Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-05 / 1. szám
AZ ORSZÁG LEGJOBB PIONÍR JAI ÚJÉVI LÁTOGATÁSA KÖZTÁRSASÁGUNK ELNÖKÉNÉL A Vár kedves vendégei Bratislava, 1960. január 5. IX. évfolyam 1. szám Ára 60 fillér A CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Az új esztendő elég fukaron viselkedik a téli sportok kedvelőivel szemben. Azért akik a szabadságukat a hegyekben töltik, élvezhetik a sízés és a szánkózás minden örömét. Jogos remények Most már bizonyos, hogy a tavasz derekán Párizsban ösz- 1 szeül a csúcsértekezlet. Különösen fontosnak tűnik, hogy már nemcsak egy csúcsértekezletről, hanem a csúcstalálkozások sorozatáról, egész láncolatáról van szó. Valóban, a békés egymás mellett élés diplomáciájának legjobb, legkorszerűbb módja ez a csúcs- láncolat. A két táborNíözött ma sok az ellentét, s a hidegháború súlyos örökségként nehezedik a népekre. Ezeket az ellentéteket csak úgy lehet igazán csökkenteni, ha az arra ieghi- vatottabbak, a kormányfők veszik közvetlenül kezükbe az ügyek intézését. De vajon hat, hét, vagy akár tíz nap eiegen- dő-e, nemhogy az összes vitás kérdések megoldásához, de akár áttekintéséhez is? Nem, egy csúcstanácskozás jelentheti a kezdetet, de aligha végleges eredményeket. Ezért szükséges a csúcstalálkozók egész sorozata. Bízunk benne, hogy közvetlen hatásával, elevenségével a csúcsértekezlet-sorozat valóban új szellemet hoz. Furcsa is lenne, ha korunkban, a gondolat gyorsaságával száguldó rakáték, az embert szolgáló atom korszakában csak a technikában, a közlekedésben, az iparban küzdenénk órákért és percekért, s a diplomáciában, a nemzetközi kapcsolatokban hónapokat, éveket pazarolnánk el a körülményes, hosszan tartó párbeszédekkel. A tárgyalások keretei, lehetőségei tehát adottak a tavaszra. Jóknak ígérkeznek. Nem állnánk azonban két lábunkkal a földön, ha megfeledkeznénk az enyhülést gátló ellenőrökről. Hiszen most, karácsonykor, amikor a csúcstalálkozó híre beragyogta a világot, Nyugat- Németországban és Nyugat- Berlinben gyertyafények gyúl- tak — revansra, nagynémet követelésekre emlékeztek. Számíthatunk rá, hogy ha* eddig egyes körök a csúcstalálkozó létrehozása ellen mozgattak meg minden követ, a jövőben azon lesznek, hogy a már meg- akadályozhatatlan csúcstalálkozót fullasszák sikertelenségbe. Máris hallatszanak olyan hangok, amelyek a csúcstalálkozó vitáiv-1 vagy esetleges hevesebb párbeszédeivel — a tár-* gyalások általános kilátástalan- ságát próbálják majd igazolni. A párizsi konferencia létrejötte sem jelenthet megnyugvást. Ellenkezőleg, az első sikerek nyomán még inkább Párizsra kell vetnünk vigyázó szemünket. Párizs címerében hajót dobálnak a viharzó hullámok, amely a találó jelmondat szerint: hánykolódik, de el nem süllyed. így volt ez a tárgyalások gondolatával. Hánykolódott a hidegháború hullámain, de el nem süllyedt, és győzedelmeskedett azokon. Most ideje a biztos kikötő felé irányítani. Január elsején, újév napján a prágai Vár harmadszor volt színtere a pionírok ünneplésének, akiket Antonin Novotný, köztársasági elnök hívott meg, hogy a párt és kormány vezető képviselőivel együtt fogadják az 1960. év kezdetét. A kora reggeli óráktól kezdve érkeztek a pionírok vezetőikkel a prágai Várba. Megjöttek a prágai körzetek, a prágai kerület, valamint a határmenti járások, Bratislava, továbbá köztársaságunk más városainak és falvainak képviselői. A pionírok képviselőit a pionírcsoportok küldték az újévi ünnepségekre jutalomképp azokért a nagyszerű eredményekért, amelyeket közérdekű sikeres munkájukban az iskolákban és az érdekkörökben értek el. Valamennyi kerületünk képviseletében mintegy 700 pionír és csaknem 400 szereplő volt jelen. A prágai Vár történelmi Spanyoltermét erre a napra színházzá alakították át, karácsonyfával díszített színpaddal. Elsőnek a trocnovi Ján Žižlca Katona Iskola pionírjai és diákjai léptek az emelvényre kürtökkel és dobokkal. Felhangzottak a harsonák, amelyeknek hangjai, valamint örömteljes taps és üdvkiáltások közepette bevonultak a párt és kormány képviselői, élükön Antonín Novotný elvtárssal. Az ünnepi programot a prágai központi énekegyüttes Václav Dobiáš „A holnap miénk“ című dalával nyitotta meg. A gazdag műsorban szebbnéi- szebb számok váltották egymást. A vejprtyi Nyolcéves Középiskola „Szöcskék“ nevű pioníregyüttese gyermekjátékokat adott elő, a prešovi kerületi haburai fiúk és lányok pedig A CSKP KB népviseletben kelet-szlovákiai táncokat mutattak be. A műsort egy szép jelenet fejezte be, amely kifejezi, hogy a fiúk és lányok a pionirtettek évében hogyan üdvözlik felszabadulásunk tizenötödik évfordulóját: a pionírfiúk és lányok egy nagyolvasztó makettjét vitték, amelyben a májusi napokban a pionírok tiszteletére végeznek majd olvasztást. Ezenkívül a felszabadítás krónikáját mutatták fel, amely pionírgazdaságokban és érdekkörökben végzett munka jelképe. Megmutatták, hogyan dolgoznak az ifjúsági alkotóversenyben, hogyan készülnek a spartakiádra és miképp örülnek a nyári tábornak. Amikor zenekar az „Irány Prága“ ismert induló első hangjait játszotta, az ünnepi program a csehszlovák pionírok hazaszeretetének örömteljes és lelkes manifesztációjában, valamint felszabadítónk, a leghűbb barát, a hősi szovjet nép iránti forró szeretet és szövetség éltetésében érte el tetőfokát. Az ünnepi program befejezése után a prágai Vár termeiben a délután folyamán a pionírok dala és nevetése hangzott, akik táncoltak, játszottak, beszélgettek a prágai üzemek dolgozóival, a csehszlovák világűrutazási szakértőkkel, a volt partizánokkal, azon csehszlovák katonai egységek tagjaival, akik a szovjet hadsereg soraiban harcoltak. A pionírok az ünnepség befejező részében a Rudolf Képtárban ültek össze, ahol köszönetét mondottak a párt és a kormány képviselőinek a kedves meghívásért. Ezután Antonín Novotný elvtárs mondott záróbeszédet, majd sok sikert kívánt a pioníroknak az új évben. Immár hagyománnyá vált, hogy a köztársasági elnök az ország legjobb pionírjait vendégül látja a prágai Várban. Azok a gyermekek, akik abban a nagy kürinfetésben részesültek, hogy részt vehettek a fogadáson, még jobb tanulással és munkával válaszolnak az elismerésre az 1960-as esztendőben. Politikai Bizottságának tagjai és a kormány képviselői Novotný az egybegyűlt gyermekekkel. szívélyesen elbeszélgettek A nagykövesdi szövetkezetben — királyhelmeci járás — növénytermesztési kísérleti csoport alakult. A csoport feladata kísérletezni az egyes növényekkel és megállapítani, hogyan lehet magasabb hektárhozamokat elérni az egyes növényfajtákból. A csoport tagjai, szövetkezeti tagok, tanítók és az egész csoport munkája fölött védnökséget vállalt a szo- motori kísérleti állomás. A csoport működését két hektár földterületen kezdi meg, egy rosszabb minőségű talajon. A csoport munkájába bevonják a nyolcéves iskoia tanulóit is, amely jelentős lépés lesz a poKísérleti telep litechnikai nevelés elmélyítésében. Az iskola Micsurin-köre, amely növénytermesztéssel, nyúltenyésztéssel foglalkozik, tavasszal kibővüí és baromfit is tenyésztenek. Az önkéntes kísérleti csoport kender, kukorica és cukorrépa termesztésével kísérletezik és egyik fő feladata lesz megállapítani, hogy hogyan lehet, terméketlen, rossz minőségű talajt termékennyé tenni. A csoport munkájával jelentősen hozzájárul majd a szövetkezet terméseredményeinek növeléséhez. F. Z. N VASARI MOZAIKOK Vojtech Sedlácek: Tél Vásáron vagyok. Sátor, sátor mellett. Van itt minden, ami csak egy igazi vásárra jellemző. Ebben a gyűrűző emberáradatban, a sátrak Bakonyában nehéz az újságíró dolga. Mindenről írni szeretne. Igaz, nem kell ide fantázia, mert a tény, a valóság úgy kínálja magút, mint a gyümölcsre éhes embernek az érett, piros alma. S én mégis egy szerény, könyvsátor, a vásár egyetlen könyvsátra közelébentálltam meg. Egy hatvan év körüli nénit figyeltem, akinek batyujából már egy fényesszárú fekete csizma kandikált ki, a férjének vette. Közelebb megyek, figyelem és hallgatom. — Egy fáin könyv kéne — mondja. — Milyen legyen az, nénike, van itt bő választék — így az eladó. A néni kezébe vesz egy könyvet, nézegeti, forgatgat- ja, nem tud vele mit kezdeni. Látja, hogy színes, képek is vannak benne, de azért csak leteszi, meg felveszi, míg végül azt mondja: — Ez megfelelne. Az unokámnak kell. Tudja, ő olvasgat nekünk hangosan, ha bebenéz hozzánk. Az is ilyenforma, amiből olvasgat és fáin dolgok vannak benne. Ki is fizeti és eggyel több öröm érzéssel a szívében odébb megy ... -Én meg maradok, szintén eggyel több jó érzéssel a szívemben. Mert újabb vevők jönnek. Fiatalok, idősebbek. Egyesek megállnak, nézik a könyveket, majd elmennek és visszajönnek. Mások egyből rámutatnak, hogy ezt kérem, majd fizetnek és ők is odébbállnak. Otthagyom én is a könyv- sátrat, bolyongok a sokada- lomban, nézelődöm, hizlalom a szemem a sok tarka, díszes vásári áruval, s mégse tudok betelni velük. Most egy furcsa hangzagyvalék üti meg a dobhártyámat: — itt van az igazmondó, a mindenttudó tengerimalac. Megjósolja a sorsát, jövőjét. Tessék csak húzni, öt korona csupán egy húzás — óbégat egy töpörödött, rőtszakállas, részegesképií öregember. De hiába a rekedt kornyikáfás, médium csak nem akad. Nem akar jósöltutni senki. Mondóéi is az öregnek: — ■ Nem megy az üzlet, bácsi. Ammondó vagyok, hogy el tetszett aludni, úgy testvérek között is húsz évet. Az öreg elértette célzásomat, s mondja is nagy dühösen: — Megverte az isten! Elmúlt már az én világom is. Hej, pedig valamikor jó üzlet volt ez. De úgy kiokosították már ezt a népet, hogy csuda, nem keresek még bagóra sem. S én újra az öreg nénire gondolok, aki jósoltatás helyett könyvet vásárol az unokájának. S arra, hogy nemcsak a lacikonyhát, a bormérő sátrakat látogatják az emberek. hanem a szellemi kincset, tudást, emberséget, szerete- tet rejtegető díszes, cifra sátrak között meglapuló szerény, szürke kis könyvsátrat is. TÖRÖK ELEMÉR
