Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-29 / 13. szám

<• f

fils

Tavaszi tennivalók

;; A CSISZ jabloníeai alap-” 'Szervezete hazánk felszaba-;; üdítása 15. évfordulójának- ^tiszteletére az alábbi köte-Ü --lezettségeket vállalta. Egy-;; üben versenyre hívja a többi- ;; alapszervezeteket is a köte-ü- -lezettségvállalások teljesí-;;

ütésére és hasonló vállalások” ^tételére hazánk felszabadí-;; ;;tásának 15. évfordulójára. ■■ ü 1. Az alapszervezet min-ü ^den tagja társadalmi' mun-;; ükában 30 órát dolgozik a- ;;kultúrház építésénél. ü

;; 2. Az alapszervezet minden;;- tagja a pionírokkal együtt^. Ü10 órát dolgozik az utcák és;; ;; a parkok rendbehozásánál, j

3. Meggyőzzük a falu la-ü ükosságát, hogy a házaik;;

■ •előtti kertjeikben virágot-•

^ültessenek, díszítsék ki la-ü ;;kásaikat, hozzák rendbe ke-;; • rítéseiket. (A nagyon idős;; üembereknek a CSISZ-tagok-. ; Segítenek ennél a munká-Ü ;;nál.) ;;

ü 4. A rétek és legelők rend--- übehozásánál minden CSISZ-ü ;;tag 10 órát dolgozik. ;;

;; 5. Öt tisztasági őrsöt szer-;;

■ veznek, melyek egész éven;;

üát ügyelnek a falu tisztasá--- : igára. ::

" 6. A jubileumi évben a kö-;;

üvetkező jelszót valósítják-- ; ;meg: Minden CSISZ-tag 50Ü ;;órát, minden pionír 10 órát;; üdolgozik az év folyamán a-- üfaluszépítési akció kereté-ü ;;ben. ü

' i A CSISZ jabloníeai • ■

;; alapszervezete ü

Lassarf virágot szór a tavasz, benépesül a mező. Ez az évszak sok munkát vár tölünk. Lényegében most biztosítjuk be a gazdag termést, most készítjük elő a talajt, vetjük a magot, hogy két kézzel gazdagon adja vissza azt, amit tőle várunk. A CSISZ-alapszervezetek is új feladatok előtt áll k, a tavaszi feladatok előtt.

Ilyenkor főként a falusi alapszervezetekre és az állami gazdaságok üzemi szervezeteire hárul sok feladat. Mindenekelőtt azokat a vállalásokat kell teljesíteni, melyeket hazánk felszabadításának 15. évfordulója alkalmából vállaltunk. A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok kötelezettségvállalásai főként az EFSZ-ek és állami gazdaságok megsegítését tűzik ki, s ezért már itt az ideje, hogy a vállalásokat okvetlen teljesítsük. A sürgős tavaszi mezőgazdasági munkáknál erre nagy alkalom kínálkozik, és a szövetkezet vagy az állami gazdaság bizonyára hálás lesz.

Elérkezett az ideje a tavaszi faluszépítésnek is. A tél és az esős tavasz nyomott hagyott a sportpályákon, a parkokon és az utcákon is. El kell tehát tüntetni a vízmosásokat, ki kell tisztítani a vízlevezető árkokat, csatornákat. Tavaszi nagytakarítást is rendezhetünk, amit hulladékgyűjtéssel is egybekapcsolhatunk. Az őszi hónapoktól bizonyára sok rongy, vas, papír vagy más hulladékféleség gyűlt össze. A hulladékot hordjuk a begyűjtő helyre és az érte kapott összeget kirándulásra vagy egyébre fordíthatjuk. A falukban a gyomos területeket ki kell tisztítani és fűmaggal kell bevetni. A tavaly vagy az előbbi években kiültetett facsemetéket pedig gondozni kell. Felássuk a fák töveinél a földet, vigyázva, hogy a gyökereket meg ne sértsük, lenyessük az oldalhajtásokat és gyomtalanítjuk a fák közeit. Intézkedéseket teszünk a kártevők elleni küzdelemre. Ne felejtsük el, hogy nem elég a fát csak elültetni, hanem azt gondozni, ápolni kell, mert munkánkat csak így koronázza siker.

A CSISZ üzemi szervezetei segítsenek a falusi szervezeteknek ennél a feladatnál. Helyes, ha az üzemben dolgozó fiatal falujában is szorgalmasan bekapcsolódik ebbe a munkába, mert saját lakhelyét teszi széppé és kedvessé.

Lassan megkezdődnek a természetjárások, kirándulások. A CSISZ egyik lényeges feladata, hogy a fiatalokkal megismertesse a természetet, az ország népét. Tavasszal már alkalom adódik közeli kirándulások lebonyolítására és a természeti szépségek megtekintésére. Ilyenkor helyes, ha az alapszervezet vezetősége egy kirándulás-szervezőt választ. Az is fontos, hogy a kirándulások után vitassuk meg a természetben látottakat. Tudományos szempontból egy-egy vitát rendezzünk ez erdőről, a közeli hegyekről vagy a történelmi nevezetességekről.

Mai életviszonyaink között télen sincs komoly akadálya a sportolásnak. Pénz és más

lehetőség is van erre a célra. Mégis, az igazi sportolás ideje tavasszal kezdődik. A nagyobb tömegeket foglalkoztató sportágakat lehet ilyenkor művelni. A sportolást és testnevelést kössük össze a spartakiád gyakorlataival és lelkiismeretesen készüljünk fel erre a nagy test- nevelési találkozóra. Kövessünk el mindent, hogy a leányokat mennél szélesebb körben vonjuk be a sportolásba. Készítsünk tervet a helyi sportolási lehetőségek kihasználására. Gondoljunk arra, hogy sok falu közelében úszásra alkalmas folyó kanyarog, és a fiatalok mégsem tudnak úszni. A CSISZ- szervezet bizony sokat tehet abban, hogy a fiatalok úszni tudjanak.

A CSISZ iskolai szervezetei előtt szintén nagyon komoly feladat áll. Készülniük kell az évzáró vizsgákra. Sok fiatal érettségi vizsga előtt áll. Ezek jól teszik, ha inkább a tanulásra fordítják idejüket, és a sportot, turisztikát a minimá-* lisra csökkentik. A sikeres vizsga megéri ezt az áldozatot és majd utána pótolják az elmaradt kirándulást vagy a vidám táncmulatságot.

Ne feledkezzünk meg a tagsági díjak rendezéséről sem. A tavaszi hónapok alatt is tartsuk m'eg a rendszeres tagsági gyűléseket és fokozzuk a szervezeti élet aktivitását. Ellenőrizzük a kötelezettségvállalások teljesítését, tűzzünk magunk elé merész, de elérhető célokat. Szervezzünk új tagokat a CSISZ-be, mert ezzel is tevékenyebbé tesszük az alapszervezeteket. B. I.

A prágai Tyl Színház. A

lakosság szívesen látogatja

ár

ti'

n

A TUDOMÁNY

ers a technika

VILAGABO

3

» s s*

HOGYAN VÉGEZ ÁLDOZATÁVAL A CSÖRGŐKÍGYÓ?

A csörgőkígyó támadása olyan gyors, hogy annak egyes mozzanatait eddig nem lehetett pontosan megfigyelni. Most nagysebességű mozgókép-felvételek felderítették a csörgőkígyó támadásának részleteit. A fényképek kimutatták, hogy a csörgőkígyó nem „harapja“ meg áldozatát, hanem nyitott * ” szájjal, rendkívül fejlett nyakizma segítségével beledöfi méregfogát. Megfigyelték azt is, hogy a kígyó a meleg testek közelségét megérzi, ezáltal fedezi fel melegvérű áldozatait a sötétben is.

Karlovy Varyban sodronypályán szállítják a porcelángyártáshoz szükséges kaoiinföldet. Ez adja a híres porcelán alapanyagát.

OLAJVEZETÉK ALUMÍNIUMBÓL Angliában az olajvezeték építéséhez újabban alumínium

csöveket alkalmaznak. Ezek majdnem négyszer könnyebbek, mint az eddig használtak, és jóval gyorsabban szerelhetők össze.

Mindeddig a csövek lefektetéséhez emelödarura volt szükség. Alumínium csövek esetében e feladatot néhány munkás könnyűszerrel elvégezheti.

HlD DÁNIA ÉS SVÉDORSZÁG KÖZÖTT

Megkezdték a Dániát Svédországgal összekötő óriáshíd építését. A 22 kilométer hosszú, kétemeletes híd első szakasza a Finnen és a Zeeland szigeteket köti majd össze. Egyik emeletén a vonatok közlekednek, a másikon pedig a többi jármű.

A prágai Vencel-tér kékesfehér lámpafényei alatt még téli öltözékű embertömeg nyüzsgött, de a szél, amely az aszfalt felett átsuhaht, már tavaszi volt. Meglengette a kék-sárga transzparenst, mely a Csehszlovák-Szovjet Barátok Szövetségének kiállítási termétől ívelte át a járdát és az új kiállítást hirdette „Szovjet zászló az Antarktiszon“ címen. Ez a kiállítás a hatodik világrészt mutatja be. A tizennégy millió négyzetkilométernyi földrészt már nagyjából ismerjük. A szovjet expedíciók tudományos munkája is hozzásegített ennek megismeréséhez, nem is csoda hát, ha a kiállítás gazdag anyag bemutatása keretében foglalkozott az expedíció munkájával.

A Národní tfída-n a kiállítások egész sora következett. Az első transzparens a kisipari szövetkezetek készítményeinek kiállítását hirdette. ízlésesen berendezett két nagy teremben bemutatták azokat a szolgáltatásoknak, javításoknak és megrendeléseknek mérlegét, melyeket a prágai kisipari szövetkezetek nyújtanak a dolgozóknak.

Ékszerészek és puskaművesek, aszfaltozok és kozmetikai szer készítők, a kisipari szövetkezetek széles skálájával láttuk azt, mit jelentenek ezek dolgozóink életében. Két évvel ezelőtt 100 millió koronát tettek, ki ezek a szolgáltatások, ma pedig már 200 millió koronát számlálnak.

Az Iskolaügyi Minisztérium, a prágai Nemzeti Múzeum és a brnoi Morva Múzeum együtt rendezték meg a népművészeti alkotások kiállítását. Különösen szépek a földszint csoportjai, amint a lilaruhás asszonyok a Morénát viszik. Megkapóak az Aratás szalmaruhás alakjai és a Húshagyó kedd ijesztő figurái, valamint a karácsonyi ünnepek csoportképei.

A Július FuSíkról elnevezett Kultúra és Pihenés Parkban már felállították annak a pavilonnak hasonmását, amellyel Csehszlovákia a Brüsszeli Világkiállításon szerepelt. Ebben nyílik meg majd az egyik legnagyobb méretű prágai kiállítás hazánk felszabadításának 15. évfordulóján.

MÄRTONVÖLGYI LÁSZLÓ

„Rózsabimbó“: A barátságot tartsa fenn, de mondja meg a fiúnak, hogy egyelőre ritkán fognak találkozni és ritkán levelezni, mert most érettségi előtt áll. Véleményünk szerint a fiatalember ezt. helyeselni fogja. Maga idejét a tanulásra fordítsa, majd az érettségi után ráér másra is gondolni.

Bambino: A fiú viselkedéséből látszik, hogy a barátságról már nem akar tudni. LeghelyeTAámulatos az a szívós kitar- tás, az az összefogás, az a pattanásig feszített erőkifejtés, amellyel a kínai nép most hazáját építi. Mert ha valahol, úgy a népi Kínában kell felépítésről beszélni, nem pedig újjáépítésről. Egyszerűen azért nem, mivel nem volt mit újjáépíteni. Élűiről kellett kezdeni mindent. Jóllehet a nyugati gyarmattartó hatalmak a világ előtt nem szerepeltették a volt Kínai Köztársaságot mint kolóniát, a valóságban még kiméletlenebbül fosztogatták az országot és szerencsétlen lakosságát, mint „hivatalosan" nyilvántartott gyarmataikat. Építeni meg éppenséggel semmit sem építettek. Jelentéktelen ipari beruházásaik rövid élettartamnak voltak, elavultak és csak hirtelen meggazdagodásukat szolgálták. Az új Kínát járó idegen el sem tudja képzelni azt a nyomort, amelybe a Nyugat újkori rablólovagjai a népet döntötték. De hadd beszélje el megrázó megfigyeléseit egy szemtanú, aki közvetlenül a felszabadulás előtt Dél-Kína több városában tartózkodott:

Még ma is arra riadok fel néha álmomból, hogy velőkig ható gongütést hallok ... Tizenkét évvel ezelőtt a trachoma nevű szembetegségtől megvakult kínaiak még fémdobot hordtak nyakukba akasztva. Ezt a nagyvárosi forgatagban szabályos időközökben egy kis érckdlapács- csal megkongatták, hogy a járnyereség ütötte markukat. Mivel csaknem kizárólag oň ő kezükben összpontosult a t9ke, törvényt „faragtak", miszerint a bankok csak a kölcsön eredeti névértékét követelhették vissza. — És közben ezer sebből vérzett az ország népe, százezren pusztultak éhen.

[Jogy mennyire átlátott az

“ egyszerű nép bábkormányának gyalázatos üzérkedésein, kitűnik a következő jelenetből: kínai barátommal az akkor még Peking Road nevű utcát róttam, amikor egy az állótól a hasáig érdemrendektől csilingelő, magas rangú kínai tisztre lettem figyelmes. Nyomában vagy három tucatnyi suhanc visongott, csúfo- lódott. Csodálkozó kérdésemre barátom elmagyarázta, hogy ez a kereskedői szellemmel megáldott harcos átvette az egyik nyugati hatalomnak húsz harckocsiból álló „szeretetadomá- nyát", de azon melegében el is adta a szállítmányt egy „ismeretlen“ tábornoknak. Ezért pedig — úgymond — Csang Kaj-sek vezérkarában persze kitüntetés jár. S ezt még az utcakölykök is tudták!

A felszabadulás előtt egyedül Sanghajban 500 ezer riksakuli tengődött. Csang Kaj-sék koldustáborának legkoldusabbjai közül egyik sem érte meg 30-ik

életévét, tüdővészbe pusztult bele mindegyik. Olyan kulit is láttam, akinek farcsontja táján ökölnagyságú sebhely tátongott. „Unatkozó" utasaik ugyanis cipőjük sarkával ütemesen rugdalták az árnyékembereket, hogy gyorsabb futásra ösztököljék olcsó „lovukat". Mialatt az ország kényurainak asztala roskadozott a pácolt cápauszonytól, majorh- velótöl, füstölt kacsanyelvektől és egyéb úri ínyencségtől, a kuli perzselő hőségben, zuhogó záporban vonszolta pocakos utasait — egy sajka rizsért... Amíg eljött érte a Csang Kaj-seknél irgalmasabb kényúr, a Nagy Kaszás.

A nem is olyan régen saját szememmel észlelt szörnyűségeknek csupán apró töredékét vázoltam e helyütt. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy elégtétellel vettem tudomásul, miszerint a kidikat rugdaló hájtömegek éjnek idején, nesztelenül szedték fel sátorfájukat a felszabadító néphadsereg bevonulása előtt. Már, akik nem késtek le a „csatlakozást“. Csang Kaj-sek pedig, a hazátlan hazafi, a forradalom fergetege elöl Tajvan szigetére szorult ki házaló generálisaival együtt. Oda is csak egyelőre. És a hatalmas Kínára mégis kisütött a nap, a közel 700 milliós kínai nép felébredt ezeréves csipkerózsaálmából. K. H.

sebb lenne teljesen szakítani vele és az ajándékot is visszaadni. Búsulni ne búsoljon, mert ez csak amolyan kezdő barátság volt, majd egyszer megjön az igazi.

Leszek-e boldog: Helyesebb lenne inkább egy másik udvarlását fogadni. Ön már férjhez menő korban van. Most még várni kell legalább két-három évet. Mi lesz, ha a fiú akkor gondolja meg, hogy maga egy kissé idős hozzá. Veszélyes Önre nézve, ismételjük, legyen óvatos.

Emlékem ott jár, ahol a: A

leány elgondolása helyes. Baráti alapon akarja az ismeretséget fenntartani és ápolni. Ön mint komoly fiú, elégedjék meg ezzel és ne erőltesse a szerelmet. Ehhez még fiatal és különben is tanulását károsan befolyásolná. Az egész egy szép diákszerelem.

Valakinek, aki nincs már egyedül: A lány viselkedése valóban érthetetlen, de mivel tudtára adta, miként érez,, azt kell tudomásul venni. Sajnos, nem tudunk tanácsot adni, hogyan tudná őt elfelejteni. Idővel minden seb begyógyul, így ez is.

Melyik az igazi?: Kettőt szeretni egyformán egy időben nem lehet. Helyesebb lenne valóban a tanulásnak élni, mert ebben a korban túl korai annyit a szerelemmel foglalkozni. Ha elhatározta, hogy szakít az elsővel, mondja meg neki nyíltan. Lényegtelen, hogy a fényképeket visszaadja-e.

Egy töprengő lány: Leveléből azt vettük ki, hogy az elsőt szereti, és szeretné, ha kibékülnének, bár azt sem tudjuk, hogy jelenleg beszélő viszonyban vannak-e. Mivel félreértésről van szó, legjobb lenne nemcsak a szülőknél, hanem a fiúnál is mindent megmagyarázni. Azt hisszük, szép szóval meggyőzhetné a tanulás szükségességéről is.

Hillgiii-liiilik

müvek kitérjenek előlük, amikor áthaladnak az úttesten. Egy ,titkos“ kimutatás szerint akkoriban minden ötödik idősebb kínai — vak volt! — És annak t gongnak oly szörnyű volt i jelentősége, oly borzalmasan irces a hangja ...

Keserű akasztófahumorral azt kell mondanom, hogy ezen világ- 1analanoknál „szerencsésebbek“ voltak nemcsak az élő, hanem 3 halott csecsemők is. Mert azokat, akiket fel tudtak nevelni, i hátukon batyuba kötve cipelték magukkal munkahelyükre az myák. Olyan boldog anyák, akik számára akadt munka. Lakásomból kilépve azonban nem egyszer botlott bele lábam a járdán heverő gyékénycsomagokba. Bizonyára valamilyen kényes árut tartalmaznak — gondoltam. De csakhamar megtudtam, hogy i legértékesebb árunál is drágább kincset rejtegetnek: ember- oalántát! Élettelen testecskét, sokgyermekes, kétségbeesett myák által önkezűleg megfojtott újszülöttet. Ezeket az embercsomagokat a városi szemetesek hangos hórukkolással kocsijukra lapátolták és egy kültelki szemétdombon elégették.

Canghaj egyik legforgalma^ sabb utcáján, a volt Szechuan Road járdáján tanyáztak a leprás koldusok. Arcuk és fedetlen felsőtestük egyetlen geny- nyes seb volt. Émelyítő, de egyben megrendítő látvány! A bél- poklosok — ha szívettépő könyörgésük eredménytelen maradt — igyekeztek elkapni a járókelők kezét, hogy ily módon kényszerítsenek ki tőlük nyomorúságos alamizsnát — legalább egy sajka rizsre.

A régi Kína igazi urai az országba befészkelődött amerikai, angol, francia, portugál stb. nemzetiségű szerencselovagok, lánckereskedők és spekulánsok voltak. Legkisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogyan seny- ved, vérzik, pusztul a kínai nép. Az ország névleges ura viszont, az elfajzott Csang Kaj-sek generális, alázatos kiszolgálója és tehetséges tanítványa lett nyugati tanítómestereinek. Maroknyi deszperádói, sógorai és' miniszterei segítségével ö irányította a pénzpiacot, sőt ö szabta meg a kínai valuta viszonyát a dollárhoz. Ezek a lelketlen kufárok szédületes összegű kölcsönöket vettek fel a pénzintézeteknél belföldi pénznemben, amelyekért azonnal amerikai dollárt vásároltak. A kínai valuta, a CNC akkoriban napról napra, sőt óráról órára zuhant. Néhány nap múlva tehát eladták a dollárokat, visszafizették banktartozásukat is mérhetetlen