Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-06 / 49. szám

r OJ IFJÚSÁG — a CSISl Szlovákiai Központi Bizottságának lepia Megjelenik minden kedden Kisdia a Smená, a CSISZ Szlovákiai Kri/p on Hi/ul 'sápénak kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava, Pražská 9 — Telefon 115-41 — l»o-tarlók 3(» - krts-e, k- -/iA smrtke inz-et Nv.mta a Západoslovenské tlaólarne Ól, Bratislava, ul. Nár povstania II Előfizetés egy évre 51.20 — Terjeszti a Posta Hirlapszotyálata. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. K-ll*01515 m % 1. Ez a szép kisestélyi ruha készülhet taftból, brokátból, selyemből. A nagy kivágást övező fo- dorszerü megoldás fiata­los és elegáns. 2. Nagyon jól kihasználható bár­sony kisestélyi, s/ 4-es ujjakkal, a kivágásnál csipkebetéttel. 3. Brokát kisestélyi, nagy gallérral. Asszonyoknak való, fiatal lányoknak nem alkalmas. Csak masas karcsúak vi­selhetik. 4. Üde, fiatalos, kisestélyi fiatal lányok­nak. Az eredeti modell mintás nylon, taft alsó­szoknyára dolgozva. De nagyon szép madeirából, csipkéből és tüllböl is. Az öv bársony. 5. Magas karcsúaknak való, szűk szoknvájú. bársony kis­estélyi. Készülhet bro­kátból is. B ármily furcsán hang­zik is, ajándékozni tudni keli, s ezzel a „tudással“ nem mindenki dicsekedhet. Pedig most, a karácsony előtti hetekben nagy szükség. van rá, hiszen mindenki azon gondolkodik, mivel lepje meg kedveseit. Nos, mi segítünk, mégpedig nem az ajándékozni való dolgok felsorolásában, nem az ajándékozás „művészeté­re" akarjuk megtanítani ol­vasóinkat. A „művészét“ abban ref- lik, hogy szem előtt kell tartanunk az ajándékozás célját, ami ugye minden esetben az, hogy örömet akarunk szerezni. Ahhoz pe­dig, hogy igazi örömet sze­rezhessünk, jól kell ismer­nünk a tulajdonságait, kedv­teléseit, szokásait annak, akit megajándékozunk. Pl. hiába veszünk divatékszert annak, aki az ilyesmit nem szereti. Viszont, ha ilyesmi­vel ajándékozzuk meg azt, aki kedveli, bármennyi is van neki hasonló gyöngyök­ből, brossodból, egy újnak, „CYNTHIA“: A fenti modellek közül választ­hatnak megfelelő ruhát szilveszterre. Kisestélyi- ket közlünk még lapunk karácsonyi (dec. 20-án megjelenő) számában. FOLTÁN GABRIELLA: Legalkalmasabbnak a 2. modellt találjuk, fekete bársonyból. Hogy mire lesz még szüksége, köv. számunkban közöljük. CS. I. A találkozóra vagy a 2., vagy az 5, mo­dellt csináltassa. Ha a 2. mellett dönt, a csipkebe­tétet hagyja el. L. ISTVÁNNÉ: A stóla most is divatos, különö­sen, ha a ruha anyagából készül. Lehet azonban kombinálni is, pl. bár­sony ruhához szép fém­szálas szilon- vagy csip­kestóla is. „CSINTALAN BOCS“: Próbabálra legalkalma­sabb pasztellszínű vagy fehér ruha. Készülhet taftból, szilonból esetleg tüllből. Miután a hosszú estélyi ruhák már csak nagy bálba divatosak, fölösleges hosszút csi­náltatni. (Folytatás) A rántott hús­sal úgy számí­tunk, hogy le­galább xh óráig álljon sóban, azután „bepa- nírozzuk“, a többi fogást ké­szítjük, s utol­jára, miközben az ebédet befe­jezzük, kisütjük. Ugyanígy bánunk a vagdalt hússal is. Készre csináljuk a labdákat, állni hagyjuk, s közvetlen, mielőtt kész az ebéd, kisüt­jük A sütésre mindig hagy­junk elegendő időt. Azokat a tésztákat, amelyeket nem szükséges frissen enni, leg­jobb, ha már kora reggel elkészítjük, így főzés köz­ben nincs rá gondunk. Sütni és főzni egyszerre csak gya­korlott háziasszony tud, hogy közben le ne égjen a tészta vagy oda ne kapjon a rántás. Az is jó megoldás, ha pl. tortáknál vagy más krémmel töltött tésztáknál előző nap megsütjük a tész­talapokat, s másnap elké­szítjük a krémet és meg­töltjük. másfélének föltétlenül meg­örül. Ugyanez a helyzet pl. azzal, akinek kedvenc szó­rakozása az olvasás, aki ra­jong a könyvekért. Az ilyennek bármilyen nagy a könyvtársa, egy jó, új könyvnek mindig megörül. Még sokáig sorolhatnánk a kedvenc dolgokat. Van, aki a dísztárgyakat szereti, van, aki a kötött holmit, más viszont a szép sálakban vagy retikülökben leli örömét, stb., stb. M ásodsorban a „titkos“ vágyak kielégítésére kell igyekeznünk. Csaknem mindenki „kinéz" magának valamit a kirakat­ban, amit szívesen megven­ne, vagy ajándékba elfogad­na. Ma ügyesen csavarjuk a beszélgetés fonalát, rájö­hetünk e „titok“-ra. Ez kü­lönösen házaspárokra, szü­lőkre, gyermekekre vonat­kozik. s még valamit: nem­csak ajándékozni kell tudni, de ajándékot elfogadni is. Esetleges csa­lódásunkat sose mutassuk — még szűk családi körben sem — és ne jegyezzük meg. hogy X sokkal szebb puló­vert kapott a férjétől. Nem illik továbbá megkérdezni, mennyibe került az ajándék. (Legföljebb szűk családi körben, de azt se az ajándék átadásakor, hanem később.) AMIKOR LOUIS DETWIRF.L amerikai üzletember az idén júliusban ellátogatott a fiatal Kongói Köztársaságba és tár­gyalásokat folytatott Lumumba miniszterelnökkel, egy fantasz­tikus számot említett, amely azóta bejárta a világsajtót: Kongó eddig feltárt természeti kincseinek értékét 300 milliárd dollárra becsülik! Háromszáz- milliárd dollár, háromszorosa annak az összegnek, amely ele­gendő lenne egész Afrika gyö­keres gazdasági rekonstrukció­jához ... i Ez a 300 milliárd dollár sok­ban magyarázatot ad a jelen­legi kongói eseményekre, hi- j szén az imperialista gyarmato- I sitók nem lennének imperialis- ‘ ták és gyarmatosítók, ha köny- j nyűszerrel lemondanának az \ afrikai kontinens e kincsesbá- I nyájáról. M’SIRI KIRÁLY BANYÁT A KONGÖ-MEDENCE MÚLTJÁT kutató tudósok sorra megcá­folták azt a gyarmatosító el­méletet, miszerint a bantu né­pek az európaiak megjelenése előtt a barbárság fokán éltek, képtelenek voltak az önálló ál­lamalkotásra. Ma már tudjuk, hogy a Kongói Köztársaságban élő nagy törzsek, a bakongók. a balubák, a luluák stb. már a 13.—14. században fejlett kul­túrájú államokat hoztak létre. A bakongók alkották meg a Kongó-folyó torkolata közelé­ben a híres Kongói Királyságot. A Kongói Királysággal először Diogo Cao portugál hajós ke­rült kapcsolatba, amikor 1482- ben elérte a hatalmas folyó torkolatát. A Kongói Királyság több évszázados elkeseredett harcot folytatott a portugál gyarmatosítókkal, s csak a múlt század közepén szűnt meg lé­s ami ezután következett, az felülmúlta a rabszolgakereske­delem korának minden borzal­mát. Lipőt király magánhadse­rege hihetetlen kegyetlenség­gel törte meg a bantu négerek ellenállását. Elkeseredett har­cok folytak a déli Katangában — a hasonló nevű törzsfőnök- röl nyerte nevét — ahol M’siri király harcosai foggal-köröm­mel védték az ország híres fémbányáit. A belgák végül 1892-ben béketárgyalásokra hívták M’sirit — hogy orvul meggyilkolják! Lipót király ka­tonái kötelesek voltak elszá­molni tisztjeiknek a levágott emberkezekkel, s mire a belga állam 1908-ban átvette Kongót a királyi háztól, az eredetileg 20 milliós lakosság 8,5 millióra csökkent... AZ ÉREM KÉT OLDALA AZ 1960. JÚLIUS 1-én füg­getlenné vált Kongói Köztársa­exportját szolgálta, s így az egyes országrészek között ma is igen rossz az összeköttetés. Ez megkönnyíti az imperialis­ták által támogatott bábkor­mányok tevékenységét Katan­gában és Kasaiban. 3. A városok lakossága egészségtelenül felduzzadt, Lé- opoldville-nek, a fővárosnak például 1920-ban mindössze 18 000 lakosa volt, míg most már csaknem 400 000. A belgák az iparvidékekre zsúfolták ösz- sze a felnőtt férfilakosság nagy részét, ami a mezőgazda- sági termelés visszaesésére, ve­zetett, s a bányavidékek ellá­tása komoly nehézségekbe üt­közik. 