Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-10-25 / 43. szám

„ITT AZ ŐSZ": Ké­résükre közöljük a mellékelt pepita ru­hákat. Mindkettő fia­talos, diáklányoknak alkalmas. Készülhet­nek fehér gallérra! is, esetleg pántdíszí­téssel a ruha anya­gából vagy pedig, ha saját anyagjából van a gallér, a szélén fehér pántdíszítéssel. (így a tisztítás kb- , rülmétiyesebb.') 38. ' számunkban szintén közöltünk nagyon szép pepita ruhát. Kisestélyi ruhának diáklányok részére legmegfelelőbb fehér vagy pasztellszínű taft, vagy fehér szilon estélyi blúz, sötét­kék taft estélyi szoknyával. Ha­marosan bö választékban köz­lünk szebbnél-szebb fiatalos kisestélyi ruhákat. „23 ÉVES FIATALASSZONY“: A téli kosztüm ez idén különö­sen divatos. Főleg a 9/10-es hosszúság dominál. De bár­mennyire divatos is, fontolóra kell venni,’ csináltasson-e, hi­szen kabátot nem helyettesít és ha nincs jó kabátja, elsősorban Is ezt kell csináltatnia. „KÄTYA": Kompiét már most nem közlünk, mert késő össze! az tnár nem kihasználható. A kompié inkább tavaszi divat, ha nem csináltatta most meg, írja meg, tavasszal szép modellt közlünk a részére. „Mirtusz“: Arc­bőre körültekin­tő, óvatos keze­lést kíván, miután néhol zsíros, néhol pedig szá ráz. Kétféleképpen eljárnia. Azokat kei! tehát részeket • • • • • • PÁSZTOR MARIA: Nézete helyes, lakásunkat igyekez­zünk modernül, praktikusan berendezni. A régimódi hál- szobák helyett divatos vál­tozatok kaphatók, de azért nem fontos, hogy hálószo­bánk legyen, különösen egy­szobás lakás esetében nem. Elmúlt tehát az az idő, ami­kor ha egy fiatal házaspár­nál bútorvásárlásra került sor, gondolkodás nélkül há­lószobára esett a választás. Valamikor az ebédlőasztal helye a szoba közepén volt, ma, a modern bútorokat in­kább a fal mentén helyez- lösleges és ízlésesen beron- zük el. Igen maradi ízlésre vall a foteleket horgolt csipkékkel díszíteni, ez fö- dezett lakásba nem illik. Megjegyezzük, hogy szép, finom horgolt térítők mo­dern lakásban is elhelyez­hetők, nagy és kisebb asz­talokon, dísztárgyak alatt, vitrinben. A kézimunka min­dig szép dísze a lakásnak, ékesíti, lakáslyossá teszi. Ami a konyhai falvédót illeti, az bizony alaposan „kiment a divatból“, de hi­szen, egy modern, csempé- zett konyhában nincs is hová akasztani. Nem olyan nagy baj azonban, ha édes­anyánk, mivel megszokta és szereti, nem akarja konyhá­jából eltávolítani. A lakás berendezésénél tartsuk szem előtt: ha új bútort vásárolunk, legyen modern, de azért nem sza­bad „lenéznünk" a régibb bútorral berendezett laká­sokat, mert azok is lehetnek ízlésesek. Fontos a jó ízlés, bútor és a dísztárgyak kö­zötti összhang, legyen a la­kás inkább egyszerűbb, mint túltömött. ahol zsíros, kenje át reggel és este meleg boraxos vízbe már­tott vattával. Jót tesz, ha a vízbe citromlevet csavar, é* egyszer naponta ebbe mártott vat­tával keni a zsí­ros részeket, két- . szer-háromszor naponta pedig hí­gított kölnivízbe mártott vattával. X' Ott, ahol bőre száraz, zsíros krémmel kenje (este és reggel), de vigyázva, nehogy a zsíros részekhez ér­jen. Előbb a zsíros részeket ke­zelje, aztán a szárazakst. Egyen minél több zöldséget, gyümölcsöt, kerülje a forró, zsíros, savanyú és sós ételeket, ne igyon fekete kávét, erős teát és szeszes italt. „Szeretnék szép lenni”: 1. Reggel mossa meg arcát bora­xos meleg vízben. Utána kenje be kénes szappannal, annyira, hogy habozzon és ezt a habot néhány percig masszírozza a bőrbe. A habot hideg vízzel öb­lítse !e és arcát puha törülkö­zővel gyengéden törülje meg. Este ismét mossa meg arcát meleg vízzel, kenje be kénes szappanhabbal, hagyja megszá­radni és egy fél óra múlva mossa le meleg vízzel. Kétszer hetente gőzölje arcát kamillatea fölött, majd a meg­puhult pattanásokat tiszta ronggyal nyomja ki. Ezután pe­dig egész arcát törülje át tiszta vagy szalicilős alkoholba már­tott vattával. Ezt az eljárást óvatosan a tisztaságra fokozot­tan ügyelve kell végezni, ne­hogy fertőzés történjen. Néliányszor naponta áttörül­heti arcát kölnivizes vattával. Ha módjában van, kvarcoltas- sa magát nyáron pedig sokat napozzon, mert a nap kiszárítja a pattanásokat. — Étrendjére az előző üzenetünk vonatkozik. Többi kérdéseire máskor vá­laszolunk, most még csak any- nyit, hogy zsiros arcbőrnél bár­milyen krém használata tilos. Kezdő háziasszonyokhoz Nemcsak kezdő, de néha gyakorlott háziasszonyokkal is előfordul, hogy az étel odaég s már-már úgy látszik, hogy hasz­nálhatatlanná lesz. Ilyepkor nem segít sopánkodás, a fogadkozás, hogy „máskor el nem mozdulok a tűzhely mellől“, hanem tudni kell orvosolni a bajt Tehát: az ételt először Is másik edénybe tesszük, úgy, hogy a tiszta edénybe ne kerüljenek az odaégett darabok. Ha az égett ízt ezzel nem távolítottuk el, az edényt egy hideg vízzel telt tálba helyezzük, az ételt lete­rítjük tiszta konyharuhával,- melyre sót szórunk. A vizet, amint felmelegszik, fris­sel cseréljük fel, s ugyancsak friss sórétegei hímünk a ruhára. Ezt Ismételjük, míg a só az egész kellemetlen, égett ízt magá- baszivja. Az elsózott levest, mártást, főzeléket vízzel, vagy (attól függ, mi az) tejjel vagy tejföllel hígítjuk fel. Más módszer: egy meghámozott krumplit vagy szelet kenyeret teszünk bele, ami a fölösleges sót magábaszlvja. Az elsózott húst hideg vízbe mártott tiszta konyharuhával takarjuk le és kb. fél óráig hagy­juk rajta. Ezalatt az idó alatt a ruha magábaszivja a fölösleges sót. V JEVGENYIJ POPOVKIN: A sztalunkhoz egy ráncos - képű, fáradtarcú öreg ember lépett és alázato­san megemelte kalapját: — Signore, ha negyvenezer lírát akar nyerni, akkor azt ajánlom, csak tólem vegyen sorsjegyet — mondta bágyad­tan de egész komolyan — a nyeremény biztos. Az öreg ember a sorsjegyek közül egy szép, fiatal lány fényképét szedte elő. — Nézze esak, ki hozza majd a szerencsét — és hozzáfűzte — ez a lányom. A sorsjegyárusító feltétlenül keresni akart. Amikor moso­lyunkból arra a következtetés­re jutott, hogy szavai nem tel­jesen meggyőzőek, féltékeny- kedve elvette tőlünk a fényké­pet, egy maszatos, rongyos könyvbe rejtette, azután meg­kérdezte, hogy leülhet-e hoz­zánk. — No, igen. Ha már komoly szóra fordítom beszédemet, igaz, igaz. A lányom vajmi ke­veset segíthet. De az urak ta­lán megvendégelnek egy pohár borral és közben elmesélném, hogy Filippo Poporello az egy­kori tanítóból hogyan lett a boldogság illúziójának árusító­ja. A kis vendéglőben, ahol ül­tünk, már alig lézengett egy két vendég. De a mi asztaltár- suntnak úgylátszik, nem volt sietős a dolga. T alán már említettem, hogy valamikor tanító vol­tam? — kérdezte. — Bi­zony, hosszú éveken keresztül tanílóskodtam. Aztán egyszer­re csak mindenki azt kezdte hajtogatni: „Róma, Berlin, To­kió tengely.“ A Duce azt se tudta, mit tegyen előbb, nem akart a führer mögött marad­ni. De én egészen másokat mondtam tanítványaimnak, mint ahogy azt Mussolini sze­rette volna ... Nem, nem vol­tam kommunista. Amikor hét évet lenyomtam a börtönben, kitört a háború. Behívót kap­tam. A fronton tudtam meg, hogy feleségem bombatámadás áldozata lett. Csak a lányom maradt meg. De megvakult. Az is a bombázásnál történt. A sorsjegyárusító tanító mélyen felsóhajtott. Már nem lehettem tovább tanító, de élni csak kel- letŕ valamiből. És ezért most mindenkinek a boldogságot ígérem. Amikor pedig hazame­gyek, nincs mit enni. És a lá­nyom vár haza ... Azután sóhajtva hozzáfűzte: — Mindnyájan egy szakadék szélén járunk. A háborúra gon­dolok. Csak ne ismétlődjön. Rettenetes volna. És azt hal­lottam, hogy Hruscsov mindent megtesz, csakhogy ne ismét­lődjön. M ielőtt ezzel az öreg taní­tóval a La Carbanöra „bányászkocsmában“ a Campó del Fionínon összejöt­tem volna, Rómát láttam, amely már néhány évszázadon keresz­tül Michelangelo, Rafaelo, Ber­ni ni és Boticelli halhatatlan műveivel és ősrégi emlékeivel vonza az idegeneket. Láttam a szent Péter teret, tele volt tu­ristákkal, láttam a Vatikánt, a múzeumokat, és a Borghese villát. Tele volt látogatókkal. Néztem a színes reklámokat, amelyek az 1960-as olimpiai játékokat hirdették és azt ajánlották, a látogatók tekint­sék meg Diokleclán fürdőit és szent Angelus kastélyát, a Szentháromság terét a dombo­kon. De mi szovjet újságírók őszintén szólva más utakon szerettünk volna, járni, nem a turisták kitaposott ütain. Sze­rencsénk volt, hogy kísérőnk Mario egyúttal sofőr is volt. Ez a szép és álmodozó fiatal­ember nagyon jól tudta, hogy szivünkhöz azok a helyek áll­nak közel, ahol munkásembe­rekkel lehel találkozni, és egy üveg Chianti vagy erős kávé mellett ugyanolyan egyszerű és vidám fiúk társaságában elszó- rakozni. Mario sok orosz szót is tudott, igaz, teljesen egyé­nileg .ejtette ki őket, de azért megértettük egymást. Pietra- lateban és Qv.adraréban meg­látja, majd sok baráttal talál­kozunk — mondotta, miközben a volán mellé ült. Az ott ván, ahol azok a kis házak állnak.. Az autót egyenesen bravúro­san vezette. A gépkocsik ára­datában nem kevésbé merészen nagy keményített {ükötökben apácák, és lobogó kámzsákban papok suhantak el kis autókon és robogókon. Mario még nagyon fiatal, de azért jól tudja, hogy mi a munkanélküliség. És most szemmelláthatóan büszke rá, hogy van állása. Nyomatékosan és méltóságteljesen beszél. Sze­rette volna nekünk a várost úgy megmutatni, mint ahogy azt a hivatásos idegenvezetők nem teszik. A villa Borghesében, ahol az előbb Berlini, Rafael és Tizian műveit csodáltuk meg, ott es­ténként gyülekeznek. Hogy is mondják csak? A stricik. Meg- kör nyék ezik a lányokat és ve­szekednek velük. De amikor idejönnek a fiatal munkások, azok azután nem bocsátják meg ezt nekik egykönnyen. Nem egyszer hajbakapnak. Mártonok megvan a saját egyéni véleménye a lányokról. Balkezével a volánt tartotta, míg a zsebéből fényképeket vett elő. — Ez a menyasszonyom — mondotta büszkén. A lány mindenképpen gyön­géden átkarolta Mariot, és a szerelmesek szeme ragyogott a boldogságtól — valóban szép pár volt. , f elmondta, hogy Rómában milyen nehéz lakáshoz * jutni. A városban sok­ezer gyönyörű, modern lakás üresen áll, mert nem tudják megfizetni a házbért. — És most meglátják, hogy laknak azok, akik dolgoznak. Átmegyünk a hídon, majd jobbra fordulunk. Mario a vá­ros peremén leállította a ko­csit. Egy félig összedűlt tégla­fal mellett. — Ez az a híres vízvezeték, melyet még a ró­mai rabszolgák építettek. — Itt vagyunk Quadrelóban. Ez az új városrész — magya­rázza Mario. — Nézze csak! Mintha valami egész más vá­rosban járnánk, távol a Via­venettótól, ahol a pompás pa­lotákban az arisztokraták lak­nak, ragyognak az üzletek, a bankok, a szállodák és az ét­termek. De egy kétmilliós vá­rosban ezzel még nem oldották meg a lakáskérdés égető prob­lémáit. A munkanélküliek zöme ma is ott nyomorog a köböl és deszkából összetákolt kuny­hókban. tunk mellett egy ház falán fekete krétával valami szöveg volt látható. Ma­rio lefordította: „Tiltakozunk azok ellen, akik a nép szabad­ságát veszélyeztetik." A felirat úgylátszik, valakinek nem tet­szett, mert fehérrel átmázol­ták. De az eredeti szöveg csak nem akart eltűnni. — A nép erősebb, mint a rendőrség — mosolygott a mi olasz barátunk. Megálltléik egy utcai kút előtt, ahol az asszonyok fehér­neműt mostak. Hangosan, de ügyesen csinálták. Segítettek egymásnak a nehéz kádak ci- pelésénél és élénk tereferébe bocsátkoztak. Mario valami viccet mondott, és azután odasúgott valamit az asszonyoknak. Azok nagyhite­len megfordultak: — O, o, sovietico — mondta lelkendezve egy éjfekete sze­mű szépség, nagy klipsz ékes­kedett fülében. — Sovietico ... Az asszonyok abbahagyták a munkát és olyan tempera­mentumosán hangoskodva egy­más hegyén-hátán beszelni kezdtek, hogy Mario több ízben kénytelen volt csendre inteni őket. Nem győzte lefordítani, hogy mit mondanak az asszo­nyok. Csak a lényeget mondta el: — Nem az bántja őket, hogy még nincs szellös, kényelmes lakásuk. Már megszokták azt az életet, amelyet élnek. Az élelmiszerárak is magasak, de még abba is beletörődnének. Azt mondják, hogy ha a kor­mányok nem tudnak megegyez­ni és újból háború lesz, akkor mindegy, hogy hány lírába kerül a zöldség. Mario mindent akkor mesélt el, amikor már a volán mögött ült. Pietrolata felé tartottunk, ahol a „Munkásházakat“ akar­tuk megtekinteni, amelyeket Mussolini után örököltek. Néhány pillanat múlva meg­érkeztünk és megálltunk az egyik házikó mellett, amely in­kább skatulyára, mint emberi lakóhelyre emlékeztetett. — Mussolini kormánya a harmincas években ilyen laká­sokat építtetett a munkások számára — mutatta Mario. Csak azért, hogy kikerüljenek a város szívéből. De nini, amott, Giorgio, majd elmondja, hogy hogy élnek itt az embe­rek. Hej, Giorgio! Magas, karcsú fiatalember biciklije körül foglalatoskodott. Mario hívására hozzánk lépett. Kezet fogtunk. — Sovietico'. Sputnik! Mag­nified! — Nagyszerű, azt mondja,— igyekszik fordítani Mario. iorgio, aki régi ruha áru­sításával tartotta el csa­ládját, igen eszes és ol­vasott embernek mutatkozott. — Tudom, hogy maguknál, a Szovjetunióban mennyi házat építenek ti munkások számára Azt is tudom, hogy maguknál igen alacsony a házbér. És vajon látta-e már, hogy mi hogy lakunk? Mindig, amikor kiönt a víz, odafolyik. Teljesen eláraszt minket. Ilyenkor pat­kányok kimásznak a vízből, megtörtént már az is, hogy csecsemőket is felfaltak ... Hi­szen ezt Mario is tudja. Nagy hévvel beszélt, összehúzta sű­rű, fekete szemöldökét, kezével hadonászott, az egyik cigaret­tát a másik után szívta. — Lehetnék szerelő, értek a lakatossághoz, autót is tudok vezetni. — folytatta. Mindezt csináltam is, amikor hazajöt­tem a frontról. De most, pró­báljon valami munkához jutni. Nem megy. Rettenetes nagy a munkanélküliség. Látta, a Ró­ma 11 órakor című filmet? Akkor mit magyarázzak? Meg­érti nélkülem is. Ez a rokonszenves szeren­csétlen munkás jól ismerte a munkások életét. Tudta, hogy a munkás és hivatalnok átlag- keresete nem több, negyvenöt- ezernél és egy négytagú csa­ládra egész szerényen számítva legalább 70 ezer lírára van szükség. Amikor búcsúztunk, Giorgio erősen kezet szorított és szé­les, jóakaratú mosollyal hozzá­tette: Üdvözlöm a maguk or­szágát és ha majd visszaemlé­keznek Rómára, gondoljanak arra, hogy itt nagyoh sok ba­rátjuk van. Néhány pontban 1. Ilány molekula van egy köbcentiméter levegőben normális körülmények kö­zött? 2. Mennyit nyom a hidro­gén atomja? 3. Milyen az atommag át­mérője? 4. Milyen utat tenne meg egy mozdony egy kg urán hasadásából keletkezett energia felhasználása mel­lett? 5. Milyen utat tesznek meg a protonok 3,3 másod­perc alatt a dubnai Magku­tató Intézet szinkrofazot- rónjában? 6. Mi az az izotóp? 7. Mikor kezdett működni az első csehszlovák atom­reaktor? 8. Mennyit nyom egy elektron? 9. Mennyivel növekedett az ipari termelés a Szovjet­unióban a szovjet uralom óta ? ÍO. Mennyivel emelkedik az ipari termelés a Szovjet­unióban a hétéves terv fela­datainak teljesítése folya­mán? 11. Milyen messzire van a Mars a földtől? 12. Hol a legnagyobb a meleg? * * * 1. 27 trillion molekula. 2. 0.0110 000 000 000 000 000 000 001, 660 gramot. 3. Az atommag átmérője nem nagyobb, mint az atom ál merőjének százezred ré­sze. Ila az atomot annyira felnagyítanánk, mint amir lyen nagy Bratislavában a Szlovák Nemzeti Színház épülete, a magja nem lehet­ne nagyobb egy mákszem­nél. 4. ötvenezer kilométert. 5. Két és félszer nagyobb utat, mint amennyit a Föld és a Hold közötti távolság tesz ki. 6. A szó görög eredetű. Isos annyit jelent mint egy­forma, topos annyit, mint hely, Isotopos olyan elem, amely az elemek periodikus rendszerében ugyanarra a helyre van beosztva vegyi­leg azonos és ugyanazon a helyen oszthatatlan az izotóptól. Csakis atomsűlyá- val különbözik és csakis fizikálisán elosztható. 7. 1957 szeptember 24-én. 8. 0,000 000 000 000 000 000 000 000 000 9 azaz 1 000 000 000 000 000 000 000 OOo 000 elektron nyom egy grammot. Ugyanannyi man­dulamag 2,000 000 000 000 000 megatonnát nyomna. (Egy megatonna az annyi, mint 1 millió tonna). 9. Több mint negyvensze­resen emelkedett. 10. 1,8-süst. 11. A legnagyobb távolság 400 millió, a legközelebb pedig 56 millió kilométer. 12. A Nap belsejében, ahol a hőfok eléri az 50 millió Celsius fokot. CJ IF.lOSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden Kiadja a Smena, a CSIS/ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava, Pražská 9. — Telefon 415-41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József. — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne Ól, Bratislava, ul. Nár. povstania 41. Előfizetés egy évre 31.20 — Terjeszti s Posta Hiilapszolyálala. K-ll*01462

Next

/
Oldalképek
Tartalom