Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-26 / 4. szám

Katona vagy szobacica? A szovjet leszerelés előké­születei megkezdődtek, noha a kormány csak a közeljövőben lát hozzá a részletes intézkedé­sek kidolgozásához. A leszerelő 1200 000 katona és tiszt között sokan lesznek a légierő harco­sai. A Szovjetunió polgári légi- forgalmi főigazgatóságának ve­zetői sajtónyilatkozatukban ki­jelentették, hogy a légierő volt katonáinak nagy része biztos munkát találhat a gyorsan fej­lődő szovjet polgári légiforga­lomban. Sok katonai gyűlésen a részvevők elhatározták, hogy a leszerelés után együttesen in­dulnak el Szibéria és a Távol- Kelet nagy építkezéseire. A központi moszkvai lapok egyéb­ként szombat reggel első olda­lon közölték, hogy a Legfelső Tanács elfogadta az új törvényt a fegyveres erők létszámának nagyarányú csökkentéséről. Különösen élénk a szovjet el­határozás visszhangja az Egye­sült Államokban. A New York Times washingtoni tudósítója szerint bizonyos amerikai poli­tikai körökben aggódnak, hogy ezután sokkal nehezebb lesz megerősíteni a katonai tömbö­ket és a NATO-országokat ka­tonai kiadásaik növelésére rá­venni. Higgins, a New York He­rald Tribune szemleirőja azt irta: „Amerikában úgy véleked­nek, hogy a moszkvai lépés megszilárdítja azokat, akik ed­dig ' is az oroszok legyőzhetet­lenségét vallották. Az orosz ka­tonai erőnek ezt a képét kiegé­szíti, hogy az ország gazdasági élete hatalmas lendítőerőt kap az új munkaerők és a létszám- csökkentés által felszabaduló pénzösszegek révén. A szovjet fegyveres erők egyoldalú csök­kentésének a közvéleményben keltett kedvező visszhangja nyugtalanságot okoz mind a washingtoni külügyminisztéri­umban, mind a hadügyminiszté­riumban.“ Egyes felelős amerikai veze­tők máris megkezdték ellen­propagandájukat a közvéle­ményben keltett hatás enyhíté­sére. Az AFP jelentése szerint Nixon álelnök a floridai egye­temen tartott előadásában azt mondotta, hogy az Egyesült Ál­lamoknak és szövetségeseinek „semmi esetre sem szabad csökkenteniük fegyveres erőik létszámát, amiként azt Hrus­csov javasolta“. Ezzel szemben a New York Tribune arra a megállapításra jutott, hogy „Moszkva a lesze­relést az esztendő fő jelszavára tette. Ostobaság lenne — írja a továbbiakban — ha figyelmen kívül hagynánk Hruscsov érve­lésének lényegét. A szovjet gaz­daság gyorsabban fejlődik a mi énknél, termelése pedig állan­dóan és visszaesésektől mente­sen halad előre. Bölcs dolog lenne, ha kormányzati és üzleti politika csinálóink levonnák a tanulságot és együttesen bizto­sítanák, hogy az elkövetkezen­dő években a mi gazdaságunk is szüntelenül és következete­sen fejlődjék.“ Á botrányt Frank Kowalski interpellációja robbantotta ki az amerikai parlamentben. Más kép­viselőt alighanem lehurrogtak volna, — írja egy svájci lap — ha ilyen leplezetlenül kipellen­gérezte volna a hadsereg magas és legmagasabb rangú tisztjeit, ' azok hitveseit és — kedvenc kutyáit. De Kowalskit nem lehe­tett egyszerűen leinteni. Pálya­futását ugyan „alulról" kezdte, mint közlegény, — amit Ameri­kában nem néznek éppen jó- szemmel — de harminc évig ka­tonáskodott és számos érdem­renddel kitüntetve ezredesi rangban vonult nyugalomba. Is­merte tehát az édes-bús katona­élet minden csínját-bínját s a tisztek „kulisszatitkait“. A SZELLEMAUTŐ Kowalski felszólalásának első pontja máris megrökönyödéssel vegyes derültséget keltett a kép­viselők soraiban. Bizonyítékokat terjesztett be Wood tábornok fe­lette különös rendelkezésére néz­ve: autójának mindenki tiszte­legni köteles akkor is, ha ő maga nem ül benne. Sőt, ha a sofőr a generális úr kocsijával megér­kezik a Camp Mather-i katonai repülőtérre, a nyomában haladó katonarendörség irgalmatlanul. „lekapcsol" minden egyenruhás halandót, aki nem szalutál fesze­sen az üres kárénak. — Ez volt Kowalski interpellációjának be­vezetése. Bomba módjára hatott beszédének második pontja, mi­szerint a „tiszt urak" HÚSZEZER EMBERT VONNAK EL A KATONAI KIKÉPZÉSTŐL, akiket mint ú n. csicskásokat vagy pucérokat, azaz tisztiszol­gákat alkalmaznak családjuk háztartásában. Ez több mint egy , hadosztály! — kiáltott fel a kép- i viselő — Es ha valóban csak tizenhat hadosztályt tartunk i fegyverben, meggondolandó, va- l jón fontosabb-e a portörlés az i ezred/esné szalonjában, mint nemzetünk katonai kiképzése? Az 1956. évi szolgálati szabály­zat 1028-as számú cikkelye sze­rint különben is tilos a hadsereg tagjait bármilyen házimunka el­végzésére felhasználni. Kowalski azután az amerikai katona tekin­télyének helyreállítása érdekében szállott síkra. Kifejtette, hogy jóllehét a pucér — legalább is a világ előtt — önként vállalja a konyhatündér vagy szobacica magasztos foglalkozását, a való­ságban mégsem lehet önkéntes elhatározásról beszélni. Erről ta­núskodik a sokszáz panaszlevél, amely bizonyítékai beszerzése során érkezett címére ilyen sze­rencsétlen konyhakatonáktól. így például egy Joseph C. Bagwell nevű továbbszolgáló őrmester el­panaszolta, hogy bár önként vál­lalt más szolgálati szakbeosztást, James E. Pierce vezérőrnagy mégis „MINDENES-KATONÁNAK“ HASZNÁLTA FEL LAKÁSÁN. Ki kellett mosnia őnagysága leg- bizalmasabb alsónemüjét, edényt öblögetett a konyhában, kávét szolgált fel a hölgyek bridzspar- Hján. Más alkalommal kivezé­nyelték dajkának a bömbölő cse- nete mellé, akit minduntalan ;zárazba kellett tennie, sőt a ku­tyát is ő vitte pipilni. Ezzel ;zemben elismerőleg nyilatkozott úzonyos kiváltságokról„ amelye­cet sokoldalúsága folytán élve- :ett parancsnoka házában. De jajon helyesnek tartja-e tuda- colta levele végén Kowalskitól - hogy mint katona ÁGYRA VIGYE ŐNAGYSÁGA REGGELI KÁVÉJÁT? ( 1 merész képviselő még az elnö- j •öt sem kímélte támadásában. , lámutatott arra az ötven tenge- , észkatonára, akik hajókázás he- , gett mint gépkocsivezetők mű- . vdnek Eisenhower titkos szol- -t Mint ismeretes, kedden, január 19-én a Fehér Házban aiáírták az új japán-amerikai „bizton­sági szerződést“. Ám az egyez­mény nem is olyan biztonságos. Legalábbis erre utal képünk, melyen a japán dolgozók tün­tető felvonulását láthatjuk a Fehér Ház-i egyezmény ellen. Megvalósítható lenne ha az emberiség megszabadulna a háborús veszélytől és az Így felszabaduló anyagi eszközöket az emberiség javára lehetne fordítani. Ez a vasútvonal — amelyet még Lenin javasolt — a világ öt nagy városát kötné össze. A széles nyomtávú vo­nat New-York — Moszkva — Lon­don, a két leágazás pedig Pe­king és Delhi útvonalon szállí­taná három világrész utasait. Az erre vonatkozó tervet a Trud ismerteti több más tervvel együtt. Felépíthetnék az Ázsiát Észak-Amerikával összekötő gátat a Behring-szórosban. Ten­gert varázsolhatnának a forró Észak-Szaharán. Lehetővé vál­na, hogy Földünk összetételé­nek jobb megismerésére rést fúrjanak a földkéregbe. A gib- raltári tengerszoros elzárásával csökkenthetnék a Földközi-ten­ger szintjét és ezzel óriási, gazdag területeket értékesít­hetnének a földművelés számá­ra. Ha megváltoztatnák a Golf­áramlat útját, „felmelegedné­nek“ Európa és Amerika északi területei. Lehetőség lenne a Fehér-tenger apály- és dagály­jelenségeinek elektromos erő­mű céljaira való felhasználásra. Megépülhetne a gibraltári alag­út is fel lehet használni az USA és Dél-Amerika vízszegény te­rületeinek megmentésére. Mind­ehhez csak béke kell... jón fontosabb-e : »»i* ? j í ■ A múlt hét vasárnapján 60 000 londoni manifesztált a nyugat­németországi nácista fajgyűlölő kilengések ellen. A manifesz- táció részvevői a Hyde-parkban gyülekeztek, ahonnan a nyu­gatnémet követség épülete elé vonultak, hogy kifejezésre juttassák tiltakozásukat a nácisták legújabb provokációja ellen. Az ifjúságot vonzó tanítási módszer A CS1SZ Oktatási éve az ifjú­ságra gyakorolt ideológiai és politikai befolyás legelterjed­tebb formájává vált, melynek lényege a kommunista nevelés. Ez az Oktatási év keretén belül az ifjúság politikai tudásának növelésében és hazánk szocia­lista építésében tanúsított akti­vitásának kiszélesítésében mu­tatkozik meg. Tíz év leforgása alatt a politikai nevelés külön­böző formái nyilvánultak meg az Oktatási év módszerében, és ezen formák magas színvonalát a pártszervek és szervezetek bizonyítják az ifjúság politikai nevelése iránt tanúsított foko­zott gondoskodásukkal, ami konkréten bizonyítja a párt közvetlen vezetésének jelentő­ségét. KÖZELEBB A CSKP-HEZ Az ifjúsági szövetség felada­ta előkészíteni a fiatal nems«*’- déket arra, hogy folytathassa az idősebb kommunista elvtár­sak megkezdett munkáját és az ő segítségükkel felkészüljön a kommunista társadalom fel­építésére, A fiatal nemzedék még nem ismeri szülei életének problémáit. A fiatalok nagy ré­sze gondtalanul él, nincsenek tisztában a közelgő szocialista élet történelmi jelentőségével és nem tudják értékelni mai életünket. Az ifjúsági szövetség előtt jobban mint valaha előtérbe kerül az a feladat, hogy meg­magyarázza kommunista pár­tunk szerepét és jelentőségét mai boldog életünkben, feltárja az emberiség nagy történelmi feladatát a kizsákmányolás alól való felszabadításban. Ezért szükséges, hogy még jobban el­mélyítsük és megszilárdítsuk a fiatalok kommunista párt iránti szeretetét és hogy meg­ismertessük őket a szocialista építés jelenlegi problémáival. Ezt a feladatot nagy mérték­ben teljesítik a „Tanulunk a pártról“ körök. JÔ SEGÍTSÉG A pártszervek több járásban megbeszélték az Oktatási év előkészítését. A pártszerveze­tek segítettek a propagandisták megválasztásában, és ezek ki­képzése a járási pártbizottság segítségével történt. Az Okta­tási év köreiben a fiatalok nemcsak hogy elsajátítják a marxizmus-leninizmus alapjait, hanem élénk viták közepette harcolnak a tudományos világ­nézetért, a múlt csökevényei ellan, az új kommunista erköl­csért és azon életkérdések megmagyarázásáért, amelyek a fiatalokat érdeklik. A tavalyi Oktatási év, valamint az idei első előadások tapasztalatai szerint legjobb színvonalat a „Tanulunk a pártról“ körök ér­ték el. Ez nem véletlen, hanem az Ifjúsági Szövetség küldetése teljesítésének eredménye. A KÖRÖK SZÍNVONALA Bár ezek a körök csak máso­dik éve működnek, az összes körök közül a legjobb színvo­nallal dicsekedhetnek. A múlt év végéig Szlovákiában 44 339 fiatal hallgatóval 2199 kör mű­ködött. ( A „Tanulunk a pártról“ körök jó színvonalát az biztosítja, hogy a propagandisták saját élményeik alapján beszélnek a fiataloknak a dolgozók életé­ről a kapitalizmus idején, a szocialista forradalomról, stb. A „Tanulunk a pártról“ köröket ugyanis tapasztalt, öreg elvtár­sak, párttagok vagy tagjelöltek vezetik. A körök jó munkájá­nak eredménye, hogy a hallga­tók nagy részét a pártoktatási évbe javasolták, sőt egyeseket tagfelvételre terjesztettek elő a CSKP-ba. így volt ez tavaly a gútai EFSZ-ben is, ahol a CSISZ Oktatási éve folyamán 11 fiatalt javasoltak párttagnak, a Stara Ľubovňa-i járásban 35- öt, Svidnlken 46-ot, stb. A MUNKÁRA IS BEFOLYÁSSAL VAN Az Oktatási év jó munkája nagy mértékben befolyásolja a CSISZ-szervezetek további tevékenységét is. A „Tanulunk a pártról“ kör jó munkájának eredményi például, hogy a CSISZ babinai falusi szervezete a legjobbak közé került a já­rásban. A korponai járásban a kör tagjai közül heten belép­tek az EFSZ-be. De nem szabad megeléged­nünk az eddig elért szép ered­ményekkel, a színvonalat to­vábbra is fokozni kell. Ügyelni kell az ideológiai tisztaságra, valamint arra, hogy a magyará­zat érthető, érdekes és meg­győző legyen. Éppen ezzel fog­lalkozott nemrégen a žilinai CSISZ járási vezetőségén a „Tanulunk a pártról“ kör bi­zottsága. A bizottság filmelő­adásokat, szépirodalmi könyve­ket javasol mint az átvett anyag alkalmas kiegészítőit, továbbá megnevez idősebb párttagokat, akikkel beszélgetéseket lehet szervezni, szemléltető eszközö­két, kiállításokat, stb. javasol. Mindezek felhasználásával a „Tanulunk a pártról“ körök még vonzóbbak lesznek a fiata­lok számára. gálatánál. Azonkívül Eisenhower- nét is gyakran megkocsikáztat- ják. Bebizonyította, hogy az amerikai haditengerészet további tizenkét marcona harcosa a Fe­hér Ház konyhájában kuktásko- dik. Az amerikai elnök azzal hárította el a képviselő vádját, higy a tengerészek hagyományos foglalkoztatása a Fehér Házban gazdaságosabb, mint polgári sze­mélyzet alkalmazása. — Nem igaz! — szakította félbe Kowals­ki az elnök védekezését — Mert MINDEN KATONA 7.600 DOLLÁRBA KERÜL ÉVENTE az államnak, illetve az adófizető polgároknak. Ezért az összegért legalább két jól fizetett polgári alkalmazottat lehetne kapni. Mindent egybevetve — folytatta a képviselő — 250 millió dollár­ral terheljük meg évenként adó­fizetőinket pucér-tartás címén olyan magas rangú tisztek javá­ra, akik amúgy is 2500 dollárnyi havi fizetést húznak és tetejébe még öt-hat embert vonnak el a hadseregtől egyéni céljaikra, államköltségen'. Elvétve akad ugyan olyan „lógós“, aki a ke­mény kiképzés helyett szíveseb­ben vállalja a borravalókkal járó csaposmesterséget a tiszti kaszi­nóban, a „lázadozókon" azonban legtöbbször bosszút állnak felet­teseik. A tehetséges Bagwell őr­mestert például egy repülőtér poggyászraktárába helyeztette át parancsnoka, mert tiltakozott a pelenkamosás ellen. — Kowals­ki kíméletlen leleplezései VALÓSÁGOS „PALOTAFORRADALMAT“ ROBBANTOTTAK KI a Pentagonban. Gyűlés gyűlést követett, egyik bizalmas utasítás a másikat váltotta fel, egyre- másra felentek meg az erélyes cáfolatok. A leghangosabban per­sze az európai és ázsiai megszál­ló csapatok tisztjei tiltakoztak a pucér-rendszer megszüntetése ellen, akik a bevonulni kénysze­rült bennszülötteket potya-ku­liknak használják fel. A gyarma­ti és félgyarmati országokban állomásozó tisztek azzal véde­keztek, hogy „a pucér-tartást egyenesen jótékonysági intéz­ménynek kell tekinteni, amely az általános munkanélküliség miatt lényegesen enyhíti a szegény bennszülöttek nyomorát". Ettől függetlenül — legalább is Ame­rikában — Kowalski hadjárata bizonyos sikerrel járt. Mert ha eltekintünk attól, hogy a was­hingtoni Fehér Házban továbbra is HATVANKÉT TENGERÉSZ MINT KONYHATÜNDÉR tengerészkedik, — Wood üres autójának mégsem kell már tisz­telegni, a repülőterek kantinjai­ban női személyzet szolgál fel katonák helyett és a tisztek fe­leségei sem robognak többé szol­gálati kocsin a fodrászhoz, sőt a tábornokok is már csupáy egy „mindenest“ tarthatnak, azt is csak hadgyakorlat idején. Egye­lőre. De vajon megmaradnak-e ezek a „paradicsomi állapotok" azután is, ha Kowalskit nem vá­lasztják meg újból képviselőnek? K. H. Ám a megszokottnál, Valentina Gaganová számára most az egy­szer egészen mást hoz a posta. Tudniillik Valentina Gaganová- nak fia született. Nemcsak a hazai, de a külföldi ismerősök is elküldik jókívánságaikat a nagy családi esemény alkalmá­ból. Pedig megértenék ők is 7 Piroska az " az iratok asztalnál ül, fölé hajolva, amikor benyitok az iroda aj­taján. Lassan, vontatottan viszonozza köszönésem, majd újból az előtte heverő papír- halmazra veti tekintetét. Kelletlen viselkedése kissé lehangol, de úgy gondolom, hogy mégis szólásra bírom. A főnöke holléte után ér­deklődöm. — Ebédelni ment — hangzik a válasz — de kettő, fél három fele itt lesz. — És maga? — Talán már bizonyára ebéd után van — igyekszem beszédre ösztö­nözni. — Nem járok ebédre. Mindig hozok magammal va­lamit, fél négykor viszont már az autóbuszban vagyok, — hangzik a válasz. Később, amikor úgy látom, hogy kilábol az unalomszül­te betegségből, munkája, élete felől érdeklődöm. Szép fiatal arca itt elmosolyodik. — Nemrég vagyok állásban, két hónapja mindössze. - És mit csinált azelőtt? — Otthon voltam az édesanyám mellett. — Bizonyára még kisebb testvérkéi is vannak odahaza, talán azért szorult anyukája a segítségére — mondom én — vagypedig nehéz volt az elhelyezkedés érettségi után ... Szégyenlős pír futja el arcát, és mint akit valami csínyen rajta­kapnak, lehunyja szemét. — Nem érettségiztem — mond­ja egészen halkan. — A tize­dik osztály elvégzése után abbahagytam a tanulást, — és kinéz mellettem a havas utcára. — És a szülei? — igyekszem titkaiba férkőzni, — nem ellenezték elhatáro­zását? — Mit szóltak osz­tálytársai, a CSISZ-szervezet tagjai, — teszem fel a kér­déseket sűrűn egymás után. — Talán nem bírta a tanu­lást, vagypedig csak amolyan meggondolatlan lépés volt az egész, ami még mind jóvá- tehető. Kérdéseimre egyelőre nem válaszol, s azért az érvénye­sülés, a jövő lehetőségeire terelem a szót. Elmondom neki, hogy az az egy év, amit elmulasztott, még pó­tolható, és hogy a további tanulás az érettségi után, ha azt jónak látjp, még mindig i lehetséges, de minden igye­kezetem hiábavaló. Majd amikor megunja kérdéseim özönét, mégis megszólal.- A tanulással sose volt bajom. Nem voltam kitűnő soha, de a jók közé tartoz­tam mindig. Anyagi gond­jaim sem voltak. Apuka a szövetkezet kovácsa, szé­pen keres, mindenem meg­volt és megvan most is. — Hát akkor? - szólok közbe ismét. — Meguntam a tanu­lást, no meg „fölöslegesnek" tartom. P ersze a szüleim nem egykönnyen mentek be­le — és mint aki dolgát vé­gezte, feláll asztala mellől, majd rövid szünet után új­ból elfoglalja előbbi helyét. Hallgatunk mindketten, és talán azt várjuk, ki szólal meg előbb. Úgy gondolom azonban, hogy még mindig őrajta a sor, az időmből ki­telik, várhatok. — Talán még kíváncsi va­lamire — szólal meg ismét egészen különös hangon. — Nem, — mondom — csak akkor, ha maga is úgy gon­dolja, hisz csak baráti be­szélgetésnek tartom az egé­szet. Közben mélyen léleg­zik, és igyekszik visszatar­tani indulatát, de mégis csak megszólal. — Maguk férfiak olyan különösek, kíváncsiak. Min­dent tudni akarnak. Hát ak­kor megmondom az igazat. Fiúm van. Pozsonyban dol­gozik, ács. — Nincs abban semmi különös, — válaszó­lom, — megtörtént dolog az égésé. De azért a tanulás akkor sem árt meg, több módja van. — Egy leendő ács feleségének a tíz osztály is elég — mondja egészen kikelve magából. — Ki kény­szeríthet valakit, hogy egy ács felesége legyen? — Sen­ki, — mondja lángpiros arc­cal. — Senki. De ha ő akarja így. A szülőket azonban már ne is említse, mert ha tud­nának róla, akkor nem tu­dom mi lenne. -sár-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom