Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-21 / 25. szám

* diama JJfil MAREK: m Hogyan is tör­ténhetik meg, hogy a gyermek kezéből elrepül az égszín­kék léggömb? Hi­szen oly szorosan tartja a madzagot és egészen belefá­rad az erőlködésbe, hogy el ne szálljon Néha még kabátja gombjához is oda­erősíti és így ál­modozik: — Ha el- szállna, vele repül­nék. És az a leg­szebb álma, hogy kék (vagy piros, zöld. esetleg sár­ga) léggömbön le­begjen a város te­tői, a tornyok csú-’ csai, a templomok kupolái felett. Ez, persze csak álom. A valóság egé­szen más. A gyer­mek tartja a mad­zagot és egyszerre, isten tudja hogyan, a léggömb elszaba­dul és emelkedik mind feljebb. Száll, száll a magasba ... Már a felnőtt sem érné utói, most már talán csak a galamb kaphatna utána a csőrével, a szürke galamb, amilyen sok van a házak peremén. De a galambnak eszé­be sem jut... Az­tán már a madár sem repül oly ma­gasra, mint a kék léggömb, mely már egészen kicsiny és az égboltozat alatt függ. Az emberek utá­na néznek és mo­solyognak, mintha örömük telne a szerencsétlenség­ben. Pedig nem, dehogyis örülnek, csupán a saját lég- J gömbjükre gondol­nak, amelyik vala­mikor éppen így szállt el. Még ma is em­lékszem rá, hol, melyik utcában re- , pült el az én léggömböm. Vala­hányszor arra já­rok, megállók és a magasba nézek, hátha megpillan­tom. Negyven esz­tendeje már annak! Tegnap, nem messze attól a vég­zetes helytől, lát­tam, amint egy gyermek kék lég­gömbje elszállt. A gyermek meglepet­ten pislogott és még mielőtt fel­foghatta volna, mi­lyen bánat érte (milyen csodás bá­nat), édesapja így bíztatta: — Ne bú­sulj, gyere, veszünk egy másikat. Mentek tovább. A gyermek nem is nézett a léggömbje után, amely elha­gyatottan szállt a háztetők felett. Csak mi, akik visz- szaemlékszünk régi bohó bánatunkra, csak mi sóvárog­tunk utána. A gyermek meg­kapta az új lég­gömböt és ha az is elrepül, kap egy harmadikat Jómódú, gazdag ez az apa. A gyermeke mé­gis nagyon szegény lesz ... Ma a televízió annyira lázban tartja az embereket, mint né­hány évtizeddel ezelőtt a rádió. Egyre gyakrabban hallatszik a kérdés: ki találta fel ezt a cso­dálatos készüléket és mikor? A mai televíziós készülék valóban a tudomány és a tech­nika csodája. Megszületését az 1935 körüli évekre tehetjük. Ettől az időtől számíthatjuk az igazi, általános használatra al­kalmas televíziót. — Miért ju­tott el hozzánk mégis oly későn, csak 20 évvel azután, hogy a külföldön már televíziós adó­állomások működtek? A televízió hasonlíthatatlanul bonyolultabb működésű, mint a rádió, sokkal nagyobb műsza­ki felkészültséget kíván. Egy kielégítően működő, detektoros rádiót a kisgyermek is összeál­líthat. A televíziós vevőkészülék összeállításához nagy szaktudás és különleges, drága alkatré­szek szükségesek. Éppen akkor tört ki a második világháború, amikor a televízió elindulhatott volna világhódító útjára. A há­ború után pedig az újjáépítés fontosabb feladatai kötötték le az erőket. A TELEVÍZIÓ ŐSKORA 1920—1933 A televíziót 1920-től kezdve többször „feltalálták“. Az újsá­gok átlag évente teleharsonáz- ták a világot az új, a végleges megoldással. Mindig még egy kis tökéletesítés volt csak hát­ra. A feltalálók színházakban és más nyilvános helyeken mutat­ták be találmányaikat és 1928- től egyes cégek már a televíziós készülékek sorozatgyártását is megkezdték. Óriási reklámot csaptak a gyuíásskatulya, sőt egyes esetekben leveiesőlap nagyságú, kezdetleges képet adó készülékeiknek. De mindez csak tudományos érdekesség, újságszenzáciő yolt. A közönség csalódott. Ha vásárolt is készü­léket, vagy visszavítte, vagy földhözvágta. Miért nem vezethetett siker­re az akkori módszer? Azért, mert a feltalálók kénytelenek voltak mechanikai módszereket alkalmazni. Az adó- és vevőké­szülékekben hatalmas lyukas korongok forogtak, ezeket mo­torok hajtották. Lámpák, fény­elektromos