Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-10 / 19. szám
A labdarúgó ligában fokozódik a küzdelem a bajnoki címért és a megmenekülésért Habár az I. labdarúgó-liga befejezéséig már csak négy teljes forduló és három elhalasztott mérkőzés (Ostrava — Slovan, Pardubice — ČH Brno és Nitra—ČH Bratislava, szerdán május 11-én kerülnek sorra) hiányzik, a bajnok, valamint a másik kieső csapat kérdése még nem dőlt el és állandóan különféle megfontolás és kombináció tárgyát képezi. A szombaton és vasárnap játszott 22. forduló nem változtatott a tabella helyzetén, mert mind a három bajnokjelölt (Hradec Králové, Dukla Praha és Slovan Bratislava) és mind a három kieséssel fenyegetett csapat (Sokolovo, Dynamo Praha és ČH Brno) győzelmet aratott. Sőt vasárnap után a tabella AZ I. LIGA SZAMOKBAN Slovan Bratislava — Spartak Stalingrad 4:1 (2:1), 15 000 néző, vezette Kusák, gólszerzők Pažický 2, Mo- ravčík, Molnár illetve Mottl. ČH Brno — Spartak Trnava 3:0 (2:0), 11 000 néző. vezette Bican, gólszerzők Bub- nlk 2, Lichtnégl. Spartak Praha Sokolovo — Tatran Prešov 2:0 (0:0), 22 000 néző, vezette Pacov- ský, gólszerzők Kraus, Ma- šek. Sp. Hradec Králové — Baník Ostrava 2:0 (0:0), 12 500 néző, vezette Špoták, gólszerzők Hledík, Cerný. Dynamo Praha — Pardubice 2:1 (1:1), 12 000 néző, vezette Kainer (osztrák), gólszerzők Hochmann, Morávek illetve Zikán. Jednota Košice—Dukla Praha 0:3 (0:2), 8000 néző, vezette Weil (osztrák), gólszerzők Vacenovský 2, Kučera. II. LIGA TJ Gottwaldov—Slavoj Piešťany 0:0, Odeva Trenčín—Iskra Otro- kovicc 1:3 (1:2), Dukla Brezno — Dukla Olomouc 6:0 (3:0), TJ VŽKG—TTS Trenčín 1:0 (1:0), Sp. Pov. Bystrica — Dynamo Žilina 1:6 (0:1), Spartak Martin—Lok. Košice 1:0 (1:0), Žel. Prostéjov — Lučenec Opatová 2:1 (1:1). végén még komplikálódott a helyzet, mert a košicei Jedno- tát a Duklától elszenvedett vereség után már csak egy pont választja el a három kieséssel fenyegetett csapattól. Több mint valószínű, hogy ez idén a megmeneküléshez nem lesz elegendő 21 pont. Nagyon könnyen lehetséges, hogy az utolsó fordulóban sorra kerülő Jednota Košice — Hradec Králové mérkőzés ad feleletet mindkét kérdésre. A papírforma és a hátralevő mérkőzések szerint a bajnoki cím legkomolyabb esélyese a hradeci csapat. A csehszlovák labdarúgás történelmében ez lenne az első eset, hogy vidéki csapat szerzi meg ezt a büszke címet. Azonban a prágai Dukla és a bratislavai Slovan is komolyan veszi az elsőségért fo- f így kellelt volna Sazka: 121111X11X12 Športka: 4, 21, 24, 27, 40, 49. lyó küzdelmet. Mindkét csapat utolsó mérkőzésén nagyszerű, színvonalas játékot mutatott és igazolta, hogy jelenleg a két legjobb csapatunk. A bajnokság érdekességét az idén az is emeli, hogy a bajnokon kívül, mely az Európa-baj- nokok Kupájában vesz részt, még hat további csapat játszik a népszerű Középeurópai Kupában. Tehát most már nemcsak a bajnoki címért és a megmenekülésért küzdenek a csapatok, hanem a KK-ba jutásért is. Ebben a küzdelemben nemcsak minden pont, hanem minden kapott vagy adott gól is fontos szerepet játszik, és ez hallatlanul érdekessé teszi a hátralévő mérkőzéseket. Nem kevésbé érdekes a helyzet a II. liga „B" csoportjában is. Az „A“ csoportban már biztosra vehető, hogy az 1. ligába teljesen megérdemelten a Kladno tér vissza, mely hét ponttal vezet már a második Plzeň előtt. A „B“ csoportban három esélyes: a Vítkovice, TTS Trenčín és a žilinai Dynamo váll- váll mellett küzd az elsőségért. Nincs kizárva, hogy az elsőséget a Dynamo Žilina—Vítkovice mérkőzés dönti el. I. LIGA 1. Hradec 22 11 8 3 36 21 »0 2. Dukla 22 11 fi 5 39 20 23 3. Slovan 21 10 7 4 39 23 27 4. Trnava 22 10 5 7 34 32 25 3. Nitra 21 8 7 6 34:26 23 6. Stalingrad 22 7 9 6 30:23 23 7. Ostrava 21 9 4 8 21 26 22 8. ČH Brat. 21 8 5 a 29:22 21 9. Prešov 22 8 5 9 35:36 21 10. Košice 22 7 5 10 21:33 19 11. ČH Brno 21 8 2 11 27:32 18 12. Sokolovo 22 7 4 11 24:35 18 13. Dynamo 22 7 4 U 27:40 18 14. Pardubice ■n 3 3 13 15:42 9 II. LIGA 1. Vítkovice 22 14 6 t 54:23 34 2. TTS 22 16 1 8 62:25 33 3. Žilina 22 15 2 3 56:26 32 4. Odeva 22 U 5 6 55:35 27 5. Brezno 22 12 3 7 46:57 27 6. Košice 22 10 5 7 27:22 25 7. P. Bystrica 22 8 4 10 40:51 20 8. Otrokovice 22 7 5 10 36:39 19 9. Martin 22 S 9 8 22:36 19 10. Prostéjov 22 7 4 11 37:47 18 11. Piešťany 22 6 5 11 29:46 17 12. GottwBldov 22 S 4 13 28:41 14 13. Lučenec 22 3 7 12 25:62 13 14. Olomour 22 3 4 15 25:54 10 Uruguay ismét a színre lép Equador fővárosában Guaya- quillban nemrég labdarúgótornát rendeztek, melyen az egyes országok válogatott együttesei vettek részt és általában Dél- Amerika nem hivatalos bajnokságának tekintik. Az utóbbi idők legnagyobb labdarúgó szenzációi közé tartozó eredménnyel végződött. Az uruguayi csapat megverte mind a két favoritot — 3:0 arányban Brazil ét és 5:0 arányban Argentínát és első he- helyen végzett a tornán. A LABDARÚGÁS HANYATLÁSA URUGUAYBAN Bizonyára néhány év előtt az ilyen eredmény senkit sem lepett volna meg különösképpen. Hisz Uruguay labdarúgói két világ- bajnokságon és két olimpián győztek és ez a két és fél millió lakost számláló ország egyes számú labdarúgó nagyhatalomnak számított. Csakhogy az utóbbi években az uruguayi labdarúgásban erős hanyatlás állt be. K kapott Paraguaytól a selejtezőben és nem jutott el az 1958-as világbajnokságra és a kiöregedett válogatott együttes nagyon rosszul szerepelt a tavalyi dél-amerikai bajnokságon is. A labdarúgó-krízis Uruguay- ban éppen a Guayaquilban rendezésre kerülő torna előtt érte el tetőfokát. A nemzeti válogatott együttest addig mindig a két legnagyobb futballklub — a Penarol és Natonal — játékosaiból állították össze. Abban az időben a Penarol azonban nem volt hajlandó játékosait a válogatott együttes rendelkezésére bocsátani és így a futba 11-szövetségnek nem maradt más választása, mint új válogatott együttes felállítása fiatal és kevés tapasztalattal rendelkező játékosokból. 'Senki sem hitt sikeres szereplésében és azért a csapatot nem kísérte el a futball- szövetség vezetőségének szokásos küldöttsége. KÉNYSZER FIATALÍTÁS — VÁRATLAN FORDULAT A válogatott együttes vezetőjének J. C. Corazzanak hivatalos feladata nem a csapat irányításában. hanem inkább a biztosra vett vereségek megindoklásában rejlett. Corazza volt Uruguayban az egyedüli ember, aki a fiatal labdarúgókat szorgalmazta és bizony „benjaminjaiban“ nem csalódott. A válogatott együttes átlag kora 22 év volt. Gonzales, a kiváló centerhalf, aki játékával túl tett a híres Santamarián is, csak 19 éves. Az együttes további csillagai közé tartozik Sosa kapus, Mendez half és a csatársor balszárnya Sasia-Escalada. Sasia, a csapatkapitány 25 évével az együttes „veteránjának“ számít. És így Uruguayban nagyon figyelemre méltóan alakult ki a helyzet. A válogatott együttest bizonyos kényszerűségből megfiatalították magának a futball- szövetség vezetőségének akarata ellenére. A fiatal csapat olyan kiváló játékot mutatott, hogy ma már ismét azzal számolnak, hogy Uruguay visszatér az elöljáró labdarúgó nagyhatalmak közé. Az egész ügynek van azonban egy bökkenője. A fiatal játékosoknak ellen kel! majd állni nem egy nagyon erős csaléteknek. Armando, az ismert argentin multimilliomos, a Boca Ju- niors-klub elnöke, már csalogatja a Sasia-Escalada párt és a többi új csillagra más külföldi menedzserek vetették ki hálójukat. Ellenáll ez a fiatal csapat ugyanolyan sikeresen a nyomásnak mint Brazília és Argentína ellenállt ellenfeleinek? A képen Kostíni fejesét Kánássy már nem érte be. Előtérben Čadekot, hátul Masopustot látjuk. (Jednota Košice — Dukla Praha 0:3) Hlohovecen sikert aratott a spartakiádi lelkesedés A második májusi vasárnap a fiatal és felnőtt tornászok további tömegeit vonzotta ki a pályákra, hogy sok ezer nézőnek megítélés végett bemutassák gondosan betanult bemutatószámaikat. A vasárnapi spar- takiádok igazolták, hogy a be- mútatőszámok színvonala szüntelenül emelkedik és hogy a tornászok és nézők lelkesedése fokozódik felszabadulásunk 15. évfordulójának megünneplésére rendezett testnevelési fellépések és a II. Országos Spartakiád iránt. Szlovákiában ez idén az első területi spartakiádot a hős szovjet hadsereg általi felszabadulásunk 15. évfordulója ünnepségeinek keretében Hlohovecen rendezték. A területi spartakiád két napra felosztott műsorán szereplő több mint 4000 gyakorlatozó bemutatószámai nagy tetszést váltottak ki a nagy számú közönség soraiban. Tippelj velünk 1. Slovan Blava — SI. Nitra 1 2. Baník Ostrava — Košice 1 3. Prešov — ČH Brno X 1 4. Pardubice — ČH Blava X 2 5. Dukla Praha—Sokolovo 2 1 6. Trnava — Dynamo Praha 1 7. Kutná Hora—Déčín X 1 8. Čelákovice — Úpice X 1 9. Č. Budéjovice — Liberec 1 10. Gottwaldov—Od. Trenčín 2 11. SI. Piešťany—Prostéjov X 1 12. Dynamo Žilina—TJ VŽKG 1 15. Lučenec Opatová—Martin 2 14. Plzeň — Tábor X 2 TÁL a legfiatalabb világbajnok ^ Az egész világon oly nagy a érdeklődéssel kísért Botvin- T» nyik — Tál sakkvilágbajnoki címért folyó küzdelem szórnia haton a 21. parti után végI legesen eldőlt. Tál 12.5:8,3 pontaránnyal vezet Botvin- nyik ellen és miután a világbajnoki címért folyó küzdelem 24 partiból áll, Tál megszerezte a pontok több mint felét és ezzel végleges győzelmet is aratott. A sakkvilágbajnoki címet a fiatal szovjet sakk-generáció képviselője szerezte meg 23 éves korában. Mihail Tál 1956-ban született Rigában. Már 12 éves korában jó sakkozó volt. 1953-ban megszerezte a Lett SZSZK bajnoka címét és már 1956-ban indult a Szovjetunió sakk- bajnokságán, melyen 5-7-ik helyen végzett. Egy évvel később azonban már a Szovjetunió sakkbajnoka lett és a következő évben megismételte sikerét. 1958-ban Tál győzött Jugoszláviában a nemzetközi sakktornán és Münchenben a sakkolimpián a legjobb eredménnyel végzett. Tavaly a Zürichben rendezett nemzetközi sakktornán ugyancsak az első helyet foglalta el. Nemsokára ezután részt vett a világbajnok-jelöltek tornáján Jugoszláviában és győzelmével jogot szerzett Botvinnyik nagymester kihívására a világbajnoki cím iránti küzdelemre. Tall sorrendben a nyolcadik sakkvilágbajnok és a legfiatalabb az 1886- tól folyó sakkvilágbajnokságok listáján. L. KUCHTA: Messze esett az alma a fájától gy emlékszem, hogy három vagy négy éve történt. Pontosan nem tudom. Ki képes mindent a fejében tartani? Abban az időben küldtem a fiamat Bratislavába tanulni. Üj ruhákat varrattam neki, hogy rendes fiatalembernek nézzen ki. Higyjék el, öröm volt nézni, mintha ráöntötték volna azokat a ruhákat. Aztán sokáig nem láttuk egymást. Csak a levelek jöttek állandóan az én Ignácomtól. Mindegyikben azt írta, hogy szüksége van egy-két százasra, mert sürgősen meg kell vennie valamiféle jegyzeteket, vagy mit. Miért ne küldenék — gondoltam, ha szükséged van rá, adok, mégha kölcsön is kérem. Hiszen tanult ember lesz belőled, neked kell eldöntened, mire van szükséged. Egyszer levelet kaptam, de nem Ignáctól, hanem az iskolájától, ahol tanult. KultiXrestre hívtak. Na, mondom, erre elmegyek. Legalább meglátom Bratislavát is, meg az iskolát is, ahová az én Ignácom jár. Csakhogy, én arra is kíváncsi voltam, hogy hol lakik. Ezt meg, úgy látszik, hogy az ördög sugalmazta. Mentem hozzá, arra az albérletre. Szép ház, magas, akkora ablakokkal, mint nálunk az ajtók. A házinéni, fess asszony — a szemei csak úgy égtek. Haja fekete, mint az éj, csak benne egy kis ősz fürt elöl. Ilyen fiatal özvegyecske és már kezd őszülni, gondolom. Kinyitom az ajtót, ahol az Ignácom lakik, és mit látok? A füstöt szinte vágni lehet és ketten kenik a kártyát. A kis rádióból furcsa zaj áramlik, hasonló a zenéhez, de nem tudtam eldönteni, hogy tyúkok kotkodácsolnak.-e vagy ökrök bőgnek-e, avagy valaki bögrékkel dobá- lódzik. Istentelen zaj! Hová jutottam? — gondoltam. A cím helyes, de Ignácot nem látom. Egy ideig nézelődöm, hogy miféle figurák azok ott? Az a kisebb, szétlapított orrú, — biztos valaki alaposan odatenyerelt neki — hirtelen felállt, odament a rádióhoz, és még istentelenebb nótára vitte. Kész pokol! Az 'a szétlap'ított orrú a fejével, vállával, rángatózni kezd, mint a liba, amikor dögledezik. A hasát egyszer előre, másszor hátra húzza, mintha valami csavarná a gyomrát. Lábai kicsavarodva rángatóznak és sehogy se passzolnak. Mondom, mi az, talán a nyavalya tört ki rajta Mintha parazsat szórtak volna a talpa alá, úgy ugrándozik és teli torokkal üvölti: bej, baj, riba, bej, baj, riba.. Eltévedtem, avagy csak nekem tetszik úgy? Csodálkozok magamon. A cím helyes. Ekkor már a másik is felugrott az asztaltól és az is rákezdte. Csakhogy ez üvölt, mámbo, mámbo... No, mondom, ez már sehogy sincs rendjén. Az előbb még semmi baja se volt és most milyen hirtelen rátört a fájdalom. Lesz, ahogy lesz, de én már megkérdem, hogy hová csöppentem.. — Itt lakik Ignác? - szólok rájuk. Ekkor rám néz az a hosszú, akire oly hirtelen tört a fájdalom. Megáll, összehúzza magát és izzadva skulit rám. — Szevasz papa, szevasz.., susogja a fogai közt. Micsoda teremtmény, gondolom. Tálján, biztosan tálján, itt lakik Ignáccal és nem érti, hogy mit kérdezek. — Itt lakik Ignác? — kérdem olyan lassan és hangosan, hogy a torkom majd szétreped. Gondolom, ezt már csak megérti. — Világos — szakít félbe a hosszú. — Mi közöm Világoshoz? Hol lakik az én Ignácom ? — Ugyan, ugyan fater? — morog kelletlenül a lotor. — Ügy látom, elvesztetted az emlékezőképességed — mondja és a váltamra üt. — Csibész, tűnj el innen, mert ha én megváglak, belehalsz — förmedtem rá, és kis híja, hogy az öklömmel rá nem sóztam. De mit piszkoskodjon az ember az ilyen nyálassal. — Ide figyelj, fickó! Itt lakik Ignác? — kérdezem békésen ismét, mert gondolom, a bolondokkal csendesen kell bánni, meg kell nyugtatni. — Hiszen én vagyok Ignác, fater — hebegi. — Istenem — gondolom, ez lenne az én fiam, Ignác, hiszen az nyakig se ért, ez meg... A hangja is más, olyan, mint részegség után. Az orra alatt valami piszok sötétlik, avagy bajusz? Ami legjobban meglepett, az a haja volt. Ügy nézett ki, mint a kakas, amikor harcra indul a másik ellen a szemétdombjáért. — Tényleg te vagy az Ignác? — kérdezem kételkedve. — Én, fater. Mit csodálkozol, mi? — nevet n S7e>rnp,trth0 Ifa nem ismertem volna a hosszú orrát, elö- reugró állát, biztosan letagadom. — Ignác fiam, mondom neki — az miféle bunda ott a fejeden? Talán abban az iskolában kényszerítették rád a tanárok, vagy mi? Elpirult, aztán nevetve mondta: — Ez a divat. Talán nem tudod? — és még előttem is kunkorítja ujjúval a sörényét. — Ez a divat, összekócolni a hajat? — Nem, de ez a frizura a divat — mondja. Elment az étvágyam a topábbi érdeklődéstől és tekintetem lesiklott a lábára. Ezer ördög, mit látok a lábán? Sárga cipő, négyujjnyi vastag talppal. Olyan tompa, mint a tehén pofája. És a nadrágja, mini a kályhacső. — Ez meg mi? Ki után örökölted, avagy mosás közben ment így össze? — kérdeztem csendesen, pedig már majd szétrobbantam. — No, mondd csak, mert olyat adok, hogy... — Apu, nyugodj meg. Ez a divat és te ebben ki nem ismered magad — feleselt vissza. Mintha a nyavalya bújt volna belém. Ilyen nevetségessé tenni a szülőt. — Tehát ez a divat? Es kérdezlek én, kinek a fia vagy? A divaté vagy az enyém, az én saját gyerekem, a diák, gondolkodó ember, avagy divatfigura? tehát ahogy mondod, a divatban nem ismerem ki magam. Mars ki! — ordítottam, ahogy a torkomon kifért. Ignác se várt már, fogta is a kilincset. Ekkor látom, hogy a kabát, amelyet én varrattam, hátul, mind ä két oldalon, derékig be van nyírva. — Állj, divat! — és galléron ragadtam. Már éppen kit olyan modern részre akartam tépni, amikor az eszembe ötlött, ember légy észnél, hiszen ez a te saját gyereked, a te véred, lehet, hogy abban a divatban tényleg nem ismerem ki magam. Ha így van, hadd éljen, boldoguljon. — Ignác, nem szégyelled magad? — kérdem oly békésen, ahogy csak a pap tud kérdezni gyónás közben, ő áll, egy szót se szól, csak pislog. — Ez a pislogás is divat már? — gondolom. — No, mondd, mert odahúzok... — szólok rá élesen. — Hehehe — nevetett susogva a fogai közt, mintha a szája beragadt volna. — Fater, úgy látszik, téhyleg a fejlődés legkezdetén állsz, — mondja, és tovább pislog békésen. — Mit? Majd én adok neked fejlődést! Idehallgass, Ignác, — mondom neki — otthon így ne mutatkozz a szemem előtt. Felöklelnének a tehenek, megvesznének a kutyák, és azt a szégyent ... Hiszen olyan vagy, mint akit kiűztek a világból. Nem, haza így ne gyere! — Es elmentem. Egyszer, amint úgy vasárnap újságot olvasok az árnyékban, a mi kutyánk akkora csaholásba kezdett, hogy majd megveszett. Milyen büdöset érzel, hogy úgy kihozott a sodrodból, gondolom, és rászólok: — Félre, Néró. Ekkor a kapuban megjelent egy csodálatos figura. Végigfutott a hideg a hátamon. A kapuban magas legény állt. A fején rövid, kócos haj. Megnyírva, akárcsak a rabok. Az orra alatt bajusz és szakáll. Vállon keresztülvetve valamiféle szürke zsák, lapult, kezében koffer, összeragasztva holmiféle tarka papírokkal. — Rab — villant át az agyamon. Hiszen a nadrágja se mindennapi. Kék, mint a munkaruha, de csupa nit rajta minden, és a zsebek dróttal varrottak. Biztosan meglógott a dutyiból, gondoltam. Megnézem még jobban, és mit látok? Cipője fekete, keskeny és hosszúszárú, mint a csónak. Talpa olyan, mint a papír. Na és a zoknija, ki látott még ilyet — fehér. Tehát olyan figura, amilyet még életemben nem láttam. Látom, hogy a kutya is fél, reszket és a fogait vicsorítja. Nem tudom, mit tegyek. Se bot nálam, se hang nem jön az ajkamra. — Jézusmária, miféle ijesztő? Hogy tévedhetett ide, pont hozzám? — rémüldözök. — Zsuzsa szívem — hívom a feleségem. — Mi az? — Nézd, mi ez? A feleségem kifutott, mert még ilyen hangot nem hallott tőlem. — Ezt, nézd csak. Látod ? ... mutatok rá csak úgy a szememmel. — Hiszen ez a mi Ignácunk! Fordította: SZŐKE JŐZSEl
