Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-12-20 / 51-52. szám
Mit Írjak? — kérdezte Jegor és bemúrtotta a tollat. Vaszilisza teljes négy éve nem látta a lányát. Jejimja az jelutazott Szentpétervárra, onnan még kétszer írt s azután mintha a föld nyelte volna el — se híre — se hamva. És akár a tehenet feji hajnalban az öregasszony, akár tüzet rak a kályhába, akár éjszaka ágyában fekszik, mindig csak egy jár az eszében: hogy van, mit csinálhat most Jejimja, vajon egészséges-e? Levelet kéne küldeni, gondolta, de az örege nem tud írni, s nincs, akit megkérjen rá. De most elérkezett karácsony hete, Vaszilisza nem állta meg tovább és elment a kocsmába, Jégárhoz, a fogadósné becséhez, aki azóta, hogy megjött a katonaságtól, csak ült odahaza a kocsmában és semmit se csinált. Azt beszélik róla, hogy igen szép levelet tud írni, ha megfizetik neki, amint illik. Vaszilisza megbeszélte a dolgot előbb a szakácsnővel, azután a jogadósnéval, végül magával Jegorral és megállapodtak tizenöt kopejka ezüstben. Most pedig, ímmep másod- napján, Jegor elfogadó ápny-A hajában ül az asztalnál markolja a tollat. VarrfilhfzlX* előtte áll, gondterhMt/táiélamís arccal és töpreng^gfge eggMtt.i Pjotr is, az örege, štg&wy, gastermetü öreg muMjtyj/glŰlét.- ' barnára égett, csak áll és révén néz vak. A tűzhelyen d$battfyattrÚls)s^ nőhús pirul; HsŕíjVe*' 'rmaifog,» s mintha azt mondaná:i „§7u- flu-flu". Fullasztóan meléjg o | levegő. í — Szóval, mit írjak? — dezi újból Jegor. — No, csak ne sürgess! — 1 mondja Vaszilisza és haragos, § gyanakvó pillantást vet rá. ■—$. Nem ingyen írsz, megfizetew&Á Nohát írd: Szeretett vönknefäfä Andrej Hriszanjicsnak eSV egyetlen szeretett leányunk« nak, Jejimja Petrovnának szeretetteljes és alázatos üdvözlet és szülői áldásunk mindörökre, elszakíthatatlanul. — Idáig megvan. Gyerünk tovább. I — Kívánunk minden jót Krisztus születése napjának alkalmával, élünk és egészségesek vagyunk, melyhez hason- ' lókat nektek is kívánunk az isten mennybéli urunk nevében. Vaszilisza elgondolkozott és ; összenézett az öregével. — Melyhez hasonlókat nék- -, tek is kívánunk az isten i mennybéli urunk nevében ... — i ismételte és sírva fakadt. < , — hogyan fejezze ki mindezt szavakkal? Mit mondjon előbb, mit hagyjon utoljára? „Figyelmeztetem különösen — írta tovább Jegor — a Katonai Fegyelmi Szabályzat 5-ik kötetére, amelyben is szerint a Katona közös és általános elnevezés, Katonának neveztetik den egyes sort többször is elolvasott. Támlátlan széken ült, lábát szélesen szétvetette az asztal alatt, úgy terpeszkedett ott fóllakottgn, egészségesen, nagypofájúan, vörös tarkóval. Az útszéli ordenáréság megtestesülése volt, durva, fennhéjázó és lebírhatatlan, mint Legyen békesség Megsínylette e föld vad viharok erejét, s égő kínjainál nyomora volt a nagyobb. Megtépázta a szél, bárhol is kerekedett, s minden kénköves tűz lángja testébe kapott. Tikkadt volt ez a táj, — szította szomját a vér —, sós könny árja nyomán hervadt a zsenge vetés. Gyász lett itt a divat. Dúlt házak ablakain árván jajdult a szó, s nem hallatszott nevetés. ... A békesség, melyről szólt a karácsonyi ének, sohasem jutott jussul a Dunatáj népének ... Vészes éjek után új csillag gyűlt keleten, s fénye merre hatolt, az űj rend bontakozott, dőlt az űri világ, — henye siratta csupán —, s a volt nincstelenek szíve vert sorakozőt. Bennük köszönti új gazdáját a gyár, a föld, és nádfödél helyett már piros cserép kacag. Vígan csendül a szó, a dal szép tájunk felett, és gyermekeinkkel együtt mosolyog a nap. ...A békesség, melyről szól a karácsonyi ének, legyen örökös jussa a Dunatáj népének!... ZALA JÖZSEF a Legelső Generális és valamint a legutolsó Közlegény..." Az öregnek megrándult a szája; — De jó lenne látni az ono- kákat. — Miféle onokákat? — kérdezte az öregasszony és haragosan nézett rája. — Hátha nincsenek is! — De hátha vannak? Ki tudja! „Ezért meg tudja Ön ítélni, — írta sietve Jegor — mely az idegen ellenség és mely a belföldi. A legelső Belföldi Ellenségünk az: Bakhusz.“ A toll sercegett, amint horgászhoroghoz hasonló kacskaringókat, kampókat rajzolt a papírra. Jegor sietett és minaki büszke rá, hogy kocsmában született és kocsmában nőtt jel ds Vaszilisza megérezte, hogy közönséges, ordenáré valakivel áll szemben, de ezt nem tudta szavakba önteni, csak nézett Jegorra mérgesen és gyanakvón. Hangjától, érthetetlen kifejezéseitől, a forróságtól, még a rossz levegőtől megfájdult a feje, gondolatai összezavarodtak, már nem szólt semmit, nem is gondolkozott, csak várta, mikor fejezi be Jegor tolla a sercegést. Az öreg azonban teljes bizalommal tekintett reá. Megbízott az öregasszonyban, aki idehozta, megbízott Jegor- ban is: és amikor a vízgyógyintézetet említette, látszott rajta, hogy bízik az intézetben is, meg a víz gyógyító hatásában is. Amikor befejezte a körmö- lést, Jegor felállt és állva még egyszer felolvasta az egész levelet elejétől végig. Az öreg egy szót sem értett belőle, de helyeslőén bólintott. — Szépen hangzik, szó se róla — mondta. — Adjon isten erőt egészséget ... szép. Letették az asztalra a három ötkopejkást és kimentek a kocsmából; az öreg mozdulatlan tekintettel meredt maga elé, mintha vak volna, arcán teljes hit és bizalom tükröződött, Vaszilisza pedig, amikor kiértek az utcára, mérgesen vágott a kutya jelé és haragosan mordult: — Hogy a rosseb egye meg! Egész éjszaka a szemét se húnyta le, mindenféle gondoki- tok háborgatták; hajnatvtf felkelt, imádkozott, és eliňdsii az állomásra, hogy feladja' g levelet. y. .ftj, ti Tizenegy verszta it^az út az állomásig. * * * t///\ < B. O. Moselweiser faktor vízgyógyintézete úiév napján is éppen úgy mükßmtt, rnirt bármely közönséges hétköznapon, csak Andrej Hriszgnfics/az ajtóban állt és újságot olvasott. Pontosan tíz órakor megérkezett a tábornok úr, jó ismerős, a rendes kliensek egyike, mögötte — a levélhordó. Andrej Hriszanjics lesegitette a tábornok úr köpenyét: — Áldott boldog újesztendőt kívánok, kegyelmes uram! — Köszönöm kedvesem. Viszont kívánom. A lépcsőn felfelé menet a tábornok úr fejével az ajtó felé intett és megkérdezte (minden áldott nap megkérdezte ugyanezt és azután elfelejtette): — Hát abban a szobában mi van? — Masszírozóhelyiség, kegyelmes uram. Amikor a tábornok léptei elcsendesedtek, Andrej Hriszan- fics átnézte a postát és egy levelet talált közte a saját címére. Felbontotta, elolvasott belőle néhány sort, azután lassan, kényelmesen, bele-bele pillantva az újságba, hátrament a szobájába, amelyik ugyancsak a iföldszinten volt, a folyosó végében. Jejimja, a felesége az ágyon ült és . gyermekét szoptatta: a legidösebbik mellette állt és göndör fejecskéjét térdére fektette: a harmadik az ágyon aludt. Andrej belépett és átnyújtotta feleségének az imént érkezett levelet. — A faluból — mondta. Azután kiment, fel se nézett az újságból, és megállt a folyosón, néni messze szobája ajtajától. Hallotta, amint Je- fimja reszkető hangon olvassa a levél első sorait. Átolvasta és tovább már nem bírta: elég volt az a pár sor, zokogásban tört ki, átölelte legidősebb fiacskáját, zokogva csókolgatta fejét és beszélni kezdett; hangjából lehetetlen volt megállapítani, hogy sír-e vagy nevet. Nagyanyától jött — magyarázta — meg nagyapótól... a faluból... Szent szüzanyám, égi vértanúnk... Odalenn most a hó a háztetőig ér. Fehér minden, fehérek a fák ... a gyerekek szánkóznak ... Kopasz nagyapóka a kemencén üldögél, és a sárga kutyus ... Édes, drága galambocskáim! Andrej Hriszanficsnak e szavak hallatára eszébe jutott, hogy az asszony háromszor vagy négyszer is adott neki holmi levelet és megkérte, küldje el a falujába, de valami mindig közbejött, a leveleket nem küldte el, valahol elkallódtak. — A földeken nyuszik szaladgálnak — mesélte tovább Jejimja és zokogva csókolgatta kicsi fia fejét. — Nagyapó olyan csöndes, olyan jó, nagy- anyó is áldott, jószívű, könyörületes ... Falun az emberek többet törődnek a lelkűkkel, istenfélők... És ott a templo- mocska is, parasztok énekel•k a kórusban. Csak megen- •dné a szent szűz, hogy valóiig odajussunk! ' Andrey Hriszanjics visszáruját . ayjdíöbájába, hogy rágyújtson! mielőtt még valaki jtmhi tálát és Jejimja hirtelen elhallgatott, elcsendesedett és megtörölte szemét, csak ajka 'remegett. Nagyon félt az urá- i$f, jáf de félt tőle! Reszke- tjtt$íisighyodott lépteitől, pil- lahtösljftdj, egyetlen szót se ~-t kmyögni jelenlétében. nkrej Hriszanjics rágyúj- ŕqfí/jäp ugyanabban a pillanat- bm kicsengettek odafenn. Elnyomta cigarettáját és igen koffioty arccal kiszaladt a főbejárathoz. fépcsőn már jött lefelé a lók, üdén és rózsásan a főtől. j— Hát ebben a szobában mi van? — kérdezte egy másik ajtóra mutatva. Andrej \ Hriszanjics kihúzta magát, leszorított kézzel, feszes vigyázzba állt, úgy válaszolta jó hangosan: — A Charcot-féle zuhany, kegyelmes uram! (1900)- Béke hinti el,„ Minden jónak magját, miben örömet lel az ember-szív béke hinti el a földre: dalt, s a füttyöt, mely esdve hív a megszokott esti órán ablakhoz egy drága arcot, nyugalmas szép álmot, hogyha fejed párnádra lehajtod, kakas hangját hajnal tájban, ébredést a szürke fényben, villamosok csengetését, mikor veled robog éppen a munkába, kezes gépek dübörgését, friss erejét karjaidnak, a fényt, melytől zöldbeborul mező, s a rét, a fürjek lágy pitypalattyát, ajkunkra szót, gyerekzsivajt, pirkadását űj napoknak, szívnek hitet, reményt, s kacajt. TÖRÖK ELEMÉR KIRŐL ÍRTAD? Kiről is írtam? Amikor gyanakvó arccal elém álltái és a számonkérés kissé kesernyés hangján megkérdezted, hogy kiről is írtam voltaképpen azt az izét... Azt a humoreszket arról a képmutató emberről, akkor ... akkor kezdtem gondolkodni rajta, valójában kiről is írtam? Láttam szemedben a méltatlankodás, a döbbenet felvillanásait, de ugyanakkor a magadraismerés és bűntudat apró bodrocskái is ott ültek a szegletében. Mert hogy te is képmutató ember lennél, vagy mi! Na jó, jó, barátom, képmutató vagy, ez rendben lenne, de vajon te vagy-e az egyetlen képmutató a világon? Nem szerénytelenség ez tőled, kisajátítani magadnak egy népszerű emberi tulajdonságot? Mintegy saját használatra? Nézd, én akceptálom a nagyravágyáso- dat, de hidd el ebben az esetben tévedsz. A probléma ugyanis sokkal bonyolultabb, nem ilyen egyszerű. Az az alak te is vagy meg nem is, illetve te is és másik is. Az az alak egy konklúzió, egy végkövetkeztetés, valami tömény életismeret-eszencia ilyen címmel: íme a képmutató! Mert tudod az ember lelke csoda fura világ, groteszk élet- körülményekkel és hóbortos figurákkal. Olyan, mint valami bábszínház kelléktára, összevissza rendetlenségben hevernek benne a különféle cifraruhás, álszakállas és álbajuszos bábuk. Egy sem az, aminek a valóságban látszik, ha levetkőzteted őket, kihámozod tarka mezükből, álarcaikból, felüli maszkjaik alól, kitűnik, hegy kinek keze nincs, kinek lába, melyiknek a szíve hiányzik, melyiknek meg az agya, olyik- nak a becsülete, az erkölcs és így tovább, egyszóval valamennyien fogyatékosságokban szenvednek. Na már most. Ami- kőr az ember meglát mondjuk téged, ahogy éppen a képmutatás nemes mesterségét űzöd — talán egy ismerősöd, akit különben szintén utálsz, kezét szorongatod szívélyes boldog mosollyal — lelke kelléktárának káoszából kiemelkedik egy cifraruhás bábu. Mézesmosolyú, rokonszenves, csak a nyelve hegyén lévő, mérges nedvet eresztő fullánk figyelmeztet, hogy vigyázat, ez az örök képmutatás! Az eredeti, az ős, a prototípus. Mondom, kedik a kelléktárból és gesztikulálva handabandázni kezd mindaddig, amíg az ember be nem megy a kávéházba és meg nem Írja a humoreszket róla. Ejnye, ejnye még mindig ké- telkedel? Nézd forduljunk a történelemhez! Az a kezétmosó képmutató lehettél te is, de lehetett Pon- cius Pilátus is. Az az agyalágyult, kíméletlen hivatali főnök a hatalmi mániájával, akiről a múltkor írtam, lehetett Ridegh kartárs is, de lehetett a világtörténelem bármely diktátora is. És az a szélsőséges idealista, akinek a jóhiszeműségén és a gyermekes naivságán olyan jól mulattál a múltkor, lehetett Ámen Jeremiás jehovista prédikátor is, de lehetett akár Jézus Krisztus is. Elég, a példákat nem sorolom ennyiből is megértetted, miről van szó. Az emberi tulajdonságok régtől fogva valók, ösztönösek, csak a megnyilatkozási formái változnak. Ellenben elárulok valamit. De, pszt... egy szót se róla senkinek! A múltkor — de igazán szigorúan bizalmas! — felszólítottak valakik, hogy szükségük van az életrajzomra. Ezzel kapcsolatban ügy látom, rövidesen egy hosszabbléleg- zetű humoros prózai mű megírásába kezdek. Egy emberről lesz szó benne, arról, hogy hol és mikor született, hogy mit csinált az elmúlt harminc év alatt, arról, hogy sokat nevetett, amikor rosszkedve volt, hogy keveset szeretett és kevesen szerették. De becsszóra, egy mukkot se róla, kiről írtam! DUBA GYULA Töbet egy szót se tudót mondani. Azelőtt, amikor éjjé leken át gondolt a lányára, ági tetszett neki, tíz levélbe se fé bele a mondanivalója. Attó fogva, hogy a lányuk a férjé vei elutazott, sok víz folyt U a tengerbe, úgy éltek az őre gek, mintha eltemették volm a lányukat. És mennyi mindet nem történt azóta a faluban mennyi esemény, lakodalom halál! Milyen hosszúak voltai a telek! És milyen hosszúak a: éjszakák! — Huh, de forróság van itt — szólalt meg Jegor és kigombolta a meltényét. — Lehe\ vagy hetven fok. No mit írjunl még? — kérdezte azután. Az öregek hallgattak. — Mivel foglalkozik a vöc odafenn? — kérdezte Jegor. ^ — Katona volt bátyuska, hiszen tudod — válaszolt gyenge hátikon az öreg. — Veleó &gy.f!t^jl^ hagyta ott a kato- Katona volt, és most Szentpéterváron «feil^gyógyászati intézetberj %zoiÍ9űí. Szóval, izé, az a dók- torbízzel gyógyítja a betege- T&Pߣs ö, izé, szóval annak c dS&f&rkak a portása. 1 ‘•-tijiUe van írva... — mond- VaiccTvénasszony és a kendőjt Jsqcskéből elővett egy gyűrött « et. — Jejimja írta, isten i, milyen régen. Azóta tán Inár meg is haltak ... I Jegor egy kicsit gondolkodott, azután nekiállt és gyorsan 'Ddakanyarította: ífri.A jelenlegi időben — írta — Mivelhogy az ön sorsa a Katonai Hivatásban leli betejesülé- sét, azt tanácsoljuk önnek, lapozgasson a Katonai Fegyelmi Szabályzatban és a Fegyelmi Büntetések Tárában, amely feltárja ön előtt a Katonai Hatóság minden tagjának civilizációját." Leírta, majd hangosan felolvasta, amit írt, Vaszilisza pedig arra gondolt, hogy meg kellene írni, milyen ínség volt a tavaly, a lisztjük még karácsonyig sem volt elég és el kellett adniuk a tehenet. Pénzt is kellene kérni, meg azt is meg kéne mondani, hogy az öreg gyakran gornyadozik és alighanem hamarosan visszaadja lelkét teremtöjének... De