cellák és más bonyolult eszközök vártak arra, hogy belőlük összeállítsák a ké­szüléket. így például még 1931-ben is az angol His Masters Voice cég ilyen régimódi, mechanikus rendszerű televíziót mutatott be ívlámpákkal, motorokkal, forgó korongokkal, és bár a ké­szülék akkora volt, mint egy kisebb gyár berendezése, a si­ker is megfelelő volt: 20 cm x 30 cm nagyságban megjelent egy londoni utca mozgalmas képe. Ilyen elveken működött a magyar Mihály Dénes Tele- hor-ja is, amely a huszas évek elején nagy feltűnést keltett. Pedig 1930-ban már minden készen állott arra, hogy a mai távolbalátót meg lehessen al­kotni. Nézzünk bele egy mai készülékbe, nem látunk benne semmiféle mozgó, forgó alkotó­részt, fényforrást vagy elektro­mos motort. Valami alapvetően új módszernek kellett jönnie, amely mindezt feleslegessé tet­te. A BRAUN-CSŐ ÉS ZWOR1K1N IKONOSZKÖPJA Televíziós vevőkészülékünk lelke egy nagy üvegcső, az úgy­nevezett képcső. A képcső ki­MIÓTA VAN TELEVÍZIÓ szélesedő végének kissé dom- borúan lapos felületén jelenik meg a kép, Ha közelről nézzük a képet, azt látjuk, hogy víz­szintes vonalakból áll. Ezeket a vonalakat az üveg belső felü­letén levő festékrétegnek ütkö­ző elektronsugár írja le. Ahol az elektronsugár erősebb, ott fényesebb a nyoma. A fénye­sebb, sötétebb helyek egymás­utánja alkotja a képet. Egy kép 625 porból áll és az elektronsu­gár másodpercenként 25-ször rajzolja le a képet. Az elektronok a cső végében levő izzószálból repülnek ki. Ezt a csövet már 1898-ban el­készítette Braun német fizikus azért, hogy elektromos rezgé­sek hullámvonalát rajzoltassa a cső falára. Két német tudós már 1905-ben arra gondolt, hogy ezt a rezgésíró csövet képrajzolásra használja. Gon­dolatukat csak 25 év múlva, 1930-ban valósította meg M. Ardenne. Ezzel egy csapásra megoldódott a televíziós kép rajzolása a tehetetlenség nélkül működő elektronsugárral. Egy hasonlóképpen nagy, de még szellemesebb találmány pedig az adóállomáson a kép továbbí­tásának nehéz feladatát oldotta meg kielégítően. Az orosz származású Zwori- kin technikus, 1925-ben Ameri­kában szabadalomra jelentett be egy olyan Braun-csövet, amelyben az elektronsugár út­jába milliónyi apró fényelem­mel fedett lapot helyezett. Erra a lapra vetítjük rá a továbbí­tandó képet. Így egyszerűen lehet a kép világosabb és söté­tebb helyeinek fényességével arányos elektromos áramlöké­seket küldeni a vevőkészülék­hez. Zworikin találmányát iko- noszkópnak nevezte el. Az ikonoszkópnak kezdetben csak az elve volt meg. Hosszas kísérletező munka után alakult ki 1930-ra a valóban használha­tó képbontócső. így az adóállo­máson is feleslegessé lettek a mechanikus mozgó szerkeze­tek és az adóállomás is a gya­korlatilag tehetetlenség nélkül mozgó elektronsugárral dolgoz­hatott. MEGNYÍLT AZ ÜT, HOGY A TELEVÍZIÓ A DOLGOZÓKHOZ JUTHASSON Amerikában tehát megszüle­tett az ikonoszkóp. Németor­szágban készen állott a vevő­készülékek számára a képíró Braun-féle cső, csupán a kettő együttes alkalmazása volt még hátra. 1930—35 között folyt le a döntő harc a régi, tökéletlen rendszerek és az elektronsuga­ras képbontó és képrajzoló csö­vek között. 1933-ben a Los Angeles-1 te­levíziós adó 25 óráig adott egy­folytában műsort az új mód­szerrel 140 méteren. A társaság vevőkészülékeket osztott szét a figyelésre. Valóságos távolba­látó járvány tört ki Ameriká­ban. Az 1935. évi berlini rádiókiál­lításon már külön utcát alkot­tak a televíziós készülékek és kaphatók voltak. 1936-től kezd­ve a berlini televíziós adő napi kétórás műsort sugárzott. Ugyanakkor Amerikában már 16 adóállomás működött, mégpedig ultrarövidhullámon. 1938-ban már Angliában is rendszeres televíziós műsort sugároztak és 15 vállalat fog­lalkozott vevőkészülékek gyár­tásával. közöttük 35 csöves ké­szülékek is voltak. A televízió hazájában, Né­metországban, csak 1951-ben kezdődtek el a televíziós adá­sok két 1 kilowattos állomással. De 1955-ben Nyugat-Európában már 80 televíziós adóállomás 150 millió embernek adott mű­sort. 1957-ben az USA-ben (163 millió lakos) 482 adóállomás és 40 millió vevőkészülék műkö­dött. Ehhez képest szinte elma­radt Nyugat-Németország, ahol ebben az Időben csak 33 televí­ziós adó működött és ezer ház­tartásra átlagosan 20 vevőké­szülék esett. A Szovjetunióban a televízió elterjedése az 1950- es évek elején kezdődött, ami­kor a háborús károk helyreállí­tása befejeződött. Ma már a legfontosabb szovjet nagyváro­soknak saját adójuk van és folyik az országos televíziós­hálózat kiépítése, sőt Moszkvá­ban már megindultak a színes televízió kísérleti adásai is. Nyugat-Európában a televízió legjobban Angliában van elter­jedve. Itt 1957-ben 7 millió ve­vőkészülék működött (7 főre jutott egy). A televízió elterje­dése nem kedvez a rádiónak. Erre jó példa Anglia. Itt 1939- ben 10 millió rádió működött, de 1957-ben a rádiók száma harmadára csökkent (3.5 mil­lió), helyüket a 7 millió televí­ziós vevő foglalta el. CSONTOS VILMOS: Őrzőm magamban e tájat, A fehér-virágos Krumpli szárat, — Vacsorámat Öh, sokszor te adtad nekem, Gondolatban most virágod Megsüvegelem. Őrzöm magamban e tájat, Két ér között a szigeti Szilvafákat, — Gyümölcsük sokszor enyhítették Jó ízzel számat. Őrizlek Szikince patak, A hidad alatt Fogott halat, Mit paprikáson megsütött anyám, S a Béli dombok oldalán, Ahová napszámba mentem, Azt ebédelhettem. Őrzöm a sok Sallói estét, A naplementét Dicsérő legények dalát, Kopogásunkra csikorduló Lányok ajtaját, Az első csókok ízét, Pitvarok sötétjét, Kamaszkoromnak Megszépült messzeségét, S az első szerelem Csiholta verset, — Mit Ilonka a keblére rejtett... Őrizlek óh táj, s e verssel Áldozom emlékednek. *************************************** ************************************************** 9 A Bűn és bűnhődés ameri­kai televíziós adásánál történt a következő eset. Abban a pil­lanatban, amikor Raszkolnyikov felemelte baltáját, hogy áldo­zatára sújtson, félbeszakadt az adás. Pár pillanat múlva egy bájos fiatal lány jelent meg a képen, kezében kávéscsészét tartott. Mosolyogva így szólalt meg: Ha Raszkolnyikov egy csésze mokkát ivott volna, ak­kor megnyugodott volna. Dosz­tojevszkij ezt sajnos nem tud­ta. • Ottó Premingérnék Izrael­ben forgatott Exodus című filmjéhez 10—15 ezer statisztá­ra van szüksége. Miután képte­len ennyi statisztát fizetni, lot­tó játékot rendezett, amelyen minden statiszta részt vehet. A főnyeremény: ingyen repülő­út New Yorkba az Exodus film bemutatójára. A lottó úgylát­szik vonzóbb a gázsinál, mert statiszta szerepekre többen je­lentkeztek, mint amennyire a rendezőnek szüksége van. 9 Az Egyesült Államokban Bedrich Smetana több szerze­ményét David Ojsztrach, a ne­ves szovjet hegedűművész elő­adásában gramofonlemezen rek­lám célokra használták fel. A lemez túlsó oldalán ugyanis gyógyszerek használatát ajánl­ják. • Egy hivatalos körkérdés eredménye szerint 11—15 éves kor között minden ötödik japán gyermek napi öt óránál többet tölt el televíziós készülék előtt. 9 A svéd írószövetség legfia­talabb tagja Gudrun Jacobsson 13 éves. Most jelent meg a má­sodik verskötete. Az első kötet három évvel ezelőtt jelent meg és a kritika igen kedvezően fo­gadta. • Egy angol kiadóvállalatban elektron számológép segítségé­vel végezték el Matthew Arnold angol költő verseinek szóelem­zését. A gép 101097 kifejezést osztályozott 36 óra alatt. 9 Pekingben különös szín­házfesztivált rendeztek. 17 na­pon keresztül csakis népi szín­művészek léptek fel és saját verseiket, színdarabjaikat, drá­máikat és opera részleteiket adták elő. A hivatásbeli írók és színészek ezegyszer a nézőtér­ről „irigyelték“ a „vetélytár- sak“ teljesítményét. • Ausztriában a benzin nem­csak a gépkocsi hajtóanyaga, hanem az írókat is „füti". A kultúra színvonalának süllyedé­sét bizonyítja az a tény, hogy egy benzin árusítással foglalko­zó kereskedelmi vállalat reklám céljából hatalmas összeget ado­mányozott egy irodalmi pályá­zat díjaira. 9 Louisvilleben (USA) önki- szolgáló könyvtárat rendeztek be. Az olvasó a bejáratnál egy kis kocsit kap és azzal végig­járhatja a hatalmas könyvtárat. Gramofonlemezeket, filmeket, sőt ismert festők képeit is köl­csönkaphatja. És ha esik, akkor még ernyőt is adnak. Sok szép város van a világon, melynek kecses tornyai és ér­dekes régi kapui vannak. De egyik sem szebb a Prašná brá- nánál. A kapun keresztül — amely tulajdonképpen a királyi udvarhoz tartozott — A Celetná utcába jutunk, amely a várhoz vezet. Ez az utca dacára annak, hogy hatalmas, modern bérhá­zak épültek itt fel, még ma is középkori jellegű. Az utca az Óváros terén végződik, amely a legrégibb idők óta a város szívét jelentette. Ez a tér való­ban visszatükrözi a város tör­ténetét. Minden épülethez külön történet fűződik, és igazi törté­nelmi légkört lehel. Az egyik oldalon az óvárosi városháza, a túlsó oldaton pedig a Týn ka- tedrális tornya. Az Öváros tér házai eredetileg gótikus stílus­ban épültek a barokk korszak­ban azonban mélyreható válto­zásokon mentek keresztül és a két stílus váltakozása adja meg egyedülálló szépségüket. A régi városháza is különböző időszakban épült, a torony góti­kus stílusú, és a késő gótika a részletekben mutatkozik. A tér elsősorban gyülekezőhely volt, különösen a huszita hábo­rú ideje alatt. A legfontosabb politikai események a Týn ka- tedrális és a városháza között játszódtak le. A bejárat a prágai vár meg­tekintésére a Vártérről vezet, amely rácsozattal és pillérsor­ral zárja be az első várudvart, melyet három oldalról rokokó stílusú épületek vesznek körül. A középső szárny Mátyás csá­szár uralkodása idején keletke­zett. Amikor áthaladunk a Má­tyás kapun, jobb oldalon dísz­lépcsők vezetnek a reprezenta­tív fogadótermekbe. A balolda­lon az Oszlopterem van, amely ma bejáratot képez az átépített díszes lépcsőházhoz a Spanyol terembe. A prágai vár közép­pontját tulajdonképpen a har­madik várudvar képezi. Ott ta­láljuk meg azt a két korabarokk gúla alakú obeliszket, amelye­ket arra a helyre helyeztek el, ahová 1618-ban az ellenálló rendek kidobták a cseh helytar­tókat. A várudvar átjárójával szemközt nagyszerű látványt nyújt a St. Vítus katedrális, a legnagyobb prágai templom, amelyben a cseh királyokat te­mették el és Csehország koro­názási ékszereit őrzik. A St. Vitus székesegyház háromhajós, gót stílusú katedrális, kereszt- hajóval, karzattal, kápolnákkal, egy főtoronnyal és két torony­nyal a nyugati homlokzaton. A székesegyház legszebb része a St. Vencel kápolna, a 14. szá­zadbeli cseh művészet ékköve. A kápolna féldrágakövekkel van kirakva. A felsó részben rene­szánsz festmény sorozatot lá­tunk. Majd megtekinthetjük a cseh királyok síremlékeit. Keleten a várudvart összekö­tő folyosó zárja le, mely a kirá­lyi palotából a királyi orató­riumba vezet. A királyi palotába a harmadik várudvaron át lé­pünk be, és a Vladislav terembe érünk. Gyönyörű reneszánsz portál vezet a régi ülésterembe, ahol nem egyszer döntöttek a cseh állam sorsa felől. A har­madik várudvarból az összekötő fólyosó árkádjai alatt a György- térre jutunk és innen a Szent György székeseffljházba, amely a csehországi román építészet legszebb és legépebben fenn­maradt emlékei közé tartozik. Ha a J írska utcán megyünk tovább a prágai vár nagyszerű világhírű részébe, a Zlatá ulica- ba jutunk. Először aranyműves utcácskának hívták, nyilván az aranyművesek után, akik itt ti­tokban letelepedtek. A roman­tikus korban könnyen elterjed­hetett az a monda, hogy alki­misták itt próbáltak aranyat gyártani. Rövid művészettörté­neti sétánkat lezárjuk, hetek kellenek ahhoz, hogy Prágát alaposan megismerjük. M. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom