Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-07 / 23. szám

ÍTÉLJETEK MEG MAGATOK KINEK VAN NÁLUNK VÁLASZIG JOG A? Nemzetiségre, vallásra, nem­re, anyagi viszonyokra, foglal­kozásra való tekintet nélkül mindenkinek, aki a választás napján betöltötte 18 évét. KI VÁLASZTHATÓ? Minden polgár, aki a válasz­tás napján betöltötte 21. évét csak az elmebetegektől vagy bírósági ítélet alapján lehet el­vonni a polgári jogokat. KINEK VAN VÁLASZTÓJOGA A KAPITALISTA ORSZÁGOKBAN A burzsoázia mindig attól tart, hogy a fiatalok haladó szelleműek és forradalmárok, ezért nem engedik őket az urnák elé. Az Egyesült Álla­mokban és Angliában 21 éves korban kapják meg a választó­jogot. Törökországban 22, Svédországban 23, Hollandiában pedig 25 éves korban. A leg­több kapitalista országban a katonák nem szavaznak. Az Egyesült Államokban az 1913- as elnökválasztásnál 7, 700 000 szavazó nem vehetett részt a választásokon, mert nem fi­zették meg a választási adót. A Dél-Afrikai Unióban a benn­szülött lakosság 4/5-ének nincs választójoga. Tuniszban ' 1953-ban csak a franciák szavazhattak, szóval a lakosság 1%-a. Hogy miképpen folynak le a választások az Egyesült Álla­mokban világos képet nyerünk, ha elolvassuk, hogy mit mon­dott John Long, amerikai sze­nátor: „Ami a négereknek a választásoknál való részvételét illeti, majd ütlegelni fogjuk őket a választási gyűléseken, verni fogjuk őket a körzeti gyűléseken, ütni fogjuk őket a választók jegyzékének össze­állításánál és kiverjük őket a választási helyiségekből!" Azt is nehezen értjük meg, hogy a nőknek nincs mindenütt választójoguk. Hihetetlen, de tény és való, hogy 30 burzsoá államban Svájcot beleértve, a nőknek nincs szavazati joguk. MI A HELYZET FRANCIAORSZÁGBAN? . 1947-ben a községi és városi tanácsokba való választásoknál Milyen Nyugat kétféle választási rendszert hagytak jóvá. A 9000 lakőst meghaladó körzetekben a több­ség-rendszer alapján választa­nak. A nagyobb városokban pedig az átlagosan leadott sza­vazatok szerint. Mire jó ez a kettős rendszer? Csakis arra, hogy lehetetlenné tegyék a kommunistáknak a városi ta­nácsokba való bejutását. A többség-rendszer alapján a burzsoá pártok azt a választási módszert gyakorolják, hogy az a párt, amely elnyeri a szava­zatok 51 To-át, az kapja a városi tanácsban az összes mandátu­mot, Tekintet nélkül arra, hogy mondjuk a kommunistáké a szavazatok 49%-a. Mivel az iparközpontokban az a veszély fenyegette a burzsoáziát, hogy a kommunisták könnyen el­nyerhetnék a szavazatok 51%- át, 1947-ben azt a törvényt hozták, hogy azokban a közsé­gekben, ahol a lakosság száma nem haladja meg a 9000-et, a leadott szavazatok átlagos száma szerint döntenek. Szóval: minden párt aszerint nyer kép­viseletet, hogy a szavazatok milyen százalékát nyerte el. Hasonló választási rendszert \ hol igazságosabbak a választások [ ! nálunk vagy a kapitalista országokban? \ 3 í YVVVYVVVVVVVVVVVYVVVVVVVVVVVYVVVYV TTfTTfTTTTf TTTtff *fT»T?tTTr rikai szenátus bizottsága „Az 1956-os általános választási kampányról" könyvet adott ki, amelyből megtudjuk, hogy a legnagyobb 225 konszern a re­publikánus párt javára 1, 800 000 dollárt adományozott választá­si célokra. És hogy bőkezű volt az ismert „200 család" azt a következő számok árulják el. A Dupont család a republiká­nus párt választási alapjára 248 423 dollárt, a Pewov család 216 800 dollárt, Rockefelierék 152 604 dollárt adományoztak propaganda célokra. Szóval a jelölteket nem a választók javasolták, hanem azok, akik azt alaposan megfizették. Mit szólunk ezekhez az ada­tokhoz? Talán a legegyszerűbb, ha ezzel fejezzük be, ahogy kezdtük: ítéljétek meg, hol igazságo­sabbak a választások, nálunk vagy náluk? zia számára igen előnyös, mert a polgárok a jelöltek választá­sánál közvetlenül nem is vesz­nek részt. Hogy mennyire érvényes az a mondás, hogy a kapitalista országokban „pénzért mindent kapni“,, azt James Bryc! ismert burzsoá publicista Modern de­mokrácia című könyvéből is láthatjuk, aki ezt írja: „A tőke főleg a nagy monopóliumok hatalma, közvetlenül befolyást gyakorol a választásokra is, hiszen tőle függ, hogy ki ül a törvényhozó szervekben. Teodor Dreiser, amerikai író ezt írja: „Kaliforniában a vá­lasztásnál mindig a Soutern Pacific „vonat" dönt. Kiszemeli a választási jelölteket és azt is előírja, hogy a kongresszusban mit mondjanak. Bármennyibe is kerülnek a választások, a tőkéseknek úgy látszik sohase sok. Az ame­Gyermekek a kapitalizmusban találunk más kapitalista or­szágban is. A dolgozók több­nyire nem választanak közvet- ... lenül, hanem először megvá- lasztják azokat, akik az Miete- kés szerv tagjait választják ^ meg. Ez a rendszer a burzsoá­a választási rendszer - Németországban ? Á lordok országában A , nyugat-németországi vá­lasztási rendszer annak a 300 többszörös milliomosnak az akaratát tükrözi, akik körmük szakadtából meg akarják gátol­ni az emberi társadalom fejlő­dését. A bonni állam minden figyelme oda összpontosul, hogy a tömegek öntudatát félreve­zesse és biztosítsa a munkások kizsákmányolását. A választási rendszer tisztán a monopoltőke politikai hatalmára támaszko­dik. A statisztikai adatokból bebizonyítható, hogy a terme­lés száz százalékban a mono­poltőke kezében van. A mono­poltőke főcélja az, hogy minél nagyobb hasznot húzzon, és a választási rendszer # az osz­tályhatalom fő eszköze. A vá­lasztások segítségével kívánjak fenntartani a polgári államot, távoltartani a tömegeket az államtól és aláásni az osztály­öntudatot. Hiszen a polgári fo­galmak szerint az állam csak akkor erős, hogyha a tömegek hallgatnak, és a néptömegek mint a birkák felvonulnak a vágóhídra. A burzsoázia a vá­lasztásoknál minden eszközt megragad, hogy a választókat megbénítsák, félrevezessék, hogy kirekesszék a munkásosz­tály vezetőit, parlamentáris úton intézzék az ország ügyeit és biztosítsák a tőke diktatú­ráját. Ezért beszélnek annyit az úgynevezett szabad és de­mokratikus választásokról. Kik ülnek Bonnban a parla­mentben? 102 konszern igazga­tója, 110 magasrangú hivatal­nok és tiszt, 23 nagybirtokos, 24 kulák, 112 üzemi igazgató, 89 úgynevezett szabad foglal­kozású, 17 iparos, 8 munkás és 1 paraszt. Milyen nagyszerűen jellemez­te ezt Marx, amikor írta: „A polgári választásoknál arról van szó, hogy egyszer 3—6 évben az uralkodó osztály me­lyik tagja képviseli majd a par­lamentben a népet. A bonni államapparátust ma nehéz megkülönböztetni a hit­leri hatalom apparátusától. Majdnem ugyanazok az alakok ülnek ma a kormányban. A kül­ügyminisztérium szinte teljesen „kompletť’-nek mondható, csak fiibbentrop hiányzik. Nyugat-Németországban a választásokat főként az jellem­zi, hogy Németország Kommu­nista Pártja nem vehet részt a választásokon. A pártot be­tiltották, mert az uralkodó osz­tály fél tőle, attól tart, hogy létrejöhetne a munkásosztály egysége. A nyugatnémet imperializ­mus a hitlerista barna ing helyett klerikális vagy katonai zubbonyba burkolózik, A főpa­poktól kezdve a legkisebb lel­készig a klérust belevonják a választási agitációs tevé­kenységbe, hogy hirdessék: minden jólét istentől ered, és csak az isteni gondviselésben bízzanak az emberek. A hívő keresztényeknek az a köteles­ségük, hogy szavazatukkal megerősítsék a keresztény ál­lam alapjait. Hogy az „isteni gondviselés“ mögött mi rejlik, azt jól tud­juk. Istenről beszélnek és a tő­kések jólétére gondolnak. A papok beszédeikkel butítják a népet, elhitetik, hogy Ade­nauer isten küldötte, és az a feladat vár rá, hogy meg­mentse a „keresztény Nyuga­tot“. A választási falragaszokon gyakran olvasni ilyeneket: Aki nem szavaz Adenauerre, bűnbe esik és gyónnia kell. Sok he­lyütt csak gyónás után engedik be a választási helyiségekbe a választókat. „Ne vágyakozza­tok magasabb életszínvonal után! Legyetek alázatosak és szerények...!“ — prédikálják a papok. Még’az atomfegyvere­ket is szentesítik és az atom­háború előkészítését azzal in­dokolják, hogy isten is így kívánja ezt a kommunizmus elleni keresztes hadjáratot. A jezsuita módszerekre és a sötét középkorra emlékeztet­nek a Nyugat-Németországban alkalmazott választási módsze­rek. Újszerű választási trükkhöz is fordultak a nyugat-német­országi tőkések, amikor a mun­kások körében részvényeket árusítanak és azzal áltatják őket, hogy ilyen módon kapita­listákká válhatnak. Az Ade­nauer párt tisztában van azzal, hogy az atomháború nem vala­mi kecsegtető propagandaesz­köz és ezért rafináltan átszö- vegezi a békeharcösok jelsza­vait. „Biztonság mindenki szá­mára!“ kiáltják és rögtön utána visszhangként: Vigyázz, veszély Kelet felől! Ügy tesznek, mint az egyszeri tolvaj, aki maga kiáltotta: fogjátok meg a tol­vajt! A választási kampányban erősen felhasználják a burzsoá nacionalizmuson nyugvó sovi­nizmust is. A monopoltőke minden választásnál óriási pén­zeket bocsát az uralkodó osz­tály politikai szerveinek ren­delkezésére, de tulajdonképpen ezt is a munkások fizetik meg, mert a tőkés az ő hátukon keresi meg a sok pénzt. Ade­nauer milliókra rúgó titkos alapja felemészti az adók nagy részét. A Ruhr-vidéken a szén- termelés egy bizonyos haszon­része egyenesen az Adenauer párt pénztárába kerül. Létez­nek olyan kereskedelmi válla­latok, amelyek csakis a válasz­tásokra „dolgoznak“. Nyugat-Németországban nem ismerik azt, hogy a képviselők bemutatkozzanak a választók­nak. A szavazónak más joga nincs, minthogy leadja szava­zólapját. A szavazatokat össze­adják, és komplikált számmü- veletek útján osztják el a man­dátumokat. Gyermekek a szocializmusban. A demokrácia nevében furcsa dolgok folynak Ang­liában a választások előtt és a választások után is. A választás előtti időben mindent szentül megígérnek és azután egyszerűen be­csapják a választókat. így például 1955-ben a parla­menti választások előtt kiadták a fő jelszót: „Eden, a béke harcosa!“ Alig műit el egy év és Eden mint mi­niszterelnök azonnal mint az Egyiptom elleni főagresz- szor mutatkozott be. Vagy például vegyük a következő esetet. A konzervatív párt közvetlenül a választások előtt csökkentette az egye­nes adókat, és más kedvez­ményeket nyújtott. Három hónappal később pedig már lényegesen felemelték a for­galmi adót. A brit választási jog sze­rint minden jelöltért 150 fontsterlinget kell letenni. Hogyha a jelölt nem kapja meg a szavazatok legalább nyolcad részét, akkor az óvadék az állam javára esik. A haladó szervezetek, ame­lyek pénzügyi nehézségek­kel küzdenek, ezért gyakran nem is tudnak jelöltet fel­állítani, és résztvenni a vá­lasztásokon. A titkos szavazás elvét azzal sértik meg, hogy a szavazólapokat megszámoz­zák és így a helyi szervek ellenőrizhetik, hogy ki me­lyik pártra szavazott. A lor­dok háza nemesekből és a királynő által kinevezett új nemesekből, valamint az egyház képviselőiből áll. Hogy kik a felsóház tagjai ? a legfelső bíróságok 9 bí­rája : 2 hercegprímás, 24 püspök, 3 királyi herceg, 17 herceg, 13 márki, 138 gróf, 83 vicomt, 476 báró. A felsőház tagjai nagybir­tokosok és nagytőkések. A 90 újonnan kinevezett lord közül az utóbbi harminc év alatt 60 közülük 420 fel­ügyelőbizottsági tag a leg­nagyobb vállalatoknál. Az algériai-tuniszi határon tábort létesítettek a menekültek gyermekei részére. A táborban 250 gyermekről gondoskodik a nemzetközi Vöröskereszt. Ilill!llinil!ll!!!llll Bonni „ajándék“ Május végén, az örömteli Gyermeknap előestéjén a bonni parlamentben jóváhagyták az úgynevezett gyermekvédelmi törvényt, amely az 1938 -ban meghozott náci törvénnyel szem­ben nagy lépést jelent hátrafelé. Az új törvény leszögezi, hogy „a 12 évnél irösebb gyermekeket a mezőgazdaságban könnyebb és gyermekek számára megfelelő segédmunkálatokban alkui azni lehet". Emellett nemcsak az olyan családokból származó gyer­mekekről van szó, akik a mező­gazdaságban dolgoznak, hanem a napszámban foglalkoztatott gyermekekről. Hogy milyenek a „könnyebb“ és az „alkalmas“ munkák azt az a körülmény vi­lágítja meg a legjobban, hogy az 1950—58-as években munka köz­ben 21 000 gyermek szenvedett balesetet. „Láttunk olyan 13—14 éves gyermekekről készült felvétele­ket, akik halálos balesetet szen­vedtek és a borzalomtól elállt a lélegzetünk. Felfog hatatlan, hogy a XX. zázad ■lásodik felé­ben az olyan fejlett ipari orszá­gokban hogyan lehetséges ilyen embertelen törvényeket jóvá­hagyni“ — írja határozatában a Nyomda és papíriparban dol­gozók szakszervezete, amely éle­sen tiltakozott az új törvény meghozása ellen. És míg a szocialista országok­ban a Gyermeknapon boldog ösz- sze jövet eleket rendeznek, addig a Német Szövetségi Köztársa­ságban az uralkodó körök em­bertelen törvényei ellen tiltakozó gyűléseket tartanak. Diusburgban több, mint 8000 fiatal vett részt ezeken a tüntetéseken és olyan törvényeket követeltek, amelyek valóban védelmükbe vennék a fiatalkorúakat. MILYEN A VÉR SZfNE? A dél-afrikai kormány utasí­totta az ország valamennyi véradóállomását, hogy a fehér és a fekete véradók névsorát azonnali hatállyal válasszák külön. Mindent el kell követni, hogy el lehessen kerülni nége­rek vérének ezen a gyógyászati úton fehér .emberbe való jutta­tását. De mi történik ezután példá­ul akkor, ha egy fehér ember­nek transzfúzióra van szüksé­ge, s a környéken vagy a kór­házban csak néger vérben ta­lálható a megfelelő vércso­port? Az ilyesmi a ritkán la­kott Dél-Afrikai Unióban na­gyon könnyen megeshet. Hajt­sák-e végre a transzfúziót, és ennek megtörténte után „ke­verék fajtájúnak“ számit-e a fehér ember? Vagy „fehér vér" hiányában haljon meg? (Die Welt.) f NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN • A fiatalkorúak 21 évtől kapják meg nagykorúságukat. A hadkötelezettségre vonatkozó törvény a 18 évesekre szól. • A bért kor és nem szerint állapítják meg. Ha valaki nem töltötte be a 21 életévét, akkor csak az előírt bér 50—80%-át kaphatja. • Az „új“ gyermek munka- védelmi törvényben le van fek­tetve, hogy a 12 éven felüli gyermekeket nappal 8 órán ke­resztül szabad dolgoztatni. • Az „új“ gyermek .munka- védelmi törvény megengedi, hogy a fiatalkorúakat 80 órán keresztül dolgoztassák. NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN • 1950 óta a fiatalkorúak 18 éves koruktól fogva nagyko­rúak és 21 éves korukban már a különböző fokozatú nemzeti bizottságokba is beválasztha­tok. • Az alkotmány korra és nemre való tekintet nélkül egy­forma bért biztosít. • A törvények értelmében gyermekeket dolgoztatni szigo­rúan tilos. • A 14—Ifi évesek munka­ideje legfeljebb heti 42 órát tesz ki, a Ifi—25 évesek mun­kaideje pedig heti 45 óra. Ausztrália őslakóit, mint ismeretes, csaknem teljesen kipusz­tították, s akik megmaradtak, nem „keveredhetnek" össze Ausztrália mai lakóival. Az auszí rá! kormány csak bizonyos távoleső -és terméketlen helyeken engedélyezi bennszülöttek települését, s munkájukért alacsonyabb bért kapnak, mint a bevándoroltak. Képünk az Allawah Grove-i településen (Nyu- gat-Ausztrália) készült bennsz ülött anyákról gyermekeikkel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom