Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-10-25 / 43. szám
„ITT AZ ŐSZ": Kérésükre közöljük a mellékelt pepita ruhákat. Mindkettő fiatalos, diáklányoknak alkalmas. Készülhetnek fehér gallérra! is, esetleg pántdíszítéssel a ruha anyagából vagy pedig, ha saját anyagjából van a gallér, a szélén fehér pántdíszítéssel. (így a tisztítás kb- , rülmétiyesebb.') 38. ' számunkban szintén közöltünk nagyon szép pepita ruhát. Kisestélyi ruhának diáklányok részére legmegfelelőbb fehér vagy pasztellszínű taft, vagy fehér szilon estélyi blúz, sötétkék taft estélyi szoknyával. Hamarosan bö választékban közlünk szebbnél-szebb fiatalos kisestélyi ruhákat. „23 ÉVES FIATALASSZONY“: A téli kosztüm ez idén különösen divatos. Főleg a 9/10-es hosszúság dominál. De bármennyire divatos is, fontolóra kell venni,’ csináltasson-e, hiszen kabátot nem helyettesít és ha nincs jó kabátja, elsősorban Is ezt kell csináltatnia. „KÄTYA": Kompiét már most nem közlünk, mert késő össze! az tnár nem kihasználható. A kompié inkább tavaszi divat, ha nem csináltatta most meg, írja meg, tavasszal szép modellt közlünk a részére. „Mirtusz“: Arcbőre körültekintő, óvatos kezelést kíván, miután néhol zsíros, néhol pedig szá ráz. Kétféleképpen eljárnia. Azokat kei! tehát részeket • • • • • • PÁSZTOR MARIA: Nézete helyes, lakásunkat igyekezzünk modernül, praktikusan berendezni. A régimódi hál- szobák helyett divatos változatok kaphatók, de azért nem fontos, hogy hálószobánk legyen, különösen egyszobás lakás esetében nem. Elmúlt tehát az az idő, amikor ha egy fiatal házaspárnál bútorvásárlásra került sor, gondolkodás nélkül hálószobára esett a választás. Valamikor az ebédlőasztal helye a szoba közepén volt, ma, a modern bútorokat inkább a fal mentén helyez- lösleges és ízlésesen beron- zük el. Igen maradi ízlésre vall a foteleket horgolt csipkékkel díszíteni, ez fö- dezett lakásba nem illik. Megjegyezzük, hogy szép, finom horgolt térítők modern lakásban is elhelyezhetők, nagy és kisebb asztalokon, dísztárgyak alatt, vitrinben. A kézimunka mindig szép dísze a lakásnak, ékesíti, lakáslyossá teszi. Ami a konyhai falvédót illeti, az bizony alaposan „kiment a divatból“, de hiszen, egy modern, csempé- zett konyhában nincs is hová akasztani. Nem olyan nagy baj azonban, ha édesanyánk, mivel megszokta és szereti, nem akarja konyhájából eltávolítani. A lakás berendezésénél tartsuk szem előtt: ha új bútort vásárolunk, legyen modern, de azért nem szabad „lenéznünk" a régibb bútorral berendezett lakásokat, mert azok is lehetnek ízlésesek. Fontos a jó ízlés, bútor és a dísztárgyak közötti összhang, legyen a lakás inkább egyszerűbb, mint túltömött. ahol zsíros, kenje át reggel és este meleg boraxos vízbe mártott vattával. Jót tesz, ha a vízbe citromlevet csavar, é* egyszer naponta ebbe mártott vattával keni a zsíros részeket, két- . szer-háromszor naponta pedig hígított kölnivízbe mártott vattával. X' Ott, ahol bőre száraz, zsíros krémmel kenje (este és reggel), de vigyázva, nehogy a zsíros részekhez érjen. Előbb a zsíros részeket kezelje, aztán a szárazakst. Egyen minél több zöldséget, gyümölcsöt, kerülje a forró, zsíros, savanyú és sós ételeket, ne igyon fekete kávét, erős teát és szeszes italt. „Szeretnék szép lenni”: 1. Reggel mossa meg arcát boraxos meleg vízben. Utána kenje be kénes szappannal, annyira, hogy habozzon és ezt a habot néhány percig masszírozza a bőrbe. A habot hideg vízzel öblítse !e és arcát puha törülközővel gyengéden törülje meg. Este ismét mossa meg arcát meleg vízzel, kenje be kénes szappanhabbal, hagyja megszáradni és egy fél óra múlva mossa le meleg vízzel. Kétszer hetente gőzölje arcát kamillatea fölött, majd a megpuhult pattanásokat tiszta ronggyal nyomja ki. Ezután pedig egész arcát törülje át tiszta vagy szalicilős alkoholba mártott vattával. Ezt az eljárást óvatosan a tisztaságra fokozottan ügyelve kell végezni, nehogy fertőzés történjen. Néliányszor naponta áttörülheti arcát kölnivizes vattával. Ha módjában van, kvarcoltas- sa magát nyáron pedig sokat napozzon, mert a nap kiszárítja a pattanásokat. — Étrendjére az előző üzenetünk vonatkozik. Többi kérdéseire máskor válaszolunk, most még csak any- nyit, hogy zsiros arcbőrnél bármilyen krém használata tilos. Kezdő háziasszonyokhoz Nemcsak kezdő, de néha gyakorlott háziasszonyokkal is előfordul, hogy az étel odaég s már-már úgy látszik, hogy használhatatlanná lesz. Ilyepkor nem segít sopánkodás, a fogadkozás, hogy „máskor el nem mozdulok a tűzhely mellől“, hanem tudni kell orvosolni a bajt Tehát: az ételt először Is másik edénybe tesszük, úgy, hogy a tiszta edénybe ne kerüljenek az odaégett darabok. Ha az égett ízt ezzel nem távolítottuk el, az edényt egy hideg vízzel telt tálba helyezzük, az ételt leterítjük tiszta konyharuhával,- melyre sót szórunk. A vizet, amint felmelegszik, frissel cseréljük fel, s ugyancsak friss sórétegei hímünk a ruhára. Ezt Ismételjük, míg a só az egész kellemetlen, égett ízt magá- baszivja. Az elsózott levest, mártást, főzeléket vízzel, vagy (attól függ, mi az) tejjel vagy tejföllel hígítjuk fel. Más módszer: egy meghámozott krumplit vagy szelet kenyeret teszünk bele, ami a fölösleges sót magábaszlvja. Az elsózott húst hideg vízbe mártott tiszta konyharuhával takarjuk le és kb. fél óráig hagyjuk rajta. Ezalatt az idó alatt a ruha magábaszivja a fölösleges sót. V JEVGENYIJ POPOVKIN: A sztalunkhoz egy ráncos - képű, fáradtarcú öreg ember lépett és alázatosan megemelte kalapját: — Signore, ha negyvenezer lírát akar nyerni, akkor azt ajánlom, csak tólem vegyen sorsjegyet — mondta bágyadtan de egész komolyan — a nyeremény biztos. Az öreg ember a sorsjegyek közül egy szép, fiatal lány fényképét szedte elő. — Nézze esak, ki hozza majd a szerencsét — és hozzáfűzte — ez a lányom. A sorsjegyárusító feltétlenül keresni akart. Amikor mosolyunkból arra a következtetésre jutott, hogy szavai nem teljesen meggyőzőek, féltékeny- kedve elvette tőlünk a fényképet, egy maszatos, rongyos könyvbe rejtette, azután megkérdezte, hogy leülhet-e hozzánk. — No, igen. Ha már komoly szóra fordítom beszédemet, igaz, igaz. A lányom vajmi keveset segíthet. De az urak talán megvendégelnek egy pohár borral és közben elmesélném, hogy Filippo Poporello az egykori tanítóból hogyan lett a boldogság illúziójának árusítója. A kis vendéglőben, ahol ültünk, már alig lézengett egy két vendég. De a mi asztaltár- suntnak úgylátszik, nem volt sietős a dolga. T alán már említettem, hogy valamikor tanító voltam? — kérdezte. — Bizony, hosszú éveken keresztül tanílóskodtam. Aztán egyszerre csak mindenki azt kezdte hajtogatni: „Róma, Berlin, Tokió tengely.“ A Duce azt se tudta, mit tegyen előbb, nem akart a führer mögött maradni. De én egészen másokat mondtam tanítványaimnak, mint ahogy azt Mussolini szerette volna ... Nem, nem voltam kommunista. Amikor hét évet lenyomtam a börtönben, kitört a háború. Behívót kaptam. A fronton tudtam meg, hogy feleségem bombatámadás áldozata lett. Csak a lányom maradt meg. De megvakult. Az is a bombázásnál történt. A sorsjegyárusító tanító mélyen felsóhajtott. Már nem lehettem tovább tanító, de élni csak kel- letŕ valamiből. És ezért most mindenkinek a boldogságot ígérem. Amikor pedig hazamegyek, nincs mit enni. És a lányom vár haza ... Azután sóhajtva hozzáfűzte: — Mindnyájan egy szakadék szélén járunk. A háborúra gondolok. Csak ne ismétlődjön. Rettenetes volna. És azt hallottam, hogy Hruscsov mindent megtesz, csakhogy ne ismétlődjön. M ielőtt ezzel az öreg tanítóval a La Carbanöra „bányászkocsmában“ a Campó del Fionínon összejöttem volna, Rómát láttam, amely már néhány évszázadon keresztül Michelangelo, Rafaelo, Berni ni és Boticelli halhatatlan műveivel és ősrégi emlékeivel vonza az idegeneket. Láttam a szent Péter teret, tele volt turistákkal, láttam a Vatikánt, a múzeumokat, és a Borghese villát. Tele volt látogatókkal. Néztem a színes reklámokat, amelyek az 1960-as olimpiai játékokat hirdették és azt ajánlották, a látogatók tekintsék meg Diokleclán fürdőit és szent Angelus kastélyát, a Szentháromság terét a dombokon. De mi szovjet újságírók őszintén szólva más utakon szerettünk volna, járni, nem a turisták kitaposott ütain. Szerencsénk volt, hogy kísérőnk Mario egyúttal sofőr is volt. Ez a szép és álmodozó fiatalember nagyon jól tudta, hogy szivünkhöz azok a helyek állnak közel, ahol munkásemberekkel lehel találkozni, és egy üveg Chianti vagy erős kávé mellett ugyanolyan egyszerű és vidám fiúk társaságában elszó- rakozni. Mario sok orosz szót is tudott, igaz, teljesen egyénileg .ejtette ki őket, de azért megértettük egymást. Pietra- lateban és Qv.adraréban meglátja, majd sok baráttal találkozunk — mondotta, miközben a volán mellé ült. Az ott ván, ahol azok a kis házak állnak.. Az autót egyenesen bravúrosan vezette. A gépkocsik áradatában nem kevésbé merészen nagy keményített {ükötökben apácák, és lobogó kámzsákban papok suhantak el kis autókon és robogókon. Mario még nagyon fiatal, de azért jól tudja, hogy mi a munkanélküliség. És most szemmelláthatóan büszke rá, hogy van állása. Nyomatékosan és méltóságteljesen beszél. Szerette volna nekünk a várost úgy megmutatni, mint ahogy azt a hivatásos idegenvezetők nem teszik. A villa Borghesében, ahol az előbb Berlini, Rafael és Tizian műveit csodáltuk meg, ott esténként gyülekeznek. Hogy is mondják csak? A stricik. Meg- kör nyék ezik a lányokat és veszekednek velük. De amikor idejönnek a fiatal munkások, azok azután nem bocsátják meg ezt nekik egykönnyen. Nem egyszer hajbakapnak. Mártonok megvan a saját egyéni véleménye a lányokról. Balkezével a volánt tartotta, míg a zsebéből fényképeket vett elő. — Ez a menyasszonyom — mondotta büszkén. A lány mindenképpen gyöngéden átkarolta Mariot, és a szerelmesek szeme ragyogott a boldogságtól — valóban szép pár volt. , f elmondta, hogy Rómában milyen nehéz lakáshoz * jutni. A városban sokezer gyönyörű, modern lakás üresen áll, mert nem tudják megfizetni a házbért. — És most meglátják, hogy laknak azok, akik dolgoznak. Átmegyünk a hídon, majd jobbra fordulunk. Mario a város peremén leállította a kocsit. Egy félig összedűlt téglafal mellett. — Ez az a híres vízvezeték, melyet még a római rabszolgák építettek. — Itt vagyunk Quadrelóban. Ez az új városrész — magyarázza Mario. — Nézze csak! Mintha valami egész más városban járnánk, távol a Viavenettótól, ahol a pompás palotákban az arisztokraták laknak, ragyognak az üzletek, a bankok, a szállodák és az éttermek. De egy kétmilliós városban ezzel még nem oldották meg a lakáskérdés égető problémáit. A munkanélküliek zöme ma is ott nyomorog a köböl és deszkából összetákolt kunyhókban. tunk mellett egy ház falán fekete krétával valami szöveg volt látható. Mario lefordította: „Tiltakozunk azok ellen, akik a nép szabadságát veszélyeztetik." A felirat úgylátszik, valakinek nem tetszett, mert fehérrel átmázolták. De az eredeti szöveg csak nem akart eltűnni. — A nép erősebb, mint a rendőrség — mosolygott a mi olasz barátunk. Megálltléik egy utcai kút előtt, ahol az asszonyok fehérneműt mostak. Hangosan, de ügyesen csinálták. Segítettek egymásnak a nehéz kádak ci- pelésénél és élénk tereferébe bocsátkoztak. Mario valami viccet mondott, és azután odasúgott valamit az asszonyoknak. Azok nagyhitelen megfordultak: — O, o, sovietico — mondta lelkendezve egy éjfekete szemű szépség, nagy klipsz ékeskedett fülében. — Sovietico ... Az asszonyok abbahagyták a munkát és olyan temperamentumosán hangoskodva egymás hegyén-hátán beszelni kezdtek, hogy Mario több ízben kénytelen volt csendre inteni őket. Nem győzte lefordítani, hogy mit mondanak az asszonyok. Csak a lényeget mondta el: — Nem az bántja őket, hogy még nincs szellös, kényelmes lakásuk. Már megszokták azt az életet, amelyet élnek. Az élelmiszerárak is magasak, de még abba is beletörődnének. Azt mondják, hogy ha a kormányok nem tudnak megegyezni és újból háború lesz, akkor mindegy, hogy hány lírába kerül a zöldség. Mario mindent akkor mesélt el, amikor már a volán mögött ült. Pietrolata felé tartottunk, ahol a „Munkásházakat“ akartuk megtekinteni, amelyeket Mussolini után örököltek. Néhány pillanat múlva megérkeztünk és megálltunk az egyik házikó mellett, amely inkább skatulyára, mint emberi lakóhelyre emlékeztetett. — Mussolini kormánya a harmincas években ilyen lakásokat építtetett a munkások számára — mutatta Mario. Csak azért, hogy kikerüljenek a város szívéből. De nini, amott, Giorgio, majd elmondja, hogy hogy élnek itt az emberek. Hej, Giorgio! Magas, karcsú fiatalember biciklije körül foglalatoskodott. Mario hívására hozzánk lépett. Kezet fogtunk. — Sovietico'. Sputnik! Magnified! — Nagyszerű, azt mondja,— igyekszik fordítani Mario. iorgio, aki régi ruha árusításával tartotta el családját, igen eszes és olvasott embernek mutatkozott. — Tudom, hogy maguknál, a Szovjetunióban mennyi házat építenek ti munkások számára Azt is tudom, hogy maguknál igen alacsony a házbér. És vajon látta-e már, hogy mi hogy lakunk? Mindig, amikor kiönt a víz, odafolyik. Teljesen eláraszt minket. Ilyenkor patkányok kimásznak a vízből, megtörtént már az is, hogy csecsemőket is felfaltak ... Hiszen ezt Mario is tudja. Nagy hévvel beszélt, összehúzta sűrű, fekete szemöldökét, kezével hadonászott, az egyik cigarettát a másik után szívta. — Lehetnék szerelő, értek a lakatossághoz, autót is tudok vezetni. — folytatta. Mindezt csináltam is, amikor hazajöttem a frontról. De most, próbáljon valami munkához jutni. Nem megy. Rettenetes nagy a munkanélküliség. Látta, a Róma 11 órakor című filmet? Akkor mit magyarázzak? Megérti nélkülem is. Ez a rokonszenves szerencsétlen munkás jól ismerte a munkások életét. Tudta, hogy a munkás és hivatalnok átlag- keresete nem több, negyvenöt- ezernél és egy négytagú családra egész szerényen számítva legalább 70 ezer lírára van szükség. Amikor búcsúztunk, Giorgio erősen kezet szorított és széles, jóakaratú mosollyal hozzátette: Üdvözlöm a maguk országát és ha majd visszaemlékeznek Rómára, gondoljanak arra, hogy itt nagyoh sok barátjuk van. Néhány pontban 1. Ilány molekula van egy köbcentiméter levegőben normális körülmények között? 2. Mennyit nyom a hidrogén atomja? 3. Milyen az atommag átmérője? 4. Milyen utat tenne meg egy mozdony egy kg urán hasadásából keletkezett energia felhasználása mellett? 5. Milyen utat tesznek meg a protonok 3,3 másodperc alatt a dubnai Magkutató Intézet szinkrofazot- rónjában? 6. Mi az az izotóp? 7. Mikor kezdett működni az első csehszlovák atomreaktor? 8. Mennyit nyom egy elektron? 9. Mennyivel növekedett az ipari termelés a Szovjetunióban a szovjet uralom óta ? ÍO. Mennyivel emelkedik az ipari termelés a Szovjetunióban a hétéves terv feladatainak teljesítése folyamán? 11. Milyen messzire van a Mars a földtől? 12. Hol a legnagyobb a meleg? * * * 1. 27 trillion molekula. 2. 0.0110 000 000 000 000 000 000 001, 660 gramot. 3. Az atommag átmérője nem nagyobb, mint az atom ál merőjének százezred része. Ila az atomot annyira felnagyítanánk, mint amir lyen nagy Bratislavában a Szlovák Nemzeti Színház épülete, a magja nem lehetne nagyobb egy mákszemnél. 4. ötvenezer kilométert. 5. Két és félszer nagyobb utat, mint amennyit a Föld és a Hold közötti távolság tesz ki. 6. A szó görög eredetű. Isos annyit jelent mint egyforma, topos annyit, mint hely, Isotopos olyan elem, amely az elemek periodikus rendszerében ugyanarra a helyre van beosztva vegyileg azonos és ugyanazon a helyen oszthatatlan az izotóptól. Csakis atomsűlyá- val különbözik és csakis fizikálisán elosztható. 7. 1957 szeptember 24-én. 8. 0,000 000 000 000 000 000 000 000 000 9 azaz 1 000 000 000 000 000 000 000 OOo 000 elektron nyom egy grammot. Ugyanannyi mandulamag 2,000 000 000 000 000 megatonnát nyomna. (Egy megatonna az annyi, mint 1 millió tonna). 9. Több mint negyvenszeresen emelkedett. 10. 1,8-süst. 11. A legnagyobb távolság 400 millió, a legközelebb pedig 56 millió kilométer. 12. A Nap belsejében, ahol a hőfok eléri az 50 millió Celsius fokot. CJ IF.lOSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden Kiadja a Smena, a CSIS/ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava, Pražská 9. — Telefon 415-41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József. — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne Ól, Bratislava, ul. Nár. povstania 41. Előfizetés egy évre 31.20 — Terjeszti s Posta Hiilapszolyálala. K-ll*01462