Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-02 / 5. szám

Az 1960-as év problémája: Egységes maradhat-e a Nyugat a nemzetközi feszültség enyhülése esetén? Amikor december 23-nak reggelén Couve de Murville francia külügyminiszter a „Bois de Boulogne“ palota aulájában befejezte a négy nyugati hata­lom főnökei között lefolyt ér­tekezlet eredményeinek ..össze­foglalását az ún. atlanti tanács előtt, egy pillanatra csönd tá­madt. Ezalatt úgy látszott, mintha az atlanti szövetség si­kerrel tekinthetne viséza fenn­állásának tíz esztendejére. De csakhamar valaki felállt és rö­vid beszédbe fogott, mások kö­vették és kiderült, éppen, ami­kor Eisenhower világkörüli uta­zásának utolsó szakaszait ké­szült lebonyolítani, hogy nagy ellentétek feszegetik és veszé­lyeztetik azt a szövetséget, amely most már 10 éve folytat­ja a hideg háborút. Akik Couve de Murville után beszéltek — a norvég és a dán külügymi­niszter, sőt maga Spaak,, az at­lanti szövetség titkára - azzal vádolták az Egyesült Államokat, Angliát, Franciaországot és Nyugat-Németországot, hogy a szövetség keretében „direktó­riumot“ létesítettek, amely megkérdezésük nélkül határo­zatokat hoz és azokat úgy igyek­szik feltüntetni, mintha azok magának az atlanti szövetség­nek természetes folyamányai volnának. Ez a tiltakozás kellemetlen helyzetbe hozta Eisenhowert, Mac Millant, de Gaullet és Ade- nauert, akik kénytelenek voltak kiutat keresni ebből a szituá­cióból és' végül is úgy segítet­tek magukon, hogy különböző bizottságok létesítését javasol­ták, amelyek a kis országok képviselőivel egyetértve hivat­va lesznek ezeknek vádjait megvizsgálni és megnyugtató megoldásokat találni. Az igazi fejtörés azonban csak most következett. Hiszen a négy nagyfejű azért jött ösz- sze, hogy a készülő csúcskon­ferenciára „összehangolja“, az álláspontokat. A tanácskozások egész sorozatára volt szükség, hogy három okmány születését tegyék lehetővé. Az elsőben ja­vasolják a szovjet kormánynak május 16,-ra az első csúcskon­ferencia összehívását, melyet a?tán több ilyen konferencia követne. A második okmányban megállapítják, hogy a nyugati hatalmak - elsősorban az Január 23-án kedves vendé­gek érkeztek a nosicei Ifjúsági Gát megtekin­tésére. A moszkvai komszomolisták csoportja töb­bek között meg­látogatta a pú- chovi állami fürdő ifjúsági osztályát is, Egyesült Államok és Anglia — kötelezik magukat, hogy Berlin kérdésében régi álláspontjaik­hoz térnek vissza; a harmadik­ban annak szükségét hangsú­lyozzák hogy kiküszöböljék egyrészről az Egyesült Államok és Nyugat-Európa, - és más­részről Nyugat-Európa „belső“ részei között gazdasági téren fennálló szakadásokat. Az első javaslat — a csúcs- konferencia összehívását ille­tőleg - annak a józan meggon­dolásnak egyenes szüleménye, hogy a Szovjetunió és a szocia­lista országok elleni esetleges háború egyértelmű volna az ön- gyilkossággal. Berlin kérdésé­ben azért tették ismét maguké­vá a korábban már feladott ál­láspontokat, hogy ne mélyítsék el — legalább is a mostani idő­pontban — a Franciaországgal ziókhoz, hiszen úgy Genfben, mint utána Camp Davidban ala­kult ki ebben a kérdésben az a felfogás, amely a feszültség enyhüléséhez vezetett. Persze, senki sem várja, hogy a fent- említett javaslatokban rejlő el­lentétek már a közel jövőben drámai módon fognak kirobban­ni. A nyugati miniszterek igye­keznek majd írt találni az at­lanti szövetség kis államai által felhozott panaszokra. De bizo­nyos az, ha a feszültség, enyhü­lése tovább fog haladni, egy bi­zonyos ponton azok az okok, amelyek a nagy és kis államok közötti szövetséget elősegítet­ték, automatikusan megszűnnek majd létezni. A fejlődésnek ezt az irányát látni lehetett az el­múlt év folyamán két momen­tumban, amikor Kelet és Nyu­gat képviselői egy asztalhoz ül­Államunk területi újjárendezése a dolgozók legszélesebb réte­geiben nagy visszhangot keltett. Képünk Olomoucban készült, ahol a munkásság szintén élénk vitát folytat az említett kérdés felett. A Legfelső Szovjet elnökének, K. J. Vorosilovnak és a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnökhelyettesének, F. Kozlovnak a tisz­teletére január 24-én a delhi erődben ünnepséget rendeztek. Delhi város polgármestere, TriloÄ Csand Vorosilov elvtársnak ebből az alkalomból emléktárgyat adott át. • m Üdén, műszak után is A kávéház még csöndes. A vendégek, különösen a diákok szállingóznak gyéren meg­szokott helyeikre. Kora dél­előtt van, kilenc körül jár az óra kismutatója. A csöndes sarokban egy középkorú, ápolt arcú asszony ül. Elölte könyv, bal keze je­löl fényképek, papírok az asz­talon. Ismerősnek tűnik, de nem vagyok biztos dolgom­ban. A véletlen azonban se­gítségemre siet. Az asszony a pincért szólítja, s akkor felismerem. Nem is tétovázok tovább. Régi ismerősként fog­lalok helyet asztalánál. Így ülünk kettesben, be­szélgetve Anna Krauszovával, s közben Grancová, a brigád­ja vezetője felöl érdeklődöm. Itt kissé elmosolyodik Krausz- ová és halkan mondja: — De­cember óta, amióta Grancová és a kis csoportunk egy má­sik tagja anyaszabadságon van, én vagyok a kollektíva élén. Helyükbe fiatalok kerül­tek. Öten vagyunk, mint az­előtt. Semmi panaszom nincs senkire közülük és azt hiy szem, hogy fordítva is így van. Most is, mielőtt olvasni kezdtem, rájuk gondoltam, a helyzetet mérlegeltem. Sike­rülni fog ez idén is, mint ta­valy. Mert tudja az úgy volt, — mondja kissé belepirosod­va a beszédbe — hogy a múlt év harmadik negyedével már az évet zártuk, az utolsó ne­gyedben pedig kerek egy mil­lió • koronával gyarapítottuk üzemünket. — Beszéd közben fényképekkel játszott. Észrevéve kíváncsi tekinte­tem, máris a fényképekről be­szél. — Ez a kislány itt épp ma három éves. Azt a babát, amit a kezében tart, tőlem kapta karácsonyi ajándékba. — És hol van most, az óvo­dában? — teszem fel elég ügyetlenül a kérdést. — Ott, mondja hangosan nevetve — de Osztraván. Talán úgy né­zek ki, mint akinek óvodás kislánya van ? — Nem, nem — nevet tovább — az uno­kám. És ez a kisfiú is, ö ki­lenc éves. Épp ma kaptam tőle levelet — és egy részle­tet felolvasva belőle kis tás­kája mélyére dugja. Majd mélyet sóhajt, kissé elgon­dolkozik és tovább folytatja. — Bizony, így vagyok én már. Egyedül. A lányom és a két kis unokám Osztraván. De megszoktam, jót érzem magam. Egy kis levélváltás és mindent tudunk egymásról. Óh, a cérnagyárban pedig iga­zán jól érzem magam. Fiata­lok között vagyok állandóan. Brigádom tagjai között CS1SZ tag is akad, mint például Má­ria Gaštanová. Elhiheti, hogy sosem unatkozom. Szeretem a jó könyvet, színházba is eljá­rok — láthatja, hogy az imént is olvastam. A beszélgetést azonban csakhamar újból az unokákra, majd megint a gyárra, s a fiatal munkatársakra tereli. Nehéz lenne vele csak az uno­kákról vagy csak a gyárról beszélni. Az unokákért dol­gozik, és a gyárért él, mint ahogy megjegyezte. — Jó lenne megállítani az időt — mondja kissé magába mé­ly edve, — még most sem len­ne késő. Pedig, haj, sokszor szinte saját magamon neve­tek, amikor szabad időben eszembe jut, hogy a munka­közti szünetben még torná­szom is. De jól esik ' az is, egészséges vagyok. Talán az­ért is érzem oly jól magam, pedig az idők de eljárnak... Anna Krauszová a délutáni műszakra készül. Még hátra van a bevásárlás, ebédkészí­tés és egyéb dolgok elintézé­se stb., de két órakor már a munkagépe mellett az övéi között van, és korát megha­zudtoló ügyességgel végzi na­pi munkáját. Azután ötkor megszólal a csengő, leáll a gép és a nagymama öt percig tornászik, akárcsak Gaštano­vá, a CSISZ-fiatal vagy a töb­biek, de késő este a műszak után üdén siet otthonába. —sár— MiM és Délutánonként, amikor a csengő hangja az utolsó óra végét jelzi, mint minden isko­lában, a tornaijai Mezőgazdasá­gi Technikumban is a diákok egy része nem hazafelé siet, hanem várja az ebédszünet vé­gét, hogy utána friss erővel kezdhessen a „második mű­szakhoz". Az itt maradt cso­portnak azonban nem egy a fel­adata. Az egyik teremben a CS1SZ vezetősége ül össze, hogy megtárgyalja az eddig elért eredményeket és a jövőbeni feladatokat. A többi osztályok­ban pedig egy-egy politikai vagy más érdekkör végzi mun­káját. A Mezőgazdasági Techni­kum CSISZ-szervezetének veze­tősége szép és hasznos felada­tokat tűzött ki a tagság elé, melyek teljesítését pontosan megtárgyalják a vezetőségi gyűléseken. Egy-egy ilyen ülés még az idegennek is tiszta képet nyújt a szervezet munká­járól. A legégetőbb probléma a ta­nulás, amely állandóan foglal­koztatja a CSISZ-szervezet ve­zetőségét. A tanulmányi ered­mény emelése érdekében min­den gyengébb tanuló megsegí­tésére egy jobb tanulót kért fel. A vezetőség második legfon­tosabb feladatának tartja a CSISZ-tagok politikai nevelését, mivel ezt a tavalyi iskolaévben kissé elhanyagoltuk. E eél elé­rése érdekében megszerveztük a „Tanulunk a pártról", „A világ térképe fölött“, valamint az ateista kört és az olvasókört. Iskolánk minden egyes tanulója tagja valamelyik politikai kör­nek, sőt akadnak olyanok is, akik szívesen részt vesznek több kör munkájában is. Az egyes körök vezetését a tanár- elvtársak és a felsőbb osztályok tanulói végzik, karöltve az is­kolai pártszervezettel és a CSISZ járási vezetőségével. A körök alighogy megkezdték munkájukat, máris nagy érdek­lődést váltottak ki a diákok között. Ezenkívül fontosabb bel- és külpolitikai kérdésekről beszélgetéseket, vitákat rende­zünk. Mindezek mellett nem szorul háttérbe CSlSZ-szerve- zetünk kultúr- és sporttevé­kenysége sem. Kultúrcsopor- tunk már tavaly is szép ered­ményeket ért el, szólóénekkel és szavalattal az alkotóverseny országos döntőjébe is bekerül­tünk. Az eddig elért eredmé­nyekkel azonban nem elégszünk meg és ez évben még nagyobb súlyt fektetünk az alkotóver­seny előkészületeire. Reméljük, hogy szervezetünk a jövőben még aktívabb munkát fog kifejteni, és olyan ifjakat nevel, akik az életben is meg­állják helyüket; megértik a párt és kormány által kitűzött fela­datok fontosságát a mezőgaz­dasági termelés fokozása terén, és mint a jövő szakemberei nagyban hozzájárulnak a fela­datok sikeres teljesítéséhez. <»» <♦» •»» ■»» <♦» <0» •»» +» o A CSISZ fcriileti átszervezéséről A CSISZ KB 1960. január 22-én megtartott plenáris ülésének határozata A Csehszlovák Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottsága 1960. január 22-én megtartott V. plenáris ülésén megtárgyalta Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a párt alapszervezeteihez, a nemzeti bizottságokhoz intézett Levelét, az ország területi át­szervezéséről szóló határozatot és a szocialista demokrácia to­vábbi elmélyítését a nemzeti bizottságok tevékenységében és kiépítésében, melyeket a CSKP KB 1960. január 13-14-én még­tartott ülésén hagytak jóvá. A CSISZ Központi Bizottsága örömmel fogadja a CSKP Köz­ponti Bizottságának ezen hatá­rozatait, amelyek közvetlenül érintik a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség munkáját és szerve­zeti átépítését. A CSKP XI. kongresszusának és a CSISZ III. kongresszusának határozatai a Csehszlovák ifjúsági Szövetség­nek Csehszlovákia Kommunista Pártja szervei és szervezetei által való közvetlen vezetéséről megkövetelik, hogy a Csehszlo­vák Ifjúsági Szövetség kerületi és járási szervezeteinek terüle­ti átszervezése teljes összhang­ban legyen a kommunista párt felépítésével. A CSISZ Központi Bizottsága megtárgyalta a CSISZ új terü­leti átszervezésének javaslatát, az ifjúság részvételét felszaba­dításunk 15. évfordulójában, a II. országos spartakiádon és a III. ötéves terv előkészítésében és elhatározta: 1. Megszüntetni a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség eddigi kerü­leti és járási szerveinek fel­építését és az ország egész te­rületén 10 új kerületi, ezenkí­vül Prágában városi, továbbá 118 járási CSISZ-szervezetet létesíteni. A CSISZ új járási és kerületi szerveinek felépítését és az új kerületi és járási ve­zetőségek székhelyeit a CSKP és az állam új területi szerve­zeteivel összhangban megálla­pítani. 2. A CSISZ Központi Bizott­sága 1960. április 2.-ra vagy 9.- re összehívja a CSISZ alakuló járási konferenciáit, és április 16-ra vagy 17-re a CS/SZ ala­kuló kerületi konferenciáit, amelyeken megválasztják a CSISZ új járási és kerületi szerveit. A járási és kerületi konferenciák megtárgyalják az ifjúság részvéteiét Csehszlová­kia felszabadítása 15. évfordu­lója alkalmából rendezett ün­nepségek előkészületeiben, a II. országos spartakiádon, a III. öt­éves terv biztosításában és a további feladatokat az ifjúság kommunista nevelésében. A konferenciákon megtárgyalják és megmagyarázzák az új terü­leti átszervezés okait. A kül­dötteket megismertetik az új járások és kerületek jellegével és összetételével. A konferenciák megtárgyal­ják az alapszervezetek, vala­mint a CSISZ járási és kerületi vezetőségeinek tevékenységét az újonnan keletkezett feltéte­lek módszerét illetően a további tevékenységek érdekében, a CSISZ III. kongresszusa tárgya­lásainak szellemében. 3. Az alakuló járási konferen­ciák küldötteit a CSISZ alap­szervezeteinek taggyűlésein vá­lasztják, 1960. február 1-e és március 25-e között. Az alapszervezetek ezen gyű­lésein megállapítják, hogyan teljesítik az évzáró taggyűlések határozatait és megtárgyalják hazánknak a szovjet hadsereg által való felszabadítása 15. év­fordulója alkalmából rendezett ünnepségek előkészítésében va­ló részvételét, különösen az if­júságnak a szocialista munka­versenyben való részvételét és a szocialista munkabrigádok cí­méért versenyző brigádokat il­letően, valamint a föld megter­mékenyítésére vállalt kötele­zettségek teljesítését, főként a meliorációs munkálatokra vo­natkozóan; az ifjúság részvéte­lét a faluszépítési akcióban, a lakásépítkezésben kifejtett se­gítségüket, különösen a „100 millió tégla“ akció keretén be­lül. Kiértékelik és ellenőrzik a CSISZ Oktatási évének eddigi működését és az ifjúság szak- képzettségének fokozására és műveltségének elmélyítésére irányuló távlati terveket. Külö­nös figyelmet szentelnek az if­júság részvételének a II. orszá­gos spartakiádon. Egyidejűleg ismertetik a tagokkal a készülő területi átszervezés következ­tében történő változásokat. 4. A CSISZ új járási és kerü­leti konferenciái előtt egy hét­tel az összes eddigi járási és kerületi vezetőségek az ellen­őrző bizottságokkal egyetemben záró gyűlésre jönnek össze. Ezeken a gyűléseken megtár­gyalják tevékenységüket, főleg a Csehszlovákia felszabadításá­nak 15. évfordulója megünnep­lésével kapcsolatos feladatok teljesítésére vonatkozóan. Ezzel egyidejűleg kiértékelik a tag­gyűlések lefolyását s a CSISZ járási konferenciái küldötteinek megválasztását, továbbá az ösz- szes kérdéseket, amelyek az eddigi szervek végső tevékeny­ségeivel összefüggnek. Ugyan­csak ezeken a gyűléseken tár­gyalják meg és hagyják jóvá a járási és kerületi ellenőrző bi­zottságok jelentését a gazdál­kodás eredményeiről. A záró gyűlésekkel a CSISZ eddigi já­rási és kerületi vezetőségek ténykedése végetér és a CSISZ vezetéséért és munkájáért való felelősség a CSISZ új szervei­nek megválasztásáig a járási és kerületi előkészítő bizottságai­ra megy át. 5. A CSISZ új járási és kerü­leti vezetőségei megválasztásá­nak időszakában az összes szer­vezetek munkáját a CSISZ ed­digi járási és kerületi vezetősé­gei irányítják. A CSISZ összes szerveinek és szervezeteinek ügyelni keli arra, hogy a terü­leti átszervezéssel és a CSISZ új járási és kerületi szervei megválasztásának előkészüle­teivel egyidejűleg biztosítva le­gyen az egész ifjúság részvéte­le Csehszlovákiának a szovjet hadsereg által való felszabadí­tásának 15. évfordulója meg­ünneplésének előkészületeiben és a U. országos spartakiádon. 11. A CS/SZ Központi Bizottsága jóváhagyja a CSiSZ KB elnök­sége és titkársága eddigi eljá­rásait a területi átszervezés előkészületeiben és a CSISZ új járási és kerületi szerveinek megválasztásában. TAKÁCS PÁL, ERDÉLYI KORNÉLIA Krupp újabb haladékot kapott A Reuter jelenti: A párizsi szerződések értelmében tavaly nyáron felállított héttagú (egy angol, egy francia, egy amerikai, három nyugatnémet és egy svájci tagból álló) nemzetközi bizottság úgy döntött, hogy újabb egy évi haladékot ad Alf­red Kruppnak szén- és acélvál­lalatai eladására. A nácista provokációk nem ke­rülték el Olaszországot sem. A római zsinagóga falán is fel­tűntek a rossz emlékű horog­keresztek. illaspontbol indultak ki, amely- jől azonban a konferencia vé­gén már csak igen kevés ma­radt. — A másik momentum Camp David volt. Eisenhower- nek már korábban olyan ígére­tet kellett tennie szövetsége­seinek, hogy a Hruscsovval va­ló találkozáson nem vet fel olyan kérdést, amely a többi atlanti hatalmat érinthetné. Va­lóban nagy volt a bizalom! Az atlanti szövetség és ezzel a Nyugat válsága abban a tény­ben csúcsosodik majd ki, hogy minden Nyugat és Kelet közöt­ti megegyezés, akármilyen tér ren is következik be, összeszű­kíti majd az atlanti egység épü­letének alapjait és növeli az el­lentétek okait. Az 1959-es év az az esztendő volt, amelyben a két párhuzamos folyamat — a feszültség enyhülése és a Nyu­gat egységének gyöngülése — láthatóvá vált. Az 1960-as év - minden erre vall — az az esz­tendő lehet, amelyben mindkét folyamat be fog fejeződni, hogy helyet adjon egy, az egész vi­lágra szóló elgondolás megvaló­sításának. Ro 5s Németországgal fennállóé sllentéteket. Végül az európait jazdasági együttműködésre vo- < latkozó javaslatot az amerikai iúlyos gazdasági helyzet diktál- a, amely a német és francia nonopólok aktivitása folytán állott elő. 'Az egész emberiség kitörő irömmel üdvözölte a csúcskon­ferencia összehívását, — de ninden józan ember előtt ért* íetetlen, hogyan térhetett visz- sza a Nyugat-Berlin kérdésében i már korábban elhagyott pozi- ;ek tárgyalni. Genfben, a kül­ügyminiszterek konferenciáján, i nyugatiak az elején egységes

Next

/
Oldalképek
Tartalom