Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-31 / 22. szám
KEZDEMÉNYEZŐK A szobránci állami gazdaságnak .jó hírneve van Kelet-Szlo- vákiában. A gazdaság vezetői főként fiatal emberek, nem idegenkednek az új munkamódszerek és technológia bevezetésétől. Az elmúlt évben a gazdaság vezetői a részlegvezetők, farmerek. szakemberek és kiváló dolgozók részére tanulmányutat szerveztek és meglátogatták hazánk vezető állami gazdaságait. Hazatérve a látottakból, leszűrték a tanulságot: merészebben kell bevezetni az új technológiát, s gyorsabban nevelni az állattenyésztés színvonalát. Most, hogy egy év távlatából visszapillantanak, elégedetten állapítják meg, hogy helyesen cselekedtek. Segített a tapasztalatcsere, a tanulmányút költségj sokszorosan visszatérült, mert a látottak meghonosítása növelte a gazdasági eredményedet. A kis füzes mellett 20 hektárnyi körülkerített területen tehéncsorda legel. Ez a terület néhány éve silány, rossz minőségű legelő volt. A területet bekerítették, öt parcellára osztották és felszerelték az öntözőberendezést. Elérték, hogy a terület 100 fejőstehénnek nyújt zöldtakarmányt tavasztól őszig. Ide összpontosították a gazdaságból a tbc-és teheneket. A kezdeményezés bevált, az állatállomány egészsége javult, a tejátlag növekedett, s mindezért a gondozók érdemelnek dicséretet. A gondozók: Vŕba Jozef, Ria- bec Juraj, Polák Ján, mindhárman fiatalok, már nősek. Vrba a vezetőjük, barnabőrű, közép- termetű, hajlékony, csontos férfi, ő jön elénk-, elkergeti a csaholó kutyákat, és bekísér egy kis faházba. Először azt gondolom, hogy pásztortípus, de beszélgetés közben lágy, cseh szavak is elhagyják ajkát — kitudóťfik, hogy cseh nemzetiségű. Itt töltötte katonaéveit és megnősült. A kis’ csapatban ő tölti be a dinamó szerepét. Csupa leleményesség az egész férfi. Tíz éve állatgondozó, mindig az. újat, a jobbat kutatja. Szorgalmas munkás, nagy könyvbarát. Ő győzte meg a többieket, hogyha egy kicsit nekigyűrkőznek, versenybe léphetnek a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Vállalásukat alaposan átgondolták, s csak aztán fektették papírra. Érdemes elolvasni: • A napi darabonkénti fejési átlagot 7.3 literről 7.6 literre növeljük. így 9487 liter tejet nyerünk terven felül. • Nyolcvanhét fejőstől 75 borjút választunk el. A borjak nem szopnak anyatejet, így elérjük, hogy egészséges növendékállatokat nevelünk. • A brigád tagjai tanulmányozzák a szakirodalmat, és hat hónap alatt mindegyikük leteszi a szükséges vizsgát, hogy Vrba Jozef, a szocialista munkabrigád címért versenyző kis kollektíva vezetője, mindenben szereti a pontosságot. A íe- jés előtt sosem mulasztja el a tőgymasszírozást, csak aztán kezdi meg a fejőst. Ugyanígy ä gépifejés után íz utófejést is mindig elvégzi. Ez a pontosság is elősegíti a tejhozam növekedését. így magasabb fizetési osztályba kerülhessen. • A vállalásban még sok mindenről szó van. Olvashatunk az önköltségcsökkentésről, a megtakarításról, ami több mint 9000 koronát jelent. A brigád tagjai már most is egy jó összeforrott kollektívát alkotnak. A három férfi mellett a feleségeik kisegítő munkát végeznek, segítenek a fejésnél, persze ezt a munkát itt kint is géppel végzik. A kis csoportot a gazdaságban az egyik legjobb kollektívának tartják. Érdemük, hogy nemcsak a jó gazdasági eredmények elérésére törekednek. hanem az egymás közötti viszonyban a kölcsönös segítségnyújtásban is példát mutatnak. -sKÖVETENDŐ PÉLDA A KOMAROMI JÁRÁSBAN 10 000 KÖBMÉTER KÉSZÍTETTEK KOMPOSZTOT t A szobránci állami gazdaság egvik részlegén, Vyšné Devišten április 1-töl villanypásztor őrködik 150 legelésző sertés mellett. A sertések hamar megszokták a megbízható pásztort és sosem próbálkoznak a szökéssel. jrületben a Staré Smrekovice-i }szövetkezetben egy évvel eze- í lőtt jelentkezett a szocialista ’ munkabrigád címért folyó ver• A dunaszerdahelyi járás-senybe Vojtech Maňák állatiéban. Gélén a növénygondozónyésztésben dolgozó munkaeso- brigád 12 traktorosa jelentke- portja. A brigád kiváló teljesít- zett a szocialista munkabrigád «lényeiért az elmúlt napokban címért folyó versenybe. kapta,meg a szocialista munka• Az új Keletcsehországi ke- brigád címet. Igen, így igaz. A CSISZ komáromi járási alakuló konferenciájától az ifjúság 10 000 köbméter komposztot; készített. A konferencia vállalását teljesítették. így teljesítették a CSISZ KB irányelveit is, amely kimondja, hogy az ifjúság igyekezzen a járásra tervezett komposztmennyiség 10 százalékát saját erejéből elkészíteni. A komáromiak nem elégednek meg az eddigi eredményekkel. A CSISZ járási vezetőségének ülésén újabb vállalást tettek: a CSKP országos konferenciájáig újabb 10 000 köbméter komposztot akarnak készíteni. Az eddigi eredményeik azt bizonyítják, hogy ezt a vállalásukat is teljesítik. Egyes ifjúsági vezetők talán azt gondolják, hogy a komáromi járásban a komposztkészi- tésre valamilyen „különleges“ nagy lehetőség van. Nem. A járásban is éppen olyan fiatalok laknak, mint pgyebütt és a komposztkészítés lehetőségei is ugyanolyanok, mint a többi járásban. Az igaz, hogy van itt mégis egy „különleges" valami, ami lehetővé tette rövid idő alatt ilyen szép eredmény elérését. Ez a „valami“ a CSISZ járási vezetőségének jó munkája. A vezetőség Miklic elvtárs elnökkel az élén igazán törődött a komposztkészítéssel, szervezte és irányította azt. A járásban a komposztkészí- tési kampányt kétnapos járási műszakkal kezdték. A CSISZ járási vezetősége ezt az akciót alaposan előkészítette. Kiválasztottak a mezőgazdasági technikumból 80 CSISZ-tagot, akik 40 faluban szervezték és irányították a kétnapos ifjúsági műszakot. A járási műszakban a rossz időjárás ellenére is 3700 köbméter komposztot; készítettek. Az igaz, hogy minden faluban nem értek el kiváló eredményeket. Voltak olyan helyek is mint Hetény, ahol a szövetkezet vezetői nem viseltettek kellő megértéssel a komposztkészítés iránt. De a legtöbb faluban szép eredményeket értek el. A szentpéteri fiatalok 500, a gútaiak 450 köbméter komposztot készítettek. A mezőgazdasági technikum 20 tanulója 3 pár lófogat és egy lánctalpas traktor segítségével egyetlenegy nap alatt 500 köbmétert készített. A CSISZ járási vezetősége május 29-én újabb járási műszakot szervezett. A falusi fiataloknak 26 üzemből és iskolából 400 CSISZ-tag segített a komposztkészítésben. A komáromi járás ifjúságának példa- mutatása, szorgalma szép, követésre méltó. MIKULÁS PAVEL Idézzük a múltat A tizennyolc évesek oly keveset tudnak róla' Talán éppen azért olyan természetes, olyan magától értetődő nekik a Mának minden vívmánya. Van és kész! Természetes, hogy olyan szakmát választok, ami nekem kedves, hogy azon a szakon tanulok, ami nékem „ül“, és ha n-em tetszik a hely, ahová kineveztek, nem fogadom el — találok én kedvemre valót is: naponta találkozunk hasonló véleményekkel. S vajon miért? Talán az elégedetlenség szüli az ifjúságban e gondolatokat? Nem találták meg számításukat, helyüket a Mában, amit apáink nemzedéke vérrel izzadt ki számukra. Nem, korántsem erről van szó — elenyészően kevés az ennyire „félrecsűszottak“ száma. A könnyelmű, felelőtlen kijelentések ismerethiányból adódnak. A tizennyolc évesek nem ismerik a múltat, apáik életét annyira, mint ahogy szükséges volna. Nem lehetünk elfogultak, nem általánosíthatunk, de a tapasztalat azt mutatja, hogy sokan vannak közöttük, akik még .sosem gondoltak arra, hogy vajon mi lett volna belőlük, hová fejlődött volna életük, ha nem jön a történelmi változás. Vajon hány közép- és főiskolás, munkás- és parasztfia- tal sorvadna apja helyén a földbirtokosok, kulákok istállóiban, vagy élné szánalmas ifjúságát az egyházi birtokok majorjain és hallgathatná korgó gyomorral a békét hirdető „szent igét“. Nagyon is szükséges az ifjú nemzedéket időről időre emlékeztetni arra, hogy honnan indult el, és mivé lett. Az igaz, hogy a Tegnapot a Mával összehasonlítani már szinte képtelenség, egyszerűen lehetetlen. Egyrészt azért, mert a mai nemzedék nem ismerte a múltat, s nem érezte igazságtalanságait saját bőrén. Másrészt meg valóban nehéz volna szavakban kifejezni a különbséget e két fogalom között. Illusztráljuk talán számokkal a szavakat — így sokkal érthetőbb, szembentünóbb lesz a változás. Íme egy példa: Pártunk és kormányunk milliókat fordít a mezőgazdaság fellendítésére. Az EFSZ-ek erősödésével állandóan növekedik a mezőgazdasági dolgozók jövedelme. S vajon a 18 évesek közül kinek jut eszébe, hogy Szlovákia mezőgazdasága a felszabadulás előtt az utolsók közé tartozott Európában, Még élő tanúk mondhatják el, hogy a kis- és középgazdaságok hektárhozama gabonafélékből 10—14 mázsa között ingadozott. A 2 700 000 hektár mezőgazdasági földterületen mindössze 1 077 636 szarvasmarhát és 698 000 sertést tudtak nevelni. Ha ehhez még hozzáfűzünk néhány számot, teljes képet kapunk a kisgazdaságok bevételéről is. A marhahús kilójáért 2—3 koronát kaptak a tenyésztők. Gyakori volt az olyan időszak, hogy nem volt, aki megvegye. 1930-ban még 1500 korona körül mozgott egy fejőstehén ára, s két év múlva 1932-ben már 200 koronáért kínálták, de nem volt rá vevő. A kis- és középgazdaságok eladósodtak, Szlovákiában a földművesek adósságai túllépték a 6 milliárd koronát s csak a kamatra évente 420 millió koronát izzadtak ki a kisbirtokosok. Ha nem fizettek, megjelent a yégrehaj- < tó. 1930—32-ben 200 000 földműves ízlelte meg az árve- j rés keserű ízét. j Ugye valóban igaz, nehéz az ilyen múltat a mával J összehasonlítani. De még a közelmúlt is igen messze van j a mától. Hiszen Dél-Szlovákia legtermékenyebb részén J a felszabadulás előtt 1800—2000 korona bevételt jelenJ tett egy hektár termése. Ma ilyen területről a somorjai J járásban 4000, a komáromi járásban meg 4907 korona J bevételt számolnak el a szövetkezeti tagok. J De számoljunk még tovább. Az úgynevezett, „szlovák 3 állam“ alatt egy öthektáros gazdaságban minden csa* ládtagra 1850 korona bevétel jutott. Tavaly a komáromi J járásban minden szövetkezeti tag 10 000 korona évi beJ vételről számolhatott be — ehhez párosult még a házJ táji gazdálkodás jövedelme. J Ilyen a műit és a jelen mezőgazdaságának tükre. J Pártunk és kormányunk fokozatosan megvalósítja a meJ zogazdaság fellendítését és 1970-ben a mezőgazdaság J gépesítése eléri az ipar gépesítésének színvonalát. J E tény a mezőgazdaságban dolgozók számára a munka J megkönnyítést és növekvő jólétet biztosít. Szükséges ezt is megemlíteni a 18 éveseknek, akik J először kapják kézhez a választási szavazólapot. J CSEXÖ JÁNOS ► ► t ► ► ► ► ► ► ► Túlié Az „öreg“ falu, mintha csak bűjócskát játszana a távolabbról érkezővel, meglapul a fák hűvösében. Ám a faluszéli házak esi & épeit kommentár nélkül messzire fehérlenek, hirdetik a fejlődést, a növekedést. Legfeltűnőbben a szövetkezet telepe mutogatja magát. Odatartunk. ★ A reggeli etetés már befejeződött, ilyenkor nyugalom telepedne a gazdasági épületek tájékára, ha Vörös Pali traktora messze- hangzó zajt nem csapna. De kell ez a zaj, mert kell a trágya a földnek. Ő ugyan úgy hangsúlyozza, hogy: — Jó trágya kell a földnek, hát visszük, érjen ott a helyszínen. Nem is társalog sokáig, biccent, aztán már csak a távolodó porfelhő magyarázza, hogy vérbeli szövetkezeti tag ül a volánnál. ★ Az istállókban a megszokott kép fogad. Megjegyzésre érdemes látványosság inkább csak a rend. a tisztaság. Persze az sem elhallgatni való dolog, hogy a gyenge takarmányok ellenére is év elejétől átlagosan 6,1 literes a napi tejhozam, pedig az ellések utóm fő tejelési idény, no meg a jó minőségű zöldtakarmány még most következik. Említésre méltó az is, hogy a2 anyakoca gondozók minden anyakocától 14 malac felneveléséi vállalták, de Loupušný Stefan elárulja, hogy nem ragaszkodnaí szigorúan a terv betartásához — ugyanis jelszabadulásunk évfordulójának számához akarnak igazodni. Még valamit nem akarol eltitkolni, ha már az' illetékesei híján 1000 munkaegységet szerzett. Ez év áprilisában 113 munkaegysége volt. Mégis jelteszem a szokásos kérdést: — Szereti-e a szakmáját? Ö persze fütyül a formaságokra. — Nézze, — mondja — a tavaszon a szövetkezet 169 hektár kukoricáját ezzel a géppel vetettem el. Aratás, kaszálás, sa- rabolás vagy fuvarozás nekem nem számít. Mást is mondok, de ezt ne írja meg. Két gyermekem van, nekem csak az nem mindegy, hogy munkám után mi jön a házhoz. ★ Határjárás közben az őszi len- dek mellett is elrobogunk. — Hát erre mikor kerül sor? — kérdezem. — A silókombájnok már üzemképesek, az utolsó simításokat végzik rajtuk. De talán ... Csak azért se mosolygunk a lencsébe mondja Dobri Laci s a megkezdett mondatot azzal fejezi be, hogy két három kanyar után már a kovácsműhely előtt fékez. Kívülről nem valami bíztató a nádfedeles „üzem". Szemtanúság nélkül az ember el sem hinné, hogy a kovácsmunkán kívül az összes vontatógépek és eszközök javítását is itt végzik. Pedig hát itt, méghozzá eredményesen. Ezt már az agronómus állítja, mert tőle ki tudhatja jobban, hogy az utóbbi években szinte eltűnt a gépek üzemzavara. Aztán — talán mert csodálkozást lát arcomon — azt is hozzáteszi: — Gépi csoportunk is benevezett a szocialista munkabrigád címért folyó versenybe. A cukorrépa táblánál is szemlét tartunk. Az egyelők között számottevően több a fiatal, mint a harmincon felüliek. Ezt nem is állom meg szó nélkül, hiszen már eddig is sok fiatallal találkoztunk. Az agronómus ajka mosolyra húzódik. — Ha éppen fiatalokat akar látni... ? — mondja és már be is rúgja a motorbiciklit. Egy csoportban 12-en kapálják a mákot. Távolabb egy másik csoport szorgoskodik. Nagyobb részük a 20-nak még ezen az oldalán van. — Csak jót írjon róluk, mert rosszat én sem tudok rájuk mondani. Azt ki ne felejtse, hogy Ez is fontos munka, hiszen kell a csalamádé — bíztatja Nyári Jánost az agronómus. Jobboldalt Dobri Laci. nemcsak szépek és ügyesek, hanem mindig jókedvííek is, — ezt Horváth Gyula, a csoport vezetője mondja. Ám amikor már szemben áll velük a fényképezőgép, akkor a világért sem mosolyognának a lencsébe. — Hogyisne, — mondják — méghogy azt higgyék rólunk, hogy egész nap csak bolondozunk. — Nem is hiszem, hogy moso- 'yogni is tudnak — mondom én. — Jönne csak el olyankor, amikor bálban vagyunk — mondja egy szőkeség és szemébe hulló tincsét hátrasimító tenyere mögül huncutul kacsint. MEZŐ GYÖRGY a sebességet és állítja alapgázra I a gépet. : — Nem jókor jöttek — mond- I ja, amikor megtudja kilétemet. — i Amit most csinálok, azzal nincs mit dicsekedni — folytatja. Igaz, hogy a futóhomok tata- i jában meg-megcsúszik a hármas eke, a barázdák nem valami szé- i pen simulnak egymáshoz, meg I aztán az ilyen munkából a telje- t sítménynorma sem nagyon mu- i tatás, de Karácsonyi Sándor, az i EFSZ fiatal agronómusa (útköz- t ben csatlakozott hozzánk) nem i osztja a traktoros nézetét. i — Sose szerénykedj. Nem min- < dig a normateljesítést öl függ a traktoros munkájának eredményessége. Ha ezen a darab jutó- homokon pár mázsa csalamádé t terem, akkor jó munkát végeztél. Már előbb megtudtam, hogy Nyári János 1949 óta traktoros. . Azt is, hogy a múlt évben néhány voltak olyan bátrak, hogy az i aránylag gyenge feltételek eile- i •lére vállalták — az állattenyésztők a szocialista munkabrigád :ím elnyeréséért versenyeznek. ★ A telep kijáratától balra kerítés ölel körül néhány melegágyat és egy alacsonyan terpeszkedő épületet. Vasak összecsendülése csalogat egészen odáig, míg kiderül, hogy két kalapács, meg egy stabilmotor lendkerekének összekoccanásából szület ik a nem éppen fülbemászó; de egyébként szabályos „zene". Végeredmény: a két markos legény a kissé berozsdásodott tengelyről „megadásra“ kényszeríti az öntöttvasat. Mert nagy úr ám az akarat, különösen ha olyan cél is fűti, hogy időben és hibátlanul üzemképessé váljanak a nyári csúcsmunkákhoz szükséges gépek. És az idő már nem is olyatr távoli, hiszen ha az ember a kerítésen túlra tekint, már a kalászbaszök- kenő vetések sürgetik gyors cselekvésre. ★ Dobri Laci, a traktorok kórházának vezetője ajánlatot tesz: látogassuk meg munkahelyén valamelyik traktorost. Könnyű a döntés, csupán egy emberen múlik az elfogadása, engem pedig vonz a kíváncsiság. Nyári János mellett áll meg a „motorkánk“ (mert ki jár ma már az apostolok szekerén). Ö ugyan úgy tesz, mintha észre sem venne bennünket, előbb befordul a tábla végén s csak aztán veszi ki
