Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-10 / 19. szám

A labdarúgó ligában fokozódik a küzdelem a bajnoki címért és a megmenekülésért Habár az I. labdarúgó-liga befejezéséig már csak négy teljes forduló és három elha­lasztott mérkőzés (Ostrava — Slovan, Pardubice — ČH Brno és Nitra—ČH Bratislava, szer­dán május 11-én kerülnek sor­ra) hiányzik, a bajnok, vala­mint a másik kieső csapat kér­dése még nem dőlt el és állan­dóan különféle megfontolás és kombináció tárgyát képezi. A szombaton és vasárnap játszott 22. forduló nem változtatott a tabella helyzetén, mert mind a három bajnokjelölt (Hradec Králové, Dukla Praha és Slovan Bratislava) és mind a három kieséssel fenyegetett csapat (Sokolovo, Dynamo Praha és ČH Brno) győzelmet aratott. Sőt vasárnap után a tabella AZ I. LIGA SZAMOKBAN Slovan Bratislava — Spar­tak Stalingrad 4:1 (2:1), 15 000 néző, vezette Kusák, gólszerzők Pažický 2, Mo- ravčík, Molnár illetve Mottl. ČH Brno — Spartak Trnava 3:0 (2:0), 11 000 néző. ve­zette Bican, gólszerzők Bub- nlk 2, Lichtnégl. Spartak Praha Sokolovo — Tatran Prešov 2:0 (0:0), 22 000 néző, vezette Pacov- ský, gólszerzők Kraus, Ma- šek. Sp. Hradec Králové — Baník Ostrava 2:0 (0:0), 12 500 né­ző, vezette Špoták, gólszer­zők Hledík, Cerný. Dynamo Praha — Pardubice 2:1 (1:1), 12 000 néző, ve­zette Kainer (osztrák), gól­szerzők Hochmann, Morávek illetve Zikán. Jednota Košice—Dukla Pra­ha 0:3 (0:2), 8000 néző, ve­zette Weil (osztrák), gól­szerzők Vacenovský 2, Ku­čera. II. LIGA TJ Gottwaldov—Slavoj Pieš­ťany 0:0, Odeva Trenčín—Iskra Otro- kovicc 1:3 (1:2), Dukla Brezno — Dukla Olo­mouc 6:0 (3:0), TJ VŽKG—TTS Trenčín 1:0 (1:0), Sp. Pov. Bystrica — Dynamo Žilina 1:6 (0:1), Spartak Martin—Lok. Koši­ce 1:0 (1:0), Žel. Prostéjov — Lučenec Opatová 2:1 (1:1). végén még komplikálódott a helyzet, mert a košicei Jedno- tát a Duklától elszenvedett ve­reség után már csak egy pont választja el a három kieséssel fenyegetett csapattól. Több mint valószínű, hogy ez idén a megmeneküléshez nem lesz elegendő 21 pont. Nagyon könnyen lehetséges, hogy az utolsó fordulóban sorra kerülő Jednota Košice — Hradec Krá­lové mérkőzés ad feleletet mindkét kérdésre. A papírforma és a hátralevő mérkőzések szerint a bajnoki cím legkomolyabb esélyese a hradeci csapat. A csehszlovák labdarúgás történelmében ez lenne az első eset, hogy vidéki csapat szerzi meg ezt a büszke címet. Azonban a prágai Dukla és a bratislavai Slovan is ko­molyan veszi az elsőségért fo- f így kellelt volna Sazka: 121111X11X12 Športka: 4, 21, 24, 27, 40, 49. lyó küzdelmet. Mindkét csapat utolsó mérkőzésén nagyszerű, színvonalas játékot mutatott és igazolta, hogy jelenleg a két legjobb csapatunk. A bajnokság érdekességét az idén az is emeli, hogy a bajno­kon kívül, mely az Európa-baj- nokok Kupájában vesz részt, még hat további csapat játszik a népszerű Középeurópai Ku­pában. Tehát most már nem­csak a bajnoki címért és a megmenekülésért küzdenek a csapatok, hanem a KK-ba ju­tásért is. Ebben a küzdelemben nemcsak minden pont, hanem minden kapott vagy adott gól is fontos szerepet játszik, és ez hallatlanul érdekessé teszi a hátralévő mérkőzéseket. Nem kevésbé érdekes a hely­zet a II. liga „B" csoportjában is. Az „A“ csoportban már biz­tosra vehető, hogy az 1. ligába teljesen megérdemelten a Klad­no tér vissza, mely hét ponttal vezet már a második Plzeň előtt. A „B“ csoportban három esélyes: a Vítkovice, TTS Tren­čín és a žilinai Dynamo váll- váll mellett küzd az elsőségért. Nincs kizárva, hogy az elsősé­get a Dynamo Žilina—Vítkovice mérkőzés dönti el. I. LIGA 1. Hradec 22 11 8 3 36 21 »0 2. Dukla 22 11 fi 5 39 20 23 3. Slovan 21 10 7 4 39 23 27 4. Trnava 22 10 5 7 34 32 25 3. Nitra 21 8 7 6 34:26 23 6. Stalingrad 22 7 9 6 30:23 23 7. Ostrava 21 9 4 8 21 26 22 8. ČH Brat. 21 8 5 a 29:22 21 9. Prešov 22 8 5 9 35:36 21 10. Košice 22 7 5 10 21:33 19 11. ČH Brno 21 8 2 11 27:32 18 12. Sokolovo 22 7 4 11 24:35 18 13. Dynamo 22 7 4 U 27:40 18 14. Pardubice ■n 3 3 13 15:42 9 II. LIGA 1. Vítkovice 22 14 6 t 54:23 34 2. TTS 22 16 1 8 62:25 33 3. Žilina 22 15 2 3 56:26 32 4. Odeva 22 U 5 6 55:35 27 5. Brezno 22 12 3 7 46:57 27 6. Košice 22 10 5 7 27:22 25 7. P. Bystrica 22 8 4 10 40:51 20 8. Otrokovice 22 7 5 10 36:39 19 9. Martin 22 S 9 8 22:36 19 10. Prostéjov 22 7 4 11 37:47 18 11. Piešťany 22 6 5 11 29:46 17 12. GottwBldov 22 S 4 13 28:41 14 13. Lučenec 22 3 7 12 25:62 13 14. Olomour 22 3 4 15 25:54 10 Uruguay ismét a színre lép Equador fővárosában Guaya- quillban nemrég labdarúgótornát rendeztek, melyen az egyes or­szágok válogatott együttesei vettek részt és általában Dél- Amerika nem hivatalos bajnok­ságának tekintik. Az utóbbi idők legnagyobb labdarúgó szenzációi közé tartozó eredménnyel vég­ződött. Az uruguayi csapat meg­verte mind a két favoritot — 3:0 arányban Brazil ét és 5:0 arányban Argentínát és első he- helyen végzett a tornán. A LABDARÚGÁS HANYATLÁSA URUGUAYBAN Bizonyára néhány év előtt az ilyen eredmény senkit sem lepett volna meg különösképpen. Hisz Uruguay labdarúgói két világ- bajnokságon és két olimpián győztek és ez a két és fél millió lakost számláló ország egyes számú labdarúgó nagyhatalom­nak számított. Csakhogy az utóbbi években az uruguayi lab­darúgásban erős hanyatlás állt be. K kapott Paraguaytól a selej­tezőben és nem jutott el az 1958-as világbajnokságra és a kiöregedett válogatott együttes nagyon rosszul szerepelt a tava­lyi dél-amerikai bajnokságon is. A labdarúgó-krízis Uruguay- ban éppen a Guayaquilban ren­dezésre kerülő torna előtt érte el tetőfokát. A nemzeti váloga­tott együttest addig mindig a két legnagyobb futballklub — a Penarol és Natonal — játékosai­ból állították össze. Abban az időben a Penarol azonban nem volt hajlandó játékosait a válo­gatott együttes rendelkezésére bocsátani és így a futba 11-szö­vetségnek nem maradt más vá­lasztása, mint új válogatott együttes felállítása fiatal és ke­vés tapasztalattal rendelkező já­tékosokból. 'Senki sem hitt sike­res szereplésében és azért a csa­patot nem kísérte el a futball- szövetség vezetőségének szoká­sos küldöttsége. KÉNYSZER FIATALÍTÁS — VÁRATLAN FORDULAT A válogatott együttes vezető­jének J. C. Corazzanak hivatalos feladata nem a csapat irányítá­sában. hanem inkább a biztosra vett vereségek megindoklásában rejlett. Corazza volt Uruguayban az egyedüli ember, aki a fiatal labdarúgókat szorgalmazta és bizony „benjaminjaiban“ nem csalódott. A válogatott együttes átlag kora 22 év volt. Gonzales, a kiváló centerhalf, aki játéká­val túl tett a híres Santamarián is, csak 19 éves. Az együttes to­vábbi csillagai közé tartozik So­sa kapus, Mendez half és a csa­társor balszárnya Sasia-Escalada. Sasia, a csapatkapitány 25 évé­vel az együttes „veteránjának“ számít. És így Uruguayban nagyon fi­gyelemre méltóan alakult ki a helyzet. A válogatott együttest bizonyos kényszerűségből meg­fiatalították magának a futball- szövetség vezetőségének akara­ta ellenére. A fiatal csapat olyan kiváló játékot mutatott, hogy ma már ismét azzal számolnak, hogy Uruguay visszatér az elöl­járó labdarúgó nagyhatalmak közé. Az egész ügynek van azon­ban egy bökkenője. A fiatal já­tékosoknak ellen kel! majd állni nem egy nagyon erős csalétek­nek. Armando, az ismert argen­tin multimilliomos, a Boca Ju- niors-klub elnöke, már csalo­gatja a Sasia-Escalada párt és a többi új csillagra más külföldi menedzserek vetették ki hálóju­kat. Ellenáll ez a fiatal csapat ugyanolyan sikeresen a nyomás­nak mint Brazília és Argentína ellenállt ellenfeleinek? A képen Kostíni fejesét Kánássy már nem érte be. Előtérben Čadekot, hátul Masopustot látjuk. (Jednota Košice — Dukla Praha 0:3) Hlohovecen sikert aratott a spartakiádi lelkesedés A második májusi vasárnap a fiatal és felnőtt tornászok további tömegeit vonzotta ki a pályákra, hogy sok ezer néző­nek megítélés végett bemutas­sák gondosan betanult bemuta­tószámaikat. A vasárnapi spar- takiádok igazolták, hogy a be- mútatőszámok színvonala szün­telenül emelkedik és hogy a tornászok és nézők lelkesedése fokozódik felszabadulásunk 15. évfordulójának megünneplésé­re rendezett testnevelési fellé­pések és a II. Országos Sparta­kiád iránt. Szlovákiában ez idén az első területi spartakiádot a hős szovjet hadsereg általi felsza­badulásunk 15. évfordulója ün­nepségeinek keretében Hloho­vecen rendezték. A területi spartakiád két napra felosztott műsorán szereplő több mint 4000 gyakorlatozó bemutató­számai nagy tetszést váltottak ki a nagy számú közönség so­raiban. Tippelj velünk 1. Slovan Blava — SI. Nitra 1 2. Baník Ostrava — Košice 1 3. Prešov — ČH Brno X 1 4. Pardubice — ČH Blava X 2 5. Dukla Praha—Sokolovo 2 1 6. Trnava — Dynamo Praha 1 7. Kutná Hora—Déčín X 1 8. Čelákovice — Úpice X 1 9. Č. Budéjovice — Liberec 1 10. Gottwaldov—Od. Trenčín 2 11. SI. Piešťany—Prostéjov X 1 12. Dynamo Žilina—TJ VŽKG 1 15. Lučenec Opatová—Martin 2 14. Plzeň — Tábor X 2 TÁL a legfiatalabb világbajnok ^ Az egész világon oly nagy a érdeklődéssel kísért Botvin- T» nyik — Tál sakkvilágbajnoki címért folyó küzdelem szórn­ia haton a 21. parti után vég­I legesen eldőlt. Tál 12.5:8,3 pontaránnyal vezet Botvin- nyik ellen és miután a vi­lágbajnoki címért folyó küz­delem 24 partiból áll, Tál megszerezte a pontok több mint felét és ezzel végleges győzelmet is aratott. A sakkvilágbajnoki címet a fiatal szovjet sakk-generá­ció képviselője szerezte meg 23 éves korában. Mihail Tál 1956-ban született Rigában. Már 12 éves korában jó sak­kozó volt. 1953-ban megsze­rezte a Lett SZSZK bajnoka címét és már 1956-ban in­dult a Szovjetunió sakk- bajnokságán, melyen 5-7-ik helyen végzett. Egy évvel később azonban már a Szov­jetunió sakkbajnoka lett és a következő évben megismé­telte sikerét. 1958-ban Tál győzött Jugoszláviában a nemzetközi sakktornán és Münchenben a sakkolimpián a legjobb eredménnyel vég­zett. Tavaly a Zürichben rendezett nemzetközi sakk­tornán ugyancsak az első helyet foglalta el. Nemsoká­ra ezután részt vett a világ­bajnok-jelöltek tornáján Ju­goszláviában és győzelmével jogot szerzett Botvinnyik nagymester kihívására a vi­lágbajnoki cím iránti küz­delemre. Tall sorrendben a nyolcadik sakkvilágbajnok és a legfiatalabb az 1886- tól folyó sakkvilágbajnok­ságok listáján. L. KUCHTA: Messze esett az alma a fájától gy emlékszem, hogy három vagy négy éve történt. Pontosan nem tudom. Ki képes mindent a fejében tartani? Abban az időben küldtem a fiamat Bratislavába tanulni. Üj ru­hákat varrattam neki, hogy rendes fiatalember­nek nézzen ki. Higyjék el, öröm volt nézni, mint­ha ráöntötték volna azokat a ruhákat. Aztán sokáig nem láttuk egymást. Csak a le­velek jöttek állandóan az én Ignácomtól. Minde­gyikben azt írta, hogy szüksége van egy-két százasra, mert sürgősen meg kell vennie vala­miféle jegyzeteket, vagy mit. Miért ne küldenék — gondoltam, ha szükséged van rá, adok, még­ha kölcsön is kérem. Hiszen tanult ember lesz belőled, neked kell eldöntened, mire van szük­séged. Egyszer levelet kaptam, de nem Ignáctól, ha­nem az iskolájától, ahol tanult. KultiXrestre hív­tak. Na, mondom, erre elmegyek. Legalább meg­látom Bratislavát is, meg az iskolát is, ahová az én Ignácom jár. Csakhogy, én arra is kíván­csi voltam, hogy hol lakik. Ezt meg, úgy lát­szik, hogy az ördög sugalmazta. Mentem hozzá, arra az albérletre. Szép ház, magas, akkora ab­lakokkal, mint nálunk az ajtók. A házinéni, fess asszony — a szemei csak úgy égtek. Haja feke­te, mint az éj, csak benne egy kis ősz fürt elöl. Ilyen fiatal özvegyecske és már kezd őszülni, gondolom. Kinyitom az ajtót, ahol az Ignácom lakik, és mit látok? A füstöt szinte vágni lehet és ketten kenik a kártyát. A kis rádióból furcsa zaj áramlik, hasonló a zenéhez, de nem tudtam eldönteni, hogy tyúkok kotkodácsolnak.-e vagy ökrök bőgnek-e, avagy valaki bögrékkel dobá- lódzik. Istentelen zaj! Hová jutottam? — gon­doltam. A cím helyes, de Ignácot nem látom. Egy ideig nézelődöm, hogy miféle figurák azok ott? Az a kisebb, szétlapított orrú, — biztos valaki alaposan odatenyerelt neki — hirtelen felállt, odament a rádióhoz, és még istentelenebb nótára vitte. Kész pokol! Az 'a szétlap'ított orrú a fejével, vállával, rángatózni kezd, mint a li­ba, amikor dögledezik. A hasát egyszer előre, másszor hátra húzza, mintha valami csavarná a gyomrát. Lábai kicsavarodva rángatóznak és se­hogy se passzolnak. Mondom, mi az, talán a nyavalya tört ki rajta Mintha parazsat szórtak volna a talpa alá, úgy ugrándozik és teli to­rokkal üvölti: bej, baj, riba, bej, baj, riba.. Eltévedtem, avagy csak nekem tetszik úgy? Csodálkozok magamon. A cím helyes. Ekkor már a másik is felugrott az asztaltól és az is rákezdte. Csakhogy ez üvölt, mámbo, mámbo... No, mondom, ez már sehogy sincs rendjén. Az előbb még semmi baja se volt és most mi­lyen hirtelen rátört a fájdalom. Lesz, ahogy lesz, de én már megkérdem, hogy hová csöppentem.. — Itt lakik Ignác? - szólok rájuk. Ekkor rám néz az a hosszú, akire oly hirtelen tört a fájdalom. Megáll, összehúzza magát és izzadva skulit rám. — Szevasz papa, szevasz.., susogja a fogai közt. Micsoda teremtmény, gondolom. Tálján, biz­tosan tálján, itt lakik Ignáccal és nem érti, hogy mit kérdezek. — Itt lakik Ignác? — kérdem olyan lassan és hangosan, hogy a torkom majd szétreped. Gon­dolom, ezt már csak megérti. — Világos — szakít félbe a hosszú. — Mi közöm Világoshoz? Hol lakik az én Ig­nácom ? — Ugyan, ugyan fater? — morog kelletlenül a lotor. — Ügy látom, elvesztetted az emléke­zőképességed — mondja és a váltamra üt. — Csibész, tűnj el innen, mert ha én meg­váglak, belehalsz — förmedtem rá, és kis híja, hogy az öklömmel rá nem sóztam. De mit pisz­koskodjon az ember az ilyen nyálassal. — Ide figyelj, fickó! Itt lakik Ignác? — kér­dezem békésen ismét, mert gondolom, a bolon­dokkal csendesen kell bánni, meg kell nyugtatni. — Hiszen én vagyok Ignác, fater — hebegi. — Istenem — gondolom, ez lenne az én fiam, Ignác, hiszen az nyakig se ért, ez meg... A hangja is más, olyan, mint részegség után. Az orra alatt valami piszok sötétlik, avagy bajusz? Ami legjobban meglepett, az a haja volt. Ügy nézett ki, mint a kakas, amikor harcra indul a másik ellen a szemétdombjáért. — Tényleg te vagy az Ignác? — kérdezem ké­telkedve. — Én, fater. Mit csodálkozol, mi? — nevet n S7e>rnp,trth0 Ifa nem ismertem volna a hosszú orrát, elö- reugró állát, biztosan letagadom. — Ignác fiam, mondom neki — az miféle bunda ott a fejeden? Talán abban az iskolában kényszerítették rád a tanárok, vagy mi? Elpirult, aztán nevetve mondta: — Ez a divat. Talán nem tudod? — és még előttem is kunkorítja ujjúval a sörényét. — Ez a divat, összekócolni a hajat? — Nem, de ez a frizura a divat — mondja. Elment az étvágyam a topábbi érdeklődéstől és tekintetem lesiklott a lábára. Ezer ördög, mit látok a lábán? Sárga cipő, négyujjnyi vas­tag talppal. Olyan tompa, mint a tehén pofája. És a nadrágja, mini a kályhacső. — Ez meg mi? Ki után örökölted, avagy mo­sás közben ment így össze? — kérdeztem csen­desen, pedig már majd szétrobbantam. — No, mondd csak, mert olyat adok, hogy... — Apu, nyugodj meg. Ez a divat és te ebben ki nem ismered magad — feleselt vissza. Mintha a nyavalya bújt volna belém. Ilyen nevetségessé tenni a szülőt. — Tehát ez a divat? Es kérdezlek én, kinek a fia vagy? A divaté vagy az enyém, az én sa­ját gyerekem, a diák, gondolkodó ember, avagy divatfigura? tehát ahogy mondod, a divatban nem ismerem ki magam. Mars ki! — ordítot­tam, ahogy a torkomon kifért. Ignác se várt már, fogta is a kilincset. Ekkor látom, hogy a kabát, amelyet én varrattam, hátul, mind ä két oldalon, derékig be van nyírva. — Állj, divat! — és galléron ragadtam. Már éppen kit olyan modern részre akartam tépni, amikor az eszembe ötlött, ember légy észnél, hiszen ez a te saját gyereked, a te véred, lehet, hogy abban a divatban tényleg nem ismerem ki magam. Ha így van, hadd éljen, boldoguljon. — Ignác, nem szégyelled magad? — kérdem oly békésen, ahogy csak a pap tud kérdezni gyónás közben, ő áll, egy szót se szól, csak pis­log. — Ez a pislogás is divat már? — gondolom. — No, mondd, mert odahúzok... — szólok rá élesen. — Hehehe — nevetett susogva a fogai közt, mintha a szája beragadt volna. — Fater, úgy látszik, téhyleg a fejlődés legkezdetén állsz, — mondja, és tovább pislog békésen. — Mit? Majd én adok neked fejlődést! Ide­hallgass, Ignác, — mondom neki — otthon így ne mutatkozz a szemem előtt. Felöklelnének a tehenek, megvesznének a kutyák, és azt a szé­gyent ... Hiszen olyan vagy, mint akit kiűztek a világból. Nem, haza így ne gyere! — Es el­mentem. Egyszer, amint úgy vasárnap újságot olvasok az árnyékban, a mi kutyánk akkora csaholásba kezdett, hogy majd megveszett. Milyen büdöset érzel, hogy úgy kihozott a sodrodból, gondolom, és rászólok: — Félre, Néró. Ekkor a kapuban megjelent egy csodálatos figura. Végigfutott a hideg a hátamon. A kapuban magas legény állt. A fején rövid, kócos haj. Megnyírva, akárcsak a rabok. Az orra alatt bajusz és szakáll. Vállon keresztülvetve valamiféle szürke zsák, lapult, kezében koffer, összeragasztva holmiféle tarka papírokkal. — Rab — villant át az agyamon. Hiszen a nadrágja se mindennapi. Kék, mint a munka­ruha, de csupa nit rajta minden, és a zsebek dróttal varrottak. Biztosan meglógott a dutyi­ból, gondoltam. Megnézem még jobban, és mit látok? Cipője fekete, keskeny és hosszúszárú, mint a csónak. Talpa olyan, mint a papír. Na és a zoknija, ki látott még ilyet — fehér. Tehát olyan figura, amilyet még életemben nem láttam. Látom, hogy a kutya is fél, reszket és a fogait vicsorítja. Nem tudom, mit tegyek. Se bot nálam, se hang nem jön az ajkamra. — Jézusmária, miféle ijesztő? Hogy téved­hetett ide, pont hozzám? — rémüldözök. — Zsuzsa szívem — hívom a feleségem. — Mi az? — Nézd, mi ez? A feleségem kifutott, mert még ilyen hangot nem hallott tőlem. — Ezt, nézd csak. Látod ? ... mutatok rá csak úgy a szememmel. — Hiszen ez a mi Ignácunk! Fordította: SZŐKE JŐZSEl

Next

/
Oldalképek
Tartalom