Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-03 / 18. szám
Kisváros domb tövében nyújtózó utcáján hangos szavú emberek, fiatalok, sétálnak ráérősen. Dél van. Vége a felvonulásnak. A tavaszi nap melegében csülognak a járdára könyökölő apró házak szemei. Sárgák, kopottak, szürkék és piszkosak. Rongyos kalapjuk horpadt bádogjára mézescsokrú bokrétát tűztek a lomha lombú akácok. Mögöttük szőlők kúsznak a pöf- feszkedő homokos dombhátakra. Olyan minden, a homokos lejtőbe kapaszkodó szőlők, az ágaskodó unott akácok, lapuló házak, mintha a hegyről csúsztak volna le egymásra borulva az aszfaltos út tövébe. Ott, ahol az egyetlen utca ol- Iószerűen kettényllik, a szürke postaépület falánál, poros autó állt meg egy pillanatra. A kocsiból őszhajü, szélesvállú férfi lépett ki. Határozott mozgással a trafik felé indult, de csakhamar zavarodottan megállt. Az apró bódé bejáratát redőny takarta. — Na, fene! Már becsukták — mondja és a vendéglő felé indul. — Várjak? — szól utána a kocsiból kihajló sofőr. — Délután ötre légy a csonka várnál. A sofőr szemei felragyogtak, a motor hirtelen lendülettel nekilódult a csonka vár felé hajló út emelkedőjének. A kényelmesen sétáló tarkaruhás falusi lányok, akik az ünnepre jöttek a városba, sikongva ugranak a járdára, ahol merev derekú, feketeruhás falusi emberek áeso- rognak. Távolról, a város széléről éneket sodor a lengedező májusi szél. A frissen zsendülő pázsiton lányok ülnek csoportokban, elszórva, mint a tarka mezők színpompás virágai. Köztük szétszórva legények cigarettáznak, szürcsölik a sört az árus sátrak kellemes árnyékában. Mohón kutató tekintetük türelmetlenül fut lányról-lányra és utánadúdolják a lányok énekét: Nem vagyok szép, csak a szemem sötétkék. Nem vagyok én a babámnak elég szép. A kéklő májusi ég aranykorongja megértőén hunyorgott és fehér fátylába takarta szemét. Nem mert letekinteni azokra a szőke fürtökre, amelyek ott ko- szorúzták körül barátnője ölében a hamvas arcot, a végtelen mélységű kék szemeket. Mintha szédült volna. Vagyok olyan, mint akiért elhagytál, Tartok szeretőt, különbet, mint te voltál. — Gyerünk oda... — löki oldalba egy nyurga legény barátját a sörös sátornál. — Várj, még eggyel behúzunk — válaszol az és üres poharát az ingó, hajló deszkapultra tette. — Nekem már elég — mondta az előbbi és lassan szűrésűivé maradék italát, pohara mögül sunyin figyelte a rózsás szoknyán szétterülő szőke fürtöket, a nyugtalanul emelkedő gömbölyű kebleket, a táncoló napfényt a lány fogain és a ruha alá bú- vó lábakat. Nem vagyok szép, csak a szemem fekete, Nem vagyok én az erdőbe remete fújja tele torokkal a szQke fürtök fölé hajló barna lány, és elsimít egy csúitalan hajbodrot barátnője arcáról. Sem remete, sem fának gyönge levele Én vagyok az, kinek nincs szeretője. A föléjük hajló mézillatú akáclombok rábólintottak, susogva összehajoltak a tavaszi szélben. — Na jössz? — Ráérsz... — válaszol a nyurga a köpcös sunyiképűnek, és komótosan letörli ajkáról a fehér sörhabot. — Még leütik a kezünkről, meglátod! — Ugyan, idegennel úgyse mennek haza. — Nem biztos... — Ne félj! Velünk jöttek, velünk mennek... estig van idő! A két legény komótosan cigarettára gyújt. Az út felől lassan, berregő motorral szürke autó kapaszkodik a rétre és megáll a csendesen ücsörgő két lány közelében. A szőke felkapja fejét barátnője öléből, riadt szeme összeakad az autóból kihajlő halványképű sofőr tekintetével. Egész arcát elönti a pír. A sofőr mosolyog s a lány még jobban elpirul. Zavartan lesimítja szoknyáját, bö leplével eltakarja cipőjének még a hegyét is. — Megijedtél?... — kuncogott a barátnője és ruháját rendezgetve felállt. — Lányok, játsszunk valamit! — mondja egy testes barna lány a szomszéd csoportból és kezét várakozóan nyújtja társai felé. lányok szétrebbennek s kongva, nevetve kiabálnak. — Mást, mást játsszunk! — Jó ez! — Nagyon kislányos! — Hát akkor játsszuk a ken- dőset... — ajánlja a nagymellű fekete lány szuszogva. — Az jó! — kiabálják a legények. — Nem, nem! — visongnak a lányok. Pár pillanatig tétován ácso- rognak, de valaki magasan szárnyaló hangon fújni kezdi: Piros almácskútn ... A zavarában még mindig piruló szőke lány hirtelen felugrik, lesimítja szoknyáját és odaszól társának: — Gyere! A két lány beáll a lányok nevető, kacagó csokrába. — Gyertek ti is, fiúk! — hívja a barna lány a sátrak közt ácsorgó legényeket. — Jössz? — szól barátjához a nyurga és a sunyiképű rábólint. Amikor a kör táncolva pörögni kezd, ott fújja az éneket velük a halványképű sofőr is. Kabátját a kocsiban hagyta, izmos karján magasra gyűrte az inget. Nevetős, nagy zöld szeme minduntalan a szemben forgó kócos szőkeséget keresi és tekintetével beszédesen méregeti, kérdezgeti: mehetek, kezdhetek? De az sen- k re se tekint, kipirult arccal fújja: Hármat tojott a fürjecske, für-für rendembe Rendem bokor, csipkebokor, für-für jegecske. Zém-zám zenébe, kisjány gyere be, A körön belül három lány il- leg-billeg. huncutkodva mutogat az előttük elforgó fiúkra, lányokra. Megölellek idebe. Az egyik lány a barnaképü nyurgát választja, azt viszi be a körbe. Pörögnek, forognak, aztán elölről kezdődik. Most a nyurga két legénytársával járja körbe, szembe a fuldokolva éneklő lányok körében. De mielőtt párt választhatnának, a A nagymellű lány ragyogó arccal pödri, sodorja feje fölé emelt két kezével a zsebkendőt és teli torokkal fújja: Gömbölyű almácskám, Annak adom, Annak adom, Kinek én akarom. Elhomályosult tekintete végigfut a lelassuló, vadul forgó emberkarika alakjain • és megakad a fehéren villanó izmos karokon, a sofőr dús haján, nevető ajkán. Feléje indul. Nyakába dobja az összepödört, ösz- szesodort zsebkendőt és a kuncogva kacagó, fuldokolva éneklő lányok, legények bíztatására behúzza a kör közepébe. Ott úgy teríti a kisimított zsebkendőt a legény térde alá, mintha lepedőt borítana a párja alá. Egymással szemben letérdelnek és cuppanós csókot nyomnak, lopnak egymás arcára, ajkára. Az emberek néznek, a fiatalok hurráznak, és tovább énekelnek: Téged Jancsikám, téged kedvellek, Két forró ajkammal téged szeretlek. A kör ismét vadul forogni kezd. Most a szálas sodorja, feje fölött a zsebkendőt. Piros almácskám ... Villogó szeme, szomjas tekintete a piruló szőke lányt keresi. Annak adom ... A szőke lány lehajtott fejjel, riadtan pislog. Még énekelni is elfelejt. Tudja, érzi, hogy a nagydarab szőke legény rá les, feléje indul. Észre sem veszi, hogy a tánc lelassul, hogy az ének hangja még magasabbra hág: Téged Ancsikám, téged kedvellek, Két forró ajkammal téged szeretlek. Nem látja, de minden feszülő porcikájával érzi, hogy a legény lassít, tétova léptekkel feléje indul. Égy, kettő ... Egy, kettő ... dobognak szívében a léptei. Egy, kettő és a szíve vadul kelepei, dobog a keblében. Egy, kettő ... Már ott áll előtte a sofőr, érzi forró leheletét, érzi a nyakára feszülő, húzó-vonó puha zsebkendőt. Kábultan előrelépeget és megrázkódik. Hirtelen kibújik a zsebkendő laza béklyójából, megperdül, és sebes iramodással az akácos felé lendül. Szinte úszik, repül utána a ruhája. Egymásután ugrik át a füvön heverésző emberek lábán, alig hallja a maga mögött felcsattanó harsány kiabálást: — Fogd meg! Utána! Dupla csők jár!... * Nem tek’nt hátra, de érzi, hogy a sofőr inas alakja nyomában van, hogy szívósan követi és nem képes menekülni. Mégis fut. Néhányan utánuk indulnak, bíztatják a legényt. De elmaradnak, elhal a hangjuk. Fulladozva kapkod a levegő után, de továbbmenekül. Most, mintha már nem hallaná üldözője zaját. Hirtelen irányt változtat. Az erdő némán öleli körül. Sűrű bozótot pillant meg. Belebúj. Akadozó lélegzettel, kimerültén dűl egy vastag fa törzshöz. F'gvel. Szíve ott dobog a fülében, vére ott kalapál a homlokában. Semmi zaj. Lassan megnyugszik ... Amikor széttolja a bozót sűrű ágait és óvatosan kilép a bokrok közül, a legény ott áll előtte, zavarodottan turkál cipője orrával a száraz avarban. Rémülten megborzong, ismét menekülni akar, de lábának minden ereje a földbe csúszik. A legény izzadó homlokát törülgeti, és mosolyogva kérdi: — Miért szaladtál? A lány nem szól, keblére szorítja kezét és lesüti szemét. Nem mozdul. Egy tétova napsugár belopódzik a lombok között és odaül a homlokán gyöngyöző verejtékcsöppre. A fény felragyog, és szétszóródik. A legény előremozdul, fölé hajlik a kitáruló leányajkaknak. Szédültek, orrukba csapott az -akácok hódító mézillata Jlfil VVOLKER: Szerelmes vers Azt mondtad kedves: a világ csak a te szemedben él, kívüle semmi sem illet engem. Fehér almafa virágzik szemedben, benne felhők úszkálnak, röpül s csattog dala madárnak. Hiszem és nem hiszem. Szemed roppant fájdalommal darabokra tördelem, hogy újra bevonjon szivárvány sokszínű ívével. Mondd, kedves, — ha szemed az egész világot magához öleli — miért engedted, hogy ma reggel egy munkás az állásról lezuhant és szemem láttára szörnyethalt? SÍPOS GYŐZŐ fordítása. § Rádió BRATISLAVA 1. Kedd: 11.30 Jó hangulatban 12.40 Népdalok 13.10 Dalok, amikkel jöttek 14.05 A nagy kor dalai 14.20 Szórakoztató zene 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása 18.15 Kívánságkoncert 20.00 Meztelenül a’ farkasok között — rádiójáték. Szerda: 11.30 Jó hangulatban 12.40 Operettrészletek 13.10 Cseh szerzők műveiből 13.30 Szovjet filmzene 16.10 Sport- közvetítés 17.30 Tánczene 18.00 Kívánságkoncert 20.05 Szórakoztató zene 21.30 Forradalmi dalok. Csütörtök: 11.25 Jó hangulatban 12.07 Fúvószene 12.40 Operarészletek 13.10 Esztrád- zene 14.05 Szórakoztató zene 16.15 Tánczene 17,30 Népdalok 18.15 Kívánságkoncert 20.00 Itt Praha, a 415 m-es hullámhosz- szon — történelmi kép a májusi forradalomról. Péntek: 11.00 Győzelmi út 11.30 Jó hangulatban 12.07 Népdalok 13.00 Sport- közvetítés 14.05 Szórakoztató zene 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása 17.00 Zenés-verses összeállítás felszabadulásunk 15. évfordulójára 17.30 Kívánságkoncert 18.20 Prágai együttesek játszanak 20.00 A fehér zászló — rádiójáték. Szombat: 11.20 Jó hangulatban 12.40 Operaáriák 16.15 Hanglemezek 17.00 Műsor a kitüntett üzemeknek és dolgozóknak 18.00 Sportközvetítés 20.30 Kívánságkoncert 21.30 Tánczene Vasárnap: 8.40 Tánczene 9.30 Körhinta — vidám tarka műsor 11.00 Kívánságkoncert 12.05 Szórakoztató zene 13.30 A mezőgazdasági dolgozóknak játszunk 14.00 Tánczene 15.00 Kívánságkoncert 16.00 Sportközvetítés 17.00 Tánczene 17.30 Sportközvetítés 20.00 Ünnepélyes szimfonikus hangverseny a Győzelem napja előestéjén. A Bratislava! Televízió műsora: Kedd: 19.50 Néma barikád — cseh film. Szerda: 19.00 ÜnneAmikor az olvasó könyvet vesz kezébe, bizonyos tartózkodó várakozással, sőt néha szkepticizmussal teszi ezt. Nem tudja még, megkapja-e az írástól, amit vár, nem csalódik-e majd reményében. Nos, ami THURZÓ GÁBOR „AMEN, AMEN“ című novellás- kötetét illeti, bizonyára nem dobja majd az olvasó unott mozdulattal félre, hiszen arról a korról, azokról az évekről számol be, melyeknek magunk is mindnyájan gyermekei vagyunk. Az elmúlt tizenöt évet tárja elénk a szerző. Bár az egyes elbeszélések önálló egészet