4. Amikor az 5 millió lakosú Ghana 1957-ben elnyerte a függetlenséget, 1500 afrikai töltött már be vezető közigaz­gatási tisztségeket, míg a 15 Leopoldville legszebb sugárútja. ság a világ legnagyobb urán­termelője, a réztermelésben a necgfe3ik helyen áll, innen ke­rül ki a világ ipari gyémánt­termelésének 90, kobalt-terme­lésének 80 százaléka. A belga gyarmatosítók 1950 és 1960 kö­zött több mint 1 milliárd dói­ért fektettek be Kongóba, a Kongó folyón Inga közelében megkezdték Afrika egyik leg­nagyobb erőművének építését, Katangában — innen kerül ki az egész nemzeti jövedelem 66 százaléka — hozzákezdtek a kohóipar alapjainak lerakásá­hoz. A Kongói Köztársaságban a bérből és fizetésből élők szá­millió lakosú Kongói Köztár­saságban a függetlenség kiki­áltásakor mindössze 10! A bel­gák megakadályozták a kongói értelmiség kialakulását, az or­szágnak ma is csak 17 egyete­mi végzettségű lakosa van, de köztük nincs egyetlen néger orvos vagy ügyvéd sem. Nincs olyan afrikai, aki el tudna ve­zetni egy kétmotoros repülő­gépet, egy őrmestert kellett kinevezni az első hadügymi­niszternek, s egy elemi iskolai tanítót oktatási miniszternek .. 5. Kongóban mindössze egy orvos jutott 20 000 lakosra (ezek az orvosok is főként a 120 000 európait kezelték), 350 000 a leprások száma, évi 100 000 áldozatot szed a tüdő­vész, s vannak olyan körzetek, ahol a lakosság 60—80 száza­léka nemibeteg (a nemibeteg­ségek ismeretlenek voltak az európai gyarmatosítás előtt.) A TÖRZSI VISZÁLYOK HÁTTERE a kongói köztársaság­ban 500 kisebb-nagyobb bantu törzs él, s a lakosság 200 kü­lönböző nyelvjárást beszél. A belga gyarmatosítók igyekeztek megakadályozni a közös nyelv kialakulását, mesterséges el­lentéteket szítottak a városok­ban élő felvilágosultabb, afri­kaiak, s az általuk támogatott törzsfőnökök befolyása alatt álló falvak elmaradottabb la­kosai, valamint az egyes tör­zsek között. így például támo­gatták a Leopoldville tarto­mány lakosságának többségét alkotó bakongó törzs politikai szervezetének, az Abakonak azt a törekvését, hogy az egy­séges Kongóból kiszakadva kü­lön államot hozzon létre. Több esetben egymásnak ugrasztot­ták a Kelet-Kongóban élő ba- lubákat és luluákat. Megtették azt, hogy baluba csapatokat küldtek a 'uluák közé, vagy a balubákat elűzték egy körzet­ből és luluákat telepítettek a helyükre. A kongói ENSZ-akció spanyolfala mögött működő gyarmatosítók ma is nagy sze­repet szánnak ezeknek a mes­terségesen szított törzsi ellen­téteknek, az újra fellángoló ba- luba-lulua dzsungelháborúnak. Noha a belga gyarmatosítók súlyos örökséget hagytak hát­ra — szakemberhiány, analfa­betizmus, közlekedési nehézsé­gek, járványok, stb. — kétség­telen, hogy nem ezek a ténye­zők akadályozzák a kongói konszolidációt, hanem az im­perialista összeesküvés, amely az ország szétszakításával akarja megmenteni a mesés 300 milliárdot a belga, angol és amerikai monopóliumok szá­mára. M. Gy. f • Lakóház Bombola faluban. A kis falucska 2Ö0 kilométerre van Coquilhatville várostól. tezni. Ludnát és a többi kongói államot pedig már a belga gyarmatosítók kebelezték be. Ezek az államok akkoriban régi dicsőségüknek csak árnyképei voltak, megtizedelte őket az európai és arab rabszolgake­reskedelem, amely négy évszá­zad alatt 60 millió lakosától fosztotta meg Afrikát. Az európai gyarmatosítók 1800 körül az afrikai konti­nensnek még csak 12 százalé­kát birtokolták. Ekkor kezdő­dött meg a nagy marakodás a fekete kontinensért, hiszen az évről-évre gyarapodó számú expedíciók újabb és újabb hí­reket hoztak a belsóafrikai te­rületek mesés természeti kin­cseiről. Henry Morton Stanley, az amerikai származású utazó- újságíró-kaiandor kutatta fel elsőként a Kongó-medencét, majd II. Lipót belga király szolgálatában előkészítette a 2,4 millió négyzetkilométer te­rületű kincsesbánya gyarmato­sítását, 1885-ben alakult meg a Kongó Szabad Állam, a belga király hatalmas vadászterülete, ma meghaladja a másfélmilliót, s az ország ezen a téren a má­sodik helyen áll a Délafrikai Unió után, hiszen a most füg­getlenné vált, 35 milliós Nigé­riában is alig nyolcszázezer a bérből és fizetésből élők szá­ma! Ezek az adatok látszólag ar­ról tanúskodnak, hogy Kongó jelentős fejlődést tett a nyolc­vanéves belga gyarmati uralom idején. A tényleges helyzet megértéséhez azonban további tényeket kell szembeszegezni a fentebb felsorakoztatott té­nyekkel: 1. A kongói bányakincsek feltárása kizárólag a belga gyarmatosítók érdekeit szol­gálta. A Kongóban élő fehérek átlagban hatvanszor annyit ke­restek, mint a négerek, s 1958- ban 30 000 belga 13 milliárd frankot keresett, míg a csak­nem másfélmillió néger mun­kás és alkalmazott 14,1 milli­árd frankot. 2. A kongói vasút- és útháló­zat csak a bányakincsek Ukrajna fővárosában, Kijevben, Dmitrij Pancseko ideggyógyász professzor elgondolásai alapján épült fel az a különleges szanatórium, ahol a betegeket nem or­vosságokkal, hanem gyógylevegövel kezelik. Pancsenko professzor éveken át tanulmányozta a magaslati, ten- germelléki és az erdei levegő összetételét, kutatta köz­ismerten gyógyító hatásának okait, majd segítségül hívta a modern technikát és automatikát — így szüle­tett meg ez a páratlan gyógyintézet. A hermetikusan zárt betegszobába csak különleges légzáró zsilipen keresztül lehet bejutni. A szoba abla­kán keresztül kilátni a parkba, besüt rajta a Nap, de a külső levegő számára áthatolhatatlan. A betegek szá­mára minden hat percben az orvos által előírt össze­tételű, hőmérsékletű, nedvességtartalmú és nyomású levegőkeveréket juttatnak a szobába. A kezelőszobából televíziós készülékeken és a betegszoba több részén elhelyezett érzékeny mikrofonok segítségével figyelik a betegek állapotát, légzését, anélkül, hogy ezzel za­varnák okét. Az itt kezelt betegek állapotában már egy hét elteltével észrevehető javulás állott be, és a kúra végén tökéletesen gyógyultan távoztak. A kínzó fejfá­jás. álmatlanság, étvágytalanság, magas vérnyomás, idegesség miatt leromlott állapotú embereket mintha csak kicserélték volna. Az új klinika — méreteit tekintve —, nem nagy épü­let, de jelentőségében feltétlenül óriási, hiszen a vá­rosi emberek számára „házhoz szállítja“ a gyógyulást hozó erdei vagy magaslati levegőt. FEHÉRJEKÖPENY A SUGÁRZÁS ELLEN: Már régeb­ben felfigyeltek rá hogy a rádióaktív sugárzás sejt- osztódáskor nagyobb kárt okoz a sejtmagban, mint a sejt többi részében. Angol vegyészek most felfedezték, mi okozza ezt a jelenséget. Az átörökített tulajdonsá­gokat hordozó dezoxiribonukleinsav (DNS) a sejt mag­jában helyezkedik el, a magot fehérjeköpeny veszi kö­rül, ez a védőburok elnyeli a sugárzás nagy részét, amely így nem hatolhat be a DNS-be. A sejtosztódás bizonyos szakaszaiban azonban a DNS ledobja fehérje­burkát, a sugárzás akadálytalanul eljut hozzá és kárt okoz benne. A tudósok már régebben felfedezték, hogy a vízzel körülvett DNS besugárzással könnyen szétrom­bolható. Ennek az az oka, hogy a sugárzás hatására olyan gyökök keletkeznek, amelyek szétrombolják a DNS-molekulák hidrogénkötéseit Ha a DNS nincs köz­vetlen összeköttetésben a vízzel, nagy mennyiségű su­gárzás kell ahhoz, hogy kárt okozzon benne. Az állat- kísérletek szerint egészen 100 ezer röntgen egységig a veszélyes gyökök csak a fehérjével lépnek reakcióba, a DNS sértetlen marad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom