Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-06-28 / 26. szám
A felszabadulásunk óta eltelt tizenöt év alatt szép eredményeket értünk el mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés terén, ami híven visszatükröződik életszínvonalunk állandó emelkedésében. Hazánkban a felszabadulás óta nyolc alkalommal került sor árleszállításra, új lakások épülnek és az élet minden vonalán azt ta pasztalhatjuk, hogy a az út, amelyet tizenö évvel ezelőtt pártunk ve zetésével elkezdtünk helyes. KÉZ A KÉZBEN Az iSiii hajóépítők kezdeményezése lés színvonalával. Ezt a törekvést nagy mértékben szorgalmazzák az egyes ipari vállalatok és termelőszövetkezetek között kötött védnökségi szerződések, amelyeknek keretén belül az üzemek dolgozói mind technikai, mind fizikai segítséget nyújtanak a szövetkezete- seknek. Gyönyörű példája az elmondottaknak a komárnoi hajógyár és a kolárovoi EFSZ között megkötött új védnökségi szerződés, amit a napokbar írtak alá. Nem véletlen, hogy i járás legnagyobb ipari üzeme a hajógyár dolgozói védnökséget vállaltak a szövetkezetesel felett., A védnökségi szerződésnél már évek óta jó tradíciója van A hajógyár dolgozói sikereset segédkeztek a melioráció! munkálatoknál, ott ahol a sző- vetkezetesek megkívánták technikai segítséget is nyújtottak a gyár dolgozói és kultúrműsorral tanították és szórakoztatták a szövetkezeteseket. EBBEN AZ ÉVBEN a védnökségi szerződés még nagyobb távlatokat nyit, mert a kolárovoi szövetkezetesek elhatározták, hogy az ötéves tervet négy év alatt teljesítik. A hajógyár dolgozói ebben az évben 2000 m3 komposztot készítenek és 3000 méteres levezető csatornát ásnak ki, ugyanakkor az aratási és cséplési munkálatoknál a szövetkezeti dolgozók kívánsága szerint technikai segítséget nyújtanak. A hajógyár dolgozói mindig nagy megértést tanúsítottak a szövetkezeti dolgozókkal szemben és az évben is hulladékanyagból 1000 darab szárítót és 45 darab vályút készítettek számukra. Gondoltak a hajó-: építők a gépműhelyek dolgozóira is és Ígéretet tettek, hogy különféle gépekkel egészítik ki a szövetkezetesek gépjavító műhelyeit. VERSENYZŐ CSOPORTOK A hajógyárban közel nyolcvan munkacsoport versenyzik a szocialista munkabrigád címért. A versenyző kollektívák segítséget nyújtanak a szövet- kezeteseknek mind szervezési, mind szakmai téren. A szocialista munkabrigád címmel kitüntetett Štefanik-csoport — az első üzemrészleg forrasztói — elhatározták, hogy a szövetkezeti dogozók közül egy elvtársat tanítanak a hegesztés mesterségére. Az ígéretet tettek követték és ma a szövetkezetben már dolgozik is a szakszerűen kiképzett hegesztő, így most már a szövetkezete- seknek nem kell a hegesztési munkálatokat más vállalatok dolgozóival elvégeztetniük mert van saját szakemberük. A védnökségi szerződés vállalásaiból nem maradnak le í A MEZŐGAZDASÁGI termelés is új arculatot öltött, a földművesek termelőszövetkezetekbe tömörültek és közös erővel munkálják meg a földeket. Az ipari termeléshez viszonyítva a mezőgazdaság vonalán bizonyos lemaradás mutatkozik, amit azonban minél rövidebb időn belül ki kell egyenlítenünk az ipari termefiatalok sem: a hajógyár ifjúsági szervezetének tagjai elhatározták, hogy további ifjúsági munkacsoportokat szerveznek Kolárovom „EZ A MI ÜGYÜNK IS“ Nem sokkal azután, hogy a vojnicei ifjúsági szervezet tagjai elhatározták, hogy az ötéves tervet négy év alatt teljesítik, a kolárovoi fiatalok is követték a jó példát. A vállalásra reagáltak a hajógyár szervezetének tagjai is,, mivel a szép vállalást a saját ügyüknek tekintették. A vállalással kapcsolatban a hajógyár fiataljai elhatározták, hogy évente legl«evesebb 350 m3 komposztot készítenek és a meliorációs munkálatoknál legkevesebb 12Ö0 brigádórát dolgoznak le. A szocialista munkabrigád címmel kitüntetett Kemény és Búkor csoportok tagjai úgy segítenek a szövetkezeti fiataloknak, hogy a csúcsmunkák idején minden géphibát gyorsan kijavítanak. A védnökségi munkából természetesen kiveszik részüket az idősebbek is. Dragún elvtárs munkacsoportja félévenként egyszer kultúrműsorral szórakoztatja a szövetkezeti tagokat. Az említettekből is kitűnik, hogy a hajógyár dolgozói tudatában vannak annak, hogy a mezőgazdasági termelés emelkedésétől nagyban függ az élet- színvonal emelkedése, s éppen ezért segítenek a mezőgazda- sági dolgozóknak. (is) A hajógyárban dolgozó fiatalok szombaton brigádmunkában komposztot készítettek a védnökségük alatt lévő kolárovoi szövetkezetben. Tegnap maca ma uqlncán lIllllllllBlilllüli mcQÖ llllllllillll ,U,UŰUB Mikor megláttam ezt a „sertéshús gyárat“, gyermekkorom távlatából felbukkanó mesetörténetekre gondoltam. Mert az, amit később láttam, valóban me- seszerü, de mégis valóság. A Gigant, így hívják ezt a hatalmas üzemet, amely a jövő sertéshús gyárainak előhírnöke. A sertésistállő szót itt már felváltotta a pavilon elnevezés. Egy-egy ilyen pavilon 13 méter széles, 154 méter hosszú — tíz van belőlük az üzemben. A pavilonok között betonút vezet, szélét fiatal topolyafák szegélyezik. Természetesen nem hiányzik az állatkórház és az egyéb szükséges épületek sem. Az üzem a trebovi állami gazdasághoz tartozik és alig hét kilométerre van a város szélétől. A Gigant most jubilál. 1950-ben kezdték el a „termelést“, az első évben 10 000 sertést hizlaltak. Az elő- hízlaldából 35—40 kilós malacokat kapnak, s itt négyöt hónap múlva 120 kilós gyönyörű hízókká formálódnak. „ Az elmúlt években több újítást vezettek be a termelésbe és a pavilonok átalakítására is sor került. Eltávolították a sertések fekhelyét és az etetőrészt elválasztó kőfalat is. Ezzel a pavilonok befogadóképességét ezerről kétezer darabra növelték és a levegő cirkulációját ' is megjavították. Sikerült száműzniök a pavilonokból a kellemetlen „is- tállószagot". A pavilon szel- lős, de nincs benne huzat, s levegője alig egy árnyalattal rosszabb a kint lévő levegőnél. Most újabj) átalakításokon dolgoznak. A sertések fekhelyét kemény aszfaltréteggel öntik le, az eléggé száraz és tartja a meleget is. Az egyéb apró átépítésekkel elérik, hogy egy pavilon befogadóképessége 2500 darabra növekszik. Ez azt jelenti, hogy az előhízlaldát is növelni, bővíteni kell. Tavaly 18 66Í5 darabot hizlaltak, tehát nem voltak teljesen kihasználva a pavilonok. Az idén már jobban megszervezték a felvásárlást és az egész kerületből ide szállítják a 35— 40 kilós malacokat. A múlt: 1951—1959-ig 240 000 mázsa sertéshúst termelt az üzem. Ha a felhizlalt sertéseket párosával sorbaállítanánk, a 150 kilométer hosszú sor egészen Bratislavától Štúrovóig érne. A jelen: a pavilonok lakói átlag összesen óránként több mint 2 mázsa súlygyarapodást érnek el. Van rá remény, hogy az idén már nem 5.3 zabegység — mint tavaly — hanem még kevesebb kell egy kg súlygyarapodás elérésére. A jövő? Egy ilyen kis lépcső: 1958-ig négy gondozó dolgozott egy pavilonban. Azóta már csak kettő, holott a pavilonok befogadó- képessége nő. A jövőben a 2500 férőhelyes pavilonokban egy gondozó végez minden munkát.. De ez nem lesz gondozó, hanem zootechni- kus. Nem végez semmiféle fizikai munkát, csak felügyel majd az automatikus berendezés működésére. Egy szobából, diszpécser asztal mögül irányítja a pavilon tisztítását, az önetetők újratöltését, egyszóval minden munkát, ami 2500 sertés hizlalásához szükséges. Ugye egész meseszerü a felvázolt jövő, pedig nemsokára valóság lesz. —cs— \ bányászliatalok ajándéka Kilencvenhét kollektíva áll versenyben • Čimburáék 3000 tonna szenet adnak • A Julius Fučík bányában dolgozó fiatalok a legjobbak Közeledik a július és vele együtt a CSKP országos konferenciája. Az Ostrava-Karvin-i körzetben, ahol most 97 ifjúsági kollektíva dolgozik, azt a feladatot tűzték ki, hogy a párt országos konferenciájáig 11 600 tonna szenet termelnek terven felül. A Klement Gottwald bányában a fiatal bányászokból álló kollektívák azt az ígéretet tették, hogy a pártkonferenciáig 5000 tonna szénnel túlteljesítik a tervet. A vállalást valóban komolyan veszik. Šálka, Hrom- ka és Škuliny élmunkások eddigi eredményeiből azt látjuk, hogy a kötelezettségvállalást nemcsak teljesítik, hanem túlteljesítik. Hasonló eredményeket érnek el a Knopka elvtárs vezetése alatt álló szocialista munkabrigád tagjai, akik sikeresen fellendítették a páros versenyt. Mizerák és Michal elvtársak a legfiatalabb bányászok elhatározták, hogy a pártkonferenciáig terven felül 150 tonnát termelnek. Örömteli jelentések érkeznek a többi bányából is. Čimbura élmunkás a Pionír bányából 22 társával együtt terven felül 3000 tonnát termel. Spury elvtárs kollektívája a Május 1. bányából 1500 tonnát, a Csehszlovák Hadsereg bányában dolgozó Kohout elvtárs vezetése alatt álló szocialista munkabrigád 2000 tonnát, és a Šverma bányában Mekyny élmunkás kollektívájában dolgozó fiatal bányászok terven felül 50 tonnát termelnek. A petrvaldi Julius Fučík nagybányában dolgozó 60 tagú ifjúsági kollektíva arra kötelezte magát, hogy az állami terven felül 7500 tonnát termel és a vállalást igen komolyan veszi. Már eddig több mint 6500 tonna szenet termeltek. Az országos pártkonferenciáig teljesítik az egész évi kötelezettségvállalásukat. „Munka érdemrenddel" tüntették ki az ostravai Petr Cingr bányában a Jozef Ševčik vezette kollektívát. A nagy kitüntetés tiszteletére a kollektíva azt a kötelezettséget vállalta, hogy ez év végéig 800 tonna szénnel lépik túl a termelési tervet és versenybe lépnek a szocialista munkabrigád címért. HOMOKBUCKÁK ľXTisza. Bodrog, Latorca, a Bodrogköz tág rónáit lankás homokbuckáit ölelő szelíd folyók mennyi álmatlan éjszakát, gondot, bajt, rémült kétségbeesést, sírást okoztatok e táj szorgos, annyiszor megalázott kaszás parasztjainak, szegény zsellérjeinek! Hányszor verte fel álmából őket a „félrevert harang zúgása", az álmos éjjeli őrök hangos kiabálása: talpra emberek, jön az árvíz ..! S ma milyen szelíden, méltóságteljesen folydogálnak medrükben; s az olykor-olykor felbőszült, szőke hullámokat visz- szakozzra vezénylik a messze kígyózó, újonnan épített magas gátak. Ó, ti meghunyászkodó, szelíd folyók: tízezer holdak váltak általatok tengerré, sásos, mocsaras, giz-gazos területekké. Rettegettebbek voltatok a botosispánoknál, a keménygalléros végrehajtóknál. Ki örült nektek? csak én, a gyerek, aki oly sokszor elmerült, lubickolt lágy hullámotokban. S ki gondolt akkoriban a sivár homokbuckák célszerűbb kihasználására: a Vérdombéra, az Akasztóhegyére; silány gabona, dió nagyságú krumpli, fonnyadt dinnye termett rajtok, de ez is jobb volt, mint a semmi. Ti hajdani sárga, szőke homokbuckák, ma haragoszöld színben pompáztok. Te is Akasztóhegy, a leleszi szövetkezet híres szólótelepe. Itt vagyok, üdvözöllek fiatal vincelléretekkel együtt, Kovács Zoltánnal, aki már hat éve lesi féltő gonddal, okos gazdaszemmel, csipkés leveleteket, duzzadó, csöcsös fürtjeiteket. Most is itt találtam őt a bokros szőlőtőkék között. Kutató szeme a leveleken pihent, a szőlő ősi ellenségét, a filoxérát kereste a tenyérnyi nagyságú leveleken. — Látod, milyen friss a permetezés s mégis akad itt-ott egy pöttyös levél, amit jó idejében letépni, amíg be nem szövi magát.. — Nem értem mi szövi be magát ? — Hát a filoxéra. — Dehát hol van, hiszen a leveleken nem látni e csodabogarat. — Éppen az a bökkenő, hogy jó szem kell a felismeréséhez. Látod ezt a levelet? ép, egészséges, zöld mint a többi, de már beteg. Látni a borsónagyságú pettyet rajta. Ez a filoxéra petéje, s ha megfordítod o levelet, látod a fehéres szövetképződést. Ezt hívják beszövó- désnek. S ha ez elhatalmasodik, vége a levélnek, megsárgul és elszárad. Ezt a beszövődést kell megelőzni, mert átterjed a többi levelekre s végül a tőke is kiszárad. Igen, ez az ellensége a szö-*■ lőnek, de ott var védője, mondhatnám nevelöatyja a szőlősgazda, vagy ahogy itten hívják, a vincellér. No és a szőlő- munkások: a kapások, a kötözők, a permetezők, Birke Józsi, Balogh Pista és Tóth Pista bácsi, a legjobb szólómunkások. Mert hiába van a jó vincellér, ha nincsen több segítőtársa, egy hektárral még csak elbajlódna, de tizenöttel már nem. S a leleszieknek pedig tizenöt hektár szőlötelepük van, plusz egy hektár szőlőiskolájuk. S hogy az utóbbi mi célból van, a^t is elárulom. Ott kezdem, hogy a leleszi szőlőtelep múltja csak nyolc évre tekint vissza, s a szőlő életében nyolc év nem is olyan nagy idő, mert egy-egy szőlőtőke 40—50 évig is elél, de már két-három év múlva termést hoz. S amikor megkérdeztem Kovács vincellértől mennyi volt általában a szőlő, illetve a bor évi termése, egészen meglepő számadatot kaptam. — Az évi bortermésünk 150 hektoliter, s ne vedd dicsekvésképpen, ha azt mondom, hogy e környéken párját ritkítja a mi borunk. Zamatos, tiszta és magas a szesztartalma. — S ha valóban ilyen jó a borotok, volt-e már példa arra, hogy a bormennyiségetek kitartott újig. — Nem. Ügy augusztus közepe táján már üresen kongtak a hordóink. Pedig gazdag szüretelésünk volt minden évben. S ahhoz, hogy fokozzuk a szőlő és a bortermésünket, elhatároztuk, hogy újabb homokdombokat szőlösítünk be. Elárulom, hogy a többi között a harmadik ötéves tervünkben a szőlő hektárhozamának meny- nyiségét is emeljük. így például az elkövetkező években újabb 11 hektár földterületet ültetünk be szőlővel. — És kifizetődik-e a szőlő- termelés ? — Őszintén megvallom, kifizetődik. Hiszen több mint egy fél, millió korona az évi tiszta jövedelmünk. S azelőtt e homokdombok jóformán, azt a termésmennyiséget sem hozták be, amit a gazdák elvetettek. 'S ma húszszorosán is többet hoznak... Erre én is csak azt mondhatofn, mégis jók a homokbuckák. (török) I • A Szovjetunióban húsz éven belül 60 millió négyzetméterre emelkedik a Nap energiáját felhasználó vízmelegítő készülékek sugárfelfogó ernyőinek felülete. Ezzel teljesen fedezni tudják a déli vidékek lakosságának melegvíz- szükségletét. A napenergia kihasználása évi 14 millió tonna fűtőanyag megtakarítását teszi lehetővé. A KELET—SZLOVÁKIAI síkságon teljes ütemben folynak a meliorációs munkálatok. Szabályozzák a folyókat, új gátakat emelnek, mérnökök járják a határt, az alagcsövezésre váró területet feltérképezik, kijelölik a fő- és mellékcsatornák helyét. Lassan megszűnik a vidék dolgozó földműveseinek rettegése, a termést már nem teszi tönkre az árvíz. Eltűnik a sok holt folyóág és a terméketlen rétek bő termésű szántókká válnak. A harmadik ötéves terv végéig több mint 120 ezer hektár föld szabadul meg az árvízveszélytől és válik termővé.
