Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-08 / 36. szám

este hét Órakor a-©>Oc wmmmmÉ! *T' öbb mint egy hete már ■*■ nagy volt a készülődés a balázsfai CSISZ-tagok között. Aljg volt este, hogy össze ne ültek volna. Értékelték az ed­digi munkát, vitatkoztak a szö­vetkezet vezetőségével, és meg­látogatták a pártelnököt is. Megkezdték az előkészületeket az évzáró taggyűlésre. Mikor az értékeléshez értek, egyesek rájöttek arra, hogy még nem teljesítettek minden feladatot. Vasárnapra új brigádokat szer­vezünk, segítünk a szőlészet­nek, a cukorrépánk sincs rend­ben — így beszéltek egyes fia­talok a CSISZ vezetőségében. .Elhatározásukat tett követte. Vasárnap már kora reggel ösz- szejöttek az EF.SZ irodájában. Brigádra mentek. Egyesek a gazdaságban, a többiek pedig a faluszépítésnéi dolgoztak. A brigád eredményes volt. Min­denki boldogan indult hazafelé. Ezt is teljesítettük. Délután az EFSZ termében a CSISZ-szer- vezet zenekara tartott, főpró­bát. Együtt voltak valamennyi­en, mert a zenekarnak jól kell szerepelnie az'aratóünnepélyen. Sok-sok vita és értékelés után megszületett a CSISZ alap- szérvezetének értékelő beszá­molója az évzáró taggyűlésre. Még a jövő évi terv és aztán az új vezetőség összeállítása hiányzott. Ekkor újból kezdő­dött a vita. És megint csak a pártelnök segített. - Hívjátok meg a fiatalokat és beszéljétek meq velük, mit akarnak csinál­ni, hogy jól érezzék magukat a CSISZ-ben. Pénteken kora reggeltől sűg- tak-búgtak a fiatalok. Ki milyen ruhában lesz, lesz-e idejük megmosakodni és jól felkészül­ni az évzáró taggyűlésre. Ezt észrevették a szövetkezeti ve­zetőségben is. Odahaza a szü­lők szintén megtudták a készü­lődést. Alig volt négy óra, a szövetkezet elnöke megjelent a fiatalok között. Kijött utánuk a gazdaságba. — Aztán jól ren­dezzétek meg az évzáró taggyű­lést, hisz szégyen volna, ha ez nem , sikerülne. Máskülönben is lassan szedelőzködjetek és in­duljatok hazafelé. Legyen idő­tök megmosakodni, felöltözni és még egyszer átgondolni az egész évi CSISZ-munkát. Kicsit vonakodtak, hisz még van idő, de lassanként mégis­csak csoportosan elindultak. Este hét órakor mind a tizen­hatan kék ingben, fiatal lelke­sedéssel megjelentek a terem­ben, ahol az évzáró taggyűlést tartották. A termet szintén elő­készítették. A lányok virágot hoztak, abroszt kölcsönöztek, és a falon büszkén tündökölt a CSISZ Vörös zászlaja. Megkezdődött a CSISZ évzáró taggyűlése. A beszámoló gaz­dag volt. Hisz jól dolgoztak a fiatalok az EFSZ-ben. Rendez­tek többször táncmulatságot, kultúrelöadást, hogy szórakoz­tassák a falu népét. A politikai kör szintén jól dolgozott. Hár­man a pártiskolázást látogatták, a többiek pedig a „Világ térké­pe felett“ körben bővítették tudásukat. Csak egy hiba volt. A sporttevékenység nem volt kielégítő. Kevés fiú van a fa­luban. Többnyire lányok, és ezek számára a CSISZ-vezetőség nem szervezett olyan sportmegmoz­dulást, amely 'érdekelte volna őket. A beszámolót vita követ­te. Majdnem mindenki hozzá­szólt. Egyesek panaszkodtak, hogy nem bírják eléggé a szlo­vák nyelvet. fjedig de jó lenne azt is tudni! Mások arról be­széltek, hogy keveset foglal­koznak a pionírokkal. Közben jó volna feltölteni a CSISZ-tag- ságot is. A fiatalasszonyok és a fiatalemberek félrehúzódnak a CSISZ-től, pedig ezek számára is szükséges volna valami ér­tékeset szervezni. A vita folya­mán felszólalt a pártelnök is és az EFSZ elnöke is. Az ő felszó­lalásuk gazdaggá, értékessé tet­te a CSISZ évzáró taggyűlését. Megmutatták, hogyan kell szer­vezni és helyesen irányítani az elkövetkező években a CSISZ politikai-nevelőmunkáját. Nagy lelkesedéssel és tapssal fogad­ták a fiatalok különösen az EFSZ elnökének a szavát, aki a következőket mondta: Mi, a szövetkezet vezetőségében so­kat köszönhetünk a fiataloknak. Mindig ott segítettek, ahol arra a legnagyobb szükség volt. Ju­talmul megvesszük a CSISZ ze­nekarának a hiányzó harmoni- kát. Mindenki* örült. Teljes lesz a CSISZ zenekara! Mind a beszámoló, mind a vitafelszólalások gazdag anya­got nyújtottak az évzáró tag­gyűlés határozatának az elő­készítésére és az egyik CS1SZ- tag már olvassa is az előkészítő tervet: Munkánkat úgy szer­vezzük, hogy sikerüljön meg­nyerni a faluban minden egyes fiatalt a CSISZ-be. Segítünk a kultúrház építésénél, és még az ősz folyamán készítünk 200 köbméter komposztot. A CSISZ nagy gondot fordít a fiatalok politikai, kulturális és szakmai nevelésére. Ennek érdekében további politikai kört szerve­zünk és megszervezzük a szlo­vák és az orosz nyelvtanfolya­möt is. Hogy erősítsük a CSISZ vezetését a pionírcsapatban, Végh elvtársnöt megbízzuk a pionírcsapat vezetőjének funk­ciójával. Ezt követően az új vezetőség választására került sor. Olya­nokat választottak, akik a leg­jobban dolgoznak az EFSZ-ben és tekintélyük van a fiatalok előtt. Már késő volt, mire a gyűlés befejeződött. És mivel jól,.sike­rült,' ezt meg is kellett ünne­pelni. Egy kis előkészület, a ze­nekar hangolt, és megkezdődött a fiatalok vidám táncmulatsága. SZIGL FERENC 57 millió korona Sajtótájékoztató a csehszlovák nagykövetségen A VII. Világifjúsági Talál­kozó tiszteletére Széleskörű mozgalom indult a CSISZ szer­vezeteiben. Kiindulva a CSISZ, III. országos konferenciájának határozataiból, az 1350-et meg­haladó ifjúsági kollektívák többsége arra az elhatározásra jutott, hogy bekapcsolódik a „Szocialista Munkabrigád“ címe elnyeréséért folyó versenybe. Szlovákiában eddig már 15 if­júsági kollektíva nyerte el e nagyt kitüntetést. Jelenleg 518 ifjúsági kollektíva folytatja a küzdelmet. A verseny előfeltételei többek között megkövetelik, hogy min­den versenyző igyekezzen a legtakarékosabban dolgozni, és hogy a fiatalok ezt a követe­lést helyesen értelmezik, annak több bizonyítéka is van. Az egyik legfontosabb bizonyíték az „Ifjúsági milliók" mozga­lom. Az év elejétől eddig több mint 57 millió koronával járul­tak hozzá a fiatalok népgazda­ságunk fellendítéséhez. Ehhez az összeghez például a breznói járás fiataljai több mint 2 mil­lió 247 000 koronával járultak hozzá. De nem maradtak le más járások fiataljai sem. A trnavai járásban 1 614 000, a myjavai- ban 1 771 000 és a bratisiavai járásban 6 034 000 koronát ta­karítottak meg. A legnagyobb megtakarítást azonban a kas­sai fiatalok érték el. Az összeg meghaladja a 6 306 000 koronát. Minden előfeltétel megvan, hogy Szlovákia üzemeiben és falvai­ban az „Ifjúsági milliók“ moz­galom szélesméretű kiterjeszté­sével köszöntsék fiataljaink hazánk felszabadulásának 15. évfordulóját. A múlt héten a csehszlovák nagykövetség kereskedelmi osz­tályán sajtótájékoztatót tartot­tak a “budapesti Mezőgazdasági Kiállítás alkalmából. Jozef Chabadí, a csehszlovák nagykövetség sajtóattaséja is­mertette a mezőgazdasági mun­kák gépesítésének jelenlegi helyzetét és feladatait Cseh­szlovákiában. Elmondotta, hogy a Mezőgazdasági Kiállításon a csehszlovák mezőgazdasági gépek nagy választéka megis­merteti a látogatókat a cseh­szlovák mezőgazdasági gépipar hatalmas méreteivel. Ez az iparág nemcsak a hazai szocia­lista mezőgazdaságot tudja el­látni modern gépi felszereléssel, hanem termelésének nagy, ré­szét külföldre szállítja és ebből bőven jut a baráti államok mezőgazdaságának is. A továbbiakban arról szólt, hogy a mezőgazdasági gépek száma Csehszlovákiában 1955 óta hatszorosára emelkedett. A csehszlovák mezőgazdaságban jelenleg 53 000 traktor, 5 gabo­nakombájn, 30 000 kévekötő aratőgép, 8000 burgonyaültető és sokézer más jól bevált gép dolgozik. Ezután Ladislav Loksa, a MO- TOKOV külkereskedelmi válla­lat osztályvezetője, a csehszlo­vák pavilon igazgatója adott tájékoztatót a csehszlovák gé­pekről. A 45 csehszlovák gép között 9 traktort mutatnak be, a Magyarországon is jól ismert Zetor típusokat. A közeljövőben várjuk — mondotta — a Zetor-Super traktor új, javított 50 lóerős típusát, amely a modern traktor minden jellemző tulajdonságai­val rendelkezik. A Tyn Nad VItavou-i járásban a gép- és traktorállomás dol­gozói és a szövetkezeti tagok a tavalyi tapasztalatok alapján ez idén úgy szerveztek meg a kukoricaszedést, hogy ne za­varja a többi fontos őszi munkálatokat. Josef Tajryeh a kníni gép- és traktoráilomás kombájnosa fokozatosan végzi majd ezt a munkát. ■*•*★*★★*•***★★**¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥*■*■* + *★★**•*★**★**★*★★★★★★ Vadvízországban Hat napot töltöttem odahaza. Szabadságon voltam. S megval­lom őszintén: valami csodás vágy, vándoröröm, gyerekes, csintalan jó érzés , töltötte el egész lényemet. Igaz, így lesz. Tudom, hiszek benne mint a halálban, vagy mint abban, hogy holnap újra rámosolyog földünkre a rózsás­ujjú hajnal, és sugárküllőivel örök-ősanyánk: a Nap. Hiszek úgy, mint a paraszt a föld ál­dásában, mint nagyanyám tit­kos istenében. Tele vagyok hit­tel, reménnyel, az éltet, táplál és erősít. Ezt a hitemet, reményemet itt szívtam magamba, mint föld a nedvet. Falum parasztjától lestem el. A szegénységgel hagyta rám örökül paraszt ős­apám. Ha nem lett volna fiai­ban, unokáiban annyi hit, re­mény, erő egy emberibb világ születésében, vajon változott volna-e tíz év alatt annyit e vadvizek, mocsarak, cigány­tövisek, galagonya, kökénybok­rok hazájának arculata? Nyu­godt lelkiismerettel mondha­tom: nem! Itt járok a Fűzerö és Borzva domb között (mezei dűlők ne­ve) és keresem az Aranyásót, Féhértót, a tüskés, bögáncsos, tikkadt legelőket, az agyagos, poros „országutat“; gémek, vad­kacsák, vadlibák után kutat a sze(nem, nincs, eltűntek. Az Ilhc&erdő felől is hiába lesem a görnyedt, hátú, nedves rőzsét cipelő asszonyokat, gyerekeket. (Hej. pedig hány hát rőzsét hazahordtunk mi innét, ugye Jakab Pál, Jakab Gyurka, pác Jani, Bajusz Miklós? Emlékez­tek még rá? Én igen.) Nem jönnek. Tarka tehéncsordát, lenszínű juhnyájakat legeltet­nek a szövetkezet állatgondo­zói. Szélfújta, napbarnított, is­meretlen arcok. Szégyen, nem ismerem meg őket. Oda köszö*. nők: — Agyisten, van sok? — Vóna, ippen élig. — Jő legelő van. — Az is van, minden van itt. Kétszerié több a tehén, mint a gazdák ideje alatt vót. Elballag. Én is beletaposok a bicikli pedáljába, s azon tűnő­döm, hogy talán eltévedtem. Nem a szülőföldem oly jól is­mert, annyiszor bebarkácsolt mezején járok. Mintha egy új tájon járnék. Az aranysárga búzaföldek/egészen az Ilkóig nyúlnak. A vadvizek helyén rizsföldek hullámzanak. A bó- gáncsos, cigánytövises pázsiton susogó zöld tengerierdő. A Borzva domb úgy fest a fehér tyúkok, csirkék ezreitől, mint a rét tele margarétával. A le­gelők, búza, tengeri, rizsföldek között aszfaltos országút kígyó­zik Helmectől Nagykaposig. A Latorca, partján, mint egy kife­szített kötél húzódik végig az új töltés, a szeszélyes, annyi gondot, bajt okozó Latorca megzabolázására. Szegény fejét itt-ott új mederbe kényszerí­tették. Mily szelíden, lassan folyik, hej; de sokat fürödtem benne. Fürdenek ma is.^ A lankás partjain: személy- gépkocsik, motorkerékpárok, biciklik. Már nem lábbuszon, szekéren jönnek ki a fürdőzők, mint az én koromban. Én is be­állítom biciklimet az új vas­beton ’ híd alá és megmentem magam, tíz év után először, sze­retett folyőm hús, szőke med­rében. TÖRÖK ELEMÉR A bánya szeretetét apjától tanulta ifjabb Dénes Zoltán. Hogy a kézimunkázást is ellesi-e? Az még elválik. Bányászok lesznek Ott állnak majd a régi, tapasztalt mesterek mellett. Üj egyenruhájuk, kutató te­kintetük bizonyára elárulja az újoncokat a Bányásznap megható, nagyszabású ün­nepségeit. És nem egy kö­zülük gondol majd arra, bár már ő is ott állhatna azok sorában, akik a megérde­melt hűségjutalmakat veszik át. Ezen a napon, szeptem­ber 9-én jut először kifeje­zésre, hogy ők is már ennek a nagy családnak a tagjai, hogy aztán napról napra mind jobban megismerked­jenek, összebarátkozzanak tagjaival. Hogy a bánya, amely most még csak felfe­detlen titkaival vonzza kép­zeletüket, bizalmas társuk­ká, majd sokéves munkahe­lyükké váljék. Mert bányászok lesznek ezek a fiúk, a handlovai Nagybánya tanoncotthoná- nak új diákjai. Szép hivatást választottak, amikor a há­roméves szénfejtői szakmára jelentkeztek. A nyitrai, bra­tisiavai és besztercebányai kerület 14 éves legénykéi jöttek ide, miután elvégez­ték az általános iskola 8. osztályát (ez évben .kivéte­lesen a 6. illetve 7. osztály­ból is jelentkezhettek felvé­telre.) Az iskola igazgató­sága és a handlovai nőbi­zottság igyekezett megma­gyarázni a szülőknek, főleg, az aggódó édesanyáknak, milyen előnyt jelent majd számukra, ha fiuk a kitünő­en felszerelt tanoncotthonba kerül, ahol a három év fo­lyamán nemcsak a szakmát sajátítja el, de ha akar, ide­gen nyelveket tanulhat, ze­neoktatásra járhat és ter­mészetesen sportolhat. És hogy a távollevő szülői ház hiányát sem érezzék, a nő­bizottság tagjai rendszere­sen meglátogatják őket, és beszélgetések formájában rávezetik őket az illem, a jó modor szabályaira. A bányásztanonc iskola diákjai a lakáson és ellátá­son kívül kimenő- és mun­karuhát, cipőt, télikabátot és kesztyűt, fehérneműt és zsebkendőket kapnak és mindez tulajdonuk yiarad a tanulás befejezése után. Ezen kívül az első évben 40- 60 koronáig, a második év­folyamban 80 — 120 koronáig terjedő zsebpénzt kapnak. Amikor pedig megkezdik a gyakorlati munkát a bányá­ban, ennek a díjazását is megkapják. — Nagyon örültünk az el­ső fizetésnek, de higyjék el, sokkal inkább vonzott a bá­nya, az. első leszállás — ál­lítják a harmadévesek, akik az utolsó szünidőt töltötték mint tanoncok. Szeptember­ben az utolsó évfolyamba léptek és júniusban már megkapják a szakképzett bányász képesítését. Ez a' 7. fizetési osztállyal és.termé­szetesen jő keresettel jár. Ez pedig valamit jelent már! S-a szüleik, azok is hogy fognak örülni! Igen. Hisz melyik szülő ne örülne gyermeke sikerének? Déneséknél is nagy a meg­elégedés, ahol az idei Bá­nyásznapot már két hivatá­sos bányász ünnepli. Az apa, aki a volt bányász nehéz életiskoláját járta végig, és a fia, alji az örömteli jelen Iskolájába kerülhetett, a bá- nyásztanoncotthonba. 17 éves, júniusban végzett és ma már az apjával együtt dolgozik. Heti öt napot mind­össze, mivel még fiatalkorú és joga van egy szabadnap­ra. Még így is megkeresi az ezerkilencszázat, talán még többet is. Igen a szakkép­Az első leszállás.., * zettség a mérvadó és azt már megszerezte az ifjabb Dénes Zoltán is. S a szakképzettséggel együtt benne lakozik a bá­nya szeretete, a bányász hivatása, s egyenruhája iránt érzett büszkeség. S ezt érzi az a néhányszáz fiú minde­gyike, akik az idén jelent­keztek a tanoncotthonba, hogy három év múltán ők is- kész bányászként álljanak . az ünnepi sorban, a Bányász­napon. , K. M. Foto: Sluka ‘ -;v A királyhelmeci JNB CSISZ-szervezetének tagjai a vízszabá­lyozásnál Ez még csak ismerkedés az iskola próbabányájávaí. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom