Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-29 / 13. szám

AZ I. LABDARUGÓ LIGA Az időjárás ezen a héten többé-kevésbé már kedvezett lab­darúgóinknak és ez megmutatkozott a nagyobb látogatottságon, mely ebben a fordulóban elérte csaknem a 70 ezret. Az egyes pályákról érkezett jelantések szerint általában a mérkőzések színvonala nem lépte túl az átlagot, örvendetes azonban, hogy nehéz nemzetközi mérkőzéseink előtt már ma több válogatott ^játékosunk nagyszerű formát mutatott, főleg a védelemben és Jhalfsorban (Stacho, Schroif, Popluhár, Hledík, Tichý, Pluskal, «Kvašňák stb.). A legnagyobb fejtörést válogatott csapataink «összeállítóinak a mutatott játék alapján azonban a csatársor 3 összetétele fogja okozni. Hisz a tavaszi idény IV. fordulója is « csatáraink gyenge gólképességéről tesz tanúságot. Hét mérkő- « zésen 14 csapat mindössze 15 gólt rúgjon, erre még a vendég- ^ csapatok zömének „beton“ védelme sem mentő körülmény. 3 Ezúttal a vendéglátóknak nem nagyon kedvezett a szerencse, 2 csak három mérkőzést nyertek, kétszer győztek a vendégek és J két mérkőzés döntetlen eredményt hozott. A gólarány 9:6 és ja pontarány 8:6 a hazaiak javára. itt is meglepő iksz szülessen. Egyik legjobb góllövőnket, a nitrai Puchert sokáig fogja nyugtalanítani álmában az a helyzet, mikor a kapus felett nem talált az üres kapuba és ez egy fontos pontjába került a nitraiaknak. - A trnavaiak biztos győzelme a Stalingrad ellen igazolta, hogy megérde­melten, jó formája alapján idő­Szomorúan mentek haza a szurkolók Bratislavában a petr- žalkai stadionból és nem ke­vésbé voltak szomorúak az or­szág minden részében a tippe­lők. Ismét egy „biztos tipp“ elúszott és rögtön hozzáfűzhet­jük, hogy nem megérdemelten. A bajnok ČH Bratislava állandó I. LIGA SZÁMOKBAN Dukla Praha — Slovan Nitra 2:1 (2:0), 10 000 néző, ve­zette Rajöáni, gólszerzők: Jelinek, Vacenovský illetve Pucher. Spartak Trnava — Spartak Stalingrad 3:1 (2:1), 7000 néző, vezette Sarka, gólszer­zők: Galbička, Štibraní, Šturdík, illetve Kopsa. Červená hviezda Bratislava — Spartak Hradec Králové 0:1 (0:0), 6000 néző, vezette Vrbovec, gólszerző Pokorný. Dynamo Praha — Jednota Košice 3:1 (2:0), 17 000 né­ző, vezette Fabšo, gólszer­zők: Morávek, Hochman, Trnka, illetve Gornický. Dukla Pardubice — Slovan Bratislava 0:1 (0:0), 6000 néző, vezette Jungr, gólszer­ző Moravčík. Tatran Prešov—Baník Ostra­va 0:0, 10 000 néző, vezette Hartman. Červená hviezda Brno — Sp. Praha Sokolovo 1:1 (1:1), 13 000 néző,', vezette Ružič­ka, gólszerzők: Bubník, il­letve Mašek. II. LIGA Dukla Olomouc - TJ Gott- waldov 3:0 (2:0) Dukla Brezno —Spartak Mar­tin 0:0 TJ VŽKG — Spartak Pov. Bystrica 1:1 (1:0) Iskra Otrokovice —Železiarne Prostéjov 3:3 (2:1) Lokomotíva Košice — Odeva Tenčín 3:2 (0:1) Dynamo Žilina —TSZ Lučenec Opatová 3:0 (1:0) TTS Trenčín —Slavoj Piešťa­ny 1:0 (0:0) ziyuxiicia^LU luicuye enciicic VF1 a szögletarány 20:2 a ČH javá­ra), vesztesként hagyta el a pá­lyát. A hradeci csapat Jindra kapusnak, Hledíknek, egy rend­kívül nagy adag szerencsének és a ČH játékosai részéről a „biztos gólhelyzetek“ kiha­gyásának köszönheti, hogy vé­delmi taktikája sikert aratott. — A múlt heti „hős“, a prešovi Tatran ismét meglepetést szer­zett, ezúttal azonban gyengébb játékával és Ostrava elleni döntetlen eredménye otthon sok sazka-szelvény életébe ke­rült. — A prágai Dukla játéko­sai örültek, amikor a játékve­zető sípja a mérkőzés végét jelezte az „újonc“ nitraiak el­len. Nem sok hiányzott, hogy Anton Moravčík jó formában játszik és 12 góllal a góllövők listáját vezeti. tik az élcsapatok között. — A Slovan győzelme Pardubicén zárható volt. Két pont idegen jályán megerősítette Slovan relyzetét a bajnoki elmért foly­atott küzdelemben, míg több mint valószínű megpecsételte Pardubice sorsát. — A koši- ceieknek méltán kijár a „hazai csapat“ cím. Lassan már a ko- šicei szurkolók sem hiszik, hogy idegen pályán védelmi taktiká­val még véletlenül is mérkőzést nyerjen. A prágai Dynamo elle­ni veresége is ezt igazolta. — A prágai Sokolovo teljes erőbe­dobással küzd, hogy elkerüljön a veszélyes zónából és gyűjti a pontocskákat idegen pályá­kon is. Még nem rózsás a hely­zete, hisz az utolsó előtti helyen van, de a legjobb úton halad. A tabella első három helyén nem változott a helyzet. A Dukla és a Slovan mögött egy ponttal a tavaszi idény legsike­resebb csapata (mind a négy mérkőzését megnyerte) a Hra­dec Králové helyezkedik el. A trnavaiak a hetedik helyről a negyedikre küzdötték fel ma­gukat. A bratislavai ČH ugyan marad a hatodik helyen, azon­ban az újabb két pont vesztes­sége folytán nem valószínű, hogy még komolyan beleszólna a bajnoki címért folytatott küz­delembe. A prešovi Tatran a ti­zedik helyről a nyolcadikra került és jobb gólaránnyal Gr -r tst t HÉ ■f Két átütő csatár (balról) Štibráni és Šturdík jobbra Fiktus. Képünk a Trnava - Stalingrad megelőzte a nitrai Slovant és a košicei Jednotát. A két nagy­múltú prágai csapat a Dynamo és a Sokolovo egyenlő pontszám mellett helyet cseréltek. aa. kapura tör, mérkőzésről. I. LIGA Dukla 17 10 3 4 35:18 23 Slovan 17 8 7 2 32:17 23 Hr. Králové 17 8 6 3 27:18 22 Trnava 17 8 4 5 28:24 20 B. Ostrava 17 f> 2 6 19:19 20 ČH Brat. 17 7 4 6 25:17 18 Stalingrad 16 6 6 4 24:16 18 Prešov 17 6 4 7 30:29 16 Nitra 17 5 6 6 23:23 16 Košice 17 6 4 7 17:25 16 ČH Brno 17 6 2 8 21:28 14 Dynamo 16 4 3 9 21:28 11 Sokolovo 17 4 3 1016:32 11 Pardubice 17 3 2 12 13:37 8 A Tornaijai Mezőgazdasági Technikum is aktívan Ítészül Már nem sok idő választ el bennünket attól a hónaptól, amikor ifjúságunk, sportolóink, felszabadulásunk óta immár másodszor mutatják be ország, világ előtt azt, hogy a csehszlo­vák testnevelés mire képes, milyen fejlődésen ment át az utóbbi 15 év alatt. Testnevelé­sünk e nagy seregszemléje a II. Országos Spartakiád lesz. Az 1. Országos Spartakiád 1955-ben volt... Fiataljaink már akkor is nagyon szép sikereket értek el és a külföld is elismerőleg nyi­latkozott e nagy tömegmozgató országos eseményről. Pedig ak­kor csak néhány tízezerre ment, azoknak a száma, akik a gya-’ korlatokat sikeresen elsajátí­tották. Most pedig több száz­ezer azoknak a száma, akik gyakorolnak, akik készülnek. Ezen gyakorlatozók közül keve­sen vannak olyanok, akik jú­niusban ne akarnának Prágában e világraszóló sportesemény résztvevőjeként szerepelni. Testnevelésünk e nagy sereg­szemléje olyan élményeket hagy majd a résztvevők és szemlélők szívében, amely élményeket évek, sőt évtizedek múlva is nagy örömmel idéznek fel em­lékezetükben. A II. Országos Spartakiádra külföldről is több ezren jönnek majd, akik hazá­jukba hírül viszik annak sikerét és nevelő hatását. Ahhoz azonban, hogy Prágába eljuthassunk még nehéz, kitar­tó munkát kell végeznünk. Szó! ez elsősorban a tanulóifjúságra, mert nekik a gyakorlatok tanu­lása mellett az iskolai tanítás követelményeinek is eleget kell tenniük, vagyis napról napra készülniük kell a tanítási órák­ra is. Sikerük ugyanis akkor lesz teljes, akkor lesz 100 %-os, ha mindkét szakaszon megáll­ják helyüket, tehát, ha a gya­korlatokat is jól megtanulják és tanulmányi előmenetelük terén sem mutatkozik semmi­féle hanyatlás. A Tornaijai Mezőgazdasági Technikum tanulói is ebben a szellemben készülnek e nagy eseményre. A gyakorlatok be­tanulása ugyan nem megy zök­kenőmentesen, azonban a ne­hézségeket eddig még sikerült úgy áthidalni, hogy a gyakorla­tok minőségében (főleg a lá­nyoknál) más szervezetek gya- korlatozóihoz viszonyítva nem érezteti hatását. Ilyen nehézség nálunk pl. az, hogy iskolánknak nincs tornaterme és ezért a téli hónapokban nem gyakorolhat­tunk annyit, amennyire szükség lett volna. A helybeli 11-éves középiskola heti 2 órai haszná­latra kölcsönözte ugyan modern tornatermét, azonban 140-150 tanuló heti két óra alatt egy teremben nem gyakorlatozhat a legsikeresebben. Azonban amióta az időjárás jobbra for­dult a lányok gyakorlat-beta­nulása már annyira előrehaladt, hogy a felsőbb ellenőrző szer­vek véleménye szerint kisebb csiszolással már Prágában is felléphetnének, Iskolánk lány­tanulói minden dicséretet meg­érdemelnek, hogy az elég nagy figyelmet igénylő gyakorlatokat a tanulás mellett már olyan jól elsajátították. Nem nagyon ma­radnák le azonban a fiúk sem, ők' is elismerően igyekeznek, csak nekik egy kicsit nehézke­sebben megy még jelenleg mint a lányoknak. A hátralévő néhány hónapot tanulóink úgy használják ki a II. Országos Spartakiád sikere érdekében, hogy minden reggel a reggeli tornán (kb. 30 perc) spartakiád-gyakorlatokat tanul­nak. Tanulóink célul tűzték ki, hogy a gyakorlatokat a lehető legjobban elsajátítják és bíznak abban, hogy Prágában a főpró­bán is sikeresen szerepelnek majd. A gyakorlatok sikeres beta­nulása mellett nem feledkeztek meg tanulóink egy másik fon­tos dologról sem, a II. Országos Spartakiádra való takarékosko­dásról. A múlt évben még csak néhány-sZ6z koronát gyűjtöttek a spartakftd céljaira, jelenleg azonbon már 6000.— korona van az állami takarékpénztárban, amit iskolánk tanulói apróléko­san rakosgattak össze. Ezen a téren különösen szép sikereket ért el a Technikum II. osztálya, mert ők már 2400.- koronát takarítottak meg. To­vábbá dicsérőleg kell még meg­említeni azt, hogy ugyanez az osztály kb. 1 hónapja verseny- felhívással fordult a többi osz­tály tanulóihoz. Versenyfelhívá­sukban vállalják, hogy 1960. május 1-ig annyi pénzt takarí­tanak meg, amennyi szükséges a II. Országos Spartakiád költ­ségeinek fedezésére. E verseny- felhívás a többi osztályok tanu­lóit is felvillanyozta és azóta már minden osztály szép sike­reket mutathat fel e téren. Ajánljuk más iskolák, szerve­zetek gyakorlatozóinak, hogy egymás között lépjenek ver­senyre a takarékosság terén és meglátják, hogy kezdeménye­zésük eredményes lesz. Takács Lt&ps (Tornaija) A francia-szovjet sportkapcsolatok Nyikita Szergejevics Hruscsov franciaországi látogatása alkal­mával a l’Equipe francia sport napilap foglalkozik a francia­szovjet viszonnyal a sport terén is. „A szovjet kormányfő fran­ciaországi látogatása bizonyára megfelelő alkalmat nyújt a sportkapcsolatok rendezésére is. Eddig ezek a kapcsolatok eléggé zűrzavarosak. Szovjet barátaink rendszeresen elküldik hozzánk legjobb távfutóikat, de a legjobb francia távfutőknak nincs joguk velük megküzdeni a l’Humanité klasszikus futó­versenyén. Nagyon gyérek a kapcsolatok a labdarúgók, kosárlabdázók, röplabdázók és főleg a torná­szok között. Jobb a helyzet a kardvívás terén. Még Sohasem láttuk Párizs­ban a kiváló szovjet atléták vagy úszók számosabb csoport­ját. Egy Franciaország —Szov­jetunió úszó vagy' atlétikai ta­lálkozó eseményszámba menne! A kommentár további fejte­getéseit a következő mondattal zárja: Reméljük, hogy valami ebből 1961-ben megvalósul!“ Hruscsov látogatása ezen a téren is biztosan rövidesen érezteti hatását. Tippelj velünk 1. Nitra-ČH Brno 1 X 2. Košice —ČH Bratislava X 2 3. Slovan —Trnava 1 X 4. Ostrava —Dukla Praha 2 X 5. Sokolovo — Dynamo X 1 6. Hradec - Pardubice 1 7. Stalingrad - Prešov X 1 8. Déčin-Ostí 2 9. O. Trenčín —VŽKG X 2 10. Martin — Otrokovice 1 11. Gottwaldov — TTS Tren­čín 2 X 12. Ružomberok —B. Bystri­ca 1 X 13. Opice —Plzeň 2 14. r Bohumín —U. Hradišté 1 így kellett volna Športka: 4, Sazka: 1 1 20, 22, 36, 42, 44 2XX21111X1 XIII. A felesége áldott jó asszony volt, akár a falat kenyér. Többet is szenvedett az öreg mellett, mint a keresztre feszített Krisztus! Sohase felejtem el, első éven arattam nála. Végzésre az asszony rendesen ki akart rukkol­ni az aratóinak: sütött, főzött reggeltől estig. De az öreg Varga János minden kalácsot a trá­gyába taposott. Bizony azt mondta a vén nya­valyás, hogy nem lehet a koszosok belit ka­lácsra szoktatni! Tóth Pista — a mostani pártelnök — is ott aratott akkor. Jól odamondogatott az öregnek. Szót szó követett, összekaptak. A Pistának a fia is odaugrott, hogy segítsen az apjának, de az öreg Varga úgy gerincen vágta a vasvillával szegény gyereket, hogy örökös koldús maradt. János bácsi elhallgatott. Szavai nyomán vilá­gosan kezdtem látni az esetet. Tóth István egyedül írta meg a kádervéleményt, tehát ő követte el a hibát. Nyomorékká tett fiáért akart bosszút állni. Átkot, rossz szót, vagy egy pofont talán el lehet felejteni húsz-huszonöt év távlatából, de nagyon nehéz elfelejteni egy derékontört fiatal életet, aki nap, nap után a szemünk előtt van. Nem, nem lehet elfelejteni Varga János tettét, ugyanakkor azonban Varga Mihályt sem lehet felelősségre vonni, vagy megbosszulni, még kevésbé a lányát, Ágnest! Végül még egy kérdést tettem fel János bá­csinak: — És milyen embernek ismeri Varga Mi­hályt? Az öreg kicsit gondolkozott. Bozontos szem­öldökét összevonta és nagy buzgalommal nézte a padlót egy kis ideig. Valahogy úgy éreztem, hogy az előttem ülő embernek nagyon súlyos minden kimondott szava: — Hát... — kezdte János bácsi ünnepélyes komolysággal — a Miska is megjárta már az élet kálváriáját... Mert nézze csak, elvtárs, mi jót emlegethet meg egy olyan ember, akinek Varga János volt az apja!?'... Bizony sokszor a falu kanásza is feljebb hordta a fej^t, mint ő ... Fiatalságát az apja földjébe ölte, aztán jött a háborji. Feleségére hagyta a kislányt, meg a húsz hold földet. Ő a harctéren szenvedett, a családja meg itthon ... Három hónapig állt mifelénk a front, közben kiürítették a falut, menekülni kellett. Talán negyvenhétben került haza a fogságból, de mire jött? A semmire. Mindent élőiről kellett kezdeni: lóra, szekérre, tehénre gürcölni, hogy mozoghasson, hogy él­jen a család... Hej, nehéz idők jártak akko­riban! ... A szövetkezetesítéskor egy jajt se mondott, mint sokan mások, belépett a legelején. Azóta is dolgozik becsülettel. Nincs olyan szerszám, amelyik mellé ne lehetne odaállítani. Nem mondom, boldogul is, a fejét is feljebb hordja, mint valamikor, mert olyan egy okos lánya van... szóval nem minden bokorban terem olyan!... Hanem büszke is rá!... Most a kórházban van a Mihály, sérvre ope­rálták. Ügy hallottam, sikerült, pár nap múlva haza is jöhet... János bácsi furcsán a sze­membe nézett. — De ha megengedi az elvtárs, most már én is kérdeznék valamit? — Csak tessék! — Hát most már mondja meg az elvtárs, hogy miért érdekli magát annyira a Varga család! ? Elmosolyodtam, majd ugyanolyan nyíltsággal és őszinteséggel elmondtam mindent János bá­csinak, mint ahogy ő nekem. Türelemmel végighallgatott, anélkül, hogy egy arcizma is megrándult volna. Csak nézte a padlót feszült figyelemmel, mintha rendkívül izgalmas film peregne a szeme előtt. Mikor befejeztem a mondókámat, valamivel feljebb emelkedett a feje és szinte keresztül döfött a szeme: — Hát ezt rosszul csinálta a Tóth Pista, az úristenit neki! Rosszul bizony! Mert ebben- a faluban nemcsak ő képviseli a pártot, hanem én is, meg a többiek! És mink semmit se tu­dunk a dologról! Felállt, szemére húzta a kopott mici-sipkát: — Várjon türelemmel az elvtárs! - mon­dotta. — Rögtön itt leszünk! — Azzal deres bajúszához képest szokatlan fürgeséggel vágott neki a falunak ... Valóban, alig telt el egy félóra, minden veze­tőségi tag ott ült az irodában. Bizalmatlan, komor tekintettel méregettek. Kezdtem magam nem jól érezni. János bácsi bámulatraméltó tömörséggel ecsetelte a helyzetet. Amíg beszélt, minden szem a padlót söpörte, kivéve Tóth Istvánnét: meg-megrándult arcának egy-egy izma, hol vi­lágított, hol meg veresített a bőre, de szó nél­kül végighallgatta János bácsit. Aztán olyan parázs vita kezdődött az öt em­ber között, hogy életem végéig sem felejtem el. Vitájuk során talán sohasem éreztem any- nyira az életközelséget, mint éppen akkor, talán akkor értettem meg legjobban, hogy hol, miben gyökerezik a párt hatalmas ereje. Igen, akkor és ott, az öt kérgestenyerű, egyszerű asaagcsa ember között valami soha nem érzett büszke­séggel töltött el annak a tudata, hogy az én zsebemben is ott lapul a pirosfedelü tagsági igazolvány. Mind a négyen keményen szembeszálltak Tóth Istvánnal. Megdorgálták, keményen elítél­ték a tévedését, ugyanakkor azonban mélysé­gesen meg is értették, mint ember az embert... S a vita végén elkészült az új kádervélemény a való helyzet és tények alapján, a falusi párt- szervezet bélyegzőjével és öt vezetőségi tag aláírásával. Búcsúzóul ennyit mondtam: — Azt sose felejtsék el az elvtársak, hogy annyi embert fordítunk magunk ellen, ahány igazságtalanságot követünk el! Márpedig ne­künk szükségünk van minden becsületes dol­gozó bizalmára! 10. Vargáékat olyan váratlanul érte a látogatá­som, mint derült égből a villámcsapás! Már éppen a konyhaajtót zárták be, a lakodalomba indultak. Ágnes koszorúslányi díszbe öltözötten .állt előttem: földetsöprő rózsaszín ruhában, hajá­ban rózsakoszorúval. Szomorkásán bánatos arcán mosolyba hajló meglepetés játszott. Égő, fekete szeméből csodálatos melegség sugárzott felém. Ügy éreztem, hogy mellette elhalványo­dik a május minden szépségével, hogy mellette eltörpül az egész világ. Abban a pillanatban tökéletesebb nőt nem tudtam elképzelni. Vargáné gyanakvó szemmel tapogatott végig, de miután Ágnes bemutatott neki, egész más szemmel cirógatott. Megítélésem szerint szép lány lehetett valamikor. A bezárt ajtó csakhamar kinyílt és nagy kedvességgel az első szobába tessékeltek. Vargáné nyomban egy kis szíverősítőt meg édességet tett a kerek asztalra: inni, enni kel­lett, nem lehetett kosarat adni. Felálltam: (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom