Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-29 / 13. szám

<• f fils Tavaszi tennivalók ;; A CSISZ jabloníeai alap-” 'Szervezete hazánk felszaba-;; üdítása 15. évfordulójának- ^tiszteletére az alábbi köte-Ü --lezettségeket vállalta. Egy-;; üben versenyre hívja a többi- ;; alapszervezeteket is a köte-ü- -lezettségvállalások teljesí-;; ütésére és hasonló vállalások” ^tételére hazánk felszabadí-;; ;;tásának 15. évfordulójára. ■■ ü 1. Az alapszervezet min-ü ^den tagja társadalmi' mun-;; ükában 30 órát dolgozik a- ;;kultúrház építésénél. ü ;; 2. Az alapszervezet minden;;- tagja a pionírokkal együtt^. Ü10 órát dolgozik az utcák és;; ;; a parkok rendbehozásánál, j 3. Meggyőzzük a falu la-ü ükosságát, hogy a házaik;; ■ •előtti kertjeikben virágot-• ^ültessenek, díszítsék ki la-ü ;;kásaikat, hozzák rendbe ke-;; • rítéseiket. (A nagyon idős;; üembereknek a CSISZ-tagok-. ; Segítenek ennél a munká-Ü ;;nál.) ;; ü 4. A rétek és legelők rend--- übehozásánál minden CSISZ-ü ;;tag 10 órát dolgozik. ;; ;; 5. Öt tisztasági őrsöt szer-;; ■ veznek, melyek egész éven;; üát ügyelnek a falu tisztasá--- : igára. :: " 6. A jubileumi évben a kö-;; üvetkező jelszót valósítják-- ; ;meg: Minden CSISZ-tag 50Ü ;;órát, minden pionír 10 órát;; üdolgozik az év folyamán a-- üfaluszépítési akció kereté-ü ;;ben. ü ' i A CSISZ jabloníeai • ■ ;; alapszervezete ü Lassarf virágot szór a tavasz, benépesül a mező. Ez az évszak sok munkát vár tölünk. Lénye­gében most biztosítjuk be a gazdag termést, most készítjük elő a talajt, vetjük a magot, hogy két kézzel gazdagon adja vissza azt, amit tőle várunk. A CSISZ-alapszervezetek is új feladatok előtt áll k, a tavaszi feladatok előtt. Ilyenkor főként a falusi alap­szervezetekre és az állami gaz­daságok üzemi szervezeteire hárul sok feladat. Mindenek­előtt azokat a vállalásokat kell teljesíteni, melyeket hazánk felszabadításának 15. évfordu­lója alkalmából vállaltunk. A mezőgazdaságban dolgozó fia­talok kötelezettségvállalásai főként az EFSZ-ek és állami gazdaságok megsegítését tűzik ki, s ezért már itt az ideje, hogy a vállalásokat okvetlen teljesít­sük. A sürgős tavaszi mezőgaz­dasági munkáknál erre nagy alkalom kínálkozik, és a szö­vetkezet vagy az állami gazda­ság bizonyára hálás lesz. Elérkezett az ideje a tavaszi faluszépítésnek is. A tél és az esős tavasz nyomott hagyott a sportpályákon, a parkokon és az utcákon is. El kell tehát tüntetni a vízmosásokat, ki kell tisztítani a vízlevezető árkokat, csatornákat. Tavaszi nagytaka­rítást is rendezhetünk, amit hulladékgyűjtéssel is egybe­kapcsolhatunk. Az őszi hóna­poktól bizonyára sok rongy, vas, papír vagy más hulladék­féleség gyűlt össze. A hulladé­kot hordjuk a begyűjtő helyre és az érte kapott összeget ki­rándulásra vagy egyébre for­díthatjuk. A falukban a gyomos területeket ki kell tisztítani és fűmaggal kell bevetni. A tavaly vagy az előbbi években kiülte­tett facsemetéket pedig gon­dozni kell. Felássuk a fák tö­veinél a földet, vigyázva, hogy a gyökereket meg ne sértsük, lenyessük az oldalhajtásokat és gyomtalanítjuk a fák közeit. Intézkedéseket teszünk a kár­tevők elleni küzdelemre. Ne felejtsük el, hogy nem elég a fát csak elültetni, hanem azt gondozni, ápolni kell, mert munkánkat csak így koronázza siker. A CSISZ üzemi szervezetei segítsenek a falusi szerveze­teknek ennél a feladatnál. He­lyes, ha az üzemben dolgozó fiatal falujában is szorgalmasan bekapcsolódik ebbe a munkába, mert saját lakhelyét teszi szép­pé és kedvessé. Lassan megkezdődnek a ter­mészetjárások, kirándulások. A CSISZ egyik lényeges feladata, hogy a fiatalokkal megismer­tesse a természetet, az ország népét. Tavasszal már alkalom adódik közeli kirándulások le­bonyolítására és a természeti szépségek megtekintésére. Ilyenkor helyes, ha az alapszer­vezet vezetősége egy kirándu­lás-szervezőt választ. Az is fontos, hogy a kirándulások után vitassuk meg a természet­ben látottakat. Tudományos szempontból egy-egy vitát ren­dezzünk ez erdőről, a közeli hegyekről vagy a történelmi nevezetességekről. Mai életviszonyaink között télen sincs komoly akadálya a sportolásnak. Pénz és más lehetőség is van erre a célra. Mégis, az igazi sportolás ideje tavasszal kezdődik. A nagyobb tömegeket foglalkoztató sport­ágakat lehet ilyenkor művelni. A sportolást és testnevelést kössük össze a spartakiád gya­korlataival és lelkiismeretesen készüljünk fel erre a nagy test- nevelési találkozóra. Kövessünk el mindent, hogy a leányokat mennél szélesebb körben von­juk be a sportolásba. Készít­sünk tervet a helyi sportolási lehetőségek kihasználására. Gondoljunk arra, hogy sok falu közelében úszásra alkalmas fo­lyó kanyarog, és a fiatalok mégsem tudnak úszni. A CSISZ- szervezet bizony sokat tehet abban, hogy a fiatalok úszni tudjanak. A CSISZ iskolai szervezetei előtt szintén nagyon komoly feladat áll. Készülniük kell az évzáró vizsgákra. Sok fiatal érettségi vizsga előtt áll. Ezek jól teszik, ha inkább a tanulás­ra fordítják idejüket, és a sportot, turisztikát a minimá-* lisra csökkentik. A sikeres vizsga megéri ezt az áldozatot és majd utána pótolják az el­maradt kirándulást vagy a vi­dám táncmulatságot. Ne feledkezzünk meg a tag­sági díjak rendezéséről sem. A tavaszi hónapok alatt is tart­suk m'eg a rendszeres tagsági gyűléseket és fokozzuk a szer­vezeti élet aktivitását. Ellen­őrizzük a kötelezettségvállalá­sok teljesítését, tűzzünk ma­gunk elé merész, de elérhető célokat. Szervezzünk új tagokat a CSISZ-be, mert ezzel is tevé­kenyebbé tesszük az alapszer­vezeteket. B. I. A prágai Tyl Színház. A lakosság szívesen látogatja ár ti' n A TUDOMÁNY ers a technika VILAGABO 3 » s s* HOGYAN VÉGEZ ÁLDOZATÁVAL A CSÖRGŐKÍGYÓ? A csörgőkígyó támadása olyan gyors, hogy annak egyes moz­zanatait eddig nem lehetett pontosan megfigyelni. Most nagysebességű mozgókép-fel­vételek felderítették a csörgő­kígyó támadásának részleteit. A fényképek kimutatták, hogy a csörgőkígyó nem „harapja“ meg áldozatát, hanem nyitott * ” szájjal, rendkívül fejlett nyak­izma segítségével beledöfi mé­regfogát. Megfigyelték azt is, hogy a kígyó a meleg testek közelségét megérzi, ezáltal fe­dezi fel melegvérű áldozatait a sötétben is. Karlovy Varyban sodronypályán szállítják a porcelángyártás­hoz szükséges kaoiinföldet. Ez adja a híres porcelán alap­anyagát. OLAJVEZETÉK ALUMÍNIUMBÓL Angliában az olajvezeték épí­téséhez újabban alumínium csöveket alkalmaznak. Ezek majdnem négyszer könnyebbek, mint az eddig használtak, és jóval gyorsabban szerelhetők össze. Mindeddig a csövek lefekte­téséhez emelödarura volt szük­ség. Alumínium csövek eseté­ben e feladatot néhány munkás könnyűszerrel elvégezheti. HlD DÁNIA ÉS SVÉDORSZÁG KÖZÖTT Megkezdték a Dániát Svéd­országgal összekötő óriáshíd építését. A 22 kilométer hosszú, kétemeletes híd első szakasza a Finnen és a Zeeland szigete­ket köti majd össze. Egyik emeletén a vonatok közleked­nek, a másikon pedig a többi jármű. A prágai Vencel-tér kékes­fehér lámpafényei alatt még téli öltözékű embertömeg nyüzsgött, de a szél, amely az aszfalt felett átsuhaht, már tavaszi volt. Meglengette a kék-sárga transzparenst, mely a Csehszlovák-Szovjet Barátok Szövetségének kiállítási termé­től ívelte át a járdát és az új kiállítást hirdette „Szovjet zászló az Antarktiszon“ címen. Ez a kiállítás a hatodik világ­részt mutatja be. A tizennégy millió négyzetkilométernyi föld­részt már nagyjából ismerjük. A szovjet expedíciók tudomá­nyos munkája is hozzásegített ennek megismeréséhez, nem is csoda hát, ha a kiállítás gazdag anyag bemutatása keretében foglalkozott az expedíció mun­kájával. A Národní tfída-n a kiállítá­sok egész sora következett. Az első transzparens a kisipari szövetkezetek készítményeinek kiállítását hirdette. ízlésesen berendezett két nagy teremben bemutatták azokat a szolgálta­tásoknak, javításoknak és meg­rendeléseknek mérlegét, melye­ket a prágai kisipari szövetke­zetek nyújtanak a dolgozóknak. Ékszerészek és puskaművesek, aszfaltozok és kozmetikai szer készítők, a kisipari szövetke­zetek széles skálájával láttuk azt, mit jelentenek ezek dolgo­zóink életében. Két évvel eze­lőtt 100 millió koronát tettek, ki ezek a szolgáltatások, ma pedig már 200 millió koronát számlálnak. Az Iskolaügyi Minisztérium, a prágai Nemzeti Múzeum és a brnoi Morva Múzeum együtt rendezték meg a népművészeti alkotások kiállítását. Különösen szépek a földszint csoportjai, amint a lilaruhás asszonyok a Morénát viszik. Megkapóak az Aratás szalmaruhás alakjai és a Húshagyó kedd ijesztő figurái, valamint a karácsonyi ünnepek csoportképei. A Július FuSíkról elnevezett Kultúra és Pihenés Parkban már felállították annak a pavi­lonnak hasonmását, amellyel Csehszlovákia a Brüsszeli Vi­lágkiállításon szerepelt. Ebben nyílik meg majd az egyik leg­nagyobb méretű prágai kiállítás hazánk felszabadításának 15. évfordulóján. MÄRTONVÖLGYI LÁSZLÓ „Rózsabimbó“: A barátságot tartsa fenn, de mondja meg a fiúnak, hogy egyelőre ritkán fognak találkozni és ritkán le­velezni, mert most érettségi előtt áll. Véleményünk szerint a fiatalember ezt. helyeselni fogja. Maga idejét a tanulásra fordítsa, majd az érettségi után ráér másra is gondolni. Bambino: A fiú viselkedésé­ből látszik, hogy a barátságról már nem akar tudni. Leghelye­TAámulatos az a szívós kitar- tás, az az összefogás, az a pattanásig feszített erőkifej­tés, amellyel a kínai nép most hazáját építi. Mert ha valahol, úgy a népi Kínában kell felépí­tésről beszélni, nem pedig újjá­építésről. Egyszerűen azért nem, mivel nem volt mit újjáépíteni. Élűiről kellett kezdeni mindent. Jóllehet a nyugati gyarmattartó hatalmak a világ előtt nem sze­repeltették a volt Kínai Köztár­saságot mint kolóniát, a való­ságban még kiméletlenebbül fosztogatták az országot és sze­rencsétlen lakosságát, mint „hi­vatalosan" nyilvántartott gyar­mataikat. Építeni meg éppen­séggel semmit sem építettek. Jelentéktelen ipari beruházásaik rövid élettartamnak voltak, el­avultak és csak hirtelen meg­gazdagodásukat szolgálták. Az új Kínát járó idegen el sem tudja képzelni azt a nyomort, amelybe a Nyugat újkori rabló­lovagjai a népet döntötték. De hadd beszélje el megrázó megfi­gyeléseit egy szemtanú, aki köz­vetlenül a felszabadulás előtt Dél-Kína több városában tartóz­kodott: Még ma is arra riadok fel néha álmomból, hogy velőkig ható gongütést hallok ... Tizenkét évvel ezelőtt a trachoma nevű szembetegségtől megvakult kí­naiak még fémdobot hordtak nyakukba akasztva. Ezt a nagy­városi forgatagban szabályos időközökben egy kis érckdlapács- csal megkongatták, hogy a jár­nyereség ütötte markukat. Mivel csaknem kizárólag oň ő kezükben összpontosult a t9ke, törvényt „faragtak", miszerint a bankok csak a kölcsön eredeti névérté­két követelhették vissza. — És közben ezer sebből vérzett az ország népe, százezren pusztul­tak éhen. [Jogy mennyire átlátott az “ egyszerű nép bábkormá­nyának gyalázatos üzérkedésein, kitűnik a következő jelenetből: kínai barátommal az akkor még Peking Road nevű utcát róttam, amikor egy az állótól a hasáig érdemrendektől csilingelő, magas rangú kínai tisztre lettem figyel­mes. Nyomában vagy három tu­catnyi suhanc visongott, csúfo- lódott. Csodálkozó kérdésemre barátom elmagyarázta, hogy ez a kereskedői szellemmel megál­dott harcos átvette az egyik nyugati hatalomnak húsz harc­kocsiból álló „szeretetadomá- nyát", de azon melegében el is adta a szállítmányt egy „isme­retlen“ tábornoknak. Ezért pedig — úgymond — Csang Kaj-sek vezérkarában persze kitüntetés jár. S ezt még az utcakölykök is tudták! A felszabadulás előtt egyedül Sanghajban 500 ezer riksakuli tengődött. Csang Kaj-sék kol­dustáborának legkoldusabbjai közül egyik sem érte meg 30-ik életévét, tüdővészbe pusztult bele mindegyik. Olyan kulit is láttam, akinek farcsontja táján ökölnagyságú sebhely tátongott. „Unatkozó" utasaik ugyanis ci­pőjük sarkával ütemesen rug­dalták az árnyékembereket, hogy gyorsabb futásra ösztököljék ol­csó „lovukat". Mialatt az ország kényurainak asztala roskadozott a pácolt cápauszonytól, majorh- velótöl, füstölt kacsanyelvektől és egyéb úri ínyencségtől, a kuli perzselő hőségben, zuhogó zá­porban vonszolta pocakos utasait — egy sajka rizsért... Amíg eljött érte a Csang Kaj-seknél irgalmasabb kényúr, a Nagy Kaszás. A nem is olyan régen saját szememmel észlelt szörnyűsé­geknek csupán apró töredékét vázoltam e helyütt. Mi sem ter­mészetesebb tehát, mint hogy elégtétellel vettem tudomásul, miszerint a kidikat rugdaló háj­tömegek éjnek idején, nesztele­nül szedték fel sátorfájukat a felszabadító néphadsereg bevo­nulása előtt. Már, akik nem késtek le a „csatlakozást“. Csang Kaj-sek pedig, a hazátlan hazafi, a forradalom fergetege elöl Tajvan szigetére szorult ki házaló generálisaival együtt. Oda is csak egyelőre. És a hatalmas Kínára mégis kisütött a nap, a közel 700 milliós kínai nép felébredt ezeréves csipkerózsa­álmából. K. H. sebb lenne teljesen szakítani vele és az ajándékot is vissza­adni. Búsulni ne búsoljon, mert ez csak amolyan kezdő barát­ság volt, majd egyszer megjön az igazi. Leszek-e boldog: Helyesebb lenne inkább egy másik udvar­lását fogadni. Ön már férjhez menő korban van. Most még várni kell legalább két-három évet. Mi lesz, ha a fiú akkor gondolja meg, hogy maga egy kissé idős hozzá. Veszélyes Önre nézve, ismételjük, legyen óvatos. Emlékem ott jár, ahol a: A leány elgondolása helyes. Baráti alapon akarja az ismeretséget fenntartani és ápolni. Ön mint komoly fiú, elégedjék meg ezzel és ne erőltesse a szerelmet. Ehhez még fiatal és különben is tanulását károsan befolyásol­ná. Az egész egy szép diáksze­relem. Valakinek, aki nincs már egyedül: A lány viselkedése va­lóban érthetetlen, de mivel tudtára adta, miként érez,, azt kell tudomásul venni. Sajnos, nem tudunk tanácsot adni, ho­gyan tudná őt elfelejteni. Idő­vel minden seb begyógyul, így ez is. Melyik az igazi?: Kettőt sze­retni egyformán egy időben nem lehet. Helyesebb lenne va­lóban a tanulásnak élni, mert ebben a korban túl korai annyit a szerelemmel foglalkozni. Ha elhatározta, hogy szakít az el­sővel, mondja meg neki nyíltan. Lényegtelen, hogy a fényképe­ket visszaadja-e. Egy töprengő lány: Leveléből azt vettük ki, hogy az elsőt szereti, és szeretné, ha kibé­külnének, bár azt sem tudjuk, hogy jelenleg beszélő viszony­ban vannak-e. Mivel félreértés­ről van szó, legjobb lenne nem­csak a szülőknél, hanem a fiú­nál is mindent megmagyarázni. Azt hisszük, szép szóval meg­győzhetné a tanulás szükséges­ségéről is. Hillgiii-liiilik müvek kitérjenek előlük, amikor áthaladnak az úttesten. Egy ,titkos“ kimutatás szerint akko­riban minden ötödik idősebb kí­nai — vak volt! — És annak t gongnak oly szörnyű volt i jelentősége, oly borzalmasan irces a hangja ... Keserű akasztófahumorral azt kell mondanom, hogy ezen világ- 1analanoknál „szerencsésebbek“ voltak nemcsak az élő, hanem 3 halott csecsemők is. Mert azo­kat, akiket fel tudtak nevelni, i hátukon batyuba kötve cipelték magukkal munkahelyükre az myák. Olyan boldog anyák, akik számára akadt munka. Lakásom­ból kilépve azonban nem egyszer botlott bele lábam a járdán he­verő gyékénycsomagokba. Bizo­nyára valamilyen kényes árut tartalmaznak — gondoltam. De csakhamar megtudtam, hogy i legértékesebb árunál is drá­gább kincset rejtegetnek: ember- oalántát! Élettelen testecskét, sokgyermekes, kétségbeesett myák által önkezűleg megfojtott újszülöttet. Ezeket az ember­csomagokat a városi szemetesek hangos hórukkolással kocsijukra lapátolták és egy kültelki sze­métdombon elégették. Canghaj egyik legforgalma­^ sabb utcáján, a volt Sze­chuan Road járdáján tanyáztak a leprás koldusok. Arcuk és fe­detlen felsőtestük egyetlen geny- nyes seb volt. Émelyítő, de egy­ben megrendítő látvány! A bél- poklosok — ha szívettépő könyörgésük eredménytelen ma­radt — igyekeztek elkapni a já­rókelők kezét, hogy ily módon kényszerítsenek ki tőlük nyomo­rúságos alamizsnát — legalább egy sajka rizsre. A régi Kína igazi urai az or­szágba befészkelődött amerikai, angol, francia, portugál stb. nemzetiségű szerencselovagok, lánckereskedők és spekulánsok voltak. Legkisebb gondjuk is na­gyobb volt annál, hogyan seny- ved, vérzik, pusztul a kínai nép. Az ország névleges ura viszont, az elfajzott Csang Kaj-sek ge­nerális, alázatos kiszolgálója és tehetséges tanítványa lett nyu­gati tanítómestereinek. Marok­nyi deszperádói, sógorai és' mi­niszterei segítségével ö irányí­totta a pénzpiacot, sőt ö szabta meg a kínai valuta viszonyát a dollárhoz. Ezek a lelketlen kufárok szédületes összegű kölcsönöket vettek fel a pénzin­tézeteknél belföldi pénznemben, amelyekért azonnal amerikai dollárt vásároltak. A kínai valu­ta, a CNC akkoriban napról napra, sőt óráról órára zuhant. Néhány nap múlva tehát eladták a dollárokat, visszafizették bank­tartozásukat is mérhetetlen

Next

/
Oldalképek
Tartalom