanatra kibírhatatlan csönd neheze­dett a szobára. — De ha maguknak nem is kell... nekünk azért kifizethetik az iskolában, ha viszek nyugtát — mondta csendesen, bizonytalanul a lány. Kratochvilné előtt egyszerre megvilágoso­dott minden: — Ügy lelkem, tehát Otkának kell az a pénz? RUDO MÓRIC: JCét izvéi — Igen ... akar ... — zavartan bólogatott a lány és elpirult. — És maga már volt Kapustáéknál? — Voltam ... — És adtak magának... nyugtát? — Még nem, de mondták, hogyha megírom, aláírják. A háziasszony ismét beletekintetett a faze­kakba és hosszan kevergette a fövő ebédet, hogy több ideje legyen a gondolkodásra. Tehát pénz kell neki... El is küldené, de ... Szájában kesernyés íz gyűlt, valami megmondhatatlan rossz érzés fogta el... No, de ha Kapustáék aláírják, ő miért húzódozna? Rosszabb legyen, mint Kapustáék! Különben is miért ne Írná alá? Mi köze hozzá, hogy mit csinál a lány? — No, ha Kápustáék is... írja meg, én is aláírom. A lány gyorsan papírt, tollat rakott elő a táskájából és a nyugta egy-kettőre készen volt. — Tessék parancsolni. Ide, ide tessék aláírni. És Kratochvilné aláírta. Azt hitte, hogy a lány most már le\il és el­másutt járt, semmi se állt a kezéhez. Folyton Otkára kellett gondolnia, akitől — most már határozottan érezte — ilyesmit egyáltalán nem várt. Egészen magánkívül volt, jókedve egy­szerre elpárolgott. — Én bizony meg nem tenném — mondta magának. — Hogy mutatkoznék az emberek szeme ... Öh, lány, lány — sóhajtotta hango­san. És bárhogy is próbált szabadulni ezektől a gondolatoktól, nem sikerült neki. Folyton előtörtek. — Ugyan, mit rágódok?' Már úgyis késő! — intett a kezével, de pár prec múlva ismét rajta járt az esze: — Kár, kár... most már biztos nem jön látogatóba ... Hogy jöhetne. G ondolataiban megzavarta az újabb csön­getés. A postás volt. Mint rendesen, az újŠágot hozta és levelet is. Zselmira Kratochvilová. Tehát neki. Már nem is emlékszik mikor kapott utoljára levelet a saját nevére. Nem csoda, hogy szinte rohant befelé. A pecsét városi volt, de ki írhat neki a városból? Méa az előszobában feltéote a bo­mondja, hogy hogyan van Otka, hogy néha gondol-e még rájuk, hogy ide készül-e taníta­ni az ő falujukba, avagy már meggondolta az egészet. A kedves diáklány összehajtogatta a papírt, eldugta a táskájába és készülődött. — Ne siessen úgy — próbálta marasztalni a háziasszony. — Sietnem kell, még meg kell állnom Kapus­táéknél. Megy az autóbuszom ... Köszönöm ... — És ebédre nem marad ? A leves egy-ket­tőre készen lesz. — Nem, köszönöm, nem vagyok éhes — sietett a lány, mintha a talpát égetné a föld. — No, ha már nem akar maradni, adja át az üdvözletemet... — ki akarta mondani, hogy Otkának, de valami belefojtotta a szót, valami, amit még nem értett, de .már érzett belül, magában. — Üdvözlöm... és isten vele! Amikor Kratochvilné magára maradt, foly­tatni akarta a főzést, de a gondolata folyton rítékot, hogy legalább a nevet megnézhesse. És hihetetlen, Otka! Mi az, hogy egyszerre levél is, meg küldönc is — ez valami sürgős dolog lehet, hogy úgy siet. Igen, már tudja! Az, aki előbb volt, csak úgy magától jött. Biztos erről ír Otka, hiszen olyan jó lány volt. De a levél tartalma csalódást okozott szá­mára. Nem volt abban semmi más, csak az, amit már a barátnője is elmondott. Még egyszer, szóról-szóra végigolvasta: „Tisztelt Kratochvilné asszony“ ... a kötele­ző üdvözlés után így folytatta: „Kérem önt, tudna-e nekem nyugtát küldeni, hogy ötven koronát fizettem Önöknek? Megkapnám a pénzt az iskolából. Kérem, küldje minél sürgő­sebben! És ne haragudjon, hogy ...“ Ne haragudjon! Ezek az utolsó szavak nyi­tották fel teljesen Kratochvilné szemét. — Eh, a jövő tanítónője — haraggal dobta a levelet az asztalra. — És hogy szerette őt, az a mi gyerekünk, de egy szóval se emléke­zik rá! Mig előbb a barátnője próbálta mentegetni, mosdatni, a levél teljesen elárulta Otka szán­dékát; pénzt szerezni, amit meg nem szolgált! — És milyen rendesnek tűnt — és mérgelő­dött még akkor is, amikor a férje és a gyereke elé tette az ételt. — Mi van ma veled — kérdezte a férje. Egy szóval se válaszolt neki. Jól ismerte, félt, hogy kitör és csúnyán összeszidja, amiért aláírta a nyugtát és így segített a lánynak a csalásban. E lment a férje és ő felmosta az edényt, hozzálátott vasalni. De a gondolatai folyton visszatértek arra a buta alá­írásra Olyan volt a teje, mint a darázs­fészek. Inkább előhúzhatott volna ötven koronát és elküldhette volna. Tiszta lenne a lelkiismerete és a lányon is segített volna. De így a jövő tanítónője... Hogyan fogja a gyerekeket tanítani, ha egyszer... Félretette a vasalót, mert nem tudott oda­figyelni és megpörkölte férje kedvenc ingének a gallérját: agyonüt! ördögi munka — ördögi lány! Haha! És úgy nézett ki, mint aki ötig se tud számolni, mintha angyal járna hozzá hálni. Még a férje is mondta, hogy jól ismeri az iro­dalmat — és itt van! Pár nyomorult koronáért elrontja a renomét. Nem bírta tovább egyedül, a gondolataival. Elhatározta, hogy átugrik a szomszéd asszony­hoz, hátha kimegy a fejéből Otka is, az ötven korona is és az aláírás is. De nem sikerült. Ott is az járt az eszében, holott rengeteg újdon­ságot mondott. De csak minden harmadik sza­vát fogta fel. Végül is a vasalásra hivatkozva hazament. De otthon végre döntött. Az asztalfiókból papírt, tintát és tollat vett elő. Levelet ir annak a jövő tanítónőjének, meg­írja neki, hogy mit gondol az egészről. Megírja a maga nyugalmáért, és érte is Otkáért, hogy hagyja abba az ilyen dolgokat, nehogy meg­égesse a kezét. Vigyázott, hogy a betűi gömbölyűek, a sza­vak egyenesek legyenek, nehogy a lány azt mondja... no, de neki nem olyan könnyű a keze, nincs szokva az íráshoz ... Egymás után, lassan rótta a sorokat, itt-ott kicsit elgondolkodott és amikor készen volt, még egyszer végigolvasta: Kedves Otka kisasszony! Küldtem üdvözletét is, meg aláírást is a Maga tanuló társnőjével. De amikor a postás meghozta a levelét, sok minden megfordult a fejemben. Hagyjon csak Maga békét annak a pénznek, hív. en tudja, hogy én sohase fo­gadnám el. Tudja, az jutott az eszembe, hogy azt a pénzt mága ingyen veszi fel, és hogy az a pénz tulajdonképpen az államé. Az ilyen pénzzel is spórolni kell, mert különben gyorsan elherdálnánk a közöst. Nagyon bánt a dolog, hogy segítettem magának a csalást elkövetni. Hiszen Maga nemsokára arról fog beszélni a gyerekeknek, hogy becsüljék meg a közös tulajdont, hogy ne faragják a padokat, ne rug­dossák a falat, mert az pénzbe kerül és arra mindannyian fizetünk. Kérem tehát, ne nézzen rossznak, de ezt meg kellett írnom Magának, nehogy később fájjon Magának is. Ha meghallgat, jöjjön valamikor meglátogat­ni bennünket. H osszú ideig gondolkodott az utolsó mon­daton. Alkalmatlannak, sőt fölösleges­nek tartotta, mert a lány • biztosan elszégyeli magát és nem fog mutatkoz­ni. De végül mégis meggondolta. Miért ne jöhetne? A mondatot benne hagyta és alá­írta a teljes nevét. A levelet összehajtotta, borítékba zárta és rögtön fogta magát, hogy a postára vigye, hogy Otka minél előbb, még időben megkaphassa. Űtközben érezte, hogy nehéz kő esett le a szí­véről, hogy valahogy egészen megkönnyebbült. Csak most jutott az eszébe, hogy a szomszéd- asszony valamit mondott, hogy valakinek el­cserélték a ruháját a tisztítóban, de hogy kinek, arra már nem emlékezett. Visszafelé, ha csak egy percre is be kell ugornia, hogy megtudja. Hiszen az mégiscsak érdekes dolog. Gyorsabbra fogta a lépteit... Ford.: SZŐKE JÓZSEF tanulmányai magyarul kés társadalom okozta nyomort, de megmarad az apolitikusság tévhite mellett, a társadalom osztályszerkezetét és a fejlődés rugóit nem érti. Bemard Shaw csípős burzsoá- ellenes kritikájának jelentősé­gét értékeli Lunacsarszkij, de megállapítja, hogy a merész szárnyalásokat • kispolgári ízű következetlenségek követik nem egyszer. Gorkij befejezetlenül maradt háromkötetes regényének hő­sét, Klim Szamgint, ezt az osz- tályonkívüliséget szenvelgő fe- csegőt, ezt a helyét nem találó kétkulacsos értelmiségit mint társadalmi típust éles elemzés­nek veti alá egy terjedelmes tanulmányban. F annak Lunacsarszkij - nak olyan fejtegeté­sei, melyek a marx- lenini világnézet gyö­keréig hatolnak, így az objektivitás és pártosság viszonyáról szólók. Hadd idéz­zük egész terjedelmében ezt a kristályprizmánál kristályosabb tisztaságú részletet a Gorkijról szóló tanulmányból. „Valóban, Marx világosan megmondta, hogy az objektivi­tásnak milyen nagy a tudomá­nyos értéke. Dicsérte Dávid Ricardot objektivitásáért és megrótta Malthust a tények szubjektív meghamisításáért". „De az olvasónak emlékeznie kell arra, hogy Marx, Engels és Lenin egyáltalán nem volt el­fogulatlan. Ellenkezőleg, nagyon is elfogultak voltak. Magasabb- rendü objektivitásuk éppen pártosságukban rejlett. A pár­tosság, mint tudjuk, az adott osztály öntudatos élcsapatának kollektív-szubjektív beállított­sága. S éppen itt tűnik ki, hogy a kizsákmányoló osztályok pár­tossága csúnyán eltorzítja a valóságot. Ellenben annak az osztálynak a pártossága, amely a kommunista jövő építésére hivatott, éleslátásra és bátor­ságra nevel, és az igazi objek­tivitás egyetlen formája". Mindez nemcsak a tudomány­ra, hanem a művészetre is vo­natkozik". Lunacsarszkij mondanivaló­jának finom árnyaltsága, az illusztrációként be-beszövödő szóképek szellemes eredetisége, a fejtegetések élénk közvetlen­sége nem lep meg, mert egy- egy tanulmány után azt olvas­suk, hogy gyorsírói feljegyzés alapján került a szöveg a nyom­dába. Lunacsarszkij maga mondja, hogy írók emléknap­jain számtalanszor tartott elő­adásokat. A fejtegetés közben találó szavakba öltöztetett gon­dolat frissesége jellemzi esszéit. E gondolatok nemcsak bámula­tos világirodalmi és művészeti tudásból, hanem a szocialista világnézethez való hűségből, a vele való összeforrottságból születnek. Lunacsarszkij szemében va­lamely irodalmi mű jelentősé­gének mértéke az, milyen sze­repet nyert a társadalmi hala­dás előmozdításában, ö azonban a törhetetlen eszmeiség igényét nem választja el sehol a ma­gasrendű művészi alkotóképes­ség követelményeitől, nem is­meri a sommás, sematikus ítél­kezés zsákutcáját,. sem a pol­gári ideológiát leplező eszteti- zálás ködbevesző sikátorait. Bámulatos irodalmi műveltség szövődik össze nála tájékozott­sággal a politikai gazdaságtan, a történelem, a filozófia s vala­mennyi művészet terütetén. Egyes írásai hasonlatosak olyan drágakőhöz, melyen sok síkú csiszoltsággal és tükröztetéssel vetekszik a színek gazdag ele- venségű villanása. Érdemes elmerülni Luna­csarszkij tanulmányaiba, mert ezek felvillanyozó hatású olvas­mányok, eleven erővel sugárzik belőlük ez a nagy energia, ez a tisztánlátás, amely Lepin kortársaiban és munkatársaiban tudatosította a megoldásra váró művelődési és művészeti fela­datok monumentalitását s meg­oldásuk vállalásra képessé tette őket. Megismerhető belőlük, hogy az irodalomismeret szé­lesség és elmélyülés tekinteté­ben mit köszönhet a marx- lenini világnézetnek. A régi latin szállóige szerint fegyverzajban hallgatnak a mú­zsák. Lunacsarszkij neve világszer­te akkor vált először ismertté, amikor 1917 októbere után, a forradalom vívmányainak megvédéséért folytatott harcok fegyverzaja közepette sem en­gedte, hogy a művelődés, a tu­domány és a művészetek min­den háborúokozta leromlottság és kimerültség ellenére tétlen­ségre legyenek kárhoztatva, el­lenkezőleg: segítsék az új gaz­dasági és politikai berendezés talapzatához méltó, a művelő­dés addigi történetében példát­lan felépítmény létrejöttét. munkálkodás kapcsán vésődött be Luna­csarszkij neve, Leni­nével egyidöben, mindazoknak tudatá­ba, akik felismerték, hogy az első világháború letipró cyklo'n- ja után az ember létének, az emberiség történelmének ez ad egyedüli értelmet, amit a Szov­jetunióban a kommunisták a háborús romhalmazok és elvér­zések helyén teremteni kezdtek, amit azután egy második világ­háború pusztítása után is képe­sek voltak folytatni s amit a föld népességének fele új kul­túra teremtésével ma folytat. BRATISLAVA I. KEDD: 11.20 Jó hangulatban 12.40 Népdalok 14.05 Szórakoz­tató muzsika 15.00 Népi táncok 17.30 Fiatalok rádió újságja 18.00 Kívánsághangverseny 20.00 Tánczene. SZERDA: 10.05 Tarka műsor 11.30 Jó hangulat­ban 12.40 Filmzene 15.05 Ének­karok hangversenye 16.15 Ope­rettmuzsika 17.00 Fúvószene 18.00 Orvosi tanácsadó 20.20 Közvetítés a Szovjetunió — Csehszlovákia nemzetközi lab­darúgó mérkőzésről; CSÜTÖR­TÖK: 10.40 A Lúčnica műsorá­ból 11.00 Dalok a szerelemről 13.10 Népdalok 14.05 Kellemes délutánt 16.15 Tánczene 17.30 Pionírok félórája 20.00 Virrad a sztyeppe felett... Rádiójá­ték; PÉNTEK: 11.00 Szovjet humor 11.30 Jő hangulatban 14.05 Kellemes délutánt 17.00 A zene varázsa 18.00 Kívánság­hangverseny 20.00 Forradalmi munkásdalok; SZOMBAT: 11.20 Jó hangulatban 12.03 Népdalok 13.10 Vidám hétvége 18.00 Asz- szonyoknak 20.00 Táncoljunk! VASÁRNAP: 9.00 Katonáink életéből 11.00 Kívápsághang- verseny 13.00 Földműveseink­nek 14.00 Délutáni hangverseny 17.30 Sport 21.05 Fészek a vi­harban ... — rádiójáték. A bratislavai televízió műsora: KEDD: 20.15 Rövid filmek 20.30 A szív útvesztői; SZERDA: 20.00 A Karlovy Vary-i film­fesztivál előtt 20.30 Keresztút; CSÜTÖRTÖK: 20.30 Ismerősök és ismeretlenek — cseh film; PÉNTEK: 20.00 Aratási napló 20.15 Cseh film; SZOMBAT: 18.30 Pajtások — magyar film 20.15 Esztrádműsor; VASÁR­NAP: 10.15 Dukla Praha — Wiener SC labdarúgó mérkőzés 14.00 Sport. KOSSUTH PÁDIG KEDD: 12.10 Zenés ajándék- műsor 13.20 Balettzene 14.45 Könnyű zene 15.10 Egy falu — egy nóta 17.15 Szív küldi szív­nek 18,20 Operarészletek 19.30 Tánczene SZERDA: 12.10 Ope­rarészletek 13.05 Népi zene 14.00 Ajándék hangverseny 14.35 Operettrészletek 16.00 Élőszóval — muzsikával 19.20 Tánczene 20.30 Nótaemlékeim­ből. Zenés összeállítás; CSÜ­TÖRTÖK: 12.10 Könnyű zene 13.15 Népi zene 14.10 Tánczene 16.05 Egy falu — egy nóta 19.00 Könnyű zene 20.25 Verdi: Tra- viata. Opera. PÉNTEK: 12.10 Réti muzsika 13.15 Operarész­letek 16.15 Magyar nóták 17.15 Szív küldi szívnek 19.20 Részle­tek Wagner Lohengrin c. ope­rából 20.30 Tánczene SZOMBAT: 12.10 Népdalok 13.00 Opera­részletek 13.50 Könnyű magyar muzsika 15.10 Élőszóval — mu­zsikával 18.30 Szív küldi szív­nek 19.20 Nagy mesterek mu­zsikájából 20.30 Pótvizsga. VASÁRNAP: 12.15 Népi zene 13.00 Szív küldi szívnek 14.00 Hanglemezek 16.05 Angol és francia népdalok 16.30 Opera­áriák

Next

/
Oldalképek
Tartalom