alkotnak, mégis, mintha mindegyike csak egy nagy fa törzsének a hajtása volna: elválaszthatatlanul egybetartoznak. A kor, a táj, az emberek, sorsok kötik össze azokat s az olvasó mintegy éles reflektor megvilágításában látja felvonulni az események kiváló tollal megrajzolt alakjait. Az országban még szólnak az ágyúk, az emberek még pincék mélyén reszketnek életükért és a holnapért az első elbeszélések sokszor apokaliptikusnak ható soraiban. A jellemábrázolás egész skáláján mutatja be az egyes alakok szerepét és magatartását az egész Európát megrázó szörnyű viharban. Szinte szemünk előtt vonulnak fel az országot — sokszor kényszer hatása alatt — elhagyók és a háború végét türelmetlenül váró otthonmaradottak. Éles megbilá- gításban rajzolódnak ki az egyes jellemek: összekuporgatott vagyonukért, a családi kincsesládájukért remegők, akiknek egyetlen és legfőbb gondja, hogy aranyukat, ezüstjüket, ékszereiket s azt az egész légkört, melyben éltek, átmentsék a békébe. A fatalisták, akik minden eseményt a legteljesebb rezignáció- val fogadnak. A tépelődők, akik nem tudnak miértjükre sehol magyarázatot találni és kiszakt- tottnak érzik magukat a múltból, amelyben gyökereztek. Egy egész uralkodóosztály szétbomlásának a látványa az, ami végigvonul Thurzó mondanivalóin. A kivégzése előtt álló volt miniszter utolsó éjszakája és lelkitusája a cellában; a régi rendszer államtitkára, aki 1956. novemberének napjaiban újra szerephez akar jutni, a külföldről visszatérő javítóintézeti igazgató,, aki tanítványának bosszújától félve (mivel a legkevésbé sem bánt vele annak idején kesztyűs kézzel) üldözési mániába esik; a volt katonatiszt, aki összeesküvést szó, stb. Mindenek között legnagyobb érdeme Thurzó munkájának az értelmiség helyzetének a körvonalazása és helyének, szerepének meghatározása. Az utolsó elbeszélése Lidicébe vezeti az olvasót, ahol az író hitet tesz a béke és felelősségvállalás mellett. Ritkán tapasztalható élethűséggel és biztos kézzel festi meg az író a világtörténelmi eseményeknek akaratlanul is szereplőjévé lett kétkezi dolgozót, a föld munkását és a polgárembert. Tisztán és élesen látja a prolémákat, melyeket igyekszik gyökerüknél megragadni. Stílusa sikeresen alkalmazkodik mondanivalójához és éppen ezért kiemelkedik a hasonlótárgyú írások közül. A cselekmények bonyolítása érdekfeszít övé és minden irodalmi modorosságtól mentessé teszi a művet. Pozitív abban az értelemben, hogy megmutatja az újjáépítés, a romok világából való felemelkedés útját mind fizikai, mind szellemi értelemben. pélyes hangverseny felszabadulásunk 15. évfordulója alkalmából. Csütörtök: 19.55 Fučík — televíziós játék. Péntek: 20.30 Dokumentáris összeállítás szocialista kultúránkról. Szombat: 21.30 Negyvenkilenc nap — a négy hős szovjet katona története. Vasárnap: 19.30 Az Alek- szandrov együttes műsora. BUDAPEST KOSSUTH RÁDIÖ Kedd: 10.25 Népi muzsika 16.45 Munkásmozgalom dalaiból 17.15 Szív küldi szívnek 20.30 Népdalok. Szerda: 12.10 Operarészletek 14.00 Könnyűzene 16.00 Élő szóval — muzsikával 19.00 Könnyűzenei hangverseny Csütörtök: 11.20 Operettrészletek 12.10 Táncmelódiák 14.10 Könnyűzene 15.30 Vidám műsor 16.05 Egy falu — egy nóta 17,15 Üj zenei újság 20.30 Esztergomi Orfeusz - hang játék. Péntek: 12.10 Magyar nóták 13.15 Tánczene 17.15 Szív küldi szívnek 20.30 Népi zene 21.15 Tánczene Prágából. Szombat: 10 30 Operettkettősök 13.00 Operarészletek 13.50 Szív küli szívnek 15.30 Élő szóval — muzsikával 19.05 Riportműsor 20.30 Vidám irodalmi műsor. Vasárnap: 9,40 1^1- vánsághangverseny 11.10 Zenéről mindenkinek 14.00 Szív küldi szívnek 16.00 Kincses Kalendárium 17.10 Tánczene 19.20 Operarészletek 23.25 Tánczene,
