Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-22 / 47. szám

Békesség, békesség... 11 a a nácizmus és a nacionalizmus szavakat hallom, olva­*■* som, megborzadok, szívem erősebben dobog, mert az atomháború, a halál, a szadista barbár gyűlöletet szülő fasiz­mus jut az eszembe. A fasizmus és a nacionalizmus ikertestvér. Ha e két emberirtó, embert gyűlölő izmusoknak létet biztosító talajt adunk, kész a veszély. Itt rá a mai példa: Nyugat - Németország. A nyugatnémet atomvitézek nyíltan világgá tkiáltják örült tervüket, a: Világgyújtást. Már ma kiállítják védlevelüket, hogy mentsék, igazolják ártatlanságukat a hol­napi atomháború felelőssége alól. Nem véletlen, hogy a védle­vél megfogalmazója és kikiáltója a krisztusi hit, az igazság, a szeretet, békesség farizeus hirdetője, a katolikus egyház, mely leplezetlen arcátlansággal vallja: „Az atomfegyverkezés ellenzői nem szolgálják az egyház javát, mert az atomháború semmiképpen sem ellenkezik a katolikus egyház tanításával, és ezért ez a háború nem nevezhető erkölcstelennek."! Ember! Nem buzog a véred e szavak hallattakor? Nem ocsúdol, nem ébredsz fel végre!? Ám ne fogd be a füled, te annyit szenvedett krisztusarcú ember, ha tovább idézek: „Az atombomba nem ellenkezik az erkölcsi renddel és ezért alkal­mazása nem minden esetben bűn!" Ej, ej pedig az isten tíz- parancsolatának ötödik parancsa igy szól: Ne ölj! De Adenauer, Strauss és más nyugatnémet atomörült politikáját szentesítő és igenlő katolikus egyház ma mást mond, máglyára dobja Krisztus tanítását, isten tízparancsolatát, hogy újat hirdessen: „Aki a hadászati metódust, a fegyverkezést népek öngyilkos­ságának állítja be, az demagóg“. Mi mindent kell az embernek megérnie! Tudtuk, eddig is, hogy emberemlékezet óta az isten nevében, kereszttel a kézben gyilkolta egymást az ember, de hogy az isten nevében pusz­títsuk el a világot, ezt már józan emberész nem képes felfogni. Szerintük a tömeggyilkolás nem bűn. hanem keresztényi köte­lesség, sőt egyenesen erkölcsös. Aki ma Nyugat -Németország­ban az ellenkezőjét meri vallani; a békességet hirdeti, és a Kampf gegen dem Atomtod (harc az atomhalál ellen) moz­galom híve, az eretnek, veszélyezteti a német állam erkölcsi alapját. Bíróság elé állítják, mint Ervin Eckert és Johann Oberhoftot. Ez nem „bolseviki propaganda“, hanem nyugatné­met valóság, ahol ma már a legjobb igazolvány, a tömeggyilkos náci múlt és ez a vérfagyasztó, minden idők legvadabb, leg- brutálisabb pártja, újra él, újra nyújtogatja gyilkos csápjait. A nácizmus toboroz, agitál, egyre hangosabban követel, felrúg minden törvényt, emberi jogot, nemzetközi szabályt, mert vért szomjúhoz, hódítani, gyilkolni, pusztítani akar. Atomfegy­vert követel, s ha nem adnak, ragad, maga csinál. Lidice el­hamvasztása nem volt elég. A tolvaj, a gyilkos vágya ma me g százszorozó dot t. Európát, s vele együtt az egész világot akarja lángba borítani. A gázkamrákat az atombombák rádió- aktív sugarával váltja fel. Hat millió ember elgázosítása kevés volt. Ma hatszáz milliót, egy milliárdot akarnak elhamvasztani szörnyű lángokban és kínok között. Nem látod, világ, hogy mit forral a gyilkos erőszak? S^ólj és tiltakozz! Tiltakozz az atomhalál ellen, fogd le az atomnácik kezét. L) ékesség, békesség, békesség kell az embernek, a harmatos, szüztiszta gyönge leánykáknak, a tejszagú csecsemők­nek. BRATISLAVA I. Kedd: 12.40 Népdalok 13.35 Dallamról dallamra 17.30 Fog­lalkozások iskolája 18.00 Fiata­lok stűdiója 20.00 Kellemes szórakozást Szerda: 10.45 Sme­tana alkotásaiból 11.00 Asszo­nyoknak 12.40 Filmzene 15.05 Iskolásoknak 15.30 Népi táncok 18.00 Orvosi tanácsadó 18.15 Mindenkinek valamit 20.00 Szo­cialista munkabrigádoknak ját­szunk 21.40 Szülők iskolája. Csütörtök: 9.20 Népi táncok és dalok 11.00 Alois Jirásek mű­veiből 15.00 Nagy szerzők alko­tásai 17.00 Szovjet zeneszerzők 17.30 Pioníroknak 20.00 Rádió­játék. Péntek: 10.05 Nem sze­retem r hazugságot 11.00 Szü­lők iskolája 12.03 Fuvószene 15.00 Beszéljünk helyesen 17.00 A csehek és szlovákok zenei kapcsolatairól 18.00 Kívánság­hangverseny 20.00 Fúvószene 20.30 Oj barázdát szánt az eke. Szombat: 11.00 E. E. Kisch irá­A jnácskö körül a medvehá­** tú, lombos hegyek közt aranyszínű pára lebeg. A vár­rom szürkén rajzolódik a kék égre. Az állomás mellett hegedű­vel, bőgővel felszerelt zenészek várják az autóbuszt. Lakodalom lesz a Medvesalján, úgy mond­ják, Hidegkuton. Jó lenne megkeresni az egy­kori fürdő helyét, lepihenni a puha gyepre, a savanyúvíz- forrás mellett, ahol 1845-ben Petőfi uzsonnázott. „Míg itt uzsonnáztunk, Csornai Jóska cigánybandája gyönyörű nótá­kat húzott Lavotta, Csermák és másoktól...“ — írja az Üti jegyzetekben a költő. Sajnos, erre nincs idő. A busz máshová visz a meleg fényben fürdő országúton. Egyházabást ... A község kulturális életéröl beszélgetek Lörincz Albert tanítóval és fe­leségével, a nyolcéves iskola igazgatójával. A férfi zömök, erős, arca rózsás-piros, az asz- szony szőke és törékeny. Mind­ketten benn járnak már az élet nyarában. Az év legjelentősebb esemé­nye kétségkívül a járási CSEMADOK nap volt, mely a sportpálya közelében került le­bonyolításra. A zöld füvön tar­ka képet nyújtottak a környék­beli EFSZ-ek gőzölgő lacikony­saiból 12.40 Az operaéneklés mesterei 13.10 Vidám hétvége 14.30 Ördög hegedűvel — rá­diójáték 17.00 Szombati mulat­ság 18.00 Mai idők kultúrája 20.00 Moszkva-Cserjomuski — operett. Vasárnap: 9.00 Kato­náink életéből 10.50 Élőszóval 13.00 Falusi vasárnap 17.00 Fiatalokkal beszélgetünk 20.00 Rozov: Lakáskulcs — rádiójá­ték. TELEVÍZIÓ — BRATISLAVA Kedd: 19.30 Fiataloknak 21.30 Televíziós játék. Szerda: 17.30 Meseműsor 19.30 A kommuniz­must építő asszony 19.45 Szín­játék. Csütörtök: 19.30 Ifjú szemmel 20.00 Ködös reggel — szovjet film. Péntek: 17.30 Gyermekeknek 19.30 Földmű­vesek műsora 20.00 Leonov: Értelmiségi. Szombat: 20.00 Halhatatlan melódiák 21.30 Egy férfi a sötétség ellen. Vasár­nap: 10.00 Gyermekeknek 17.00 CSSZK-Lengyelország 19.40 Kulturális élet 20.00 Otthon — szovjet film. KOSSUTH RÄRIÖ - BUDAPEST Kedd: 13.20 Mai nótaszerzők dalaiból 13.40 Ügyes kezek 14.35 Fiatalok Zenei Újságja 15.10 Egy falu — egy nóta 15.30 Élőszóval — muzsikával 17.40 Szót kérünk! 20.30 Könnyű és tánczenei fesztivál — Lipcse 21.30 Gyermeknevelés Szerda: 12.10 Tánczene 13.00 Timur és csapata 14.35 József Attila ver­sei 14.40 Magyar nóták 17.15 Szív küldi... 17.50 Gondolat 20.30 Egy éjszaka Bombayban. Csütörtök: 11.00 Rádióegyetem 12.10 Fuvószene 12.30 Magyar nóták 13.50 Szüret előtt 15.10 Tánczene 16.40 Lányok, 'asszo­nyok 17.30 Európa vigyázz! 18.00 Magyar nóták 18.40 Ifjú figyelő 19.00 Operaközvetítés Péntek: 12.10 Szórakoztató ze­ne 13.45 Gazdaszemmel 15.30 Fiatalok filmklubja 15.50 Szív küldi... 20.30 Tolnay Klári ju­talomjátéka. Szombat: 12.45 Mit olvassunk? 15.10 Élőszóval — muzsikával 18.00 Szív küldi... 19.05 A Szabó család 20.30 A szabin nők elrablása. Vasár­nap: 10.00 Vicinális dugóhúzó 12.15 Magyar nóták 13.00 Szív küldi... 14.35 Sport 15.35 Ko­médiás — rádiójáték 17.10 Kin­cses Kalendárium 20.12 Máglya a virágok piacán. TELEVÍZIÓ — BUDAPEST Kedd: Színházi közvetítés. Szerda: 19.30 Miénk a szabad­ság Szombat: Ki a huligán? Vasárnap: 10.01 A Néprajzi Múzeumban. hái s a vendéglátó-üzemek sátrai, melyekben három falu eladói serénykedtek. A műsoros délután kitűnően sikerült, a je­lenlévők száma több ezerre rú­gott. A közönség ünneplő ru­hában szorongott a nézőtéren, s valamennyi néző sokáig élő emléket vitt haza magával. Kedves élmény volt a füleki nyolcéves iskola tanulóiból to­borzott Kuloványi-zenekar já­téka, mely az italos sátrak mellett szórakoztatta Medves­alja népét. Az ifjúsági zenekar újdonság volt: ilyet még nem láttak ezen a vidéken. A helybeli tánccsoport — Borteleky Lilla fiatal tanítónő vezetésével — látványos ci­gánytáncot mutatott be. A szám után sokáig tapsolt az egybe­gyűlt nézősereg. A műsort ügyesen állították össze, gondosan előkészített fellépések követték egymást a dobogón. Kopogott a fehér deszka, röpültek a szalagok és szoknyák, zászlóként lengett a férfiingek újjá. A bozontos hegyek közt vidámság hímpora szállt a dobogóról a szívekre ... Lörincz Albertné a színját­szó-kör vezetője, rendezői tan­folyamra készül Rimaszombat­ba. A T-ör tagjai farsangkor léptek először ez évben közön­ségünk elé Hubay Miklós „Egy magyar nyár“ című . müvével. A nehéz, komoly rendezői erő­feszítést igénylő darabot hosz- szú hónapokig tanulták Hús- vétkor mutatták be Lovicsek túrmunkába. Már tárgyaltak néhány ügyes fiúval és lánnyal, akik egy háromfelvonásos já­tékkal szeretnének színpadra lépni. L örincz Albert, aki a falu kultúrotthonának a veze­tője, elmondja, hogy a helyi­ségben községi és iskolai könyv­tár működik. A könyvtárak Lörincz Albert és felesége rövidesen bevezetik a könyv- kölcsönzés új formáját. A nyolcéves iskola nagyobb tanu­lói a község utcái szerint cso­portokat alakítanak. A csopor­tok végigjárják az utcák házait s megkérdik az emberektől, milyen tárgyú könyveket sze­retnének olvasni. A következő Az új iskola. Béla Húsz év után című darab­ját. Később a választási agitá­ció keretében több medvesalji községbe ellátogattak a darab­bal. A tervek: karácsonyra új darabot tanulnak be, Szilvesz­terkor pedig tarkaestet s a tél folyamán még két műsoros estet akarnak rendezni. Még nem határoztak, melyik szín­darabot tűzik műsorra, abban azonban mindenki egyetért, hogy a két komoly darab után most már vígjátékot kell elő­adni. héten már könyvekkel teli tás­kával kopogtatnak be, s ott­hagyják az asztalon a kért könyveket. S azután minden héten megjelennek majd a gye­rekek a házakban, táskába rak­ják a kiolvasott könyveket és átnyújtják a lakóknak a friss olvasnivalót. A járási egészség - ügyi osztálytól kapott ismeret- terjesztő könyvecskéket is az iskolásgyerekek juttatják majd el a falu lakosaihoz. Felkerekedünk, hogy megte­kintsük az új iskolát, amely nemrég készült el. Még egy tervük van. A kö- Az iskola szívderítő látványt zeljövőben a cigányszármazású nyújt; mögötte a távolban dolgozókat is bevonják a kul- a Pogányvár nevű hegy magas­ttk. Az új épületben két tante­rem és két pincehelyiség van. Az ablakok modernek, bőven árad befelé a világosság. Min­den új, még érezni a festéksza­got. Az előszobában üveges szekrény áll, az üveg mögött iskolai segédeszközök sorakoz­nak. Bemegyünk az egyik tante­rembe. Megállunk a faliújság előtt, melyen friss újságcikke­ket és kivágott képeket látni. A másik falon térképek függ­nek. Kellemes lehet ilyen szép környezetben tanulni. Az udvar túloldalán áll a kö­zépső épület, melyben szintén két tanterem van. Ezzel párhu­zamosan foglal helyet a legré­gibb „tanodaház“, abban van a Lörincz-házaspár lakása. Lő- rinczék két évvel ezelőtt kerül­tek ide Ajnácskőről. Az iskolában több szakkör tevékenykedik, s ezeket főként fiatal tanítók vezetik. A két szlovák nyelvtanuló-kör élénk érdeklődésnek örvend, A Ta­nuljunk szlovákul című könyvet eddig ötven diák vásárolta meg. A pionír szervezetnek sokáig nem volt helyisége (a délutáni tanítás lefoglalta a termeket), most azonban már ezt a kér­dést is megoldották. Az iskola még most is helyiséghiánnyal küzd, noha az új épület lehetővé teszi, hogy csak déle­lőtt tanítsanak. , Jlövidesen megnyitják a *pionírok klub-szobáját, aminek az asztalteniszezők és sakkozók örülnek a legjobban. Az irodalmi körnek 54 tagja van, vezetői: Házik Gabriella és Lóska László ifjú tanítók. Télen nyilvános Petöfi-estet szeretnének rendezni. A rend­szeres összejöveteleken min­dig egy-egy író életét és mü­veit ismertetik, s a prózai szö­veget szavalatokkal és ének­számokkal szokták tarkítani. Jól működik az ifjú biológu­sok és gyümölcsészek köre is, most éppen buzgó vadalma-mag gyűjtés folyik. Az iskola tanítói és növendé­kei dicséretesen helytálltak a szövetkezet krumpliföldjein a beadás teljesítéséért folyó küzdelemben. Ezenkívül a ta­nulók megígérték, hogy az ősz folyamán 10 mázsa, C vitamint tartalmazó csipkebogyót gyűj­tenek. Most tanulják a gyerekek a „Jávorfácska" című színdara­bot, mellyel sorba látogatják majd a Medvesalja községeit. A színjátszókat a pionírének­kar is elkíséri. A tanév kezdetén, amikor ki­dobolták, (hangszóró még nincs a faluban), hogy a gyermekek üres táskával jöjjenek iskolába, a szülök igen megörültek. S még nagyobb lett az öröm és csodálkozás, amikor a tanulók hazatértek az ajándék-köny­vekkel és tanszerekkel. A levélhordó, akinek sok gyereke jár iskolába, azt mond­ta: az állam az ingyen jujta- tással „ezer koronát tett a zse­bembe". Az egyik kisfiú nem tudott betelni a festékes doboz szépségével. Sohasem gondolta, hogy egyszer saját festéke lesz. Kezet fogok a két derék pe­dagógussal. A vén Pogányvár rozsdafoltos hátán fehér felhók pihennek. VERES JÁNOS (Folytatás a következő számunkban) ★ ☆♦☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★•ár A Kreml udvarán Szeptember eleje. Reggel nyolc órakor a gyermekek, a fiatalok százezrei, milliói men-' nek iskolába. Kezükben táska, hónuk alatt könyvek, füzetek, szemükben a boldogan el­töltött szabad nyári napok ki nem húnyó tüze, arcukon az ünnepélyes évnyitó után következő révület. A Kremlben vagyunk. Az udvaron gyermekek özönlenek. Szépre körülnyírt hajú leánykák, frufrus fiúcskák. Tiszta fekete ru­hában, fehér kötényben a Nyinák, Natasák és kihajtott fehér gallérban a Péterek és Ivánok. Hosszú percekig tart az áramlás, mintha fe­neketlen forrása lenne valahol. Jönnek a gyer­mekek a Kremlbe, szünet nélkül csobognak befelé s a folyam két oldalán útjelzőtábla gyanánt tanítók sorakoznak. Mutatják az utat. nagy türelemmel, szeretettel a jövő kis em­berkéinek. Merre menjenek, merre fordulja­nak, melyik épület vagy terem ajtaján kopog­janak? — Aztán szépen viselkedjetek! — Érthetően beszéljetek! — És főként ne izguljatok! Ilyen együttérző figyelmeztetések hangza­nak el a pedagógusok szájából, amint féltő gonddal terelik ezt az egységében, öltözkö­désében s iramában egyforma szép folyamot. Az ember el is képzeli magának, hogy ennek a hatalmas országnak minden falujában, vá­rosában így patakzanak most a gyermekek ... Egyforma ruhában, egyforma szándékkal, he­vesen dobogó szívvel. És ennél a szűnni nem akaró áramlásnál szebbet, meghatóbbat elkép­zelni sem lehet. Megcsodálják ezt a fegyel­mezett felvonulást nagyon sokan. Kicsodák? Hát a Kreml vendégei. Külföldiek és hazaiak az ország minden részéből. Mert csak körül kell nézni s mindjárt látja az ember, hogy tele az udvar mohó látogatókkal, akik bizony mindent szeretnének megnézni, megcsodálni. Aranyveretű nyergek, nagyszerűen megszer­kesztett hintők, letűnt korok ízlését mutató ruhák, festmények, készletek, koronák. Meg óriás-harang kint az udvaron. Meg Cár-ágyú a tér közepén. Van itt mit nézni. Csak győzze az ember. Hét nap hét éjszaka sem lenne ele­gendő a Kreml értékeinek számbavevésére. Mégis, a látogatók pillantása nem a tárgyakra esik ezúttal, hanem a gyermekek áramlására. A kicsorbult óriás-harang előtt népes csoport figyeli a szeptember elsejei nagy manifesztá- ciót. Lengyelek, németek, franciák, svájciak vet­nek sűrű pillantásokat a gyermekek özönlésé- re. És a sok idegen közt ott áll egy idősebb nénike is, olyan hatvanesztendős, kis szőke gyerek keze melegíti a tenyerét. — Látod, jövőre már te is így mész a töb­bivel — mondja anyásán a fiúcskának. — Szép táskával a hátadon! — Nekem olyat vegyen ni — mutat egy pa- tentkapcsolós táskára. a fiú és hízelgőn simul a nénike csípőjéhez. Sokáig elbeszélgetnek aztán a táskáról, meg a könyvekről meg az iskola helyéről és én egyre kíváncsiabban hallgatom őket. És nem is tudom, hogyan elegyedek szóba a szibériai nénikével és öt éves unokájával. De talán ez nem is fontos. Elég legyen annyi, hogy pilla­natok alatt megbarátkozunk s az asszony jelvénnyel ajándékoz meg, én meg vadonatúj töltőtollat dugok a fiúcska zsebébe. Szavainkból nem nehéz kivenni a következő­ket: Szibéria déli részén laknak, a híres Baj- kál-tó közelében, több ezer kilométer távol­ságra Prágától. Irkutszk a város neve, amely az Angarának a Bajkál tóból való kifolyásánál fekszik. Itt él a nénike férjével, fiaival, uno­káival. Innen jött Moszkvába, az össz-szövet- ségi mezőgazdasági kiállításra. Irkutszk! A város nevének leírásakor az egykori gyűrött földrajzkönyv jut szembe, amelyben csupán annyi szerepelt a távoli helységről, hogy köz­pontja a Kínával folytatott prémkereskedés­nek. Irkutszk! Érdekel a szibériai város és környéke ? Fon­tosnak tartod az ott élő emberek elbeszélé­seit? Nosza, hamar vedd elő Anatolij Kuznye- cov könyvét. A legenda folytatását. Mi a le­genda? Az, hogy Kelet-Szibéria hatalmas fo­lyója, az Angara, valamikor gyönyörűséges királylány volt, aki gonosz apjától elmenekült szerelmeséhez, a csodaszép Jenyiszejhez, és örök boldogságban éltek ,egymás mellett... És mi a folytatása? Hogy a két sebes sodrású folyó partjait egy napon emberek százai és ezrei lepték el s elhatározták, hogy szolgá­ikká kényszerítik az Angarát és a Jenyiszejt. Megépítették a világ nagy vízierőmüveit a szi­bériai vizeken. S a két nagy folyam fényt, hőt és derűt ad a szovjet falvaknak, városoknak! De miért mondom el mindezt? Hiszen a bevezetőben iskolás gyermekek meneteléséről volt szó. Ezzel kapcsolatban tettem említést a nénikéről és unokájáról. Egyszerűen azért, mert a nénike, az unokája, meg ez a sok-sok gyerek előttünk ünneplőben mind a legenda folytatója lesz holnap. MACS JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom