Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-19 / 16. szám

Számos olvasónk kérésér* közlünk női sportkabátot. Az it közölt modell praktikus, jól ki használható. A pontos leírás díjmentesen postán küldjük. j SUT 1A NAP i és persze mindenki azon- nyomban csokoládészínű szeretne lenni. Pedig ezt nem lehet. A helyes na­pozásnak is megvannak a szabályai, tartsuk ma­gunkat az alább közölt jó tanácsokhoz és akkor nem lesz sírás — amint az gyakran előfordul — a napozás eredménye. 7 A napozást kora tavasszal kezdjük, (amikor elég meleg van ahhoz, hogy fedetlen testtel a levegőn lehe­tünk), lehetőleg a déle­lőtti órákban, mert rög­tön kezdetben a déli nap­fény ártalmas lehet. 2 Először csak egy negyedórát napoz- * zunk, majd ezt az időt fokozatosan hosszab­bítsuk meg. Később per­sze a déli órákra is ki­terjedhet. 3 Semmi esetre se maradjunk első al- * kakimmal sokáig a napon, és főként nem tűző napon, mert könnyen napszúrást kaphatunk. A napszúrás ellen későbbi napozások alkalmával fe­dett fővel védekezhetünk. (Kössük be fejünket vé­kony mosó kendővel). Kisgyermeket pedig ne engedjünk napon játsza­ni csakis napozó (fehér vászon) kalapban. 4 A világos körűek­nek különösen kell • vigyázni a napo­zással. Feltétlenül kenjék be magukat napolajjal vagy fényvédő krémmel (ez azért sötét bőrűek- nek is ajánlatos). Ha már hosszabb ideig napozunk és izzadunk, időnként ko&jük át magunkat az olajjal, mert az izzadság az olajat lemossa. 5 A mértéktelen, túl­zásba vitt napozás " eredménye köny- nyen napégés lehet. Per­sze ez gyakrabban fordul elő világos bőrűeknél, de sötétebb bőrűeknél sem ritkaság, ha túl hosszú ideig maradnak mozdu­latlanul a napon. Nap­égésnél a bőr felhólyag­zik (mint a forrázásnál). Ilyen esetben feltétlenül forduljunk orvoshoz. 6 A napfény egészsé­ges és szüksége " van rá a szervezet­nek. Vannak azonban, akik a napot nem bírják, fejfájást kapnak, szédül­nek. Ne akarjanak tehát mindenáron lesülni, mert nálunk a nap ellenkező hatást vált ki. Ugyancsak óvakodjanak a naptól az ideg-, szív- és tüdőbete­gek. em is tudom, hogyan kezdjem. Torkom össze - szorul, nem akarok hinni a szememnek. De itt van előttem a bizonyíték. Egy levél. Egy édesanya írta, reszkető öreg kezével. Mennyit viaskodhatott magával, amíg rászánta magát, hogy kiöntse fájdalmát: rosszak hozzá a gye­rekei. Még leírni is szörnyű. Gyerekek rosszak az édesany­jukhoz! Hát nincs szívük? Ahe­lyett, hogy gondtalanná tennék édesanyjuk öreg napjait, így megkeserítik az életét! Egy percre sem gondolnak rá, hogy felnevelték őket, méghozzá apa nélkül, nehezen dolgozott rájuk, igyekezett embert faragni belő­lük. Hát ez utóbbi nem sikerült. Nem méltó az ember kifejezés arra, akinek anyjához nincs egy jó szava, aki csak követelödzik, gorombáskodik és szolgaként dolgoztatja. levélből árad a vágy egy kis gyermeki szeretet, egy kis gondoskodás után. Mindebből azonban nem jut ki neki. Pedig hogy szeretne együtt osztozni gyermekeivel mindenben, öröm­ben és bánatban, szeretne most is édesanyjuk lenni. De a magu­kat édesanyjukkal szemben is „felnőttnek“ tartó gyermekek egy „hallgasson, maga ehhez nem ért“-el intézik el, bármiben is nyilvánítja véleményét. Szólni nem szabad, csak dolgozni, most is, betegen, gyermekei kényelmét szolgálni. Szomorú ez, nagyon szomorú. Nem szívesen írunk róla, de kell. Tudjuk azt, hogy — sajnos — nem az N. N. aláírású édesanya az egyetlen, akivel ilyen gono­szul bánnak a gyermekei. Remél­jük azonban, hogy olvasóink kö­zül mégis csak nagyon keveset érint ez a probléma. 0 emmilyen szeretetet nem 'ehet valakire ráerősza­kolni, így a gyermeki sze­retetet sem. Azt érezni kell. De a tiszteletet, a jó bánásmódot minden szülő megkövetelheti. Nem egyszer előfordul, hogy valaki minden­kihez kedves, előzékeny, de sa­ját édesanyjához nincs egy ren­des szava, követelései azonban annál inkább. Ez a helyzet N. N. gyerekeinél is, akik annak elle­nére, hogy már pénzkeresők, pénzt r\em adnak anyjuknak, de elvárják, hogy minden nap ren­des étel kerüljön az asztalra. Az idős asszony „kötelességének“ tartják, hogy végezzen el min­den házimunkát, s még a leg­nehezebben sem segítenek neki. Ha gyengélkedik, nem ápolják, és ilyenkor azt tartják, hogy „aki nem dolgozik, ne is egyék“. ——— s az anyának mindez dup­lán fáj. Azért, mert ha gyermekeiből ki is veszett a gyermeki szeretet, belő­le nem veszett ki az anyai érzés. És ezt nem lehet nem észrevenni. Elfogadni min­den jót, s cserébe csak gonosz­ságot adni? Rendjén van ez így? Ugye nem! Gondolkozzatok el csak egy kicsit ti is, akiknek ez a válasz szól, édesanyátokhoz való viszonyotokon. Legyetek hozzá jók, kedvesek, hallgassá­tok meg véleményét, s ha nem értetek vele egyet, rendesen mondjátok meg, adjatok neki egy bizonyos összeget a háztar­tás vezetésére. Segítsetek neki a nehéz munkában (faaprítás, vízhordás, stb.) mindigr s néha, amennyire munkátok engedi, a könnyű munkában is, hiszen édesanyátok öreg és beteges. Ne hajszoljátok öt, engedjetek neki pihenőt is. Dupla gondoskodás­sal igyekezzetek jóvátenni eddigi csúnya viselkedéseteket, tegyé­tek kellemessé öreg napjait. Re­méljük, hogy így lesz. Talán szunnyad bennetek egy kis sze­retet, ébressze tehát azt fel a lelkiismeret. ÜK* hM „EGY FALUSI KISLÁNY“: 1. Kabátot csakis a fiú segít a : lányra. Szó sincs róla, hogy : a lánynak is fel kell adnia : a fiúra a kabátot. Nehogy ilyes- ; mi eszébe jusson, mert az ki- ; mondottan nevetséges lenne. : Kivétel, ha a fiú beteg, pl. gipszben van a keze, de ilyenkor is csak beteg kezének oldalán segítünk neki a kabátot felven­ni. 2. Karonfogva menni csakis menyasszony-vőlegénynek illik. „GENOVÉVA“: 1. Ha nem megy a tanulás rovására, leve­lezhet diáklány fiúval. 2. Az illemszabályok szerint levelet csakis a címzett bonthat fel. Szülő természetesen megkér­dezheti, hogy mi van a levélben, vagy el is kérheti elolvasni, de felbontani neki sem illik. 3. Ta­nárnak nincs joga felbontani diákok címére érkezett levele­ket, csak abban az esetben, ha ezt belső intézeti szabályok elrendelik. „BAMBINO ÉS CSINI“: A fényképadással kapcsolatban már többször megmondtuk a véleményünket. Tehát: a fény­képadás lényegében helytelen : és csak egész komoly udvarlás : esetében vagy jegyespárnál il- : lik, hogy képeket cseréljenek. Nem komoly udvarlás esetében : a fényképek többnyire csak ; zavart okoznak. Elmúlik a sze- : relem, s felmerül a kérdés, mi ; legyen a képekkel. (Elő szokott fordulni az is, hogy valamelyik : fél nem akarja visszaadni.) Leghelyesebb megoldás, amint : azt már annyiszor írtuk, ha ; amatőrképet készítenek, melyen i mindketten rajta vannak, vagy ? a fiú csinálhat a lányról egye- ; dűl is. De ha ragaszkodnak ľa fényképadáshoz, természetesen ľ először a fiúnak kell kérni ‘ a lánytól. !::::::UülUUUUí!ilH:lU::!:::::::::::::i val, kismintás blúzzal. 4. A blúz egyenes, ka- zakszabású, szoknyán kívül is viselhető. „BOLDOG AKAROK LENNI“: 1. Ügy kellett volna csinálnia a dolgot, hogy ne legyen ott minden vasárnap vacsoraidő­ben, tehát, hogy ne rendszere­sen, pontosan minden héten a lány szüleinél vacsorázzon. Viselkedése megengedhetőbb abban az esetben, ha a vacsora után nem szokott mindjárt el­menni, hanem tovább marad. Nem ülik ugyanis valahonnan rögtön evés után távozni. Most már késő változtatni viselkedé­sén, mert esetleg félreértenék a visszautasítást. 2. Karonfogva menni csak jegyespárnak illik. . Kezdő háziasszonyokhoz; „CSÖPI“, „SZORGALMAS“ és „JUTKA“ kérésére közöljük ezt a nagyon szép horgolt kesztyűt. Kérjük, írják meg címü­ket, mert a pontos leírást, természetesen a többi érdeklődők­nek is, díjmentesen, postán küldjük. Reggel mindenki siet a munkába, s ezt a sietést sok háziasszony használja fel mentségül arra, hogy a csa­ltad az asztal sarkán, ki állva, ■ki fétlábra támaszkodva hör- pintse ki kávéját. Márpedig ez mind esztétikai, mind egészségi szempontból nagyon helytelen, és a sietés sem szolgálhat mentségül. Mert reggel valóban sietünk, de nem is kell az asztalt reggel megteríteni. Megtehetjük ezt este, amikor a vacsoraedényt elmostuk és a konyhát rendbehoztuk. Legpraktikusabb, ha a konyhában reggeli­zünk, különösen ahol gyermekek vannak, mert a mor­zsáktól nem piszkolódik a szőnyeg és a leszedés is gyor­sabban megy a konyhában. ESTI TEENDŐK Leterítjük az asztalt nylon abrosszal, s odakészítjük mindenkinek a terítéket: kis tányért és föléje a jobb ol­dalra a csészét csészealjjal és kávéskanállal (a csésze fü­le jobb fele álljon, a kanalat szintén jobb oldalról a csé­szealjra tesszük.) A kistányér bal oldalára a szalvéta, a jobbra pedig — felnőtteknél — a kés kerül. Ne takaré­koskodjunk a késekkel, mert ez idópocsékolást jelent, hiszen ha csak egy kést adunk, egymásra kell várni, míg megkenjük a kenyereket, így pedig egyszerre kenheti mindenki. Ha nagyon takarékoskodunk a mosogatnivaló- val, ne adjunk kistányért, csak csészealjat a csészével, de ez kényelmetlen, mert a levegőben vagy az abroszon ' kell kennünk a kenyeret és egyik sem szép. Este tesszük még az asztalra a cukortartót, sőt megfőzhetjük a kávét vagy kakaót is, reggel aztán csak meg kell melegíteni. (Nyáron persze jégszekrénybe kell tenni.) REGGEL már csak a vajat, dzsemet, vagy mézet és a kenyeret, ill. péksüteményt adjuk az asztalra. A vajat sose hagy­juk a papírban, hanem vajtartóba tegyük. Ha nincs (de minél előbb szerezzük be), úgy egy kis üvegtányérra te­gyük. (Folytatjuk) ravasszal, ami­kor kizöldel a fű és rügyez­nek a fák, ami­kor minden élet újra kezdődik, a molyok is élni akarnak, s le­rakják petéiket mindenhová, ahol gyapjú, szőrme talál­ható. A peték kb. 14 nap múl­va kikelnek és táplálékuk kizárólag „lakóhe­lyükből“, azaz a gyapjúholmi­ból áll. Nekünk persze óvakod­nunk kell, hogy ezek a kárte­vők jóllakjanak, különben szép pulóverjeinket ősszel darabok­ban látjuk viszont. Kellő óvin­tézkedésekkel persze meggá­tolhatjuk az ilyen kellemetlen­ségeket. Azokat a gyapjúholmikat, amiket nyáron nem viselünk, (ruhaneműek, télikabátok, sportpulóverek, meleg fehérne­mű, kesztyűk, sálak, stb.) ala­posan kitisztítjuk, esetleg ki­porszívózzuk, a moshatókat ki­mossuk és elraktározzuk. Az elraktározásnak többféle módja van. Legideálisabb, ha a ruha­neműeket (amiket akasztani lehet), miután egy napig leve­gőn hagytuk, egy erre a célra készült vászonzacskóba tesz- szük, fent szorosan lekötjük és felakasztjuk, lehetőleg olyan szekrénybe, ahol mást nem tar­tunk. (A szekrényt időnként szellőztetjük.) Az egyes dara­bok közé terpentinnel belocsolt újságpapírt teszünk és minden zsebbe molyirtószert (naftalín) szórunk. Ez a módszer azért „ideális“, mert a kabátok, ru­hák nem gyűrődnek. Ha így nem áll módunkban eltenni, úgy ládába vagy bőröndbe te­gyük, ugyancsak újságpapírral és molyirtószerrel ellátva. Ha­sonlóképpen bőröndbe tesszük a pulóvereket és a többi gyap­júholmit. A bundákat nádpálcával ki­poroljuk, majd terpentinbe mártott ruhát borítunk rá, hogy a folyadékot jól magába szívja. Molyzsákba tesszük. Ha a bundákat nem tudjuk bizton­ságosan eltenni, inkább adjuk nyáron át megőrzésre, (szőr­meárusító üzletekbe). Szőnyegeket, kárpitozott bú­tort nyáron minél gyakrabban poroljunk, nehogy a molyok befészkeljék magukat. Elővi­gyázatosságképpen tegyünk a kárpitozott bútor sarkába ke­vés terpentinnel átitatott új­ságpapírt, és ajánlatos a szek­rények belső oldalát is terpen­tines ruhával végigdörzsölni, > polcokra és fiókokba pedig molyirtószert tenni. Azokat a gyapjúholmikat, amiket nyáron is viselünk, időnként rázzuk ki, tisztítsuk át, különösen a hónalj alatt. „PIROS BALLON“: Ma­gának van igaza. Férje álláspontja valóban ne­vetséges. Egy huszonhét­éves fiatalasszony nem­hogy piros gallért, de piros ruhát is viselhet. Akinek jól állnak az élénk színek, és fiatalo­san néz ki, később is viselhet pirosat. Akinek viszont csak a fád színek állnak jól, még fiatalabb korban is furán hat élénk színekben. A kabát átalakítását jól oldotta meg, jobban nem is lehetett. Nemcsak most, de még néhány évig nyu­godtan viselheti. Ül IFJŰSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának Lap.' Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smená, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadőb’vatala. Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava, Pražská 9. — Telefon 445-41. - Postafiók 30. — Főszerkesztő Szőke József. — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01, Bratislava, ul. Nšr. povstania 41. Előfizetés egy ávre 31.20 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. K—10*01081 1. Kötényruha öv­részbe varrta gumival, ami szükség szerint kiengedhető. 2. Elegáns kismama­ruha kazakszerű blúz­zal. A szoknya gumiba varrott és elől ki var vágva. Fehér gallérral is viselhető. 3. Kö­tényruha, szintén öv­részbe varrott gumi­B. KLÁKA ÉS KISNÉ kérésé­re közlünk kismamaruhákat. A terhesség ideje alatt sem szabad külsőnket elhanyagolni. Sót, még pedánsabbaknak kell lennünk, mint máskor. Igen praktikusak a kötényruhák, mert több blúzzal váltva visel­hetők. Kismamaruhának ne vegyünk feltűnő színt. Legszebb a sötét­kék és barna, (ha kötényruha, világos, kismintás blúzzal), fe­hér vagy bés gallérral. Nyári ruhának csakis kismintásat ve­gyünk és szintén szolid színe­zésűt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom