Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-21 / 25. szám

i& leiszó, számokban A PREROVI JÁRÁS két szö­vetkezete .Prosenice és Dluho- nice jött elő a sokat jelentő kezdeményezéssel: az ötéves terv feladatait négy év alatt teljesítjük. Ezt a vállalásukat akkor tették, amikor a CSKP KB első titkára, köztársasági elnökünk. Antonín Novotný elvtárs meglátogatta a prerovi járást. A járás többi szövetke­zete csatlakozott a kezdemé­nyezőkhöz s nemsokára ország­szerte mind több szövetkezet követte példájukat. A kezdemé­nyezésnek népgazdasági szem­pontból hatalmas jelentősége van. A mezőgazdaságban a harma­dik ötéves terv négy év alatti teljesítésével az ötéves terv mai irányelveivel szemben több mint 7 milliárd koronával nö­vekedne a termelés. A termelés ilyen arányú növekedése lehe­tővé tenné, hogy az állatállo­mány létszámát 300 000-el, a fejőstehenekét 150 000-el nö­veljük az ötéves terv eredeti irányszámai fölé. E számokat nézve felvetődik a kérdés: lehetséges-e négy év alatt ilyen iramban növelni a növénytermesztést és ezzel egyidőben az állattenyésztést is? Igen. E számok hatalmasak, de ha a feladatokat felbontjuk az egyes szövetkezetekre és ál­lami gazdaságokra, és figyel­mesen kezdjük vizsgálni a tel­jesítés lehetőségeit, csak igen­nel válaszolhatunk. Ma már számtalan olyan szövetkezetünk és állami gazdaságunk van, ahol a múlt évben elérték az 1955-re tervezett hektárhoza­mot. E szövetkezetek tapaszta­latainak széleskörű alkalmazá­sával el lehet érni, hogy a gyengébben gazdálkodó szövet­kezetek és az átlagosak az élenjárók termelési szintjére emelkedjenek. Elsőrangú kérdés a növény- termesztés, a hektárhozamok növelése, mert csak ezen ke­resztül, a takarmányalap bizto­sításával'teremthetjük meg az előfeltételeket az állatállomány létszámának növelésére. Szlo­vákiában a harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítése csak úgy válik lehetővé, ha már 1964-ben egy hektáron átlag 26 mázsa búzát, 25 mázsa árpát, 305 mázsa cukorrépát és 23 má­zsa rozsot tudunk termelni. Ha elérjük azt, hogy 1964-ben egy tehéntől átlag 2300 liter tejet fejünk, ezzel a tejtermelésben Szlovákia a cseh kerületek szintjére emelkedik. Napjainkban a szövetkeze­tek és az állami gazdaságok dolgozói számtalan kötelezett­ségvállalással válaszolnak a CSKP KB levelére. Egyre több szövetkezet vállalja az ötéves terv négy év alatti teljesítését. E vállalás valóra váltása ko­moly munkát jelent. Pártunk és kormányunk egész sor in­tézkedést vált valóra annak ér­dekében, hogy a lehető legjob­ban segítse a mezőgazdasági dolgozók kezdeményezésének megvalósítását. A mezőgazda­ság számára 1961—65-ig sok új traktort és sok tonna műtrágyát készítenek. A föld termőképességének javítása érdekében a meliorációs mun­kákra 4.6 milliárd koronát irá­nyoztak elő. Természetesen e felülről jö­vő segítséghez csatlakozni kell a dolgozók egyéni vállalásainak, — ami már számtalan helyen megtörtént. E téren a CSISZ falusi szervezeteire komoly fe­lelősség hárul. A CSISZ vojni- cei szervezete volt az első, amely felhívással fordult az or­szág ifjúságához, hogy segítsék a szövetkezetüket az ötéves terv négy év alatti teljesítésé­ben. A vojniceiek felhívására már közel harminc CSISZ-szervezet válaszolt. Kívánatos lenne, h& az elkövetkezendő hetekben a CSISZ alapszervezeteinek veze­tői az EFSZ vezetőivel karöltve kidolgoznák vállalásaikat, s így juttatnák kifejezésre a terv teljesítéséért érzett felelősség­érzetüket,, és segítenék elő a jelszó valóra válását — az öt­éves terv négy év alatti telje­sítését. —cs— Ketten a „százasok“ közül: Horváth Rudolf (a gépen) és Hajna Michal. Horváth elvtárs tíz, Hajna elvtárs kilenc éve vezeti gépét a Horné Saliby-i szövetkezet tábláin. Ketten 105 hektár kukoricát vetettek el nyolc nap alatt négyzetesen, és már harmadszor sarabolják. A két Zetorral 24 hektárt sara- bolnak' naponta. Válaszolnak a felhívásra A galántai járásban a Horné Saliby-i CSISZ-tagok taggyűlé­sükön megvitatták a vojnicei fiatalok felhívását. Elhatároz­ták, ők is segítséget nyújtanak szövetkezetüknek, hogy a har­madik ötéves tervet négy év alatt .teljesíthessék. A fiatalok eddig is szorgalmas munkásai voltak a szövetkezetnek, de ez­után még aktívabban akarnak részt venni a munkában. • Elhatározták, hogy ez év­ben 2000 és az 1964. év végéig 12 000 köbméter komposztot készítenek. 9 Szintén 1964-ig kiültetnek 20 000 gyorsan növő topolyafát és 500 darab gyümölcsfacseme­tét. 9 A szövetkezeti munkais­kolába ez évben húsz fiatalt nyernek meg és a szervezetből a pionírok is Az új nitrai járás pionír . ► szervezetei már eddig isT ^szép munkát fejtettek ki. Af ► pionírok vállalták, hogy az? Lév végéig 650 000 kilogramm? ► vasat 30 Ö00 kilogramm hul- [ladékpapírt gyűjtenek. Gyü­Í mölcsfák ültetésénél, parkok' gondozásában, 300 000 bri- t gádorát dolgoznak. Már most készülnek az4 ► aratásra, tűzoltó-kettősöket 1 > állítanak fel, és az idősebbé > pionírok vállalják az ara-1 , tusban és cséplésben résztJ ► vevő szülök gyermekeinek^ (gondozását. Több helyen a „becsület ► hektárok‘‘-on dolgoznak ►szorgalmasan a pionírok. A ► nyári szünidő alatt a járás- > ban tizenkét pionírgazdasá- ► got alakítanak. Jedlové Kos ► toiany-ban már meg is ala ^kult a pionírgazdaság és az ► EFSZ-tagokkal közös gyűlé­sen beszélték meg munká íjukat. A pionírok elmondták, , mi mindent akarnak ter- i melni kis gazdaságukban, 3 A kertészetben dolgozó ifjúsági munkacsoportot Balá- ■ žová Zuzana vezeti. Vállalták, hogy paradicsomból 250, korai káposztából 10, késői káposztából 120 mázsát, kelből 12 000, karfiolból 3000 darabot termelnek terven felül. A cso- ■ port 100 köbméter komposztot készít, mindannyian tanulnak ’ a CSISZ oktatási évében, és a szövetkezeti esti iskolában. Ké­pünkön a 20 hektáros kertészet vezetője, Makkay bácsi, az if­júsági munkacsoport tagjaival. öt fiatal tévúton tanul majd a különböző iskolákon. O A szövetkezet 1964-ig nyolc traktort vásárol és ezek­hez traktorosoknak fiatalok je­lentkeznek. Azt is elérik, hogy 1964-ben már az összes kuko­ricát négyzetesen vetik és gon­dozását csakis gépekkel végzik. A szövetkezetben három ifjú­sági munkacsoport versenyez a szocialista munkabrigád cím megszerzéséért. A három cso­port a következőképpen akarja elősegíteni az ötéves terv négy év alatti teljesítését. ■J dohányos csoport Mi- * * šečková Mária vezetésé­vel vállalta, hogy a tervezett tizenöt mázsás hektárhozam helyett 15.5 mázsát érnek el. Szorgalmas gondozással, öntö­zéssel, valamint a leszedett do­hány gondos osztályozásával elérik,, hogy csak első- és má­sodosztályú dohányt szállíta­nak. Ha adott szavukat teljesí­tik, akkor 10 200 korona jöve­delmet biztosítanak terven Je­lül a szövetkezetnek. A • kis csoport minden évben 50 köb­méter komposztot készít, amit 2z üvegházban használnak fel. A növénytermesztési if­júsági munkacsoport tag­jai vállalták, hogy kukoricából és cukorrépából már 1964-ben elérik az 1965-re tervezett hek- tárhozamot. így cukorrépából 470 mázsát, kukoricából pedig 46 mázsát szemesen kitermel­nek már 1964-ben. j&ÍQMÚty... Röppenő napok, hónapok, évek — az emberélet őrlődik, szét- lik, hossza egy arasznyi. Kő, tégla, cement fallá formálva, mert tartósabb — közepes épít­mény, családoknak lehet néma krónikása. 1879 — vallatom az évszámot. Vajon ki véshette a nyolc tégla­oszlopon nyugvó fészer gerendá­jába? Nem lehet kideríteni. Elő tanúk helyett egy újabb évszám­ra bukkanok: 1931. Ezt már tég­lába vésték, abban az évben, amikor az oszlopok közé tégla­falakat ' húztak. Ekkor lett a fé­szerből raktár. S aztán? Hiába kutatok, nincs több bizonyíték, nincs több év­szám. Az építmény lakói szuszognak, hasukat melengeti a júniusi nap. A kíváncsiskodót még egy röffe- nésre sem méltatják. Az ő szá­mukra a vályú a történelem ... Az évszámok koráról mind­össze ennyi maradt fenn: akkor még fészer nyújtott nyári szál­lást az állatállománynak, és egy rozzant viskó a két családnak. Ilyen felszereléssel tolakodott be a kezdet kezdetén Csanád- puszta a kataszteri ívek irodal­mába. Aztán e majoron is ugyan­Ihogv elsajátítva valamennyi! I * munkát az iskola befejezése» után hasznos tagjai lehesse-1 nek a szövetkezetnek. * A járás pionírjainak mun-J * kajáról az alábbi néhány* ► szám is sokat mond: az évi I dejétől 105 000 brigádórát? dolgoztak, összegyűjtöttek! >28 000 kilogramm hulladék-? > papírt, 652 000 kg ócskává-! >sat, 643 kilogramm gyógy-? (fűvet és 4295 üveget. Az! I ilyen eredményekből arra» .következtetünk, hogy a most! £tett vállalásaikat is teljesíte-? L ni fogják. VÄRNAY TIBOR? Gál f ászló részlegvezető (balró második) munkatársaival kifutóban sütkérező sertéseket szemléli. az történt, ami egyebütt. A szi- polyozók sorában Popper úr voft az utolsó ... Kopogtatom a téglaoszlopot, messze pattan egy mészgöröngy. Ezt már soha emberfia régi he­lyére vissza nem illeszti'. A fejlődés útja: major, farm, részleg, — amely ma a öalovoi nagyhizlaldához tartozik. A részlegen épült fürdőszobás lakásokban hat család lelt ott­honra. A részleg szó mögött: 180 hektár szántó, 100 hektár legelő, 2900 sertés és 50 munkaerő hú­zódik meg. — Élünk, dolgozunk, nem tör­ténik nálunk semmi különös. Teljesítjük a tervet, hiszen azért vagyunk itt... Ilyesforma a rész­legvezető Gál László véleménye. Nem dicsekedik — pedig volna mivel — természetesnek tartja, hogy jól elvégezzék a reájuk bí­zottat. Mindig többesszámban szól: miénk, nekünk, elvégeztük . .. Jogosan teszi. Keresni kell még egy ilyen részleget, ahol félszáz ember ennyire egy közös­ségbe tartozónak érzi magát. Legjobban e kölcsönös megértés­sel és a szorgalommal lehet meg­magyarázni gazdasági eredmé­nyeiket is. 1957-ben átlag 12,5 malacot választottak el egy anyasertéstől. Tavaly 14-et, az idén ennél is több lesz. Az elöhizlaldában o súlygyarapodás 1957-bért 12 dkg volt, tavaly már 27 dkg-ot értek el, ez évre 28. dekát ír elő a terv — el is érik. Nézegetem az épületeket, a ki- a jutókat, a már tető alatt lévő hatszáz férőhelyes új istállót. Tűző nap A nap lassan a hegy gerincére hág, beszórja arany suga­rával a tájat, mint a természet piros tüzikékkel a réteket. Üde zöld színben pompázik a Bódvavölgye, a felhőkben kapaszkodó gömöri és szepességi hogy koszorúja. A habzó akáclombok között egy-egy falucska bújik meg szerényen. Csak a templom karcsú fatornya áll komoran magában és kémlel a messzeségbe, mint a puszták mohlepte gémes- kútjai. Néha-néha elövilian a tömött lombok közül egy csinos ház. Fölébrednek a gyerekek is, mosolyognak, szemüket tágra nyitják, mélyben a szépséges Gömör tükröződik. A csönd tűsre mossa arcukat s csak lassan veszik észre, hogy újra ri-fgel van. Pedig míg ök az álmok sűrűjében jártak, a haj­nál piros szárnya már megkopogtatta ablakukat, a dalos madarak is hírül hozták, hogy ma is szép nyári nap lesz. A házakból megindulnak, így reggeli időben az emberek, akik a zöld mezőkre vágynak, azaz oda hívja őket a köte­lesség: a közös kukoricáját, cukorrépáját egyelni. S délben rendes időben hazajönnek, s az asztalnál esznek tányérból, nem úgy, mint hajdan, amikor a tarisznya fenekéről kotor­ták elő a gyomrot szűkítő, éhséget csillapító száraz eledelt. S itthon az alvás is hosszabbra nyúlhat és kényelmes heoe- rés esik a díványon. Azt az időt, amit délben átszunyókál- nak, behozzák este, mert hűvösben a munka is jobban esik. Hej, jó annak, aki ezt megteheti. De mitévő legyen, aki nem engedhet meg ennyi kényelmet magának, akinek a tűző nap alatt kell az ebédjét is elfogyasztania. Ügy, ahogyan mondom, magam vagyok erre a tanú. Mert alig-, hogy átrobogott a vonat az alagúton, és elhagyta a híres szádellói sziklavölgyet, a Bódvavölgye egyre tágult, a he-, gyek szemlátomást összébb zsugorodtak. S Haniskához közel, már a tártölű puszta név is megilleti. Ez még ma, puszta. Egy-egy csokorra való szarkaláb, búzavirág, égő pipacs tanúskodik arról, hogy tavaly még itt hatalmas búzaföldeket ringatott a nyári kósza szellő. S ma nincs itt más, amin a szem elcsodálkozhatna, csak a szerteleti, össze-vissza földhányások, teherautó-karavá­nok, lépegető exkavátorok, hatalmas hernyótalpas földi- gyaluk, itt-ott egy fatorony, melyekről csak közelebbről véltem jel, hogy kútfúró állványok. Embert sehol sem látni, pedig jól esne egy napbarnította, cserzett arcú atya­fival szót váltani és kifaggatni öt. Nem azért, mintha nem tudnám, hogy hol járok, s hogy mi készül itten. Azt hi­szem, az olvasó is könnyen kitalálja, hogy Csehszlovákia egyik legnagyobb gyártelepének a felépítését tervezték ide, mely tíz év múlva ötvenezer embernek ad majd munkát és kenyeret, Ötvenezer ember, nagy szám ez egy tizennégy millió lakosú országban. Nem kell már Kelet-Szlovákia dolgozójának sem hetekig távolélni családjától: Ostraván, Kunčicén, Gottwaldovban s ki tudja még, melyi.k -zugában az országnak. Az agrárjellegű Kelet is ipari köntöst ölt. Bodrogköznek már van ezer és ezer embernek munkát adó telepe, az európai viszonylatban is hatalmas kirakodó állo­mása. S íme, itt lesz a másik, a Bódvavölgyi ipari metro­polis, a Keletszlovákiai Vasmű, táj lakóinak új munka­adója. Fentebb azt írtam, hogy nem látni sehol egy emberfiát. Pedig a pusztán messzire és mindent látni. S mégis száz métereket kell gyalogolni a tűző nap hevében, míg embert találok.-Embert? Embercsoportokat, tízet, húszat elszór­tan, mini a földfiányások mert e földtúrás a titka az ember nemlátásnak is. Hiszen úgy fest az a táj, mintha óriási vakondokok lakótelepe lenne. Ám a földhegyek kö­zött ott van az ember is, aki a durva gépi munkát szépíti, formálja, s hogy ihi célból, mi okból végzi ezt, Iván Sándor 'bácsi, az öitf/ csoportvezető adja meg rá a felvilágosítást: — Vízvezető kanális lesz ez. Látja, amott azt a sok fehér, vastag vascsövet? Hát azoknak ássuk az árkokat. Mi jelenleg ezt csináljuk, mások meg már az alapokat ássák a gyáraknak, meg a lakóházaknak, mert lakótelep is lesz itt, s nem is akármilyen házak épülnek majd, emeletesek, hát ezeknek kell a mély fundamentum. Így okosított fel engem Iván bácsi, nehogy azt merjem vélni magamban, hogy az ö munkájuk csak olyan haszon­talan, semmirevaló jöldturkálás. És tudomásul kell vennem, hogy minden nagu építkezés színtere kezdetben így fest, mert nagy dolog am új gyártelepnek és városnak az épí­tése. Ebből azt is hírül kellett vennem, hogy Kelet - Szlová­kia ipari metropolisának már ássák az alapját, melyből méterről-méterre nőnek majd ki a vasbetonvázak, a piros tégldjalak, az óriás gyárkémények s az olvasztókemencék... Lám, lám, így válik valósággá a terv, az álom. S mindez a technika, a gép, az emberi munka eredménye. Az emberé, aki ma még a tűző nap alatt fogyasztja el ebédjét, de holnap mát Zt téglafalak és az állványok árnyékában tetőzi be nagy müvét. TÖRÖK ELEMÉR Ketten a Mo­ped-tulajdono­sok közül: Ágh Árpád és Andro- vics Ferenc. Ár­pád sertésgon­dozó, tíz éve dolgozik Csaná- don. Feri Mo­torkerékpárja nemsokára nyu­galomba vonul, mert ő őszre bevonul katonai szolgálatra. De addig még lefut vele íjéhány ki­lométert. Mind­ketten a részleg legszorgalma­sabb dolgozói közé tartoznak. Ebben már önetetök lesznek, egy ember gondozza a hat száz dara­bot. A részlegvezető örömmel ma­gyarázza, hogy még egy ilyen istálló épül s akkor már igazán részlegnek lehet nevezni Csaná- dot. Szerintem már most is az — féltucat fehérre meszelt istálló­jával, szorgalmas dolgozóival, s a renddel, amit rögtön észre­vesz a vendég, amint körülnéz. * * * Összegezni próbálom a látotta­kat, de valahogy nem megy. Mindig csak a gerendába vésett évszám: 1879 — villan elém. Ő a néma tanú, emberek, életek, sorsok ismerője. Évtizedek pe­regtek körülötte. Vajon, ha szólni tudna, mit mondana a máról? Bizonyára sokat, fel sem tud­nám jegyezni. De úgy sejtem, hogy a máról szóló regényét így fejezné be: Esténként tizenöt Moped kavarja fel a Csanádi út porát — minden második dolgo­zó motorkerékpáron jár munká­ba. Végeredményben a részlegve­zetőnek volt igaza: Nem történik itt semmi különös — a változat, az emberi,, jólét növekedése, ná­lunk a fejlődés törvénye. - et -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom