Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-29 / 48. szám

Engels születésének 140. évfordulójára

Száznegyven évvel ezelőtt — 1820. november 28-án — született a proletariátus nagy vezére, Marx Károly hü barátja és harcostársa Engels Frigyes. Mindazok, akik megismerték Marx nevét és müveit, ismerik Engels nevét és műveit is. S ma, amikor már milliók ejtik ki szeretettel Marx nevét, ugyanilyen szeretet övezi Engels emlékét is. ,.Engels volt a modern proletariátus legnagyszerűbb tudósa és tanítója — írta róla Lenin. Amióta a sors összehozta Marx Károlyt és Engels Frigyest, a két barát életműve közös ügyükké lett. Ezért, hogy megérthessük, hogy mit adott Engels a proletariátusnak, teljesen tisztában kell lennünk azzal, mi a jelentősége Marx tanításának és tevékenységének a modern munkásmozgalom fejlődésében." Marx és Engels életművükben az emberiség évezredes kérdéseire adtak választ, amelyeket az emberiség legnagyobb gondolkodói sem tudtak megoldani. Olyan filozófiai tanítást hoztak létre, amelynek fő célja nem az, hogy az előző filozófusoktól eltérően magyarázzák a természet és társadalom jelenségeit, hanem az, hogy tanaikkal elősegítsék az emberi társadalom fejlődését, a proletariátus felszabadulásának ügyét. Közgazdasági tanaikkal olyan fegyvert adtak a proletariátus kezébe, amely elengedhetetlenül szükséges a kizsákmányolás felszámolásához, az új, szocialista és kommunista társadalom felépítéséhez. Marx és Engels „önmegismerésre és öntudatra nevelték a munkásosztályt — mondja Lenin — és az ábrándozások helyére a tudományt állították."

Marx és Engels a két hü barát és harcostárs egymással szemben végtelenül szerények voltak. Engels a világot átformáló tudományos felfedezés véghezvitelében szinte minden érdemet Marxnak tulajdonított. „Marx mellett én a második hegedűt játszottam“ — írta egyik barátjának. Ugyanakkor Marx élő enciklopédiának nevezte őt, mert hatalmas ismeretanyagot volt képes felhalmozni és csodálatraméltó tudása volt. Engels viszont csupán azt ismeri el, hogy „bizonyos önálló része" volt a marxi elmélet kidolgozásában. „Amit Marx alkotott — írja — azt én nem tudtam volna véghezvinni... Marx lángész volt, mi a többiek legfeljebb tehetségek. Nélküle az elmélet ma távolról sem volna az, ami. Joggal viseli tehát Marx nevét." A szerénység és a közös harcokban edzett őszinte barátság ragyogó példái ezek a szavak. Engels mindenkor igyekezett a háttérben maradni.

A kortársak visszaemlékezései, de nem utolsó sorban Marx családtagjainak nyilatkozatai viszont arra engednek következtetni, hogy Engels — az anyagi támogatáson és a baráti ösztönző szavakon kívül — elméleti téren is igen sok tanáccsal látta el Marxot. Marx, aki kezdetben inkább a filozófiával foglalkozott, nem kevés segítséget kapott Engelstől közgazdasági munkáihoz, s elsősorban fő műve „A tőke" megírásához is, hiszen az első Időszakban a politikai gazdaságtan terén — amely területén a döntő csatát kellett megvívniuk — Engels volt az, aki adott, és Marx, aki kapott.“ Külsőleg eléggé különböztek egymástól, Engels a nyúlánk germán, a kissé angolos modorú, jólöltözött férfi általában az egyszerűbb megoldások embere volt, Marx viszont a köpcös, koromfekete szakállú, megkínzott családapa képét keltette, aki igyekezett eléggé távol maradni a nagyvárosok társadalmi életétől, s minden kis idejét a tudományos munkának szentelte. S mégis, e külsőleg annyira különböző két férfi belsőleg annyira harmonikusan megegyezett, hogy nincs a tudomány története terén még két hozzájuk hasonló egyéniség, akik között a munka, az elméleti kérdések megoldása terén annyira teljes a harmónia. Négy évtizedes együttműködésük alatt nem volt egyetlen munka, egyetlen tudományos probléma, elméleti kérdés, amit meg ne beszéltek

volna, s amelyben — sokszor napokig tartó viták árán is — ne jutottak volna közös nevezőre. Minden közös tettük azonban azt is igazolja, hogy Engelsnek nem kis része volt a proletariátus forradalmi ideológiájának kidolgozásában.

Ez a közös munka, a közös harc volt az alapja annak a történelemben példátlan barátságnak, amely e két nagy gondolkodó között törés nélkül mindvégig megvolt. Bátran mondható, hogy e példa nélkül álló barátság nélkül egyikük sem alkothatott volna olyan történelmileg nagyot, mint amit alkotott. Engels-et a baráti kapcsolatok terén is a szerénység és határtalan önzetlenség jellemezte. „Szerete- te az élő Marx iránt — írta Lenin — és a tisztelet, mellyel az elhalt Marx emlékének adózott, határtalan volt. Ennek a kemény harcosnak és szigorú gondolkodónak mélyen szerető lelke volt." Csakis a „mélyen szerető lélek" lehetett képes arra, hogy Marx életében Marx árnyékába vonuljon, hogy teljes egészében feláldozza magát érte, s hogy halála után is babánatára nem tudta előkészíteni fő művének „A tőke“ II. és III. kötetének kiadását, Engels ismét önzetlenül a közös ügy befejezésén fáradozik — előkészíti „A tőke“, II. és III. kötetének kiadását, Hatalmas munkát jelentett ez, hiszen valójában össze kellett rakni, kiegészíteni és jegyzetekkel ellátni Marx kéziratban maradt művét. „Valójában „A töke“ e két kötete kettőjük müve: Marxé és Engelsé“ — írja Lenin. „A család, magántulajdon és az állam eredete" című munkájának megírásával, de elsősorban a nemzetközi munkásmozgalom irányításával is, Engels tulajdonképpen példás önfeláldozással teljesítette barátja végrendeletét.

Engels halhatatlan művei tanulságul szolgálnak az utókor számára arról is, hogy Marx mellett 6 is lángész volt, aki különösen a dialektikus materializmus és a természettudományok terén hatalmas felfedezésekkel gazdagította a tudományt. Engels zsenialitása már a Marxszal közösen írott művekben is („Szent család“, „Német ideológia“, „Kommunista Párt Kiáltványa“) megmutatkozik, de még inkább akkor, amikor az idealista filozófia elleni harcban megvédelmezi és lényeges értékekkel gazdagítja a Marxszal közösen kidolgozott dialektikus materialista filozófiát. „Anti-Dűh- ring“ című műve a marxi filozófia alapvető kézikönyve lett. E munkájában ugyanis hatalmas filozófiai és természettudományos anyagra támaszkodva* páratlan logikával és éleslátással fejti ki a marxizmus három alkotórészének — a dialektikus és történelmi materializmus, a politikai gazdaságtan és a tudományos szocializmus r- alapeszméit. Ez a mű Lenin szavaival élve „a filozófiai, a természettudomány és a társadalomtudományok területének legnagyobb kérdéseit elemzi... Csodálatosán tartalmas és tanulságos könyv ez.“ De Engels többi művei is az emberiség kézikönyveivé váltak, s belőlük a proletárok és kizsákmányolt dolgozók milliói tanulták meg, hogyan kell megteremteni a szabad, boldog élet társadalmát.

Ma, amikor Engelsre emlékezünk, napjaink számos példája igazolja, hogy ha volt eszme a társadalom történetében, amely forradalmat jelentett az emberi gondolkodás terén, akkor ez Marx és Engels eszméje, a proletariátus forradalmi ideológiája volt. Hiszen abban a korszakban élünk, amikor már a Föld egyharmad részén győzelmesen leng Marx — Engels — Lenin forradalmi zászlaja és fennen hirdeti a marxi-lenini eszmék diadalát. Napról napra erősödik a szocialista tábor, s ennek köszönhető, hogy ma már nem egyedül az imperialista tábor határozza meg. a nemzetközi események menetét. Erőnk növekedésének köszönhető, hogy szerte a világon egyre többen és többen rokonszerveznek és teszik magukévá a proletariátus ideológiáját, és nincs már messze az az idő, amikor majd Marx—Engels— Lenin eszméi győzedelmeskednek az egész földkerekségen.

ÖNÖD! JÁNOS

A hatalmas Mekong folyó északtól délig keresztül szeli Kambodzsát és termékennyé teszi az ország földjét. Kambodzsa világelsőséggel dicsekszik édesvízi halak halászatában is. Éppen ezért halelárusítókat Kambodzsa minden piacán találunk.

Kambodzsa helytáll

A kambodzsai dzsungelben rejtőző ősrégi khmer kultúra

— az Angkor romjai, a hatalmas Angkorvat székesegyház

— hagyományairól híres kambodzsai nép nemrégen ünnepelte függetlensége kikiáltásának hetedik évfordulóját. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és Kambodzsa már a kezdettől fogva jó és barátságos kapcsolatot tart fenn.

' Kambodzsa a Sziámi-öböl mellett fekszik; a kitűnő ter- möföldű országon az életadó Mekong folyó folyik keresztül. Ezen ősrégi királyság történelmének lapjain nem egy nehéz pillanat van feljegyezve.

A 172 511 négyzetkilométernyi . földterületen öt millió lakos él, közülük legerősebb a Khmer törzs. Kambodzsa még

ráti kötelességét és barátja végrendeletét maradéktalanul teljesítse. Engels ugyanis nem helyezte előtérbe saját elméleti munkásságát, nála ez csupán a mellékes cél volt. A fő cél viszont Marx munkájának mindenoldalú támogatása volt, mert azt vallotta, hogy a proletariátus ügyének előbbrevi- tele érdekében Marxnak feltétlen be kell fejezni életművét. Csak azért tisztviselősködik, azért foglalkozik a „kutyáknak való kereskedelemmel" Manchesterben, hogy Marx — akinek igen sok anyagi és erkölcsi támogatásra volt szüksége — Londonban viszonylag nyugodtan dolgozhasson fő művén. Nem kevés angol font vándorolt át ebben az időben Manchesterből Londonba, amely fontokról Engels gyakran önzetlenül lemondott. Így cselekedett nyomban ismeretségük kezdetén is, amikor 1845-ben megjelent „A munkásosztály helyzete Angliában" című műve, s a Párizsból kiutasított Marxnak feltétlenül szüksége volt anyagi segítségre; „...az első angol dologért járó tiszteletdíjam — írta akkor — amit remélhetőleg nemsokára, legalább is részben, kézhez kapok, és pillanatnyilag nélkülözni tudok ... a legnagyobb örömmel a rendelkezésedre áll." Ilyen önzetlen volt mindig, ha veszélyben látta forogni Marx nagy művének az elkészülését. S amikor Marx elköltözött az élők sorából és Engels nagy

most is túlnyomórészt mező- gazdasági állam, de az első ötéves terv szerint — melyet a kormány ez idén jelentett be

— jelentős mértékben várható az ipari üzemek, villanytelepek kiépítése. A mezőgazdaságban nagyobb hozamokra számítanak a növénytermesztésben és az állattenyésztésben is, továbbá új növényi kultúrák meghonosítását tervezik. Az egészségügy és a fokozott felvilágosító munka természetesen szintén fontos helyet foglal el az első ötéves tervben.

Az elmaradottság felszámolása és a gyarmati uralom szomorú örökségeinek eltávolítása

— ezek ma Kambodzsa elsőrendű feladatai. A nemzetgazdaság fejlesztésében tett bátor lépés Norodom Szihanuk kormánya helyes és előrelátó politikájának bizonyítéka. Kambodzsa csakis így védheti meg politikai függetlenségét, amelynek megdöntésére az 1953. november 8-án kikiáltott önállóság óta számos kísérlet történt: be akarták vonni az Egyesült Államok és a SEATO támadó terveibe Délkelet-Ázsiá- ban. A kambodzsai nép azonban mindezen támadásoknak becsületesen ellenáll.

Az ország további sikeres fejlődésének legjobb bizonyítéka a kambodzsai kormány következetes semlegességi politikája, melynek értelmében barátságra és gazdasági együttműködésre törekszik az Összes országokkal. Ebbén a politikában a kambodzsai kormány és a kambodzsai nép nyugodtan támaszkodhat Csehszlovákia és a Szovjetunióval az élén a többi szocialista állam segítségére. Norodom-Szihanuk hercegnek, Kambodzsa államfőjének múlt heti látogatása hazánkban föltétlenül hozzájárul a két ország barátságos kapcsolatainak elmélyítéséhez.

uelYZET

Hasonlíta- „vadászEgyenruhájuk- hoz a fekete bőrkabát és a motorosok sisakja ‘tartozik.

Száz mérföldes, azaz 160 kilométeres óránkénti sebességgel száguldanak: nak az amerikai ... evezősökhöz“, így nevezik Amerika aranyifjúságának egyik részét. Ezek a brit aranyifjak csak a saját világukban élnek, amelyben a legnagyobb szerepet a verseny-motorkerékpárok ját- szák.

Ezeket a „kávéházi“ cow- boyokat, ahogy őket általában nevezik, többnyire úgy látják, amint végigszágul- danak az utakon és veszélyeztetik a járókelőket. A gyorsaság és a motorkerékpár, ez az istenük.

Nézzük csak az aranyifjak egyik másik csoportját. Szakállas fiatal férfiak és hosz- szúnadrágos nők kényelmetlen helyiségekben üldögélnek és áhítattal gramofonlemezről hallgatják a dzsesszmuzsika legújabb szerzeményeit. Az amerikai dzsesszrajongók szerint „beatniks-oknak" nevezik őket, lázadoznak a konvencionális társadalom ellen, de saját személyükön kívül semmi sem érdekli őket. Sokszor egyáltalán nem dolgoznak, hanem családjuk. vagy barátaik bőrén élősködnek. Nyáron a tengerparton ténferegnek, ahol meglehetősen kényelmetlen helyen ütik fel tanyájukat. Napközben állig felkapcsolt ruhában lődörögnek a sétányokon, és éjjel a homokos tengerparton üldögélnek, vagy a barlangokban bújnak meg.

Hans Speidel ezredes a NATO középeurópai hadseregének parancsnoka,

Stuttgartban Nyugat-Német-.

országbari „Nyugat Európa védelmének kérdése" címen előadást tartott. Az előadáson vagy 800-an vettek részt, többek között neves nyugat-európai politikusok is. Ennek ellenére az előadás alatt többször pisszegtek és fütyültek. Az előadás után a stuttgarti Technológiai Intézetben fogadást rendeztek, amelyen tüntetők könnyfakasztó bombákat dobáltak.

Az elmúlt hét jelentős volt a politikai események sokasága szempontjából. Az ENSZ közgyűlése folytatta a kongói vitát és az Egyesült Államok nyomására sikerült itt Kaszavubu elnök által vezetett küldöttséget elismertetni mint Kongó törvényes képviselőjét. Mint ismeretes, Lumumba, a kongói kormány törvényesen megválasztott elnöke, továbbra is háziAKIK NEM TEVEDTEK

A harmincas évek elején a nyugati országok haladó szellemű politikai és tudományos dolgozói között is érdekes erjedést váltott ki a Szovjetunió ötéves tervének sikere. Egyre többen fordultak a kommunizmus felé és foglaltak állást a Szovjetunió mellett. Ennek az erjedésnek feltűnő jelensége a genfi egyetem rektorának, Vermeylen Ágoston dr. belga szociáldemokrata egyetemi tanárnak a szociáldemokrata „PEUPLE“ című napilap hasábjain 1931. október 24-én megjelent cikke az orosz munkásság életviszonyairól;

„Hogy a helyzetet helyesen megítélhessük, előbb tulajdonképpen erre a kérdésre illik választ adnunk: boldogabb-e ma az orosz munkás, mint a háború előtt? Igen, feltétlenül boldogabb, ha mindent tekintetbe veszünk! A mai orosz rendszer bizonyos ellenfelei is őszintén bevallják, hogy az

ötéves terv lázas tempója sokkal nehezebbé teszi ugyan az életet, mint volt például két évvel ezelőtt, de a nép mai helyzetét a cárizmus korabeli néphelyzettel nem is lehet ösz- szehasonlítani. A legdöntőbb bizonyíték emellett a halandóság rohamos csökkenése.

Mindig magunk elé kell képzelnünk a nyomornak, tudatlanságnak, piszoknak és évszázados elnyomottságnak azt a feneketlen mélységét, amelyből az orosz népnek ki kellett kászmálódnia. Jusson eszünkbe, hogy az oroszoknak a világháború borzalmas nyomorúsága után ki kellett bírniuk a polgárháborúk súlyos éveit is és védekezniük kellett az ellen- forradalmi hadseregek, a blokád ellen. Gondoljunk csak vissza a termelés csökkenésére, a járványos betegségekre és az éhínségre.

Nem szabad a kapitalista Nyugat-Európa vívmányaira,

nem is beszélve Németországról, nagyon beképzeltnek lennünk. Mindenütt érezzük a halálos válságot és a gyötrő bizonytalanságot afölött, vajon mit hoz a holnap? A Szövjet- nióban egy szociális bajt mindenesetre kiküszöböltek: a munkanélküliséget! Mindenki megkeresheti ott munkájával a maga kenyerét.

Mindezeken kívül „a kultúra és az üdülés parkjai“ is a munkásság rendelkezésére állanak. Játszóterek, sportterek, játékszobák, könyvtárak, előadótermek vannak itt. A moszkvai park hihetetlenül nagy és boldog embertömegek hullámza- nak benne.

Az orosz embereknél a jelszó: A tudás hatalom. Ami a kapitalista társadalomban csak a jobbmódúak kiváltsága, azt a szovjetek a legszélesebb dolgozó tömegek közkincsévé tették“.

(Folytatása következik)

őrizetben van s a Mobutu-féle fasiszta terroristák továbbra is lehetetlenné teszik, hogy hivatalát gyakorolhassa.

Az elmúlt napokban ismét vér folyt Leopoldville-ben. A

szerencsétlen Kongói Köztársaság fővárosában rémuralmat gyakorló Mobutu ezredes zsoldosai megtámadták azokat az ENSZ katonákat, akik a ghanai nagykövetséget védelmezték. A tűzharcban hét ENSZ katona meghalt, és sok a súlyos sebesült.

Mobutu bandája tehát kezet emelt arra, aki megszülte őt, arra az ENSZ-re támadt, amely lehetővé tette számára, a hatalom bitorlását. Ennek a véres ellentmondásnak a kulcsa lényegében abban az alapvető oolitikai ellentmondásban ke- •esendő, amely az ENSZ csapatok kongói megbízatása és tényleges kongói tevékenysége között fennáll.

Míg Kongóban fegyverek ropogtak és vér folyt, a szocialista tábor országainak két fővárosából, Moszkvából és Phen- janból a béke biztosítására irányuló javaslatok érkeztek. Hruscsov elvtárs november 23-án nyilatkozatot adott a Pravda szerkesztőségének, amelyben rámutatott, hogy a Szovjetunió kész elfogadni a nyugati hatalmaknak a nemzetközi ellenőrzésre tett javaslatait, ha a nyugati hatalmak

hozzájárulnak az általános és teljes leszerelés végrehajtásához. Hruscsov elvtárs ismét kijelentette, hogy ha határozat születik az általános és teljes leszerelésről, a fegyverek megsemmisítéséről, akkor a Szovjetunió bármilyen ellenőrzéshez hozzájárul. — Bízni és ellenőrizni — mondotta — ez jó szabály, nemcsak belügyek- ben, hanem a külügyekben is. És a Szovjetunió saját tapasztalataiból tudja, hogy gondosan ellenőrizni kell a kapitalista államokkal kötött egyezmények végrehajtását, különösen olyan területen, mint a leszerelés.

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság a keletázsiai béke biztosítása érdekében levelet intézet a délkoreai nemzetgyűléshez és Dél-Korea lakosságához, melyben hangoztatja, hogy a kialakult helyzet halaszthatatlan feladattá teszi az ország egyesítését. A javaslat kifejti, hogy a legcélszerűbb lenne, ha Észak- és Dél-Korea államszövetségre lépnének. Ha a délkoreai parlament ezt a javaslatot sem fogadná el, akkor tisztán gazdasági jellegű bizottság alakítását javasolja a levél. Ez a bizottság a két országrész üzleti köreinek képviselőiből állana és politikai kérdések megvitatása nélkül szabályozná a gazdasági együttműködést.